Esti Hírlap, 1961. augusztus (6. évfolyam, 179-205. szám)
1961-08-01 / 179. szám
MTA A GYÁRUDVARON Hasznosé az érettségi a gép mellett? Válasz: a Rózsafa utcából — Negyven százalék tanul A múlt esztendő végén az egyik gyárudvaron az anyag-■ mozgató segédmunkások beszélgetését hallgattam. Szállításra váró nagy, fehér ládán két fiatalember üldögélt, s egyik említette, hogy tegnap nála járt a KISZ kultúrfelelőse — mint ahogy ő mondta — agitálni —, hogy iratkozzék be a dolgozók iskolájába. — Megmondtam neki, hogy semmi szükségem nincs arra a nyolcadik osztályra. Ismerem a betűket, elolvasom az újságot, megírom a levelet, ha kell, még a miniszternek is. A két kezem után pedig mindig megélek. S ha tegnap találkoztam volna a segédmunkással, elhívom egy gyárba. Nem nagy, alig néhány száz ember dolgozik benne, de büszke gyár, mert ott már kialakulóban van a korszerű ember, a jövendő munkásának típusa. A fizikai munkások közül is sokan érettségiztek, az irodai alkalmazottak pedig szép számmal egyetemre járnak, szóval a gyár munkásainak 40 százaléka valamilyen formában tanul, művelődik. Gimnázium, technikum, egyetem Lapozzuk csak fel Barna Istvánná személyzeti osztályvezető füzetét. Abból mindent megtudhatunk. Azt, hogy öten végeztek a múlt évben gépipari technikumot, ebben az évben tizenhárman járnak még oda, hárman általános gimnáziumba, MEO-tanfolyamra öten, műszaki továbbképzésre heten, egyetemi előkészítő tanfolyamra öten jelentkeztek. Kilencen elvégezték a műszaki egyetemet, egyik hallgató nemrégen védte meg a diplomáját, másik pedig most készül, hogy megnyerje ezt a tudáscsatát is. Miért tanulnak ezek az emberek? Csak azért, hogy elkerüljenek a valóban nagy fizikai erőfeszítést kívánó munkapadtól? Egyik érettségizett menetköszörűst például már hívták a gép mellől a MEO-irodára. De nem volt hajlandó elhagyni a gépet, visszatartotta a szakma szeretete. Beszéljenek erről inkább ők, az érettségizett szakmunkások. Műveltség és szabadidő Trautmann János nem a munka mellett végezte el a gimnáziumot, hanem 1958-ban érettségizett a Bolyai Gimnáziumban, majd még abban az évben jelentkezett a Wesselényi utcai szakmunkásképzőbe. Szerszámköszörűsnek tanult. Három éve dolgozik a gyárban, vezetői nagyon elégedettek vele. Munkáját intelligens emberhez méltóan végzi, s mindig számíthat rá a gyár. — Érzi hasznát az érettséginek? — Feltétlenül. Sokkal könynyebben megtanultam a szakmát, mint mások. De legalább ugyanennyit használ az embernek a gyáron kívül is. Egy érettségizett bizonyos műveltségre tett szert, ésszerűen be tudja osztani például a szabad idejét. Nagy Ferenc ugyancsak egészen fiatal ember, Trautmann Jánoséhoz hasonlóan alakult a sorsa. Vidéken végezte el a középiskolát, repülőtisztnek készült, de a romantikusnak tűnő álmon már maga is mosolyog Akkor egyszerűen azért bukott el a „repülőtiszti terv”, mert nem tudta, hol jelentkezzen felvételre. Barátjával jött Budapestre, majd ide a gyárba szerszámköszörűsnek. Tőle is ugyanazt kérdezem. — Hasznos-e az érettségi? Vagy pontosabban: egy szakmunkásnak hasznos-e a középiskolai tudás? A válasz ugyanaz: — Még akkor is hasznos, ha gép mellett marad az ember. Az is látható haszon például, hogy egy érettségizett munkásnak kevesebbet kell magyarázni, önállóan eligazodik a tervrajzokon. — Van-e valami távlati terve? Vállat von, ami azt jelenti: pillanatnyilag elégedett. Bogáry ötösei Bogáry József a gyári munka mellett érettségizett. Betanított munkásként kezdte életét a gyárban, ma a műszaki fejlesztési osztály technikusa. Az ő sorsa jelkép, jelképezi, hogy mennyire viheti egy munkás, ha szorgalmas, és akar. Az idén végezte