Esti Hírlap, 1959. november (4. évfolyam, 257-281. szám)

1959-11-01 / 257. szám

(Folytatás az 1. oldalról) A kapitányságok bűnüldöző tevé-kenysége hozzájárult ahhoz, hogy ma Európa egyik legbiztonságosabb fővárosa Budapest. A hivatásos fegyveres testületekkel vállvetve teljesítik megtisztelő feladatukat a munkásőrség tagjai. Büszkék vagyunk rá, hogy az ellenforradalom elleni harcokban született munkásőrség oly nagyszerűen teljesíti hivatását. A becsületes emberek tisztelettel és szeretettel tekintenek ma a munkásőrökre. Tovább szélesítették a munkáshatalom demokratizmusát a népi ellenőrzési bizottságok, a dolgozók jelzései, észrevételei hatékonyabbá tették az állami és gazdasági szervek munkáját. A Évente hárommilliárd Budapest fejlesztésére Ezután a fővárosi tanács munkájáról és feladatairól szólott a beszámoló. Kiemelte, hogy az 1957-es budapesti pártkonferencia óta a fővárosi és a kerületi tanácsok erősödő gazdasági és kulturális szervezőmunkája mellett az egyre javuló tömegkapcsolatok a jellemzőek. Pártunk és kormányunk helyes politikája alapján bontakozott ki az elmúlt három esztendő alatt a tanácsok fokozatosan javuló munkája. Budapest igazi világvárossá kezd nőni. A fővárosi tanács hatalmas összegeket költ évente nagyszabású fejlesztési programok megvalósítására. Az ellenforradalom óta évente csaknem hárommilliónd forinttal gazdálkodik. — A lakásépítkezés és tatarozás együttesen az elmúlt három évben erőteljesebb fejlődést mutat, mint bármikor a felszabadulás óta — emelte ki Marosán György. — 1950— 58-ig a fővárosban állami és magánerőből 47 721 lakás épült összesen. Sokkal többet fordítunk épületjavításokra, felújításokra. Míg 1950—56-ig évente átlag 240 millió forintot, addig az elmúlt két év alatt 1354 millió forintot fordítottunk erre a célra. Jelentékenyen javult a főváros lakosságának életszínvonala, ezt bizonyítják a kiskereskedelem áruforgalmának adatai is. A kiskereskedelmi áruforgalom az idén 36,4 százalékkal magasabb, mint 1955- ben volt. Az emberek többet vásárolnak, magasabb igényű, tartósabb cikkek iránt vonzódnak. Emelkedett az élelmiszerfogyasztás is. A pesti családok egyre jobban táplálkoznak, öltözködnek, felfelé ível a lakáskultúra, a nők örömére megkezdődött a háztartási munka gépesítése. A bútoráruk kiskereskedelmi forgalma 141 százalékkalemelkedett 1955-höz képest és hogy ennél nem nagyobb, azt egyedül a bútoripar szűk kapacitása okozza. A motorkerékpár-forgalom 591 százalékkal emelkedett, még nagyobb százalékban növekedett a mosógép, a hűtőgép, a televíziós készülékek forgalma. Budapest egészségügyi állapotára jellemző, hogy 1938-ban a halálozási arányszám ezer lakosra 12,7, 1958-ban 9,3 fő volt. A csecsemőhalandóság 1951- ben ezer élve született csecsemőnél 71-ről 1958-ban 48,2 főre csökkent. Budapest lakosságának 95 százaléka társadalmi biztosításban részesül. A lakosság egészségügyi ellátását tovább akarjuk javítani — hangsúlyozta a beszámoló. — A betegbeutalási rendszer átszervezésével megkönnyítettük a kórházba jutást. A következő lépés az lesz, hogy a kórházak, rendelőintézetek, körzeti orvosok munkájának összehangolásával szinte személy szerint kössük a betegeket egy bizonyos orvoshoz. Megoldásra váró régi problémák utalt a beszámoló arra, hogy a főváros lakosságáról való gondoskodás bonyolult, szerteágazó feladat, amely sok gonddal jár. Nem vagyunk és nem lehetünk elbizakodottak, mert még nem oldottunk meg sok nehéz és régen húzódó problémát. Súlyos örökséget viselünk a főváros iparának túlméretezettsége és ebből adódó túlzsúfoltsága miatt. 1950-hez viszonyítva a lakosság száma 1958 végéig 15 százalékkal — csaknem kétmillióra — emelkedett. A város zsúfoltsága igen kedvezőtlenül hat az amúgy is nagy lakáshiányra, a közlekedésre, a közellátásra, közegészségügyre. Örömmel üdvözöljük, hogy az ötéves terv irányelvei felvetik az ipartelepítés irányát, új ipari gócpontok vidéki kialakítását, új munkaalkalmak lehetőségének megteremtését, s ezzel Budapest főváros tehermentesítését. Egyben felhívjuk a minisztériumok vezetőinek figyelmét, hogy a főváros területén feleslegesen elhelyezkedő intézményeik vidékre való kitelepítéséről bátrabban gondoskodjanak. 