Esti Hírlap, 1961. július (6. évfolyam, 153-178. szám)

1961-07-01 / 153. szám

TL évfolyam, 153. szám Ira 60 fillér 1961. július 1. szombat | Közöljük a lottó nyerőszámait és a Második Békekölcsön húzásának gyorslistáját ! Olcsóbbak lettek a fényképezőgépek ! ----------------7 Csendes, derült idő Lincshalál fenyegetett 75 néger asszonyt és gyermeket Chicagóban A portugálok napalmbombákkal pusztítják az angolai falvakat Az épületek és lakások külső, belső tatarozásáról tárgyalt ma a fővárosi tanács ülése Hogyan hozzák rendbe öt év alatt a házakat Ma az Újvárosháza nagytermében ülést tartott a fővárosi tanács. Az ülés napirendjére a budapesti lakóházak gondozásának egyik fontos problémáját, a második ötéves tervben követendő épületjavítási elvek megvitatását tűzték, s két tanácsi rendelet alkotását: a kéményseprésről, valamint a távfűtésről és a melegvízszolgáltatásról. Veres József, a fővárosi tanács végrehajtó bizottságának elnöke nyitotta meg a tanácsülést, amely a napirend tárgyalása előtt egyperces néma A tanácsülés egyhangúlag jóváhagyta a végrehajtó bizottság jelentését a legutóbbi tanácsülésen hozott határozatok végrehajtásáról, valamint a végrehajtó bizottságnak a két tanácsülés között végzett munkájáról, majd Kelemen Lajos, a végrehajtó bizottság elnökhelyettese előterjesztést tett Budapest lakóházainak a második ötéves tervben követendő épületjavítási elveiről. A második ötéves terv során — mondta egyebek között Kelemen Lajos — a főváros lakóépületeinek állagvédelmére, felújítására, karbantartására, mintegy ötmillárd forintot, irányoznak elő. Az ötmilliárd forint másfélszerese az 1950 és 1960 között a lakóépületek tatarozására, karbantartására fordított összegnek és kétszerese a befolyó lakbéreknek. A lakbér és az egyes tervévek épületjavítási hitelkeretének arányára jellemző, hogy az egy bérleményre jutó 1281 forint évi lakbérrel szemben 2753 forint az épületjavításra és fenntartásra fordított összeg. Az évenkénti 540 millió forintra kísérnek csaknem egyötöd része — mintegy 101l millió forint — mint közvetlen szolgáltatás visszatérül a lakosságnak. A felszabadulás előtti években, különösen 1938-tól a főváros lakóépületeinek állagvédelmével, lakóház-felújítással a kapitalista háziúr nem foglalkozott. Bármely település, de különösen a fővárosok fejlődése, tervszerű fejlesztése nem valósítható meg városrendezési, városfejlesztési elvek, tervek nélkül. Fővárosunk több száz éves fejlődése során — hétéves előkészítés után is — csak 1939-ben készült el először városrendezési, városfejlesztési terv. De ez, a követelményeknek és a fejlődésnek nem megfelelő terv sem válhatott valósággá, mert végrehajtását az akkori törvényhatósági bizottság a panamáiról híres Fővárosi Közmunkák Tanácsára bízta. 1930-ban a főváros 28 ezer lakóépületéből legalább 15 ezer lakóépületet kellett volna tatarozni. A lakásépítkezések körül tapasztalt tőkés spekuláció, a kivitelezések alkalmával elspórolt és ellopott építőanyagok, a nem megfelelő építőanyagok alkalmazásának következményeit ma egyre súlyosbodó teherként érezheti a főváros az épületek helyreállításánál, a födémcseréknél. A felállással adózott a legutóbbi tanácsülés óta elhunyt Kalotai Gábor fővárosi tanácstag emlékének. Az elnöklő dr. Pesta László VB-elnökhelyettes ezután bejelentette, hogy Bartos István, a végrehajtó bizottság eddigi elnökhelyettese rendkívüli követte és meghatalmazott miniszterré történt kinevezése miatt lemondott elnökhelyettesi tisztéről és végrehajtó bizottsági tagságáról. A tanácsülés jegyzőkönyvileg mondott köszönetet Bartos Istvánnak a tanács apparátusában végzett munkájáért. felszabadulás előtt a házak állaga évről évre romlott. . A kapitalizmus terhes örökségét a második világháború pusztítása tetőzte be. 13 500 lakás semmisült meg, s 67 ezer vált lakhatatlanná Budapesten. A felszabadulás után először az élet egyéb feltételeit kellett helyreállítani. A