el a technikumot kitűnő eredménnyel. Az ötösöket nem osztották ingyen, de érdemes volt az estéket, az éjszakákat tanulásra fordítani, mert a kitűnő bizonyítvány után jogosan pályázhat a műszaki egyetemre. Mert ilyen terveken gondolkodik, mert a lehetőségek messze, nagyon messze röpíthetik az embert. S mindezt a makacs segédmunkásnak is mondom még egyszer: van Budapesten egy büszke gyár, ahol a munkásoknak majdnem a fele tanul. Ezt a gyárat Kalibergyárnak nevezik, ott van a Rózsafa utcában. Simon Lajos ment — de nem nyugalomba. Nyugdíjas évei alatt eddig 15 újítást nyújtott be, s azok között volt egy, amelyet ma már a Kolosik-féle csavarfej-hornyolóként emlegetnek. Ez a gép sok kézi munkát helyettesít, sokkal jobb eredménnyel. — De vannak már sokkal jobb, megfelelőbb gépek is — magyarázza, s rajzokat mutat. — Ez a sok rajz mind egy-egy megoldás lehetőségét vázolja. Hiányzik a gyár A vendégmarasztaló asztal mellett sok mindenről szó esik. Beszélgetés közben a gondolatok útjain egyszer csak 1919- hez érünk. — Én akkor nem voltam kommunista, sem hős. Én kérem, csak éreztem, hogy hova tartozom. Jelentkeztem a vörösőrségbe — emlékezik. — De aztán ott voltam a ludovikások és a monitorok leverésekor. Aztán sok hetes, hónapos bujdosás következett, de a szomszédom elárult. Kolosik bácsi ma is dolgozik. Kéthavonta bejár a gyárba, s egy hetet tölt kedvenc gépei között, tanítja a fiatalokat is. — Bár lehetnék többet is ott bent. Nagyon hiányzik a gyár. Életem nagyobbik része benne maradt. Kiss Dénes A nyugtalan nyugdíjas Hatvanhat év egy gyárban ♦ A Kolosik-féle gép ♦ Tizenöt újítás nyugdíjas korban Kolosik Ferenc nyugdíjas lakatosról több rendkívülit hallottunk.- Elképzeltünk hát egy embert, egy arcot, olyat, amilyen egy 77 éves, még mindig dolgozó munkás arca lehet. Elég messze járt képzeletünk az igazságtól. Újra bebizonyosodott, hogy egyfajta embertípus képviselői, akik átdolgozták az életet, már az ötvenedik év után alig öregszenek. Mozgékonyak, frissek maradnak, s éltető elemük továbbra is a munka lesz. Tizenegy éves volt... Vác kertvárosában, egy szép, virágokkal, fákkal övezett udvarban látogattuk meg Kolosikékat. Egy szeder, s egy diófa borít fölénk zöld bolthajtást. Kedves kis ház, s az udvar végében még méhes is. A kerti asztalon műszaki rajzok. — Én ezt halálomig nem hagyom abba — mondja Kolosik Ferenc. Olyan ember ő, akivel azonnal bennsőséges kapcsolatot lehet teremteni. — Ha ez a munka nem lenne, nem is tudom, mihez kezdenék. Hatvanhat éve már, hogy 11 éves korában munkába állt a Csavarárugyárban. Munkába állt, mert nélkülözhetetlen volt az a néhány fillér. — Akkor talán egyötöde lehetett a gyár a mainak — emlékezik. Nyugdíj vagy nyugalom Vele indult a munka 1946- ban, ott van az első napoktól az üzemben. Három nagyobb kitüntetést kapott. Nyugdíjba 1959-ben, 74 éves korában TÜKER FIÓKOK IS ÁTVESZIK A HULLADÉKOT OKTÓBERIG A lakásban található papír, rongy, vashulladék átadható a legközelebbi TEKER fióknak, vagy 310V átvevőhelynek IBUSZ-különvonatok Az IBUSZ augusztusban 15 „menetrendszerű” különvonatot indít az ország legszebb tájaira. Augusztus 6-án Fonyódra, Hajdúszoboszlóra és Debrecenbe, Porvacsesznekre, valamint Győrbe, 13-án Fonyódra, Egerbe és Miskolcra, 20-án Fonyódra, Egerbe és Szilvásváradra, 27-én pedig Fonyódra, Gyöngyös—Mátrafüredre, Pécsre és Békéscsabára indulnak különvonatok Budapestről. Különvonatainak programjába az IBUSZ beillesztett egy kétnapos kirándulást is. Ennek részvevői 19-én utaznak el Szegedre, és 20-án térnek vissza Budapestre. Ezenkívül — kellő számú jelentkezés esetén — szerdánként is indul különvonat a fővárosból