Esti Hírlap, 1960. december (5. évfolyam, 283-308. szám)

1960-12-01 / 283. szám

Lent a város szélén nem Hétszáznyolc kémény törpe lett, a lakásokba ontja a füstöt­­ Ki a felelős a gondatlan munkáért Ki a felelős két új lakótelep­­ használhatatlan kéményeiért, ki felelős a hanyag munkáért?­­ Két év óta ez a témája négy tárgyalásnak. AZ ELSŐ TÁRGYALÁS, amelyen kiderül, hogy az ígéret szép szó, de nem tartják meg 1957—58-ban átadták a Nagy Lajos király útja és a Martos Flóra utcai új lakótelepeket, amelyeknek terveit az Általá­nos Épülettervező Vállalat ké­szítette. A kivitelező az ÉM 42. számú Állami Építőipari Válla­lat volt. A szép, modern laká­sokba beköltöztek a lakók, s nem is sejtették, hogy néhány hónappal később, a hűvös idő kezdetétől kínos meglepetés vár rájuk. Ekkor derült ki ugyanis, hogy az új lakótelep kéményei hasznavehetetlenek, fűtéskor a lakásokat elönti a füst. A lakók panaszaira 1959 márciusában az illetékes vál­lalatok megkezdték az első tárgyalást. Annyit sikerült megállapítani, hogy a kémé­nyek az előírt méretnél jóval rövidebbek. A tervező vállalat képviselője megígérte, hogy a lehető legrövidebb időn belül megvizsgálják, melyek azok az épületek, ahol áttervezésre van szükség. Az ígéret azonban csak ígéret maradt, s tavaszig a lakók nyelhették a füstöt. MÁSODIK TÁRGYALÁS, amelyen nem hangzik el jogérvényes nyilatkozat , mert a kémények önszán­tukból egy centit sem nőttek, nyolc hónappal később, 1959 őszén a lakóknak ismét válasz­tanok kellett: vagy a hideget viselik el, vagy a füstöt. A ke­rületi házkezelési igazgatósá­gon ezért egymást érték a pa­naszok. Miután a helyzet kez­dett tűrhetetlenné válni, 1959 novemberében immár másod­szor ültek le tárgyalni a válla­latok képviselői. Ismét megál­lapították, hogy a kémények a szükségesnél rövidebbek, a házkezelési igazgatóság azt ja­vasolta a beruházó vállalat­nak, hogy a kéménymagasítá­sokat rendelje meg a kivitele­zőtől. A beruházó vállalat kép­viselője viszont azt válaszolta, hogy „ebben az ügyben sem­miféle jogérvényes nyilatko­zatot nem áll módjában tenni”. Nem is tettek semmit, bár idő­közben a Fővárosi Kémény­seprő Vállalat is bejelentette: ha a kéményeket nem maga­sítják meg két méterrel, a lak­hatási engedélyhez nem adják meg szakjavaslatukat. A ké­ményekkel azonban ezek után sem törődött sem a beruházó, sem a kivitelező vállalat, s minden maradt a régiben. HARMADIK TÁRGYALÁS, amelyen elhangzik némi beismerés 1960 januárjában a, kerületi­ házkezelési igazgatóság újabb­­ szakvéleményt kért a Főváro­­­si Kéményseprő Vállalattól. A­ szakvélemény szerint a füst- ■ gáz-áramlásokat és a tüzelési, zavarokat az idézi elő, hogy a gyűjtőkémények az előírt öt méter helyett mindössze 4,32 méter magasak. Hétszáznyolc kémény magasságát kellene legalább másfél méterrel nö­velni. Február 26-án a harma­dik tárgyaláson aztán kiderült, hogy a kéményhibáért sem a beruházó, sem a kivitelező nem vállalja a felelősséget — s ami ezzel együtt jár — a költségeket sem. Egy kémény másfélméteres magasítása mintegy 1500 forintba kerül és hétszáznyolcszor ezerötszáz forint nem kevés pénz. Azt azonban elismerték — az el­lenkezőjét ugyanis nehéz lett volna állítani —, hogy a ké­ményeknek legalább ötven százaléka rossz. A házkezelési igazgatóság ezek után értesí­tette valamennyi felettes szer­vét, egyben megbízta az Épí­téstudományi Intézetet, hogy az új lakóépületek kéményhi­báiról készítsen részletes szakvéleményt. NEGYEDIK TÁRGYALÁS, amelyen még mindig nem tisztázódik a felelősség kérdése Az Építéstudományi Intézet szakvéleménye nyolc hónap múlva, 1960. október 20-án