Esti Hírlap, 1962. október (7. évfolyam, 230-256. szám)
1962-10-01 / 230. szám
Az építkezés nagy kérdései : OLCSÓ, DRÁGA? LEHETNE OLCSÓBB? A közvélemény, az átlagos pesti ember vagy másképpen az utca embere nem hiszi el, hogy az Üllői úton nyolc-tízmillió forintba kerül egy új lakóház. Hát menjen fel az Építésügyi Minisztériumba, kérdezősködjék: miért építünk mi drágábban, mint más államokban. Vagy fordítsa meg a kérdést: hogyan lehetne olcsóbban építkezni? T* .Alrendszer van“... A Duna-parti hivatal ötödik emeletén az egyik ajtón tábla: Műszaki Fejlesztési Főosztály. — Ki mondta, hogy drágán építkezünk — felelik itt. — Mi erről nem tudunk. Nincsenek róla bizonyítékaink. Persze, ez attól függ, hogy mihez viszonyítjuk az építést. Árrendszer van, kalkuláció, nyereségbefizetés, munkabér, az anyagnak kötött ára van, diktált szállítási költségek — s ezekből valahogyan kijön az épület ára. Hogy sok — kevés-e, lehet, és kell is rajta vitatkozni. Csökkenteni a költségeket — Az építőipar — folytatják — jelentős akkumulációt fizet a népgazdaság kasszájába, a nemzeti jövedelem javára. Az egyik népi demokratikus országban legutóbb úgy csökkentették az építés költségét, hogy megszüntették a vállalatok akkumulációját. Nálunk, ahol létezik és hat a nyereséges gazdálkodás — erről szó sem lehet. Akkor hát hogyan? Évről évre több nyereséget fizetünk be, ennél fogva valójában olcsóbban építünk.A vállalati nyereség növekedése az építés költségéhez viszonyítva — az önköltség csökkentésével együtt jár. Ennek mi az oka? Ma jobban tudunk építeni, mint tegnap, jobban szervezzük a munkát, jobban dolgozunk, nő a termelékenység, a munka tervszerűbb — ennek haszna: csökken az önköltség. A Típus Tervező Intézet legutóbb 15 ezer lakásnál vizsgálta meg az építés költségeinek alakulását. Megállapították, hogy az egyedileg tervezett épületek lakófelületei egy négyzetméterenként már 30 százalékkal olcsóbbak. Az adatok biztatóak, az út, amelyen előrehaladunk, szép eredménynyel kecsegtet. Célunk, hogy fejlettebb technikával, jobb anyaggal, tudományosan szervezett munkával, szalagszerű, folyamatos építéssel szüntelenül csökkentsük az építés költségét és lendítsünk, gyorsítsunk rajta. Ennyit mondtak a műszaki fejlesztési főosztályon. Az utca embere úgy érezte: okosabb is lett, meg nem is. Tanácsolták: menjen át a Tervezési Főosztályra, ott egészen bizonyos, hogy még többet tudnak mondani. — Ez egészen olyan dolog — no, mihez is hasonlítsam hirtelen, — mintha felmenne a klinika műtőjébe és operáció köziben kérdezné a professzortól, hogyan lehetne csökkenteni a műtétek halálos eseteit. Speciális költségnormák szabnak határt, de mások az Országos Tervhivatalé, s megint mások a tervezőket érintő költségnormák. A mi alapvető feladatunk: olcsón építkezni. Ezen fáradozik minden erejével a minisztérium. De hogy mennyire építünk még drágán, az nemcsak az építészeten múlik: a kérdésnek millió ága van, kezdve attól, hogy miért kerül a vas annyiba, mint amennyi, miért emelték fel a radiátor árát a termelői árrendezéskor a duplájára? Még az is lehetséges, hogy ha alaposan vizsgálnék a dolgot, kiderülne: nem is építkezünk olyan drágán. Mindenesetre az igaz: a termelést másképpen látja a beruházó, a tervező, a