Esti Hírlap, 1961. július (6. évfolyam, 153-178. szám)

1961-07-01 / 153. szám

Lemaradt a Beloiannisz Félévvégi gondok Közép-Európa legnagyobb híradástechnikai gyárában - Az okok Szervezetlen kutatás, későn érkező anyagszállítmány Nem teljesítette első féléves tervét a Beloiannisz Híradás­technikai Gyár, körülbelül 10­­—12 százalékkal lemaradt. Ez a 10—12 százalék azonban több milliós kárt jelenthet — ha be nem hozzák — a népgazdaságnak, az export­nak. A lemaradásért ki hibáz­tatható? Ha hiányzik egy kicsiny alkatrész Erről beszélgettünk az üzem vezetőivel. Az első, amit el-­­­mondanak, már bizonyítja, hogy valami nincs rendben. A mikrohullámú gyáregység az első negyedévben mindössze kilenc százalékra teljesítette előírt tervét, a második évne­gyedben viszont 244,6 száza­lékra. A féléves tervet tehát túlteljesítette, de nagyon egyenlőtlenül. Az első három hónap után ez volt az üzem legsúlyosabb gondja. Oka gyá­ron kívüli: nem ka­ptak meg idejében fontos alkatrészeket a Remixtől. A nagyértékű mik­rohullámú berendezések ké­szen álltak a gyárban, de mert a néhány forintos alkatrésze­ket nem kapták meg, a készü­lékek befejezetlenül várták sorsukat. A mostani lemaradás fő oka a kisközpont-részlegben ke­resendő. Itt készülnek az úgynevezett faluközpontok. Ezek új rendszerű húsz-har­minc vonal kapcsolására al­kalmas, modern kis telefonköz­pontok. A gyár az év eleje óta készít ilyen berendezéseket. Mint minden újdonsággal, ez­zel is voltak gondjaik. A doku­mentáción többször változtat­tak, sok volt a kutatási téma is, amíg kifogástalanná vált a ké­szülék. De még ez sem okozott volna bajt, ha a nagyüzem megfelelő segítséget kap. Párhuzamos, felesleges kutatás A nagy gyárnak azonban­­— bár állandóan új berende­zéseket kell gyártási program­jába ' iktatnia' ’ — nagyon kicsi a kutatógárdája. A két nagy híradástechnikai kutatóinté­zetben csaknem ötször annyi kitűnő szakember dolgozik, mint a gyár fejlesztési osztá­lyán. A kutatóintézetektől vi­szont a Beloiannisz gyakorlati­lag semmi segítséget nem kap. A híradástechnikai kutatás általában is nagyon szétforgá­­csolódott. A két kutatóintéze­ten és a Beloiannisz fejlesztési­ osztályán kívül, híradástechni­kai kutatással és fejlesztési té­mákkal foglalkoznak a Tele­fongyárban, a postán, az Elekt­romechanikai Vállalatnál és az Elektronika Ktsz-nél, összesen tehát hét intézményben dol­goznak kutatók — nem ritkán ugyanazokon a témákon. Jó lenne mielőbb egybehangolni munkájukat, hogy ne dolgoz­zanak párhuzamosan, sokszor fölöslegesen. Elhanyagolják a Beloian­­niszt, a híradástechnikai alap­anyagokat gyártó vállalatok is. A faluközpontok például azért sem készülhettek el időben, mert a csepeli fémmű nem küldött el idejében egy fontos anyagot. A gyár ekkor kül­földről rendelt, de nem ponto­san azt kapták, amit kívántak, hosszadalmas munkát kellett végezni az üzemben, ez pedig késést okozott. S bár az alap­anyag-gyártó vállalatok tervé­ben a híradástechnika rendelé­sei nem jelentősek, a pontatlan szállítás az anyag értékét sok­szorosan