70 ezer dolgozó segíti a tanácsokat az államigazgatási munkában • Kibontakozik előttünk a főváros perspektívája a kormány tizenöt éves lakásépítési programjában is. Az ötéves terv időszaka alatt felépül az Erzsébet-híd és a régen húzódó pesti Vigadó. A Vár építékezése és a földalatti vasút a harmadik ötéves tervben nyert befejezést. Összegezve elmondhatjuk: az elkövetkezendő tíz- tizenöt esztendő alatt fővárosunk legalapvetőbb problémái megoldódnak. Budapest hazánk megelégedett népének igazi szocialista fővárosává alakul át, amire nemcsak a benne lakó pesti emberek, hanem az egész ország népe büszke lehet. A múlt három esztendőigra, a fővárosi'és a területi'tanácsok együtt nőttek a feladatokkal, s mint a proletárdiktatúra helyi államhatalmi szervei, megerősödtek. A választások óta a tanácstagok sokkal aktívabbak, hozzáértőbbek, a tanács munkaképesebb, alkot több, mint volt. A tanácstagok nagyobb felelősséget éreznek választóik iránt, többségük együtt él a nép gondjával, bajával. A lakosság részt vállal a város gondjainak intézésében, az építőmunkában. Egyre szélesebb méretekben bontakozik ki a társadalmi munka. Az augusztus elsejéig végzett társadalmi munkáik forintértéke a tervezett tízmillióval szemben tizenhárommillió forint. A társadalmi munka szervezésében példát mutatnak a IV., a VIII., a XIII. és XIV. kerületi tanácsok és népfront-bizottságok. Mind több dolgozó ember vesz részt állandó jelleggel az államigaz- gatási munkában is. A társa- dalmi szakbizottságokban csaknem nyolcezer dolgozó, a kereskedelemben kétezer tár-sadalmi ellenőr, a lakóbizottságokban 58 ezer budapesti ember tevékenykedik. A megválasztott 3300 tanácstagon kívül tehát Budapesten csaknem hetvenezer dolgozó részese az államigazgatás gyakorlati munkájának. Ma arról számolhatunk be, hogy komoly javulás van a fővárosi tanács irányítómunkájában, határozottabban, következetesebben dolgoznak. Szocialista fővárosunk létrehozása megköveteli a budapesti tanácsok munkájának további tartalmi javítását. 2 és félmilliárd értékű termék a kongresszusi verseny eredménye A beszámoló ezután rátárt a gazdasági feladatok elemzésére. Rámutatott, hogy a szocialista építés mai szakaszában a párt tevékenységében a gazdasági szervező- és építőmunka került előtérbe. Rendszerünk további politikai megerősítése, népünk jólétének további emelése attól függ, hogy iparunk teljesítőképessége hogyan fejlődik. Jelentős ipari kerületeink — Csepel, Angyalföld, Kőbánya, Kispest — ma már az egész magyar iparnak, a magyar munkásosztály történetének egy-egy dicsőséges fejezetét szimbolizálják. A forradalmi harcok és mai társadalmi életünk vezetői közül sokan a fővárosi és környéki gyárakból kerültek ki. Az elmúlt két év alatt hosszú, küzdelmes harcban kellett legyőzni azt a revizionista nézetet, amely tagadta a párt gazdaságvezető szerepét. — 1959 elején nyilvánvalóvá vált, hogy hároméves tervünk célkitűzéseit túlteljesítjük — hangoztatta a beszámoló. — Dolgozóink alkotó bírálata nyomán pártunk Központi Bizottsága ez év márciusában azt javasolta országunk népének: érjük el már ez évben a hároméves terv utolsó szakaszára, 1960-ra kitűzött néhány fontos népgazdasági célt, alapvető tervmutatót. A Budapesti Pártbizottság kibővített ülésén elsőként tárgyalta meg a Központi Bizottság határozatát, és kongresszusi munkaversenyt kezdeményezett. A felhíváshoz az ország valamennyi ipari üzeme csatlakozott, a kongresszusi munkaverseny tömegmozgalommá vált, a budapesti dolgozók százezrei vállaltak szocialista kötelezettséget a magasabb célok eléréséért. Gondot okozott a verseny szervezésének időszakában, hogy az üzemi gazdasági vezetők egy