Esti Hírlap, 1960. július (5. évfolyam, 154-180. szám)

1960-07-01 / 154. szám

V. évfolyam, 154. szám Xra 60 fillér 1960. július'1, péntek Kiküldött munkatársunk telefonjelentése: A szovjet kormányfő kifejezte reményét, hogy ausztriai látogatása hozzájárul a nemzetközi enyhüléshez Hruscsov és kísérete ma délelőtt fél tizenegy piakor megérkezett a schwechati repülőtérre. Ezzel megkezdődött a világszerte nagy érdeklődéssel várt kilencnapos ausztriai látogatása. Moszkva, június 30. Hruscsov szovjet miniszter- elnök családjával együtt, az osztrák kormány meghívására ma reggel egy IL—18. mintá­jú repülőgépen Moszkvából Bécsbe indult. A szovjet kor­mányfőt ünnepélyesen búcsúz­tatták. Becs, június 30. Ma délelőtt osztrák földre lépett a Szovjetunió minisz­terelnöke, és ezzel megkezdő­dött az a látogatás, amelyet az egesz világ feszült érdek­lődéssel vár, s amelyet Becs­ben. is, külföldön is a ..jóaka­rat vtsoiaAisggi” neveznek' Fél 11-kor szállt le Hrus­csov IL 18-as repülőgépe a Bécs melletti schwechati repülőtér betonjára. Hruscsovval érkezett felesége, Ny ina Hruscsova, Jelena leá­nya, valamint Koszigin, a mi­niszterelnök első helyettese, Gromiko külügyminiszter, Furceva művelődésügyi mi­niszter, több tanácsadó, s a szovjet újságírók népes cso­portja, élükön Szatyukov, a Pravda, és Adzsubej, az Iz­vesztyija főszerkesztője. A schwechati új repülőtér, amelynek ragyogó üvegfém épületét mintegy két héttel ez­előtt adták át rendeltetésének, a szovjet és osztrák zászlók erdejével várta a magas ven­déget. Mind a Hruscsovot fogadó államférfiak, mind a televí­ziós riporterek kétféle lehető­ségre rendezkedtek be: rossz idő esetén a repülőtér egyik kisebb termében történt volna meg a hivatalos fogadás. Ami ezt a repülőteret illeti, az oszt- : áltól: r.-tgvon büszkék rá. -Tu­lajdonképpen ez itt az első hivatalos fogadtatás, és az osztrák közvélemény úgy érzi, méltó a szép, új repülőtérhez. Nemrég ugyan már leszállt itt a perzsa sah, de ez még a re­pülőtér hivatalos megnyitása előtt történt. Érthető, hogy beletelt néhány perc, amíg a leszállt IL—18 a főépület elé gördült, hiszen a repülőtéren csak a betonpálya területe 60 ezer négyzetméter. Ünnepélyes fogadtatás Amikor Hruscsov meg­jelent a repülőgép ajtajában, elindultak a lépcső felé az őt fogadó osztrák államférfiak, Schärf államelnök, Raab kan­cellár és Pittermann alkancel- lár. A repülőtér főépülete mö­gött elhelyezett ágyúk 21 dísz­lövése adta tudtuí. hogy Ausztria államfőnek kijáró tisztelettel fogadta Hruscsovot. A szovjet kormányfő ellé­pett a bécsi gárdazászlóalj 120 tagú díszszázada előtt, majd Schärf államelnök üd­vözölte a vendégeket. Üdvözlöm a Szovjetunió Mi­nisztertanácsának elnökét. Amikor múlt év őszén Moszk­vában elbúcsúztunk, azt mon­dotta ön nekem, hogy hamaro­san Ausztriába szándékszik lá­togatni. — jelentette ki többek között Schärf. Beszélgetésünk alkalmából a Kremlben miniszterelnök úr említette, hogy 1946-ban Bécs- ben járt. Most ezt az országot megváltozva fogja viszontlát­ni. Ausztria nagyot fejlődött vízierőműveivel, iparában és a mezőgazdaság megjavításával. Ausztria újjáépült, a háború pusztításai után, megszépül­tek kulturális emlékei is. Ezt ez újjáépülést barátaink tá­mogatása mellett elsősorban az osztrák munkások, kereskedők, tisztviselők, parasztok, mérnö­kök, az osztrák nép fiainak és leányainak szorgalmas, fárad­hatatlan munkájának köszön­hetjük. Ausztria visszanyerte azóta szabadságát és függetlenségét, s ez akkor kezdődött, amikor öt esztendővel ezelőtt ebben a városban a háborúban szövet­séges négy nagyhatalom és az osztrák külügyminiszter alá­írták az államszerződést. Látogatásom alkalmából mi­niszterelnök úr igen kimerí­tően feltárta előttem az állam- szerződés