felülmúló kárt okoz. A miniszter utasítása A Beloiannisz lemaradásá­nak okait tehát elsősorban nem a gyárban kell keresni. Az első félév most arra figyelmeztet, hogy az iparvezetésnek jó elő­re gondolnia kell arra: gyor­sabban fejlessze az alapanyag­­gyártó vállalatokat, hogy mire a késztermékeket előállító üzemnek szüksége van rá, már kellő mennyiségben álljon ren­delkezésre alkatrész és nyers­anyag. És nemcsak a hír­adástechnikai iparág veze­tését terheli a felelősség, ha­nem minden felsőbb szervet, ahonnan a Beloiannisz-gyár segítségére kellene sietni. Jel­lemző például, hogy bár a ko­hó- és gépipari miniszter már­cius­­ 6-án személyesen adott utasításokat a gyár megsegíté­sére, a pontokba foglalt intéz­kedés sok tételét a mai napig sem teljesítették. Az utasítás első pontja például elrendelte, hogy március 31-ig három ki­váló szakembert át kell helyez­ni a Beloianniszba. Ez a mai napig nem történt meg. Az utasítás második pontja ki­mondja, hogy május 3-ig húsz fővel meg kell erősíteni a gyár mérnökgárdáját. Június végét írják, de ezt az utasítást sem hajtották végre. Nem tudnak a gyárban arról sem, hogy a miniszteri utasítás többi részé­re vonatkozóan — időbeni gon­doskodás az importanyagokról, a huzalokról — történt-e vala­mi. Van tennivaló az üzemben is. Idejében kellett volna gon­doskodni például a faluköz­pontot készítő munkásgárda kellő kiképzéséről. Bár nem ez a legdöntőbb, de ez is akadá­lyozta a munkát. A fő okok mindenképpen a gyáron kívül keresendők, s ez arra int, hogy, akik­ e nagy gyár ügyeit inté­zik, az eddiginél nagyobb gon­dossággal foglalkozzanak a Beloiannisz jelenével és jövő­jével. Gesztelyi Nagy Zoltán f MTI-sortő : Gere felvs hét és félmillió füzet A kereskedelem felkészül az új tanévre. A Fővárosi Kultúrcikk Kis­kereskedelmi Vállalat a kö­vetkező tanév megindulásáig feltölti a boltokat tanszerek­kel. Megfelelő mennyiségben tartalékolnak külföldi papír­árut, füzeteket, fa­iskolaszere­ket, csehszlovák krónokat, ra­dírt. Különféle füzetekből körül­belül hét és félmillió darabot szállítanak a budapesti papír­­üzletekbe. Az előző években bevált gyakorlat alapján az idén is készítenek az ÁPISZ- boltok egységcsomagokat, ame­lyek osztályok szerint tartal­mazzák azokat a füzeteket, amelyeket mint kezdőfelszere­lést az iskolák előírnak. Külföldről hoztak be rajz­táblákat, vonalzókat, három­szögeket, fa tolltartókat. Nagy lesz a választék olcsó diáktöltőtolla­kból. Az ÁPISZ-boltok már elvál­lalják az iskolakönyvek köté­sét. A nagykereskedelmi válla­lat holnap kezdi meg a tansze­rek kiszállítását a bolthálózat­ba. FIGYELEM! Felhívjuk a nagyközönség figyelmét, hogy ismét kapható az igen közkedvelt és vesehajtásra is kiválóan alkalmas FACHINGEN! GYÓGYVÍZ Beszerezhető minden gyógyszertárban! Csendes, derült idő Ma délelőtt 23 fok A Meteorológiai Intézet elő­zetes előrejelzése szombat es­tig: Csendes, derült idő, a nap­pali felmelegedés fokozódik. Budapesten pénteken délelőtt a hőmérséklet 23 fok. Két pillanatkép a rómaiparti campingből Rezeda utca­ igsem tudtam eddig a Taro­lt tongai Avarua városáról. Diákkoromban hallottam utol­­jára az Egyenlítő és a Déli­sark közötti Cook szigetcso­portról. Óceánia kamaszfejjel olvasott rejtélyes, ismeretlen távolság volt. S most levelet kaptam, furcsa angol—magyar keverék nyelven fogalmazott írást, Polinéziából. Mister Kelemen küldte. Az illető semmi közelebbit nem ír magáról. Érdeklődik. Vajon min töri a fejét, mi izgatja a maori polgárok között, mire vár sürgős, azonnali választ? „Hónapok óta vitázunk két öreg barátommal — írja — a Rezeda utcán... Mindhárman másra emlékezünk. Hadvara Csepelre esküszik, Bauer tíz fontot tett Pestlőrincre, én vi­szont bizonyos vagyok, hogy a Rezeda utca Budán, a Lágy­mányoson van." Kelemen, Bauer és Hadvara a Csendes-óceán partján, ba­nánligetek, kókuszpálmák kö­zött a Rezeda utcáról vitat­koznak. Szomszédaik, ha hall­ják, a ke­tény magyar szavak­ra rosszallóan megjegyzik: „bloody foreigners” — átkozott idegenek. Mert bármilyen név­re is állították ki Kelemen Bé­la passeportját, akármilyen szigorú boss is­madvara­s lo­jális brit állampolgár Bauer — mégis a Rezeda utcán töpren­genek. Ananászhámozás köz­ben pattogatott kukoricára jön kedvük, a konzervkávé kever­getése mellett Duna-parti ká­véházba kalandozik gondola­tuk. S ha whiskyt isznak — szódával vagy szóda nélkül — a pesti víz hasonlíthatatlan íze után vágynak. A legfényesebb lokálnál kedvesebb számukra az Akácfa utcai kis vendéglő, ahol rekedt pianinó mellett suttogja a tápár a régi-régi dalt." Mindent megkaphatnak a szelíd maori és az emberevő fehér társadalomban — elége­dettek azonban nem lesznek. Akár tőkepénzesek, akár sze­génylegény csavargók, mindig Magyarországról álmodnak, az öreg trafikosról, egy csomag magyar cigarettáról , a Reze­da utcáról. L­evélre válaszolni illik. Fe­lelni próbálok én is, őszintén Kelemeneknek Ava­rua városába, Rarotonga szige­tére, Cook Islands újzélandi domíniumra. Úraim! Elküld­tem címükre egy Budapest-tér­­képet. Ezen megtalálhatják a csepeli, a lágymányosi, a lő­rinci Rezeda utcát. Sőt, eláru­lom, van Rezeda utca Erzsébe­ten, Soroksárott, Hidegkúton is. Megtalálhatják? Én és tíz­millió hazai bennszülött igen j ön, miszer Kelemen és Had­vara és Bauer és a többi „bloo­dy foreigners’’ nem. Óceániá­ban s a világ bármely pontján a Rezeda utca esetleg kis feke­te vonal a térképen, hat apró betű — önöknek vágy, illúzió. Budapesten flaszter, ház, kert — élet. Mi nem tudunk és nem akarunk elszabadulni a Rezeda utcától. Nekünk min­den út, tér, liget, szöglet — minek erről beszélni? — hoz­zánk tartozó, elszakíthatatlan. A hazánk. László Miklós T­ovább! Alig múlik el nap, hogy ne hallanánk újabb építési módszerről. Egyszer panelbe­mutatót rendeznek, aztán a szakemberek, a sajtó előtt új anyagokat vizsgáztatnak, épí­tettek már kísérleti lakótelepet is, most éppen legutóbb hírül vettük, hogy tehetséges mérnö­kök olyan házakat terveztek, amelyeken már egészben lehet helyére tenni az előre gyártott fürdő- s az előszobát. Ez ör­vendetes, de ha nagy építkezé­seinket