Esti Hírlap, 1962. március (7. évfolyam, 50-77. szám)
1962-03-01 / 50. szám
Kétszázezer emberről van szó A segédmunkások ♦ Különbség az ütemben ♦ A távlat ♦ Tanulnak Egykori tanítóm nemrég meghívott az iskolába. Éppen abban a teremben hallgattam ▼égig óráját, ahol magam is végeztem a nyolcadikat, öreg padok, bevésésekkel; ha elbírnám a gyereksereg mustrálgató tekintetét, szívesen végigböngészném ezeket a számtanórák alatt bicskával, tollal, ceruzával fába kapart csúfneveket, mértanilag szabályos gúlákat ... A bizonyítványosztás utáni első osztályfőnöki találkozás ez a mai, s mi is kerülhetne napirendre, mint hogy kinek, milyen tervei vannak: tovább szeretne tanulni vagy szakmát választ, esetleg itthon marad a faluban? Egymásután állnak fel efféle szavakkal padbéli utódjaink: „tanár”, „mérnök”, vagyis gimnázium, no meg „géplakatos”, „műszerész”, vagyis iparitanuló-isko- la — és bizony alig egy-kettő «itthon maradok”. Azt szeretném kérdezni: — Ki akar segédmunkás lenni közületek? Segédmunkás? „De hiszen ... de hiszen az nem szakma!” — Igen ám, csakhogy segédmunkásra szükség van, mindig is szükség lesz — mondja egy művezető, amikor arról faggatom, hogyan alakul műhelyében a szakképzetlenek aránya. — Másképpen ki hozná be az anyagot, ki adná a szakmunkás keze alá, ki takarítana, s ki .. Na, de nyugodt lehet, legalábbis egyelőre, nincs nagyobb gond. A legfontosabb adat Csakugyan: a budapesti népszámlálási kötet kimutatása szerint 1960. január 1-én 189 ezer 930 segédmunkás lakott a fővárosban, míg az előző népszámláláskor, 1949-ben 187 ezer 708. De, amíg 1949-ben 189 ezer 658 szakmunkás lakott Budapesten — vagyis alig valamivel több, mint segédmunkás —, 1960-ban 254 ezer 470-re emelkedett a számuk. És most a Szovjetunió Kommunista Pártja programjából másolom ide: „A Szovjetunióban már a következő évtizedben megoldódik egy történelmi jelentőségű feladat: eltűnik a kis fizetésű munkások és alkalmazottak kategóriája. A bérszínvonalak közeledésének semmi köze az egyenlesdihez, mivel szorosan összefügg egy olyan folyamattal, amelyben a szakképzetlen munkát szakképzett munka váltja fel.” És nálunk? A csaknem 200 ezer Budapesten lakó segédmunkásról nincs életkort megkülönböztető statisztika, amely — úgy vélem — igen sokat mondhatna. Azok közül, akik valamely üzemben segédmunkásként érték meg a felszabadulást, alig néhányan maradtak meg továbbra is foglalkozásuknál, majd mindenki feljebb lépett a szakmai tudás létráján, s jó dolog ez. Kár lenne tagadni, hogy a magasabb fizetés buzdít sokakat tanulásra, hiszen a segédmunkás-kereset átlagosan 1200 forint. Nehéz lenne „kiszűrni”, ki, milyen fokon, de csupán az Egyesült Izzóban 1200 ember tanul, évente másfélmillió forintot szán erre a célra a gyár. A „pfandli“ Zöld, sárga, piros sínekben száguldó tízezer voltak, az elektromos áram világában járok, ahol szorgalmasan hajolnak a tankönyvek fölé a fiatalok. — Most előkészítőre járok, majd gépkezelői tanfolyamra megyek — néhány hónap, s önállóan láthatom el a szolgálatot magam is. Utána egy sárgára festett munkásszálló következik, amelynek estjében vállra hullós hajú lányok beszélnek önmagukról. Van, akinek egyetlen célja, hogy a kőművesek mellett megkeresse stafírungját — pénzüket zsebkendőbe kötő, ládába rejtő, vagy szüleinek hazaküldő parasztlánykák ezek —, de nem egy olyan is akad köztük, aki már próbáljgatja a „pfandlit”, a malteros kanalat, s a kavicstól elsimítított malterra ráhelyezte az első téglákat: szakmunkás akar lenni ő is. Mint ahogy a két budapesti hajógyár targoncás [ ..anyagmozgatóinak” egy része hegesztőtanfolyamra jár. Hogy mikorra egyenlítődnek ki a fizetések, mikorra lesz egyforma, egyaránt magas a munkások tudása, hozzáértése? A jósolgatás helyett — tíz, húsz vagy harminc esztendő —, úgy vélem, fontosabb a statisztikai adatok irányzatára, a munkások, köztük a segédmunkások, mind erősebb tanulni vágyására felfigyelni. Keresztényi Nándor Olcsó, jó a kakaó 10 dkg. I. osztályú már 10 forintért kapható Március 11-én és 12-én sorsolják az I., V. és VI. békekölcsönt Március 11. és 12-én tartják az I., V. és VI. békekölcsönök legközelebbi sorsolását. A pénzügyminiszter kinevezte a sorsolási bizottság tagjait. Forró sziklák a Döbrentei téren Európában egyedülálló régészeti ritkaságra bukkantak az Erzsébet-híd budai hídfőjénél, vízcsőfektetés közben. Több méteres mélységben forró sziklára leltek, s házak maradványaira. Régészek szerint ez eraviszkusz — Budapest, Pest és Fejér megye őslakosai voltak — építmény. Több hőforrástól fűtött szikla tartotta melegen. A természetes központi fűtés az ókorban a Döbrentei tértől a Szarvas térig húzódott, az Ördögárok nyugati partja mentén. A kutatóárokból felszínre kerültek: eraviszkusz, római és kelta használati tárgyak. A Fővárosi Műemlékfelügyelőség és a Budapesti Történeti Múzeum szakemberei a rövidesen induló, hatalmas földmunkákat állandóan ellenőrzik, az Erzsébet-híd és a Tabán körzetében várják a XIII. században épült, gótikus kápolna alapfalainak feltűnését. Az építmény egy része a Rudas-fürdő épülettömbje alatt rejtőzik, a parkban kell előkerülni a szentélynek. Ugyanakkor remélik a teljes eravisz-kusz falu és római épületek feltárását. SOK PESTI SZÜLŐ GONDJA: Mikor nyit a napközi Van helyes intézkedés, de adminisztratív okok akadályozzák a végrehajtást Egy követendő példa „A sógorom hétre megy, a nővérem hatra jár dolgozni. A sógor felkelti kislányát, és elviszi az óvodába. Peti ágyban marad, és alszik tovább. Negyed nyolcra érte megyek, felkeltem, elkísérem az iskolába. Az iskola előtt mindig nagy csoportban hancúroznak a gyerekek. Azért játszanak itt, mert szüleik korán munkába indultak, elküldték őket az iskolába, ott azonban csak háromnegyed nyolckor léphetik át a kaput. Ha én nem segítenék a sógoroméknak, a mi Petrik szintén az utcán maradna.” Sok budapesti panasza ez. A gyermekek felügyelet nélkül ugrándoznak az iskola előtt, mert nincs aki ügyeljen rájuk. Az is baj — és sok pesti szülő gondja —, hogy nincs minden iskolában körültekintően megszervezve a napközi otthonok nyitvatartásának ideje. Sok szülőnek jó lenne, ha már reggel 6 órakor megnyitnák a napközi otthonokat. — Mit kellene tenni, hol a megoldás? — kérdeztük a fővárosi tanács oktatási osztályától. — Kormányhatározat írja elő, hogy a pedagógusok reggel 8 órától este 6 óráig foglalkozhatnak a tanulókkal a napközi otthonokban. De a határozat egyben arra is lehetőséget nyújt, hogy reggel 6 órától este 8 óráig nyitva tartsák a napközi otthonokat. Ezt azonban legalább tíz szülőnek kell kérni. A kérés teljesítése nem könnyű feladat; pedagógus kell, akit külön díjaznak ezért a munkájáért. Van tehát helyes határozat, sok pesti szülő gondjának enyhítésére, de a végrehajtás útját adminisztratív akadályok nehezítik. Sok iskolában már megtalálták a módját, hogyan nyithatják korábban a napközit. Jó példa erre a Bezerédi utcai iskola. Kaszás Lajos igazgató szerint a napközi otthonba már fél 7-től érkeznek azok a gyermekek, akiknek szülei korán indulnak munkába. A tanteremben felügyelet mellett készülnek a tanításra. Ebben az iskolában azonban másféle gond jelentkezett. — Évek óta kérjük legalább az otthon maradó szülőket, — mondja az igazgató —, hogy ne küldjék háromnegyed 8 előtt iskolába a tanulókat. Az osztályokba csak háromnegyed 8 után mehetnek a diákok. Ha korábban beengednénk őket, rendetlenkednének, s ezért kénytelenek vagyunk az iskola kapuja előtt várakoztatni ezeket a tanulókat. De ez nem helyes, mert mindannyian tudjuk, hogy az utca nem játszótér. Ám