lakóház-javítási munkákra fordított rendkívüli erőfeszítések csak a lakhatás körülményeinek biztosítását szolgálhatták. Az ország gazdasági helyzetének erősbödésével érkezett el annak az ideje, hogy a háborús sérülések helyreállítása és a lakhatás körülményeinek biztosítása után megkezdődhessék a lakóépületek állagvédelme. Az épületek állagvédelmében elért szerény eredményeket Az épületek állagának megvédése olyan kötelezettség, olyan feladat, amely rendkívüli felelősséggel jár és a leggondosabb körültekintést igényli. A végrehajtó bizottság e felelősség tudatában foglalkozik az épületfelújítással, ezért tulajdonít rendkívüli jelentőséget a sor- és tömbtatarozásoknak, illetőleg az ezzel kapcsolatos koncentráltságának. A következő években a sor- és tömbtatarozások megvalósítása, az erők koncentrálása jelenti az éves épületjavítási tervek fő feladatait. A végrehajtó bizottság az épületjavítási keret 40 százalékát kívánja sor- és tömbtatarozásra fordítani. Ez átlagosan évenként 400 millió forintos kiadás, amelyből 5—600 épület teljes javítása valósítható meg. A keret fennmaradó 60 százalékából végzik el a házkezelőségek a karbantartásokat, az épületgépészeti berendezések, a központi fűtés, a melegvíz-szolgáltatás, a felvonók felújítását és az épület teljes tatarozásáig el nem halasztható, esetleg életveszélyt elhárító munkákat. Kelemen Lajos a továbbiakban a födémcserék problémáiról beszélt. Elmondta, hogy a fővárosi épületek több mint 40 százaléka hatvan évesnél idősebb, s ezekben túlnyomórészt fafödémek vannak. A fafödémek átlagos élettartama 60—70 év. Elmondotta: nem tartja kielégítőnek, hogy túl sokáig tartanak a födémcserék, sok esetben fél évnél is hosszabb időt vesznek igénybe. A munka jobb megszervezésével, a tökéletesebb szakipari kooperációval fokozatosan csökkentette az 1956-os földrengés, amelynek során a fővárosi tanácsnak 2851 állami lakóépület helyreállításáról kellett gondoskodnia. Alig fejeződött be a földrengés okozta károk felszámolása, máris az ellenforradalom pusztításával kellett szembenézni. Az ellenf forradalom napjaiban 3719 lakóépület sérült meg és 14 951 lakás helyreállításának gondja szakadt a fővárosra. Az ellenforradalom óta a kormány évről évre nagyobb összegekkel támogatja az épületjavítási munkálatokat. A budapesti lakóépületek jelentős része ugyanis elavult, több mint 15 ezer lakóépület hatvan évnél idősebb és a műszakilag indokolt tervszerű állagvédelem, a lakóépületek 15 —20 éves ciklusokban történő felújítása a fővárosban még nem valósult meg. Az elméleti számítások alapján a főváros lakóépületeinek felújítására a múlt harminc év alatt 12,6 milliárd forintot kellett volna fordítani. A tőkés társadalom rablója ■zdékedást folytán az utolsó harminc évben a 12,6 helyett csak 417 milliárd forint volt a ráfordítás, de ezt az összeget sem a tökések, hanem a dolgozók állama adta 1950 és 1960 között. A múlt tíz év alatt 2900 épület, az összes lakóépületek 8 százaléka részesült teljes felújításban, csökkenteni kell a födémcserék munkálatainak idejét. A végrehajtó bizottság elnökhelyettese ezután azt hangoztatta, hogy alaposan meg kell fontolni, mikor lehet az épületjavítási keret terhére lakóépületeket korszerűsíteni. A korszerűsítések jelentékeny áldozattal járnak. Az idén csaknem 20 ezer lakás kerül felújításra, ezekből 6300-ba bevezetik a gázt, 1250-be a vízvezetéket, sok százban fürdőszobát és más mellékhelyiségeket építenek. E korszerűsítések értéke 26 millió forintot von el a felújítási hitelből. A korszerűsítések a bérlők kényelmét, jobb lakáskörülményeit szolgálják és ezért helyes az az állásfoglalás, hogy korszerűsítések esetén a bérlőket költségviselésre kell kötelezni. Szólt ezután arról, hogy az ötéves tervidőszakban felújításra kerülő lakóépületek címjegyzékeinek összeállítására a házkezelési igazgatóságok a társadalmi szervek véleményének figyelembevételével tesznek javaslatot. Ezeket