Esti Hírlap, 1961. szeptember (6. évfolyam, 206-231. szám)
1961-09-01 / 206. szám
A VAKÁCIÓ UTOLSÓ NAPJA Szereti a szépet, a rendet Búcsú és felkészülés — Korán ébredt az ÁPISZ — Díszítik a tornatermet Szólhat már a csengő Búcsúznak a diákok a nyártól, a vakációtól. — Sajnos, vége... — ezt mondja K. É. a Fazekas Mihály gyakorló gimnázium tanulója. — Rövid volt, úgy érzem, mintha tegnap kezdődött volna. Az idén kemény munka vár rám, érettségizem, igyekszem, hogy a nagy próbatétel jelesen sikerüljön. Éppen ezért magyarból és történelemből nyárom átismételtem a tanultakat. Az új tanévre megvásároltam a könyveimet. Csodálkoztam, hogy még sorba se kellett állni értük. K. É. tehát felkészült. De hogyan készült az ÁPISZ az új tanévre? Valószínű kifogástalanul, mert K. É.-nak „még sorba se kellett állnia”. Volt valami újítás talán? — Nem! — feleli Miletich Lászlóné, a 805-ös bolt helyettes vezetője. — A kényelmes kiszolgálásnak csak az a titka, hogy „korán ébredtünk!” Már júliusban előkészítettük a füzetcsomagokat, a tollakat és más iskolai felszereléseket. Gondoltunk rá, hogy ne okozzunk a diákoknak bosszúságot a tanév legelső napjaiban. Pedig van itt munka éppen elegendő: a napi forgalmunk 60— 65 ezer forint. Még a kisiskolások is nálunk vásárolnak. Természetesen nem egyedül, ők még ahhoz — hogy úgy mondjan — túlságosan fiatalok. Az elsős táskája — Nézze, ott a pultnál az a szőke kislány elsős. Ismerem, már tegnap is itt járt a mamájával. Most éppen vita támadt közöttük. A kislány meglátott a kirakatban egy barna bőr aktatáskát. Igen ám, csakhogy a mama vágya egészen más. ő fekete lakktáskát szeretne látni a Zsuzsika hátán. — Nézd, Zsuzsi ... Figyeld csak! Azon a lakktáskán piros díszítés is van. Tudod milyen szép lenne az! De "Zsuzsi hajthatatlan! ■ - ! — ilyen táskám volt óvodás koromban is... Kész a tanterv ! Nem tudjuk, hogy végül is milyen táskát választottak az iskolakaput most átlépő Zsuzsinak, de annyi bizonyos, hogy mire olyan idős lesz, mint azok a fiúk, akik most Giró Szász Lászlóné keze alatt járnak, a Fáy András Gimnáziumban, már szabadon választhat az iskolatáskák dolgában. Mert ezek a fiúk már kész legények, s csak komoly ismeretekkel rendelkező pedagógusokat ismernek el igazi tekintélynek. Giró Szász Lászlóné ilyen pedagógus, s mégis örökösen tanul, nyáron két tábort is megjárt. Nógrádverőcén továbbképző tanfolyam hallgatója volt, ahol a középiskolai KISZ- tanároknak tartottak előadást. Magyar—orosz szakos, három éve tanít, s a nyáron ő is ismételt, akárcsak a diák. Éppen a negyedik osztály anyagát lapozta végig. — Mi az idei terv? — Tavaly az osztály KISZ- csoportja volt a legjobb a kerületben. A terv? Tartani a színvonalat. Az osztáy negyven százaléka építőtáborokban volt, a gyerekek tehát megerősödtek fizikailag, most tovább lépnek szellemileg is. Hogy az én munkámról is beszéljek? Csak ennyit: már elkészült a tanterv-beosztás. Most várom a csengő szavát... Talán izgatottabban, mint diákjaim ... Diák — tanár — pedellus S a pedellus kipróbálta-e már az iskolacsengőt? Igen, bár Bárdosiné, a Vörösmarty Gimnázium hivatalsegédje, mással volt elfoglalva. Rengeteg dolga van ma is: éppen most fejezik be a tantermek meszelését, néhány osztály új padokat is kapott, bővítették a fizikaszertárt is. A csengő jó, a portál is letörölte, fényesen várja a szeptember elsejét... S most, még a csengő megszólalása előtt közös kérdést intéztünk a pedagógushoz, a diákhoz, a pedellushoz. — Mivel tölti a vakáció utolsó napjait? A PEDAGÓGUS: Már nyolckor az iskolában vagyok. Tanmenetet írok. A DIÁK: Még egyszer tizenegyig alszom... A PEDELLUS: Díszítem a tornatermet... Horváth Éva — Mihály Ildikó oldal vv\\\\\\\\\\\\\\\\\\\v\v tnnepi