Esti Hírlap, 1960. november (5. évfolyam, 258-282. szám)

1960-11-01 / 258. szám

-Együtt művelődnek a szocialista brigádok tagjai A szocialista címért ver­senyző brigádok a tagok közös művelődését is feladatul tűz­ték. A Csepel Vas- és Fémmű­vek szocialista brigádjai részé­re a szakszervezet ismeretter­jesztő előadásokat rendez. Színházjegyről is gondoskod­nak a brigádtagok részére. A Ganz—MÁVAG Vörösmarty Művelődési Háza a gyár szocia­lista brigádjai részére negyed­évenként klubestéket rendez. A Magyar Optikai Művekben megszervezik a szocialista bri­gádok tagjainak múzeumláto­gatását és az ország nevezetes­ségeinek megtekintésére is több kirándulást szerveznek. Az Ikarus-gyárban a könyvtár helyszíni kölcsönzést szervez a műhely szocialista brigádjai ré­szére. Hol vannak a giccsek? Hat héttel ezelőtt mutatta be a Képzőművészeti Alap Képcsarnoka a Csók István Galériában a nagy érdeklődést kiváltó giccskiállítást. A külö­nös gyűjteményt azonban ak­kor csak a sajtó munkatársai és a szakmabeliek ,,csodálhat­ták” végig. A kiállítás rende­zői közölték, hogy a legérde­­keltebbek — a nagyközönség — majd későbbi időpontban tekinthetik meg. Hat hét telt el azóta — s a giccskiállítást sehol sem lát­juk. Miért? Ezt kérdeztük a Képzőmű­vészeti Alap illetékes munka­társától. A válasz: azért toló­dik ki ennyire a bemutató ha­tárideje, mert az előkészítés során is bővítik, rendszerezik a képanyagot. A giccs összes tematikai és formai jellegze­tességét felölelő gyűjteményt akarnak összeállítani, s ez a munka nagy körültekintést igényel. Az összegyűlt anyagot két részre osztja a Képcsarnok, hogy november második felé­ben minél többen megtekint­hessék a megnyíló vándorkiál­lításokat. Budapesten a csepe­li műszaki klubban, a MOM kultúrházában, az angyalföldi József Attila Művelődési Ott­honban és a Pesterzsébeti Mú­zeumban, januártól pedig a nagyobb vidéki városokban mutatják be a giccsgyűjte­­ményt. m. j. A művészek fejlődéséről, új művekről, a munkás-művész kapcsolatokról, a fiatalok neveléséről tanácskozik a művészeti szakszervezetek negyedik kongresszusa A vasasszakszervezet székhá­zában több mint 220 küldött részvételével vasárnap reggel kezdte meg tanácskozásait­­ a művészeti szakszervezetek ne­gyedik kongresszusa. Gertler Viktor, a Filmművészek Szakszervezetének elnöke nyi­totta meg a kongresszust, majd Baranyai Tibor főtitkár ismer­tette a központi vezetőség be­számolóját. Elmondotta, hogy a színház­­látogatók száma az utóbbi tíz esztendőben 2,5-szeresére nőtt, a mozik száma háromszorosára emelkedett, az elmúlt évben 754 hangversenyt rendeztek ál­lami szerveink csaknem 400 ezer főnyi közönség előtt. Ma­gánosok az elmúlt évben több mint 15 millió forint értékű képzőművészeti alkotást vásá­roltak, rohamosan megnőtt a rádió- és televízióelőfizetők száma is. A szakszervezetek segítői és részesei voltak a szo­cialista kultúráért, a szocialis­ta-realista művészetért vívott harcnak, a művészeti élet fej­lődésének. A szövetség támogatja új, eszmeileg és művészileg színvonalas alkotások szü­letését, elősegíti