Esti Hírlap, 1960. február (5. évfolyam, 27-50. szám)

1960-02-02 / 27. szám

FÁKLYÁT GYŰJTŐIM szombaton este a fővárosi ta­nács székházának színházte­r­mében. A szép ünnepségnek Agrigentóban lesz a folytatása, ahol is a Budapest Együttes hamarosan átadja a fáklyát az ősi szicíliai város polgármeste­rének. A békét és barátságot szimbolizálja a fáklya, azt a legyőzhetetlen eszmét, amely­nek el k­ell töltenie a világ minden tájáról egybeseregle­tt fiatalokat a narancsfa-ligetek, citromfa-erdők­ övezte város­ban. Sokszor rendezték meg már ott a­ népi tánccsoportok vetélkedését, s minden eszten­dőben egyre erősebben hatják át a részvevőket a béke és ba-­­ rátság eszméi. Ismerik már­­ küldötteinket az agrigentóiak­, s egy évvel ezelőtt már megh­ó­­­­dították a szicíliaiakat a ma­­j gyar népművészet gazdagságá-­­ val és szépségével. Egy évvel­­ ezelőtt láttak, hallottak először­­ magyar táncot, népdalt Agri- I­gentóban, s nem teltek be szí­­j nedves, ízével. A tavalyi zsűri­­ a nagydíjjal jutalmazta művé-­­­szetüket, így most is ott a he­­­­lyiek az elmúlt hét esztendő legjobbjainak versenyében. ' A béke és barátság fáklya- ' fát viszi el a Budapest Együ­t­­­­tes Olaszországba.­­ Dr. Pesta László, a fővárosi tanács végrehajtó bizottságá­nak elnökhelyettese és az együttes tagjai­(MTI Fotó: Molnár folv.) Elutazott az ukrán kulturális küldöttség Az ukrán kultúra ünnepe al­kalmából hazánkban járt uk­rán kulturális küldöttség — L. Ty. Kuropatyenko, az Uk­rán SZSZK művelődésügyi mi­niszterének első helyettese, a küldöttség vezetője, A. D. Fili­penko érdemes művész, Sztá­­lin-díjas zeneszerző, Sz. I. Olej­­nyik, Sztálin-díjjal és Lenin­­renddel kitüntetett író, P. M. Komiszár kolhozfejőnő, a Szo­cialista Munka Hőse, N. I. Gri­­cenko, Sztálin-díjas kohász és P. F. Jermak­, a kijevi Rabo­­csaja Gazeta szerkesztőségének osztályvezetője , vasárnap el­utazott Budapestről. A küldött­séggel együtt utazott a hazánk­ban vendégszerepelt ukrán mű­vészcsoport is. Vizsgák előtt • Kedves ellenségek Pia­ká­t ragasztók Ötszáz fiú és lány a dobogón Van miről számot adni a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Művész­együttesének a megalakulása tizedik évfordulója alkalmából rendezett jubileumi héten. Megalakulása óta mindig az amatőr csoportok élvonalában foglal helyet, a rangos hat VIT-díj is megérdemelt gyü­mölcse egy évtized munkájá­nak. E héten a központi együt­teshez tartozó 12 művészeti csoport, mintegy félezer ifjú áll a dobogóra. A szombat esti kóruskon­­cert után vasárnap délelőtt a tánccsoport mutatta be változatos műsorát, régebbi és új számokat. Ének­es zenekari művek közbeikta­tása nélkül pergett a prog­ram, ami egymagában is di­cséretes kezdeményezés, s nem vállalkozott rá eddig még hi­vatásos néptáncegyüttes sem. Néptáncf­eldolgozásokból állt a műsor első része. A figuragaz­dag marosbogáti legényes, az ízes hangulatú pintes-tánc, a szép felépítésű székely-táncok, a lendületes sarkantyús­­tánc előadásán érződött még, hogy sokan mindössze néhány hónapja gyakorolnak az együt­tesben, ennek ellenére bizo­nyos, hogy hamarosan kiala­kul a jól összeszokott, techni­kailag is biztos együttes. A kútnál Iszakovszkij versének­ hangulatát elevenítette meg, a Vizsgák előtt két diáklány és két diák találkozóját jellemez­te kedves humorral, a Kedves