műsort néztünk és taillgattunk a vidéki városban, hol diákéveim egy részét éltem és csalódással láttam viszont a kis színházat. Átalakították és eltűntek az egykori páholyok. Áldozatul estek annak, a manapság oly divatos szempontnak, mely lényegesnek tartja, hogy a nézőtér minden helyéről látni lehessen. Valamikor az volt a fontos, hogy az ember páholyban ült, páholyban... Amikor a színházat építették, az összhatás lebegett a szem előtt, az összkép, amit a nézőtér nyújt. Hogy aztán a páholyok mélyén ücsörgők hogyan láttak, az már szerencse dolga volt. Vannak még színházak, amelyek őrzik a hagyományt, és amikor beköszönt az ősz és páholyba kap jegyet az ember, izgalommal várja az estét, miféle ketrecbe vezérelte sorsának csillagzata. Kedvenc ülőhely: pótszék a babháromban. Két bársonyülőkés csücsülő a mellvéd partján, teljes kihajlási lehetőséggel, alkalmas arra, hogy a Váci utcában készült kisestélyi egész pompájában érvényesüljön. Harmadik ülőke féltakarásban, jól kivehető a férfiúi arcér, de hogy kit rejt a páholy mélye ott bent, hol a vakhátsó negyedik ülőhely kijelöltetett, csak beavatottak tudják. Szoktam ott ülni és látom a színpad túlsó harmadát. Látom, amikor bedobban az őrgróf, azt is hogy kardot ránt. De, hogy kit szúr le, azt csak hallom. Megismerem a cselszövő baritonját, amint utolsókat hörögvén dalolja: „Én immárom meheg-haha-hahalok ..És fölismerem csizmáját, mert, amikor utolsókat rúg a beste, két lába benyúlik a látószög sarkába. Népszerű kisszínházunk miniatűr páholyaiban helyet foglalni csak átmászó tornával lehet. Izgalmas mutatvány. Ha valaki jön, kettő kimegy, most egy széket a harmadik fölemel, a negyedik bebújik, a széket akkor a második mögéje igazítja és rajta kiáltásra az első hirtelen aládugja. Persze, aki egyszer itt leült, az fölállni többé már nem tud, előadás végén úgy szokták kiásni a romok közül. Elsőrangú színházi élmény a csavarszék. Beülsz, mellel a nézőtérnek, akkor a derekad kissé balra csavarod és ha nyakadon is tekersz egyet, úgy kis híján az egész színpad eléd tárul. Ha köhinteniakarsz, viszacsavarodsz, inkább ne köhints hát, csak nézz. A tag, amikor előadás végén feláll, teljesen félre van csavarodva, oldalt megy haza és másfél óráig tart, amíg törzse, nyaka, feje a helyére csavarodik. Zenekedvelőknek öröm a nyenyere-páholy. Székek múlt század elejéről átmentve, minden mozdulásra hangot adnak. Egyik nyekereg, másik nyikorog, harmadik nyakken-nyakkon, a negyedik négy hangon rzsikál és azt mondja: nyakknyikk-nyakk-nyakk... Közismert a csípő-páholy. Négy apróim konyhahokedli határolja egymást, egész előadás alatt azon izgulsz, hogy szomszédod székének széle odacsípi a nadrágodat és benne a vastag húst. Könyököd egész este szomszédod májában, viszont időnként érzed, hogy zsebedben idegen kéz keresi a zsebkendőjét. Legtöbb mélypáholy mélye kitűnő altató. Próbálsz egy darabig kilesni a réseken, két nyak közé bebújtatni orcádat, végül békésen elszunnyadsz és horkantasz aprókat. Aluszékonyság ellen legbiztosabb az emeletes pótszék. Hogy a hátsó is lásson, magas bárszéket tesznek némely színházi páholyokba. Hajmeresztő vállalkozás, tetőfedő munkásnak érzed magad. Míg cipődet előtted ülőnek hajfürtjei tisztogatják, ugyanakkor imádkozol, hogy véletlenül el ne szundíts. Aki itt egyensúlyát csak egy pillanatra elveszíti, fejjel zuhan a zenekar mélyébe. Kissé PA HOLY KÉSZÜLŐDÉS (Szűr Szabó Józsif rajza) Asszony a törzsgárda elején — Negyedszázad a Golfban — „Fészek" nélkül Kötelesség, jog Tíz nagy utca van ebben a „városban” a keresztutak számát hirtelen még Kasné sem tudná megmondani. Pedig ezeket a keresztutakat járja napnap után, huszonöt éve, lankadatlanul. Valaki egyszer kiszámította: egy