Esti Hírlap, 1962. november (7. évfolyam, 257-281. szám)

1962-11-01 / 257. szám

Füstből — milliók Egy vállalás második fele — Mennyit ért Ózdon húsz nap — Diósgyőr, Ózd után, Dunaújváros Hír: A Vaskohászati Ke­menceépítő Vállalat (VKV) kongresszusi vállalásának felét már teljesítette. Húsz nappal határidő előtt, kitű­nő minőségben átadták ren­deltetésének az év­ti­­­ni. számú kohót. Ez a húsz nap 21 millió forintnyi nyersva­sat ér. A munka másik ré­sze még hátra van: ha de­cember 31. helyett novem­ber 20-ra üzemképes lesz a két Martin-kemence füst­­gázhasznosító berendezése Dunaújvárosban, akkor a VKV dolgozói állták a sza­vukat. Kicsit prózaian és szürkén hangzott a felelet, „hogyan” kérdésünkre: „a fizikaiak és a műszakiak legjobb össz­hangjával’'. összefogás? A fővállalkozás és a gyártó részleg a Révész utcai gyár­telepen van. A tervezőiroda az Alkotmány utcában, a szerelők hónapok óta lent, Dunaújvá­roson. Miféle emberek fognak ke­zet ilyen távolból? ALKOTMÁNY U. 27: A TERVEZŐIRODA Itt kezdték. Még az ötve­nes évek elején a Vasmű megrendelt a Szovjetuniótól négy füstgázhasznosító be­rendezést. Akkor azonban csak két martinkemence ké­szült el, ahhoz szerelték fel a hasznosítókat. Most, hogy áll már mind a négy kemen­ce, értékes milliók mennek a szó legtisztább értelmében a „füstbe”. Fel kell hát állí­tani még két berendezést. Az alkatrészek rozsdásod­tak, egy részüket pótlásnak felhasználták a két működő hasznosítóhoz. A tervezőmér­­nökök először kutatómunkát végeztek: mit lehet felhasz­nálni a vasak között, mit é­item? Éjjel-nappali munkával el­készültek a tervek, s közben már mentek a telefonok a fővállalkozóhoz: — Új gőzdobokat kell be­szerezni ... Rendeljétek meg a szivattyúkat... szed elő a zsebéből. Senki nem említi, hogy ez nem az ő dolga lenne. Ma éppen ő jött le, miért ne hozhatta volna magával? A szerelők teljes ütemben, összeszokott, jó gárda. Jóné­­hányan közülük együtt jár­ták meg már Borsodnádas­­dot, Diósgyőrt, Ózdot. Vala­mikor vasszerkezetesek vol­tak, s nem volt könnyű meg­tanulni az újat. Kasza János szerelő úgy magyarázza el a bonyolult berendezés lényegét, mint egy mérnökember, s hozzá is teszi: — Itt a legpontosabb mun­kára van szükség. Elég egy kis felületesség és emberha­lál lehet a vége. Amikor Di­ósgyőrt átadtuk, Kocka Laci­val együtt bizony hetvenkét órát le nem hunytuk a sze­münket. Amikor pedig végre elaludtam, akkor sem voltam nyugodt. Hallom félálomban, hogy nem zúg a szivattyú. Ugrok ki az ágyból, mint a bolond. Hát mi történt: nem volt víz. Egy óra múlva szét­robbanhatott­ volna az egész kazán. Arról már Kasza János ke­vesebbet beszél, hány nap része van neki is személy szerint a negyvennapos ha­táridő-rövidítésben. Amikor 700 régi, elrozs­­dált csőkígyót kellett meg­tisztítani egy nap alatt, ket­tővel végeztek. Ö ügyes kis szerkezetet eszkábált és per­cekre szorította le egy cső tisztítását. — Miért csinálta? — kér­dem. — Mert mérges voltam. ★ Ha a diósgyőriek időben szállítanak, s a szigetelők sem húzzák a munkát, akkor ma már bizonyosnak látszik, hogy november húszra üzem­képes lesz a kazán. S hogy ez mit hoz a konyhára? Ha­vonta egymillió forint érté­kű füstgázt hasznosít, köny­­nyű kiszámítani, mit jelent negyven nap. Sárdi Mária RÉVÉSZ UTCA 9. A FŐVÁLLALKOZÓ A „fővállalkozó” Zselle Béla mérnök irodája. Oroszlánrésze van abban, hogy ma már minden jel ar­ra bíztat: 20-ra működik a hasznosító. — Hogy készen leszünk-e 30-ra? Most már kezdem hinni. Igaz,­ volt két hónap. . Lőrincen háromszor kellett újra hengerelni a gazdob le­mezanyagát. Egy pillanatra megbocsát: telefon. Meghív­tuk a Diósgyőri Könnyűgép­gyárat ... Könnyűgépgyár? Mit tudnak mondani a táp­­szivattyúkról? Ha nem ké­szül el időben ... Mindent, nagyon kérem, tegyenek meg mindent. A szerelők ké­szen állnak, abban a pilla­natban hozzálátnak, amikor megkapják. A telefonbeszélgetésnek vége. Zselle Béla az erőfeszíté­sekről beszél és hozzáteszi: — Mi megtesszük, amit te­hetünk, de jó lenne, h­a oda­lent a szerelők, a műszere­­zők, a kőművesek nem úgy dolgoznának, mint teszik ... DUNAÚJVÁROS: A SZERELŐCSOPORT Ballonkabátos fiatalember nyit be az ajtón: Kocka László, tervezőmérnök. Soha László művezető és Kasza János, a szerelőcsoport veze­tője szalad elé. — Hoztál? — Hoztam. — Papírba cso­magolt kicsiny alkatrészeket Szabó Gyula, a Jókai Színház művésze ebben a hónapban harmincötször játszik, illetve ahogy színész­­nyelven mondják: harminc­ötöt játszik. Fiatal ember, harminckét éves, csupa le­fojtott lobogás, az a fajta, akinek a művészet­i szen­vedélye, más érdeklődése, más izgalmi anyaga alig akad. Elmondja ugyan, hogy régebben ivott, de leszo­kott róla, ma legfeljebb előadás után hajt le egy-­két pohár sört... A fellépés, a szerep átélése erősen megviseli, mint annyi más kollégáját: az ,,Arturo Ui”-előadások után másfél-két kilóval ke­vesebb, mint amikor este bement a színházba. Nehéz feladatok után jó ideig nem tud elaludni. Legújabb szerepe: „A kör bezárul” című Berkesi-drá­­ma hőse. Kun István mér­nök, akit a törvén­ysértések idején elítéltek, majd kisza­badulása után rendet teremt kapcsolataiban. Ebben a da­rabban is olyan igazi han­gokat talál, hogy a nézőtéren nem hallatszik köhécselés, nem zörgetik a színlapot. Különben is az a fajta színész, akire nem nagy gond szerepet osztani, foly­ton ,,benn van” minden da­rabban. Bár nyilván örül a folytonos foglalkoztatottság megtiszteltetésének, a Hátrá­nyát is érzi: panaszolja, nem tud eleget tanulni, fél a le­maradástól. Szeretne sokat olvasni, de nincs ideje, szün­telen szövget olvas. — A szakma rabszolgája vagyok — mondja. — Nehéz dolog. Bár van ennek pozitív oldala is, a színész a fáradt­ságtól nem tud hazudni a színpadon, elfelejti begyako­rolt dolgait. Honnan jött ez a Szabó Gyula, aki most már jó ideje vezető művésze a színház­nak? Vallomása szerint. ..suttyó parasztgyerek vol­tam”. Kunszentmártonban nőtt