Esti Hírlap, 1960. október (5. évfolyam, 232-257. szám)

1960-10-01 / 232. szám

V. évfolyam, 232. szám Hruscsov rögtönzött sajtóértekezleten beszélt a leszerelésről, a szovjet —amerikai viszonyról New York, szeptember 30. Az MTI tudósítója jelenti: Tegnap este Macmillan angol miniszterelnök látogatást tett Hruscsov szovjet miniszterelnöknél a Szovjetunió ENSZ-missziójának székhelyén. Mielőtt Macmillan megérkezett volna a szovjet ENSZ- misszió Park Avenue 680. szám alatti házába, Hruscsov miniszterelnök a székház kapujában beszélgetést folytatott az ott várakozó mintegy 25 újságíróval. A beszélgetés során kijelentette, hogy nem akar beavatkozni az Egyesült Államok belügyeibe, de az a véleménye, hogy a jelenlegi elnök már nem hozhat komolyabb döntéseket. Hozzátette, hogy az új elnök nyilván sokkal jobb helyzetben lesz. Erősen remélem, hogy az új elnök hivatalba lépése után országaink viszonya határozottan javulni fog — mondotta Hruscsov, majd hangoztatta: biztos benne, hogy az új elnök jobban meg fogja érteni azokat a problémákat, amelyeket az U—2 repülőgép ügye vetett fel, s jobban meg fogja érteni a párizsi csúcsértekezlet elmaradásának okait, az abból, származó következményeket. Ezután azt mondotta, hogy Eisenhower és Macmillan kijelentéseiben, amelyeket a leszerelésről tettek, nem lát túlságosan sok biztatót. Mind a kettő az ellenőrzést helyezi előtérbe. Mi azonban nem akarjuk ezt, amit mi akarunk, az a leszerelés. Mit érünk az ellenőrzéssel, hogyha még mindig vannak rakéták és az egyik a másik országába küldheti ezeket a rakétákat. Ezután megkérdezték Hruscsovot, hogy ha borúlátó, akkor miért folytatja mégis tárgyalásait a különböző államférfiakkal. Nem él benne végső soron a remény? Erre Hruscsov azt válaszolta: reménykedni akarok. Egy régi orosz közmondás szerint egy csepp víz is követ mozdíthat. Macmillan beszédéről azt mondta, hogy ezt a beszédet nem találta nagyon konstruktívnak. Macmillan beszéde és magatartása általában emlékeztet engem Chamberlein-re. Ezután arról beszélt Hruscsov, hogy az idősebbekhez tartozik, és nagyon jól emlékszik rá, hogyan tárgyalt a régi Népszövetség a leszerelésről, miközben Hitler fegyverkezett, és előkészítette a második világháborút. Hruscsov visszatért a beszélgetés során a párizsi csúcsértekezletre, és az U—2 kémrepülőgép ügyére. Azt mondotta, hogy ez megalázó volt a Szovjetunióra nézve. Mikor megkérdezték, hogy előkészült-e az Eisenhowerral való találkozásra, azt válaszolta, „ha azt mondanám, hogy igen, akkor ez úgy hangzana, mintha könyörögnék ilyen találkozóért. De hiszen New Yorkban vagyunk és nem Moszkvában — tette hozzá. A szovjet kormányfő ezután kijelentette, hogy amikor az Egyesült Államok az U—2 repülőgépet a Szovjetunió fölé küldte, a repülőgépet lelőtték. Ugyanez történt az RB—47. repülőgéppel, és ha egy harmadik gépet küldenének, azt is ugyanígy lelőnék. Hruscsovot ekkor emlékeztették arra, hogy a Szovjetuniónak is vannak hírszerzői. A kémkedés is más dolog — mondta Hruscsov —, s a repülőgépeknek más országok légiterébe való küldése is más dolog. Önök küldenek egy repülőgépet mihozzánk, mi válaszolunk, s ez háborút okozhat. Mi nem akarunk háborút. A szovjet kormányfő azt mondta, hogy amikor visszatért az Egyesült Államokban tett tavalyi látogatásáról, semmiféle barátságtalan kijelentést nem tett Eisenhower elnökről, vagy az amerikai népről. Azt mondta, reméli, hogy a két ország viszonya javulni fog. S önök hogyan reagáltak erre? A Szovjetunió fölé küldték az US 2-t. Mi pedig becsületes tárgyalásokat akartunk folytatni az Egyesült Államok elnökével. A szovjet kormányfő végül azt