Esti Hírlap, 1960. január (5. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-01 / 1. szám

T. évfolyam, 1. szám ÁRA M FILLÉR MW*. Január 1, péntek Mit vár az új esztendőtől Marosán György Sok embertől kérdezik meg ezekben az órákban: mit vár a jövő évtől? Magabiztosak, derűsek a fe­leletek. A jövőbe vetett bizal­mat, a béke reménységét su­gározzák. Mennyi életrevaló terv, mennyi jó gondolat, mek­kora akarat, tűz, lelkesedés fű­ti a szavakat. Legalább annyi a szó már arról, amit adni akarnak fel­felé ívelő utunk kikövezéséhez, mint amennyi arról esik, amit kapni szeretnének. Érzi, egyre jobban érzi az ember, hogy szükség van rá. Eszére, kezére, szívére. Hogy érte, csak érte történik itt minden. Érte és együtt törünk előre a szocializmus magasla­tai felé. Megtanult előrenézni és amikor most az évek for­dulóján szemét a jövőre füg­gesztve, a holnapi közös mun­kára gondol, megtalálja az új év igazi értelmét, az élet való­di tartalmát. Az ország életének fordula­táról, az emberek nagy előre­lépéséről, sokszor megnöveke­déséről beszélgetünk ezen a téli-tavaszi szilveszteri regge­len Marosán György elvtárssal, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagjával, a Központi Bi­zottság titkárával. Boldog és meghatott mosoly- lyal mondja: — Olyan a mi mostani éle­tünk, hogy szinte mindennap ad valami újat, valamit, ami szebb a tegnapinál. És ?mi a legfőbb: együtt kapjuk! Mind­nyájunké, akiknek benne a keze munkája, akiket látásuk örömmel tölt el, akiknek erőit további harcra, küzdelemre ösztönzi. Mert erről van szó, az elért eredményekben meg­látni a harcot, a küzdelmet és erőt meríteni belőle a további harcokhoz, azért, hogy éle­tünket még gazdagabbá, még boldogabbá, még szebbé te­gyük. Úgy gondolom, érdemes volt harcolni és nem harcol­tunk hiába. Soha nem köszön­töttünk még új évet ennyi örömmel, ilyen vidáman. És erre meg is van minden okunk. Messze tűntek már azok az idők, amikor a dolgozó ember­nek csak új bajt, új gondot, új keserűséget hozott az új év. Messze tűntek már azok az idők és nem is1 fognak visszatérni többé soha. Mesz- sze tűntek, de nincs jo­gunk elfelejteni. Emlékezzünk, amikor a dolgozó ember új esztendő küszöbén bizonytala­nul, félve találgatta, mi szakad megint reá. Nem boldogító lu- dat-e hogy hazánkban nincs többé éhező, nyomorgó ember, s a dolgozók arról beszélget­nek, mivel szépíthetik tovább maguk és családjuk életét. Nem a bizonytalantól való félelem érzésével tekintenek az új év felé, hanem bátran és meré­szen, várakozással eltelve, ne- kigyürkőzve a munkának, in­dulnak a még boldogabb hol­napok felé. — És mit vár Marosán elv­társ az 1960-as évtől? — Remélem, nem jóslatot kíván tőlem? — Nem, nem ... — Mit várhatna egy kom­munista, aki szereti az em­bereket és az emberiséget. Aki azért harcol, hogy szebbé, boldogabbá tegye az életet és erősebbé az embert. Várom, hogy a marxizmus—leninizmus ebben az esztendőben további sikereket arat Magyarországon és az egész világon. — A világ békeszerető em­bereivel együtt, nagy remé­nyekkel figyelem a nemzetközi életben bekövetkezett olvadást, amelyet a Szovjetunió józan, emberszerető békepolitikája in­dított meg. Várom a Szovjet­unió általános leszerelési ja­vaslatának realizálását, mert egyetért vele a világ minden becsületes embere, aki szaba­don és emberi módon akar él­ni. Várom a határokon át­nyúló dolgozó kezek összefo­nódását, amelyek leverték a bilincseket és nagy testvériség­be olvadnak össze. — A szocialista tábor ereje ma nagyobb, mint bármikor volt. Világnézetünk leküzdhe­tetlen erőt képvisel és bátran mondhatjuk, hogy ez az esz­mei erő ma már fizikai, tudo­mányos erővé is változott. Olyan erővé amely meg tudja fékezni a háborús gyújtogató- kat. Hiszek abban, hogy ez az esztendő, amely egyben új évtizedet nyit meg, mint a béke* megszilárdulásának esz­tendeje vonul be a történelem lapjaira, és meghozza a népek erejének, igazságérzetének győ­zelmét. Megteremti az em­beriség széttéphetetlen barát­ságát, elsöpörve az útból mind­azokat az erőket, melyeknek szentebb a profit a kiontott emberi