ellenségek pedig katonák és lányok évődését mutatta be. A szünet utáni részben látott történelmi képek bizonysága szerint az együttes magáénak vallja azt a feladatát is, hogy a tánc eszközeivel fejezze ki a múlt és jelen lelkesítően szép eseményeit. Az 1 919 piros ró­zsái az első világháború vé­géről, s a proletárdiktatúra győzelméről és bukásáról szólt, a Plakátragasztók az illegális idők egy epizódját elevenítette meg, az 1945 tavaszán a fa­sizmus dühöngését és veresé­gét mutatta be, végül az Em­lékezés a VIT-karneválokra az ifjúsági találkozók felszaba­dult, vidám hangulatát ragad­ta meg. Bátor kísérletezések, eltalált hiteles pillanatokkal. Aszalós Károly, Vadady Ág­nes és Szirmai Béla koreográ­fiai és pedagógiai munkássága, a kísérő feladatát jól betöltő Simon Albert vezette szimfo­nikus zenekar és a Berki Lász­ló vezette Rajkó-zenekar tel­jes dicséretet érdemel. A munkás­művész kapcsolatokat fejleszti a Képzőművészek Szövetsége Az eddigi tapasztalatok bir­tokában a Képzőművészek Szövetsége ebben az esztendő­ben sokrétű munkával segíti képzőművészetünk fejlődését. Az eddigieknél több üzemben, mezőgazdasági termelőszövet­kezetben és állami gazdaság­ban teszik lehetővé az alkotó munkát. Elsősorban a buda­pesti nagyüzemeket keresik majd fel a művészek. Néhány hónapig dolgozhatnak egy-egy üzemben művészeink, s alko­tásaikat a Képcsarnok Válla­lat megvásárolja. Február közepén több napos iparművészeti ankét is lesz, amelyen szóba kerülnek az üzemekben dolgozó iparművé­szek problémái, a szövetkezeti ipar, a főiskolai nevelés idő­­­­szerű kérdései is. Ugyancsak ankétot kíván rendezni a szö­vetség a már most előkészület­ben levő VIII. országos kiállí­tás anyagából, hogy a bemuta­tott művek alapján szocialista képzőművészetünk eredmé­nyeit mérlegelhessék. ­Szabó Ma­g­d­a KÍGYÓMARÁS JÓKAI SZÍNHÁZ Bemutató február 4-én. Sheridan-vígj­átékr­a készül a Néphadsereg Színháza A Magyar Néphadsereg Szín­házában Sheridan „A rágalom iskolája” című vígjátékát pró­bálják. A tizennyolcadik szá­zadi angol író darabját Hubay Miklós fordította. A darab té­mája: a társadalmi hazugság és az álszenteskedés. A vígjátékot Kazimir Károly rendezi. Szereplők: Bilicsi Ti­vadar, Szabó Ernő, Szatmári István, Tordy Géza, Petrirs Sándor, Prókai István, Vere­bes Károly, Földényi László, Nagy István, Gera, Zoltán, Láng József, Ruttk­ai Éva, Ná­­dasy Myrtill, Sütő Irén és Schubert Éva. □ KÉT ÉRTÉKES GYŰJ­TEMÉNYT kapott a Termé­szettudományi Múzeum­­ ás­­ványkőzettára. A freibergi Bá­nyászati Akadémia ötvenkét darabból, a prágai Nemzeti Múzeum harminckilenc darab­ból álló ásványgyűjteményt küldött a magyar múzeumnak. □ HATÁROZTAK a közel­jövőben Budapesten vendég­szereplő lipcsei együttes sze­replésének színhelyéről. A lip­csei rádió tánczenekara tizen­­hatodikától a Sportcsarnokban rendezi koncertjeit. □ MEGHALT egy híres amerikai színésznő, Diana Barrymore, John Barrymore leánya. □ WALDMANN JÓZSEF néprajzgyűjtő-pedagógus és Mezey Károly, a Szegedi Nem­zeti Színház koreográfusa „Csillag ragyog, hajnal hasad” címmel új népi táncjátékot ál­lított össze. A több jelenetből álló táncjáték a felszabadulás történetét eleveníti meg művé­szi eszközökkel. Az új táncjá­tékot április 4-én mutatja be az EDOSZ szegedi ének- és táncegyüttese. □ A BRÜSSZELI királyi ze­neakadémia