Esti Hírlap, 1960. november (5. évfolyam, 258-282. szám)
1960-11-01 / 258. szám
Népesedik az újpesti „hajólaktanya“ A MAHART-nál elhangzott az őszi parancs: „Irány a telelő!” Vasárnap utoljára vette hátára utasait a sztálinvárosi sétahajó, lassan beúsztat a téli kikötőjébe, az újpesti „hajólaktanyába”. Dömös ma búcsúzik hajójától, s ezzel megszűnik az idei Budapest—Dömös járat is. Már csak a mohácsi „kofahajó” maradt A vízibuszok is búcsúvasárnapot tartottak tegnap, csak ha szép napos idő lesz a hét végén, a kettős ünnepen, akkor vonulnak ki még egyszer. Benn a téli kikötőben pedig megkezdődött a javító munka. Kezdődik a vadkacsázás Nemrégen zajlott le a szarvasbőgés, de már ismét csőre töltenek a vadászok. A hortobágyi tavakról és az alföldi vizek mellől megérkezett a hír: lehet már vadkacsára vadászni. Hamarosan megkezdődik a nyúlvadászat is. Az eseményre — csakúgy, mint néhány héttel ezelőtt a szarvasbőgésre sok külföldi vadász jelentette be részvételét. Miért drágább a termelés az egyik gyárban, mint a másikban? Összehasonlító vizsgálat a textiliparban — Gépi termelékenység, szervezetlenség — Állásidők Mi az oka annak, hogy a textilgyárak költségei — hasonló munka azonos szakaszaiban — olykor jelentősen eltérnek egymástól? Vagyis: miért termel egyik üzem drágábban, mint a másik? — A kérdésre válaszol az üzemek összehasonlító elemzése. Ötvenszázalékos eltérés A textiliparban eddig főként a gépek korszerűsítésével, a fejlett gyártási eljárások bevezetésével igyekeztek növelni a termelékenységet. Kevesebb gondot fordítottak a szervezésre. Pedig itt is nagyok a tartalékok. Teljes feltárásuknak feltétele viszont az összehasonlító elemzés, ez a mindenre kiterjedő tapasztalatcsere, amely biztosítja a legjobb módszerek átvételét. Az év elején négy nagy vállalat, a Magyar Pamutipar, a Goldberger Textilművek, a Kispesti Textilgyár és a Kőbányai Textilművek üzemeiben megkezdték a gyártás teljes folyamatának felmérését és összehasonlítását. Hosszú munka után elsőnek a szövőelőkészítő üzemrészek elemzését fejezték be. A központi brigád vizsgálata számviteli adatokkal kezdődött. A lánccsévélésben például az egy kiló fonalra jutó költség az egyik gyárban egy forint egy fillér, a másodikban egy forint 54, a harmadikban egy forint 45, a negyedikben egy forint két fillér. Mi az oka az eltérésnek? Gyorsítani a gépeket Gondosan tanulmányozták a munkafeltételeket, a műhelyek alapterületét a gépek számát, a világítás minőségét, a szállítás körülményeit, a berendezé- s sek állapotát, kihasználásuk fokát és így tovább. Hasonló alapossággal leírták a munka- sügyi, szociális feltételeket is. Az egyes tényezők egybevetése máris sokban megmagyarázta az eltéréseket. A lánci csévélőkben más és más a gépi termelékenység. A fonal sebessége 494, 380, 400 és 480 méter , percenként. Az összefüggés a csévélési költség és a gépi termelékenység között nyilvánvaló, tehát az egyik feladat a gé- s pék meggyorsítása. Az összehasonlító elemzés felderítette a belső szervezetl fenséget és ugyanakkor a jó módszereket is. Ezeknek alapján javasolták a Goldbergergyárnak és a Kőbányai Textilnek, hogy növeljék a szövődébe kerülő hengerek súlyát. A két üzemben a hengerekbe 60, illetve 59 kilogramm fonalat vetnek fel, a Magyar Pamutiparban viszont 71, a Kistextben pedig 79 kilogrammot. A súly növelésével csökkenthetik a szövődei állásidőt. Másik tapasztalat a sok közül: a Magyar Pamutipar vetülékcsévélőjében 19 nagy égő 2155 wattot fogyaszt óránként. A Kistext hasonló üzemrészében 43 fénycső csak 1720 wattot. A korszerű világítás olcsóbb is, jobb is. Az új beruházások Az összehasonlító elemzés alapján megállapítják az egyes üzemekben a legmegfelelőbb műszaki feltételeket, termelési értékeket. Ugyanakkor kidolgozzák az egész iparágban is a számokat, amelyeket a vállalatoknak el kell érni. Az eddigi eredmények máris sokban elősegítették, hogy az üzemek gazdaságosabbá tegyék munkájukat. A