létrejöttének előz­ményeit. Ön Ausztria meleg­szívű barátjaként személyében is sokat tett az államszerződés létrejöttéért. Ezért biztosítha­tom az egész osztrák nép me­leg hálájáról. Ezután a szovjet miniszter- elnök lépett a mikrofon elé. Baráti viszontlátogatásra Ausztria földjére lépve, Hruscsov üdvözölte az Osztrák Köztársaság ve­zetőit és népét, tolmácsol­ta a bécsieknek és az egész osztrák népnek a szovjet nép szívből jövő jókívánságait. Elmondotta, hogy örömmel ér­kezett az Osztrák Köztársaság­ba, hogy felújítsa régi ismeret­ségeit, és új kapcsolatokat lé­tesítsen. A szovjet emberek — emlé­keztetett Hruscsov — rokon- szenvvel viseltetnek az osztrák nép iránt, és jó szomszédi vi­szonyban kívánnak élni Auszt­riával. Kifejezte azt a remé­nyét, hogy látogatása hozzájá­rul ahhoz, hogy a két ország még jobban megismerje egy­mást. A szovjet emberek — mon­dotta Hruscsov —, jól tudják, mi a háború. Szilárdan hisz- szük, hogy mindazok ellenére, akik hasznot húznak a fegy­verkezési hajszából, a béke ügye és a békés egymás mellett élés eszmé­je diadalmaskodni fog. Céljaink ebben közösek — mondotta a szovjet miniszter- elnök, majd hangsúlyozta, hogy a szovjet—osztrák baráti kapcsolatok jól példázzák a békés egymás mellett élést. Kifejezte azt a reményét, hogy ausztriai látogatása hozzájárul a nemzetközi feszültség enyhüléséhez. Dolgozzunk együtt továbbra is a barátságért — mondotta —, majd a béke éltetésével fejez­te be üdvözlő beszédét a szov­jet miniszterelnök. Elhangzott tehát az első be­széd Ausztriában, amelyet 21 ország több száz újságírója jegyzett, s amelyet Európa csaknem valamennyi televí­ziós állomása, köztük a ma­gyar TV is, közvetített. Kétoldalt az utcán sokan várták és üdvözölték a szovjet vendégeket. (Hruscsov — mielőtt ellépett a díszszázad előtt — kezet fo­gott Kohault századossal, a díszszázad parancsnokával. Ez a kézfogás alighanem ismertté teszi a százados nevét Auszt­ria-, sőt valószínűleg világ­szerte. A 21 díszlövést leadó 4 üteget gondosan, a széijárást figyelembe véve állították fel. El akarták kerülni ugyanis, hogy a lövések füstjét a fo­gadtatás felé vigye a szél, s ez sikerült is.) Hruscsov ezután beszállt Schärf államelnök Chrysler- típusú kocsijába és szállására, az Imperial Hotelbe hajta­tott. Kocsiját több személy­autó és autóbusz követte a szovjet vendégekkel és az osztrák vendéglátókkal. Osz­lopuk a Simmeringen Haupt- strassen, a Belvedere mellett a Prinz Eugen-strassen, a Schicarzenberg-platzon át ve­zetett a Ringig, Bécs központ­jáig. Az oszlop előtt fehérsi­sakos, teljesen fehérrel bori- lott motorkerékpárokon, úgy­nevezett „fehér egereken” ülő rendőrök robogtak az úton. Az útvonalon a Südbahn- hoftól a szállodáig sokan várták a szovjet kormány­főt. Számos piros-fehér-piros és vörös papírzászlót lengettek. A Schwarzenberg-platz sarkán az érkezés pillanatában két széles vörös transzparenst fe­szítettek ki a várakozók, ezzel a felirattal: „Béke és barát­ság!” Alatta oroszul: „Sok eredményt Bécsben." Fél 12-t mutatott az óra, s. MV.or az autposzlop az Im­perial Szállóhoz ért. Előtte né­hány perccel helikopter jelent meg a Ring fölött, nyilván vé­gig inspiciálta a terepet. Óha­tatlanul eszébe jutott az em­bernek egy másik, egy terve­zett japáni látogatás, amikor ugyancsak helikoptert szándé­koztak készenlétbe helyezni, de más okokból. Erről a helikopterről csak azt láthatták, hogy a Rin­gen a szálló környékén sok ezren álltak, amikor Hrus­csov autója befordult az útra, integettek és üdvöz­leteket kiáltoztak feléje. Hruscsov barátságosan kiintett az autóból, s amikor kiszállt a szálló kapujánál, ugyancsak köszöntötte az üdvözlésére megjelenteket. A mai nap további programja Megérkezése után a szovjet