Esti Hírlap, 1960. szeptember (5. évfolyam, 206-231. szám)

1960-09-01 / 206. szám

Az új­­ TÖBB TUDÁST KÖ­VETEL Automatizálnak az óbudai hajóépítők — Türelem és gyakorlat Nincs hely a sok motorkerékpárnak — Két brigád a szocialista címért Akárha őszi levelek hullottak volna rá a most selymes lombú fákról, olyan a hajó; rozsdás bordái még formátlan alkot­mányt mutatnak, ezután követ­keznek csak tízegynéhány szakma művelői, hogy befes­sék, kabinjaiba fényesre poli­túrozott szekrényeket helyezze­nek, s kipróbálják, messzi út­jára indítsák. Szerződés a Dél-gyáriakkal A sólyadaru lánca — három oxigénpalack csüng rajta — egy hosszú lemez fölött áll meg; a lemezen kis masinát igazgat Vámos György, az auto­mata hegesztők héttagú brigád­jának vezetője. Egyenletes, ké­kesszürke csíkot hagy maga után a gép, az automata, mely a hegesztők szakmájában is is­mertté vált, s némi idegenke­­dés után meghódítja a hajóépí­tők szívét, akik örömmel akasztják szegre a védőszem­üveget. — Látja, mennyi gyógyszer? — mutat a műhelyiroda vörös kereszttel ellátott faliszekré­nyére Kellner István műveze­tő. — Az ívfénnyel dolgozó ké­zi hegesztők — ők vannak még többségben — ma is sokszor térnek be ide, szem­cseppekért. A Vámos-brigád egyébként arról nevezetes, hogy éppen a minap küldött a Duna túlsó partjára, a Gheorghiu-Dej Ha­jógyárba egy gépelt levelet, amelynek címe: versenyszerző­dés. Vámos György csendes-paj­­kosan figyel, amikor társaitól — Hoczik Ernő, Kovács Ist­ván hegesztőktől — próbálom megtudni, mi is adta nekik az ötletet: valami felsőbb utasí­tásra, hivatalos versenyszerve­ző noszogatására írták alá a páros viadalra kihívást? — Nem úgy van ez, mint ré­gen — hallom többször is, ért­vén ezalatt, hogy megszűnt a formális, tessék-lássék versen­gés:........................................... — Annyi az egész — mond­ja Gyurmits Miklós, aki csak négy hónapja tanulta meg az automatahegesztő kezelését, s azóta nagy örömmel dolgozik vele —, annyi, hogy meg akar­juk mutatni: ezé a jövő. S hogyne hívtuk volna ki a der­­belieket, amikor nekik kilenc automatájuk van, s abból csak négyet használnak? Hegesztés — védőszemüveg nélkül Az óbudaiaknak kettő van. Mire képesek? Be kell állítani az áramerősséget, a sebességet — aztán már csak irányítás a hegesztő dolga, úgyszólván tel­jesen megszűnik a fizikai mun­ka. De megszűnik a szemgyul­ladás is: eltűnt a lila-sárga fény, amely bizony a védő­­szemüveg használata ellenére is annyi bajt okozott! — Teljesítménye? Három­szorosa a kézi hegesztésnek, de kellő gyakorlat mellett — türelem kell a géphez — hat­szorosára is növelhető ... A brigádvezetőnek megvan a gyakorlata: 1957 óta dolgo­zik az automatával, öt évig technikustiszt volt, mindig sze­rette a gépeket. Akárcsak az MHS-ben amatőrködő, rádiók­kal bíbelődő, villamossággal kísérletezgető Gyurmits Mik­lós, aki csak így nyaranta füg­geszti fel ebbéli tevékenysé­gét, s megy helyette moziba vagy kirándulni. Ők már hogy is óvakodnának tőle — megszerették az auto­matát. De akadnak — a ta­pasztalatlanabb hegesztők —, akik még idegenkednek. Itt hallom először ezt a vol­taképp már ismert, ám így fo­galmazva, pontos meghatáro-­zást, a készülő 11-es tolóhajó