Esti Hírlap, 1961. július (6. évfolyam, 153-178. szám)

1961-07-01 / 153. szám

TL évfolyam, 153. szám Ira 60 fillér Lincshalál fenyegetett 75 néger asszonyt és gyermeket Chicagóban | Olcsóbbak lettek a fényképezőgépek I ----------------7 Csendes, derült idő A portugálok napalm­bombákkal pusztítják az angolai falvakat Az épületek és lakások külső, belső tatarozásáról tárgyalt ma a fővárosi tanács ülése Hogyan hozzák rendbe öt év alatt a házakat Ma az Újvárosháza nagyter­mében ülést tartott a fővárosi tanács. Az ülés napirendjére a budapesti lakóházak gondo­zásának egyik fontos problé­máját, a második ötéves terv­ben követendő épületjavítási elvek megvitatását tűzték, s két tanácsi rendelet alko­tását: a kéményseprésről, valamint a távfűtésről és a melegvíz­szolgáltatásról. Veres József, a fővárosi ta­nács végrehajtó bizottságának elnöke nyitotta meg a tanács­ülést, amely a napirend tár­gyalása előtt egyperces néma felállással adózott a legutóbbi tanácsülés óta elhunyt Kalo- tai Gábor fővárosi tanácstag emlékének. Az elnöklő dr. Pesta László VB-elnökhelyettes ezután be­jelentette, hogy Bartos Ist­ván, a végrehajtó bizottság eddigi elnökhelyettese rendkí­vüli követté és meghatalmazott miniszterré történt kinevezése miatt lemondott elnökhelyette­si tisztéről és végrehajtó bi­zottsági tagságáról. A tanács­ülés jegyzőkönyvileg mondott köszönetét Bartos Istvánnak a tanács apparátusában végzett munkájáért. Ötmillióid a házak védelmére A tanácsülés egyhangúlag jóváhagyta a végrehajtó bizott­ság jelentését a legutóbbi ta­nácsülésen hozott határozatok végrehajtásáról, valamint a végrehajtó bizottságnak a két tanácsülés között végzett mun­kájáról, majd Kelemen Lajos, a végrehajtó bizottság elnök- helyettese előterjesztést tett Budapest lakóházainak a második ötéves tervben követendő épületjavítási elveiről. A második ötéves terv során — mondta egyebek között Ke­lemen Lajos — a főváros la­kóépületeinek állagvédelmére, felújítására, karbantartására, mintegy ötmilUárd forintot, irányoznak elő. Az ötmilliárd forint másfélszerese az 1950 és 1960 között a lakóépületek ta­tarozására, karbantartására fordított összegnek és kétsze­rese o befolyó lakbéreknek. A lakbér és az egyes tervévek épületjavítási hitelkeretének arányára jellemző, hogy az egy bérleményre jutó 1281 forint évi lakbérrel szemben 2753 forint az épületjavítás­ra és fenntartásra fordított összeg. Az évenkénti 540 mil­lió forint la kísérnek csaknem egyötöd része — mintegy lOfl millió fo­rint — mint közvetlen szolgáltatás visszatérül a lakosságnak. A felszabadulás előtti évek­ben, különösen 1938-tól a fő­város lakóépületeinek állag- védelmével, lakóház-felújítás­sal a kapitalista háziúr nem foglalkozott. Bármely telepü­lés, de különösen a fővárosok fejlődése, tervszerű fejlesz­tése nem valósítható meg vá­rosrendezési, városfejlesztési elvek, tervek nélkül. Fővá­rosunk több száz éves fej­lődése során — hétéves előké­szítés után is — csak 1939-ben készült el először városrende­zési, városfejlesztési terv. De ez, a követelményeknek és a fejlődésnek nem meg­felelő terv sem válhatott valósággá, mert végrehajtását az akkori törvényhatósági bizottság a panamáiról híres Fővárosi Közmunkák Tanácsára bízta, 1930-ban a főváros 28 ezer lakóépületéből legalább 15 ezer lakóépületet kellett volna tatarozni. A lakásépítkezések körül ta­pasztalt tőkés spekuláció, a kivitelezések alkalmával el­spórolt és ellopott építőanya­gok, a nem megfelelő építő­anyagok alkalmazásának kö­vetkezményeit ma egyre sú­lyosbodó teherként érezheti a főváros az épületek helyreállí­tásánál, a födémcseréknél. A felszabadulás előtt a házak ál­laga évről évre romlott. . A kapitalizmus terhes örök­ségét a második világháború pusztítása tetőzte be. 13 500 la­kás semmisült meg, s 67 ezer vált lakhatatlanná Budapes­ten, A felszabadulás után elő­ször az élet egyéb feltételeit kellett helyreállítani. A lakó- ház-javítá§i munkákra fordí­tott rendkívüli eroíeszítések csak a lakhatás körülményei­nek biztosítását