Esti Hírlap, 1960. szeptember (5. évfolyam, 206-231. szám)

1960-09-01 / 206. szám

Megkezdődtek az atlétikai versenyek az olimpián Nagy Zsigmond a súlylökés döntőiében Meglepetések a 100 méteres síkfutás előfutamaiban Az „objektiv“ objektív Légimerényletet készítettek elő Raul Roa kubai külügyminiszter ellen Tüntetések Latin-Amerikában Kuba mellett „Merényletet készítettek elő Raul Roa kubai külügyminisz­ter és a San José-i értekezleten részt vett kubai küldöttek el­len.” Ezt a bejelentést Castro miniszterelnök tette több ezer főnyi tömeg előtt Havannában, miután Raul Roa visszaérke­zett az amerikai államok szer­vezetének Costa Rica-i érte­Szembekötősdi F erenc József főhadsegéde mondta az öreg császár halálának napján, amikor fítár látszott, hogy rossz vá­sárnak bizonyult részt venni Vilmos császár háborújában: „A németek úgy tesznek, mintha más népeknek nem lenne emlékezőtehetségük." Ha ma élne az elégedet­lenkedő gróf, még több okkal mondhatná ugyan­ezt. Huszonegy évvet a második világháború kitö­rése és tizenöttel befejezése után eleven mindnyájunk emlékezetében ennek a ka­taklizmának valamennyi részlete, s úgy beszélünk a fő bűnösökről, mintha csak tegnap hangzott volna el az ítélet felettük. Amerika, Franciaország és Anglia vezetői veszélyes szembekötősdit játszanak. Fegyverzik és táplálják a nyugatnémet militarizmust azzal a jelszóval, hogy ez „szükséges a nyugati világ védelméhez”. Hangoztatják, hogy ez egész más Németor­szág, mint a régi, csupa bé­kés szándékkal és demokrá­ciával telt. Állandóan és jó hangosan kiabálják ezt Nyu- gat-Németországról, s azt hi­szik, hogy ettől az emberek nem hallják meg a revansis- ta gyűlések szónokainak hangját, és a Bundeswehr tá­bornokainak követelőzéseit. Amikor Nyugat-Németor- szágban valami olyasmi tör felszínre, ami a Hitler-idők előjeleire emlékeztet, a nyu­gati hatalmak hirtelen se­lyemkendőt kötnek szemük­re, s úgy tesznek, mint aki nem lát semmit. Adenauer pedig belemegy a játékba, maga is beköti szemét, beáll a kijrbe, Washingtonnal, Pá­rizzsal és Londonnal „béke­szándékot”, „szabadvilág-vé- delmet”, „leszerelés javasla- tosdit” játszani. A körön kí­vül pedig a munkamegosztás­nak megfelelően tábornokok és egyes politikusok szinte zavartalanul építgetik a há­borús apparátust. a nyugati kormányfőr­ől fiák valami újat akar­tak hozni a világpolitikába: Nagy Frigyes, Vilmos és Hit­ler szellemi utódjait beépíte­ni a „nyugati demokráciá­ba". Kifejleszteni a német hadimonopóliumokat, az ag­resszív hadsereget, szítani a sovinizmust, a nagynémet öntudatot, a Szovjetunió és a szocialista tábor ellen, s egyben megtartani mindezt a maguk pórázán. Ez az utób­bi évszázad történelmi fából vaskarikája. Ha ez valami lombikkísérlet lenne, ame­lyet rejtett laboratóriumban folytat néhány politikatudós — üsse kő, hagyhatnánk őket. De a lombik a mi földünk, s a kísérletnek egyébként is előre megmondhatjuk végső képletét: német militarizmus -f nyugati segítség -f kom­munistaellenes uszítás = há­ború. Kedves porladó főhadsegéd úr, a népeknek valóban nem rövid az emlékezőtehetsége. Ismerik a német militariz­mus támadó terveit, amelyek hagyományosan Lengyelor­szág és a Szovjetunió, Auszt­ria és Magyarország, Bel­gium és Franciaország, a La Manche-csatorna és a Balkán felé mutatnak. Joggal felteheti