Esti Hírlap, 1959. április (4. évfolyam, 76-100. szám)

1959-04-01 / 76. szám

❖ ❖❖ // -s KUKTA I tulajdonosok! *A gyorsfőző edény számla­­*;'lan előnye közül legfonto-í* ❖ sabb az, hogy gőznyomás... v❖ alatt az étel lényegesen... ❖gyorsabban, ízesebben ké- *­­szül, mint más edényben. A❖ Ne töltsék az edényt a pros­pektusban előírt mennyisé-*;* *:*gen túl, mert ezáltal a gőz-O ❖ képződés tere nem elegen­... ❖ de, veszít a gyorsaságból és... ❖ könnyen a szelep kiolvadá-£ ^sát eredményezi, ami a túl-]:* % töltött edénynél veszélyes ‚ ••’lehet: · ❖ •: £ Tartsák be pontosan a ke-j 'ízelési utasításokat. ❖ ALUMINIUMÁRUGYÁSi' y$❖❖❖❖❖❖❖❖❖❖❖❖❖❖‚:•❖❖❖❖❖'». X Nem szakad majd a cérna Tízmillió forintos beruházással korszerűsítik az Újpesti Cérnagyárat • Mastyar cérnával varrnak Indiától Belga-Kongóig Háziasszonyok üzenetét vit­tem az Újpesti Cérnagyárba: egyik-másik cérna igen gyen­ge, alig fűzik a tűbe, máris el­szakad. Miért nem gyártanak az újpestiek jobb cérnát? Mindezt kiabálva kell to­vábbadnom Bakos Béla műsza­ki vezetőnek, mert a hatalmas, több tornacsarnoknak is beillő teremben, amelynek közepén állunk, fonóorsók ezreinek üte­mes zaja tölti be a levegőt. A hosszú gépek közötti folyóso­kon kartonruhákba öltözött lá­nyok, asszonyok vigyázzák a fonalak útját. — Régiek már ezek a gépek, tok velük a gond, nagy erőfe­szítésbe kerül, míg kihozzuk belőlük azt a minőséget, ame­lyet mi szeretnénk — mondják a munkások. Átalakított gépek A régiek között, néhány új gép is dolgozik a teremben, a tetőről beszűrődő napsugár Villogta játszik friss festésü­kön. — Nem újak ezek, csak­ úgy látszanak, mert teljesen átala­kítottuk őket — világosít fel Bakos Béla. — Egy év múlva már ilyen lesz valamennyi gé­pünk. Az állam tízmillió forin­tot adott a rekonstrukcióra. — Mi az előnye ennek az át­alakításnak? — Az, hogy erősebbek, job­bak lesznek a cérnák, s keve­sebbe kerül az előállításuk. Ed­dig 17 gépen ment keresztül a gyapot, amíg cérna lett belőle. Ezentúl 15 is elég lesz, mert az átépített gépek háromszor olyan hosszúra nyújtják a pa­­mutszálat, mint a korábbiak. Egyébként ez lesz az ország el­ső fonodája, amelyet teljesen modernizálnak. Szudáni gyapot A szomszédos bálabontóban furcsa jelet ír fel egy fekete táblára a műszaki vezető: XGGL. Mit jelent ez? — Ez a jele annak a szudáni gyapotnak, amelyből most dol­gozunk. Arra a cérnára, amely ebből készül, nem lehet panasz. Néhány évvel ezelőtt még féltünk tőle egy kicsit, de azóta jobb, tisztább lett, szálai hosszabbak, s a világhírű egyiptomi gyapot egyenrangú versenytársává nőtt. A külke­reskedelem most többet is im­portál belőle, háromszor an­­nyit, mint korábban. Ezenkí­vül szovjet, egyiptomi, szíriai, török, görög, iráni és pakisztáni gyapotból készül a magyar cérna. — Külföldre is kerül a gyár márkáiból? — Termelésünk húsz százalé­kát veszik meg külföldön. Első­sorban Közép-Keletre szállí­tunk. Egyiptomba, Szudánba, Iránba, de magyar cérnával varrnak Indiában és Belga- Kongóban is. A nyugat-európai országok közül Nyugat-Német­­ország, Belgium és Svédország vásárol újpesti cérnát. Segítség más üzemeknek Nem nagy üzem az Újpesti Cérnagyár, mindössze kétezer munkása van. A párt márciusi felhívása azonban itt is ugyan­így megmozgatta az egész gyá­rat, akárcsak Csepel, Angyal­föld nagyüzemeiben. Gondosan, józanul, nem elhamarkodva mérték fel a lehetőségeket, s úgy döntöttek: a rekonstruk­cióval és a jobb munkaszerve­zéssel felszabaduló erőket nem több cérna termelésére fordít­ják, mert raktárra nem akar­nak termelni. Inkább segítik a textilipar