ezen a panaszon viszonylag egyszerű segíteni. B. A. A4 vérszerződést harmincöí esztendővel ezelőtt kötöttük. A pincében, a mángorló mellett. Ujjunk hegyét tűvel szúrtuk, egyikünk sem sírt, hat előre nyújtott tenyér összeért. Mondtuk az indián fogadalmat, a delavár esküt. Kilencévesek voltunk. Azóta is minden februárban találkozunk mi, volt delavárok, nyugalmazott gyerekek. Egy estét együtt töltünk az egykori Trieszti nőben — a mai Vadászkertben. Már nem ismerünk itt senkit — minket sem ismernek. Idegenek lettünk. Három vén szamár záróráig foglalja a törzsvendég Zelenák asztalát a sarokban. Csak hárman vagyunk: Pista, Laci és én. Fürge Szarvas. Bandi elhajózott. 1938-tól Japánban él. El? Nincs és mégis van. Egyszer egy évben, míg meséljük: „Jópofa volt a Rapaport... Emlékszel, amikor az énekórán azt mondta a Szirákinak: tanár úr kérem, otthon felejtettem a hangomat?” — Skalpvadász vagyok, igazi Nagy Kígyó — szokott dicsekedni Jóska, a harmadik félliter után. — Törzsfőnök. Góré. Fejes. Igazgató, én, aki azelőtt __hiszen ismertek, nektek magyarázzam ... Nekem nem parancsolhatnak olyat, amit ne teljesítenék. Uff! Megéri. Van wigwam, gépszekér, tüzes víz, szőke, fehér asszony. Nagy kígyó okosati pedig, sápadtarcúak, kukacmatyik vagytok, viccsjankók. A bölcs Jóska elszaladt, 1956-ban. Ma kiflit hord ki a Szent Lőrinc folyó mentén, az irokézek földjén triciklivel. S nincs Sólyomszem. Gyuri, a gödi evezős, az MTE és a Nemesfémiparosok legjobb táncosa. Vele mentünk először Ady-estre a Vág utcába. Éjfélig tartott, utána a verstől kótyagosan barangoltunk az éjszakában. A Lehel téren zöldínyes, torzkeresztes plakátragasztók jöttek szembe. Elszedtük tőlük a meszelőt, az enyvvel telt vödröt. Lefogtuk a testvéreket, Gyuri tetőtől talpig végigkente őket kulimászszal. Mi pedig odanyomtuk a harcosokat a falhoz. Nyakukba került hirdetményük: Bátorság! Kitartás! Gyuritól tanultuk, Gyurival énekeltük a Margit körúti fogház második emeletén a vörös tangót. Az őrség aznap esküdött Szálasi Ferencre. Mi pedig fütyültük a dalt. Hogy is volt? „Vörös sugár, hozd el a hajnalt nékünk.. Gyuri az ostrom áldozata. Bomba, tűz vagy lángszóró végzett Sólyomszemmel. Delavárhalál. Hosszú Puska, Pista tegnap este két forint borravalót adott. A végösszeget utánaszámolta, a cédulát zsebre tette. Mindig ilyen volt. A vicceket noteszben, dátumozva jegyezte. Pontos, precíz nyíltparancsokat hamisított 1944-ben. Pecséteket metszett, menlevelet osztott, pártokmányokat őrzött. A házbeli szeplős Lenkét Győrből hozta vissza, a halálmenetből ragadta ki. A csúnyás Lenke a felesége. Ma már szép. Hat gyerek anyja. Három fiú — három lány. A lurkókról a papa nem mesélt, a levéltárcából előszedi a fényképeket. A fotók hátán keltezés. Családi mérleg. Mit meséljek még Pistáról? Amatőr búvár, békaember. Kölyök korában szeretett rajzolni, néha ma is — kérésre — firkál a faliújságra. Karikatúrát. A szakikról. Pár vonallal, tussal kihúzva. Pista módon. Három hónapig a karhatalomnál szolgált, majd visszaült az íróasztalhoz. Szűkszavú, csak a könyvelésről beszél szívesen. Most is negyedóráig magyarázta: „A gyártási különköltségeket a gyártmányra arányosan elosztva a termelés arányában kell elszámolni.” A precizitás mohikánja, a rend delavára. Hajló Nád, Laci vaslakatosnak tanult, volt hídépítő, gépállomásigazgató, külkereskedő, munkaügyi vezető a Néprajzi Intézetben, nemzetközi versenybíró, szakszervezeti iskolai tanár, pilóta. Háromszor doktorált, legutóbb a mezőgazdasági tudományok kandidátusa lett. Kergeti a rézbőr-vér. — Az a munka, amit senki nem tud megcsinálni — mondogatja. — Akkor jövök én, öt perc, öt nap, öt hét, öt hónap ... nem nyugszom, míg nincs kész. Taps, elnökségi emelvény, kisadag szerénység, kezel a miniszter, fénykép... s