kivitelező és végül a lakó vagy a felhasználó. Ha még korszerűbb építünk majd mindent. Minanyagot kapunk, ha még újabb idei erőnkkel ezek megvalósítechnológiánk lesz, olcsóbban talán dolgozunk. Két intézkedés Emberünk kisétál a minisztériumból. Fontolóra veszi a hallottakat: törvényszerű-e az, hogy így építkezzünk? Elfogadhatjuk-e, hogy ez másképp nem lehet? Nem. Adataink vannak arra vonatkozóan, hogy például az idén már 5—6 százalékkal csökkent az építkezések költsége. Két komoly árintézkedésre került sor. Az egyik az úgynevezett felvonulási költségeket — irodák, raktárak építése, munkaerő megszervezése — csökkentette; a másik jelentősen leszállította a gépi földmunka árát. Kézi munka helyett előnyösebb a gép használata, ezzel gyorsul, olcsóbbodik az építkezés. A részleges árrendezés elment addig a határig, ameddig a jelenlegi körülmények között lehetséges. Vannak még megoldásra váró feladatok, ezek viszont az anyagi ipar akkumulációjának hatáskörébe tartoznak. További kérdések merülnek fel, íme, néhány: Vannak-e elmulasztott lehetőségek? Hogy bánunk az anyaggal? Mi a helyzet a típustervezéssel? Hol tart az építészet gépesítése? Miben lehetnek rejtett erőforrások, újabb tartalékok? Milyen az együttműködés az építő- és szerelőipari vállalatok között? Mennyire függvénye az építőipar a nehéziparnak, az alapanyaggyártó iparnak? Milyen szervezett intézkedésekkel javíthatnák az anyagellátást? Hogyan lehetne tovább csökkenteni az önköltséget és növelni a termelékenységet? Nem szükséges-e az építőiparral kapcsolatos árakat az újabb körülményeknek megfelelően felülvizsgálni, rendezni? Rengeteg kérdés vár tisztázásra. Kérjük az olvasót, az utca többi emberét és a szakembereket, mondjanak erről a fontos kérdésről őszinte véleményt. Békés Attila Ősz a Balatonnál Megszűnt a viharjelző szolgálat • Mikor volt a legmelegebb a nyáron? A Balaton partján a téli üdülő- és gyógyházak kivételével már elnéptelenedtek a nyaralótelepek. Vasárnap befejezte nyári viharelőrejelző szolgálatát az Országos Meteorológiai Intézet siófoki obszervatóriuma. A gyér személyhajó-forgalmat kivéve, lényegében megszűnt a víziélet a Balatonon. A meteorológusok az idén sárga figyelmeztető rakétát 33 esetben lövettek, s 24- szer röppentek fel a vitorlázókra, csónakázókra veszélyt jelentő, kisebb viharok előtt a vörös színű rakéták. Augusztus 15-én volt a legmelegebb: 33,7 fokot mértek. víz hőmérséklete június 24 én érte el maximumát Siófoknál, 29,5 fokot. A szezon befejeződésével nem szűnt meg a tópart forgalma. A nyaralótelepeket néhány napra a tudósok vették birtokukba: az elmúlt napokban tíz tudományos kongreszszust tartottak. Balatonfüreden vasárnapzárult az orvoskongresszus, amelyen az ország négyszáz kiváló orvosa vitatta meg a legújabb gyógyászati eljárásokat, ugyanezen a napon ért véget Tihanyban a Magyar Tudományos Akadémia egyhetes nemzetközi konferenciája, amelyen a szocialista tábor országainak legkiválóbb tudósai összegezték a nagy energiájú fizikai kutatások terén elért eredményeiket. (MTI) Strand statisztika Befejeződött az idei strandszezon, készül a Fővárosi Fürdőigazgatóság idei beszámolója. — A legnagyobb forgalom július 24-én, vasárnap volt. A különféle intézmények kezelésében