más üzemeit, „sza­badidejükben” a szövödéknek és a fonodáknak gyártanak pa­­mutszálakat. Szathmári Gábor Feldolgozzák a szudáni gyapotot. Az üdülőházak tulajdonosai, kezelői kötelesek gondoskodni a Rómaipart tisztaságáról Az óbudai tanács rendelet­ben szabályozza a Rómaipart és a hozzácsatlakozó terület köztisztaságát. A most elké­szült rendelettervezet szerint az aquincumi vasúti töltéstől Budakalász határáig a Duna mentén elhúzódó terület tisz­tántartásáról, az üdülőházak, üdülőtelepek és az állandó la­kóépületek tulajdonosai, keze­lői kötelesek gondoskodni. A területet naponként legkésőbb reggel 6 óráig pormentesen le kell tisztítani, és ezt annyiszor kell megismételni, ahányszor napközben bármi oknál fogva­­ a terület beszennyeződött. Az I összetakarított szemetet fed­­j­hető tartályban kell tárolni. A­­ Duna szintjének változása kö­­­­vetkeztében a partra kerülő í mindennemű hordalékot is azonnal el kell takarítani. Gon­doskodni kell az ingatlanok­­ előtti területen a gaz és egyéb I kártékony növényzet rendsze­­­­res irtásáról. Aki e rendelkezé­­­­sek ellen vét, 300 forintig ter- I jedhető pénzbírsággal büntet­hető. Ugyanilyen bírságot szab­­j­nak ki azokkal szemben, akik az üdülőterületen papírt, sze-­­ metet eldobnak. Virágoskerteket, sétányokat létesítenek a KISZ-fiatalok az­ üzemekben A Budapest tisztaságáért el­­indított mozgalomba a Magyar Vöröskereszt kerületi szerveze­tei is bekapcsolódnak. A XI. kerületi iskolák ifjú egészség­őrei a hónap utolsó napján tisztasági őrjáratokat alakíta­nak, s a csúcsforgalmi időben a Kelenföldi­ pályaudvartól a Gellérthegyig terjedő útszaka­szon ügyelnek arra, hogy az elhasznált villamosjegyek, a papírhulladékok a szemétgyűj­tő kosarakba­­kerüljenek. A Vöröskereszt aktívái a gyárak­ban és a vállalatoknál előadá­sokat tartanak a higiéniáról. A Móricz Zsigmond körtéri HÉV- várócsarnokban esténként egészségügyi kisfilmek vetíté­sét tervezik. A XV. kerületi ifjúsági vöröskeresztes csopor­tok a s­zéchenyi­ lakótelepen vi­gyázzák a parkok rendjét s gondjukba veszik a fákat, a pázsitot. A KISZ-fiatalok az üzemek­ben parkosítják a gyárudvaro­kat, fáliát ültetnek, virágosker­teket és sétányokat létesítenek. Több üzemi KISZ-szervezet felajánlotta, hogy hulladék­anyagból társadalmi munkában szemétgyűjtő kosarakat készít. Az úttörők is segítik a főváros tisztaságát. A rendőrök mellett szolgálatot teljesítenek és ud­variasan felszólítják a járóke­lőket, hogy ne szemeteljenek. ­v­ét fiatalasszony üldögél a cukrászdában. — Igazad van, Erzsikéin — mondja az egyik a barátnőjé­nek, aki nagy figyelemmel hallgatja —, a modern pedagó­gia, a mi pedagógiánk nem is­meri a gyermekek testi fenyí­tését. Három gyereket nevelek, soha a legszelídebb pofon sem csattant el a házunkban. De a napokban a legkisebbet, majd­nem azt mondtam, a legkedve­sebbet, a kis Ágit majdnem pofonteremtettem. Elmondom, hogy hozott ki a nyugalmam­ból hogyan vesztettem el a bé­ketűrésemet. — Nem kell bemutatnom Ágit, jól ismered, azt is tudod róla, Erzsikém­­, hogy az óvoda utolsóéves hallgatója. Szep­temberben iskolába kerül. Most már, hogy nemsokára a leg­kisebb kölyök is iskoláskorba serdült, sokat gondolok vissza az én szomorú iskoláskorom­ba. Ne ijedj meg, drágám,, nem akarok itt „vonalas’’ összeha­sonlítást tenni a múlt és a je­len között. Sohasem állítottam, hogy ami régen volt, az mind siralmas, és ami most van, az mind kifogástalan. De mégis meg kell mondanom, akkor borzalmas állapotok voltak az iskoláztatás terén. Különösen falun ahol én laktam. A sivár bihari