Esti Hírlap, 1960. október (5. évfolyam, 232-257. szám)

1960-10-01 / 232. szám

V. évfolyam, 232. szám Xra 60 fillér 1960. október 1, szombat Maurizio Perrara jelenti NewYorkb.ól: New York, szeptember 30. Az MTI tudósítója jelenti: Tegnap este Macmillan an­gol miniszterelnök látogatást tett Hruscsov szovjet minisz­terelnöknél a Szovjetunió ENSZ-missziójának székhe.- lyén. Mielőtt Macmillan megérke­zett volna a szovjet ENSZ- misszió Park Avenue 680. szám alatti házába, Hruscsov miniszterelnök a székház ka­pujában beszélgetést folytatott az ott várakozó mintegy 25 új­ságíróval. A beszélgetés során kijelentette, hogy nem akar beavatkozni az Egyesült Álla­mok belügyeibe, de az a véle­ménye, hogy a jelenlegi elnök már nem hozhat komolyabb döntéseket. Hozzátette, hogy az új elnök nyilván sokkal jobb helyzetben lesz. Erősen remélem, hogy az új elnök hivatalba lépése után országaink viszonya határozottan javulni fog — mondotta Hruscsov, majd hangoztatta: biztos benne, hogy az új elnök jobban meg fogja érteni azokat a problé­mákat, amelyeket az U—2 re­pülőgép ügye vetett fel, s job­ban meg fogja érteni a párizsi csúcsértekezlet elmaradásának okait, az abból, származó kö­vetkezményeket. Ezután azt mondotta, hogy Eisenhower és Macmillan kijelentéseiben, amelyeket a leszerelésről tettek, nem lát túlságosan sok biztatót. Mind a kettő az ellenőrzést helyezi előtérbe. Mi azonban nem akarjuk ezt, amit mi aka­runk, az a leszerelés. Mit érünk az ellenőrzéssel, hogyha még mindig vannak rakéták és az egyik a másik országába küldheti ezeket a rakétákat. Ezután megkérdezték Hrus- rsovot, hogy ha borúlátó, aK- kor miért folytatja mégis tár­gyalásait a különböző állam­férfiakkal. Nem él benne vég­ső soron a remény? Erre Hruscsov azt válaszolta: reménykedni akarok. Egy régi orosz közmondás sze­rint egy csepp víz is követ mozdíthat. Macmillan beszédé­ről azt mondta, hogy ezt a be­szédet nem találta nagyon konstruktívnak. Macmillan beszéde és magatartása általá­ban emlékeztet engem Cham- berlein-re. Ezután arról be­szélt Hruscsov, hogy az időseb­bekhez tartozik, és nagyon jól emlékszik rá, hogyan tárgyalt a régi Népszövetség a leszere­lésről, miközben Hitler fegy­verkezett, és előkészítette a második világháborút. Hrus­csov visszatért a beszélgetés során a párizsi csúcsértekez­letre, és az U—2 kémrepülő­gép ügyére. Azt mondotta, hogy ez megalázó volt a Szov­jetunióra nézve. Mikor megkérdezték, hogy előkészült-e az Eisenhowerral való találkozásra, azt vála­szolta, „ha azt mondanám, hogy igen, akkor ez úgy hang­zana, mintha könyörögnék ilyen találkozóért. De hiszen New Yorkban vagyunk és nem Moszkvában — tette hozzá. A szovjet kormányfő ezután ki­jelentette, hogy amikor az Egyesült Álla­mok az U—2 repülőgépet a Szovjetunió fölé küldte, o repülőgépet lelőtték. Ugyan­ez történt az RB—47. repülő­géppel, és ha egy harmadik gépet küldenének, azt t.s ugyanígy lelőnék. Hruscsovot ekkor emlékez­tették arra, hogy a Szovjet­uniónak is vannak hírszerzői. A kémkedés is más dolog — mondta Hruscsov —, s a repü­lőgépeknek más országok legi- terébe való küldése is más do­log. önök küldenek egy repü­lőgépet mihozzánk, mi válaszo­lunk, s ez háborút okozhat. Mi nem akarunk háborút. A szov­jet kormányfő azt mondta, hogy amikor visszatért az Egyesült Államokban tett ta­valyi látogatásáról, semmiféle barátságtalan kijelentést nem tett Eisenhower elnökről, vagy az amerikai népről. Azt mond­ta, reméli, hogy a két ország viszonya javulni fog. S önök hogyan reagáltak erre? A Szovjetunió fölé küldték az U —2-t. Mi pedig becsületes tár­gyalásokat akartunk folytatni az Egyesült Államok elnöké­vel. A szovjet kormányfő végül ; azt mondotta, reméli, hogy az amerikai nép jobban meg fogja ér­teni a szovjet álláspontot a nemzetközi kérdésekben. Ma szólal fel Sukarno Nehru hétfőn beszél New York, szeptember 30. Tegnap este Tito jugoszláv elnök. New Yorkban vendégül látta Nehru indiai miniszter- elnököt, Nasszert az Egyesült Arab Köztársaság elnökét, Sukarno indonéziai-elnököt., és Nkrumaht, a Ghánái Köztár­saság elnökét. A „semlegesek csúcstalálko­zójáról” nem adtak ki közle­ményt, de — a Reuter értesü­lése szerint — megállapodtak abban, hogy Sukarno indonéz elnök, mintegy a csoport nevé­ben is felszólal az ENSZ-köz-r gyűlésének mai ülésén. Nehru hétfőn beszél. New York, szeptember 30. Az ENSZ tegnap esti ülésén az elsőnek felszólaló ecuadori külügyminiszter után Fikini, líbiai küldött szólalt fel, s kifejezte népének szolida­ritását az afrikai és ázsiai országok népeivel. Hangsúlyozta, kormánya a köl­csönös tisztelet és egyetértés útján kíván haladni a nyugati és a keleti országokkal. Rész­letesen foglalkozott az afrikai népeket legjobban érdeklő problémákkal, elítélte Fran­ciaország kormányát az algé­riai háború miatt. Hangsúlyoz­ta, hogy meg kell őrizni a Kon­gói Köztársaság egységét és területi épségét. Ezután Koirala, nepáli mi­niszterelnök emelkedett szó­lásra. Hangsúlyozta, hogy az ENSZ mindaddig nem lehet valóban egyetemes szervezet, amíg a Kínai Népköztársaság nem foglalhatja el benne az őt megillető helyet. Az Egyesült Nemzetek Szervezete addig nem lehet a világ népeinek képviselője, amíg nem jut ben­ne képviselethez a 630 milliós Kína. Ugyanúgy teljesen tör­vényes joga van az ENSZ-tag- sághoz a Mongol Népköztársa­ságnak is. A kongói helyzettel kapcso­latban a nepáli miniszterelnök hangsúlyozta, hogy biztosítani kell a Kongói Köztársaság területi épségét és politikai függetlenségét. Ellenezte azt a szovjet javaslatot, hogy a fő­titkári tisztséget három főből álló főtitkárságra bízzák. Be­fejezésül Koirala részletesen elemezte a leszerelés kérdését és hangsúlyozta, hogy megol­dása elsőrendű fontosságú. Utoljára Grimes, libériái külügyminiszter mondott be­szédet. Kijelentette, hogy a lesze­relés kérdésében meg­egyezésre kell jutni. Algéria és Kongó kérdésével foglalkozva a libériái küldött- ■ ség vezetője megállapította, hogy a gyarmati rendszer min­den formájában a végét jár­ja, de sebeket hagy a függő és leigázott népek testén. Sajná­latát fejezte ki a kongói hely­zet miatt, mégis úgy nyilatko­zott, hogy hazája nem támogat­ja azt a javaslatot, hogy' a kongói ENSZ-csapatok élére afrikai parancsnokságot állít­sanak. New York. szeptember 30. Macmillan angol miniszter- elnök az ENSZ közgyűlésen tegnap elmondott felemás be­szédével. amely egyrészt támo­gatta az amerikaiakat, más­részt pedig békülékeny akart lenni, alaposan kiábrándította azokat, akik szenzációs közvetítő javaslatokat vár­tak. Az angol miniszterelnök be­szédében az egyetlen új javas­lat az volt. hogy létesítsenek szakértői bizottságot, s ez ta­nulmányozza a leszerelés el­lenőrzésének különböző for­máit úgy, hogy „ezeknek egyetlen állam sem lesz kénytelen alávetni magát mindaddig, amíg nem születik megegyezés azon leszerelési intézkedéseket illetően, ame­lyekre az ellenőrzés megállapí­tott formája majd vonatkozik.” Macmillan azt mondotta, hogy „nem ellenőrzésről len­ne szó leszerelés nélkül” ha­nem „párhuzamos leszerelésről és ellenőrzésről”. Hruscsov az angol minisz­terelnök beszéde végén nem tapsolt. A beszéd közben vi­szont, amikor Macmillan azt mondta, hogy úgy látja, egyes országok a leszerelést megelő­ző ellenőrzést kémkedési esz­köznek tekintik. Hruscsov félbeszakította a beszedet, s felállva, fel­emelt kézzel így kiáltott: „Ne repüljenek be gépeik­kel a Szovjetunió területe fölé. Azért bukott meg a