járjuk, a ritka ki­vételtől eltekintve, mindenütt hagyományos módszereket lá­tunk: téglát téglára malteroz a kőműves. Pedig a kutatók, a tervezők megformáltak már kispanelt és nagypanelt, kis­­blokkot és középblokkot, kísér­leteznek habfalakkal, perlittel, tufával. Néhány építkezésen — jóval kevesebb helyütt, mint kívánatos lenne — használják is a korszerű anyagokat és módszereket. De egészében még a kísérle­tezés fázisát éli nálunk a modern építési mód. Félreér­tés ne essék: nem sokalljuk a kísérleteket. A fejlődés egy eszköze, mi több, serkentője is a szakadatlan kutatás. Az sem baj, hogy nem minden eljárás válik be, végső fokon a kudar­cok is hozzájárulnak az ered­ményhez: figyelmeztetnek, mit nem vagy mit hogyan nem szabad tenni. Ám jóból is megárt a túlzot­tan sok, a mindenfelé­ kutatás elfedi könnyen a célt. Meg kel­lene szoknunk, hogy ne akar­juk újból feltalálni, amit má­sutt már bevált módszerként hasznosan alkalmaznak. Nem egy baráti ország építészete nagyipari módon használ olyan eljárásokat, amelyekkel a mi kutatóink ma még csupán kí­sérleteznek. S ha annyi más­ban érvényes a nemzetközi munkamegosztás, miért nem folyamodunk ehhez az építé­szetben is? Célratörőbb, határozottabb kutatásra és kísérletezés­re van szükség! Ki kellene vá­lasztani a sok elképzelhető és ismert mód közül azt a néhá­nyat, amely hazai anyag, s gép­parkbeli vagy más adottsá­gainknak megfelel, s azzal — az erők koncentrálása révén — hatékonyan foglalkozni és tö­rődni kell! Mi tizenöt esztendő alatt egymillió lakást akarunk felépíteni. Soha ebben az or­szágban építő előtt szebb és és lelkesítőbb cél nem volt, mint ez a terv, amely otthont kíván adni családok százezrei­nek De téglát ragasztgató, el­avult építési módszerekkel, a kutatásra fordított anyagi és szellemi erők szétforgácsolásá­­val sokra nem megyünk! Korszerűbben kell építeni. Vannak — különösen az ipari építkezésben — már olyan ta­pasztalataink, amelyekre nyu­­godtan építhetünk a szó leg­szorosabb értelmében. Építész­gárdánk nemzetközi színvona­lon is elismert. Néhány alap­vető nyersanyag kellő mennyi­ségben már rendelkezésre áll. Az idő sürget. Tizenöt esz­tendő nem sok, egymillió la­kás viszont nagyon sok.­ És na­gyon sok az otthonra váró csa­lád is. Túl kell jutnunk tehát — s ezt következetes intézke­dések elősegíthetik — a terve­zés, a kísérletezés szakaszán, s végre meg kell kezdeni a terv­szerű, modern építkezést. Ko­runk szigorú parancsa ez, ki­térni előle nem lehet. Egyes tervek és egyes bemutatók he­lyett legyen a szó végleg és ha­tározottan a korszerű építke­zésé. Lantos László KATÓ UNATKOZIK Vakáció vagy lustálkodás — Mi a pihenés — Az évzárástól a nyaralásig Hálószatyor a vállára dobva, a szatyorban törülköző, fürdő­ruha. Egy elhajított ősziba­rack-magot rugdal, közben a forintos fagylaltot nyalogatja. A vakációzó diák szobra lehet­ne. Szomszédolás, strand — Strandon voltál, Kató? — Ühüm. Szcsókolom. A „szcsókolom” óvodásán éneklő hangsúlya már nem vág egybe Kati nagylányos frizurá­jával, de az ilyen