alatt,­­ automatizálástól félni egyenlő­ tanulástól félni. Háromezer métert hegeszte­­nek havonta a két automatá­val, a brigád reméli, hogy meg­lesz az eredménye a túlsó­partiakkal, négy precíz pont alapján, augusztus 1-én indult versenynek: elnyerik a szocia­lista brigád címet, s — ami szintén fontos — többen isme­rik fel, hogy csak javukra vá­lik az automata. Öt feltétel az ifik előtt Épp így a szocialista címért küzd az ifjúsági műhely Her­czig Rudolf vezette forgácsoló­brigádja. S lám, milyenek a véletle­nek! Ők úgy kezdték — egy éve van már annak —, hogy a másik hajógyártól kapták az ösztönzést: amikor meghallot­ták a hírt, hogy szocialista bri­gád alakult a Dej-ben, valaki hozzáfűzte: mi is lehet az? Deák Béla alapszervezeti párt­titkár küldte az írást az igaz­gatónak: hadd legyen ifjúsági műhely a miénk. Aztán felté­teleket tűztek maguk elé, öt pontot írtak alá: jobban ügyel­nek magatartásukra, alávetik magukat az ifikből alakult fe­gyelmi bizottság határozatai­nak, gazdaságosabban dolgoz­nak, politikai és szakmai elő­adásokra járnak. Igen sokan jelentkeztek például a szakma ifjú mestere tanfolyamra. — Csak javítani akarjuk egymást, nem bántani — mondja egy komoly fiatalem­ber, Szlovák János esztergá­lyos, ez a mindössze 23 eszten­dős műhelybizalmi, akinek ki­váló munkájáról ekként véle­kednek a vezetők. — Megállja a helyét bármely idős­­zakival szemben .... „Nincs megállás.. A fegyelmi bizottságra értet­te ezt Szlovák János, eleinte bizony akadt dolga ennek a bizottságnak, néhány fiatalt nehéz volt pontos munkára, fe­gyelemre szoktatni, de már ré­gen tartott ülést­e nincsen rá szükség. Most a dieselhajókra készítik az elektromos távve­zérlést az ifjúsági műhely szerszámkészítői, marósai, esz­tergályosai; új, bonyolult mun­ka ez. — Hiába, nincs megállás — szól Lehoczky Pista éppoly lendületesen, mint társa az előbb. S nem a levegőbe mond­ja ezt: a fiatal szerszámkészítő jeles eredménnyel végezte a Rákóczi Gimnázium második osztályát, levelezőként. A gyári sziréna elbődülve jelzi, hogy vége a munkaidő­nek, lezuhanyozzák olajos tes­tüket, majd végigmennek a muskátlikkal keretezett szige­ti utcácskákon, s a kicsiny, sok­színű plakátokkal tarkított­ — előadáscímek, teljesítményszá­­zalékok sorakoznak rajtuk — hajógyári hídról egy alumí­niumlemezekkel fedett térre lépnek, Pannónia várja ott leg­többjüket, amellyel a Balaton­ra járnak, kirándulnak időn­ként. — Kicsi már ez a hely — mondja Szlovák János —, nem fér el a sok motorkerékpár... Keresztényi Nándor Szeptember végén vágják át az Erzsébet-híd láncát A Kossuth-híd pilléreinek bontásánál éjjel-nappal 16 kompresszor dolgozik A Kossuth-híd bontásánál jelenleg az első pesti pillérnél dolgoznak a Hídépítő Vállalat dolgozói. A pillér belsejéből már eltávolították a betont, s jelenleg igyekszenek a Duna medrénél elvágni a vascölöpö­ket, amelyek eddig a pillért a mederhez szorították. A szá­mítások szerint az első pesti parti pillért szeptember végén emelik majd ki a Duna med­réből, minden valószínűség szerint — az eredeti tervtől el­térően — nem egy, hanem több tagban. A munkások azonban a többi pillérnél is szorgalma­san dolgoznak: éjjel-nappal 16 kompresszor segítségével