levő strandokon, a sportlétesítményekben és a mi strandjainkon — mondják az igazgatóságon — mintegy 200 ezer ember fürdőit. Ez a város lakosságának húsz százaléka. Ha ehhez hozzávesszük azokat, akire szabadságukat vagy a hét végét víz mellett töltik, akkor nyugodtan állíthatjuk, hogy Budapest nemcsak fürdőváros, de a fürdőzők városa is. Az egész idényben hány látogatójuk volt? — 3 022 752, a tavalyi 3 148 412-vel szemben. A tavalyi nyár június közepétől szeptember végéig tartott. Tavaly például szeptemberben 42198 fürdőzőnk volt, az idei szeptember cserben hagyott minket, s csak 7699 látogatónk akadt. — Melyik budapesti strand a leglátogatottabb? — Kétségtelenül a Szabadság-strand. Azon a bizonyos csúcsforgalmi napon 47 457 embert látott vendégül. További sorrend: a Palatínus 24 109, majd a Csepeli strand 15 292 és a Széchényi 8961 fürdővendéggel. Télen csak a Szabadságstrand tart nyitva. A tavaly befejezett téli öltözője egykettőre népszerűvé vált. A termálvizes medencét üvegfallal védjük a széltől, s fedett kiúszó köti össze az öltözővel. Reméljük, az idén a téli strandon is fürdőzőcsúcs lesz. Ma reggel hatkor felcsöngettek, és már ettől begerjedtem, hát még amikor megláttam, ki a tettes. Egyenruhás küldönc volt, vállalata gépén érkezett a tengeren túlról, és hozta a Világrengető Filmek Cárjának ajánlatát: egy szakajtó dollárt kapok, ha eléneklem legközelebbi operafilmjük főszerepét. Meginogtam. Mert mi van? A lottóötöst hiába várom, totótelitalálat bizonytalan, békekölcsönömet nem húzzák ki, pénzre mindenképpen szükség van, de már csak úgy lesz, ha megzengetem nekik az isteni tenoromat. S a futárnak mégis lábára csuktam az ajtót. Csak most láttam ugyanis a Carmen Jonest, és mit láttam? Láttául egy gyönyörű nőt, és örültem, hogy a gyönyörű nő gyönyörűen énekel. Ám a film cézárja, rendezője, operatőrje nem hitte, hogy én elhiszem, hogy a gyönyörű hang abból a gyönyörű nőből jön. Meg akart győzni, hogy nem dobtam ki pénzem talmira, nem csalás, nem ámítás, az a hang annak a nőnek a saját hangja, az a hang annak a nőnek a saját torkából fakad. Mutatta a nőt húsz méterről, aztán tízről, és ez nekem bőven elég lett volna, én az Operában is középtájon szeretek ülni, hogy ne lássam nehéz munkájukban és szenvedésükben túl közelről a hölgyeket és urakat. Neki azonban nem volt elég, ment egyre közelebb, mutatta a hölgy lábát, derekát, nyakát, amelyen épp akkor vastagon dagadt ki a verőér, bizonyítván, hogy a fellépti díjért alaposan megdolgozik a menyecske. Ment azután az arcára, az arcocskából az egész fal szélességében nyújtózó szájacska lett, bekukkantott az ajkak közé, és mutatta a hölgynek a nyelvét. Három méter volt az átmérője, és fehér a felszíne, mint aki nikotinmérgezéssel bajlódik. Én már igyekeztem nem oda nézni, nem szeretek mások belső dolgaiban kutakodni, de ő nem nyugodott, bebújt a szájacskába, és bizonyította, hogy a fogak gyöngysora közelről felnagyítva nem gyöngyök sora, másfél pintes cserépkorsó mindenik fogacska. Mutatta azután a fogak összességét szemközt, profilban, mögöttes nézőpontból, majd a garat felé fordult, és láttam a gégefőt, és azon az ugrabugra kis gödöcskét. Mindenáron a hangszálakat akarta mutatni, amint éppen rezegnek. A nyelőcsőn