Esti Hírlap, 1962. január (7. évfolyam, 1-25. szám)
1962-01-03 / 1. szám
Fehér volt a karácsony, csillogó, fényes a Szilveszter. Fényes az út a lágyuló időtől, permetező esőtől, s fénylett, csillogott a kétmilliós város barátkozó jókedvétől. Felkerekedett a város már szürkületben, s kosarakban, hátizsákokban, cekkerekben vonult egyik családtól a másikig a rengeteg élelem, mintha csak a pesti közértek áprilisi tréfaként egy éjszakára helyet cseréltek volna. A Dembinszky utcai virsli, kadar, demizson móri a Jurányi utcába költözött, a Jurányi utcai pogácsa, kocsonya a Thököly útra és így tovább. A szürkületben megindultak a szilveszterező trének , trombitán fújták hozzá a menetet. Vidáman búcsúzott az óévtél népi is Karnevál a Körúton, nemzetközi bálok, kétnapos Szilveszter Jó kedvvel búcsúzott Budapest az óévtől, s köszöntötte az új esztendőt. Már szombaton este megjelentek a főváros utcáin az első trombitások, s „telt ház” volt a szórakozóhelyeken. Vasárnap délután városszerte szilveszteri hangulat uralkodott. Amikor leszállt az est, megteltek a színházak, a mozik, a szórakozóhelyek. A szilveszteri mulatságok az üzemi művelődési házakban kezdődtek meg először. Csepel dolgozói a Csepeli Munkásotthonban szórakoztak. A pesterzsébeti Vasas Művelődési Házban 800 környékbeli dolgozó búcsúztatta az óesztendőt. A belvárosi szórakozóhelyek közül az idén is a nemzetközi szilveszterestek voltak a leghangulatosabbak. Jól sikerültek az IBUSZ által rendezett nemzetközi szilveszteri bálok. A Royal Szálló termeiben 700 szovjet, csehszlovák, lengyel, német és román turista búcsúztatta az óesztendőt. Éjfélkor gongütések jelezték az 1961-es év végét, majd a zenekar himnuszokkal köszöntötte a különböző nemzetiségű vendégeket. A rendező hat nyelven, kívánt boldog, eredményes új esztendőt. Szilveszter éjszakáján a Hungária Kávéház, a Gundel Étterem és a Gellért Szálló szintén nemzetközi bálteremmé alakult. Itt összesen mintegy ezer külföldi vendég ropta a táncot, majd hajnalban autóbuszra szálltak és városnézésre indultak. Hangulatos volt a szilveszterest a többi szórakozóhe‘ais'---------— -. A Kov‘'há'nagytermét az Eötvös Loránd Tudományegyetem tanári kara és hivatala foglalta le erre az estére. A Berlin Étteremben köszöntötték az új évet a Német Demokratikus Köztársaság budapesti nagykövetségének tagjai, valamint igen sok nyugatnémet turista. Telt ház volt a Budapest Táncpalotában. Több mint 300 vendég foglalt beasztaloknál és már a szilveszterest első ,, félidejében"’ is csaknem száz üveg pezsgő fogyott el. A legmeghatóbb szilveszterest színhelye az idén is a Pilvax Kávéház volt. Éjfélkor cimbalmon jelezték az új esztendőt, úgy, ahogy hajdan „tekintetes Petőfi vendég úr” kívánta, éjfél után két órakor pedig felállással emlékeztek meg a költő 139. születésnapjáról. A már hagyományos körúti karnevál is jól sikerült. Trombiták, sípok harsogása töltötte be kora hajnalig a pesti utcákat. Erre az estére szabad működési engedélyt kaptak a táskarádiósok is. Még reggel hat órakor is sokezres tömeg hullámzott a főbb útvonalakon, köszöntve az új esztendőt. Pestről telefonhoz hívjuk az Ózdi Kohászati Művek főművezetőjét, Dukics Istvánt. Hétköznapi történetét nagyjából ismerjük. ... A gáztisztítónál karbantartás folyik. Ilyenkor az építmény alját kibontják és a 40 méter magas torony tetejéről félrehúzzák a nagy vízszintes lemezt, mint fazékról a fedőt. Legyen kereszthuzat. Lehet dolgozni, javítani. De a fedő nem mozdul. A