szolgálhatták. Az ország gazdasági helyze­tének erősbödésével érkezett el annak az ideje, hogy a há­borús sérülések helyreállítása és a lakhatás körülményeinek biztosítása után megkezdődhessék a lakó­épületek állagvédelme. Az épületek állagvédelmében elért szerény eredményeket csökkentette az 1956-os föld­rengés, amelynek során a fő­városi tanácsnak 2851 állami lakóépüiet helyreállításáról kellett gondoskodnia. Alig íe- j jeződött be a földrengés okozta | károk felszámolása, máris az ellenforradalom pusztításával | kellett szembenézni. Az ellen- j forradalom napjaiban 3719 la­kóépület sérült meg és 14 951 j lakás helyreállításának gondja szakadt a fővárosra. Az ellenforradalom óla' a kormány évről évre nagyobb össze­gekkel támogatja az épü- letjavitási munkálatokat. A budapesti lakóépületek jelentős része ugyanis elavult, több mint 15 ezer lakóépület hatvan évnél idősebb és a mű­szakilag indokolt tervszerű ál­lagvédelem, a lakóépületek 15 —20 éves ciklusokban történő felújítása a fővárosban még nem valósult meg. Az elméleti számítások alap­ján a főváros lakóépületeinek felújítására a múlt harminc év alatt 12,6 milliárd forintot kel­lett volna fordítani. A tőké? társadalom rablója ■zdé 'ke iásí folytán az utolsó harminc év­ben a 12,6 helyett csak 4j7 milliárd forint volt a ráfordí­tás, de ezt az összeget sem a tökö­sek. hanem a dolgozók ál­lama adta 1950 és I960 között. A múlt tíz év alatt 2900 épü­let, az összes lakóépületek 8 százaléka részesült teljes fel­újításban. Sor- és tömtoSisi4srozás Az épületek állagának meg­védése olyan kötelezettség, olyan feladat, amely rendkívüli felelősséggel jár és a leggondo­sabb körültekintést igényli. A végrehajtó bizottság e felelős­ség tudatában foglalkozik az épületfelújítással, ezért tulaj­donít rendkívüli jelentőséget a sor- és tömbtatarozósoknak, illetőleg az ezzel kapcsolatos koncentráltságának. A következő években a sor- és tömbtatarozások megvalósí­tása, az erők koncentrálása je­lenti az éves épületjavítási ter­vek fő feladatait. A végrehajtó bizottság az épületjavítási keret 40 százalékát kívánja sor- és tömbtatarozásra fordítani. Ez átlagosan évenként 400 mil­lió forintos kiadás, amelyből 5—600 épület teljes javítása valósítható meg. A keret fenn­maradó 60 százalékából végzik el a házkezelőségek a karban­tartásokat, az épületgépészeti berendezésék, a központi fűtés, a melegvíz-szolgáltatás, a fel­vonók felújítását és az épület teljes tatarozásáig el nem ha­lasztható, esetleg életveszélyt elhárító munkákat. Kelemen Lajos a továbbiak­ban a födémcserék problémái­ról beszélt. Elmondta, hogy a fővárosi épületek több mint 40 százaléka hatvan évesnél idősebb, s ezekben túlnyomó­részt fafödémek vannak. A fafödémek átlagos élettartama 60—70 év. Elmondotta: nem tartja kielégítőnek, hogy túl sokáig tartanak a fö­démcserék, sok esetben fél évnél is hosszabb időt vesznek igénybe. A munka jobb megszervezésé­vel, a tökéletesebb szakipari kooperációval fokozatosan csökkenteni kell a födémcserék munkálatainak idejét. A végrehajtó bizottság el­nökhelyettese ezután azt han­goztatta, hogy alaposan meg kell fontolni, mikor lehet az épületjavítási keret terhére la­kóépületeket korszerűsíteni. A korszerűsítések jelentékeny ál­dozattal járnak. Az idén csak­nem 20 ezer lakás kerül felújí­tásra, ezekből 6300-ba be­vezetik a gázt, 1250-be a vízvezetéket, sok százban fürdőszobát és más mellékhelyiségeket építe­nek. E korszerűsítések értéke 26 millió forintot von el a fel­újítási hitelből. A korszerűsí­tések a bérlők kényelmét, jobb lakáskörülményeit szolgálják és ezért helyes az az állásfog­lalás, hogy korszerűsítések ese­tén a bérlőket költségviselésre kell kötelezni. Szólt ezután arról, hogy az ötéves tervidőszakban felújí­tásra kerülő lakóépületek cím­jegyzékeinek összeállítására a házkezelési igazgatóságok a társadalmi szervek véleményé­nek figyelembevételével tesz­nek javaslatot. Ezeket felülbí­rálják és a döntést a kerületi tanácsok ' hozzák meg. Ez növeli a kerületi tanácsok