tapasztalatok , felhasználására a gyárakban november 15-ig intézkedési terveket készítenek. A vizsgálat világos, megbízóható képet rajzol az ipar vezetőinek is a szövőelőkészítők helyzetéről, kapacitásáról. Ennek alapján állítják össze a következő terveket a beruházásokra, a felújításokra. Miután megállapították, hogy a Kőbányai Textilben elavultak az lkzező berendezések, a legkoroszerűbb gépeket ide szállítják. Új láncorsózó gépeket kap a Goldberger is. A szövőelőkészítők munkájának vizsgálata csak a kezdet volt. Most a következő lépés a négy nagyüzemben a fonodák tanulmányozása. De kezdeményezések történtek más vállalatoknál is, hogy hozzáfogjanak az összehasonlító elemzéshez. Módszereiben és arányaiban hasonló vizsgálat eddig még nem volt a textiliparban. Gazdasági eredményeitől hamarosan sokat lehet várni, stt. kegyelet, vasárnap óta ott áll a Köztársaság téren a magyar szabadságért elesett hősök emlékműve. A fehér márvány talapzaton csak egyetlen hatalmas figura van, de ezreket, tízezreket jelképez. Hirdeti örök dicsőségét azoknak, akik vérüket hullatták, életüket áldozták a Tanácsköztársaságért 1919-ben; a nemzet becsületéért, hazánk függetlenségéért, a munkásosztály ügyéért a fasizmus uralma alatt, a munkáshatalom fennmaradásáért 1956 véres októberében. Holttestük lövészárok mélyébe hullott, névtelenül, titokban vettetett a kínzókamrákból, a bitóról a temető sarkába, vagy az utcán hevert temetetlenül —, de mártíromságuk nem volt hiábavaló. Formálták a magyar történelem legutóbbi négy évtizedét, s életük árán segítettek kivívni, megtartani a néphatalmat. Haláluk dicső példa az igaz hazaszeretetre, a munkásosztály ügye iránti hűségre, a nép szabadságának önfeláldozó védelmére. Ilyen halottakra emlékezni felemel, bátorít, ösztönöz. .. szobor. Az emlékmű (Kalló Viktor szobrász és Skoda Lajos építész alkotása) halálos sebbel összerogyó férfit ábrázol. Térde már megcsuklott, arcán a rettenetes kín, de bal keze még a magasba lendül, még viszi előre a feltartóztathatatlan lendület. Nem gyász árad belőle — erőt, hitet sugároz. Hatalmas arányaival (a figura talán három akkora, mint egy ember) és méginkább a bronzba öntött mozdulattal a forradalmárt, elnyomhatatlan harc hősét, legyőzhetetlen ügy mártírját mutatja. Egyszerre hirdeti a tudatosan vállalt áldozat nagyságát és értelmét. Az emlékmű avatásánál Gáspár Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságának póttagja, a Budapesti Pártbizottság első titkára mondott beszédet. Rámutatott: nemcsak márványból és bronzból, a szocializmus eszméiből is emlékművet emel mártírjainak a magyar nép. A leleplezés után a főváros dolgozói nevében Veres József, a fővárosi tanács VB-elnöke átvette az emlékművet, majd gyászdallamok hangjainál elhelyezték a koszorúkat. Az MSZMP Központi Bizottsága nevében Somogyi Miklós, a Politikai Bizottság tagja és Komócsin Zoltán, a Politikai Bizottság póttagja, a kormány képviseletében Benke Valéria művelődésügyi miniszter és Czinege Lajos altábornagy, honvédelmi miniszter helyezett koszorút az emlékmű talapzatára. A SZOT részéről Brutyó János, főtitkár és Tóth Anna, az elnökség tagja, a Budapesti Pártbizottság részéről Gáspár Sándor és Kiss Dezső titkár koszorúzott, a fegyveres testületek koszorúit Garamvölgyi Vilmos vezérőrnagy, belügyminiszterhelyettes, Úszta Gyula altábornagy, a honvédelmi miniszter első helyettese, Halas Lajos, a Munkásőrség országos parancsnoka, Gábor István, a Partizán Szövetség főtitkára helyezte el. A fővárosi tanács képviseletében Veres József és Kelemen Lajos elnökhelyettes, a KISZ nevében Nagy Richárd, a KISZ központi bizottságának titkára és Balogh István, az MSZMP Központi Bizottsága ifjúsági alosztályának vezetője helyezte el a megemlékezés virágait. Ezután az 1956-os ellenforradalom áldozatainak hozzátartozói képviseletében Mező Imréné és Szántó Miklós koszorúzta meg a szobrot, majd a fővárosi üzemek, intézmények és a lakosság képviselői