Esti Hírlap, 1961. október (6. évfolyam, 232-257. szám)

1961-10-01 / 232. szám

Mindenki mást okol... Negyven gép nem dolgozik — Az újítás rossz vagy felelőtlenül rendelt a gyár? A gépekért kifizették a félmillió forintot, megérkeztek, de július óta raktárban állnak. Csupán néhányat próbáltak ki —, sajnos, már a vásárlás után —, s a szakemberek szomorúan mondották, bizony, ezeket mi nem tudjuk használni, az újításként született tűrolásos gépek termelékenysége alacsonyabb, mint a sima Csepel 111-es varrógépeké. Utóbbi fordulatszáma ugyanis 2800, míg a belőle átalakított tűrolásosé csupán 1800, legfeljebb 2400. Hogyan kerülhetett a Május 1 Ruhagyárba negyven gép feleslegesen, s ez miért csak a beruházás megtörténte Után derült ki? .. elfogadva“ Mindenki mást okol. A ruhaipar hirtelen megnövekedett termelése nehéz feladatok elé állította a gépgyártókat, szükségmegoldásként ezért különféle célgépeket szerkesztenek. Két év alatt hatszáz példányban 17 fajta célgépet kapott az iparág, s ezek közé tartozik a tárolásos varrógép is, amely a Vörös Október Férfiruhagyár négy elismert szakemberének ötlete, újítása. A KIPELLA — mai nevén: Könnyűipari Gépalkatrész és Anyagforgalmi Vállalat — Rákóczi úti bemutatótermében állították ki, a szakmai bizottság felülvizsgálta, s jegyzőkönyvben rögzítette: Szükségletnek megfelelően iparági elterjesztésre elfogadva, egyes speciális sima varratoknál.” Az okmányon ott van a Május 1 Ruhagyár két vezető szakemberének aláírása is, nyilvánvaló tehát, hogy ők is meggyőződtek a gép hasznáról. Az elfelejtett fordulatszám — Csak éppen a fordulatszám felejtődött el valahogy — mondja Bursi Károly TMK- vezető. — Mi természetesnek vettük, hogy semmiképpen sem lehet alacsonyabb az eddig használatos gépek fordulatszámánál; csalódtunk... A gépeket tehát — enyhén szólva — felületesen vették át a gyárban, s a félmillió forintot felelőtlenül adták ki. — Csak minőségjavítást eredményezhet az ilyenféle átalakítás — mondják egybehangzóan a KIPELLÁ-nál, a gyártó szövetkezetnél, s maguk az újítók is. — A célunk éppen ez volt: ha síkos anyagot varrnak, ne csússzon el egymástól a kettő... A meghatározás: „speciális síma varratoknál”, ott van a szakmai bizottság ajánlásában. A KIPELLA igazgatója, Jelinek Ferenc kartont mutat: tízegynéhány vállalatnak, szövetkezetnek adtak el az összesen száz példányban gyártott gépből, s még sehonnan sem érkezett panasz a Május 1 Ruhagyáron kívül. Igaz, hogy a tételek másutt nem ilyen magasak: hármat, egyet, ötöt rendeltek, vagyis kifejezetten célgépnek, s nem sorozatgyártáshoz. — Szerencsére óvatosak voltunk — teszi hozzá Szabó Lajos igazgatóhelyettes —, a műegyetemtől is szakvéleményt kértünk az újításról, tessék, a konstrukciót kifogástalannak találja az illetékes tanszékvezető docens. Mégis, hajlandónak mutatkozunk arra, hogy a negyven gépet visszavegyük a Május 1-től; vevő van elegendő, igaz, hogy a használt gépeket már nehezebb lesz eladni ... Miért nem fizetik ki az újítási díjat? — Még azt az egyet se igen használták, amelyet nem a raktárba, hanem a műhelybe állítottak — mondja a Vörös Október Férfiruhagyárban