Esti Hírlap, 1960. augusztus (5. évfolyam, 181-205. szám)

1960-08-02 / 181. szám

V. évfolyam, 181. szám Néger voltam Amerikában — egy fehér h­ó leleplezései­kra 60 fillér Megkezdték a fővárosi lakóházak műszás felülvizsgálatát 64 telitalálat a totón Beszélő fénysugarak Felszámolják a Hungária körúti közlekedés zsúfoltságát Az ENSZ-csapatok nem teljesítik Kongóban feladatukat A Szovjetunió kormánya nyilatkozatban elítéli az agresszorok mesterkedéseit, s kijelenti, hogy kész nagyarányú gazdasági segítséget adni a fiatal köztársaságnak A kongói helyzet javulását akadályozzák azok a mester­kedések, amelyeket a belga gyarmatosítók és­ a mögöttük álló NATO-hatalmak folytatnak a fiatal köztársaságban. Az agresz­­szorok nem teljesítik a világ népeinek követelését, nem ürítik ki Kongót, ellenkezőleg, bomlasztják a köztársaság életét. Ezt a helyzetet elemzi a szovjet kormány tegnap közzétett nyilat­kozata, amely így hangzik: A szovjet kormány határo­zottan elítélte a Kongói Köz­társaság ellen indított imperia­lista agressziót. Szintén elítél­te ezt az agressziót a Bizton­sági Tanács, amely követelte a belga csapatok kivonását Kongó területéről. Az agresz­­sziónak azonban mindmáig nem vetettek véget, az inter­venciós csapatokat nem von­ták ki. Amennyiben a­ Kongó elleni agresszió folytatódik, figye­­lembe véve, hogy ennek veszé­lyes következményei lehetnek az egyetemes békére nézve, a szovjet kormány nem riad vissza az erélyes intézkedések­től, hogy visszavágjon az ag­­resszoroknak, akik, mint most már teljesen világossá vált, valójában a NATO összes gyarmattartó hatalmainak buzdítására cselekszenek. Az agresszorok és cinkos­társaik, miközben megkísérlik fegyveres erővel elfojtani a Kongói Köztársaság független­ségét, gazdaságilag kiéhezte­­téssel és az ország gazdasági életének szétzüllesztésével is próbálják megfojtani azt. Nem kell külön hangsúlyozni, hogy ezek a próbálkozások már ön­magukban is lerántják a lep­let a gyarmattartók barbár arcáról és megmutatják, hogy az az állításuk, miszerint gondját viselik a gyarmati népeknek és a függetlenné vált országok népeinek, fabatkát sem ér, ugyanúgy, mint az a szólamuk, hogy a gyarmati rendszer civilizációs küldetést tölt be. Most, amikor mindenki sze­me láttára kísérletek történ­nek arra, hogy Kongó népét megfosszák nemrég szerzett függetlenségétől, hogy dara­bokra szakítsák a Kongói Köz­társaságot, szétzüllesszék gaz­dasági életét és éhínséggel tör­jék meg a törvényes jogait és függetlenségét védelmező kon­gói nép akaraterejét, minden olyan államnak, amelynek szemében kedves a népek nemzeti szabadsá­gának és függetlenségének eszménye, kötelessége gaz­daságilag is segítséget nyújtani a Kongói Köztár­saságnak. A kongói kormány közölte a szovjet kormánnyal, hogy töb­bek között a Szovjetunióhoz fordul ilyen jellegű segély­­kérelemmel. A szovjet kormány tanulmá­nyozta a helyzetet és az em­lített kérést, s ennek alapján kijelenti, hogy a Szovjetunió kész kedve­zően megvizsgálni olyan nagyobb arányú gazdasági segély kérdését, amely megteremtené a Kongói Köztársaság gazdasági életé­nek normális feltételeit, lehe­tővé tenné, hogy Kongó népe saját nemzeti érdekeinek meg­felelően, saját jóléte érdekében használja fel országának gaz­dag erőforrásait. Mint ismeretes, a Szovjet­unió kormánya már útnak in­dította a Kongói Köztársaság kormánya rendelkezésére bo­csátott 10 000 tonnás élelmi­szersegélyt, szovjet repülőgé­pek részt vesznek a Biztonsági Tanács határozata alapján Kongóba vezényelt csapatok, valamint egyéb rakományok