tanára évek óta Gertler Endre, a világhírű ma­gyar származású hegedűmű­vész. Gertler levelet írt az Es­ti Hírlapnak legújabb tervei­ről. Közli, hogy tavaszra meg­hívást kapott a Szovjetunióba, hangversenykörútra, amelyet Moszkvában kezd el. Gertler a közeljövőben Budapestre is el­látogat. □ AZ UNESCO 200 ezer példányban megjelenő folyó­iratának januári száma Cse­­hov-számként jelent meg. Az UNESCO diapozitív­ tekercset ad ki Csehov életéről és mű­veiről az iskolák és tanfolya­mok számára. Rádiórészlege 130 rádióállomásnak küldte meg angol, francia és orosz nyelven a Csehovról szóló fél­órás adás szövegét. A Rajkó-zenekar vasárnap este a Központi Tisz­ti Házban adott műsort. A si­ker meggyőzően bizonyította, hogy a Rajkó-zenekar jól töl­ti be kettős feladatát: gondo­san ápolja népzenei hagyomá­nyainkat, s megfelelő utánpót­lási iskolát teremtett. Az idő­sebb korosztályú zenekar elő­adásában hallottuk Csermák Andalgo és frissét, Sarasate Cigányosan című művét. Kü­lönösen az előbbit éreztük ki­dolgozottnak. Az együttest szép tónusú, dinamikailag szí­nes és fegyelmezett játéka alapján szinte hivatásos népi zenekarainkkal is versengő, legjobb együtteseink között kell számon tartani. Ugyancsak magas színvonalú teljesít­ményt nyújtott a fiatalabb korosztály, főként Farkas Gyu­la — a fiatal muzsikusok ki­tűnő nevelője —, Muzsikáló havasok című kompozíciójával. Az egyesített zenekar számai közül Liszt II. magyar rapszó­diája szólalt meg legtökélete­sebben. Több prímás vezette a műsort. Berki László biztosan irányító, rátermett egyéniség, Sárközi Mihály tudása is jóval meghaladja az átlagszínvona­lat, s nagy sikere volt a Léná­val Csécsi-testvéreknek, a 11 éves Jenőnek és a hallatlanul virtuóz 15 éves Józsefnek, to­vábbá a 15 éves ugyancsak ügyes Horváth Zsuzsának. Szó­­lisztikus szerepben Kontra Jó­zsef (cselló) és Ökrös József (cimbalom) vizsgázott jelesre. A közreműködők közül Fekete Réka nagyon szép szavalatát kell kiemelnünk. (—a) Levelek az Évi-vitához ♦ Autóbusz ♦ Szifon-ügy Évi­ke tisztelt mamájának Mivel fiatalember létemre a vitához „hivatalosan” nem szólhatok hozzá, engedje meg, hogy kérdésére Eric Knight szavaival válaszol­jak: „Ha van egy gyermeked, egyetlen leányod, azt felne­veled úgy, hogy biztonságot találjon saját otthonában. Azután megtanítod, hogy ezt a biztonságot megtanulja az egész világban. Ezt pedig úgy cselekszed, hogy nem támo­gatod agyon, nem tiltod el attól, hogy körül ne nézzen a világban, hogy bátran jár­káljon, a saját lábára álljon, mindössze annak tudatát vé­sed agyába, hogy az otthon biztonságát, ha szüksége van rá, mindig megtalálja. Nincs semmi értelme ugyanis, hogy az ember óvja leányát a vi­lágtól, mert egyszer azután, ha nem leszünk itt, hogy megvédj­ük­, hánykolódik sze­gény a viharban minden hor­gony nélkül.” Ráadásul ezeket a szavakat a nagy író az Évikénél még fiatalabb korosztályra értette! Tisztelettel: S. Gábor ..A fiút jól ismerem“ Kétszer kellett elolvasnom az Esti Hírlapban megjelent levelét, mert nem akartam hinni a szememnek. 