Esti Hírlap, 1960. január (5. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-01 / 1. szám

Nevetni és nevettetni sokféleképpen lehet .Egy vidám regény születése „Nem voltam formában ... Vázlatkönyv a fürdőszobában A búcsúra készülődő óeszten­dő élményeit számba véve, ki­ki elidőz néhány vidám órá­nál, a mulatság, a kacagás em­lékeinél. Szeretünk nevetni. Sokféleképpen nevetünk, s ezt a sokféleséget a nyelv termé­keny hűséggel követi. Negyven­ötven szót is tud az árnyalatok jelölésére: nevetünk, hahotá­­zunk, mosolygunk, kacagunk, kuncogunk, vihogunk. A humor m­esterei jól tudják: ezek a Szavak a neveltetés céljában és eszközeiben jelentkező műfaji sajátosságok különbségeit is ki­fejezik. Harsányabb, felszabadulta!)!) lett a nevetés — Nevetni és nevettetni — m­ondja Rideg Sándor Kossuth­­díjas író — sokféleképpen lehet. Én a humornak azt a fajtáját kedvelem, amely az élet igaz történeteiben mutatja meg a mulattató tanulságot. Köny­veim hőseit, s a legtöbb jóízű szituációt nem is én találtam ki, hanem az élet alakította és rendezte el. Mert az élet bővi­­ben van a bizarr, komikus epi­zódoknak, s ezeket az író — ha nyitott szemmel jár — akkor is­­észreveszi, ha maga nem tréfa­csináló, nevettető. Sokszor kér­dezték már tőlem is, családom tagjaitól is, milyen vagyok én Valójában? Remélem, nem áb­rándítom ki olvasóimat, ha el­árulom, hogy keserű, sorspró­bálta ember voltam. A felsza­badulás előtt kegyetlenül fojto­gatott az élet. Egyik legnépsze­rűbb, 1945 óta negyedmillió példányban megjelent köny­vem, az Indul a bakterház meg­írásának körülményeit novellá­ban is feldolgozhatnám. Ez a tréfás történet a legszörnyűbb nyomorban, harminc mosatlan, szennyes tányér között, egy konyhában készült, egyetlen éj­szakán. Minden bajomról meg­feledkeztem a munka hevében, együtt éltem hősömmel a tréfa kalandjait és írás közben bi­zony hangosan nevettem ... Tö­megszálláson laktam akkoriban és lakótársaim, akik jól ismer­ték vigasztalan körülményei­met, gyanakodva méregettek. Azt hitték, hirtelen meghibban­­tam­­— ezért nevetek. — Nevetés mindig volt és lesz is. Csakhogy azelőtt hal­kabban, sok keserűséggel ne­vettek a szegény emberek, ma a szükség meghátrál az új élet elöl és az emberi nevetés har­sány, felszabadult. Az írónak is könnyebb mulattatni, az olva­sók szeretik a tréfát, éppen ezért kell a humoros mű­fajokban is olyat adni, ami szépre, jóra tanít és a vidám­ság színes, könnyű szálait a gondolatok szövedékébe fonja. A mi társadalmunk ügyének és embereinek hasznára lenni­­— ez a cél vezeti az írót a ne­veltetésben. Remélem, új regé­nyem, a tegnap nyomdába adott Kristóf rózsafáj is meg­felel ennek a célnak. Toncz Tibor nevét az újság­olvasó közönség jól ismeri. Az élet tréfás epizódjait felvillantó rajzai vonzó, kedves színfoltok a lapok hasábjain. Más a szó és más a rajz — Ezek a rajzok — mondja Toncz Tibor — néhány egysze­rű vonallal olyan gondolatokat, érzéseket, problémákat szeret­nének kifejezni, amelyek sok tízezer embert foglalkoztatnak. A karik­aturista két fő követel­ményt támaszt munkájával szemben. Olyan szemszögből kell látnia a világot, az élet eseményeit, hogy rajzai ne csak a mulattatás, hanem