mondotta, reméli, hogy az amerikai nép jobban meg fogja érteni a szovjet álláspontot a nemzetközi kérdésekben. Ma szólal fel Sukarno Nehru hétfőn beszél New York, szeptember 30. Tegnap este Tito jugoszláv elnök. New Yorkban vendégül látta Nehru indiai miniszterelnököt, Nasszert az Egyesült Arab Köztársaság elnökét, Sukarno indonéziai elnököt, és Nkrumaht, a Ghánai Köztársaság elnökét. A „semlegesek csúcstalálkozójáról” nem adtak ki közleményt, de — a Reuter értesülése szerint — megállapodtak abban, hogy Sukarno indonéz elnök, mintegy a csoport nevében is felszólal az ENSZ-közörgyűlésének mai ülésén. Nehru hétfőn beszél. Líbiai, nepáli, libériai felszólalók a közgyűlés vitájában New York, szeptember 30. Az ENSZ tegnap esti ülésén az elsőnek felszólaló ecuadori külügyminiszter után Fikini, líbiai küldött szólalt fel, s kifejezte népének szolidaritását az afrikai és ázsiai országok népeivel. Hangsúlyozta, kormánya a kölcsönös tisztelet és egyetértés útján kíván haladni a nyugati és a keleti országokkal. Részletesen foglalkozott az afrikai népeket legjobban érdeklő problémákkal, elítélte Franciaország kormányát az algériai háború miatt. Hangsúlyozta, hogy meg kell őrizni a Kongói Köztársaság egységét és területi épségét. Ezután Koirala, nepáli miniszterelnök emelkedett szólásra. Hangsúlyozta, hogy az ENSZ mindaddig nem lehet valóban egyetemes szervezet, amíg a Kínai Népköztársaság nem foglalhatja el benne az őt megillető helyet. Az Egyesült Nemzetek Szervezete addig nem lehet a világ népeinek képviselője, amíg nem jut benne képviselethez a 630 milliós Kína. Ugyanúgy teljesen törvényes joga van az ENSZ-tagsághoz a Mongol Népköztársaságnak is. A kongói helyzettel kapcsolatban a nepáli miniszterelnök hangsúlyozta, hogy biztosítani kell a Kongói Köztársaság területi épségét és politikai függetlenségét. Ellenezte azt a szovjet javaslatot, hogy a főtitkári tisztséget három főből álló főtitkárságra bízzák. Befejezésül Koirala részletesen elemezte a leszerelés kérdését és hangsúlyozta, hogy megoldása elsőrendű fontosságú. Utoljára Grimes, libériai külügyminiszter mondott beszédet. Kijelentette, hogy a leszerelés kérdésében megegyezésre kell jutni. Algéria és Kongó kérdésével foglalkozva a libériai küldött■ cég vezetője megállapította, hogy a gyarmati rendszer minden formájában a végét járja, de sebeket hagy a függő és leigázott népek testén. Sajnálatát fejezte ki a kongói helyzet miatt, mégis úgy nyilatkozott, hogy hazája nem támogatja azt a javaslatot, hogy" a kongói ENSZ-csapatok élére afrikai parancsnokságot állítsanak. Ára 60 fillér 1960. október 1. szombat Maurizio Perrara jelenti New Yorkból. Egy „klasszikus Macmillan-beszéd" és a szovjet-angol kormányfői találkozó New York, szeptember 30. Macmillan angol miniszterelnök az ENSZ közgyűlésen tegnap elmondott felemás beszédével, amely egyrészt támogatta az amerikaiakat, másrészt pedig békülékeny akart lenni, alaposan kiábrándította azokat, akik szenzációs közvetítő javaslatokat vártak. Az angol miniszterelnök beszédében az egyetlen új javaslat az volt, hogy létesítsenek szakértői bizottságot, s ez tanulmányozza a leszerelés ellenőrzésének különböző formáit úgy, hogy „ezeknek egyetlen állam sem lesz kénytelen alávetni magát mindaddig, amíg nem születik megegyezés azon leszerelési intézkedéseket illetően, amelyekre az ellenőrzés megállapított formája majd vonatkozik.” Macmillan azt mondotta, hogy „nem ellenőrzésről lenne szó leszerelés nélkül” hanem „párhuzamos leszerelésről és ellenőrzésről”. Hruscsov az angol miniszterelnök beszéde végén nem tapsolt. A beszéd közben viszont, amikor Macmillan azt mondta, hogy