miniszterelnöknek szinte azon­nal megkezdődött a programja. Látogatást tesz az államelnök­nél, a miniszterelnöknél (kancellárnál) és a miniszter­elnökhelyettesnél (alkancellár- nál). Tekintettel arra, hogy Ausztriában kétpárti koalíció van, Hruscsov ezzel a két párt vezetőinél is látogatást tesz, hi­szen Raab a néppárt, Pitter­mann, a szocialista párt egyik vezetője. Első látogatásaiban a szov­jet kormányfő nemcsak ál­lamférfiakkal találkozik, hanem megkezdi részletes ismerkedését a régi Béccsel. Az államelnök rezidenciája ugyanis a Hofburg Lipót-szár- nyában van, amelyet I. Lipót építtetett a XVII. században, s amelyben Mária Terézia és II. József lakott. A kancellár szép barokk hivatali épülete az egykori udvari kancelláriának adott otthont, majd a monar­chia külügyminisztériuma yolt. A mai nap programjához tartozik egyébként két koszo­rúzás: tisztelgés a Külső-Ring- kapunál. az Ismeretlen Katona, majd a Bécs felszabadításáért elesett szovjet hősök emlék­műve előtt a Schwarzenberg- platzon. Este a vendégek az operaházban megtekintik Mo­zart Varázsfuvoláját. Az elő­adás után, mint hírlik, fent a színpadon az államelnök be­mutatja a vendégeknek az ope­ra négy főszereplőjét. A tulajdonképpeni tárgya­lások holnap kora délelőtt kezdődnek. Erre és az üzemlátogatás ide­jére külön programot dolgoz­tak ki Nyina Hruscsova és a többi hölgy vendég számára: megtekintik a világhírű Belve­dere képgyűjteményét, majd egy női felső iskolát látogatnak meg, amelyet tréfásan „Knödl Akademie”-nek, vagyis „Gom­bóc-főiskolának” neveznek a bécsiek. Nyina Hruscsova „úti- marsallja” Annie Bock, az osztrák kereskedelmi és újjá­építési miniszter felesége lesz. Itt jegyzem meg, hogy Hrus- csovhoz változatlanul érkez­nek meghívások. Egyebek kö­zött meghívták a linzi LASK és a prágai Spartak futball­meccsére. Feltételezhető azon­ban, hogy erre nem tud majd időt szakítani. Valamennyi ma reggeli osztrák lap természetesen fő helyet szentel az ese­ménynek. A Wiener Zeitung az első ol­dalán közli a szovjet kormány­fő fényképét ezzel a címmel: „Ma érkezik Nyikita Hruscsov”. A néppárti Österreichische Neues Tageszeitung így ír: „Tudjuk, hogy Hruscsov mint államfő és mint Ausztria ba­(Folytatás a 2. oldalon) A beismerés A z amerikai szenátus elé került — mint tegnap megírtuk — annak a bizott­ságnak a jelentése, amely a párizsi csúcsértekezlet meg­hiúsulásának okait kutatta. A több hetes vizsgálat után, felelős politikusok meghall­gatása alapján készült ok­mányt a külügyi bizottság elnöke, Fulbright terjesztet­te elő. A szenátor érzékletes képet festett arról: mi történt volna, ha 1960. május 1-én nem amerikai kémrepülőgé­pet lőttek volna le Szverd- lovszk fölött, hanem szovjet felségjelűt Kansas City kö­zelében. „A szenátusban — mondotta — olyan felszólalá­sok hangzottak volna el a Szovjetunió hitszegéséről, hogy erejük megrepesztette volna a Capitólium kupolá­ját. Ezt kísérte volna a kö­vetelés, hogy az elnök ne utazzék Párizsba. De kép­zeljük csak el — folytatta az amerikai szenátor —, milyen éles reakciót keltett volna Hruscsovnak egy olyan kije­lentése, hogy ő személyesen felel a repülőútért, azt a be­nyomást keltve, hogy tovább­ra is szándékában áll foly­tatni a repüléseket.” A jelentés végkövetkezte­tése: „Teljesen világos, hogy az U—2 incidens és Amerika ezzel kapcsolatos magatartá­sa volt a csúcsértekezlet meghiúsulásának közvetlen oka.” A szocialista országok he­lyesen tájékoztatott köz­véleménye ezzel a ténnyel az első perctől kezdve tisztában volt. Tudták a világosan látó emberek szerte a világon. Negyedbeismerések, ötven­százalékos elszólások a pári­zsi csúcstalálkozó meghiúsu­lását követően azonnal fel­bukkantak a nyugati sajtó­ban, még abban az időpont­ban