az igazság céltábláján is minél gyakrabban elérjék a tizes találatot. Ennek természetes feltétele, hogy az ötlet eredeti, rajzi kivitelezése pedig eleven, hatásos, szelle­mes legyen. Az ötletek — jók vagy rosszak — kilencvenöt százalékát a rajzoló rögtönzi, s a karikaturista az idegen ötlet­ből készített munkára — lehet az a legjobb — már csak megszokásból is mindig azt mondja: nem voltam formá­ban ... a karikaturistának nincs munkaideje. Helyeseb­ben: amikor és amíg ébren van, mindig dolgozik. Ötletei is a leg­különbözőbb helyeken és idő­pontokban villannak fel. Én például a reggeli borotválkozás perceit érzem a legterméke­nyebb időnek. Ezért a borotva és a pamacs mellett noteszt és vázlatkönyvet is mindig ma­gammal viszek a fürdőszobába. — A humorista dolga a ma­gánéletben elég nehéz. Tőlem is, ha társaságba megyek, el­várják, hogy mulattassam ba­rátaimat, ismerőseimet. Csak­hogy a várakozásnak nem tu­dok megfelelni, a jó vicceket orvos, ügyvéd, pedagógus ba­rátaim mondják, én pedig hall­gatok. Más a szó és más a rajz. A karikaturista a tréfát vona­lakban látja, s én is, ha már nagyon szorongatnak, a társa­ságban is csak rajzolok. — A karikatúra manapság reneszánszát éli. Újságokban, filmen, televízióban egyaránt kedveli a közönség a ceruza él­őéit. A műfaj iránti érdeklődést tapasztalom abban is, hogy az olvasóktól hétről hétre magam is sok elismerő és bíráló levelet kapok. A személyes találkozá­sok közül hadd említsem meg a számomra legkedvesebbet. Néhány hónappal ezelőtt — amikor még megjelentek „Eb­­adra”-sorozatom rajzai, egy gye­rek csínylevéseiről, kalandjai­ról — Tapolcán a barlang előtt egy kisfiú, akinek leleplezték inkognitómat, így kiáltott fel: „A bácsi f eladta!...” Dersi Tamás P­esti Krónika A pancsoló kislány A papa: első kürtös a szegedi Nemzeti Színházban. A mama: szövőnő, a Kőbányai Textilműveknél. A nagyma­ma: nyugdíjas. A kistestvér: Kati, öt­éves. A pancsoló kislány: ötödik általá­nos o. tan. a Rökk Szilárd utcai iskolá­ban. Ez a család. A pancsoló kislány hangját sok száz­ezer ember ismeri rádióból, lemezről. Amikor ezt énekli:­­jajj, úgy élvezem én a strandot. Ottan annyi a szép és jó. Mennyi vicceset látok, hallok. És még bambi is kapható, íjajj... Nem nagy zene, nem a legjobb szöveg, a kis dal mégis mindenkit megmosolyog­tat. A siker titka: a hangocska, a kis­lány ezüstös hangja, humora. Ahogy az i-t elhúzza elragadtatásában a sajt előtt... — dicsérem. Azonnal leint: — Az i-t Berki bácsi tette bele a rádiónál... Vagyis rögtön meg kell tudnom, nem egy elkapatott gyerekkel beszélek, nem gyermekművésszel, vagy ha úgy tetszik, csodagyerekkel, akit megzavar a taps, a szereplés, hanem egy jól nevelt, illedel­mes kislánnyal. Tehát például tegnap, amikor a nagy­mama még nem érkezett vissza vidék­ről, Eszter, a pancsoló kislány, krumpli­levest főzött, sok zöldséggel, magának és a Kati húgának, mert a mama is dolgo­zott ebben az időben, a gyárban. Igaz, hogy eltett nekik töltött káposztát, de Eszter lusta volt felmelegíteni. Van két hajas babája, az egyik Rózsi, a másik Kati. Strandon, amelyről énekel, még sohasem volt, de nyáron Bogláron nya­ralt a család, íyü, az a Balaton! Jeles