Esti Hírlap, 1962. október (7. évfolyam, 230-256. szám)

1962-10-01 / 230. szám

Az építkezés nagy kérdései : OLCSÓ, DRÁGA? LEHETNE OLCSÓBB? A közvélemény, az átlagos pesti ember vagy másképpen az utca embere nem hiszi el, hogy az Üllői úton nyolc-tíz­millió forintba kerül egy új lakóház. Hát menjen fel az Építés­ügyi Minisztériumba, kérde­zősködjék: miért építünk mi drágábban, mint más államok­ban. Vagy fordítsa meg a kér­dést: hogyan lehetne olcsóbban építkezni? T*­ .Alrendszer van“... A Duna-parti hivatal ötödik emeletén az egyik ajtón tábla: Műszaki Fejlesztési Főosztály. — Ki mondta, hogy drágán építkezünk — felelik itt. — Mi erről nem tudunk. Nincse­nek róla bizonyítékaink. Per­sze, ez attól függ, hogy mihez viszonyítjuk az építést. Ár­rendszer van, kalkuláció, nye­­reségbe­fizetés, munkabér, az anyagnak kötött ára van, dik­tált szállítási költségek — s ezekből valahogyan kijön az épület ára. Hogy sok — ke­vés-e, lehet, és kell is rajta vitatkozni. Csökkenteni a költségeket — Az építőipar — folytatják — jelentős akkumulációt fizet a népgazdaság kasszájába, a nemzeti jövedelem javára. Az egyik népi demokratikus or­szágban legutóbb úgy csök­kentették az építés költségét, hogy megszüntették a vállala­tok akkumulációját. Nálunk, ahol létezik és hat a nyeresé­ges gazdálkodás — erről szó sem lehet. Akkor hát hogyan? Évről évre több nyereséget fi­zetünk be,­ ennél fogva valójá­ban olcsóbban építünk.­A vál­l­alati nyereség növekedése az építés költségéhez viszonyítva — az önköltség csökkentésével együtt jár. Ennek mi az oka? Ma jobban tudunk építeni, mint tegnap, jobban szervez­zük a munkát, jobban dolgo­zunk, nő a termelékenység, a munka tervszerűbb — ennek haszna: csökken az önköltség. A Típus Tervező Intézet leg­utóbb 15 ezer lakásnál vizsgál­ta meg az építés költségeinek alakulását. Megállapították, hogy az egyedileg tervezett épületek lakófelületei egy négyzetméterenként már 30 százalékkal olcsóbbak. Az ada­tok biztatóak, az út, amelyen előrehaladunk, szép eredmény­­nyel kecsegtet. Célunk, hogy fejlettebb technikával, jobb anyaggal, tudományosan szer­vezett munkával, szalagszerű, folyamatos építéssel szüntele­nül csökkentsük az építés költ­ségét és lendítsünk, gyorsít­sunk rajta. Ennyit mondtak a műszaki fejlesztési főosztályon. Az ut­ca embere úgy érezte: okosabb is lett, meg nem is. Tanácsol­ták: menjen át a Tervezési Fő­osztályra, ott egészen bizonyos, hogy még többet tudnak mon­dani. — Ez egészen olyan dolog — no, mihez is hasonlítsam hir­telen, — mintha felmenne a klinika műtőjébe és operáció köziben kérdezné a professzor­tól, hogyan lehetne csökken­teni a műtétek halálos eseteit. Speciális költségnormák szab­nak határt, de mások az Or­szágos Tervhivatalé, s megint mások a tervezőket érintő költségnormák. A mi alapvető feladatunk: olcsón építkezni. Ezen fáradozik minden erejé­vel a minisztérium. De hogy mennyire építünk még drágán, az nemcsak az építészeten múlik: a kérdésnek millió ága van, kezdve attól, hogy miért kerül a vas annyiba, mint amennyi, miért emelték fel a radiátor árát a termelői árren­dezéskor a duplájára? Még az is lehetséges, hogy ha alapo­san vizsgálnék a dolgot, kide­rülne: nem is építkezünk olyan drágán. Mindenesetre az igaz: a termelést másképpen látja a beruházó, a tervező, a kivite­lező