díszítették virágokkal a magyar szabadságért elesett hősök emlékművét. Emlékmű a JCoztírstoreg, téren Tizennyolc üzemben rendeznek be önkiszolgáló éttermet Sok az eszpresszó — kevés a cukrászda — Egységes irányelvek a vendéglátóipar fejlesztésére A Központi Népi Ellenőrzési Bizottság tavasszal és nyáron országos vizsgálatot tartott a vendéglátóiparban. Több mint ezer népi ellenőr 700 vendéglátóhelyet, 56 vendéglátóipari vállalatot és 25 tanácsi kereskedelmi osztályt keresett fel. Megállapították egyebek között, hogy a vendéglátóipar nem fejleszti üzlethálózatát célszerű egységes terv szerint. Egy-két vendéglátóhely-típust indokolatlanul nagy mértékben elszaporítanak, másokat viszont háttérbe szorítanak. Az utóbbi időben országszerte rendkívül megnőtt az eszpresszók száma. ,,Mostohagyermek" lett ,viszont a hagyományos rendszerű cukrászda. A Központi Népi Ellenőrzési Bizottság véleménye szerint a vendéglátóiparnak fejlesztési terveiben egyforma helyet kell adnia minden üzlettípusnak. Az utóbbi években rohamosan növekvő éttermi forgalmat az ellenőrök véleménye szerint a vendéglátóipar csak úgy tudná zavartalanul ellátni, ha minél több új típusú önvagy gyorskiszolgáló éttermet nyitna. A vizsgálatkor az országban mindössze négy önkiszolgáló vendéglő működött, ami igen kevés. A népi ellenőrök azt is kifogásolták, hogy az éttermek, vendéglők vezetői leginkább a szeszesital-eladást szorgalmazzák, s kevésbé törődnek az üdítő italokkal. A Belkereskedelmi Minisztérium vendéglátó főigazgatósága a népi ellenőrök javaslatai alapján máris sok fontos intézkedést tett. Egységes irányelveket dolgoztak ki a vendéglátóipar hálózatának fejlesztésére. Több, eddig elhanyagolt üzlettípust a jövőben továbbfejlesztenek, közöttük a hagyományos rendszerű éttermet, a kisvendéglőt és a sörözőt. Korlátozzák az utóbbi időben indokolatlanul elszaporodott eszpresszók számát, s helyettük ismét olyan cukrászdákat nyitnak, ahol saját készítésű süteményeket árusítanak. A növekvő forgalom zavartalan ellátására sokkal több ön- és gyorskiszolgáló rendszerű étterem lesz. A népi ellenőrzés vizsgálata óta már kilenc önkiszolgáló üzemi és tíz úgynevezett nyílt árusítási önkiszolgáló étteremmel bővítették a hálózatot. A tervek szerint még az év végéig 18 üzemben, közöttük az Ikarus-gyárban, a Klement Gottwald Villamossági Gyárban, a Duna Cipőgyárban és a Láng Gépgyárban építenek önkiszolgáló éttermet. A szeszesitalforgalom ellensúlyozására a vendéglátóipar tovább bővíti az alkoholmentes üdítő italok választékát, s azt tervezik, hogy 1965-ig már évente kétezer vagon üdítő italt hoznak forgalomba. Azt is elrendelték, hogy csak az osztályon felüli éttermekben számíthatnak felárat az üdítő italokra, minden más helyen bolti áron kötelesek árusítani. Megemlékezés a névadóról A XIII. kerület Pannónia utcai Sallai Imre Általános Fiúiskola úttörőcsapata ma délelőtt a Köztársaság téren ünnepélyes csapatgyűlést tartott. Az angyalföldi úttörők csapatuk névadójáról, Várkonyi Györgyről emlékeztek meg, aki 1956-ban a Budapesti Pártbizottság székházának védelmében vesztette életét. Az úttörők virágokat helyeztek a magyar szabadságért elesett hősök emlékművére. CSŐREPEDÉS VAN A HÁZBAN. (Tones, Tibor rajza) rttörténetünk hősének deres a halántéka, arcát sem kímélték az évek barázdái. Nincs ebben semmi különös, nem is említenénk, ha Kóbor István nem lenne „ifjú" diplomás. Amikor elsőéves korában odalépett a folyosón egy tanársegédhez, a fiatalember azt mondta neki: — Elnézést, uram, de szülőkkel külön fogadóórákon találkozunk. — Az őszülő hajú diák elmosolyodott, s közölte, nem szülői, hanem hallgatói minőségben szeretne néhány kérdést feltenni a tanársegédnek. Kóbor István, a IX. kerületi Házkezelési Igazgatóságon dolgozik. Tapasztalata, szorgalma és tehetsége nem egy olyan feladaton túlsegítette már, amely régi, tapasztalt mérnököt is próbára tenne. Felettesei, kollégái tudják ezt, s tudták akkor is, mikor