az egyik újító. — A napokban ott jártam, s amikor megmértem a fordulatszámot, kiderült, hogy nem a sokat hangoztatott 1800-zal, hanem 2400 for-dulatszámmal dolgozik a gép. Hitetlenkedtek is: ők ezt nem tudták... A „Vörös Októberiébe egyébként azért mentünk, hogy megnézzük a prototípust, mert az első példányról a „Május 1”-ben azt mondták: sehol sem találjuk. Nos, éppen a csütörtökön megnyílt gyári újítókiállítás termében áll , de már varró-vasaló géppé átalakítva. Igaz is: saját újításukat miért nem használják a „Vörös Októberi’-ben? — Nálunk nincs rá szükség — hangzik a válasz —, mi másfajta munkákat végzünk ... De ez a varró-vasaló gép már 2400-as fordulatszámmal működik, mint ahogy kellő bejáratás és szakismeret, gyakorlat mellett a „Május 1” tárolásos gépei is elérnék ezt a termelékenységet... A vitát nem vagyunk hivatottak eldönteni, de tény, hogy a 2400 sem ,2800, vagyis nem annyi, mint az eddig használatos Csepel 111-es varrógép fordulatszáma. A baj megtörtént, rosszul rendelt a gyár. A minisztériumban, a KIPELLÁ- nál elismerik, hogy az újítás jó, csak megfelelő helyen kell alkalmazni. Ha azonban így van, miért nem fizetik ki az újítási díjat? — Mi azt belekalkuláltuk új gépek árába, a pénz nálunk van, csak éppen nem engedik kifizetni felettes szeneink — mondja a KIPELLA igazgatója. — Nagy a huzavona, levél levelet követ, az újítók mérgelődnek, mi levontuk a tanulságot, hogy többé újítási szerződést — holott erre egy határozat nekünk jogot ad — nem kötünk... A pénz megvan, csak éppen ki nem fizetik — minek nevezzük ezt?! — Tarthatatlan helyzet — ismerik el a minisztérium ruhaipari igazgatóságán. Ami pedig a Május 1 Ruhagyárat illeti: hamarosan kivizsgáljuk, hogyan történhetett a felelőtlen megrendelés. Kíváncsian várjuk az eredményt, de előre megjósoljuk, a minisztériumnak sem lesz könnyű dolga, hiszen ebben az ügyben mindenki mást okol, csupán saját hibáját nem hajlandó elismerni. Keresztényi Nándor Pesti Krónika A város Néhány esztendeje történt: az egyik belvárosi utcát a házfelügyelők, a lakók, a járókelők nagyon tisztán tartották. Medáliát kapott tehát az utca, a legszélső ház mellére tűzték ki, vagyis egy szép kék táblát szögeztek a házra azzal, hogy a tanács szerint a kerületben ez a legtisztább utca. A tábla a kitüntetése, viselje egészséggel. Reggel tették fel a táblát, estére beszökött a Belvárosba is az ősz. Milyen fák állnak a járda két oldalán: platánok, gesztenyefák? A zörgő, elsárgult leveleiket fújni kezdte a szél, telefújta a tiszta utcát. A hajnal keltegetői, a házmesterek, persze, kisiettek nyírseprűikkel a házak elé, sziszifuszi munkájuk volt, száz sárga levelet elsepertek, kétszázat fújt helyébe az ősz, a poros Szélnek parancsolva. Az utca tisztaságán, becsületén hát sárga foltok estek; másnapra ezt követte az ítélet: visszavonták a kitüntetést, leakasztották a dicsérő táblát... Hulló falevél, suttogva beszél... Itt születtem, a város a szülőföldem szép határa. Vallomás ez: átmegyek néha Budára, megnézem a felhalmozott óriás köveket a lebontott híd lábánál. Jó lenne tudni, mit építenek belőlük, a kábelhíd milyen tartó