csak azért nem merészkedett alá, mert félt, hogy megcsúszik, és ki tudja, hogyan mászik föl viszsza a mennykő nagy masinával. Hát, ezt láttam, és ez az oka, kedves mestrók, misterek, cárok és kalaposinasok, hogy nem vállalom. Ha a hangom jobban akarják hallani, majd jobban ordítok, de önök maradjanak kívül. Én még azt sem szeretem, ha munkám közben valaki belenéz az írógépembe, nemhogy a képembe, torkomba, nekem tehát ne fényképezzenek bele a hasamba, ahol már nincs is hang, legföljebb némi gyomorsavtúltengés, amikor ilyesmit látok, a méla undortól. Ezt válaszoltam a küldöncnek, ezt válaszoltam volna, ha ő lett volna, de azután másodszor is csengetett, mire végképp fölébredtem. Sógornőm volt, a tejet hozta, a tej élet, erő, egészség, megittam, megerősödtem, megrohantam a négyes villamost, megharcoltam a harcot, és filmtől, tejtől, harctól nekiszilajodva, géphez ültem, és megalkottam jelen kicsiny, de felette mérges írásmat. Kisjó Munkában a brigád A József Attila-brigád a Magyar Hajó- és Darugyár szerkesztési osztályán alakult. Tagjai fiatal technikusok és mérnökük. A munkacsapat a szocialista címért dolgozik. Vállalta — a többi között —, hogy az 5 tonnás, 30 méter gémkinyúlású portáldarut áttervezi. A nehéz munkát sikerrel elvégezték. Az új modell súlya csökkentett, szerkezete korszerűbb. A jövő esztendőben már ezt a típust gyártják. A szériával — éves viszonylatiban — előreláthatólag 13 millió forintot takarítanak meg. Képünkön: a brigád tagjai, Bereczki Józsefné, Boldog József, Bodnár István és Kovács Imre a daru előtt. (MTT-fotó : Maron Árvízvédelem rádióval Adóállomás a gépkocsim Antennatornyok a folyó mentén — Vízügyi rádiólánc ! Az Országos Vízügyi Főigazgatóság hírközlő hálózatának fejlesztésére ultrarövidhullámú rádióállomásokkal szerelik fel a vízügyi igazgatóságokat. Baján, Szolnokon és Győrött állították fel az első rádiókat. Gépkocsira szerelt mozgó rádióállomásokkal is ellátták ezeket az igazgatóságokat. Az árvédelmi központ intézkedéseinek továbbítására 24 méter magas antennatornyokat építenek a folyók mentén, így 30— 40 kilométeres körzetben sugározhatják adásaikat a rádiók. A Duna mellett lesz a vízügyi szolgálat első összefüggő rádiólánca. A napokban megkezdődik a tornyok alapozása és szerelése. Az év végéig 8 antennatornyot állítanak fel, s ezzel befejeződik a magyar Duna-szakasz rádióláncának építése. Jövőre sor kerül a tiszai hálózat felállítására és elkészítik Budapesten az árvízvédelmi központ 150 kilométeres hatósugarú nagy adóját, amely összekapcsolja a két folyó rádióállomásainak hálózatát. (MTI) Irány: a réteges öltözködés A nehéz lélikabát ellen ♦ Túlöltözködés ♦ Könnyebb ruházati cikkeket akar gyártatni a Belkereskedelmi Minisztérium Az orvostudomány megállapította, hogy ruházkodásunk jellemzője a „túlöltözködés”. Legszembetűnőbb a férfiak túlöltözködése: átlag két kilóval több ruhát hordanak, mint a nők. Persze, ennek a súlytöbbletnek nemcsak a melegét, hanem a terhét is viselni kell. Nincs szükség például nehéz, vattázott télikabátra, mert az inkább súlyos, mint meleg. A kötött alsónemű és a gyapjúpulóver sokkal több meleget ad, s a viselése is kellemesebb, könnyebb. Külföldön a korszerű, réteges öltözködés iránt egyre fokozódtak