része lebecsülte a dolgozók erejét és alkotó vágyát. A Központi Bizottság határozata azt kérte, hogy 4 százalékkal teljesítsük túl a termelési terveket. Ez Budapest iparában 1800 millió forint terven felüli termelést jelent. S hogy mennyire nem volt igazuk egyes kishitű gazdasági vezetőknek, arra bizonyíték, hogy Budapest szocialista ipara az első tíz hónap lezárásakor a vállalását is túlteljesítve, mintegy 2 milliárd forinttal termelt többet. Az eddig elért eredmények arra engednek következtetni — emelte ki Marosán György —, hogy a budapesti üzemek az év végére az 1800 millió forint helyett közel 2500 millió forint értékű terméket adnak terven felül a szocializmus felépítésének meggyorsításához. A beszámoló ezután számba vette azokat a feltételeket, amelyek az üzemekben elősegítik e nagyszerű cél teljesítését. Ma a gyárakban jó a légkör, és az emberek bíznak a jövőben, várják és köszönteni akarják a kongresszust. ..Biztosak vagyunk benne, hogy felemelt fejjel állhatunk pártunk Központi Bizottsága elé, s az év lezárásával jelenthetjük, hogy a budapesti kommunisták vezetésével a budapesti dolgozók megállták helyüket ebben a csatában is” — hangsúlyozta a beszámoló, majd a termelékenység alakulását elemezte. Megállapította, hogy bár komolyan fejlődött a munka termelékenysége, ez még nem elég. Még nem érte el a budapesti minisztériumi ipar a kitűzött 5 százalékot, ez idő szerint négy százaléknál tart. Kiemelte, hogy egyes üzemek különösen jó munkát végeztek a termelési és gazdaságossági eredmények javításáért. A jók közül is külön dicséretet érdemelnek a Vörös Csillag Traktorgyár, az Egyesült Izzó, az Angyalföldi Bútorgyár, a Marhavágóhíd, a Bécsi úti Téglagyár, az Egyesült Gyógyszer- és Tápszergyár dolgozói és vezetői — hangsúlyozta a beszámoló, majd megállapította, hogy a legnagyobb üzemek között is van néhány, amelynek még van pótolnivalója, s példaként a Kőbányai Gyógyszerárugyárat, a Beloianniszt, az Óbudai Hajógyárat említette. A Láng Gépgyár, amely több mint fél évig jól dolgozott, az utóbbi hónapokban visszafelé csúszik. Harcoljunk bátran az új technikáért! Egyes üzemeinkben káros jelenségek tapasztalhatók: a gazdasági vezetők körében önelégültség, elbizakodottság mutatkozik. Egyes vezetők nem veszik figyelembe a munkások javaslatait, bírálatait. E vezetőknek sürgősen be kell látniuk, hogy dolgozóink mind kevésbé tűrik meg az elbizakodott, nemtörődöm, szájtáti vezetőket. Ezután a túlórák indokolatlan emelkedésével foglalkozott, majd hangsúlyozta, hogy a budapesti kommunisták, munkások, mérnökök, technikusok és minden dolgozó előtt most közvetlen harci cél és feladat a kongresszusi felajánlások minden részletének teljesítése és túlteljesítése. Ezzel meg kell teremtenünk a jövő évre való tervszerű átmenetet, és az 1960-as évi tervek teljesítésének előfeltételeit. Az 1960-as év az ötéves terv báziséve, a tervek teljesítése készíti elő az ötéves terv nyugodt, reális megkezdését. A budapesti munkások forradalmi múltja kötelez arra, hogy élen járjanak az új technika felkarolásában, növeljék szakmai tudásukat, kövessék a szocialista brigádok példáját és állítsanak magasabb emberi követelményeket önmagukkal szemben. A beszámoló ezután a szakszervezetekről szólott és kiemelte: az igazi érdekvédelmet a szocializmus építése, az anyagi javak bőségenek megteremtése jelenti. Megemlékezett a szakszervezetek szerepéről az üzemi demokrácia fejlesztésében. Kiemelte, hogy a szakszervezetek az eddiginél jobban segítsék az új technikai eljárások, munkamódszerek és a tapasztalatcsere elterjesztését. A kulturális életben vívott harcunknak vannak eredményei — folytatta Marosán György —, bár ezen a területen folytatták legtovább utóvéd-harcukat az ellenforradalmi erők, itt voltak legjobban elterjedve a burzsoá nézetek. Az ellenforradalom leverése után a ,,művészeti szabadság” — „tiszta demokrácia” örve alatt nacionalista és más reakciós, burzsoá