vérnél. — Várom, hogy meggyőző eredményeink nyomán munká­sainkat, mérnökeinket még nagyobb akarat fűti majd újabb és újabb eredmények elérésére, új alkotások terem­tésére. Hiszen tudják, hogy munkájuk gyümölcse nem másé, a maguké. Visszate­kintve az elmúlt esztendő lel­kesítő munkaeredményeire, biztosra veszem, hogy 1960-ban megteremtjük azokat a feltéte­leket, amelyek között maga­sabb szintről indulhatunk öt­éves népgazdasági tervünk megvalósítására. — Várom, hogy ebben az esztendőben is nagy lépést te­szünk előre a mezőgazdaság szocialista átszervezésében. Pa­rasztságunk egyre bátrabban fordul a nagyüzemi gazdálko­dás felé. Mind világosabban látja ebben a maga és az or­szág sorsának, boldogulásának igazi útját. Tudom, hogy azok, akik elindultak ezen az úton, ma már könnyű szívvel tekin­tenek vissza arra, amit maguk mögött hagytak, a régi, szegé­nyes, igénytelen élet helyett biztosan haladnak a gazdagabb felé. Akik erre az útra léptek, nemcsak önmagukra gondol­tak, gyermekeik jövőjére is. Előttük olyan élet tárul fel, amely nemrégen még álomnak is merész lett volna, és ez szét- téphetetlenné teszi a munkás­paraszt szövetséget. — Várom, hogy a tervező és tudományos laboratóriumok­ban, a tudományos élet min­den területén még lüktetőbbé, elevenebbé váljék az élet. Ve­gyék észre a tudomány embe­rei, hogy ajtójukon ott dö­römbölnek a szorgos munkás­kezek és várják újabb kísér­leteik, kutatásaik eredményét. Kerüljön közelebb a tudo­mány az üzemekhez, a gyá­rakhoz, ebből születik meg az az erő, amely a csillagok felé vezet. Várom a tudósoktól az újabb szputnyikokat, az ég és föld megostromlóitól az újabb, felemelő, nagy sikereket, ame­lyek az embert nemcsak a Föld, hanem a világűr urává is teszik. Várom a dróthuzal­ba kényszerített atomenergiát, amely behálózza a testvéri or­szágokat, a csöveken érkező olajat, amely új lehetőségeket teremt ipari életünkben. Jár­ják a vizeket az újabb atom­hajtású jégtörő hajók, s tör­jék a hidegháború jegét. — Várom, hogy az írókat, költőket és művészeket jobban megihlesse századunk nagy eszméje, a marxizmus—leni­nizmus, amely reális valóság a világban. Bízom abban, hogy az eddiginél jobban megragad­ja őket a munkások, a íjarasz- tok az értelmiség küzdelme az új emberért. Ezt a küzdelmet regényben, színdarabban, dal­ban, zenében, képben és köl­teményben lelkesítőén ábrázol­ni nagy és nemes feladat. Nem volt még olyan korszak, amely­ben írók, művészek annyi té­mát, eseményt, színt és tüzet láthattak volna, mint a mi ko­runkban. Minden anyag meg­van ahhoz, hogy a költők él­ményeiből megszülessenek az emberiség. nagy, hőst epo­szai. De azt az írók önmaguk­ban, távol az élet országútid­tól, az eseményektől nem te­remthetik meg. Nem lehet kuc­kóba húzódva várni a harc végét. Aki ezt teszi, elfelejtve fog meghalni. Aki velünk együtt jön a harcba, büszkén elmondhatja magáról, részese az új világ megteremtésének. — Várom, hogy a dolgozó nők, az asszonyok még aktí­vabban kapcsolódjanak be tár­sadalmi, politikai és gazdasági életünkbe. Gyermekeik neve­lésénél ne csak arra töreked­jenek, hogy szépen öltöztes­sék. jól táplálják őket (ez fel­tétlenül helyes), hanem érez­zék felelősségüket c szocialista ember kialakításáért is. Na­gyon keserű lesz annak az anyának a szíve, akinek gyer­meke egyszer majd azt veti szemére: lemaradtam a többi­től, az élettől, mert nem az életre neveltél. Asszonyaink­ban vlegvannak azok a tulaj­donságok, melyek képessé te­szik őket, hogy szocialista em­bert formáljanak gyerekeink­ből. Bízunk pedagógusaink se­gítségében. A fiataloktól vá­rom a harcosabb, bátrabb helytállást az iparban, a mező- gazdaságban, az iskolában az egyetemen, a kutatóintézetben, a művészet és tudomány terü­letén. Tiszteljék és becsüljék jobban az öregeket, mert ezzel saját maguk tiszteletét és meg­becsülését erősítik. — Várom a kommunistáktól, hogy a Vll. kongresszus hatá­rozatait átviszik az életbe és nemcsak vezetői, de nevelői, tanítói és példamutatói is lesz­nek dolgozó népünknek, még inkább, mint eddig voltak. Tö­rekedjenek, hogy még erősebb kapcsolat fűzze őket az egy­szerű emberekhez. Várom tő­lük az ingadozás nélküli har­cot, minden olyan nézet ellen, amely gátolja fejlődésünket: harcot a hazug nacionalizmus, az embert lealázó antiszemi­tizmus, a babonák, a csodavá­rás klerikális nézetei ellen. Érezzék még erőteljesebben a felelősséget a magyar népért és a világ dolgozóinak ügyéért Legyenek a kommunisták a legnépszerűbb, a legembersé­gesebb emberek. — Várom, és nem utolsósor­ban várom a mi szépséges fő­városunknak, Budapestnek, a BOLDOG UJ ESZTENDŐT! í (Lelkes István felvétele) j. '' '/ ,\\W.