bont­ják a pillérköpenyeket. A szá­mítások szerint a pillér felső része még ebben az esztendő­ben eltűnik, úgyhogy ennek a Duna-partszakasznak panorá­mája teljes szépségében bonta­kozha­tik ki. Az Erzsébet-híd pesti híd­főjének bontása is érdekes sza­kaszába jut: szeptember elején kibontják a lánckamrát, majd szeptember végén a lánckam­ra és a kapuzat közti láncokat vágják át és emelik le. Az elő­készületek már megtörténtek. Felújítják a délborsodi borvidéket A jó bortermő helyek kate­góriájába tartozik a dél-borso­di táj, ahol az utóbbi évtize­dekben jelentősen zsugorodott a szőlőterület. A telepítés a kisparcellákon nehézkesen ha­ladt előre, de most, hogy ter­melőszövetkezeti községek ala­kultak, meggyorsult a hegyvi­dék szőleinek rekonstrukciója. A fejlesztési tervek már el­készültek, ősszel megkezdődik a nagyüzemi telepítés. Ezer hold új szőlőt ültetnek 1975- ig a borvidéken, folyamatosan­­ felújítják a kiöregedett sző­lőskerteket. VARRÁSNÉLKÜLI NYLONHARISNYA Fiatalok munkaversenye a K­SÍ-kongresszus tiszteletére A Klement Gottwald Villa­mossági Gyárban újításokkal és a hulladékanyagok felhasz­nálásával december elejéig 409 ezer forintot takarítanak meg Megkezdték a varrás nélküli nylonharisnya próbagyárta­­fiatalok- A Fővárosi Villá­sát az Óbudai Harisnyagyár pesterzsébeti telepén, 31 autó­­® határidő mata gépen. Az újfajta harisnyákat 1961-ben hozzák forga- V®sut reszere­lomba. Képünkön: Kopáts Zoltánná ellenőrzi a kész haris- elott három hónappal, ez Ssrtuai-típusú motorkocsit ke- MTI-fotó : Marosi le­rv. SZttetnek. Szép lesz, de mikor? Több év­es huzavona az EMKE-kombinát építése körül Mi van az EMKÉ-vel? Három éve építik Budapest legforgalmasabb csomópontjá­ban a volt EMKE kávéházat, s mire elkészül, valóságos luxus vendéglátót varázsolnak belő­le a munkások. Lesz benne cukrászda a földszinten, étte­rem az emeleten és Mackó bisztró az Akácfa utcában. Az udvarra télikertet és bárt ter­veznek. Az épület homlokzata már elkészült, kirakatát ideig­lenesen a MOKÉP foglalta el, az épület belsejében azonban nagyon vontatott a munka. Miért? Nyílik-e a cukrászda? Először a VII. kerületi Ta­nács építési osztályán jártunk. Itt megtudtuk, hogy a munká­latokat a 43-as Építőipari Vál­lalat végzi, a beruházó a VII. kerületi Házkezelési Igazgató­ság. Az EMKE-kombinátot az építők szerint — oly sok ha­táridő-módosítás után — 1962 júniusában kellene átadni ren­deltetésének. Az egész munka 15 millió forintba kerül, ebből eddig 4 millió 500 ezer forintot használtak fel, tehát a költség­­vetés egyharmadát. Bár pénz van, viták, tervproblémák, anyaghiányok hátráltatták a munkát. Azért valószínűnek tartják, hogy az év végéig megnyílik a cukrászda. A házkezelési igazgatóságon fény derül a több éves huza­vona néhány részletére. — Az építkezés rendjére vo­natkozó programot a Belkeres­kedelmi Minisztérium adta a Lakótervnek, de hogy abban mi volt, azt a mai napig sem tudjuk, mert többszöri kéré­sünkre sem közölték velünk.