átszállításában, hogy ezzel is segítséget nyújtsanak a kongói népnek és kormányának az imperialista agresszió ellen folytatott igazságos harcában. A közeljövőben újabb szovjet az ENSZ nem teljesíti a rá­bízott feladatot. „Az ország népe nem érti — mondta —, hogy a kongóiakat, akik saját hazájukban vannak, akik ellen agressziót követtek el, és akik a nemzetközi fegy­veres erőket segítségül hívták, módszeresen lefegyverzik (az ENSZ-csapatok. Szerk.) A bel­gák viszont, akik hódítókként vannak az országban, még mindig megtarthatják fegy­vereiket és csak arra kérték fel őket, hogy csoportosítsák át csapataikat Kongó bizonyos részeibe.” Ezen a vacsorán is kiderült, hogy nézeteltérések vannak a kongói kormány és az ENSZ között. Hammarskjöld elutasí­tóan válaszolt Gizengának. Arról van szó, hogy az Egye­sült Nemzetek Szervezete Kon­góba küldött képviselőinek, s az ENSZ-csapatoknak ki kelle­ne utasítaniuk a belga csapato­kat az egész köztársaság terü­letéről. Ezért mondta Kasha­mura kongói tájékoztatásügyi miniszter tegnap, hogy „az ENSZ-nek cselekednie kell”. Az amerikai AP hírügynökség viszont Hammarskjöld szom­bati beszédét kommentálva megjegyzi, hogy úgy látszik, az ENSZ nem hajlandó eleget ten­ni a sürgős akcióra vonatko­zó kongói követeléseknek. Oresztov, a Pravda kongói tudósítója beszámol arról, ho­gyan járnak el a ENSZ-csapa­tok. A kongói hadsereg egysé­geit „rábeszélik”, hogy tegyék gőzös indul Kongóba, száz szovjet tehergépkocsit, meg­felelő tartalékalkatrészeket és szakemberek csoportjával egy javítóműhelyt juttat el Kongói Köztársaságba. A Szovjetunió vöröskereszt és vörösfélhold társaságának szö­vetsége a közeljövőben szovjet orvosokat és egészségügyi személyzetet bocsát a Kongói Köztársaság rendelkezésére, gyógyszereket és megfelelő or­vosi berendezéseket küld. A Szovjetunió kész gazda­sági és műszaki segélyben ré­szesíteni a Kongói Köztársasá­got, kölcsönösen előnyös gazda­sági együttműködést és ke­reskedelmi kapcsolatokat kifejleszteni vele, mégpedig a belügyekbe való be nem avatkozása a teljes egyenjogúság és a kölcsönös megbecsülés elve alapján. A Szovjetunió nem tűz ki semmi­féle politikai, katonai vagy egyéb jellegű feltételeket, amelyek csorbítanák a függet­len Kongói Köztársaság érde­keit, vagy szuverén jogait. Rámutatnak a kongói állapotok válságos voltára a köztársa­ság vezetői is. A kongói kormány szombat este vacsorát adott Hammarsk­jöld ENSZ-főtitkár tiszteleté­re. A vacsorán beszédet mon­dott Gizenga kongói miniszter­elnök-helyettes. Kijelentette, hogy le­fegyvereiket. A belga csapa­tokat is „rábeszélik”, hogy hagyják el Kongót, anélkül azonban, hogy letennék fegy­verüket. Az egyes városokból eltá­vozó belga csapatok 20—30 kilométerre lévő falvak­ban telepszenek meg és folytatják garázdálkodásu­kat. Leopoldvillei jelentés sze­rint egyébként több helyen a kongói katonák vonakodnak átadni fegyverüket a bevonuló ENSZ-csapatoknak. New York-i jelentés szerint Lumumba kongói miniszter­­elnök ma New Yorkban tár­gyal, holnap elhagyja az ame­rikai féltekét és Tunéziába, majd utána Marokkóba, Gui­neába és Ghánába utazik. Ez­után tér csak vissza Leopold­­villebe. Az amerikai UPI hírügynök­ség úgy értesül, hogy a kongói küldöttek ma tárgyalnak a Congo International Manage­ment Corporation (CIMCO) vállalat képviselőivel. Ez több nyugati ország, elsősorban az Egyesült Államok nagytőkés érdekeltségeinek nemzetközi konzorciuma. Ezzel kapcsolat­ban Jegorov, a TASZSZ szem­leírója megjegyzi, hogy a New York-i tárgyalások élénk visszhangot keltettek Belgium­ban. Úgy értékelik ezt, mint az amerikai monopóliumok támadását a gyarmati ha­talmak afrikai állásai el­len. Az amerikai tőke olyan idő­pontban indul meg Kongó felé, amikor maximálisan kiélező­dött a belgák és a kongóiak viszonya. 