és végül a lakó vagy a fel­használó. Ha még korszerűbb­­ építünk majd mindent. Min­­anyagot kapunk, ha még újabb i­dei erőnkkel ezek megvalósí­­technológiánk lesz, olcsóbban­­ talán dolgozunk. Két intézkedés Emberünk kisétál a minisz­tériumból. Fontolóra veszi a hallottakat: törvényszerű-e az, hogy így építkezzünk? Elfo­gadhatjuk-e, hogy ez másképp nem lehet? Nem. Adataink vannak arra vonatkozóan, hogy például az idén már 5—6 szá­zalékkal csökkent az építkezé­sek költsége. Két komoly ár­­intézkedésre került sor. Az egyik az úgynevezett felvonu­lási költségeket — irodák, rak­tárak építése, munkaerő meg­szervezése — csökkentette; a másik­ jelentősen leszállította a gépi földmunka árát. Kézi munka helyett előnyösebb a gép használata, ezzel gyorsul, olcsóbbodik az építkezés. A részleges árrendezés elment addig a határig, ameddig a je­lenlegi körülmények között lehetséges. Vannak még meg­oldásra váró feladatok, ezek viszont az anyagi ipar akku­mulációjának hatáskörébe tar­toznak. További kérdések me­rülnek fel, íme, néhány: Vannak-e elmulasztott lehetőségek? Hogy bánunk az anyaggal? Mi a helyzet a típustervezéssel? Hol tart az építé­szet gépesítése? Miben lehetnek rejtett erőforrások, újabb tar­talékok? Milyen az együttműködés az építő- és szerelőipari vállalatok között? Mennyire függvénye az építőipar a nehéz­iparnak, az alapanyaggyártó iparnak? Milyen szervezett intéz­kedésekkel javíthatnák az anyagellátást? Hogyan lehetne to­vább csökkenteni az önköltséget és növelni a termelékenysé­get? Nem szükséges-e az építőiparral kapcsolatos árakat az újabb körülményeknek megfelelően felülvizsgálni, rendezni? Rengeteg kérdés vár tisztá­zásra. Kérjük az olvasót, az utca többi emberét és a szak­embereket, mondjanak erről a fontos kérdésről őszinte véle­ményt. Békés Attila Ősz a Balatonnál Megszűnt a viharjelző szolgálat • Mikor volt a legmelegebb a nyáron? A Balaton partján a téli üdülő- és gyógyházak kivéte­lével már elnéptelenedtek a nyaralótelepek. Vasárnap be­fejezte nyári viharelőrejelző szolgálatát az Országos Meteo­rológiai Intézet siófoki obszer­vatóriuma. A gyér személyha­­jó-forgalmat kivéve, lényegé­ben megszűnt a víziélet a Ba­latonon. A meteorológusok az idén sárga figyelmeztető raké­tát 33 esetben lövettek, s 24- szer röppentek fel a vitorlá­zókra, csónakázókra veszélyt jelentő, kisebb viharok előtt a vörös színű rakéták. Augusz­tus 15-én volt a leg­melegebb: 33,7 fokot mér­tek. víz hőmérséklete jú­nius 24 én érte el maximu­mát Siófoknál, 29,5 fokot. A szezon befejeződésével nem szűnt meg a tópart for­galma. A nyaralótelepeket né­hány napra a tudósok vették birtokukba: az elmúlt napok­ban tíz tudományos kongresz­­szust tartottak. Balatonfüre­­den vasárnap­­zárult az orv­os­­kongresszus, amelyen az or­szág négyszáz kiváló orvosa vitatta meg a legújabb gyó­gyászati eljárásokat, ugyan­ezen a napon ért véget Ti­hanyban a Magyar Tudomá­nyos Akadémia egyhetes nem­zetközi konferenciája, ame­lyen a szocialista tábor orszá­gainak legkiválóbb tudósai összegezték a nagy energiájú fizikai kutatások terén elért eredményeiket. (MTI) Strand statisztika Befejeződött az idei strand­szezon, készül a Fővárosi Für­dőigazgatóság idei beszámoló­ja. — A legnagyobb forgalom július 24-én, vasárnap volt. A különféle intézmények kezelé­sében levő strandokon, a sportlétesítményekben és a mi strandjainkon — mondják az igazgatóságon — mintegy 200 ezer ember fürdőit. Ez a vá­ros lakosságának húsz száza­léka. Ha ehhez hozzávesszük azokat, akire szabadságukat vagy a hét végét víz mellett töltik, akkor nyugodtan állít­hatjuk, hogy Budapest nem­csak fürdőváros, de a fürdő­­zők városa is.