a szocia­lista-realista művészet még szélesebb körű kibontako­zását. Sok művész felismerte már a tanulás, az önművelés fontos­ságát és hasznát, de ez még korántsem jellemző az egész művészvilágra, s ezért a köz­ponti vezetőség és a kongresz­­szus felhívja a tagságot az ideológiai és szakmai képzésre, továbbképzésre. Megbecsülen­dő kezdeti eredmények szület­tek a munkások és művészek kapcsolatainak megteremtésé­ben, fejlesztésében is. Az a cél, hogy a művészek alaposan, mélyen ismerjék meg a mun­kások és parasztok életét, prob­lémáit, és ugyanakkor segítsék elő az új közönség táborának bővítését. A beszámoló után megkez­dődtek a hozzászólások. Pécsi Antal, a Pannónia Filmstúdió küldötte hangoztat­ta, hogy a marxista-leninista világnézet terjesztésében, a helyes oktatási módszerek ki­dolgozásában együtt kell mű­­ködniök a művészeti intézmé­nyek párt­- és társadalmi szer­vezeteinek. Honthy Hanna a színpadi szakmunkásképzést sürgette. Többen szóltak a munkás-­művész kapcsolatok fejlesztésé­ről, Gyenes Tamás szobrász­­művész például lovászpatonai tapasztalatait összegezte. Ko­csis Albert hegedűművész a fiatal zeneművészek nevelő te­vékenységéről szólt, melyet iparitanuló-intézetekben fejte­nek ki. Bugár Jánosné, a SZOT titkára, a magyar szakszerve­zeti mozgalom üdvözletét tol­mácsolta és kifejtette, hogy a munkások és művészek között jó együttműködés­nek, emberi kapcsolatok­nak kell kialakulniok, s ez elősegíti új alkotások szü­letését, a két nagy dolgozó réteg kép­viselőinek hiteles ábrázolását a színpad, a film és más­ művé­szeti ágak eszközeivel. Felolvasták a Szovjetunió kulturális dolgozói szakszerve­zetének táviratát, melyben sok sikert kívánnak a budapesti tanácskozásnak és a magyar művészek szakszervezeti moz­galmának a szocialista kultú­ráért, a nép javáért végzett munkájához. Dr. Kiss Kálmán, a Magyar Rádió és Televízió elnökhelyettese megemlítette azokat az eredményeket, me­lyeket új magyar művek be­mutatásával ért el a rádió. Aczél György, a művelődés­­ügyi miniszter első helyettese, az MSZMP Központi Bizottsá­gának, a művelődésügyi mi­niszternek és a minisztérium dolgozóinak üdvözletét tolmá­csolta, majd felszólalásában el­sősorban a művészek felelős­ségérzetével foglalkozott. Ung­vári László a fiatal színészek erkölcsi, művészi neveléséhez az­ idősebbek, s a szakszerve­zet támogatását kérte. Vaszi Viktor a vidéki művé­szek, elsősorban az operatársu­latok néhány problémáját fej­tegette. • A kongresszus ma folytatja munkáját. A világesemények gyorsabbak, mint a nyomdagépek Készül a Nemzetközi Almanach új kiadása Ami a Nemzetközi Alma­nach szerkesztőségében első pillanatra szembetűnik: bé­lyeggyűjtő álom. Az asztalon borítékolt, sok ezer kilométeres útra csomagolt kiadványok Latin-Amerikából, Ázsiából és Afrika újszülött államaiból, a Mali Köztársaságból, Kame­runból, Kenyából. — A világ minden részéből választ kapunk kérdéseinkre — mondja a borítékhalmazra mutatva Radó Sándor, az al­manach szerkesztője. — 1958- ban elsősorban kézikönyvek­ből, lexikonokból, könyvtárak­ban