csúcs- értekezlet. Hagyják abba az U—2-es kémrepüléseket. Fo­gadják el a mi leszerelési ja­vaslatainkat, mi majd elfogad­juk az önök ellenőrzési javas­latait”. Hruscsov ezeket a sza­vakat oroszul, mikrofon és tol­erőviszonyokat, mint inkább arra, hogy ellensúlyozza Hrus­csov, Nasszer. Nkrumah be­szédének hatását e kérdések­ben. Macmillan egész beszé­déről azt lehet mondani, hogy ha közvetíteni akar, akkor túlságosan sok engedményt tett az amerikai álláspontnak és túlságosan erősen támadta a szovjet álláspontot. Ha pe­dig olyan beszéd akart lenni, amely új távlatot volt hivatva adni az egyébként is igen gyönge nyugati álláspontok­nak, akkor igen ósdi felfogás­ban született meg. Herter amerikai külügy­miniszter Macmillan be­szédét „kitűnőnek” nevez­te, és hangsúlyozta, hogy az Egye­sült Államok kedvezően fo­gadja a szakemberek tárgya­lásaira vonatkozó javaslatot és csatlakozik az adenaueri poli­tika megvédéséhez, „a szovjet tömbhöz tartozó országok ha­mis állításaival szemben”. Macmillan, magyar idő sze­rint, 23 óra 10 perckor étKe- zett a szovjet ENSZ-küldöttseg épületéhez, ahol Hruscsov már várta. A két államférfi beszél­getése több mint két órán át fáfTGTtr KSSÖbb égy angol szó­vivő közölte, hogy a megbeszé­lésen nem történt közeledés a szovjet és az angol álláspont között. A szóvivő szerint nyugodt, józan légkörben folyt le Hruscsov és Macmillan ta­lálkozója. Újabb találkozó lesz, előrelátó hatólag a jövő héten. Stanley Levinson jelenti Londonból; Az első visszhangok Miért ellenzik Nyugaton a semleges országok bevonását a leszerelési tárgyalásokba T ASZSZ-kommentár Moszkva, szeptember 30. Hruscsov szovjet miniszter- elnök, kormánya nevében ja­vaslatot terjesztett az ENSZ- közgyűlés most folyó ülésszaka elé, hogy a rendkívül fontos leszerelési tárgyalásokba von­ják be a semleges országok csoportját is. Orlov, a TASZSZ szemleírója, kom­mentálja e javaslat fogadtatá­sát. Megállapítja, hogy különö­sen az ázsiai—afrikai és latin­amerikai országok üdvözlik a szovjet javaslatot. Egyrészt: azért, mert azt látják benne, hogy a Szovjetunió elismeri a semleges országok megnöve­kedett súlyát és tekinélyét, ki­fejezi megbecsülését a gyar­mati iga alól viszonylag nem­rég felszabadult új országok iránt. Másrészt sok diplomata és kommentátor egyetért ab­ban, hogy a semleges országok állami érdekeiknél és gazdag tapasztalataiknál fogva érté- késen járulhatnak hozzá a le­szerelési tárgyalások sikeré­hez, A nyugati vezetők állásfog­lalása egyelőre nem ismeretes — írja Orlov. Nyilván azt vár­ják, hogy Washington nyilat­kozzék. De beszélnek helyet­tük a nyugati országok befo­lyásos lapjai. Az amerikai, az angol és a francia sajtó jelen­tős része ugyanis feltűnő össz­hangban kampányt indított Hruscsov javaslata ellen. Tu­dósításaikból és kommentár­jaikból kitűnik: Nyugaton ir­tóznak annak gondolatától, is, hogy a semleges országok hallassák szavukat a leszere­lési bizottságban. Ennek okai­ra meglehetősen jól rávilágít a New York Times, amikor azt írja, hogy a semleges országok bevonása ellen emelt kifogá­sokat főként azzal az aggoda­lommal lehet magyarázni, hogy ezek az államok „a szov­jet javaslatokat fogják támo­gatni”. A szocialista és a semleges országok viszont együttvéve a földkerekség lakosságának túl­nyomó többségét alkotják — mutat rá a TASZSZ szerrüeíró- ja és felteszi a kérdést: ho­gyan lehetne hinni ezekután a NATO-országok vezetőinek, amikor azt hajtogatják, hogy ők is alcarják a leszerelést? London, szeptember 30. Hruscsov és Macmillan teg- í nap este, a párizsi csúcskon­ferencia meghiúsulása óta el­ső ízben, találkozott ismét. A két miniszterelnök két óra hosszat tartó megbeszélése so­rán a kérdések egész sora szóba került. A