úgy látja, egyes országok a leszerelést megelőző ellenőrzést kémkedési eszköznek tekintik. Hruscsov félbeszakította a beszédet, s felállva, felemelt kézzel így kiáltott: „Ne repüljenek be gépeikkel a Szovjetunió területe fölé. Azért bukott meg a csúcsértekezlet. Hagyják abba az U—2-es kémrepüléseket. Fogadják el a mi leszerelési javaslatainkat, mi majd elfogadjuk az önök ellenőrzési javaslatait”. Hruscsov ezeket a szavakat oroszul, mikrofon és tolmács nélkül kiáltotta közbe és Macmillan kissé megzavarodva meg is állt, valami visszavágás után kutatott. Mivel azonban ezt nem találta meg, mosolyogva csak annyit tudott mondani: „Sajnos, nem értem meg fordító nélkül”, majd folytatta beszédét. Hruscsov visszaült a helyére és Titohoz fordult, aki közvetlenül mögötte ült és beszélgetésbe kezdett vele. Lényegében az angol miniszterelnök „klasszikus Macmillan-beszédet” mondott, bőségesen használva különböző értelmezésekre alkalmas árnyalatokat. Inkább diplomáciai, mint politikai beszéd volt. Kínosan méretezett egyensúlya azt eredményezte, hogy a hozzáfűzött kommentárok minden oldalon meglehetősen zavartak. Egyes megfigyelők szerint „hangnemében jó volt a beszéd, abban viszont igen rossz, amit a bonni Németországról mondott”. A bonni militaristák szembetűnő megvédése, a csehszlovákok és a lengyelek a német revansizmussal és újrafelfegyverzéssel kapcsolatos jogos aggodalmának lebecsülése a legszélsőségesebb bonni álláspontoknak kedvezett. Az afrikai— ázsiai országok problémáival kapcsolatban Macmillan fő törekvése nem arra irányult, hogy megvizsgálja és értékelje a világban létrejött és az ENSZ-ben is tapasztalható új erőviszonyokat, mint inkább arra, hogy ellensúlyozza Hruscsov, Nasszer, Nkrumah beszédének hatását e kérdésekben. Macmillan egész beszédéről azt lehet mondani, hogy ha közvetíteni akar, akkor túlságosan sok engedményt tett az amerikai álláspontnak és túlságosan erősen támadta a szovjet álláspontot. Ha pedig olyan beszéd akart lenni, amely új távlatot volt hivatva adni az egyébként is igen gyenge nyugati álláspontoknak, akkor igen ósdi felfogásban született meg. Herter amerikai külügyminiszter Macmillan beszédét „kitűnőnek” nevezte, és hangsúlyozta, hogy az Egyesült Államok kedvezően fogadja a szakemberek tárgyalásaira vonatkozó javaslatot és csatlakozik az adenaueri politika megvédéséhez, „a szovjet tömbhöz tartozó országok hamis állításaival szemben”. Macmillan, magyar idő szerint, 23 óra 10 perckor érkezett a szovjet ENSZ-küldöttség épületéhez, ahol Hruscsov már várta. A két államférfi beszélgetése több mint két órán át foroGTt. KÉSőbb egy angol szóvivő közölte, hogy a megbeszélésen nem történt közeledés a szovjet és az angol álláspont között. A szóvivő szerint nyugodt, józan légkörben folyt le Hruscsov és Macmillan találkozója. Újabb találkozó lesz, előrelátóhatóság a jövő héten. Miért ellenzik Nyugaton a semleges országok bevonását a leszerelési tárgyalásokba ?ASZSZ-kommentár Moszkva, szeptember 30. Hruscsov szovjet miniszterelnök, kormánya nevében javaslatot terjesztett az ENSZ- közgyűlés most folyó ülésszaka elé, hogy a rendkívül fontos leszerelési tárgyalásokba vonják be a semleges országok csoportját is. Orlov, a TASZSZ szemleírója, kommentálja e javaslat fogadtatását. Megállapítja, hogy különösen az ázsiai,afrikai és latinamerikai országok üdvözlik a szovjet javaslatot. Egyrészt: azért, mert azt látják benne, hogy a Szovjetunió elismeri a semleges országok megnövekedett súlyát és tekinélyét, kifejezi megbecsülését a gyarmati iga alól viszonylag nemrég felszabadult új országok iránt. Másrészt sok diplomata és kommentátor egyetért