dohány... Mikor írsz már a traktoromról? A szöveget majd lediktálom, ti az ilyesmit mindig elszúrjátok. Párizsról mesél, Szocsiba készülődik, húsz forintot kér kölcsön. Elegáns. Frissen vasalt. A fogait rendbehozatta. Ismét sokat mosolyog, s ismét szerelmes. Egy görög istennőbe. — Minőségi. Osztályon felüli f áradozik. — Vörösebb az Anikónál, nem festi a haját, nem Margit, dehogy... Teltebb az Antóniánál — karcsúbb a Médinél. A Klárinál jobban öltözik, azért nem puccos, mint a Vera. Idősebb a Hédinél — fiatalabb az Ilonkánál. Kacérabb az Icánál — szendébb az Évánál. Diplomás. Elveszem feleségül. Jössz tanúnak? Talán maga is hiszi, amit mond. — Zsuzsa!... Olyan, mint az a kislány... Ott, az a kontyos, mandulaszemű, édes... Görög istennő. Konyakot kér. A másik asztalnál a Zsuzsához hasonló, mandulaszemű Afroditét figyeli. Magabiztosan, a bal profilját mulatva (így jobban látszik az őszülő halánték), bonvivánmosollyal villogtatva új fogait. Kisadag szerénység. A lány nem törődik Laciakkal. Vár valakit. A Valaki pontatlan. A lány cigarettát vesz elő, öngyújtót keres a hatalmas táskában. Laci ugrik, pattan, ebben a pillanatban érkezik a Valaki. A Karlovácz Zoli fia. Az apját nem vettük fel delavárnak, mert félt a tűszúrástól. A fiú sziát vet a kontyosnak, tisztességtudóan köszön Hajló Nácinak: — Kezét csókolom Laci bácsi. Mi cinkosan (vagy kajánul?) nem hallunk semmit. Két könyvet nézegetünk. Azaz, hogy csak egyet. Az utolsó mohikánt, Laci, a bácsi, a vőlegény is unottan tette le. A máirc érdekelte. Ismeretterjesztő tudományos munka. Pitkin ír,ta, a háború előtt jelent meg. Címe: Negyvenéves korban kezdődik az élet... László Miklós ^l^eiaudresszii Az ötéves terv útján Tizennégy új bányaüzemet nyitnak meg Külön erőmű épül a visontai szén felhasználására Magyar-német együttműködés • Elkészült a szénbányászat húszéves távlati terve A második ötéves terv bányászattal kapcsolatos feladatairól kaptunk tájékoztatást Bercsényi Jánostól, a Bányászati Tervező Intézet igazgatójától. A tervidőszakban elsősorban a korábban megkezdett beruházások befejezése a feladat, hogy 1965-re a bányászat teljesíthesse az előírt 31 millió tonna szén termelését. Az országban termelt szenek közül csak a mecseki fekete szén kokszolható. A nagyolvasztók, különösen Dunaújváros számára nélkülözhetetlen kokszolható szénmennyiség növelésére a Bányászati Tervező Intézet és az illetékes trösztök közös tanulmányt dolgoznak ki. Az a terv, hogy Dunaújváros már túlnyomórészt magyar dúsított szenet kapjon. — A tervidőszakban — mondja a Bányászati Tervező Intézet igazgatója — tizennégy új bányaüzem nyitását tervezzük. Az új bányák többsége azonban csak a harmadik ötéves tervben termel teljes kapacitással. Ugyancsak a harmadik ötéves tervben kezdi meg a munkát a miskolci hosszúrévi külfejtés is, Visontán pedig — az alacsony kalóriájú szén helyszíni feldolgozására — hatszáz megawattos erőmű épül. A terv szerint Nógrádban és Közép-Dunántúlon új szénelőkészítő művek létesítésére, a pécsi durvamosó rekonstrukciójára, és a nagymányoki brikettgyár korszerűsítésére is sor kerül. Elkészült a szénbányászat húszéves távlati terve, amelynek kidolgozásában a Bányászati Tervező Intézet is részt vett. Az intézet szakemberei — a húszéves távlati terv alapján — már megkezdték a területi tervezést, a feltételezhető szénkészlet feltárására, új bányaüzemelv létesítésére készítenek tanulmányokat. (b. 1.) Elkésett divatbemutató. Galyatető üdülői most láthatták a téli kollekciót. Egy az új modellekből: fekete szövet nadrág, ballon síkabát. (MTI fotó : Balassa felv.) A tél és a tavasz virágai egymás mellett várják a vevőket a Felszabadulás téri árusnál. Még kapható szalmavirág és már megjelent a barka, a hóvirág s itt az ibolya. (MTI fotó : Fényes ferv.)