21 éves „kislánya” van, aki — ó, bor­zalom — kettesben szeretne szórakozni fiúismerősével. Kedves Mama! Nincs igaza, ha azt állítja, hogy nem illik egy leánynak (21 éves!) fiúval elmenni moziba, színházba vagy táncolni. Az én leányom 18 éves. Körülbelül egy év­vel ezelőtt ment el először kettesben fiúval moziba. A fiút jól ismertem, tehát nyu­godtan elengedtem. Most már többször jár táncolni is, és én nem kísérem el sehová. Mindig tudom, hol van és mikor jön haza. Meg kell értenie, hogy Évi­ke leánya nem kislány, ha­nem már komoly dolgozó em­ber. Lehet, sőt, biztos, hogy őt vagyon bántja az ön fel­fogása és sérti is az önérze­tét. Előfordulhat — remé­lem nem —, hogy leánya engedelem nélkül megy majd el szórakozni. Azt hiszem, nem ezt akarja ön elérni. Feltétlenül meg kell változ­tassa felfogását. Salgóczy Györgyné ,,Ezentúl komolyabb leszek." Engedjék meg, hogy isme­retlenül köszönetet mondjak dr. Zajtay Ervin tanár úr­nak lapjukban közzétett hoz­zászólásáért, melyben az Évi­­ke-üggyel foglalkozik. Én is lányos mama vagyok, s ag­godalommal láttam, hogy 19 éves lányom fiúkkal kez­dett járni. Későn jött haza és állandóan arra hivatko­zott, hogy joga van az élet­hez. Kerestem az alkalmat,­ meg is találtam, hogy lányom a cikket elolvassa. Az elolva­sás után lányom megdöbbent. Meglepetésemre azt mondta: — Anya, én nem akarok olyan nőszámba menni... ígérem neked, ezentúl komo­lyabb leszek. Amit eddig én sok-sok fáradsággal nem tud­tam elérni azt az újság, a nyilvánosság hatására lá­nyom elfogadta. Egy lányos mama Könnyű az autósoknak és való igaz, hogy sok örömet okoz a kocsi, akár egy mátrai útra, vagy egy nyári balato­ni kirándulásra gondolunk. A kocsitulajdonosoknak azonban véleményem szerint a reális gondjaikon kívül fe­lesleges bosszúságai is van­nak, így például ilyen a biz­tosítási díj fizetése. A bizto­sítási összeget előre és egy összegben kell befizetni az Állami Biztosítónak. Az 1960- as biztosítási dí­jat január hó­napban kellett befizetnem nekem éppen úgy, mint a többi autóstársamnak. Természetes, hogy kell biz­tosítás, de a befizetés ütemé­vel nem lehetne-e figyelem­be venni, hogy nálunk az autótulajdonosok is dolgozó emberek, tehát havi fizetést kapnak. Talán méltányos lenne, ha a biztosítási díjat havi vagy negyedévi részle­tekben fizethetnék. Mi erről az Állami Biztosí­tó véleménye? U. S. W artburg-tulajdonos Mindig örömmel olvassuk az Esti Hírlap „Itt a budapestiek l­e­szélnek” című rovatát, mert a dolgozók problémái kerülnek napvilágra és jelentős részük ez­által megoldódik, reméljük ebbe a kategóriába tartozik a mi prob­lémánk is. Mi, csillaghegyiek, örömmel üdvözöltük, mikor a múlt évben megindult a 42-es autóbuszjárat. Sokan — akik a HÉV-állomástól messze laknak — jelentős gyalog­lástól mentesültek. Az autóbusz kifogástalanul közlekedett, a me­netrendet betartotta, de sajnos, az örömünkbe üröm vegyült; az autóbuszunk lassan, de fokoza­tosan „züllésének indult, először csak késett, később már ki-ki­­maradt. Jelenleg az a helyzet, hogy már egyáltalában nem le­het rá számítani! Tisztában va­gyunk azzal, hogy a téli időjárás, csúszós út stb. erősen befolyásol­ja a közlekedést, de ez legfeljebb késést jelenthet, de nem az autó­buszok eltűnését. Reggel csúcs­­forgalmi időben kimaradnak az autóbuszok, az utána következő természetesen nem képes az így megnövekedett utastömeget el­szállítani, ezért egyes megállókat kihagy. Ekkor kezdődik a totózás, mert hol itt áll meg, hol ott. Ennek megfelelően az utasok kénytele­nek tippelni, az aznapi elgondo­lásuk szerint, vagy ehhez, vagy ahhoz a