nézetek mételyezték a politikai légkört. Iskoláinkban erkölcsi terrorral teret hódított a vallásoktatás, egzisztencialista darabokat mutattak be a színházak — másodvirágzását élte a kispolgári giccs. Azóta a Központi Bizottság határozata, a művelődéspolitikai irányelvek és más jelentős dokumentumok alapján, elvtársi együttműködésben a Művelődésügyi Minisztériummal, sikerült kialakítani kulturális életünk egészséges fejlődésének feltételeit. Igen jelentősek a közoktatás területén elért eredményeink. Érdemes összehasonlítást tenni: a Horthy-fasizmus idején a főváros lakosságának hetven és fél százaléka nem végzett a mi általános iskoláinknak megfelelő tanulmányokat. Az elmúlt évben 188 ezer gyermek tanult általános iskoláinkban. Ez több mint kétszerese a húsz év előttinek. A nyolcadik osztályt elvégzők 65 százaléka ez évben tovább tanul. — Alapvető változást értünk el a tanulók szociális összetételében. 1938-ban a középiskolásoknak csupán 4 százaléka volt munkás-paraszt származású, az idei elsőévesek 54 és fél százaléka már munkás- és parasztszülők gyermeke. A Hor- Shy reendszer súlyos mulasztásait esti és levelező oktatással is igyekszünk pótolni. Az idén 13 770 dolgozó iratkozott be az általános iskolákba és 9400 a középiskolákba. Budapesten 1938-ban hat felsőoktatási intézmény működött, az idén már tizenöt. 1938-ban 6745 egyetemi hallgatót 616 tanár, az idén 20 514 hallgatót 2788 tanár oktatott. Húsz évvel ezelőtt az egyetemi hallgatóknak csupán 3 és fél százaléka volt munkás-paraszt származású, az idén már 52 százaléka. A beszámoló ezután a világnézeti nevelés problémáit elemezte, s megállapította: sok pedagógus a tananyagot nem használja fel a tanulók szocialista világnézetű nevelésére. A pedagógusok többségénél, különösen az általános iskolai pedagógusoknál jelentős politikai fejlődés tapasztalható. Örvendetes tény, hogy a pedagógusok többségének érdeklődése megnövekedett a marxizmus-leninizmus iránt. Az ifjúság világnézeti nevelésében a pedagógusok felelőssége mellett a beszámoló kiemelte a szülői ház nevelő hatását. Az iskolától azt várjuk, hogy neveljen az életre, könnyítse meg ifjúságunk bekapcsolódását társadalmunk életébe és munkájába. Társadalmunknak a felnövekvő nemzedékkel szemben támasztott igénye és iskoláink oktató-nevelő munkája közötti jelenlegi ellentmondást a nevelő-oktatás és a termelőmunka összekapcsolása útján oldjuk fel. A szocialista munkaiskola kialakításának kezdeti lépéseit már meg is tettük: 161 általános és 44 középiskolában bevezettük a műszaki és mezőgazdasági gyakorlatokat. Gyermekeink rendszeres részvétele a termelőmunkában fejleszti a közösségi érzést és elősegíti a szocialista emberre jellemző tulajdonságok kialakítását. / x Kialakultak kulturális életünk egészséges” fejlődésének feltételei . A dolgozók igénylik a harcosan politizáló műveket Biztató képet mutat a fővá- ros művészeti életének fejlő- dése. Budapest lakosságának kulturális életében jelentős szerepet töltenek be világvi- iszonylatban is kiváló színhá-zaink. Az ellenforradalom le- *verése óta komolyan fejlődött műsorpolitikánk. A dolgozók érdeklődéssel fogadták a harcosan politizáló darabokat: az Optimista tragédiát 67 ezren, a Szélvihart ötvenezren nézték meg. Színházi kultúránkat új színnel gazdagította a Pesti emrberek és nagy sikert arat szo-cialista drámairodalmunk ki- emelkedő alkotása, a Kozmoség. „Dolgozóink azonban joggal hiányolják — emelte ki a be- , számoló — hogy kevés a mun-kásosztály problémáival foglalkozó darab.” Budapest fejlett zenei életével, a képzőművészet fejlődé- sével foglalkozott, majd el-mondotta, hogy Budapesten ma 293 szobor és emlékmű van, ebből 139-et a felszabadít- gás után állítottunk fel. Az elmúlt három évben 30 új szobrot, illetve emlékművet avattunk. Nagy adósságunkat róttuk le a Kerepesi temető- ben felállított munkásmozgal- fmi emlékművel. Készül a Masgyar Tanácsköztársaság em lékműve. Pályázatot írtunk ki Marx és Engels emlékének , megörökítésére. „Meg kell vizsgálnunk — mondotta a beszámoló —, hogy a szobrászokhoz hasonlóan megbízások adásá-val eredményesen befolyásol- juk a festőművészek munkáját is." Óriási szerepük van a mozziknak a főváros lakosságának kulturális ellátásában. 