épületet, monumentálisat-e, kecseset-e, azt hiszem, a feleségem nézi így a ruhaszöveteket a kirakatokban. * Bosszankodom: éppen az Anker-palotát festették ki, hozták rendbe, ezt a szörnyű épületet, van rajta timpanon, római oszlop, szecesszió, gipsz, bádogtető, mániákus öregasszonyokban látni ilyent; minap is láttam egy nénit püspöklila kosztümben, zöld cipővel, világoskék fátyol a nyakakörül Vallomás ez is: néhány éve híre járt, a József Attila utcában egy üres grundon egy nap alatt csináltak parkot a kertészek — odasiettünk, megnézni a máshonnan ideplántált fiatal fenyőket, az ideültetett bokrokat, a piros virágokat. Meglátogattam a Royalt, a Gellért Szálló új cukrászdáját, végigbarangodtam a Citadellát, lebámultam a pesti oldalra, ha lenne valakim, s eljönne Helsinkiből, Athénből, Bombayből. okvetlen felhoznám ide, kitűnően érezném magamat, amikor a város fényeit mutogatnám. Egyszer láttam repülőgépről a várost, a tetőit, kormos volt. Most mossák a város arcát, esztendők óta mossák, milyen szép. Kedves svéd úr, kedves hottentotta, tisztelt, uram, autózzon velem végig a Nagykörúton este, nézze ezt a ragyogást. Jó, jó, én is voltam néhány európai fővárosban, de Budapest az én falum. Jó, jó, tudom, milyen magas az Empire State Building, mégis elmentünk a napokban az Üllői útra, hogy megnézzük az orvostudomány épülő tornyát, micsoda jó látvány: magasan a tetők fölé emeli homlokát, széjjel néz. Alatta a tetők, alatta a fák, az Üllői úti fák... Az őszi Sziget: parádé. Sárga, barna, rozsdaszín, pirosba hajló, mélylila, szőkészöld — micsoda ecsetkezelés. A Sziget végén, a lassú szürkületben, a padon egy fiatal lány, fehérben, piros öve négy ujjnyi kerületű. A szájak premier plánban, a fiú most csókolja meg a lányt, szemüket lehunyják. Váljék egészségükre — bocsánat, hogy erre jártam, de jó, hogy erre jártam: ez a csók hozzá tartozik a Szigethez, a nagy derekú tölgyfákhoz, a késői virágokhoz, a szelíd őszhöz, az alkonyati fényekhez és hozzám is, noha már nem vagyok fiú. Milyen szép ez a buta kis szökőkút a ? Feneketlen tóban, az opelos lámpák a tón körül; az is, hogy nyári délutánon nem lehet helyet kapni a tó mellett a tera- szon, mert, íme, ennél az asztalnál is , négy boldog öregasszony üldögél, beül- etek kora délután, ott lesznek besötéte-désig. Mert üldögélni jó, tereferélni ? Jó, olyan gyönyörű itt minden, ezért villamosoztak ki a Szondy utcából... Vasárnap még csónakáztak a Város- ligeti tavon. Autóbusz, autó, troli — és csónak. Bicikli, motor — és kékre fesített, laposfenekű csónak, a csónakok fe-é lett panoráma, az imitált Vajdahunyad vára, előttük néma bronzlovakon a haj-dani vezérek, a két művészeti múzeum, S szimmetriában, ahogy illik hozzájuk. Sorba látogatom az új telepeket, pe-dig nincs arrafelé komolyabb dolgom. Csak hát köszönteni kell a várost, jó na ? pot, erre voltam, hogy s’ mint, egyéb- ként gratulálok... Annak idején, ami 5 kor elkészült, felültem a csepeli gyors- ? vasútra is, a vízibuszra is, jó napot, vas- út, jó napot, vízibusz — jó estét körúti , új színház, jó estét, átalakított Erkel Színház. Amikor negyvenekben a fasizmusból ? hazajöttem, sírt itt minden. Tudjuk, a hidakat, a lebillent háztetőket, a lerohgyott falakat. Magam is rongyos voltam, ? ujjaim kilátszottak az elnyűtt cipőből. Borotválatlan voltam, leromlott, kócos, mint a város. A Calvin téren dermedtem , néztem a félig ellőtt szökőkutat, fagyott volt, ha ült törési sebem. Jó napot, szép s szökőkút, fák közt, játszó gyermekek közt, piros virágok közt, új helyeden, új ? pompádban, — jó napot, új házak, jó napot, öröklakások, jó napot, Pasaréti út, jó napot, Ferencváros, jó napot, kis utcák, beépített foghíjak, jó napot... " Folytathatnám napestig. ? Bodó Béla " REGGEL... Szeptember végi hétköznapi, reggel Budapesten. Ébred a város, elindulnak a diákok, a felnőttek, dolgozik otthonában a háziasszony. ELSŐ KÉP: — Vajon kihívnak ma fizikából? — Sietnek a kislányok az iskolába. MÁSODIK KÉP: Ilyet csak a koránkelők lát.,hatnak: több száz taxi a Kerepesi úti garázs előtt. HARMADIK KÉP: Porolja a szőnyeget a háziasszony a Thälmann utcai lakótelepen. NEGYEDIK KÉP: Zsúfolt a villamos a hídon, zsúfolt a hajó a Dunán. Mire kíváncsiak a pestiek? Napóleon lába — A kamatos kamat — Őszi forgalom a tudakozóban A posta tudakozó szolgálatát a nagy igénybevétel miatt kibővítették, s ma már csúcsforgalomban negyvenegyen válaszolnak a kérdésekre, naponta egy-egy kezelő három-négyszáz hívásra is felel. A tudakozó elsősorban a telefonkönyvet helyettesíti, hiszen már mintegy 35—40 ezer adatváltozást tartanak nyilván. A kérdéseknek csaknem a felét az előfizető nevére, s további nagy rész a számukra vagy a lakcímükre vonatkozó érdeklődés teszi ki, s ezekre általában 30 másodperc alatt válaszolnak. Nem egy olyan, jó memóriájú kezelőnő van, aki 1500—2000 telefonszámot tud fejből. A szolgálat kisebb, de érdekesebb részlege a különleges tudakozó, amelynek két nagy gyakorlatú dolgozóját bizony nemegyszer „sarokba szorítják” az érdeklődők. A pestiek kíváncsisága ugyanis kifogyhatatlan. Mekkora a TU—104-es utazási sebessége? Hányas lába volt Napóleonnak? Milyen méretű a pingpongasztal? Honnan ered Angyalföld elnevezése? Milyen tájkép van a tízforintoson? Szinte lehetetlen felsorolni a különleges kérdések özönét. Ilyenkor nyúlnak a mintegy 1000 kötetes kis különleges könyvtárhoz, amelyben a zenei, a műszaki és a sportlexikonok, a statisztikai zsebkönyvek, atlaszok, szakácskönyvek egyaránt megtalálhatók. Egy-egy évszakváltozás a tudakozónál is jelentkezik. Most, az őszi forgalom idején, az iskolaév kezdetén a földrajzi, a fizikai, a történelmi, a matematikai kérdések szaporodtak meg. A hármasszabály, a kamatoskamat számítása stb. külön kis füzetben sorakoznak a tudakozó asztalán. Egyébként minden hónapnak, minden hétnek megvannak az időszerű tudakozódásai. Most például igen sokan érdeklődnek a budapesti zenei hetekkel kapcsolatos kérdésekről. Különösen a nőknek, sok százszor mondják meg a divatbemutatók időpontját, színhelyét. A tudakozó udvarias és fáradhatatlan dolgozóit dicséri, hogy a telefonon érdeklődő a legegyszerűbb és a legfogasabb kérdésre egyaránt választ kap. (MTI) rövidlátó — Ez a cipő a legkényelmesebb. (MTI Foto — Pállal—Fényes fdlv.)