­­ Az egész idényben hány látogatójuk volt? — 3 022 752, a tavalyi 3 148 412-vel szemben. A tava­lyi nyár június közepétől szep­tember végéig tartott. Tavaly például szeptemberben 42198 fürdőzőnk volt, az idei szep­tember cserben hagyott min­ket, s csak 7699 látogatónk akadt. — Melyik budapesti strand a leglátogatottabb? — Kétségtelenül a Szabad­ság-strand. Azon a bizonyos csúcsforgalmi napon 47 457 embert látott vendégül. To­vábbi sorrend: a Palatínus 24 109, majd a Csepeli strand 15 292 és a Széchényi 8961 für­dővendéggel. Télen csak a Szabadság­strand tart nyitva. A tavaly befejezett téli öltözője egy­kettőre népszerűvé vált. A ter­málvizes medencét üvegfallal védjük a széltől, s fedett ki­úszó köti össze az öltözővel. Reméljük, az idén a téli stran­don is fürdőzőcsúcs lesz. Ma reggel hatkor felcsönget­tek, és már ettől beger­jedtem, hát még amikor meg­láttam, ki a tettes. Egyenru­hás küldönc volt, vállalata gé­pén érkezett a tengeren túlról, és hozta a Világrengető Fil­mek Cárjának ajánlatát: egy szakajtó dollárt kapok, ha el­­éneklem legközelebbi opera­filmjük főszerepét. Meginogtam. Mert mi van? A lottóötöst hiába várom, to­tótelitalálat bizonytalan, béke­kölcsönömet nem húzzák ki, pénzre mindenképpen szükség van, de már csak úgy lesz, ha megzengetem nekik az isteni tenoromat. S a futárnak mégis lábára csuktam az ajtót. Csak most láttam ugyanis a Carmen Jonest, és mit láttam? Láttául egy gyönyörű nőt, és örültem, hogy a gyönyörű nő gyönyörűen énekel. Ám a film cézárja, rendezője, ope­ratőrje nem hitte, hogy én el­hiszem, hogy a gyönyörű hang abból a gyönyörű nőből jön. Meg akart győzni, hogy nem dobtam ki pénzem talmira, nem csalás, nem ámítás, az a hang annak a nőnek a saját hangja, az a hang annak a nőnek a saját torkából fakad. Mutatta a nőt húsz méter­ről, aztán tízről, és ez nekem bőven elég lett volna, én az Operában is középtájon szere­tek ülni, hogy ne lássam ne­héz munkájukban és szenve­désükben túl közelről a höl­gyeket és urakat. Neki azon­ban nem volt elég, ment egy­re közelebb, mutatta a hölgy lábát, derekát, nyakát, ame­lyen épp akkor vastagon da­gadt ki a verőér, bizonyítván, hogy a fellépti díjért alaposan megdolgozik a menyecske. Ment azután az arcára, az ar­cocskából az egész fal széles­ségében nyújtózó szájacska lett, bekukkantott az ajkak közé, és mutatta a hölgynek a nyelvét. Három méter volt az átmérője, és fehér a felszíne, mint aki nikotinmérgezéssel bajlódik. Én már igyekeztem nem oda nézni, nem szeretek mások belső dolgaiban kuta­kodni, de ő nem nyugodott, bebújt a szájacskába, és bizo­nyította, hogy a fogak gyöngy­sora közelről felnagyítva nem gyöngyök sora, másfél pintes cserépkorsó mindenik fogacs­­ka. Mutatta azután a fogak összességét szemközt, profil­ban, mögöttes nézőpontból, majd a garat felé fordult, és láttam a gégefőt, és azon az ugrabugra kis gödöcskét. Min­denáron a hangszálakat akar­ta mutatni, amint éppen re­zegnek. A nyelőcsőn