valaki a kérdést: valóban olyan nagy veszedelmet képvisel már ma Nyugat-Németország, va­lamilyen félelmetes katonai hatalmat? Nyugodtan vála­szolhatjuk: nem. A szocialis­ta tábor katonai ereje' mel­lett eltörpül, stratégiailag ki­szolgáltatott. A puszta kato­nai mérleg is mutatja, mi­lyen ostoba és értelmetlen a nyugati hatalmak német po­litikája. De ha így áll a dolog, miért fújjuk a riadót a német mi­litarizmus újjáélesztése el­len? Mert győzelmet ugyan nem hozhat Adenauer, Strauss, Heusinger a nyu­gati kormányoknak, de bajt Európa népeinek igen. S az a szívós türelem, amellyel a német militarizmus veszélyét állandóan a világ fülébe har­sogja a szocialista diplomá­cia, a szocialista sajtó és sok esetben a nem szocialista, de a békét szívén viselő embe­rek és újságok sora — nem lesz eredménytelen. Ma már egész világrészek kezdenek felsorakozni az imperializ­mussal, a kommunistaellenes- ségbe öltözött hatalomvágy- gyal, a militarizmussal és a nagy veszélyeket rejtő hideg­háborúval szemben, s a békés együttműködés ama politiká­ja mellett, amelyet 21 eszten­dővel ezelőtt a második vi­lágháború kitörésekor tulaj­donképpen egyetlen ország, a Szovjetunió képviselt csak. Tatár Imre kezletéről. Fidel Castro el-' mondta, hogy Guatemalában két repülő­gép várakozott, hogy a ku­bai küldöttség elindulásá­val egyidejűleg a magasba emelkedjék és elfogja a kubai repülőgépet. A Costa Rica-i hatóságok azon­ban előre figyelmeztették erre a külügyminisztert, és azt ta­nácsolták, hogy a tervezettnél öt órával korábban és Costa Rica-i gépen induljon vissza Havannába, A miniszterelnök gúnyos sza­vakkal szólt a San Jpsé-i érte­kezletről: Costa Ricában a jen­ki cápa és a latin-amerikai szardíniák tartottak ülést. Raul Roa is felszólalt, s rámutatott, hogy az értekezlet az Egye­sült Államok erkölcsi veresé­gével végződött. Az amerikai államok szerve­zete ugyanis San Jóséban dek­larációt fogadott el, és ebben — mint azt a New York Times írja — nyolcnapos izzasztó diplomáciai erőfeszítés után Herter, az Egyesült Államok külügyminisztere olyan szöve­get erőszakolt a részvevőkre, amely burkoltan kubaellenes és nyíltan szovjetellenes. Jel­lemző, hogy Venezuela és Peru külügy­miniszterei nyíltan megta­gadták a deklaráció aláírá­sát. A mexikói küldöttség pedig külön nyilatkozatot tett közzé, amelyben hangoztatja, hogy el­lenzi a deklaráció Herter-féle magyarázatát. Kuba törekvése gazdasági életének megjavítá­sára és a társadalmi igazságos­ságra Mexikó kormányának és népének legnagyobb együttér­zésére talál. Herter ugyanis kijelentette, hogy a San José-i nyilatkozat „világos állásfogla­lás a Castro-kormánnyal szem­ben”. Az amerikai nyomásra létre­jött nyilatkozat a legkevésbé sem tükrözi Latin-Amerika népének véleményét. A fent- említett havannai gyűlésen az egybegyűlt tömeg hosz- szasan éltette a Szovjet­unió és Kuba barátságát és tüntetett az amerikai impe­rializmus ellen. Kuba Oriente tartományában hatalmas tüntetések voltak a San José-i nyilatkozat ellen. De tüntetések voltak más la­tin-amerikai országokban, pél­dául Venezuela fővárosában, Caracasban is. Támogatásáról biztosította Castro kormányát a Brazil Diákok Országos Szö­vetsége. A Tienpo című colum­biai lap így ír: „Az Egyesült Államok dollár diplomáciája a dél-amerikai országok felhábo­rodását váltotta ki.” A chilei Ultima Hóra hangoztatja, hogy Latin-Amerika szilárdan Kuba mellett áll. Elemzi a helyzetet a Libéra­tion című francia lap is. „Az Egyesült Államok a costaricai értekezleten nem tudott egy­értelmű győzelmet aratni” — írja. Kádár János elutazott Moszkvából Moszkva, augusztus 31. Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, aki rendes évi szabad­ságát a Szovjetunióban töltöt­te, szerdán reggel elutazott Moszkvából. Búcsúztatására a vnukovói repülőtéren megjelent Szusz- lov, az SZKP Központi Bizott­sága elnökségének tagja, a Központi Bizottság titkára Andropov, az SZKP Központi Bizottságának osztályvezetője jelen volt Révész Géza, a Ma­gyar Népköztársaság moszkvai rendkívüli és meghatalmazott nagykövete. Afrikai csúcsértekezletet javasolnak A kongói csapotok folytatják előkészületeiket a katangai bevonulásra Leopoldville, augusztus 31. A független afrikai államok értekezletén kidolgozott hatá­rozattervezet — amely tegnap készült el — rendkívül fontosnak és sürgősnek minősíti az afri­kai csúcsértekezlet összehí­vását. Mint, a tervezet megállapítja, az afrikai államok teljes szoli­daritásukról biztosítják Kongó Köztársaságot és kormányát. A küldöttek követelik a kongói területen levő valamennyi bel­ga támaszpont kiürítését és hangsúlyozzák, hogy Katanga tartomány Kongó elszakíthatatlan része. A tervezet hangsúlyozza, va­lamennyi afrikai állam Kongó­val való politikai, gazdasági és katonai együttműködésnek szükségességét és végül figyel­mébe ajánlja a kongói kor­mánynak az ENSZ-szel való együttműködést. Az értekezlet befejező nyil­vános ülését az előző hírekkel szemben, csak ma tartják meg és ekkor kerül sor a szavazás­ra a határozattervezet felett. Az ülésen valószínűleg részt vesz Lumumba is. Lumumba egyébként tegnap visszaérke­zett Leopoldville-be. Kongó keleti tartományában tett kör­útjáról. A leopoldville-i rádió be­jelentette, hogy a kongói hadsereg a közeit napok­ban megindítja régen várt akcióját Katanga ellen. A rádió közölte továbbá, hogy a katangai törzsfőnökök támo­gatásukról biztosították a köz­ponti kormányt. A kormánycsapatok folytat­ták előnyomulásukat Kaszai tartományon át Katanga irá­nyába. A csapatok egy része még vasárnap megérkezett Lu- putába, amely Katangától húsz mérfölónyire északra fekszik. Egy másik egység elérte a Ka­tanga tartománybeli Kongolo közelében fekvő Sentery-t. (Folytatás az 5. oldalon) A KISZ Budapesti Bizottsága „képes” híradója a Marx té­ren. Vajon nem kár, hogy üresen tátonganak a KISZ fali­újságjai a város több pontján? Apróhirdetésekkel teleragasz­tott vezetéktartó oszlop a Marx téri FIK előtt. A Pannónia utca 81. szám alatti általános iskola mellett rendszeresen szenet rakodnak a vagonokból az utcán, sok­szor az iskolás gyerekek elől a járdát is elfoglalva. A szén­por az iskolába is beszáll, a rakodás lármája zavarja a ta­nítást. Nem tudná a TÜKER máshol megoldani a rakodást? (Bozsán felv.) 1960. szeptember 1, csütörtök ’Ára 60 fillér V. évfolyam, 206. szám t Szaporodnak a városban „A vezeték érintése halálos” fel­iratú építmények a járdákon. A fővárosi tanács rendbeho­zatja a járdákat, eltüntet min­den oda nem valót, és eközben szerelik ezeket a veszélyes „ti­lalomfákat” a járdára. Ezt a Bajcsy-Zsilinszky út 65. előtt láttuk.

Next

/
Thumbnails
Contents