el is készült. A szakértő egyebek között megemlítette a felelős­ség kérdését is és megállapí­totta, hogy tervezési hibák, il­letve kivitelezési gondatlansá­gok okozták a füstgáz-áram­lást. Arra is felhívta a figyel­met, hogy a gyűjtőkémények bekötésénél hiányzott a szige­teléshez szükséges kovaföld, ezért jut a füst a lakásokba. Az MTI szakvéleménye után a negyedik tárgyalást most már a fővárosi tanács házke­zelési igazgatósága hívta össze október 28-án. A tárgyaláson részt vett a szakértő is, aki a jelentést készítette, s a jelen­levőket azzal a különös beje­­­­lentéssel lepte meg, hogy a felelősség kérdésében tett­­ megállapításait nem tartja­­ fenn”. Vajon mi lehet az oka, hogy a szakértő véleménye­­ nyolc nap alatt ennyire meg­változott? A tárgyalás dön-­­ tése alapján a kerületi házke­zelési igazgatóság még aznap megrendelte az ÉM 42. számú Állami Építőipari Vállalatnál­­ a hibás kémények kijavítá­­­­sát. A munkához szükséges pénzt a fővárosi tanács házke­zelési igazgatósága biztosítja, s egyben utasította a kerületi­­ házkezelési igazgatóságot, hogy a történteket jelentse be a Fővárosi Ügyészségen. Eddig a történet. Úgy lát­szik, hogy két évig tartó huza-­­ vona után végre pontot tesz­nek az ügyre, s a legilletéke­­­­sebb szerv, a bíróság dönti­­ majd el, ki viseli az erkölcsi­­ és anyagi felelősséget a feles­­l­­egesen kidobott százezrekért. Balogh László A főváros épületeinek leltára Negyvenezer házat keresnek fel a műszaki brigádok A cél a legsürgősebb tatarozási munkák megállapítása A főváros kerületeiben, mint megírtuk, megkezdődött az ál­lami tulajdonban levő ingatlan­­ nők műszaki állapotának és forgalmi értékének felmérése. A hivatalos elnevezés rendkí­vül nagy jelentőségű, évek óta időszerű munkálatot takar: körülbelül 40 000 lakóházat vizsgálnak meg a szakemberek, hogy pontos nyilvántartást ké­szítsenek az épületek tény­leges állapotáról. Az egész Budapestre kiterje­dő leltározást jelentős részben társadalmi munkában végzik el. A kerületekben a leltáro­zás irányítására úgynevezett operatív bizottságok alakultak a népfront-bizottság, a tanács, a KISZ-bizottság, a szakszerve­zetek képviselőiből. A lakóházakat három-há­rom tagú műszaki brigá­dok keresik fel. A brigádok egy-egy épületről több mint száz adatot jegyez­nek fel. Egyebek között meg­állapítják a lakóház értékét — ezen belül az újraépítési költ­séget, az avultsági százalékot, a ház tatarozási szükségletét, az esetleges tatarozás költségét. Megvizsgálják ezenkívül a ház alapozását, szigete­lését, a falszerkezet összetételét és állapotát, a födémszerkezetet, a vízvezetékeket, a csatorná­zást és a fűtést. Kimutatásba veszik a lakóház építési évét, a lakószobák számát, az épü­let teljes térfogatát is. A pon­tos adatfelvétel érdekében egyik-másik lakásban esetleg falat is bontanak — természe­tesen nem nagy felületen — az előírások szerint azonban a la­kást visszaállítják eredeti ál­lapotába. A ház­leltár legfőbb jelen­tősége az, hogy annak birtoká­ban az illetékesek a jövőben méltányos, igazságos tervet ké­szíthetnek a tervezett tataro­zások sorrendjére, s a felújí­tásokat előbb a csakugyan leg­rosszabb állapotban levő há­zakon végzik el. rOÉLI­ff­­OLTA Évek Férje halálát hitelesen csak a felszabadulás után tudta meg. A háború utol­só heteit Budapesten élte át, s az ostrom napjaiban egy ba­rátnője lakásán húzódott meg, illetve a pincében, szorongva és nélkülözve. Megsiratta de­rék párját, az egyetlent, akihez tartozott; szülei már nem él­tek, gyermeke nem volt. Amint lehetett, hazautazott a nagyközségbe, ahol született, nevelkedett, ahol eltökélt