csak azért nem merészkedett alá, mert félt, hogy megcsúszik, és ki tudja, hogyan mászik föl visz­­sza a mennykő nagy masiná­val. Hát, ezt láttam, és ez az oka, kedves mestrók, miste­rek, cárok és kalaposinasok, hogy nem vállalom. Ha a han­gom jobban akarják hallani, majd jobban ordítok, de önök maradjanak kívül. Én még azt sem szeretem, ha munkám közben valaki belenéz az író­gépembe, nemhogy a képem­be, torkomba, nekem tehát ne fényképezzenek bele a hasam­ba, ahol már nincs is hang, legföljebb némi gyomorsavtúl­­tengés, amikor ilyesmit látok, a méla undortól. Ezt válaszoltam a küldönc­nek, ezt válaszoltam volna, ha ő lett volna, de azután másod­szor is csengetett, mire vég­képp fölébredtem. Sógornőm volt, a tejet hozta, a tej élet, erő, egészség, megittam, meg­erősödtem, megrohantam a né­gyes villamost, megharcoltam a harcot, és filmtől, tejtől, harctól nekiszilajodva, géphez ültem, és megalkottam jelen kicsiny, de felette mérges írás­mat. Kisjó Munkában a brigád A József Attila-brigád a Magyar Hajó- és Darugyár szerkesztési osztályán ala­kult. Tagjai fiatal techniku­sok és mérnökük. A munka­csapat a szocialista címért dolgozik. Vállalta — a többi között —, hogy az 5 tonnás, 30 méter gémkinyúlású por­táldarut áttervezi. A nehéz munkát sikerrel elvégezték. Az­ új modell súlya csökken­tett, szerkezete korszerűbb. A jövő esztendőben már ezt a típust gyártják. A szériá­val — éves viszonylatiban — előreláthatólag 13 millió fo­rintot takarítanak meg. Ké­pünkön: a brigád tagjai, Be­­reczki Józsefné, Boldog Jó­zsef, Bodnár István és Ko­vács Imre a daru előtt. (MTT-fotó : Maron Árvízvédelem rádióval Adóállomás a gépkocsim Antennatornyok a folyó men­tén — Vízügyi rádiólánc ! Az Országos Vízügyi Főigaz­­­­gatóság hírközlő hálózatának fejlesztésére ultrarövidhullá­mú rádióállomásokkal szerelik fel a vízügyi igazgatóságokat. Baján, Szolnokon és Győrött állították fel az első rádiókat. Gépkocsira szerelt mozgó rá­dióállomásokkal is ellátták ezeket az igazgatóságokat. Az árvédelmi központ intézkedé­seinek továbbítására 24 méter magas antennatornyokat építe­nek a folyók mentén, így 30— 40 kilométeres körzetben su­gározhatják adásaikat a rá­diók. A Duna mellett lesz a vízügyi szolgálat első összefüg­gő rádiólánca. A napokban megkezdődik a tornyok alapo­zása és szerelése. Az év végéig 8 antennatornyot állítanak fel, s ezzel befejeződik a magyar Duna-szakasz rádióláncának építése. Jövőre sor kerül a ti­szai hálózat felállítására és el­készítik Budapesten az árvíz­­védelmi központ 150 kilométe­res hatósugarú nagy adóját, amely összekapcsolja a két fo­lyó rádióállomásainak hálóza­tát. (MTI) Irány: a réteges öltözködés A nehéz lélikabát ellen ♦ Túlöltözködés ♦ Könnyebb ruházati cikkeket akar gyártatni a Belkereskedelmi Minisztérium Az orvostudomány megállapí­totta, hogy ruházkodásunk jel­lemzője a „túlöltözködés”. Legszembetűnőbb a férfiak túlöltözködése: átlag két kiló­val több ruhát hordanak, mint a nők. Persze, ennek a súly­többletnek nemcsak a mele­gét, hanem a terhét is viselni kell. Nincs szükség például ne­héz, vattázott télikabátra, mert az inkább súlyos, mint meleg. A kötött alsónemű és a gyap­júpulóver sokkal több meleget ad, s a viselése is kellemesebb, könnyebb. Külföldön a korsze­rű, réteges öltözködés iránt egyre fokozódtak