tanuló és nagyon szereti az olyan tör­téneteket, mint a Botond, de van egy új könyve, a Koldus és a királyfi, azt is na­gyon szereti, de még nem olvasta. Most a nagymama olvassa, de aztán majd ő, és más könyveket is, sokat. És énekelni, tyü! azt igen, és az úgy volt, hogy az is­kolából átmentek a rádióba és akkor be­került a gyerekkórusba és a próbáról ki­hívtak néhány gyereket és kétszer-há­­romszor lezongorázták a Pancsoló kis­lányt, akkor a dallam rögtön belement a fülébe, de a szöveget meg kellett tanul­ni, így, és akkor először levették magnó­szalagra, aztán hanglemezre, és akkor a bácsik és a nénik, még a takarító nénik is azt mondták, tgy, nagyon aranyos. És a magnóért kapott százötvenötöt és húsz fillért és a lemezért hétszázat és a hét­száz ott függ a mennyezeten, mert csil­lárt vettek belőle és a százötvenötért meg a húszért nylon ruhát kap a Kati, mert nagyon szereti a kishúgát. A krumplilevest nagyon elsózta, mert ne­vetgéltek a Katival és már a Kati is tudja a Pancsoló kislányt, de még csak ötéves és jövőre biztosan ő is énekel a gyerekkórusban, már az Eperfagyit is tudja, ez az új dal és úgy éneklik: Eper­fagyi, sz, eperfagyi, de a sz-t szintén a rádiónál mondták, hogy tegye bele. Ja és amikor még próba volt, nagy volt az izgulás, de ő nem izgult, mert minek, nem? Esztikének kedves szeme van, lófark­­frizurája, előtte kötény, kezét az ölében tartja. Most tanul zongorázni és apuka kürtös és amikor nincs előadás, hazajön Szegedről és ő is tanítja. A bácsi bizto­san azért írja, amit ő most mond, mert biztosan beleteszi könyvbe, ő nagyon szeret gyerekekről olvasni, tyü. Az álta­lánosba fiúk is járnak, nemcsak lányok, de csak egy barátnője van, a Jutka, ő is jár a gyerekkórusba, de nagyon szereti őt és nem csúfolja. Mert a többiek elein­te csúfolták, a lányok, de főleg a fiúk, hogy így pancsoló, úgy pancsoló, meg hogy szerepel előadásokon, meg egyszer Szegeden is, igen, folyton csúfolták. De aztán anyuka bement az igazgatóhoz, azóta megszűnt, meg aztán ... Meg aztán a fiúk közt van két barátja,­­ a Tamás, meg az András, tyy, nagyon rendesek, Tamásnak van tangóharmoni­kája és tizenegyéves és a tangóharmo-­­­nikán kíséri, András meg az iskolából , is hazakíséri. Minek? Csak. És az András csapatjával verekedett a többiekkel, akik­­ csúfolták, mert az András olyan, bizony.­­ — Ha a bácsi nem hallotta az Eper-­­ fagyit, szívesen eléneklem. És ha nagy­­ leszek, vagy énekesnő leszek, vagy ma- e­gyar tanárnő. Mert még nem biztos, hogy­­ lesz hangom, ha megnövök, ez attól­­ függ. És azért húzok a Tamáshoz és az ‚ Andráshoz, mert ők rendesek. › Még valamit kérdezek: › — A mama szokott énekelni? A mama felel: ( Én csak műkedvelő vagyok, a lá­­á nyaim mellett. › A nagymama felnéz a könyvből. Ülünk­­ az asztal körül. Nevetünk. S Bodó Béla › □ TÁRGYALÁS indult meg arról, hogy a Columbia film­gyár Budapesten készíti el Molnár Ferenc „A Pál utcai fiúk“ című regényének film­­változatát angol és magyar nyelven. A világhírű regény megfilmesítési jogát évekkel ezelőtt a Columbia filmgyár szerezte meg. □ YVES MONTAND tizen­négyszer lép fel Tokióban, öt­ször Oszakában és Nagojában. Turnéjára felesége, Simone