jó­zansággal, de álmaiban csoda­várással töltötte éveit Károlya oldalán. „Dehogyis maradok itthon, Pesten helyezkedem el” — mondogatta. Csak dolgai el­igazítására, javai értékesítésére tért vissza. Kiárusította szét­hányt, kirabolt lakása megma­radt bútorait — csak a nehezen mozdítható szekrények és ágyak búslakodtak ott, emlé­keztetve lezárt életére —, majd el akarta adni házrészét. Ekkor azonban váratlan bo­nyodalom támadt: kiderült, hogy a községházát bombata­lálat érte, minden irat: telek­könyv, születési bizonyítvány porrá égett. Tanúkat kellett szereznie tulajdonának igazolá­sára. Egykori iskolatársa, Jó­zsef gazda segített, maga is vallott, tanúkat is szerzett. Eliza két hét múlva érkezett vissza a fővárosba, garzonla­­­­kást vásárolt, tanfolyamra járt, s ő, aki azelőtt soha nem dol­gozott, elhelyezkedett egy vál­lalatnál. Értelmessége és szor­galma révén megkedveltette magát, olvasott, színházba járt, zenét hallgatott. Mint iparkodó pártonkívüli, kitűnt a társa­dalmi munkát szívesen vállaló készségével. Az alapfokú sze­mináriumban csak úgy mellé­kesen felsőbb fokú anyagot ke­vert feleleteibe, például mély benyomást keltett a dialektikus materializmus lényegét megvi­lágító pontos meghatározásá­val. Szerette magát megked­veltetni, s ezért polgári társa­ságban a régi időket siratta, mindig új árnyalatokkal gaz­dagítva egykori életének elme­sélését, és ilyenkor könnycsepp hitelesítette megrendültségét. 1948-ban megjelent a férfi. (Főosztályvezető, kocsihaszná­lat) A nők megrögzött magánv­iszonyával rögtön házasságra gondolt, de rémülten döbbent rá, hogy a kiszemelt jelölt mindössze negyvenkét éves, két esztendővel fiatalabb nála. Órákig nézte magát a tükör­­ben, azzal a szájmozgató, hom­loksimító rángással, amely a nők sajátos szokása, nem feledkezve meg a nyak simasá­gának aggodalmas szemrevéte­lezéséről. „Még elkelek” — ál­lapította meg, ősz szálakkal tarkázott barna haját vörösre festette, most még szeszélynek látszik, később kínos kénysze­rűségnek. Hivatalos irataiban, a vállalat személyzeti osztályá­nak nyilvántartásában tíz év­vel kevesebbnek tüntette fel életkorát, mindig sajnálkozva, hogy elégett iratait nem mu­tathatja be, és férje sem ké­telkedett, amikor bevallotta, hogy ő bizony már harmincne­­gyedik évét tapossa, jó bizony, eljár az idő. A többit megtették a gond­dal kiválasztott kozmetikasze­rek és a remekül elhelyezett mondatok. Nemrégiben, ötven­­hatodik születésnapján az aján­dékoktól meghatottan fonta át férjét ölelő karjaival: „Iste­nem, már negyvenhat vagyok... Ugye, fiatalabbnak látszom?” Hűséges házastársa kedves erősködésére legyintett: „Saj­nos, negyvenhat év, a sok bá­nat, az átélt idők nyomot hagynak, ne is vigasztalj, ked­vesem ...” Az irodában a zár­lati nyüzsgés, túlórázás idején feljajdult: „De jó lenne már egy kis pihenés, otthonülés. És még kilenc évig kell várnom a nyugdíjazásig...” A napokban egyedül üldö­gélt este a lakásában, fér­je az eszpresszóban barátaival szórakozott. A telefonközpont jelentkezett: interurbán. Jó­zsef gazda, most a termelőszö­vetkezet tagja, szólt a telefon­ba: — Elzácska — öröm ragyo­gott a hangjában —, a magtár egy félreeső helyén megtalál­tuk a régi iratok egy részét. Úgy látszik, a régi jegyző rej­tette el oda. A magáé mind megvan. A telekkönyv, a há­zasságlevél, a születési bizo­nyítvány. Hová küldjem, a la­kására vagy a hivatalba? Kezéből majd kiesett a kagyló. — Sehova, sehova ... Reg­gel utazom érte ... Hogy örü­lök. Köszönöm, köszönöm. Keller Andor A kereskedelem karácsonyi és újévi felkészüléséről tárgyalt ma a fővárosi tanács végrehajtó