az igények. A réteges öltözködésnél a kü­lönböző ruhadarabok közötti levegőréteg szigetelése bizto­sítja a test hőmérsékletének kellő fokon tartását. Általános az igény, hogy a réteges öl­tözködéshez szükséges ruha­darabokat könnyen lehessen mosni, a gyártelenített kiké­szítés következtében alig kell­jen vasalni. Nálunk is szeretnék sokan, ha az ipar és a kereskedelem lehetőséget nyújtana a korsze­rű öltözködésre. Ennek azon­ban meg kell teremteni a gyártási feltételeit. Az ipari termelésnek rá kell térni a műszálszövetből készült, gyűr­­telenített ruházati cikkek, a szintetikus fonalból készült ruhafélék, a szintetikus és gyapjúszövet keverékéből tar­tós vasalást biztosító cikkek, a férfi és fiú jéger alsóneműk tömeges gyártására. A Belkereskedelmi Minisz­térium széles körű közvéle­ménykutatást végzett, és végez jelenleg is arra vonatkozóan, hogy a korszerű, ilyen ruháza­ti cikkek iránt mekkora az ér­deklődés országszerte. A köz­véleménykutatás eredményei alapján megállapítható, hogy a könnyebb, korszerűbb kivi­telű és divatos konfekció és cipő iránti kereslet a legélén­kebb. A 15—30 éveseknek mintegy 70 százaléka keresi, s részben vásárolja, az ilyen tí­pusú árufajtákat. A könnyebb ruházati cik­kek olcsóbbak is, és emiatt könnyebbé válik a divatos öl­tözködés. Mivel az új típusú anyagok konstrukciójukban is eltérnek a jelenlegi anyagok­tól, részben súlyuk és a fel­használt nyersanyag minősége miatt, újfajta tervezési mun­kákra van szükség. A jelenle­gi szabványokat is felül kell vizsgálni, és újfajta cikkek minőségét új szabványokban kell rögzíteni. A Belkereske­delmi Minisztérium határoza­tokat hozott arra is, hogy a jövőben a modernség és a di­vat, valamint az egészségügy és az ízlésesség szempontjai­nak érvényesítése mellett olyan kereskedelmi politikát kell folytatni, amely a terme­lés irányát a könnyebb cikkek felé tolja el. A Belkereskedelmi Minisz­tériumban a napokban az il­letékes szervek foglalkoztak a modern öltözködési kultúrá­nak megfelelő ruházati cikkek gyártásának kérdésével. Állást foglaltak az úgynevezett réte­ges öltözködés bevezetése mel­lett, és elrendelték, hogy a gyártmányfejlesztési bizottsá­gok jelentései alapján a Ru­házati Főigazgatóság, a Köny­­nyűipari Minisztérium ipar­­fejlesztési és gazdálkodási fő­osztályával karöltve, dolgoz­zon ki terveket a termelésnek olyan, fokozatos átállítására, amely lehetővé teszi a réteges öltözködés bevezetésének meg­valósítását. Mi az a réteges öltözködés? Lóháton, szekéren Szécsényben szeptember utolsó vasárnapját a bor napja­ként ünneplik. A hagyomány szerint a szécsényiek szüreti nap­ján részt vettek a kétszázötven évvel ezelőtti Rákóczi-szabad­ság­harc kurucai is. Az idei szüreti napot a község II. Rákóczi Ferencről elnevezett termelőszövetkezeti csoportja rendezte. A vasárnap délután palóc népviseletbe öltözött paraszt fiatalok játékával kezdődött. Az első csősz vezetésével száznál többen vonultak fel lóháton és feldíszített szekereken. A párok és ara­­tópárok után a termelőszövetkezeti község legszebb lányai vit­ték a szőlőskosarat, majd a következő szekéren a bor „istene” és „palóc angyalai” köszöntötték énekükkel a dombházak új­borát. Befejezésként eljárták a kállai kettőst. Este szüreti bál kezdődött a járási művelődési házban. (MTI)

Next