Esti Hírlap, 1960. szeptember (5. évfolyam, 206-231. szám)
1960-09-01 / 206. szám
V. évfolyam, 206. szám Megkezdődtek az atlétikai versenyek az olimpián Nagy Zsigmond a súlylökés döntőjében Meglepetések a 100 méteres síkfutás előfutamaiban Szembekötősdi Ferenc József főhadsegéde mondta az öreg császár halálának napján, amikor sítár látszott, hogy rossz vásárnak bizonyult részt venni Vilmos császár háborújában: „A németek úgy tesznek, mintha más népeknek nem lenne emlékezőtehetségük." Ha ma élne az elégedetlenkedő gróf, még több okkal mondhatná ugyanezt. Huszonegy évvel a második világháború kitörése és tizenöttel befejezése után eleven mindnyájunk emlékezetében ennek a kataklizmának valamennyi részlete, s úgy beszélünk a fő bűnösökről, mintha csak tegnap hangzott volna el az ítélet felettük. Amerika, Franciaország és Anglia vezetői veszélyes szembekötősdit játszanak. Fegyverzik és táplálják a nyugatnémet militarizmust azzal a jelszóval, hogy ez „szükséges a nyugati világ védelméhez”. Hangoztatják, hogy ez egész más Németország, mint a régi, csupa békés szándékkal és demokráciával telt. Állandóan és jó hangosan kiabálják ezt Nyugat-Németországról, s azt hiszik, hogy ettől az emberek nem hallják meg a revansista gyűlések szónokainak hangját, és a Bundeswehr tábornokainak követelőzéseit. Amikor Nyugat-Németországban valami olyasmi tör felszínre, ami a Hitler-idők előjeleire emlékeztet, a nyugati hatalmak hirtelen selyemkendőt kötnek szemükre, s úgy tesznek, mint aki nem lát semmit. Adenauer pedig belemegy a játékba, maga is beköti szemét, beáll a kisrbe, Washingtonnal, Párizzsal és Londonnal „békeszándékot”, „szabadvilág-védelmet”, „leszerelés javaslatosdit” játszani. A körön kívül pedig a munkamegosztásnak megfelelően tábornokok és egyes politikusok szinte zavartalanul építgetik a háborús apparátust, a nyugati kormányfőről fiúk valami újat akartak hozni a világpolitikába: Nagy Frigyes, Vilmos és Hitler szellemi utódjait beépíteni a „nyugati demokráciába". Kifejleszteni a német hadimonopóliumokat, az agresszív hadsereget, szítani a sovinizmust, a nagynémet öntudatot, a Szovjetunió és a szocialista tábor ellen, s egyben megtartani mindezt a maguk pórázán. Ez az utóbbi évszázad történelmi fából vaskarikája. Ha ez valami lombikkísérlet lenne, amelyet rejtett laboratóriumban folytat néhány politikatudós — üsse kő, hagyhatnánk őket. De a lombik a mi földünk, s a kísérletnek egyébként is előre megmondhatjuk végső képletét: német militarizmus -s nyugati segítség -s kommunistaellenes uszítási háború. Kedves porladó főhadsegéd úr, a népeknek valóban nem rövid az emlékezőtehetsége. Ismerik a német militarizmus támadó terveit, amelyek hagyományosan Lengyelország és a Szovjetunió, Ausztria és Magyarország, Belgium és Franciaország, a La Manche-csatorna és a Balkán felé mutatnak. Joggal felteheti valaki a kérdést: valóban olyan nagy veszedelmet képvisel már ma Nyugat-Németország, valamilyen félelmetes katonai hatalmat? Nyugodtan válaszolhatjuk: nem. A szocialista tábor katonai ereje mellett eltörpül, stratégiailag kiszolgáltatott. A puszta katonai mérleg is mutatja, milyen ostoba és értelmetlen a nyugati hatalmak német politikája. De ha így áll a dolog, miért fújjuk a riadót a német militarizmus újjáélesztése ellen? Mert győzelmet ugyan nem hozhat Adenauer, Strauss, Heusinger a nyugati kormányoknak, de bajt Európa népeinek igen. S az a szívós türelem, amellyel a német militarizmus veszélyét állandóan a világ fülébe harsogja a szocialista diplomácia, a szocialista sajtó és sok esetben a nem szocialista, de a békét szívén viselő emberek és újságok sora — nem lesz eredménytelen. Ma már egész világrészek kezdenek felsorakozni az imperializmussal, a kommunistaellenességbe öltözött hatalomvágygyal, a militarizmussal és a nagy veszélyeket rejtő hidegháborúval szemben, s a békés együttműködés ama politikája mellett, amelyet 21 esztendővel ezelőtt a második világháború kitörésekor tulajdonképpen egyetlen ország, a Szovjetunió képviselt csak. Tatár Imre ’Ára 60 fillér Légimerényletet készítettek elő Raul Roa kubai külügyminiszter ellen Tüntetések Latin-Amerikában Kuba mellett kezletéről. Fidel Castro elmondta, hogy Guatemalában két repülőgép várakozott, hogy a kubai küldöttség elindulásával egyidejűleg a magasba emelkedjék és elfogja a kubai repülőgépet. A Costa Rica-i hatóságok azonban előre figyelmeztették erre a külügyminisztert, és azt tanácsolták, hogy a tervezettnél öt órával korábban és Costa Rica-i gépen induljon vissza Havannába. A miniszterelnök gúnyos szavakkal szólt a San José-i értekezletről: Costa Ricában a jenki cápa és a latin-amerikai szardíniák tartottak ülést. Raul Roa is felszólalt, s rámutatott, hogy az értekezlet az Egyesült Államok erkölcsi vereségével végződött. Az amerikai államok szervezete ugyanis San Joséban deklarációt fogadott el, és ebben — mint azt a New York Times írja — nyolcnapos izzasztó diplomáciai erőfeszítés után Herter, az Egyesült Államok külügyminisztere olyan szöveget erőszakolt a részvevőkre, amely burkoltan kubaellenes és nyíltan szovjetellenes. Jellemző, hogy Venezuela és Peru külügyminiszterei nyíltan megtagadták a deklaráció aláírását. A mexikói küldöttség pedig külön nyilatkozatot tett közzé, amelyben hangoztatja, hogy ellenzi a deklaráció Herter-féle magyarázatát. Kuba törekvése gazdasági életének megjavítására és a társadalmi igazságosságra Mexikó kormányának és népének legnagyobb együttérzésére talál. Herter ugyanis kijelentette, hogy a San José-i nyilatkozat „világos állásfoglalás a Castro-kormánnyal szemben”. Az amerikai nyomásra létrejött nyilatkozat a legkevésbé sem tükrözi Latin-Amerika népének véleményét. A fentemlített havannai gyűlésen az egybegyűlt tömeg hoszszasan éltette a Szovjetunió és Kuba barátságát és tüntetett az amerikai imperializmus ellen. Kuba Oriente tartományában hatalmas tüntetések voltak a San José-i nyilatkozat ellen. De tüntetések voltak más latin-amerikai országokban, például Venezuela fővárosában, Caracasban is. Támogatásáról biztosította Castro kormányát a Brazil Diákok Országos Szövetsége. A Tienpo című columbiai lap így ír: „Az Egyesült Államok dollár diplomáciája a dél-amerikai országok felháborodását váltotta ki.” A chilei Ultima Hora hangoztatja, hogy Latin-Amerika szilárdan Kuba mellett áll. Elemzi a helyzetet a Libération című francia lap is. „Az Egyesült Államok a costaricai értekezleten nem tudott egyértelmű győzelmet aratni” — írja. „Merényletet készítettek elő Raul Roa kubai külügyminiszter és a San José-i értekezleten részt vett kubai küldöttek ellen.” Ezt a bejelentést Castro miniszterelnök tette több ezer főnyi tömeg előtt Havannában, miután Raul Roa visszaérkezett az amerikai államok szervezetének Costa Rica-i érte Kádár János elutazott Moszkvából Moszkva, augusztus 31. Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, aki rendes évi szabadságát a Szovjetunióban töltötte, szerdán reggel elutazott Moszkvából. Búcsúztatására a vnukovói repülőtéren megjelent Szuszlov, az SZKP Központi Bizottsága elnökségének tagja, a Központi Bizottság titkára Andropov, az SZKP Központi Bizottságának osztályvezetője jelen volt Révész Géza, a Magyar Népköztársaság moszkvai rendkívüli és meghatalmazott nagykövete. Afrikai csúcsértekezletet javasolnak A kongói csapatok folytatják előkészületeiket a katangai bevonulásra Leopoldville, augusztus 31. A független afrikai államok értekezletén kidolgozott határozattervezet — amely tegnap készült el — rendkívül fontosnak és sürgősnek minősíti az afrikai csúcsértekezlet összehívását. Mint, a tervezet megállapítja, az afrikai államok teljes szolidaritásukról biztosítják Kongó Köztársaságot és kormányát. A küldöttek követelik a kongói területen levő valamennyi belga támaszpont kiürítését és hangsúlyozzák, hogy Katanga tartomány Kongó elszakíthatatlan része. A tervezet hangsúlyozza, valamennyi afrikai állam Kongóval való politikai, gazdasági és katonai együttműködésnek szükségességét és végül figyelmébe ajánlja a kongói kormánynak az ENSZ-szel való együttműködést. Az értekezlet befejező nyilvános ülését az előző hírekkel szemben, csak ma tartják meg és ekkor kerül sor a szavazásra a határozattervezet felett. Az ülésen valószínűleg részt vesz Lumumba is. Lumumba egyébként tegnap visszaérkezett Leopoldville-be. Kongó keleti tartományában tett körútjáról. A leopoldville-i rádió bejelentette, hogy a kongói hadsereg a közeli napokban megindítja régen várt akcióját Katanga ellen. A rádió közölte továbbá, hogy a katangai törzsfőnökök támogatásukról biztosították a központi kormányt. A kormánycsapatok folytatták előnyomulásukat Kaszai tartományon át Katanga irányába. A csapatok egy része még vasárnap megérkezett Luputába, amely Katangától húsz mérföldnyire északra fekszik. Egy másik egység elérte a Katanga tartománybeli Kongolo közelében fekvő Sentery-t. (Folytatás az 5. oldalon) 1960. szeptember 1. csütörtök Az „objektív“ objektív Szaporodnak a városban „A vezeték érintése halálos” feliratú építmények a járdákon. A fővárosi tanács rendbehozatja a járdákat, eltüntet minden oda nem valót, és eközben szerelik ezeket a veszélyes „tilalomfákat” a járdára. Ezt a Bajcsy-Zsilinszky út 65. előtt láttuk. A Pannónia utca 81. szám alatti általános iskola mellett rendszeresen szenet rakodnak a vagonokból az utcán, sokszor az iskolás gyerekek elől a járdát is elfoglalva. A szénpor az iskolába is beszáll, a rakodás lármája zavarja a tanítást. Nem tudná a TÜKÖR máshol megoldani a rakodást? (Bozsán felv.) A KISZ Budapesti Bizottsága „képes” híradója a Marx téren. Vajon nem kár, hogy üresen tátonganak a KISZ faliújságjai a város több pontján? Apróhirdetésekkel teleragasztott vezetéktartó oszlop a Marx téri FIK előtt.