munka után még nem az előadóterembe, hanem családjához sietett. Szerették és megbíztak benne. Mi indította mégis a negyvenéves férfit, hogy felvételre jelentkezzék az esti egyetemen? — Érettségi után — mondja — nem tanulhattam tovább, családunk anyagi lehetőségei nem engedték. Apám, aki műszaki ember, fájó szívnél törődött bele, hogy nem mehetek egyetemre. Én persze vigasztaltam, mindig mondtam neki, megszerzem még a diplomát. Kedvetlenül hallgatott és rálegyintett. Nem hitt benne. Őszintén szólva, én sem. Igyekeztem azért, tanfolyamokat végeztem, gyakorlatban is sokat tanultam, de soha nem voltam magammal megelégedve. Harmincnégy éves voltam, mikor első ízben felvételt hirdettek az esti egyetemre. Nem jelentkeztem, de ettől fogva minden évben fontolóra vettem. Hat éven át visszatartott a félsz, az aggodalom: vajon meg tudnék-e vén fejjel birkózni a nehéz tananyaggal, a napi munka utáni tanulás súlyos terheivel. 1955-ben töltöttem be a negyvenedik évemet és negyven év az esti egyetemen a jelentkezési korhatár. Most vagy soha — gondoltam — s hosszú töprengés után beadtam a jelentkezést. Felvételi vizsgám sikerült. A esti egyetem hatéves. A1 negyvenéves „gólyának” nem volt könnyű dolga. Felesége mondja el, milyen volt megszokott napi programja. Nyolctól négyig munka, kétszer vagy háromszor egy héten öttől nyolcig, esetleg kilencig előadás az egyetemen, a szabad napokon konzultáció, otthon rajz, tanulás éjfélig, egy óráig. Ritka ünnep volt, ha elmentek valahová, rokonokhoz, vagy egy moziba. Olvasásra sem jutott idő, mert Kóbor Istvánt a becsvágy fűtötte. Nem érte be az előadások anyagával, könyvtárba is járt, bújta a szakkönyveket, folyóiratokat , mindent tudni akart. Túl is tett fiatalabb társain. A professzorok és az adjunktusok őrá hivatkoztak, ő volt a példa. — Az öreg — mondták róla kollégái — az öreg az tud, tőle tanulni lehet. — Kóbor István erről nem beszél szívesen, annál sűrűbben emlegeti munkahelyét, a vállalat vezetőit, akiktől minden segítséget megkapott. Az esti egyetemisták jogait törvény szabályozza. Kollokviumok és szigorlatok előtt rendkívüli szabadság — összesen egy hónap — illeti meg őket. Kóbor felettesei ráadásul még azt is elintézték, hogy vizsgák idején ne terheljék túl nehéz munkával. Nemcsak szerették, büszkék is voltak rá, mert a jeles kollokviumok, az évfolyam-elsőség híre a munkahelyre is eljutott. A kollégák tudták, hogy Kóbor az államvizsgán is megállja helyét: elkészíti és megvédi első önálló tervét, a diplomamunkát. A legnehezebb feladatot választotta: ipari tervet készített, 400 vagon befogadó képességű hűtőházat tervezett. • Két hónap fizetéses szabadságot kapott, zavartalanul munkához láthatott. Tanulmányozta a külföldi és a hazai szakirodalmat, ellátogatott működő hűtőházakba, hűtéstechnikai szakemberek véleményét kérte építész-kollégákkal tárgyalt’, de még mindig nem érezte — ahogy ő mondja — ujjal hegyében a korszerű és leghasznosabbnak ígérkező megoldást. Vázlatokat csinált, azután eldobta, újra rajzolt, de hiába, nem ment. Már vissza akarta adni a megbízatást, amikor egy csendes éjszakán — felesége, kislánya rég aludt már — sikerült jó úton elindulnia. Ekkor már nem egészen öt hete volt csak. A szó szoros értelmében éjjel-nappal dolgozott, hogy határidőre elkészüljön. Két-három órákat aludt, itta a feketét, s számolt, rajzolt. Az eredményről az ipari tervezés tanszékén azt mondották: Kóbor diplomamunkája olyan tartalmas és gondosan kivitelezett, hogy hosszú gyakorlattal rendelkező mérnökök se tesznek le mindennap ilyen tervet az asztalra. a mérnök úr — mert most mi már az — hat év alatt körülbelül hatvan kollokviumot tett le, jeles, nagyritkán jó eredménnyel. Utolsó vizsgáját meg is ünnepelték. A családi asztalnál a fő helyet idősebb Kóbor István, a hetvenéves, nyugdíjas vasúti tiszt foglalta el. Kézbe vette negyvenöt éves fia diplomáját és rábólintott. Most hitte csak el igazán. Dersi Tamás Oki, építészmérnök