fűzőnő naponta harminc kilométert gyalogol. A ,,városban”, az I. számú hatalmas szövőteremben a gépek melletti körök az utcák, ezeket róják a szövők. Aranyfokozat Idős asszonyt vártam. Mondták: huszonöt éve dolgozik a Goldbergerben, most kapta meg a törzsgárda-jelvényt, a hűség s a megbecsülés bizonyítékát. Az aranyfokozatot. A „Golf” 4190 dolgozója közül 2040 kapja meg a törzsgárdajelvényt. Kasné egy a 224-ből, aki aranyfokozatot kap, mert több mint húsz éve dolgozik a Goldbergerben. Az üvegfalú irodába élénk szemű, kedves arcú asszony lép be. Egészen fiatalos. Csak a haja ... mintha belepte volna a szövödék finom fehér pora. — Faluról jöttem fel — mondja —, hatan voltunk testvérek. Ezer szerencse, hogy ismerősünk volt az itteni főmester, mert protekció nélkül nem lehetett bejutni szövőnek. Tanfolyam, szakmai oktatás nem volt. Egy gyakorlott szövő mellé tettek, már kezelhettem is a gépet. Hat hét múlva önállóan kellett dolgozni. Aki ügyes volt, megmaradt... „Valósággal szeretem..." — Mindig tudtuk, mikor van a Goldbergernek nagyobb rendelése. Olyankor hattól hatig dolgoztunk. Igyekeztem, ez volt a kenyerem. Ülünk Kasnéval az üvegfalak között. Ha kinyitják az ajtót, valósággal belöki a zaj. Ilyenkor nem beszélünk, úgysem értenénk egymás hangját. — Amikor elkezdtem, muszáj volt — folytatja aztán. — De most már valósággal szeretem. . .Talán most mondta ki ezt az érzését szóban először. Magát is,eszgem is teljesen meg akar győzni ezzel a szóval: „valósággal”. — Pedig poros is, nehéz a levegő, nem könnyű az álldogálás. Mégis ... Kasné hosszú ideje fűzőnő. A leggyakorlottabb, a legügyesebb szövőkből lesznek a fűzők. 160 gép tartozik Kantiéhoz. Felügyelni a millió hófehér szálra, meglátni, hol szálkásodik fel a vetélő, nincs-e hengerszál-szakadás, az ő dolga. Jár, figyel. Érdeklődik. Segít. Kész a ház Amikor a törzsgárda-tagok ruhájukra tűzték a jelvényt, jogokat is szereztek, de kötelességet is vállaltak. — Kicsiny dolgoknak látszanak a kötelességek, de ezen is múlik, hogy milyen anyag kerül ki a kezünk alól. Már ismerjük a munka csínját-binját, szokták mondani ránk, az öregekre. Kötelességünk: a fiatalokat tanítani, észre vétetni velük a hibákat. Ha „fészek” került az anyagba, ha „átugrásos” az áru, azonnal segíteni kell. Aki szereti a szépet, a rendet, abból lesz a jó szövő. Annak a lelkiismerete sem engedi, hogy hibásan dolgozzék. — Nekünk sok jó fiatal szövő kellene. Huszonöt éve csak protekcióval juthattam a gyárba. Ma kevés a szövő ... Emlékszem a régi karácsonyokra. Miért, miért nem, akkor osztogatták a felmondóleveleket, karácsonyi ajándék helyett... Ha jött az irodai küldönc, kezében a kis fehér papírral, a nagy zajban is hallottuk a szívünk dobogását. Kasné jó munkás volt, megmaradt. Ma pedig büszkék rá a gyárban, hogy így történt. Enynyi évi munkájával különleges jogokat is szerzett. Ezek egyike, hogy gyermekei vállalati ösztöndíjat kaphatnak. Hogy Józsika vagy Laci lesz-e az, aki ösztöndíjat kap majd, még nem lehet tudni. Eddig úgy látszik, eljutnak majd az egyetemre, mindkettő kitűnő tanuló. Jóska orvos szeretne lenni, Lacika még habozik, kéményseprő, vagy pilóta legyene. Egy tíz- és egy nyolcéves kisfiú tervei még sokszor megváltoznak, de annyi bizonyos: ha jól tanulnak továbbra is, nyitva előttük az egyetem. Anyjuk dolgozott érte éveken át, hogy sima legyen odáig az útjuk. Kasnénak huszonhárom nap szabadsága van, de nyaralni még életében nem volt. A gyerekek minden évben a Balatonnál vannak, ő még nem is látta a ,,magyar tengert”. — Eddig kicsik voltak a gyerekek, három éve pedig építkezünk. Most lett készen a házunk. Jövőre elmegyek... Győry Zsuzsa Cikkünk nyomán A Közegészségügyi Intézet javasolja a füstjelző-készülék