az igények. A réteges öltözködésnél a különböző ruhadarabok közötti levegőréteg szigetelése biztosítja a test hőmérsékletének kellő fokon tartását. Általános az igény, hogy a réteges öltözködéshez szükséges ruhadarabokat könnyen lehessen mosni, a gyártelenített kikészítés következtében alig kelljen vasalni. Nálunk is szeretnék sokan, ha az ipar és a kereskedelem lehetőséget nyújtana a korszerű öltözködésre. Ennek azonban meg kell teremteni a gyártási feltételeit. Az ipari termelésnek rá kell térni a műszálszövetből készült, gyűrtelenített ruházati cikkek, a szintetikus fonalból készült ruhafélék, a szintetikus és gyapjúszövet keverékéből tartós vasalást biztosító cikkek, a férfi és fiú jéger alsóneműk tömeges gyártására. A Belkereskedelmi Minisztérium széles körű közvéleménykutatást végzett, és végez jelenleg is arra vonatkozóan, hogy a korszerű, ilyen ruházati cikkek iránt mekkora az érdeklődés országszerte. A közvéleménykutatás eredményei alapján megállapítható, hogy a könnyebb, korszerűbb kivitelű és divatos konfekció és cipő iránti kereslet a legélénkebb. A 15—30 éveseknek mintegy 70 százaléka keresi, s részben vásárolja, az ilyen típusú árufajtákat. A könnyebb ruházati cikkek olcsóbbak is, és emiatt könnyebbé válik a divatos öltözködés. Mivel az új típusú anyagok konstrukciójukban is eltérnek a jelenlegi anyagoktól, részben súlyuk és a felhasznált nyersanyag minősége miatt, újfajta tervezési munkákra van szükség. A jelenlegi szabványokat is felül kell vizsgálni, és újfajta cikkek minőségét új szabványokban kell rögzíteni. A Belkereskedelmi Minisztérium határozatokat hozott arra is, hogy a jövőben a modernség és a divat, valamint az egészségügy és az ízlésesség szempontjainak érvényesítése mellett olyan kereskedelmi politikát kell folytatni, amely a termelés irányát a könnyebb cikkek felé tolja el. A Belkereskedelmi Minisztériumban a napokban az illetékes szervek foglalkoztak a modern öltözködési kultúrának megfelelő ruházati cikkek gyártásának kérdésével. Állást foglaltak az úgynevezett réteges öltözködés bevezetése mellett, és elrendelték, hogy a gyártmányfejlesztési bizottságok jelentései alapján a Ruházati Főigazgatóság, a Könynyűipari Minisztérium iparfejlesztési és gazdálkodási főosztályával karöltve, dolgozzon ki terveket a termelésnek olyan, fokozatos átállítására, amely lehetővé teszi a réteges öltözködés bevezetésének megvalósítását. Mi az a réteges öltözködés? Lóháton, szekéren Szécsényben szeptember utolsó vasárnapját a bor napjaként ünneplik. A hagyomány szerint a szécsényiek szüreti napján részt vettek a kétszázötven évvel ezelőtti Rákóczi-szabadságharc kurucai is. Az idei szüreti napot a község II. Rákóczi Ferencről elnevezett termelőszövetkezeti csoportja rendezte. A vasárnap délután palóc népviseletbe öltözött paraszt fiatalok játékával kezdődött. Az első csősz vezetésével száznál többen vonultak fel lóháton és feldíszített szekereken. A párok és aratópárok után a termelőszövetkezeti község legszebb lányai vitték a szőlőskosarat, majd a következő szekéren a bor „istene” és „palóc angyalai” köszöntötték énekükkel a dombházak újborát. Befejezésként eljárták a kállai kettőst. Este szüreti bál kezdődött a járási művelődési házban. (MTI)