Signorét is elkíséri. □ ÚJABB „VÁROSMŰSOR­RA” készül a Televízió: Pécsre látogatnak el a kamerák, a ter­vek szerint még január folya­mán. □ VERSEK, DALOK, jele­netek fejtetőre állított szerep­­osztásban hangzanak el a Rá­dió most készülő, „Tótágas” című műsorában. Csak a sze­reposztás elejét idézzük: Ha­­csek — Tímár József, Sajó — Uray Tivadar, Lírai szavaló — Rátonyi Róbert... □ A „BIHARI NÓTÁJA” szilveszteri előadása az Erkel Színházban meglepetéseket tartogat a közönségnek. A ba­lett-táncosok között ezúttal énekesek is lesznek, akik be­tétműsort adnak. A­­balett­táncos énekesek között Házy Erzsébet, Melis György és Ré­ti József is fellép. Kalandozások Hüvelyk Matyival H. M. bemutatkozik — Igazán sajnálom, minden jót kívánok, szívesen, bármi­kor — mondtam és letettem a telefonkagylót. — Miért ha­zudsz? — kérdezte akkor ő, kidugva fejét az íróasztal fiók­jából és egyidejűleg belépve az életembe. Mivel járatos va­gyok a filmgyárak, a színhá­zak, a rádió és egyéb művé­szeti intézmények dramatur­giáinak dolgaiban, már sem­min sem szoktam meglepődni, s ezért szemem se rebbent a különös kis legény láttán. Min­denesetre visszategeztem. „Kis­sé szemtelen vagy.” — „Igen? Lehet. Különben engedd meg: Hüvelyk Matyi. Szabad?” S ez­zel már ott is állt előttem a kéziratpapíron. Ha nem mutatkozik be, nem ismertem volna rá. Semmi folklór — az egész jelenség rendkívül urbánus. „Engedel­­meddel átmenetileg szeretnék veled maradni. Megvan rá az okom. Számítok a diszkréciód­ra. Engedd meg, hogy kive­gyem albérletbe az egyik zse­bedet.” „Kérlek” — vontam meg a vállam, így esett meg, hogy azóta, mint Szindbád ka­landjaiban a Tenger öregje, Hüvelyk Matyi — nevezzük ezentúl H. M.-nek — lerázha­­tatlan útitársam. — Mikor viszel színházba? — támadt rám a minap, azzal az ellenállhatatlan, bájos erő­szakossággal, amelyre a felelet sohasem lehet nemleges. — Kérlek — adtam kezébe a mű­sort — válassz! — H. M., mint általában mindig, ha engedé­kenységemet tapasztalhatja, kissé impertinens módon kezd­te vizsgálgatni a műsort. — Szépen vagyunk ... Talán néz­zem meg a Jókai Színházban a Betyárt?... Vagy a Katoná­ban a Candidát? Nem, nem ... Várjunk csak: Madách: Lady Windermere legyezője, Petőfi: Vörös és fekete, József Attila: Szókimondó asszonyság ... Fővárosi Operett: Szép Helé­na... Mondd, miért vagytok ilyen naftalinszagn­ak? Furcsa, furcsa ... Hát ti nem előre néztek, hanem visszafelé? Bo­csáss meg, nem feltétlenül szükséges, hogy színházba menjünk. Jó nek­em a mozi is. Szabad? Most mit csináljak? Adjam parányi kezébe a moziműsort? Hiszen tudom, hogy mániá­kus ... Sem megértés, sem be­látás, sem méltányosság nincs kis szívében. Elegem van a megjegyzéseiből, nem kívánom hallani kommentárjait a Sze­gény gazdagok, a Robin Hood, A nagy Caruso, A dzsungel könyve és a moziműsor egyéb slágereit illetően. Tulajdonkép­pen miért is ilyen hepciás? Ha az ember nagyon akar, sikerül­het bátornak lennie, különösen ha ilyen pici emberrel áll szemben. Mi történhet? — Nem értelek — adtam a tudatlant, s úgy tettem, mint aki valóban fel van háborod­va. — Tulajdonképpen mit akarsz? Mióta biztosítottalak jóindulatomról, s rendelkezé­sedre bocsátottam