1960. augusztus 2, kedd Tíz év alatt ötszörösére emelkedik az európai szocialista országok energiatermelése és fogyasztása Novikov szovjet erőműépítésügyi miniszter ma délelőtti előadása Ma délelőtt az Építők Rózsa Ferenc kultúrotthonának nagy­termében előadást tartott I. T. Novikov szovjet erőműépítés­ügyi miniszter, aki a KGST XIII. ülésszakára érkezett ha­zánkba a szovjet küldöttséggel. A teremben megjelentek a ma­gyar energiaipar szakemberei, az erőművek építői, tervezői, üzemeltetői és a villamos szol­gáltatások dolgozói. Csenterics Sándor nehézipari miniszterhe­lyettes, a villamosenergiaipari főigazgatóság vezetője üdvözöl­te a minisztert és megköszönte neki, hogy­­ miután megnézte a magyar erőműveket, s meg­tekintette az építés alatt állókat is, beszámol tapasztalatairól. Novikov miniszter felhívta a figyelmet arra, hogy sok üzem­anyagot használnak el a ma­gyar erőművekben egy kilo­wattóra energia termeléséhez. Sok helyen magas a távozó gőz hőmérséklete is. Ha másra nem, télikertek és melegágyak fűtésére, tehát zöldségtermesz­tésre is fel kellene használni a fölöslegesen szabadba szökő hőenergiát. Fölöslegesen nagy az energiaveszteség a hálózaton is, amely a termelt áramot a fogyasztókhoz viszi. Az energetikusok jelszava ma az kell, hogy legyen — mondotta —, hogy az egész or­szágot teljesen villamosítsák, mégpedig olcsón és gyorsan. Hruscsov elvtárs három éve erre hívta fel a szovjet energe­tikusok figyelmét. A miniszter említést tett azokról a kiváló eredmények­ről is, melyeknek a tapasztala­tát a Szovjetunióban is értéke­síteni akarja. Dicsérte a lég­kondenzációs hűtőtornyokat, ezt a magyar szabadalmat, melyet a Szovjetunióban is széles körben használni akar­nak. Kitűnőnek találta a turbi­nák jó hőszigetelését. Igen jó a vasbeton is, amit a magyar építők előállítanak. De fölös­legesnek találja, hogy ezeket még be is vakolják. Ez csak költséget jelent. Szovjet szá­mítások szerint minden megta­karított kilowatt-energiából három rubel értékű fogyasz­tási cikket lehet készíteni. Be­szélt a magyar világítástech­­nikusok jó munkájáról, akik az utcákat este nappali fény­nyel árasztják el. Tapasztala­tairól összefoglalóan megje­gyezte, hogy a magyar szak­emberektől lehet tanulni. Ezután röviden ismertette a Szovjetunió és az európai népi demokratikus államok energia­­termelésének várható fejlődé­sét. Előzetes tervek szerint 1970-ig az európai szocialista országok energiafogyasztása és termelése az ötszörösére növek­szik. Ezzel kapcsolatban a kö­vetkező évek során meg kell valósítani a Szovjetunió és a népi demokráciák egységes egyesített villamosenergia­rendszerét, a leggazdaságosab­ban működtethető magasfe­szültséggel. A Szovjetunióban a közeljövőben megkezdik a 600, sőt, 800 megawattos óriás turbinák és generátorok terve­zését. A Német Demokratikus Köztársaság memoranduma Sajtóértekezlet az NDK budapesti nagykövetségén­ zetője után G. Reinert harmad­­titkár méltatta a potsdami szer­ződés jelentőségét. A szerződés célja az volt —­ mondotta —, hogy gyökerestől tépjék ki a német militariz­­must és létre jöjjenek a békés és demokratikus fejlődés elő­feltételei Németországban. A Nyugat-Németországban végbe­menő fejlődés azt bizonyítja, hogy ott kezdettől fogva lábbal ti­porták a potsdami meg­állapodást. A nagy konszernek gazdagab­bak és hatalmasabbak, mint