— mondják az igazgatóságon. Felvonulás, esztendős várakozás után Az EMKE építését 1958 ne­gyedik negyedévében kezdték meg. Végleges határidő ma sincs, mert senki nem tudja megmondani, hogy mikor feje­zik be a munkát. Évente kötnek kivitelezési szerződést a válla­lattal, az összeget ők szabják meg, kapacitásukhoz mérten. Tavaly azért kellett csökkente­ni az építkezés ütemét, mert az épületben lakókat nem tud­ták elhelyezni. A tervszolgálta­tás nem volt folyamatos, sok tervet csak a feltárások után lehetett elkészíteni. A felvonu­lás ügyében egy évig folytattak levelezést, hogy a Rákóczi út 42. számú üres telken a 43-as Építőipari Vállalat berendez­­kedhessék. A fővárosi tanács illetékes osztálya korábban el­zárkózott a kérelem teljesíté­sétől, majd az egyesztendős levelezés után mégis megen­gedte a telek elfoglalását... Az építők — mert más helyük nem volt — 1959 nyarának ele­jén az Akácfa utca 3. szám alatti épületben, a régi EMKE gazdasági helyiségébe akartak költözni. Ehhez némi átalakí­tásra volt szükség. Amikor az egyik helyiségben elbontottak egy falat, a födém megroppant. Erre megkezdődött az Akácfa utca 3. számú ház alapos szer­kezeti vizsgálata. Megállapítot­ták, hogy a ház életveszélyes. A tervező ekkor az egész épü­let lebontását javasolta, s azt, hogy az EMKÉ-nek az ide át­nyúló részét újra tervezzék. A „tartóügy“ A döntés hosszú ideig elhúzó­dott. Fél év után elhatározták: az épületet 1963 végéig le kell bontani. Elrendelték az átter­vezést. A terv az idén készült el. Addig is — terv híján — a jó ütemben megindult mun­kát csökkenteni kellett. Közben megkezdődött a „tar­tóügy". A falak megerősítésé­re szolgáló tartókat a Fém­munkás Vállalatnak kellett el­készítenie. Meglepetésünkre az Építésügyi Minisztérium a feladatot törölte a vállalat programjából. Hosszú tárgya­lások kezdődtek. Végre szer­ződést kötöttek, hogy 1959 jú­liusi határidővel terven felül elkészítik a gerendákat. Ke­vés­­ késedelemmel szállított is a gyár, de kiderült, hogy nem az előírt minőségben. A beépí­tést ezért mindaddig nem en­gedélyezték, amíg a szükséges műbizonylatot a Fémmunkás Vállalat nem bocsátotta a sta­tikus rendelkezésére. A tar­tók másik részét a gyár anyag­hiány miatt nem szállította. Hosszas utánjárással elérték, hogy a Lőrinci Hengermű so­ron kívül készítse el a hozzá való anyagot. S amikor ennyi bonyodalom után a helyszínre vitték a tartókat, kiderült, hogy nem a tervezői utasítás­nak megfelelően készültek el. Erre ismét megtiltották a be­építést. Újabb viták, tárgyalá­sok, levelezések kezdődtek, a munkálatok nagy része pedig áthúzódott 1960 második felé­re ... Megéri a 15 milliót? Későn kezdődött a gépészeti munka is, mert nem volt anyag. Most az épületen cse­kély létszámmal dolgoznak a szerelő vállalatok. Ma sincs elegendő anyaguk, eternitcső­ből csak az egyötödét kapták meg a harmadik negyedév­re szükséges mennyiségnek, a negyedik negyedévre még ki­utalás sincs. Hiányzanak a központi fűtéshez szükséges csövek, s ezért nem nyílik meg szeptember 30-án a cuk­rászda. Ebben az ügyben már fordultak segítségért az Épí­tésügyi Minisztériumhoz, de sem a szeptember 30-i határ­időre, sem a végleges időpont­ra vonatkozóan nem kaptak értesítést. Ezernyi gond és nem kevés gátló körülmény akadályoz­za az EMKE-kombinát mi­előbbi megépítését. Sok kérdés vár feleletre. Mi­ért adta át a Belkereskedel­mi Minisztérium ezt a fontos munkát a