található statisztikai ki­adványokból és a világsajtó híranyagából állítottuk össze az almanach első kiadását. Könyvünket azután minden­hová elküldtük, ahonnan adatokat és felvilágosítást kértünk. Válaszképpen most elárasztanak a leg­frissebb információkkal. Az almanach második kiadása nem kis részben ezekre az első kézből szerzett adatokra épül. — Nem könnyű ma ilyen kézikönyvet szerkeszteni. A világesemények gyorsabbak, mint a szerkesztői ceruzák és a nyomdagépek. Igyekeztünk lépést tartani a változásokkal: a függetlenségüket kivívó af­rikai országokról például rész­letesen beszámolunk és a leg­újabb­­ eseményekről külön függeléket is adunk. Té­nyekkel dokumentáljuk a gyarmati uralom következ­ményeit. Fellapozzuk a levonatban a Kongói Köztársaságról szóló fejezetet. Néhány adat: ezer kongói néger közül mindössze négy a szakmunkás. A lakosság fele maláriás, ugyancsak fele álomkóros. A néger gyerekek kis töre­déke jár csak iskolába. Az új afrikai államok adat­szolgáltatása nyíltan feltárja az egykori gyarmatok gazda­sági és kulturális helyzetét. A Nemzetközi Almanach első kiadása, 15 ezer példány­ban napok alatt elfogyott. A beérkezett levelekből kitűnik, hogy munkások és parasztok ezrei is forgatják az alma­nachot, amely megmagyarázza és ismerteti a lapokban olvas­ható fogalmak, nevek, adatok összefüggéseit. Érkezett levél a mező­­berényi szövetkezetből, a MÁVAG-ból, a Csepel Autórgyárból és sok más üzemből. A Nemzetközi Almanach új, második kiadása, negyvenezer példányban, a Kossuth Kiadó­nál jelenik meg. d. t. RÁDIÓMŰSOR OKTÓBER 31. HÉTFŐ KOSSUTH: 15.00: Hírek. — 15.10: Úttörő-hír­­adó. — 15.30: Gyermekkórus. — 15.45: Válaszolunk hallgatóinknak. — 16.00: Szív küldi ... — 17.00: Hí­rek. — 17.15: Ötórai tea. — 17.40: Ifjúsági Rádió műsora. — 18.00: Ze­nés ajándékműsor a Láng Gépgyár Zója­ brigádjának. — 18.45: Riport­­műsor. — 19.00: Bartók Táncszvit. — 19.20: Nótaemlékek. — 19.54: Me­se. — 20.00: Esti Krónika. — 20.30: Tánciskola. — 21.10: Petőfi Sán­dor verseiből. — 21.20: A szovjet zenei hét megnyitó hangversenye. A szünetben: kb. 22.00: Hírek. Kb. 22.15: A hang­verseny közvetítés folytatása. — 23.00: Poldov-legen­­da. — 23.20: Szórakoztató zene. — 24.00: Hírek. — 0.10: Tánczene. PETŐFI: 15.00: Népszerű operakettősök. — 15.20: Szórakoztató zene. — 16.00: Hírek. — 16.05: A világ minden tá­járól. — 16.15: Zenekari muzsika. — 16.38: Csuda jó. Majakovszkij poémája. — 16.55: Kórusok. — 17.15: Riportműsor. — 17.50: Li Meg­csiang zongorázik. — 18.00: Hírek. — 18.05: Gyermekrádió. — 18.25: Mosonyi Mihály zeneszerzői arcké­pe. — 19.00: Hírek. — 19.05: Tanul­junk könnyen, gyorsan magyarul. — 19.20: Toronyzene. — 19.40: Falu­rádió. — 20.00: Régi magyar tán­cok. — 20.10: Részletek Bellini: Norma c. operájából. — 20.45: Sporthíradó. — 21.00: Hírek. — 21.05: Schubert—Liszt: Bécsi esték. — 21.15: Tánczene. — 21.40: Riport­műsor. — 22.00: Operettrészletek. — 23.00: Hírek. NOVEMBER 1. KEDD KOSSUTH: 4.30: Hírek. — 4.35—7.59: Zene. — 8.10: Operarészletek. — 9.00: Gyer­mekrádió. — 9.20: Iskolai kórusok énekelnek. — 9.40: Tánczene. — 10.00: Hírek. — 10.10: In­dulók. — 10.28: Kabale­vszki­j: II. vonósnégyes. — 11.00: Ta­nuljunk könnyen, gyorsan magya­rul. — 11.15: Magyar nóták. — 12.00: Hírek. — 12.10: Könnyű zene. — 13.00: Juhász Gyula verseiből. — 13.05: Mendelssohn: Szentivánéji álom. — 13.40: Gyermekrádió. — 14.00: A Csehszlovák Béke Énekkar énekel. — 14.15: Gyermekrádió. — 15.00: Hírek. — 15.10: Egy falu — egy nóta. — 15.30: Élőszóval — mu­zsikával. Közben: 17.00: Hírek. — 17.15: Az Élőszóval — muzsikával c. műsor folytatása. — 18.05: Tudo­mányos híradó. PETŐFI: 6.00—8.00: Zene. — 14.15: Operett­részletek. — 15.10: Mindennapi éte­leink. — 15.25: Kamarazene. — 16.00: Hírek. — 16.05: Operarész­let. — 16.30: Gondviselés. Thury Zoltán elbeszélése. — 16.45: Könnyű zene. — 17.15: Időszerű nemzetközi kérdések. — 17.25: Sugár Rezső— Romhányi József: Kőmíves Kele­men balladája. — 18.00: Hírek. SZÍNHÁZAK HÉTFŐI MŰSORA. Nemzeti Színház: Az ember tra­gédiája (fél 7). — Katona József Színház: Úrhatnám polgár (7). — Madách Színház: Vihar (7). — Ma­dách Színház Kamaraszínháza: Fe­kete ventillátor (7). — Vígszínház: Cyrano de Bergerac (7). — Jókai Színház: Kevés a férfi (H-bérlet, 1. előadás, 7). — Petőfi Színház: Szi­várványvölgy (7). — József Attila Színház: Bekopog a szerelem (7). — Egyetemi Színpad: Kölcsey-est (A XIX. század költői-sorozat, 2. elő­adás, 7 óra). — Fővárosi Nagycir­kusz: Brazilians 1960 (fél 8). MA JELENT MEG Dzsamila szerelme címmel nálunk eddig ismeretlen kirgiz író, Ajtma­­tov művészi elbeszéléseit adta ki az Európa Kiadó. Ifjúságom cím­mel jelent meg a Zeneműkiadónál Fjodor Ivanovics Saljapin, a vi­lághírű operaénekes önéletrajza. A Móra Kiadó újdonsága Alföldi László A szomjazó sivatag című könyve, a Góbi-sivatag és a mon­gol puszták kietlen tájairól, lakói­nak életéről. Pillantás a hídról Arthur Miller színműve a Madách Színházban A törvények — erkölcsi és jogi törvények — fogják keret­be a társadalom életét, a tör­vények szabnak határt az egyes ember cselekedeteinek is, oly­kor irányítják is e cselekede­teket. A kapitalista társada­lomban — az adott esetben, Amerikában — az erkölcs tör­vényei nem mindig azonosak a jog írott törvényeivel. Az er­kölcs és a jog egyaránt nemet mond a Pillantás a hídról hő­sének, Eddie Carbone kikötő­munkásnak arra a törekvésére, hogy megakadályozza gyám­leányának, Catherine-nak bol­dogságát — sem joga, sem er­kölcsi alapja arra, hogy útját állja Catherine és a fiatal Ro­dolfo házasságának. Eddie vak és esztelen szerelmében meg­s­semmisíteni szeretné Rodolfót­­ és annak bátyját. Mint gyámo s apának és mint szerelmes fér­­j­einek, ehhez nincsen joga. Van azonban olyan törvény, mely módot ad, hogy csapást mérjen rájuk. A testvérpár il­legálisan jött Amerikába , a munkanélküliség, a nyomor űzte el őket Olaszországból. Maguk is tudják, hogy­ nem jobb társadalomba, csupán gazdagabb országba jöttek. Eddie a kenyeret, munkát üti ki kezükből, feljelenti őket a bevándorlási hivatalnál. Ame-­­­rika írott törvénye szerint jár el, de