tanyáról naponta, télen­­nyáron, több mint három kilo­métert gyalogoltam az iskolá­ Az óvoda-busz­ ba és hármat vissza. Még most is emlékszem, hogyan szivár­gott be a hólé a kis csizmába, hogyan szárítottuk otthon az átázott harisnyát. A legna­gyobb erőfeszítéssel jutottam a tanteremig, amely télen barát­ságtalan hideggel fogadott. — Hogyan jár Ági óvodába? Régen a kis princesszek utaz­tak ilyen kényelemben. Reggel jön érte az óvoda-busz, gyö­nyörű sötétkék kocsi, a kapu előtt felszáll Ági, együtt csivi­­tel a többi gyerekkel az óvo­dáig. Este a busz visszahozza, nem is a lakásba, hanem hoz­zám, a hivatalba, pontosan fél ötre, ott is várom a kapuban, percnyi pontossággal érkezik. Benn az óvodában kap tízórait, ebédet, játszani nc, énekelnek, muzsikálnak a finom meleg­ben — otthon várja az uzson­nát. — Tegnap reggel különös do­log történt, olyan esemény,­­ amely csaknem kiváltotta a po­­­­font viszkető tenyeremből.­­ Gyuri, a nagyobbik fiam, kí­­­­sérte le Ágit a kapuhoz, együtt­­ várták az óvoda­buszt. Meg is jött nemsokára. Már azt hit­­ttem, régen elmentek, egyszer­­ csak feljött a Gyuri fiam és azt mondja:­­Anyu, kérem. Ági­­ nem akar beszállni az autó­buszba. Ráripakodtam: „Hogy­hogy nem akar beszállni? Mit árulkodsz itt a húgodra?" Le­mentem rendet csinálni. Ott állt a busz a ház előtt, mellette az ismerős sofőr, nevelve, Ági duzzogva sü­ndörgött a fal mel­lett. „Na, mi a baj?" — kér­deztem. Azt mondja a sofőr, fulladozva a kacagástól: „Ági­ka nem akar beszállni, mert nem a megszokott új kék autó­busszal jöttem, mert szervizben van, hanem ezzel az ócska bar­na tragaccsal.” — Rám nézett Ági szemrehá­nyóan, mintha én is tehetnék az őt ért szörnyű sérelemről. Eszembe jutott a bihari sár, eszembe jutott a napi kétórás gyaloglás, elfutott a pulyka­méreg. „Ebadta kölyke — kiál­tottam —, nem takarodsz azon­nal az óvodába?! Rögtön ülj be az autóbuszba!” És már taslira lendült a kezem. — Ági majdnem pityeregve megindult a „csúnya” autóbusz felé, legörbült szájacskáján egy trónrai osztott királykisasz­­szony mártíriuma tükröződött... Aztán az apró kortársnőkkel­­rögtön jókedvű csiripelésbe kezdtek, mint a fiatal verebek a tavaszi napsütésben ... Vi­dám szívvel néztem utánuk, és nagyon örültem, hogy az a kis anyai pofonka a tenyerem­ben maradt... Stella Adorján VIRÁGBA BORULT FÁK Virágoznak a fák, rügyezik a vadgesztenye a Gellérthegy déli és északi lejtőjén. (MTI Fotó: Vadas felv.) Vidám szórakozás húsvét két napján Telt ház a turistaházakban — 80 mentesítő vonal, 80 000 utas — Óbudán a halászlé volt a sztár — A sör nagy sikere Derűs, vidám szórakozás jel­lemezte a kettős ünnepet Bu­dapesten és országszerte. Bu­dapesten vasárnap reggel sok ezren indultak útnak Hűvös­völgybe, Zugligetbe, Hármas­­határhegyre, a kirándulók ezrei keresték fel az Úttörő vasutat, a Jánoshegyet. A csúcshegyi turistaház valamennyi szállás­helyét már jóelőre lefoglalták a kirándulók és telt ház volt a pálvölgyi turistaházban is. Rengetegen keresték fel a Mátrát, és sokan utaztak a Balatonra is. Az IBUSZ vasár­nap indította első autóbusz­különjáratait a Balaton parti üdülőkbe. A balatonfüredi szállodák valamennyi szobája megtelt, de megnyíltak a ví­­kendházak és a magánnyaralók is. A vasút zavar nélkül bonyo­lította le a hatalmas utasfor­galmat. A két ünnepnapon nyolcvan mentesítő vonatot indítottak, egyedül a mentesítő vonatokon nyolcvanezren utaz­tak el Budapestről. A MÁVAUT péntektől kezd­ve naponta 20—22 mentesítő­­ járatot indított. Vasárnap 13­0 menetrenden kívüli autóbusz­­ indult az Engels