VII. kerületi Ház­kezelési Igazgatóságnak? S ha már így történt, miért nem közli a programot? Gyors, határozott, erélyes intézkedésre van szükség, amely — mint a Vígszínház esetében — rendet teremt a Budapest legforgalmasabb cso­mópontján épülő EMKÉ-ben. Végül tanulságképpen: bizo­nyossá vált, hogy nem volt ér­demes 15 millió forintért egy régi épletet összetoldozni­­foltozni, mert az új hamarabb és olcsóbban is felépült volna. Békés Attila OLIMPIAI TV-LÁZ PESTEN — Hát maguk hova viszik ezt a sokat?... — Tömbházba!... (Toncz Tibor rajza) Pontosabb osztályozást a cipőknél A kereskedelmi minőségellenőrzés tapasztalatai az iparban A Belkereskedelmi Minisz­térium ruházati minőségátve­vő szolgálatának vezetője tá­jékoztatást adott a minőségel­lenőrzés első félévi tapasztala­tairól. Elmondotta, hogy a leg­több cipő- és ruházati gyár­ban nem elég szigorú az ellen­őrzés, főleg a nagykereskede­lemhez kerülő cipőkkel van még mindig a legtöbb baj. Egy-két gyár első osztályba sorolja második osztályú ké­szítményeit is. Az átvevőszol­gálat szakemberei az üzletbe kerülő szállítmányokat szúró­próbaszerűen ellenőrzik, s ha bebizonyosodik a gyár hibája, akkor leértékelik a cipőt és a ruhát, az üzemet pedig meg­bírságolják. A cipőgyárakkal ellentétben, már kevés hibával találkoztak a szakemberek a konfekcióru­hákat előállító vállalatoknál, amelyek szigorúbban értelme­zik a besorolást. Sokat javul­tak például a Vörös Október Férfiruhagyár és a Fehérne­műgyár termékei. A minőség­­átvevő szolgálat nemcsak el­lenőrzi és bírálja az ipart, sok esetben segítséget is nyújt. Új öltözők, fürdők, ebédlők Csepelen Balesetelhárítási brigád — Szociális épület 16 millió forintból A szakszervezetek kezdemé­nyezésére jelentős munkásvé­delmi és szociális intézkedé­sekkel javítják a dolgozók munkakörülményeit a csepeli üzemekben. A Csepeli Kőolaj­ipari Vállalatnál például bal­esetelhárítási brigádot alakí­tottak, amely az év végéig va­lamennyi műhely munkásvé­delmi helyzetét felülvizsgálja. Az eddig megtett intézkedések közé tartozik többek között, hogy a savas olajfinomító részleget nagy teljesítőképes­ségű elszívó berendezéssel lát­ták el, és megszüntették a kellemetlen szagú, maró hatá­sú savgőzöket. A Csepeli Papírgyárban is nagy összegű beruházások szolgálják a dolgozók érdekeit. A készülő szociális épületben — amely 16 millió forintba került — korszerű konyhát rendeznek be, négy férfi­ és két női fürdővel, öltözőkkel látják el, lesz hatalmas ebéd­lőtem­e és klubhelyisége is. SUHA-CSERNICKY KÜLÖNLEGES ZENEKAR ÉS VIRÁG VERA a KÉK-DUNÁBÓL SZEPTEMBER 1-TŐL A PILVAX ÉTTEREMBEN (V., Városház utca 10.) szórakoztatja tisztelt vendégeinket A ZONGORÁNÁL HORVÁTH JENŐ zeneszerző a DUNAKORZÓBAN IV., Vigadó tér 3.) A KISZ-kongresszus tisztele­tére indított szocialista munka­verseny egyre nagyobb méretet ölt a budapesti üzemekben. A fiatalok ezrei csatlakoznak az önköltség csökkentésére, a sd­le­j­­mentes termelésre, a maga­sabb százalékok elérésére tett fela­j­ánlásokhoz. Számos üzemben a vállalat vezetőségével együttesen beszé­lik meg, melyek azok a legfon­tosabb feladatok, amelyeknek végrehajtásától függ az élüzem cím elnyerése, vagy az éves terv teljesítése.

Next