hatáskörét, de növeli a fe­lelősségét is. Az irányelvek utalnak az emeletráépítésre és a padlás­tér-beépítésre, ennek az akció­nak szervezésére és irányítá­sára. De nemcsak a tanácsi kezelés alatt levő lakóépületek sorsával foglalkoznak az épü­letjavítási elvek. A tanács tö­rődik a kisemberek családi há­zaival. a társasházakkal és a szövetkezeti lakóépületek kar­bantartásával is. Kormányren­delet alapján, ha a tulajdono­sok felújítási és karbantartási kötelezettségüknek nem tud­nak, vagy nem akarnak ele­gettenni, ez a feladat számot­tevően a tanácsokra hárul. A 1 akóház-felúj ítási hitelkeretből a fővárosban évenként 21 mil­lió forintot kell fordítani tár­sasházak és egyes személyi tu­lajdonban lévé kisebb lakó­épületek helyreállítására , fel­újítására. 1960-ban g házkezelési igaz- | gatóságok a felújítási hitelke- : rétből 240 millió forint értékben végeztek építőipari mun­kát. A házkezelőségekhez mind ! több karbantartási munkát I igénylő bejelentés érkezik. A j bejelentések száma tavaly már j 668 000-re emelkedett. Bevezet­ték az idén a kisebb karban­tartási munkák visszaigazolá­sát, és el kell érni, hogy ez a rendszer általánossá váljon. A visszaigazolás útján kap tájé- j koztatást a bérlő arról, hogy az ; általa kért munkát mikor vég- j zik el. Sok felesleges érdeklő- 1 dc*tSi, utánjárástól kímélik i meg ezzel a lakosságot. Ren- ! dezték az idén a bérbeadót és a bérlőt terhelő kötelezettsége­ket. A házkezelési igazgatóság elkészítette a lakásbérleti ren­delet magyarázó gyűjtemé­nyét. A jogszabály értelmezé­sét közzéteszik, s eljuttatják a lakóbizottságokhoz is. Évente 650 ezer karbantar­tási igényt kell kielégíteni, mintegy 20 ezer lakásban tör­ténik felújítás, és az állagvéde­lem 10—15 ezer bérleményt érint. Nem mindegy, hogy a házkezelési szerv tagjai ezt a munkát hogyan oldják meg. A lakosság gyakran a házkezelési szerv megítélésével alkot véleményt a tanácsról. Ha a karbantartási igények elvégzésekor egy százalékban rossz munkát végeznek, ez évente 6500 rosszul végzett munka. A házfelügyelők munkájáról beszélt ezután. A házfelügye­lők többsége becsületes em­ber, de van közöttük, alá szem­ben áll munkaadójával és a la­kóépület egész közösségével, nem veti alá magát a lakóbi­zottságok jogait és kötelessé­geit meghatározó tanácsi ren­deletnek. A rosszul dolgozó, hanyag, a lakóközösséget sem­mibe vevő házfelügyelői prob­léma egyben lakásügyi problé­ma is. Amíg a lakáskérdés megoldása pontot nem tud ten­ni az ügyre, addig ott, ahol a szép szó, a nevelés nem hasz­nál, a lakóbizottságok és ház­kezelési szervek éljenek a házirendben biztosított ad­minisztratív eszközökkel. A lakóbizexttságok társadal­mi szerepét és jelentőségét nö­velni és fokozni kell. Legyen a lakóépület a dolgozó olyan ott­hona, ahol mindenki becsület­tel elvégzett munkája után fel- üdülést, pihenést és nyugalmat nyer. ! Befejezésül hangoztatta: az - irányelvek nem tartalmaznak \ felelőtlen ígéreteket: a józanul felmért, kiszá­mított lehetőségek teljesí­tését tűzték ki feladatul. Kérte, hogy a második ötéves terv idejére szóló épületjavítá­si elveket fogadja el a tanács. A beszámolót szünet követte, majd megkezdődött az előter­jesztés feletti vita. Filmkockák a kongói drámából A belgák úgy távoztak Kongóból, hogy — maradtak. Baudouin király ejtőernyősökkel beszélget... Az egyik legtragikusabb pillanat: Dag Hammarskjöld, ENSZ-főtitkár megérkezik a leopoldvillei repülőtérre. Az ENSZ-vezetés részrehajlásának egyik legszomorúbb következménye: Lumunlba miniszterelnök és Okító, a szenátus elnöke, 1960. decemberében, már hátrakötött kézzel. Pillanatfelvétel a szocialista országok segítségéről: Maria Siejka, lengyel ápolónő, a thysville-1 Károly-kórházban, egyik kis betegével. Patrice Lumumba utódja, Antoine Gi- zenga vezetésével a törvényes kormány folytatja igazságos harcát a valóban sza­bad, egységes Kongó­ért. 1961. július 1, szombat I Közöljük a lottó nyerőszámait \ és a Második Békekölcsön j húzásának gyorslistáját

Next

/
Thumbnails
Contents