fel, kun és jász keverék. Alig volt négyéves, amikor testvéreivel elment a csodá­latos cirkuszba. Pénzük nem volt, vén kutyájukat áldoz­ták fel a látványosságért. A cirkusz ugyanis hirdetmé­nyen közölte, hogy aki át­adja kutyáját, macskáját (persze a vadak etetésére) szabadjegyet kap. Ak­kor lá­tott először előadást, máig is felejthetetlent... Ez volt az agrárolló-kor­szak — emlékezik — a falu élete akkor volt a leg­­nyomorúságosabb. Apám napszámos volt, később bol­gár kertészetben dolgozott. De bármilyen zord volt is a gyermekkorom, fantáziám csapongott. Én például úgy képzeltem, hogy ha az ottani Kossuth Lajos utcán lefek­tetnének egy repülőgépet, annak hossza egy kilométert takarna be, a szárnyai meg befednék a keresztutcát. Ké­sőbb magam is építettem agyagiból kis repülőgépeket. Bátyja taníttatta: négy elemit, négy polgárit végzett. 1945-ben, a felszabadulás után a vonat tetején jött fel Budapestre. A Csonka Gép­gyárban — később ez lett a Kismotor- és Gépgyár — volt három évig ipari tanuló, majd egy évig dolgozott, mint segéd. Onnan ment el a Színiakadémiára felvéte­lezni, két társával. Csak őt vették fel. 1943-ban látott először igazi színielőadást: a Nemzetiben megnézte a Csongor és Tündét, majd ké­sőbb Az ember tragédiáját. — A színészről az a közhit, panaszolja, hogy temérdeket keres. Azt mondják: „meg­keresi a harminc rongyot ha­vonta”. Persze, ez egyike a nyilvánvaló tévedéseknek, én magam rádiózok és külön fellépést is vállalok, azzal egészítem ki a fizetésemet. Másodszor vagyok nős. Az­után, hogy első feleségemtől elváltam, itt a színházban adtak nekem otthont, itt lak­tam az egyik öltözőszobában. Második házasságomból há­roméves kislányom van és tizenhat hónapos kisfiam. Éj­szakánként a konyhában ta­nulok, hogy a családot ne za­varjam. Irigy érzi, negyvenéves kor Lt­rára érkezik majd el oda, hogy teljes képességét ki tudja fejteni. Egy bizo­nyos eset óta soha nem elé­gedetlen. Ez az eset a követ­kező volt: fiatalon különbö­ző gondjai voltak, még sze­relmiek is, és roppant elke­seredetten sétált a Zuglóban Egyszerre vidám kacagást hallott: odanézett , egy fér­fi és egy nő nevetgélt, mind a ketten háromkerekű, kor­mányozható kocsiban ültek... Nagy pillanata volt életé­nek, amikor édesanyja meg­nézte őt a színházban. Akko­riban a Petőfiben játszott. A Pál utcai fiúkban Bokát sze­mélyesítette meg. Előadás után édesanyja megcsókolta és így szólt: — Édes fiam, a könnyeim­től nem láttam semmit, de te nagyon jó voltál! Azt hiszem, ez a hiteles fi­gurákat teremtő színész mű­vészi tépelődései és a min­denki életében előforduló ki­sebb nagyobb kellemetlensé­gek ellenére is: boldog em­ber. Csak éppen ő nem tudja ezt egészen pontosan. Kellér Andor ff) ÉS I­F J­ OLTA A vonat tetején érkezett Összehívták az országgyűlést A Népköztársaság Elnöki Tanácsa az alkotmány 17. pa­ragrafusa 2. bekezdése alapján az országgyűlést 1962. novem­ber 5-én délelőtt 11 órára összehívta. (MTI) ÚJ TANÍTÓ NÉNI Frank Judit az idén végezte el a felsőfokú tanítóképzőt. Szeptember óta az angyalföldi Kilián György Általános Iskola elsőseit tanítja. Képünkön: az elsőéves tanutó néni a számtant magyarázza az elsős kisdiáknak. (MTI-fotó : Bartal felv.) A KERTÉSZEK TAVASZA 250 új utcai virágváza__ Hárommillió parkokra A dália téri pihenőn A Fővárosi Kertészet évente hárommillió forintot fordít a budapesti parkok fenntartására és fejlesztésére. Ebből az összegből az idén 400 ezer négyzetméter új parkot építettek, s ezzel a főváros szakszerűen ápolt, gondozott zöldterülete elérte a hétmillió négyzetmétert. A kertészek már készülnek a jövő tavaszra: megkezdték a rózsakiültetéseket, polyanthe- és floribunda-fajtákból 100 ezer tő kerül a földbe. A canna- és a dál­iagumókat kiszedik és a termesztőtelepekre szállítják, ahonnan csak tavasszal kerülnek vissza. Hamarosan téli tá­­rolóhelyükre viszik az utcai „virágvázákat’’ is. Jövőre 250-et helyeznek el Budapest utcáin, terein. Bolgár vendégek Húsz bolgár pedagógus ér­kezett hazánkba a magyar— bolgár kulturális egyezmény keretében. A bolgár alsóta­gozatos nevelők kéthetes ta­­nulmányútjuk során általá­nos iskolákat látogatnak, s megismerkednek a magyar alsófokú oktatási rendszerrel. Kislányok, kisfiúk divatja A Háziipari Export Szö­vetkezet bébi- és gyermek­ruha tervezőinek évenként száz új modellje vizsgázik a külföldi megrendelők előtt. Negyedévenként 35—40 ezer leányka és fiúruhát expor­tálnak. Az új gyermekruha­­divat húzott, szmekk díszí­­tásos hímzett lánykaruhák, játékos figurális motívumok­kal élénkített bébi kötény­­kék. Befejeződött a budapesti pártértekezlet Szerda este befejeződött a budapesti kommunisták kül­dötteinek értekezlete. A pártértekezlet egyhan­gúlag elfogadta a Budapesti Pártbizottság beszámolóját, Kiss Dezső válaszát, a reví­ziós bizottság referátumát; elfogadta a kétnapos vitában elhangzottak alapján kiegé­szített határozati javaslatot, majd pedig megadta a fel­mentést a Budapesti Pártbi­zottságnak és a revíziós bi­zottságnak. A budapesti pártértekezlet utolsó napirendi pontjaként a főváros kommunistáinak küldöttei megválasztották a Budapesti Pártbizottság 53 tagját, 17 póttagját, a reví­ziós bizottság 11 tagját, va­lamint a VIII. pártkongresz­­szus 189 szavazati jogú, és 12 tanácskozási jogú budapesti küldöttét. Az újonnan megválasztott pártbizottság nevében Kiss Dezső mondott köszönetet a bizalomért. A BUDAPESTI PÁRT­BIZOTTSÁG TAGJAI: Gáspár Sándor, Bácsik Irén, dr. Bakáts Tibor, Bakó Ágnes, Bodonyi Pálne, Bu­­gár Jánosné, Csabán György­­né, Csató László, dr. Csen­des Károly, Csikesz Józsefné, Diósi Imre, Dóra János, Ga­­rai Gábor, György Gyula, dr. Haász Árpád, dr. Hardy Gyula, Han­os János, Jánki Kálmán, Kazimir Károly, Kanczler Gyula, Kelen Béla, Keszei Károly, Kiss Dezső, Kónyi Gyula, Kristóf István, dr. Maros Józsefné, dr. Mes­terházi Lajos, Mező Imréné, Méhes Lajos, Mód Péter, Molnár Ernő, Molnár János, Molnár