megállóhoz rohannak. Aki nyer, az bejut a munkahe­lyére, aki veszít, az elkésik. Jó lenne, ha az Autóbusz Vál­lalat végre intézkedne és felszá­molná ezt a reggeli autóbusz-„to­­tócskát” és lehetővé tenné, hogy a dolgozók időben beérjenek a munkahelyükre. Szentimrey Béla mérnök Budapest, III., Csillaghegy, Nyár utca 11. Autóbusz-fotó Az 503-as számú bolt Az „Itt a budapestiek be­szélnek” rovatban az 503. sz. Háztartási Bolt „vevőinek” levelét közük, melyre az alábbi észrevételeket tesz­­szük: A boltot 1958-ban kifejezet­ten kísérleti jelleggel — nem önkiszolgáló, hanem gyorski­szolgáló rendszerre alakítot­tuk át. Miután ez a rendszer a háztartási bolt szakmai adottságaihoz nem volt meg­felelő, néhány nap múlva a hagyományos formát vissza­állítottuk. Helyiség- és be­rendezésátalakítás, festés­mázolás egyáltalán nem tör­tént. A felállított, majd le­szerelt vaskorlátot másutt felhasználtuk. Az áruda az átalakítás alatt nyitva volt. Az 503. sz. üzlet csúcsfor­galom idején zsúfolt. A vá­sárló sorba áll a pultnál, amíg kiszolgálják, utána a pénztárnál, majd az áru­kiadónál. Az új rendszerben a pultok által elfoglalt hely is vevőtér lenne, és csupán a pénztárnál kell néhány per­cig várakozni. A vásárlási idő megrövidül. Nem hisszük, hogy ezt a vásárlók kifogá­solnák. Kemenes Ernő igazgató Szavatossági dátumbélyegző lesz a patrondobozhoz A vállalatunk által töltött szénsavpatron minőségével hosszú ideig reklamáció nem merült fel. Most, az utóbbi hónapokban hirtelen meg­sokszorozódtak a fogyasztó közönség panaszai. A kiske­reskedelmi hálózatban levő patronmennyiséget több íz­ben átvizsgáltuk, és megálla­pítottuk, hogy igen sok a le­járt szavatosságú szénsavpat­ron. A szénsavpatron-dobo­­zok két fedelét külön origi­­náló címkével fogjuk a jövő­ben zárni és szavatossági dá­tumbélyegzővel ellátni. A do­bozokban szavatossági jegye­ket helyezünk el, és fel fog­juk hívni a fogyasztó közön­ség figyelmét, hogy lejárt szavatosságú patront ne ve­gyen át a kereskedelemtől. Általában 42 nap a szavatos­sági idő, és a határidőn be­lül elszivárgó patrontöltetek száma három-hét és fél szá­zalék. A lezárás módjából és a szénsav természetéből adó­dóan ezt az arányszámot egyelőre leszűkíteni nem tudjuk. Reméljük, hogy a fo­gyasztó közönség jogos pa­naszai intézkedéseink nyo­mán megszűnnek és a patro­nok minősége nem fog több bosszúságot okozni. Vegyicikkeket Kiszerelő Vállalat BELVÁROSI KÁVÉHÁZBAN február 3-án (szerdán) MAGYAROS VACSORA BEMUTATÓ Felszolgálásra kerül: Szepesi sonkás gombócleves Munkácsi töltött karaj Szűz sült pólyában Csongrádi csúsztatott palacsinta Asztalrendelés Tel: 384—502, 184—699, 189—685. A budaörsi kismamák panaszolják Kedves Szerkesztőség! Igen sok budaörsi kismama nevében írok és kérem, orvosolják — úgy érezzük — jogos panaszunkat. Mindnyájan fővárosi üzemben dolgozunk és mégsem kapunk csecsemőtej­jegyet, mivel azt ál­lapították meg, hogy önellátók vagyunk. Minden alapot nélkülöz, ez a meghatározás, mivel egyetlen egy ténye sem áll fent egyi­künknél sem. Budaörsre is a Kelenföldi Tej­ipari Vállalat szállítja a tejet és a tejtermékeket, tehát a szállítás­nak és a tejjegy beváltásának semmi akadálya nem lenne. Kérjük, hassanak oda, hogy ez a kivételes helyzetünk megszűn­jön. Budaörsi kismamák nevében Sz. J-né Budaörs, Szabadság út

Next