szembe kerül a legerő­­­­sebb törvénnyel, a közösség erkölcsével. Eddie elbukik ,­­ s a bukás tragédiája nem a­­ halál, mely Rodolfo bátyjának,­­ Marconak kezével sújt le,rá. A­­ halálnál is súlyosabb, tragiku­­­­sabb bukás társainak ítélete, a megvetés, mely körülveszi, az­­ aljas tett tudata, becsületének­­ elvesztése. Két dráma vonul végig Mil­ler művén. Az egyik: Eddie-­­ nek és családjának lélektani­­ drámája. A feleségétől elhide­­r­­ülő, a fiatal lány iránt láng­­­­ra lobbanó, öregedő ember drá-­­­májának — önmagában —nin­csen társadalmi háttere. E cse­lekmény szereplői nem szük­ségszerűen amerikaiak, még kevésbé feltétlenül munkásem­berek. Az igazabb, a mélyebb dráma a másik, amelynek fő­szereplője — maga Amerika. Az az Amerika, amely kétarcú törvényeivel, kérlelhetetlen és kegyetlen osztálytársadalmával elemberteleníti a jót és neme­set, megöli, szétzúzza a törek­vést a szépre és becsületesre. A drámának ez a kettőssége magyarázza, hogy a Pillantás a hídról mondanivalójában és művészi kifejező erejében egy­aránt elmarad Miller legna­gyobb műveitől, elsősorban Az ügynök halálá­tól. Ott szerve­sen és elválaszthatatlanul egy volt az egyéni sors a társadal­mi mondanivalóval. A kisem­ber elkerülhetetlen bukását mutatta meg társadalmi össze­függéseiben, okaiban és okoza­taiban. A Pillantás a hídról sokkal inkább esetlegességekre, egyedi esetre épül — a lélekta­ni dráma itt-ott túlkiáltja a Miller adta műfajmegjelölést, a „szociális színjáték”-ot. (Igaz, ez a lélektani dráma — kivá­ló a’ maga nemében. Eddie ver­gődése, féktelen vágya arra, hogy megalázza Rodolfót, fe­leségének fájdalmas küzdelme­ hasonlíthatatlanul több a pusz­tán patologikus jelenségeket feltáró mai polgári színművek­nél.) Ádám Ottó rendezése — Já­nosa Lajos érdekes díszletei között — a mű szociális tar­talmát hangsúlyozza. Kevés mellékszereplővel is újra meg újra a közösség állásfoglalá­sát, ítéletét érzékelteti, két­­három emberrel is tömeget tud jelképezni. Lebilincselő fe­szültséget tart meg az első pil­lanattól ez utolsóig. Egy-egy technikai hiba zavarja csupán az előadást: a színpad elején elhelyezett íróasztal, s olykor egy mellékszereplő időnként takarja a cselekményt a néző­tér egy része elől. Érdemes volna ezeken az apró hibákon a továbbiakban javítani. Pécsi Sándor megrendítő drámai erővel formálja meg Eddie Carbone-t. Az utolsó esztendőknek tán legkiválóbb munkásalakítása ez — nincsen egyetlen szava, rezdülése sem, melyben a színészt és nem a kikötőmunkást éreznék. Azt az Eddie Carbone-t állítja elénk, aki — az író intenciója szerint — bukásában is megőriz vala­mit a tisztaságból. Méltó partnere Tolnay Klá­ri. Nagyon kevéssé látványos, passzív szerepében egy-egy mosollyal vagy szomorú pil­lantással, halk sóhajjal vagy kézmozdulattal szinte megma­gyarázza a nézőnek, amit a szavak nem mondhatnak el. Kray Tivadar kissé patetiku­san tolmácsolja az író szavait. Fass Éva rokonszenves, játéka korrekt — színei, hangjai azonban megszokottak, kevés egyéniséget ad Catherine jelle­­néhez A kitűnő együttes egyik