is, amikor pedig az ame­rikai hadsereghez hasonlóan az amerikai diplomáciai tes­tületet és a propagandaszer­veket is riadóztatták, hogy megkíséreljék „Hruscsov ke­zébe nyomni a Fekete Pé­tert”, a Szovjetunióra háríta­ni a felelősséget. Mindkét riadó egyaránt hatástalannak bizonyult. Megfélemlíteni ugyanúgy nem lehet a Szov­jetuniót, mint megrágalmaz­ni. Most, íme, itt a teljes beis­merés: a csúcsértekezletet Amerika magatartása hiúsí­totta meg. Nem véletlen el­szólás újságírók gyűrűjében, záporozó keresztkérdések ha­tására. Nem magánember esetleges véleménye, népsze­rűséghaj hászó hordószónok­lat — az amerikai szenátus választott szervének felelős és hivatalos megállapítása. A megfogalmazás nyilván kevésbé lenne éles, ha Eisen­hower nem volna köztársa­ságpárti, Fulbright pedig de­mokrata és Amerika nem áll­na elnökválasztás előtt. De azért a külügyi bizottság nem demokrata kortes-testület, mint ahogy a jelentés nem is kizárólag a republikánusok­ra hátrányos. Az amerikai külpolitika jelenlegi vonala a demokrata Truman idején született és előszeretettel il­lették a „kétpárti” jelzővel és hívei — de ellenzői is — egyaránt találhatók itt is, ott is. Nem a gyengeképességű, befolyásolható, az államügye­ket rossz irányba terelő, még gyakrabban elhanyagoló el­nök kudarcát ismeri be, nem egyetlen hibás lépést kárhoz­tat az amerikai szenátus kül­ügyi bizottságának jelentése, hanem — akarva, nem akar­va — azt a koncepciót kezdi ki, amelyre a második világ­háborút követő amerikai kül­politika, a hidegháborús irányzat épült. E nnek alapja az a feltéte­lezés. hogy az Egyesült Államokat és szövetségeseit támadás fenyegeti a Szovjet­unió részéről: elhárítása csak­is a második világháború után kialakult status quo fel­számolásával, a Szovjetunió visszaszorításával, a szocia­lista tábor felbomlasztásával lehetséges. Tehát: keres2tés- hadj aratót kell folytatni a kommunizmus ellen. Idestova tizenöt éve ez az amerikai külpolitika alaptétele. Szimp- lifikáció? Igen, de Truman- tól, Achesontól. John Foster Dullestól származik. Az illúzióhajhászás, megol­dások keresése helyett bo­nyolult világpolitikai folya­matok ésszerűtlen, meddő szimplifikálása megbosszulja magát. Az amerikai diplomá­cia a második világháború után kudarcot kudarcra halmozott, most pedig csődbe jutott. Erkölcsi színvonala olyan. hogy Fulbright a már idézett je­lentésben a Lebensraum, az élettér agresszív hitleri igé­nyéhez hasonlította, hogy az Egyesült Államok kormánya jogot vindikál magának fel­derítő adatok gyűjtésére más országokban. S nem kevésbé sivár képet festett e politika hatékonyságáról: .,Az Egye­sült Államok az egész világon elvesztette a bizalmat... Te­kintélye és befolyása állam­ügyekben alacsony színvo­nalra zuhant.” A világpolitikában immár nem az Egyesült Álla­mok a döntő tényező, az ame­rikai politika csődjének kö­vetkezményei nem a nemzet­közi helyzetet rontják, ha­nem e politika folytatásának lehetőségeit csökkentik. Az események alakulását döntően a szocialista tábor nagyobb súlya, a Szovjetunió követke­zetes békepolitikája befolyá­solja, a békés együttélést kí­vánó társadalmi erők irányít­ják. Ez a külügyi bizottság je­lentésének ki nem mondott, de legfontosabb beismerése. Révész József Magyar tudósok előadásai az automatizálási kongresszuson Moszkva, június 30. Az automatizálás kérdései­vel foglalkozó első nemzetközi kongresszus tegnapi ülésén több magyar tudós tartott elő­adást. Benedikt Ottó akadémi­kus az autodin nevű új be­rendezésről, Csáki Frigyes, Fe­kete Ottó és Borka József pe­dig az autodin kísérleti alkal­mazásáról tartott előadást az egyik szakosztályban. Csordái Zoltán a pneumatikus model1 lekről olvasta fel előadását

Next

/
Thumbnails
Contents