\\\\\\\\\V\\\\\W\\\\W.VÄVW.\\W(WlW.\\\\WV\\\\V\\\\Wv^\\\\V*\\\\\\\\\\V.\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\ < • • Örömmel köszönti a világ a csúcsértekezletet Amerikai és angol nyilatkozatok Hruscsov válaszáról gatnak remélhetőleg módjában lesz összehangolni a különböző álláspontokat. Egy Rewter-jelentés szerint a francia fővárosban is öröm­mel nyugtázták azt a hírt, hogy Hruscsov hozzájárult a május 16-i dátumhoz. Hivata­los párizsi körökben úgy gon­dolják, az időpont megfelel annak a nézetnek, amely sze­rint a kormányfők találkozóját alapos előkészületeknek kell megelőzniök. A japán fővárosból jelenti az AP: Nehru indiai minisz­terelnök egy tokiói lapnak adott interjújában mélységes meg­elégedéssel üdvözölte a kelet— nyugati csúcsértekezletet. „OSSZECSENDÜL KÉT POHÁR. (Kallus rajza) Duna gyöngyének további fej­lesztését. Tegyék fővárosunk útjait, házait kirakatait még szebbé, még csinosabbá, még otthonosabbá 1960-ban. Legyen olyan szép Budapest, amilyen széppé varázsolják asszonyaink lakásukat maguk és családjuk számára. — Gondolja, hogy sokat vá­rok? — Azt hiszem, nem. — Ha visszagondolok az el­múlt három esztendőre — folytatja Marosán elvtárs — mondjuk 1956. december 31-re, akkor is ezt vártuk. Mi, kom­munisták nem szoktunk egy esz­tendő távlatában gondolkodni. Ránk éppen az a jellemző, hogy a közeli és távoli jövő tervezői szervezői és megal­kotásának irányítói vagyunk. Az elmúlt három esztendő eredményei, amelyeket min­denki a maga életén keresztül mérhet le és az a mély kap­csolat, amely népünkkel össze­köt bennünket, olyan hitet és erőt öntött belénk, amely fel­jogosít, hogy nagyobb igény­nyel lépjünk fel önmagunkkal és másokkal szemben. — 1956 Szilveszterétől 1959 Szilveszteréig rövid idő telt el, de nagyot változott a világ és nagyot az ország élete. Ahogy akkor hittünk, bíztunk és harcoltunk, éppen úgy hi­szünk, bízunk és fáradhatat­lanul harcolunk az előttünk álló nagy feladatok, nagy cé­lok megvalósításáért. Ma el­mondhatjuk együtt harcolunk az egész ország népével a még boldogabb holnapokért. Ehhez a küzdelemhez erőt, egészsé­get kívánok mindenkinek, és magunknak is, hogy még ered­ményesebben szolgálhassuk a dolgozó nép ügyét. Befejezésül Marosán elvtárs az Esti Hírlap útján is boldog új évet kívánt Budapest és az ■ ország dolgozó népének. RÉVÉSZ JENŐ Világszerte nagy örömmel fogadták azt a hírt, hogy a négy nagyhatalom megállapo­dott a csúcsértekezlet helyé­nek és időpontjának kérdésé­ben, s május 16-án Párizsban sor kerül a fontos tanácsko­zásra. Nyugati hivatalos kö­rökben is elégedettségüket fe­jezték ki. James Hagerty, a Fehér Ház szóvivője Eisenhower elnök jelenlegi pihenőhelyén, Augus- tában ma kijelentette: az Egyesült Államok el­nöke Hruscsov szovjet mi­niszterelnök válaszlevelé­nek áttanulmányozása után örömmel fogadta azt a tényt, hogy megtörtént a megállapodás. A DPA washingtoni körök­ből szerzett információi alap­ján egyébként úgy értesül, hogy Eisenhower már a pá­rizsi csúcsértekezlet megnyi­tása előtt egy nappal Európába érkezik, hogy ismét tanácskoz­zék Macmillan miniszterel­nökkel és De Gaulle elnökkel. Az angol diplomáciai kö­rök melegen üdvözölték a Szovjetunió hozzájárulását a május 16-i időponthoz. Arra, hogy a sorozatos nyuga­ti tanácskozások után még mindig fontos nézeteltérések marcangolják a NATÓ-t, jel­lemző. hogy hivatalos londoni körök hangoztatják: mivel az elfogadott csúcsértekezleti idő­pontig még több mint négy és fél hónap van hátra, a Nyu-

Next

/
Thumbnails
Contents