rozsda nem engedte. Igazán komoly volt a helyzet, vagy elengednek óránként nyolc köbméter értékes kohógázt vagy valaki felmászik a torony oldalára és kijavítja a hibát. Az emberek bátortalanul álltak és nézték a magas tornyot. — Veszélyes — mondták és kezüket zselérevágták, arrébb mentek. Dukles István főművezető előre lépett, kezében tartotta a szerszámos ládát és szó nélkül mászni kezdett a torony hágcsóin. Odafönt megállt. Derekát odakötötte egy hosszú kötéllel az egyik kampóhoz. Munkához látott. Odalent néma csend, figyelem. Ismét bomlik a sor, kilép két fiatal lakatos, a főművezető két tanítványa. Felkapaszkodnak a mester mellé. Negyven méter magasban, kilengő kéményen egy négyzetméternyi területen állt és dolgozott a három ember. Súlyuk 210 kiló volt. A fedél, amit ki kell emelni — egyik oldalán , 130 kiló, a másikon négy mázsa. Öt és fél tonnát mozdít, feszít három oldalról három ember egyszerre. Előbb egy centit, aztán ötöt és tízet emelkedik a súly. Négy óra után minden sikerül. Ezután a javítás következik, petróleummal oldják a rozsdát. Nyolc óráig álltak egyik lábukról a másikra. A gázt megmentették. Embereket is mentettek. — Emlékeztek? — mondták másnap a gyárban —, a múltkor is ők húzták ki a léghevítő mellől a lakatosokat. Azok megszédültek az elszivárgott kohógáztól. Duklesék gázálarcban mentek értük, harminc méter magasból húzták őket a földre. Erős ember? Nagyon erős. Megbirkóznék a bikával — mondja a telefonba. — Erdő mellett lakom, családi békességben, kis munkásházban, innen járok 44 éve a gyárba. Réten, erdőn át. Kecsketejen éltem. Most 58 éves vagyok. A farmotoros autóbusz felkapaszkodott a dombtetőre és kigyulladt. Meleg volt. Fújt a szél. A hátsó ülés azonnal tüzet fogott. Innen tovább tör- I Ijedt mindenfelé a láng. A kojcsiban 38 vak muzsikus ült, s egy kísérővel, Nógrádbercelre is készültek, hangversenyezni, s Bujdosó József, a fiatal sofőr kivezette az égő autóbuszból a világtalanokat. Gyorsan, j j egyenként, kettesével, kézen fogva, taszigálva őket — ahogy tudta. A lángok mellett mindenki megfogta egymás kezét és ötven métert léptek előre a tarlón. Ott álltak egy csoportjban, csak hallották, hogy a sofőr elszalad, hogy egy másik autó fékez, valaki a sofőr segítségére sietett, de aztán rohant tovább a tűzoltókat értesíteni, Bujdosó pedig lapáttal dobálta a földet a motorra. .A motornak nem történt semmi baja. Az autóbusz többi része fenn a dombtetőn, erős szélben, a Budapest határtábla mellett porrá égett. Szinte pillanatok alatt. Ezután a fiatal sofőr idegzetes összeroppant. A vak emberek nem látták, csak hallották, hogy valaki csendesen sír. Keze, lába reszketett a fiatal sofőrnek. Tehetetlenül lerogyott az árokpartra és nézte tenyérbetett fejjel, hogy valami elpusztul a szeme láttára. Fújt a szél, szirénázva jöttek a tűzoltók, már késő volt. — Tudja ... A látvány ... Az volt borzasztó. Dolgoztam valamivel, ami nekem nemcsak autóbusz volt. És ... vége ... Hogy megmentettem az embereket? Ezt minden gépkocsivezető megteszi, kötelessége. Nekem összeforrt a szívem az-zal az autóbusszal. Kis kocsim — mondtam mindig, mikor beültem. Nem, nem, hiába magyarázom ... Utána két napig valósággal megbénultam. Kórházba vittek. Már elmúlt. Visegrádon él. Nincsenek szülei — barátainál lakik. Takarékos ember. Lakást kellene venni vagy kisautót. — De a zenét is szeretem. Moszkvába is vágyom. Talán mégis kocsit veszek. Fél óra alatt bent vagyok a városban. Az lesz a jó! Szénási