erőssége Basilides Zol­tán robusztus, gránitkemény­ségű Marcója. Németh Lajos főiskolai hallgató néhány jele­netben sok reménnyel bizt az i­ndokolja a bátor vállalkozást, hogy rábízták Rodolfo nehéz szerepét. Az epizódszereplők közül Vándor József, Andresz Vilmos és Bay Gyula alakítása figyelemre méltó. Mialkovszky Erzsébet jelme­zei jók, ötletesek, kifejezőek. Hajdú Ferenc Pécsi Sándor, Tolnay Klári — Engedje meg, hogy egy kis világoskéket vegyek! □ SZOVJET BALETTMŰ­­VÉSZPÁR érkezik november 2-án Budapestre. Tatjána Zi­mina és Hermann Janszensz, a novoszibirszki Operaház ma­gántáncosa, két alkalommal a Hattyúk tava, egy alkalommal pedig a Gisele előadásán mu­tatkoznak be a magyar közön­ségnek. □ ANTAL IMRÉVEL, a Busoni nemzetközi zongora­­verseny kétszeres díjnyertesé­vel beszélgettünk: „Romániai vendégszereplésre készülök. Első ízben látogatok el a szom­szédos baráti országba. Ploes­­tiben két zenekari esten lépek fel. Meghívást kaptam még a szezonban firenzei bemutatko­zásra.’’ □ AZ EGRESSY-KLUB­­BAN Geszler György zeneszer­ző három szerzői matinét tart vasárnap délelőttönként. Mű­során új kompozíciói szerepel­nek, egyebek között a huszon­négy prelúdium és fuga, gitár­trió, szóló- és kamaraművek. Az első matinéra november 6- án kerül sor. □ A KISZ MŰVÉSZ­EGYÜTTES egy csoportja a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 43. évfordulója al­kalmából Uzsgorodba látogat el, s ott egész estét betöltő műsort ad. □ A MŰCSARNOKBAN no­vemberben nyitják meg a ma­gyar plakátművészet történeti fejlődését bemutató kiállítást. □ TALÁLKOZÁS AZ ÖR­DÖGGEL a címe egy érdekes, új francia dokumentumfilm­nek, amelyet rövidesen bemu­tatnak nálunk. Alkotója: Ha­­roun Tazieff. Izgalmas felvé­telekben mutatja be az Etnát. A film kísérőszövegét Paul Guimar írta, akinek Hárman Párizsban című regénye nem­rég jelent meg a Modern Könyvtár sorozatban. Tazseff Etna­ kutatásának filmváltoza­tát megelőzte könyvének ma­gyarországi megjelenése — a Gondolat adta ki Világjárók sorozatában, Tűz és víz cím­mel. □ RÓNA EMY nagy sikerű kiállítása a Fényes Adolf te­rembeli bemutató után Salgó­tarjánba került, ahol közel négyezer ember tekintette meg. A bányászság kívánságá­ra tegnap Nagybátonyban mu­tatták be. □ GREER GARSON, a ná­lunk is sok filmjéből ismert, angol származású hollywoodi színésznő, legújabb filmjében Eleanor Roosevelt alakját for­málja meg. Franklin Delano Roosevelt szerepét Ralph Bell­amy alakítja. □ TOLSZTOJ halálának öt­venedik évfordulójáról a ma­gyar színészek is megemlékez­nek. November 22-én a Szín­­művészeti Szövetség rendez ünnepélyt. Ebből az alkalom­ból hangszalagról felhangzik majd az Iván Iljics halála egyik részlete — Rátkai Már­ton címszereplésével. □ CHOPIN-MŰVEKET írt át brácsára Lukács Pál brá­csaművész, novemberi kon­certjére. \ a híradó mozi műsora NOVEMBER 3-TÓL HRUSCSOV FRANCIA­ORSZÁGBAN Színes filmriport a szovjet kormányfő útjáról KÍSÉRŐMŰSOR: Történés az aranyhalról Díjnyertes színes francia rövidfilm MAGYAR HÍRADÓ Előadások kezdete: ■eggel V, 9-től folytatólagosan

Next