Siófokra és Balatonfüredre. Magyar üvegkombinát épül Kubában Kuba hazánktól rendelte meg első üvegipari kombinátját, melynek szállítására a két ország már megállapodott. Az első kubai üveggyárban öblös üveget, üvegszálat és ragasztott biztonsági üveget állítanak majd elő. A gépi berendezéseket és a szükséges más speciális építési anyagot is Magyarország szállítja. Több a boros- és sörösüveg Salgótarjánban a napokban kezdték meg egy új gép próbáját, mellyel naponta 40 ezer nemesnyakú, hosszú, zöld borosüveget állíthatnak elő. A Műszaki Üveggyár korszerű villamosfűtésű kemencéjében hajlított üvegeket készítenek. Elsősorban domború biztonsági üveget gyártanak ebben a kemencében, s autóiparunk fokozódó igényeit elégítik ki. Az Ajkai Üveggyárban az idén üzembe helyezik a finom öblösüveg új üzemének első részegét, amely 300 tonna évi ka- i paritással dolgozik majd. A legidősebb az egyik legfiatalabbat tanítja a szakmára. Forint Amikor tizenöt évvel ezelőtt megjelent, magyarázni kellett, hogy mit ér. S hogy valamennyire érthető legyen az akkori pénztengerben, így is magyarázták: egy forint, egyenlő négyszázezer quatrillió — huszonkilenc nullával írják — pengővel. A pengőt valóban csak így, nullákkal mérték. A nagy számok talán sohasem voltak annyira értelmetlenek, bonyolultak, és főként labilisak, mint az egy, egyetlen forinttal történt összehasonlításban. Mert amikor a forint megkezdte közéleti szereplését, már nem lehetett vitatni az ország talpraállásának első mozdulatait. A forint megjelenésének napján a Garay téri piacon már a szó békebeli értelmében kínálták a disznózsírt. „A libazsír a múlt heti tizenöt milliárd adópengőről ötmilliárd adópengőre, illetve huszonöt forintra esett" — írta 1946. augusztus elsejei számában a párt lapja. — „Az eszményi asszonyt már csak forintért lehet megtekinteni az Ady-moziban” — közölte a lakossággal egy korabeli hirdetés. Ha az ember az akkor megjelenő újságokat lapozza, keresi bennük a forint megjelenését követő eseményeket, vagy felidézi emlékezetében saját tapasztalatait, úgy érzi, hogy elmúlt századokba, idegen világba tévedt. Az idő jórészt eltemette már a fogalmakat, s a forint születése történelemmé vált. Gondolom, a tanároknak alaposan fel kell készülniük, hogy megértessék az azóta felnövő nemzedékkel a forint világra jöttének jelentőségét. Ma még csak 15 éve, hogy megkezdődött hazánkban a stabilizáció és elindult hódító útjára a forint. Néhány nap kellett csak hozzá és a fővároson kívül vidéken is győzött. Amikor a bányákban jelent meg, ugrásszerűen emelkedett a széntermelés. És amikor eljutott a falvakba, válaszként elegendő gabona érkezett a városokba, Budapestre is. E siker alapján a kommunista párt már az első napokban jogosan lépett fel azzal a követeléssel, hogy minden területen felül kell vizsgálni az ipari és közszükségleti cikkek árát, s kemény kézzel letörni a spekulánsok mesterkedéseit _ A forint, s vele az ország újjáépítése rohamosan haladt előre. Tizenöt év nem nagy idő a történelemben, de ami azóta történt a szocializmust építő Magyarországon, évszázadok haladásával versenyez. Mire épült a felszabadult ország első jó pénzének szilárdsága, mi adta azt az alapot, amely napok alatt biztosította a gazdasági és politikai győzelmet? A választ, mint azóta valamennyi kérdésre, azok adták meg, akik rendületlenül, a jövőbe vetett hittel sorakoztak a kommunisták mellé, s már a felszabadulás első perceiben a munkapadokhoz álltak. A forint megjelenésének napján egyórás túlmunkára készültek az üzemek, gyárak munkásai. S ezen a napon, a háborúban lerombolt egyik nagy kőbányai gyár termelése már elérte az 