Imre, a Kontakta-gyár dolgozója egy forró augusztus délutánján beugrott a Balatonba, fent, az északi parton. Úszott délután, alkonyatban, holdvilágban, hajnalban, délelőtt és délután, atán Keszthelynél ismét partra lépett. Néhány kíváncsi ember várta. Világrekord. Kísérője volt edzője, munkatársa, Branschwetter János. Ült a csónakban, mellette evezett, közben etette Szénásit. Talán ez is világrekord. Mit csinál most az amatőr távúszórekorder? Elsősorban szerszámkészítő és csak azután sportoló. Tél van, befagyott a Duna. Nincs úszás,d ő ilyenkor csak lubickolásnak nevezi az uszodában úszott kilométereket. Most áll a harmadik eme-, leti műhely munkapadja mel' lett és szereli, alakítja, készíti, a lakások villásdugóinak, konnektorainak, villanykapcsolói-' nak présformáit. Egy szerszám. 250 óra alatt elkészül. Kell hozzá egy mázsa acél, nyolcvan kiló krómnikkel, húsz kiló alkatrész, tíz nagy és húsz tűreszelő, két tolómérce, egy mikrométer, egy mélységmérő, nyolcvan fúró és a Samunak, becézett kétkilós kalapács. És mi kell a távúszáshoz? Erős szív. Akarat. Gyermekkorában egyik lába paralízis- ben megbénult. Fürdő, úszás, úszás, fürdő — ez volt az állandó recept. Január 31-én Genovából elindul egy hajó Dél- Amerika felé. Szénási Imre szeretne azon a hajón állni, a korlátra támaszkodni, és közben arra gondolni, hogy még messze van ide Mar del Plata, de odaérek, és szépen szerepe,élek. Negyvenöt kilométert kell úszni az Atlanti-óceánban. Csak sikerülne!... Békés Attila MZ ÉV EMB A kilengő kémény tetején — Lángoló autóbusz a dombon Negyvenöt kilométer az óceánban isarácsony előtt találgattuk: ki lenne az év embere? TV Azt mondtuk, talán Gagarin, vagy Tyitov, talán Ben Bella, vagy a kubai milícista? Talán Lord Russel, avagy a ghanai tanító? Kerestük a mindennapok névtelen hősei közt. Most, az új év küszöbén k-özülük választottunk néhányat — ismert vagy kevésbé ismert történetek főszereplőit. HimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiimimiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiMiiiiiiiiiiiiiiiii Harsog a papírtrombita a Körúton (MTI fotó : Bojár, Mező, Torma felvételei) Megcsókolták a bírót a peres felek Mi az, hogy zsampli — A selyempincsi és öt őse — A türelmetlen vádlott maradt A bírósági tárgyalóterem méltóságteljes, rendszerint komor légkörében is vannak pillanatok, amikor megcsillan a derű. Néhány ilyen esetet mondunk el. A drága jó szomszédasszony Négy éve háborúskodott két öreg társbérlő: egy nyugdíjas özvegyember és egy hetven felé járó özvegyasszony. Büntető és polgári perek lavináját zúdították egymásra. Egyik ügyük törvényességi óvással a Legfelsőbb Bíróságot is megjárta, s onnan került vissza a Központi Kerületi Bírósághoz, ahol az egyik vádlott, a másik viszontvádlott volt. A tárgyalás megnyitása előtt a tanácselnök megkérdezte tőlük, meddig akarnak még veszekedni, miért fosztják meg magukat az egyik legnemesebb érzéstől: a jószomszédság igaz barátságától. A bíró békéltető szavainak mély hatása volt a két idős emberre. — Kedves jó bíró uram — szólalt meg a nyugdíjas férfi — én tulajdonképpen nem is haragszom a drága jó szomszédasszonyra — és átölelte az anyóka vállát. — Én se haragszom — jelentette ki szipogva az elérzékenyült matróna —, csak azok a szomszédok uszítottak bennünket egymás ellen ... Visszavonták feljelentésüket, s a négyéves háborúskodás ezzel a békekötéssel véget ért. A tanácsvezető szünetet rendelt el, s lelépett az emelvényről. A két öreg — anélkül, hogy összebeszélt volna — hozzálépett, s jobbról-balról egy-egy cuppanós csókot nyomott a meglepett bíró arcára, így köszönték meg békebírói fáradozását. Megsérthető-e a kutya Idős vénkisasszony imádott ölebére valaki azt a megjegyzést tette: ronda, korcs dög. A vénkisasszony becsületsértésért feljelentést tett, hangoztatva, hogy a kutyus törzskönyvezett japán selyempincsi, „akinek” öt őse ismeretes. Tehát a sérelem rettentő súlyos. A felmentő ítéletben a bíró kifejtette, hogy adott körülmények között a tulajdonosra sértő lehet az állatjára tett lealacsonyító kifejezés. Például, ha valakiről azt állítják, hogy a tenyészállatvásáron vicclapba illő tehenet állított ki. Az állatra tett sértő megjegyzés azonban nem becsületsértés, mert ilyen sérelem csak személyt érhet. Nyugta, házassági ígéret Konokul tagadott a házasságszédelgéssel vádolt fiatalember. A hoppon maradt menyasszony — középkorú, elvált asszony — dühösen kirántott retiküljéből egy iratot és letette a bírói asztalra. „Kötelezem magam, hogy A. Jánosnét feleségül veszem — olvasta a tanácsvezető. — Egyben igazolom, hogy ötezer forintot felvettem.” — Tessék kötelezni, bíró úr, hogy tartsa meg ígéretét, vagy adja vissza a pénzem — kiabálta vésztjósló arccal az asszony. — Házassági ígéret megtartására polgári jogi kötelezettséget még írásban sem lehet vállalni — hangzott később az ítélet. — Ilyen ígéret megtartására a kötelezett nem kényszeríthető. Ha tehát ennek a kötelezettségének önként nem tesz eleget, viszont az ilyen címen felvett pénzt nem fizeti vissza, akkor csalás bűncselekményét követi el, mert nyilvánvaló, hogy fondorlat vezette a házassági ígéret megtételében és a pénz megszerzésében. „. ..én el is mehetek .. A piacon valaki drágállotta az árut, mire az eladó azt a megjegyzést tette a vevőre: maga zsampli. A becsületsértési perben a bíróság hiába tanulmányozott át egy csomó szótárt, a szónak nyomát se találta. — Én sem tudom, mit jelent — mondta a feljelentőt, de sértőnek érzem. A bíróság kénytelen volt felmentő ítéletet hozni, mert a becsületsértés megállapításához az érzet nem elegendő. A súlyos bűncselekményekkel terhelt vádlott állandó közbeszóló megjegyzésekkel zavarta a tanúk kihallgatását, úgyhogy a tanácsvezető többször rendreutasította. Az ötödik figyelmeztetés után a vádlott indignálódva fölpattant helyéről, s ingerülten kijelentette: — Kérem, én el is mehetek ... Két évre ott maradt. Hajdú Endre FIGYELMEZTETÉS (Kallus rajza) — Vezető bácsi, vigyázzon erre a gyerekre, ez otthon is szétszedte minden vonatját... Január 4-én az első nyereménybetétkönyv fősorsolás Az Országos Takarékpénztár január 4-én. Vácott, a Madách Imre Művelődési Házban ren- A DUNA SZÁLLÓ ÉTTERMÉBEN P. Horváth Lajos és népi zenekara Szombat és vasárnap Fáy tánczenekar Vasárnap ötórai tánc dezi a nyereménybetétkönyvek 1961. negyedik negyedévi sorsolását. A húzáson mindazok az érvényben levő betétkönyvek részt vesznek, amelyeket 1961. december 29-ig váltottak. Minden ezer betétkönyv közül 25 nyer, egy a negyedévi átlag betétjének a kétszáz százalékát, egy a száz százalékát, kettő az ötven százalékát, 21 pedig a huszonöt százalékát. Ezzel egy időben — az áprilisban megjelent pénzügyminiszteri rendelet értelmében — tartják külön a nyereménybetétkönyvek első fősorsolását is. A fősorsoláson minden érvényben levő betétkönyv egyenlő eséllyel vesz részt. Tízezer betétkönyv kezü egy, az évi átlagbetétjének ezer százalékát nyeri. 1963. január 3. szerda