országos bevezetését Néhány hete beszámoltunk arról a találmányról, amelyet a Magyar Pamutipar Nagyszombat utcai gyártelepén alkalmaztak. Városi Károly főgépész olyan tükrös vetítő készüléket talált fel, amely azonnal figyelmezteti a fűtőt, ha a kémény „koromfeketén” füstöl, vagyis, ha a fűtőolaj, a szén, vagy a porlasztáshoz felhasznált gőz adagolásában zavar van. A találmány alkalmazása óta a gyár kéményei nem füstölnek és jelentősen javult a szénfogyasztás mértéke is: napi 110 tonnából két tonna a megtakarítás — évente százezer forint. Cikkünk nyomán a Közegészségügyi Intézet levegőosztálya helyszíni szemlét tartott és megállapította, hogy Városi Károly főgépész füstjelző készülékével lényegesen gazdaságosabbá vált az üzem energiatermelése, ugyanakkor a környék koromszennyeződése — amellyel kapcsolatban korábban igen sok panasz volt — megszűnt. Az intézet javaslatot készített a hatóságokhoz, amelyben a Magyar Pamutipar kazánjainál alkalmazott egyszerű, körülbelül ötszáz forintból megvalósítható újítás bevezetésének országos elrendelését ajánlja • • M • Á . Örvény az Ördög-híd alatt Életmentés Regensburgnál — Két ember és egy felborult csónak — Vészkiáltás az éjszakában A Komárom nevű motoros vontatóhajó már néhány napja a regensburgi kikötőben vesztegelt, a Duna jobbpartján, a közúti híd mellett. Innen 350 méterre magasodik az Ördöghíd — így nevezik a hajósok. Kőből, téglából készült ez az építmény, sűrű lábakkal, szűk nyílásokkal — emiatt nem járhatnak feljebb a hajók. Errefelé sebesen örvénylik a nyugodt folyó. Most áradás is volt. A hajó legénysége megebédelt. A parancsnok sakkozott kabinjában, amikor a part felől éktelen lármát hallott. Mindannyian a fedélzetre siettek. A motoros felé két embert és egy felborult csónakot sodort a víz. Az egyik ember fiatal volt, még bírta, a másik, az idősebb szinte már fuldoklott. A parancsnok, Odri József azonnal intézkedett. A többi másodpercek alatt pergett le: a hajó fedélzetmestere, Szabadi István és két matróz, Benedek Lajos, Nagy János, az uszályok oldalánál ladikba emelte a „hajótörötteket”. Aztán kifogták a felborult csónakot is. A fiatalember 17 éves diák volt, hetedik gimnazista, gyógyszerész szülők gyermeke. Az idősebb ember a nagybácsija. Kirándulni indultak Regensburgból Bécsbe. Innen az út négyszázhúsz kilométer hosszú. Nem lett volna semmi baj, ha a megáradt Duna örvényében fel nem borulnak az Ördög-hídnál. Az idősebb embert végigfektették az ágyon, szívbeteg volt, alaposan kimerült. Nemsokára megérkeztek a gyermek szülei. Pénzt akartak adni a matrózoknak, amit természetesen a hajósok nem fogadtak el, mert amit tettek — mondták —, emberi kötelességük volt. A mentésben mindannyian közreműködtek. A hajó már itthon van, az újpesti öbölbe ment. Most dolgoznak rajta, új, erősebb motorra cserélik ki a régit. A Komárom hétéves hajó. Minden évben annyit járt, uszályaiban áruval a Duna egyik végétől a másikig, hogy ha ezeket a kilométereket egymás mellé raknánk, akkor a Komárom évenkint körbehajózhatná a földet. Egyszer lent tanyáztak Jugoszlávia alsó határánál. A kikötőben többféle nemzetiségű hajó horgonyzott. Egyik éjszaka hirtelen erős vihar támadt A vészkiáltásokat a szél zúgásán át is meghallották. A Komárom fényszórói azonnal végigpártázták a háborgó vizet. Embereken, felborult csónakon akadt meg a fény. A szomszédos nyugatnémet hajó matrózai fordultak fel csónakjukkal. A magyar matrózok húzták ki őket a vízből. Odri Józseffel, a hajó parancsnokával a Duna mellett beszélgettünk. — Mindig mondtam, hogy a Dunának nem szabad hinni. — Miért? — Mert folyik... Békés Attila OPERA LUXUS AJAKRUZS legdivatosabb SZÍNEI: 5-ös, 15-ös, 19-es, 25-ös Kapható minden illatszerboltban