az általad kívánt bal zsebemet, egyebet sem teszel, mint állandóan kri­tizálsz. Légy szíves, fejezd be kellemetlenkedéseidet. Elfogult vagy, szeretetlen, igazságtalan. H. M. egyik különös tulaj­donsága, hogy sohasem jön zavarba. Mert tudom hogy származását illetően részint a népmesékből, részint a fantá­zia gazdag humuszából, részint a mindennél parancsolóbb szükségből született — általá­ban elnéző vagyok iránta. De nem mindig. Idegesít, hogy tegez. S ha szemtelen — valahányszor igazságot vagdos a fejem­hez, nagyon szemtelennek érzem — nem tudok egy­könnyen megbocsátani. Éreztem a helyzetet. „Az a gyanúm, igen nagy lehetőségeket érzek magamban a gondolat elfoga­dására, hogy téged azonnali hatállyal kilakoltassalak. Eredj vissza a meséskönyvekbe, nem tartozunk egymásnak semmi­vel!” „Tudod mit? Nem me­gyek el a zsebedből! Igenis, elkísérlek minden színházi előadásra, jelen leszek minden filmvetítésen, ahol te ott vagy! És egyáltalán: majd én bebi­zonyítom neked, hogy nem va­gyok potya fráter, hanem jó ízlésű, magas szellemiségű, kulturált tünemény, akit igen­is, vedd tudomásul, a Végzet rendelt melléd — nagy V-vel —, hogy szellemi önteltségedet megnyirbálja. Nna! Ja, vala­mit elfelejtettem... Mint a könyvjelző, hasalok bele min­den könyvbe, amit a kezedbe veszel és akár tetszik, akár nem, az általad oly sokszor ki­fogásolt fejhangon elmondom, mi a véleményem az olvasmá­nyaidról, íróitokról, s minden betűről, amit elolvasol. Most pedig tégy, ami jólesik.” Hát így állunk. Úgy indulok neki az új esztendőnek, hogy egy miniatűr árnyék rávetődik minden gondolatomra. Kelle­metlen , mert ellenőriz. Nem dobom ki, mert hátha mond okosat is. Meglátjuk ... (nóti) FORTISSZIMO Fortisszimo. Szijjártó Pál felvétele a most megnyílt „Em­berábrázolás a fotóművészetben'' című nemzetközi fénykép­kiállításon. ♦ | Megjelent! *♦ | | Szovjet irodalom ► ► | Szerkesztette és a bevezetőt írta Kardos László. > | Kötve 32.—Ft. ► ► | A tanulmánykötet mintegy 500 oldal terjedelemben ► | mutatja a szovjet irodalom nagyjait. A 22 portré 22­­ magyar író tollából származik. A szovjet irodalomról | | magyar nyelven eddig ilyen alapos, sokrétű tanulmány­­ még nem jelent meg.­­ Kapható a könyvesboltokban és az üzemi könyvterjesztőknél! • 4 A * * A ^ A A A. A A. A A A. « » ._. __ _ _ Meghalt Gáspár Antal Hosszú betegség után, het­­venesztendős korában elhunyt Gáspár Antal, aki több mint fél évszázadon át népszerű és megbecsült művésze volt a po­litikai karikatúrának. Hosszú működése során Gáspár Antal stílust teremtett, egyaránt gon­dot fordított a rajz kompozí­ciójára és a figurák karakteré­re. Élete utolsó esztendeiben az idős mester a „Ludas Matyi” szerkesztő bizottságának tagja volt, ahol — a magyar politi­kai karikatúra legjobb hagyo­mányaival - a magyar nép ha­ladásáért, békéjéért, jövendő­jéért küzdött rajzonjával is. színházak ünnepi műsora: Operabál cs.: Denevér (7); p.: Turandot (D-bérlet, 4. előadás, 7); sz.: Diótörő (de. 11), Othello (N- bérlet, 4. előadás, 7). — Operaház Erkel Színháza cs.: Bihari nótája (7); éjjel: Vidám Szilveszter (11); p.: Rigoletto (10. bérlet, 5. előadás, 7); sz.: János vitéz (de. 11), Tra­­viata (Fleischer-bérlet, 4. előadás, 7) . .