1938-as színvonal 65 százalékát. A Magyar Pamutipar ifjúmunkásai tizenhat órát dolgoztak a gép mellett egyfolytában, de felnőttek módjára dolgozott az egyik legnagyobb fővárosi gyár, a Ganz 2700 ifjúmunkása is. Ez volt és marad mindig — a munka — az előrehaladás alapja, a forint tartaléka. Persze, a reakció, amely sokszor próbálta élére állítani a forintot, hogy elguruljon a semmibe, és azok, akik csak ahhoz szoktak, hogy arannyal, az arany mennyiségével mérjék a gazdagságot, ezt sohasem tudták és nem is akarták megérteni. De a sikert el kellett ismerniük. Az angol Daily Herald 1946 augusztus elején már így fogalmazott: „Magyarország valami olyat mutatott, ami hasonlít egy pénzcsodához. Az új pénz lehetővé teszi, hogy az ország nekilendüljön az újjáépítésnek.’’ Igazat írt, az új ország feléépült, Paizs Gábor Kalóriatöbblet házi eljárással Nyeles szénelosztó • Érdekes újítás fűtésjavításra Figyelemre méltó újítással jelentkezett Antóni Sándor mérnök, az Energiagazdálkodási Tudományos Egyesület munkatársa. Olyan szénlapátot szerkesztett, amely házi használatban automatikusan osztályozza a szenet, s megakadályozza, hogy a szénpor és más, használhatatlan tüzelési anyag kárt, vagy balesetet okozzon a fűtésnél. — Az újítás lényege olyan lyukacsosítás, amely csak a jól fűthető szenet tartja meg a lapáton — mondja Antóni Sándor. — A szénport és a mellékanyagokat jó hatásfokkal igen nehéz eltüzelni, ez a háztartási kályhákban és tűzhelyeken nem is lehetséges. Cserépkályhák felrobbanását a legtöbb esetben a nagy portartalom okozza. A most szerkesztett lyukacsos lapát ezt megakadályozza. A különválasztott szénpor és apró dara később felhasználható oly módon, hogy kilogrammjához másfél deci vizet adva veszély nélkül kitűnően tüzelhető. A kirostált anyagból mintegy 3—5 kilogrammot ajánlatos egyszerre eltüzelni. Hatszáz nyeremény a lottó jutalomsorsolásán Augusztus 4-én rendezik az esedékes havi tárgynyeremény-húzást, amelyen a 28. játékhét szelvényei vesznek részt. Ezek között 600 értékes nyereménytárgyat sorsolnak ki. Ezúttal hat főnyeremény jut a legszerencsésebb játékosoknak: három 2 szoba, hallos öröklakás a XIII. kerület, Kárpát utca 2. számú lottóházban, egy kétszobás, kertes lakás a XI. kerületi lottó-lakótelep Homonna utca 12. számú kis társasházában, egy bárhol felépíthető kétszobás családi ház és egy Moszkvics személygépkocsi. Ezenkívül többek között nyolc szobabútort, huszonhét motorkerékpárt, negyvenöt televíziót és huszonhét hűtőszekrényt sorsolnak ki. • vFunépsBÚm Sas lass * * 88 millió gyümölcsfa ♦ Vezet a Duna—Tisza-köze Csaknem negyedszázados szünet után ismét gyümölcsfaösszeírást végeztek, s ennek végeredménye most került nyilvánosságra. A gyümölcsfaállomány nagymértékű növekedése még a szakembereket is meglepte. Gyümölcsfáink száma a második világháború jelentős pusztításai ellenére is az 1935. évi 34,5 millióról 88 millióra emelkedett a tervszerű gazdálkodás eredményeként. A statisztikai adatok szerint 30,8 millió szilvafánk van, utána az alma következik 13,8 millióval, az őszibarackfák száma 10,7 millió, meggyfa 8,1 millió van az országban. A sor végén a mandula (0,9 millió) és a gesztenye (200 ezer) szerénykedik. A birsállomány 263 százalékkal növekedett, különösen a Közép-Dunántúlon, a Duna— Tisza közén és az északi hegyvidéken. . A szilvát nem számítva, valamennyi gyümölcsnemben a Duna—Tisza közének részaránya a legmagasabb. A gyümölcsfák száma itt ma 21,8 millió, 1935 óta majdnem megháromszorozódott. Itt terem a legtöbb barack, mandula és meggy. A gyümölcsfa-állomány nagymérvű növekedése a mezőgazdaság belterjes fejlődésének igen fontos jele.