László, Nagy Richard, Oravecz Béla, dr. Perényi Imre, dr. Pál Lé­­nárd, dr. Pongrácz Kálmán, Révész Ferenc, Ruzsbatzky László, Sarlós István, dr. Sós György, Schumeth János, dr. Szabó Mihályné, Szabó Pi­roska, Szatmári István, Sza­lai Gyula, Szegedi Andor, Tóth Lajos, Varró György, Vágvölgyi Tibor, Venéczi János és Veres József. Jós. dr. Somogyi Endre, Schultheisz László és Zsar­­nóczai Józsefné. A BUDAPESTI REVÍZIÓS BIZOTTSÁG TAGJAI: Császár László, Csillag László, Csikvári Jenő, Er­dős Jánosné, Janka Gyu­la, Gallai Lajos, Kovács Andor, Sugár György, Szó­­hár Ferenc, Takács Zsuzsa, Seregi László. A revíziós bizottság elnöke ismét Gallai Lajos lett. A PÁRTBIZOTTSÁG TITKÁRAI ÉS A PÁRT- végrehajtóbizottság TAGJAI : A pártértekezlet után ülést tartott a Budapesti Pártbi­zottság, s megválasztotta a párt-végrehajtóbizottságot és a pártbizottság titkárait. A Budapesti Pártbizottság első titkára Gáspár Sándor, a Po­litikai Bizottság póttagja, másodtitkára Kiss Dezső lett. Csikesz Józsefnét, Méhes La­jost és Venéczi Jánost a Bu­dapesti Pártbizottság titká­raivá választották. A párt-végrehajtó bizottság tagjai: Gáspár Sándor, Kiss Dezső, Csikesz Józsefné, Ve­néczi János, Méhes Lajos, Veres József, Keszei Károly, dr. Sós György, Nagy Ri­chard, Molnár Ernő, Kelen Béla, Sarlós István és György Gyula. A pártbizottság az Esti Hírlap főszerkesztőjévé Ke­­­len Bélát választotta. A BUDAPESTI PÁRT­BIZOTTSÁG PÓTTAGJAI : Dr. Balassa Gyula, dr. Buck Imre, Dobos Sándorné, Farkas Aladár, Katona Imre, Kis Novák József, Kovács Antal, Lengyel Imre, Mándi Árpád, Móró István, Osztathi Mihály, Radványi Zoltánná, Rajnai Józsefné, Skoda La­ BELÜL ÉS KÍVÜL Budapest legna­gyobb gondja a zsú­foltság. Hatalmas összegeket fordítanak­­avédfél­láncok építe­tésére, a közlekedés fejlesztésére, mégis az állandó feláram­lás miatt alig érez­zük a javulást. Van­nak azonban az ipar­ban, akik ezzel mit sem törődnek. A leg­újabb tapasztalatok szerint továbbra is az indokoltnál na­gyobb mértékben fej­lesztik a budapesti üzemeket. Még ak­kor is, ha az új he­lyek betöltésére vi­dékről kell toborozni munkásokat. Kétségtelenül a legegyszerűbb a bu­dapesti üzemekben növelni a termelést, a legolcsóbb a meg­levő épületben újabb gépeket felszerelni, újabb szalagokat szervezni. Vagyis a fejlesztésnek ez a leggazdaságosabb módja, ha csak az üzemen belül számol­nak. De mibe kerül ez az üzemen kívül? A fővárosi tanács ada­tai szerint minden új hely az üzemekben 200 ezer forint költ­séget okoz Budapest­nek, ha számba vesz­­szük, mennyit kell fordítani arra, hogy vízzel, gázzal, vil­lannyal lássák el a vidékről érkezőket, új lakásokat, iskolá­kat építsenek, bővít­sék a kereskedelmet, a közlekedést, az egészségügyi intéz­ményeket. Ezért nagyon indo­koltnak látszik a ja­vaslat: ha az ipar a fővárosban akar fej­leszteni, minden új hely után fizessen 200 ezer forintot a tanácsnak. Mindjárt másként alakulnának a gazdaságossági szá­mítások . .. Az

Next