legfontosab­bak: a leszerelés, Nyugat­Berlin és az ENSZ szervezeté­nek kérdése. Macmillan a ta­lálkozó után kijelentette, hogy a Hruscsovval folytatott meg­beszélés nem okozott csalódást számára. A tárgyalás nyugodt, ész­szerű és őszinte hangnem­ben zajlott le. Az angol ENSZ-küldöttség fő szóvivője kijelentette-, hogy egy Hruscsov és Eisenhower között létrehozandó találkozó­ról ez alkalommal nem volt szó, Macmillan azonban folytatja erőfeszítéseit ennek érdekében. Macmillan a jövő héten is­mét találkozik Hruscsovval. Előzőleg azonban e hét végén Washingtonba repül, hogy Eisenhower elnökkel tár­gyaljon. Az angol polgári sajtó lel­kes hangon számol be Mac- millannek a közgyűlésben el­mondott beszédéről. Igyekez­nek elleplezni azt a tényt, hogy Macmillan — bár mérsékeltebb hangnemben — csupán Was­hington álláspontját visszhan­gozta és semmilyen lényege­sebb új javaslatot nem terjesz­tett elő. A legtöbb londoni lap Macmillannek arra az elgondo­lására helyezi a hangsúlyt, hogy a leszerelés kérdésében először egy szakértői bizottság üljön össze és így próbáljanak meg kijutni a jelenlegi zsák­utcából. Az angol polgári sajtó a következő hetekben minden valószínűség szerint ezt a javaslatot fogja ismétel­getni. A Daily Worker bírálja Mac­millan felszólalását. A lap azt írja, hogy hidegháborús beszéd volt, a leszerelés tárgyában nem tett semmiféle konstruk­tív javaslatot és megpróbálta fehérre mos­ni Nagy-Britannia véres gyarmatosító múltját. Egyes, meg nem erősített je­lentések szerint, Hruscsov is­mét felszólal hétfőn a közgyű­lésben. Hruscsov találkozott Comulkával New York, szeptember 30. A Szovjetunió miniszterel­nöke mellé rendelt sajtócso­port közli: Szeptember 29-én a Szovjet­unió ENSZ képviseletének a Park Aven uen levő székhe­lyén Hruscsov találkozott Go- mulkával. A szívélyes, baráti légkörben lefolyt megbeszélé­sen kicserélték véleményüket a közgyűlés munkájáról és egyes nemzetközi kérdésekről. iihvorffhiu-Dvj rvndéffül leit tu as új JZíXSZ- teeff etheií Gheorghiu-Dej, a román küldöttség vezetője tegnap es­te vacsorán látta vendégül az újonnan felvett ENSZ-tagálla- mok képviselőit. Hammarsk­jöld ENSZ-főtitkár Nasszert, az Egyesült Arab Köztársaság elnökét hívta meg vacsorára. Hruscsov rögtönzött sa|tóértekezleten beszélt a leszerelésről, a szovjet —amerikai viszonyról Egy „klasszikus Macmillan-beszéd" és a szovjet-angol kormányfői találkozó mács nélkül kiáltotta közbe és ' Macmillan kissé megzavarod­va meg is állt. valami vissza­vágás után kutatott. Mivel azonban ezt nem találta meg. mosolyogva csak annyit tudott \ mondani: „Sajnos, nem értem meg fordító nélkül”, majd folytatta beszédét. Hruscsov visszaült a helyére és Titohoz fordult, aki közvetlenül mö­götte ült és beszélgetésbe kez­dett vele. Lényegében az angol miniszterelnök „klasszikus Macmillan-be- szédet” mondott, bősége­sen használva különböző értelmezésekre alkalmas árnyalatokat. Inkább diplomáciai, mint po­litikai beszéd volt. Kínosan méretezett egyensúlya azt eredményezte, hogy a hozzá­fűzött kommentárok minden oldalon meglehetősen zavar­tak. Egyes megfigyelők sze­rint „hangnemében jó volt a beszéd, abban viszont igen rossz, amit a bonni Németor­szágról mondott”. A bonni mi­litaristák szembetűnő megvé­dése, a csehszlovákok és a lengyelék a német revansiz- mussal és űjrafelfegy vérzés­sel kapcsolatos jogos aggo­dalmának lebecsülése a leg­szélsőségesebb bonni álláspon­toknak kedvezett. Az afrikai— ázsiai országok problémáival kapcsolatban Macmillan fő tö­rekvése nem arra irányult, hogy megvizsgálja és értékel­je a világban létrejött és az ENSZ-ben is tapasztalható új Líbiai, nepáli, libériái felszólalók a közgyűlés vitájában

Next

/
Thumbnails
Contents