— Nemzeti Színház cs.: Wind­­sori víg nők (7); p.: Az ülnök halála (Csortos—Rátkai-bérlet, 3. előadás, 7); sz.: Az ember tragé­diája (de. 10), Két úr szolgája (7). — Katona József Színház cs.: Lyuk az életrajzon (7). p.: Candida (7); sz.: Pygmalion (7). — Madách Színház cs. és p.: Donna Diana (7); sz.: Csendháborító (fél 3), Var­jú doktor (fél 8); cs. éjjel: Vi­dám Szilveszter (11). — Madách Színház Kamaraszínháza cs.: Tu­dós nők, Scapin furfangjai (7), p.: Lady Windermere (7); sz.: Harma­dik csengetés (fél 3), Lady Winder­­mere (fél 8). — A Magyar Nép­hadsereg Színháza cs.: Lysistraté (7); p.: Ilyen nagy szerelem (7); sz.: Lysistraté (fél 3). Hivatalnok urak (7). — Petőfi Színház cs.: Mesébe illik (7), éjjel: Vidám Szil­veszter (11); p.: Svejk (7); sz.: Svejk (3), A királyért (7). — Jó­kai Színház cs. (7), p. (7) és sz. (3): A teremtés koronája; sz. este: Sárga liliom (7). — József Attila Színház cs.: Hazudj igazat! (7); éjjel: Vidám Szilveszter (11); p.: Szókimondó asszonyság (7); sz.: Érdekházasság (fél 3), Felnőnek a gyerekek (7). — Fővárosi Operett­színház cs.: Nyugtalan boldogság (7), éjjel: Vidám Szilveszter (11); p.: Három tavasz (7); sz.: Három tavasz (negyed 3), Nyugtalan bol­dogság (7). — Blaha Lujza Szín­ház cs.: Bástyasétány 77. (7), éj­jel: Vidám Szilveszter (11); p. (7) és sz. (fél 3, 7): Nebántsvirág. — Vidám Színpad cs.: (fél 8, fél 12); p.: (fél 8); sz.: (fél 4, fél 8): Pest az Pest. — Kis Színpad cs.: Aki jól fekszik (7), éjjel: Szilveszteri kabaré (11): P­ (7) és sz. (3, 7): Ak­i jól fekszik. — Állami Bábszínház cs.: Fajankó (5), Szőke ciklon (fél 8) , p.: Csalavári (3), Hófehérke (5), Potyautazás (fél 8); sz.: Ezüst­furulya 11), Árgyilus (3), Jancsi és Juliska (3), Szőke ciklon (fél 8). — Egyetemi Színpad cs.: Szilveszteri tarka est (fél 8 és 11). — Zene­akadémia est: Vidám Szilveszter (8 és 11). p.: MÁV Szimfonikusok VII. bérleti est (8). sz.: Állami Hangversenyzenekar (Egyetemi­bérlet, I. sor., 6. előadás, de. 11). — Bartók-terem cs.: Vidám Szilvesz­ter (8 és 11); p.: Jégeső sem aka­dály (fél 8), 12 dühös ember (81); sz.: Csinn-Bumm Cirkusz (de. 11), A hosszú búcsú és ők tudják (este 9) . — Jégszínház cs. (4 és f. 8); p. (fél 8); sz. (4 és fél 8): Konfetti. — Buda­pest Varieté cs. (7), p. és sz. (fél 4 és 7): Humorban önkiszolgáljuk. — Fővárosi Nagycirkusz cs., p. é. sz.: Benneweis dán cirkusz (fél 4 és fél 8). — Sportcsarnok cs.: Vi­dám szilveszteri műsor (fél 8, 11). A TELEVÍZIÓ MŰSORA CSÜTÖRTÖKÖN: 19.30. 53. sz. Magyar Híradó. Utá­na: A jövő hét műsora. Műsoris­mertetés; 19.45: Az történt 1959- ben. Filmösszeállítás az év ese­ményeiből; 21.00: Szilveszter, 1959: A Televízió vidám műsora. PÉNTEKEN: 18.00: Dobi István, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsá­nak elnöke mond újévi köszöntőt; 18.05: Ez történt 1959-ben. Film­­összeállítás az év eseményeiből. (Ismétlés.); 19.00: 1959 sportja. Sportfilmösszeállítás; 19.20: Boldog új évet! Külföldi televíziók üd­vözletei; 20.00: Petőfi születés­napján. Irodalmi műsor; 20.30: Komédiások. Kabajevszkij balett­je; Kb. 20.50: Romeo és Júlia. Sha­kespeare drámájából készült an­gol film.

Next