Esti Hírlap, 1961. január (6. évfolyam, 1-26. szám)
1961-01-01 / 1. szám
VI. évfolyam, 1. szánt Eltévedt-e az időjárás?/ év legjobb magyar sportolói ára 410 fillér 1961. január 1. vasárnap Kedden kezdődik az afrikai csúcsértekezlet a A fővárosi tanács jövő évi programja Hajómentés a Dunán Új sikerekről tanúskodik a szocialista országok évvégi számadása Túlteljesítette tervét a szovjet ipar, eredményesen zárul a csehszlovák, a lengyel és a bolgár ötéves terv Szilveszter napján az év gazdasági eredményeiről, sikereiről számolnak be a szocialista országokból érkező jelentések. A moszkvai Izvesztyija megvonja a szovjet emberek építő munkájánakmérlegét. Hadd álljon itt néhány a legjellemzőbb adatok közül. A szovjet ipar három százalékkal túlteljesítette idei termelési tervét, fejlődött a mezőgazdaság is. Az év folyamán több nagy létesítményt adtak át rendeltetésének, s — mint a napokban jelentettük — teljes kapacitással dolgozik a világ legnagyobb vízierőműve, a sztálingrádi. Emelkedett a szovjet emberek életszínvonala. A múlt évihez képest 15 milliárd rubellel növekedtek a lakosságnak nyújtott különböző kedvezmények, s a fizetések egyidejű rendezése és emelése mellett tértek át a rövidített — a hét-, illetve hatórás munkaidőre. A Szovjetunióban 1960-ban 1 400 000 lakás épült — jelenti a mai szovjet sajtó. E számot kommentálva, a Komszomolszkaja Pravda rámutat, ennyi lakás teljesen elegendő lenne annyi ember részére, amennyi Los Angelesben, San Franciscóban és Chicagóban — e három nagy amerikai városban együttvéve lakik. A búcsúzó óév mérlege azt mutatja, hogy a Szovjetunió kedvező körülmények között kezdi meg hétéves tervének következő, harmadik esztendejét. Jelentős sikereket ért el Csehszlovákia népgazdasága is az idén, az ország második ötéves tervének utolsó esztendejében. Ezzel a csehszlovák ipari termelés a tervidőszakban a várt 54 százalék helyett 65 százalékkal, a beruházások értéke a tervezett 60 százalék helyett 89 százalékkal emelkedett. Az előírtnál gyorsabban, 33 százalék helyett 35 százalékkal nőtt a lakosság személyi fogyasztása. A második ötéves terv eredményei alapján kidolgozták Csehszlovákia jövő évi tervét, amelyet a nemzetgyűlés rövidesen megvitat. Lengyelországban szintén ötéves tervidőszakot zár le az óév utolsó napja. Az idei, utolsó tervévben ■ az ipar az előzetes számítások szerint tíz százalékkal termelt többet az előirányzatnál. A mezőgazdaság termelése a kedvezőtlen időjárási viszonyok és az árvízkárok ellenére is növekedett a múlt évhez képest: 5,5 százalékkal. Lengyelország nemzeti jövedelme előreláthatólag az idén öt százalékkal nagyobb lesz, mint tavaly. A bolgár dolgozók — mint arról már beszámoltunk — öt év helyett három alatt teljesítették harmadik ötéves tervüket. Az óév utolsó napjaiban Bulgáriában számos nagy, új létesítményt adtak át rendeltetésének, köztük az ország első akkumulátorgyárát és az izvori cementgyárat. \\\\\V\\Vv\\\V\\\\\V\\\\\\V\\\\\\\\\\\\\V\\\V^^^ MA DÉLELŐTTI BRÜSSZELI JELENTÉSÜNK: Sztrájkolók gyászmenete vonul az utcákon tiltakozási önkény Újabb tömegmozgalmak várhatók • Az angol és francia kikötőmunkások nem rakják ki a Belgiumból érkező árut Brüsszel, december 31. A belga rendőrök tegnap kivont karddal támadtak Brüszszelben a tüntetőkre, a katonák — a tizenkettedik napja tartó tömegmozgalom alatt már nem először — lőfegyverüket is használták, s a katonai és rendőri megtorló akciók brutalitása most már halálos áldozatot követelt: mint a Reuter és az AP jelentette: a rendőrök Van der Steppen , munkást a szó szoros értelmében agyonverték. A rendőrség és a katonaság önkénye egész Belgiumban óriási felháborodást keltett. A kormány pénteken még abban reménykedett, hogy az új eszteidőre sikerül megfékezni a sztrájkot és a tüntetéseket. A legutóbbi vérengzés után azon(Folytatás a 7. oldalon) Brüsszeli lovasrendőrök kivont karddal rontanak a tüntetőkre (Telefoto: MTI külföldi képszolgálat) -------—----------£ v EIL tíz esztendőt \ " / tv II ! kívánunk olvasóinknak \ (Lelkes István felvétele). Felfelé szállnak a gyöngyök Elhallgat a zene, elnémul a rádió. Pukkan a dugó, habzik a pezsgő éjfélkor, felfelé szállnak benne a gyöngyök, összecsendülnek a poharak a meghitt,otthonokban és hangos éttermekben, fellampionozott üzemi klubokban és