bizottsága A kereskedelem karácsonyi­­ és újévi felkészüléséről tár-­­­gyalt ma délelőtt a fővárosi­­ tanács végrehajtó bizottsága. Megállapította, hogy a jelenlegi készletek lehe­tővé teszik a lakosság fo­lyamatos, jó áruellátását a legfontosabb közszükségleti cikkekből. A húsból és a különböző húskészítményekből rendelke­zésre álló mennyiség a tava­lyinál jobb ellátást biztosít egész hónapban. Karácsony hetére a tavalyi 127 helyett 165, újévre pedig a tavalyi 108 helyett 130 vagon húsáru vár­ja a­ fogyasztókat. Újévre a tavalyi öt vagonnal szemben most hat vagon virslit rendel­tek az ipartól. Édességféléből mind meny­­nyiség, mind választék tekin­tetében kielégítő, bőséges lesz az ellátás. 80 vagon szaloncukrot küldenek az üzletekbe. A vásárlók kívánságának meg­felelően fokozzák a jobb mi­nőségű áruk, a krémek, a desz­­szertek és a mártott készítmé­nyek arányát. Zöldségfélékből is lesz ele­ i­gendő. A múlt hónapokban­­ nagyobb almatartalékot gyűj­töttek ezért — elsősorban fe­hér almából — viszonylag ki­elégítő lesz az ellátás. Déli­gyümölcsöket — narancsot, mandarint, fügét — bőséges mennyiségben találnak majd a vásárlók az üzletekben. Karácsonyfából összesen 540 ezer folyómétert hoznak for­galomba. A vásárlók kívánsá­ga szériát, most kisebbek a fák, az egész mennyiség darabszámra több, mint a tavalyi volt. Most szervezik az árusító­helyeket. Az idei karácsonyfavásár de­cember 10-én kezdődik. A vendéglátóipar is készül már a nagy karácsonyi és új­évi forgalomra. Pezsgőből a múlt évi 25 ezer palack helyett az idén 30 ezret hoznak forga­lomba, s lényegesen emelik a sör mennyiségét is. Megfelelő készlettel rendelkezik a keres­kedelem ruhafélékből, vala­mint egyéb iparcikkekből, az értékesebb híradástechnikai árukból is. A tavalyinál lényegesen kedvezőbb lesz az ellátás az ajándékfélék­ből és a játékárukból, örvendetesen bővült a játékok választéka. Most tízmillió fo­rint értékűvel több külföldi játék került forgalomba, mint a múlt évben. Elegendő meny­­nyiség van raktáron a legkere­settebb, közkedvelt játékokból. Elsősorban a társasjátékok, a­­ babák, a mackók, a diavetítő,­­ a bababútor, a különféle építő-­­ játékok, a mozgó fa és mecha­­­­nikai játékok számát növelték. (Lapzártakor a végrehajtó bi­zottság ülése tart.) »»»♦♦«»»»»«»»»»«««»»•»• Negyvenöt vagon élő ponty karácsonyra A tavalyinál jóval több élő halat hoz fogalomba a keres-­­­kedelem. December 20-ára negyvenöt vagon élő pontyot indítanak útnak a fővárosba.­­ A halakat tartálykocsikban­­ szállítják, a vevők friss halat vásárolhatnak az ünnepekre. A tervek szerint december 20-án megkezdik az árusítást Budapesten a KÖZÉRT-boltok és a húsüzletek. Tizenkét he­lyen alkalmi halárusító pavi­lont nyitnak. A kereskedelem a vidéki városokat is ellátja az idén elegendő élő hallal. Jobb műszaki irányítás a Ruggyantaárugyárban Megállapították, hogy a Ruggyantaárugyár műszak­­beosztása aránytalan. Egyes üzemekben a délelőtti műszak­ban négy-öt mérnök és techni­kus is dolgozott, délután és éjjel pedig csupán egy-egy csoportvezető irányította a munkát. Előfordult, hogy a későbbi műszakokban a sűrűn adódó problémák megoldásá­hoz nem volt elegendő maga­sabb képzettségű felelős vezető. Szeptember óta az átszervezett műszakfelelősi hálózat irányí­tásával termel a gyár. Azóta hatszáz olyan dolgot jegyeztek fel a műszaknaplóba, amelyek azelőtt­ problémát okoztak. Az új rend szerint pontosabb az üzemek anyagellátása, na­gyobb a fegyelem az osztályon, a műszakok nem hárítják át egymásra a kérdések megoldá­sát, a dolgozók nem hanyagol­ják el az óvórendszabályokat. Örvendetes