abban, hogy a semleges országok állami érdekeiknél és gazdag tapasztalataiknál fogva értékesen járulhatnak hozzá a leszerelési tárgyalások sikeréhez. A nyugati vezetők állásfoglalása egyelőre nem ismeretes — írja Orlov. Nyilván azt várják, hogy Washington nyilatkozzék. De beszélnek helyettük a nyugati országok befolyásos lapjai. Az amerikai, az angol és a francia sajtó jelentős része ugyanis feltűnő összhangban kampányt indított Hruscsov javaslata ellen. Tudósításaikból és kommentárjaikból kitűnik: Nyugaton irtóznak annak gondolatától, is, hogy a semleges országok hallassák szavukat a leszerelési bizottságban. Ennek okaira meglehetősen jól rávilágít a New York Times, amikor azt írja, hogy a semleges országok bevonása ellen emelt kifogásokat főként azzal az aggodalommal lehet magyarázni, hogy ezek az államok „a szovjet javaslatokat fogják támogatni”. A szocialista és a semleges országok viszont együttvéve a földkerekség lakosságának túlnyomó többségét alkotják — mutat rá a TASZSZ szerv beírója és felteszi a kérdést: hogyan lehetne hinni ezek után a NATO-országok vezetőinek, amikor azt hajtogatják, hogy ők is akarják a leszerelést? Stanley Levinson jelenti Londonból. Az első visszhangok London, szeptember 30. Hruscsov és Macmillan tegnap este, a párizsi csúcskonferencia meghiúsulása óta első ízben, találkozott ismét. A két miniszterelnök két óra hosszat tartó megbeszélése során a kérdések egész sora szóba került. A legfontosabbak: a leszerelés, Nyugat-Berlin és az ENSZ szervezetének kérdése. Macmillan a találkozó után kijelentette, hogy a Hruscsovval folytatott megbeszélés nem okozott csalódást számára. A tárgyalás nyugodt, észszerű és őszinte hangnemben zajlott le. Az angol ENSZ-küldöttség fő szóvivője kijelentette, hogy egy Hruscsov és Eisenhower között létrehozandó találkozóról ez alkalommal nem volt szó, Macmillan azonban folytatja erőfeszítéseit ennek érdekében. Macmillan a jövő héten ismét találkozik Hruscsovval. Előzőleg azonban e hét végén Washingtonba repül, hogy Eisenhower elnökkel tárgyaljon. Az angol polgári sajtó lelkes hangon számol be Macmillannek a közgyűlésben elmondott beszédéről. Igyekeznek elleplezni azt a tényt, hogy Macmillan — bár mérsékeltebb hangnemben — csupán Washington álláspontját visszhangozta és semmilyen lényegesebb új javaslatot nem terjesztett elő. A legtöbb londoni lap Macmillannek arra az elgondolására helyezi a hangsúlyt, hogy a leszerelés kérdésében először egy szakértői bizottság üljön össze és így próbáljanak meg kijutni a jelenlegi zsákutcából. Az angol polgári sajtó a következő hetekben minden valószínűség szerint ezt a javaslatot fogja ismételgetni. A Daily Worker bírálja Macmillan felszólalását. A lap azt írja, hogy hidegháborús beszéd volt, a leszerelés tárgyában nem tett semmiféle konstruktív javaslatot és megpróbálta fehérre mosni Nagy-Britannia véres gyarmatosító múltját. Egyes, meg nem erősített jelentések szerint, Hruscsov ismét felszólal hétfőn a közgyűlésben. Hruscsov találkozott Comulkával New York, szeptember 30. A Szovjetunió miniszterelnöke mellé rendelt sajtócsoport közli: Szeptember 29-én a Szovjetunió ENSZ képviseletének a Park Avenuen levő székhelyén Hruscsov találkozott Gomulkával. A szívélyes, baráti légkörben lefolyt megbeszélésen kicserélték véleményüket a közgyűlés munkájáról és egyes nemzetközi kérdésekről. Jhvorfshiu-Dej rendértül leit tu as új JZIXSZ- teeffetheit Gheorghiu-Dej, a román küldöttség vezetője tegnap este vacsorán látta vendégül az újonnan felvett ENSZ-tagállamok képviselőit. Hammarskjöld ENSZ-főtitkár Nasszert, az Egyesült Arab Köztársaság elnökét hívta meg vacsorára.