félhomályos, szűk bárokban. Megöleljük kedveseinket, gondolatban azt is, aki nincs mellettünk, kezet szorítunk a baráttal, az ismeretlennek is jut a meleg mosolyból. Köszöntjük — bizakodva, derűs várakozással — az új esztendőt. Valamikor azt tartották: új év — új gond. A vidámságot az emberek a naptár szeszélyéből öltötték magukra, valahogyan úgy, ahogyan álarcot vettek, vagy bohócsapkát nyomtak a fejükre. A pezsgő mámora, a bor gőze, a rum,köde sivár emlékeket takart, szorongató félelmeket zsongított el. S még, akiknek nem volt okuk tartaniuk a jövőtől, azok sem mertek többet kívánni maguknak: az új év ne legyen roszszabb a réginél... Most nem alkalmi hangulat a jókedv, nem az „egyszer mulatunk” keserűségével ürítjük a poharakat. Tetőzik a vidámság Szilveszterkor. Az óesztendő jó emlékeket hagy maga után, az érkezőtől pedig nem ugyanennyit — többet várunk. Tehetjük, hiszen nem vaktában reménykedünk, nem vízire dermedt ólom ígér jó szerencsét, nem az illúziók szivárványán át látjuk rózsaszínűnél a jövőt. Önmagunkban hiszünk, az igyekezetünkben és ügyességünkben, hozzáértésünkben és kitartásunkban. Azért vagyunk bizalommal sorsunk iránt, mert magunk alakítjuk. Nyugodtan zajlott életünk ebben az esztendőben, amelytől búcsúzunk. Derűs folyását nem zavarhatták meg azok, akik akár a világ pusztulása árán is feltartóztatnák a történelem menetét. S bízhatunk benne, hogy a magunk, barátaink, minden jó szándékú ember erőfeszítése árán végleg megmenekedhetünk a háborúrémétől. Jogos a remény, mert a nagyobb, a döntő erő a mi oldalunkon van, azoknak az oldalán, akik a békét akarják, s benne az emberiség felvirágzását. Mi 1960-ban felpezsdítettük, meggyorsítottuk fejlődésünket. Dúsabb aratást készítettünk elő a termőföldeken azzal, hogy az ország legnagyobb részén már közösen vetik el a magot. Nőtt az emberekben az egyetakarás, az öszszefogás a közös, jó célokért. S ettől nagyobb az erőnk, teljkre vagyunk képesek, sebesebben és még nagyobb biztonsággal folytathatjuk utunkat, mert legyőzhetjük az esetleg elénk kerülő akadályokat, úrrá lehetünk a nehézségeken. Azt már elértük, hogy több van a régi kevésnél. Most majd azért fáradozunk, hogy elegendő jusson minden jóból. Pontosan felmérjük, számokba is foglaljuk vágyainkat: mennyi vas és mennyi búza, mennyi hús és mennyi szén, mennyi tégla és mennyi gép, mennyi cipő és mennyi bútor, mennyi autóbusz és mennyi ruha, hány iskola és mennyi műszer, menynyi könyv és hány mozi kell ahhoz, hogy sorra-rendre teljesüljenek. Magától megtelő „terülj asztalkám” csak a mesékben létezik. De ha iparkodunk, mi magunk dúsan megrakhatjuk asztalunkat. Mint ahogyan a mai estére tesszük. Már illatoznak a sültek, remegnek a kocsonyák, már borítja a tortákat, fő a káposzta a korhelyleveshez, sorakoznak a palackok. Mennyi fáradozással, vesződséggel jár — az asszonyok a megmondhatói —, hogy szép is legyen, jó is legyen, s elég is legyen mindenből, ami kedvünket emeli, jó hangulatot teremt. Nem megy ez máskép- ipen az országnak sem. Leginkább akkor nem, ha azt akar-juk, hogy a holnapi hétköznappok szebbek legyenek a tegnapi, de még a mai ünnepeknél is. A mesebeli király ki nem állhatta a mákosnádlit és ezért eltörölte a hétnek azt a napját, amelyen a felesége a nem szeretett ételt adta asztalra. S kimondta, hogy helyette vasárnapot kell tartani, amikor torta van soron. Megdöbbenésére azonban ettől fog- Iva egy másik napon tálal- Isák eléje a mákosnádlit — erre ezt a napot is kiiktatta. S így folytatta mindaddig, amíg a hét nem állt, csupán csak vasárnapból. Igen ám, de hamar kiderült, hogy ha mindennap vasárnap van, pihennek az emberek, a királyi palota termeit elborítja a por, feltornyozódik a mosatlan edény, halomra gyűlik a szennyes, megáll az élet. S végül már a mákosnádlit is megette volna, de hiába, az sem jutott. Mi másképpen akarjuk ünneppé avatni a hétköznapokat, derűjét, bőségét akarjuk állandósítani. ,,Ilyenkor több pénz kell — mondta három-négy héttel ezelőtt egy ismerősöm —, most tehát jobban ráverek a munkára.” Ha tartós ünneppet akarunk, tartósan ezt kell tennünk valamennyiünknek. „ ... Éjfélkor majd pukkan a dugó, habzik a pezsgő, felfelé szállnak benne a gyöngyök, összecsendülnek a poharak. ’ Köszöntjük — bizakodva, derűs várakozással — az új esztendőt. ” Révész József