térről a Mát-­­­rába és a Dobogókőre. Az En-­­­gels térről szombaton délután­­ 13 órától 17.30 óráig 103 autó-­s busz indult, a szokásos 25—28­­ helyett. A kettős ünnepen­­ egyetlen járatkésés sem fordult elő. A kalauzok kis kérdőíveket osztottak szét az utasok között, arra vonatk­ozóan, hogy mikor akarnak visszautazni. Ezek­nek a kérdőíveknek az össze­­s­sítése alapján a MÁVAUT zav­­­var nélkül biztosította a visz­szautazáshoz szükséges kocsi­mennyiséget, így az oda- és visszautazás egyaránt zavar­mentesen bonyolódott le. Erős volt a kirándulókat szállító úgynevezett zöldforga­lom is. Érdekes: az ünnep másodnapi forgalma fölülmúl­ta az első napit. Az Autótaxi megerősített kocsiparkot biztosított szom­baton, vasárnap és hétfőn. Ennek ellenére kocsihiány mutatkozott. A legerősebb taxiforgalom szombaton dél­után és hétfőn volt. Baleset és kocsisérülés nem fordult elő. Az Autótaxi a kettős ünnepen ötvenezernél több utast szállí­tott. Zsúfolt házak mellett ját­szottak mindkét napon a mo­zik és színházak, és nagy for­galmat bonyolítottak le a mú­zeumok és kiállítási termek. Igazi ünnepi forgalmat bo­nyolított le a vendéglátóipar is. Megteltek a vendéglők, ét­termek, a budai kiskocsmák. Óbudán a halászlé volt a sztár. Az óbudai Halászkertben csaknem 400 adag fogyott el egyetlen napon. Az Éttermi és Büfé Vállalat zöldüzemeinek csak vasárnap volt sikerük, hétfőn a hűvös időjárás miatt kevesebben keresték fel eze­ket. Mint általában az ünnepi forgalomban, most is a sörnek volt legnagyobb keletje. A Népstadionban vasárnap dél­után körülbelül húszezer po­hár és tízezer üveg sör fogyott el. Az ételneműek közül a hir­telensültek aratták a legna­gyobb sikert. (t. a.) Közvéleménykutatás a csepeli üzemekben a gyári és a kerületi problémákról A csepeli pártszervezetek arr­­­ra törekszenek, hogy az üze­­­­mek munkássága és a vezetők között állandó, jó kapcsolat alakuljon ki. Gondoskodnak arról, hogy a gyárakban a munkások érdekeit a szakszer­vezeteken kívül a politikai és a gazdasági vezetők és a helyi társadalmi szervezetek sokkal nagyobb figyelemmel kísérjék, mint eddig. A kisgyűléseken és a csoportos beszélgetéseken kí­vül több helyen meghatározott napokon az üzem igazgatója személyesen foglalkozik a dol­gozók egyéni vonatkozású, vagy közérdekű bejelentéseivel, meghallgatja panaszaikat, fi­gyelembe veszi javaslataikat. A Csepeli Papírgyárban nyilvántartják, hogy szociális körülményei miatt melyik dol­gozó szorul segítségre, mit tet­tek lakáskérelme ügyében, ho­gyan segítették családi prob­lémái megoldásában. A kerü­leti párt-végrehajtó bizottság munkatársai rendszeresen megjelennek az üzemekben és ismerik a munkások helyzetét. A nyilvános taggyűlések előtt közvéleménykutatást tartanak, s megkérdezik, milyen kérdést kíván a munkásság szélesebb körben tárgyalni. A kerületi pártbizottság ja­vasolta, hogy a munkásosztály szempontjából jelentős kerületi eseményekről az üzemek kol­lektíváit külön is tájékoztas­sák. A községfejlesztési tervet a kerületi tanács előadója is­mertette a gyárakban. A tanács ezenkívül rendszeresen készít részletes tájékoztatót az üzemi munkásság számára, s értesíti a dolgozókat, milyen tervek alapján kívánják segíteni a helybeli lakásépítkezést, fej­leszteni az út- és bolthálózatot. ITT A TAVASZ • Kirándulásra, táborozásra, túrákra ♦ S­Á­T­O­R LA IG­O­T . ♦ 125 forintért és mindenféle ♦ S Á T N­ A­T i­s előnyösen vásárolhat a BIZOMÁNYI A. V. Sport boltjában­­ ♦ VI. Népköztársaság útja* 34. sz. *­­ Nyitva: 9—17 óráig. Szombaton 9—14 óráig. ♦ TELEFON: 325—759. ♦

Next