1955- ben 33 millió, tavaly pedig 39 is félmillió volt a budapesti mozik látogatóinak száma. Mind többen nézik meg a szovjet filmeket: az év első felében egymillió kétszázezerrel többen váltottak jegyet szovjet filmhez, mint tavaly ugyanebben az időszakban. Gondot fordíunk a fővárosi könyvtárak fejlesztésére. Ma 552 ezer budapesti ember, vagyis a főváros körülbelül minden harmadik ház éven felüli lakója, valamelyik könyvtárnak olvasója. Eleven munka folyik a műveődési otthonokban. Budapesten 117 művelődési otthon és 507 kultúrterem több mint ötmillió látogató részére biztosít évenként kulturális szórakozási lehetőségeket. A kulturális terület további előrehaladása megköveteli, hogy pártszervezeteink viágnézeti nevelő tevékenységüket terjesszék ki. A művészvilágban jelentős képviseői vannak a szocialista kultúrának, íróink, művészeink jeentős része azonban nem éli át dolgozóinkkal együtt a szocializmus építésének lelkesítő valóságát. El kell érnünk, hogy a munkásosztály gondolkodása, életszemlélete hasson ■nüvészeink politikai fejlődésére. Többet akarunk olvasni, áréni, hallani a főváros életéről, a pesti emberekről, munkásokról. A hűség és ragaszko- dás, amely ezernyi szállal fűz bennünket fővárosunkhoz, több művészi alkotás megteremtője lehetne. Pártunk szilárd vezetője és őrzője a néphatalomnak — Mindazok az eredmények, amelyekről ma büszkén beszélhetünk — hangsúlyozta a továbbiakban a beszámoló — azért születhettek meg, mert olyan pártunk van, amely szilárd vezetője és őrzője a néphatalomnak. Olyan párt, melynek útmutatása, ösztönzése és szervező tevékenysége kivezetett bennünket abból a szakadékból, amelybe az ellenforradalom taszította az országot, és amely a dolgozók alkotó tevékenységét újult erővel szította magasba, és viszi előre a szocializmus építésének útján. Budapest, kommunistái, ha kellett, olykor kemény küzdelmekben váltották valóra a Központi Bizottság politikáját. Az élet, a gyakorlat igazolta ennek a politikának helyességét és szükségességét. Kemény küzdelemben juttattuk érvényre Budapest minden pártszervezetében pártéletünk elvi alapját, szakadatlan harcot a jobb- és baloldali elhajlások ellen. Ma már cáfolhatatlan tény, hogy a Központi Bizottság 1956 decemberi határozata, amely a magyar párt életében először jelölte meg a kétfrontos harc szükségességét, olyan szilárd elvi alapot teremtett, amely minden időknél erősebbé, egységesebbé tette pártunkat. Erősödött a budapesti pártszervezetek egysége, mert kizárták soraikból a revizionista nézeteket vallókat, s ugyanakkor mód és lehetőség nyílt a szektás, dogmatikus nézetek felszámolására, kijavítására. Nyílt elvi harcot vívtunk a munkásosztály vezető szerepét tagadó nézetek hirdetőivel szemben. Nem engedtünk teret a revizionisták hangulatkeltéseinek. Elvi vitákat folytattunk a Statisztikai Hivatalban, a Szabó Ervin Könyvtárban, a TIT-nél levő egyes személyek hibás, jobboldali elhajlást tükröző nézeteivel szemben. „Óvtuk és óvni fogjuk pártunkat továbbra is a revizionizmus veszélyétől — hangsúlyozta a továbbiakban a beszámoló —, mert tudjuk, hogy a marxista frazeológiába kendőzött revizionizmus jelenti a fő veszélyt a munkásmozgalom számára. Tisztában vagyunk azzal, hogy a modern revizionizmus új köntösbe bújtatja a burzsoázia eszméit, és trójai falóként próbálja becsempészni a munkásmozgalomba. Igaz, hogy ma már bátortalanabbul, igazi szándékát jobban álcázva érződik olykor a revizionista felfogás. Kettőzött éberséggel kell ügyelnünk, és késedelem nélkül harcolnunk ott, ahol és amilyen formában a revizionizmus nyomai mutatkoznak." (Folytatás a 3. oldalon.)