felülbírálják és a döntést a kerületi tanácsok hozzák meg. Ez növeli a kerületi tanácsok hatáskörét, de növeli a felelősségét is. Az irányelvek utalnak az emeletráépítésre és a padlástér-beépítésre, ennek az akciónak szervezésére és irányítására. De nemcsak a tanácsi kezelés alatt levő lakóépületek sorsával foglalkoznak az épületjavítási elvek. A tanács törődik a kisemberek családi házaival, a társasházakkal és a szövetkezeti lakóépületek karbantartásával is. Kormányrendelet alapján, ha a tulajdonosok felújítási és karbantartási kötelezettségüknek nem tudnak, vagy nem akarnak eleget tenni, ez a feladat számottevően a tanácsokra hárul. A lakóház-felújítási hitelkeretből a fővárosban évenként 21 millió forintot kell fordítani társasházak és egyes személyi tulajdonban lévő kisebb lakóépületek helyreállítására, felújítására. 1960-ban a házkezelési igazgatóságok a felújítási hitelkeretből 240 millió forint értékben végeztek építőipari munkát. A házkezelőségekhez mind több karbantartási munkát igénylő bejelentés érkezik. A bejelentések száma tavaly már 668 000-re emelkedett. Bevezették az idén a kisebb karbantartási munkák visszaigazolását, és el kell érni, hogy ez a rendszer általánossá váljon. A visszaigazolás útján kap tájékoztatást a bérlő arról, hogy az általa kért munkát mikor végzik el. Sok felesleges érdeklőd döntől, utánjárástól kímélik meg ezzel a lakosságot. Rendezték az idén a bérbeadót és a bérlőt terhelő kötelezettségeket. A házkezelési igazgatóság elkészítette a lakásbérleti rendelet magyarázó gyűjteményét. A jogszabály értelmezését közzéteszik, s eljuttatják a lakóbizottságokhoz is. Évente 650 ezer karbantartási igényt kell kielégíteni, mintegy 20 ezer lakásban történik felújítás, és az állagvédelem 10—15 ezer bérleményt érint. Nem mindegy, hogy a házkezelési szerv tagjai ezt a munkát hogyan oldják meg. A lakosság gyakran a házkezelési szerv megítélésével alkot véleményt a tanácsról. Ha a karbantartási igények elvégzésekor egy százalékban rossz munkát végeznek, ez évente 6500 rosszul végzett munka. A házfelügyelők munkájáról beszélt ezután. A házfelügyelők többsége becsületes ember, de van közöttük, alá szemben áll munkaadójával és a lakóépület egész közösségével, nem veti alá magát a lakóbizottságok jogait és kötelességeit meghatározó tanácsi rendeletnek. A rosszul dolgozó, hanyag, a lakóközösséget semmibe vevő házfelügyelői probléma egyben lakásügyi probléma is. Amíg a lakáskérdés megoldása pontot nem tud tenni az ügyre, addig ott, ahol a szép szó, a nevelés nem használ, a lakóbizottságok és házkezelési szervek éljenek a házirendben biztosított adminisztratív eszközökkel. A lakóbizottságok társadalmi szerepét és jelentőségét növelni és fokozni kell. Legyen a lakóépület a dolgozó olyan otthona, ahol mindenki becsülettel elvégzett munkája után felüdülést, pihenést és nyugalmat nyer. Befejezésül hangoztatta: az irányelvek nem tartalmaznak felelőtlen ígéreteket, a józanul felmért, kiszámított lehetőségek teljesítését tűzték ki feladatul. Kérte, hogy a második ötéves terv idejére szóló épületjavítási elveket fogadja el a tanács. A beszámolót szünet követte, majd megkezdődött az előterjesztés feletti vita. Ötmilliárd a házak védelmére Sor- és tömtősisisrozás Filmkockák a kongói drámából Pillanatfelvétel a szocialista országok segítségéről: Maria Siejka, lengyel ápolónő, a thysville-i Károly-kórházban, egyik kis betegével. Patrice Lumumba utódja, Antoine Gizenga vezetésével a törvényes kormány folytatja igazságos harcát a valóban szabad, egységes Kongóért. A belgák úgy távoztak Kongóból, hogy maradtak. Baudouin király ejtőernyősökkel beszélget... Az egyik legtragikusabb pillanat: Dag Hammarskjöld, ENSZ-főtitkár megérkezik a leopoldvillei repülőtérre. Az ENSZ-vezetés részrehajlásának egyik legszomorúbb következménye: Lumuniba miniszterelnök és Okító, a szenátus elnöke, 1960. decemberében, már hátrakötött kézzel.