anakroniz­musok a fruskák természetraj­zához tartoznak. — ..... — Most hová? — Lógok egyet, amíg anyáék hazajönnek. — Nem megy nyaralni? — Majd augusztusban. Föld­várra van apáéknak beutalá­suk. — Mivel töltöd napközben az időt? — Lustálkodom. Óriásiakat alszom, meg szomszédotok. — Nem unod? — És ha unnám? Anyáék hat óra körül keverednek ha­za. Úgy osztom be az időm, ahogy akarom. Délelőtt takarí­tok, bevásárolok, aztán ebéd, utána strand. Ha rossz az idő, akkor nagyon unalmas. — Mégis mit csinálsz? — Olvasok, esetleg beme­gyek apához a hivatalba, de az rém unalmas. Anyát a rende­lőben nem lehet zavarni, hoz­zá nem mehetek. Néha megvá­rom, s együtt megyünk haza. Felügyelet nélkül — Ki főz? — Anya. Este. Én csak mele­gítek másnap. — Nagy lány vagy, jövőre gimnazista leszel. Miért nem vállaltál valami szünidei munkát? Négy óra elfoglaltság nem a világ, a fizetést meg — gondolom — tudnád hova ten­ni. — Anyáék nem akarják. Azt mondják, pihenjek inkább, le­gyek levegőn. — Jó így tengeni-lengeni? — Jó. Az ember lóg az ut­cán, mindig van látnivaló. Imádom a kirakatokat. — Amíg nyaralni mentek, ez lesz a programod? — A lányokkal is összejö­vünk nagynéha. Sokan marad­tak az osztályból Pesten. Ma is öten voltunk a strandon. A többiek is csak később mennek nyaralni. Bekapja a tölcsér maradé­kát, élesen rám néz. — Ez most ellenőrzés? — Csak kíváncsiság. — És aztán telefonálni tet­szik anyának, hogy ne hagyja­nak csavarogni? — Szerinted ezt kellene ten­nem? Megrándítja a vállát, hang­jából önbizalom árad. •— Anyáék tudják, hogy en­gem nem kell félteni... — Még örülnek is, hogy egész nap felügyelet nélkül csavarogsz? A kislány hetykesége elillan, szája durcásan legörbül: — Azt nem mondtam. Jövőre okosabban ... Nem akarok én Katónak he­­gy­ibeszédet tartani, el is bú­csúzom tőle. A kérdés azonban foglalkoztat. Ez a kislány nem az egyetlen kamasz, aki az év­záró óta felügyelet nélkül lóf­rál egész nap. Nem kis gond ez a szülőknek — de vajon nincs más megoldás? Este felh­ívom Kató anyját. — Nem tudtátok volna a gyereket elhelyezni valahová? — Minek? Egész évben úgy­is bent ül az iskolában. — Így jobb? — Mit csináljak vele? Nem csecsemő már, hogy egy szom­széd vagy rokon felügyelete alá helyezzem. Tanuljon ön­állóságot! — Táborba se mehetett vol­na? — Eddig minden nyáron volt. Az idén itthon akart ma­radni. Nem örültem neki, de augusztusig kibírjuk valahogy. Azt hiszed, engem nem idege­sít a dolog? — Az apjának mi a vélemé­nye? — Hagyd el. Rengeteg vita volt emiatt, ő sportkörbe akar­ta íratni­, de mit tudom én, mi­lyen társaság van ott? Fiúk is járnak oda, nem akarom, hogy kísérgessék. — Az utca megfelelőbb? — Mit csináljak? Jövőre okosabbak leszünk. Jövőre. De Kató most van felügyelet nélkül. Ő is, és mindazok, akiknek a szülei­­ nem gondolták meg előre, hogy a serdületlen gyereknek nem az utca jelenti a legjobb szün­idei kikapcsolódást. A vakáció java része hátra van — még mindig van mód és idő, hogy szervezett elfoglaltságot bizto­sítsanak a lézengő gyerekek­nek. • Nóti Ilona

Next