valaha, Hitler fasiszta vezérka­ra ma a Bundeswehrben pa­rancsnokol. Ebből az is kitű­nik: a nyugati megszálló hatal­­mak már régen eljátszották azt a jogukat, hogy Nyugat-Né­metországban megszálló csapa­tokat tartsanak. Hiszen a pots­dami szerződés értelmében, jelenlétüknek azt kellett volna szolgálnia, hogy megakadályozzák a mili­­tarizmus és nácizmus új­jáéledését. A Német Demokratikus Köz­társaság politikája viszont tel­jes mértékben megfelel a pots­dami alapelveknek. Itt nincse­nek fasiszta tábornokok, nem háborús bűnösök és monopolisták határozzák meg a fejlődés irányát. Ha a potsdami szerződést Nyugat- Németországban is végrehaj­tották volna, ma nem lenne né­met kérdés — hangoztatta G. Reinert, majd közölte a sajtó képviselőivel: az NDK kormánya ma memorandumot nyújtott át Potsdam évfordulója alkalmá­ból a Hitler-ellenes koalícióban részt vevő valamennyi ország­nak. A potsdami szerződés alá­írásának 15. évfordulója alkal­mából az NDK nagyövetsége ma sajtóértekezletet tartott. D. Zibelius sajtóattasé neve- Bizottságok Az Elnöki Tanács csü­törtökre összehívta az országgyűlést, ezt megelőzően pedig a parlament tizenegy bizottsága vitatta meg a mi­nisztériumok jelentéseit a ta­valyi költségvetés végrehajtá­sáról. Az ország pénzügyi helyze­te kiegyensúlyozott és szilárd — ez a kép alakult ki a je­lentésekből. Ez az örvendetes tény azonban nem zárta, ki az élénk vitákat a bizottsá­gok ülésein. A bizottságok munkájában 250 képviselő vett részt. Szóvá tették, hogy sürgősen meg kell javítani a lakosság gyümölcs- és zöld­ségellátását. Felhívták a fi­gyelmet arra, hogy az új ne­gyedek lakóinak hosszú ideig kell várakozni az üzletek fel­építésére. Megfelelően végre­hajtják-e a balesetelhárítási és munkásvédelmi rendsza­bályokat? Miért szállítják gyakran feleslegesen és ösz­­szevissza az építési anyago­kat? Miért nem zökkenőmen­tes az együttműködés egy­másra utalt iparágak között? Milyen feladatokat ró az egészségügyi hálózatra, hogy az ország lakosságának 83 százaléka, több mint 8 millió ember, részesül társadalom­­biztosításban? És így tovább. A kérdések nagy része nem a parlamenti bizottságokban hangzott el először. Sok em­ber tette, teszi szóvá lakó­gyűléseken, tanácstagi beszá­molón, üzemi értekezleten, baráti beszélgetésekben is. Nálunk országos politika , a háziasszonyok bevásárlása, a munkások anyagellátása, a jobb kórházi ápolás. Sőt, ez az országos politika lényege. Ide torkollik minden. Ezt szolgálja közvetlenül és köz­vetve az állam egész gazda­sági tevékenysége. A minden­napi élet szépítését készíti elő az is, ha a beruházások megoszlásáról, a termelé­kenység emeléséről, a műsza­ki fejlesztésről, a mezőgazda­ság korszerűsítéséről folyik a vita. Köztudomású például, hogy műanyagokkal kiválóan lehet helyettesíteni a színes fémeket. Tudósok kiszámítot­ták, hogy ha megfelelően hasznosítjuk a műanyagokat, annyi színes fémet tudunk megtakarítani egy esztendő alatt, hogy a megtakarítás ér­tékéből egy közepes nagyságú üzemet lehet felépíteni. Az üzem létesítéséhez szükséges összegek pedig ilyenformán felszabadulhatnak más célok­ra, akár lakásépítésre, akár a budapesti közlekedés fejlesz­tésére, akár a további szüksé­ges bérkorrekciókra — egy­szóval a lakosságot közvetle­nül érintő feladatok megoldá­sára. H­a tehát úgy tetszik, ma­gánügyekről is tárgyal­tak a parlamenti bizottságok és közügyekről is beszélget esténként a család. És ami­lyen kiegyensúlyozott a csa­ládok élete, olyan az országé is. Erről és ezért folyik a ter­mékeny vita a parlamentben.

Next