az is, hogy keve­sebb lett a selejt, csökkent a balesetek száma, javult a ter­mékek minősége. ÚTRA KÉSZEN A TURBINA A Láng Gépgyárban elkészült Kína részére egy 4700 kilo­­wattos gőzturbina. Képünkön: Kurucz Ferenc, Horváth István és Barta Sándor daru segítségével emelik a turbi­na forgórészét, hogy becsomagolhassák a hosszú tengeri út előtt. (MTI fotó : Lajos György terv.) A tévedhetetlen gépi diagnózis Egy jeleel­ős szovjet gép és magyar változata - Orvos helyett automata Érdekes hír érkezett: a világ legnagyobb teljesítményű diag­nosztizáló gépe készült el a Szovjetunióban. A gép szinte teljes orvosi konzíliumot he­lyettesít egymaga. A vizsgált betegség ismertetőjeleit össze­veti és egyezteti az úgyneve­zett „szimptoma-tabellákkal”, s ennek alapján állapítja meg a diagnózist. Egy kisebb változat A nagyszerű tudományos be­rendezés szinte hihetetlennek tűnő teljesítménye eszünkbe juttatja, hogy hasonló, bár jó­val szerényebb képességű, és egyetlen konkrét területre szánt, gép­ét nálunk is készített nemrég dr. Fenyő István ma­tematikus tanszékvezető do­cens egy orvoskutató társasá­gában. A gép néhány hónapja működik az Országos Korányi Tbc Intézetben. Az új szovjet gépről és a maguk találmányá­ról ezt mondja a kiváló mate­matikus: — Mintegy másfél éve tu­dunk az Ural nevű, nagy telje­sítményű szovjet elektronikus gép működéséről. A most is­mertetett diagnoszta­gép nyil­ván ennek speciális változata. Elvileg minden ilyen elektro­nikus gép képes akár összetett logikai feladatok elvégzésére is. A mi gépünk — amelyet a tuberkolotikus betegek vizsgá­­­­latainál használnak jelenleg — abban különbözik ezektől, hogy egyszerű logikai gép, s míg egy nagy elektronikus számológép beszerzése sok millió forintba­­ kerülne, a mi gépünk előállítá­si költsége a húszezer forintot sem haladja meg. 25 perc helyett 2 másodperc Az Urál elhelyezésére egy­­ kórterem nagyságú helyiség szükséges, és kezelő személyze­tté különleges képzettséget igé­nyel, a mi gépünk egy méter­­hosszú, fél méter széles aszta­lon is elhelyezhető, és kezelé­séhez elegendő, ha a személy­zet számolni tud. — Miként működik a gép? — Egyszerű logikai művele­teket végez a kezelőszemélyzet által adott információk alap­ján. Ezek az adatok a labora­tóriumi vizsgálatok eredmé­nyeiből és egyéb klinikai ada­tokból tevődnek össze. Az em­lített „információkból” álla­pítja meg a gép a beteg kom­­penzáltsági fokát, így tehát tehermentesítik az orvos mun­káját. Mert amíg az orvos a rendelkezésre álló adatok és szimptómák alapján húsz-hu­szonöt perc alatt készíti el a diagnózist, addig a gép ugyanezt két másodperc alatt végzi el. Segítségével a diag­nózis számolási és egyéb me­chanikus részeit el lehet vé­gezni, s így az orvosnak több ideje marad a betegekkel való foglalkozásra. A gép nem téved — Hogyan vált be a gép az­­ eddigi gyakorlatban? — Kitűnően. Hadd említsem meg érdekességként, hogy a gép és az orvosok készítette diagnózisok összehasonlítása során kiderült: a gép a diagnó­zisban sohasem tévedett. — Mik a további tervek? — A gépet alkalmazni lehet más korcsoportok más ada­taira is. Sőt, gazdasági vonat­kozásban is, például minőség­ellenőrzésre. A tbc-intézetben tizenkét adatból állapítja meg a betegek kompenzáltsági fo­kát , logikáját azonban köny­­nyűszerrel meg lehet változtat­­­ni. Mindössze néhány egyszerű belső állítás szükséges, hogy­­ más logika szerint és több adat felhasználásával működ­jék. Az információkat a gép „súlyozza”, elválasztja egy­mástól a fontosabb és a ke­vésbé fontos adatokat. További felhasználására vonatkozóan most tárgyalunk. Túri András

Next