Esti Hírlap, 1962. december (7. évfolyam, 282-305. szám)

1962-12-01 / 282. szám

Tűz a „nagy placcon" Fábri, Sugatagi, Rab • Két kongresszus: két küldött • Lépcsőről lépcsőre feljebb Van Budapesten egy bri­gád — öntők dolgoznak ben­ne —, amely a párt két kongresszusára is elküldte szószólóját. Ez a brigád a Gábor Áron Vas- és Fémön­­tödében dolgozik, a „nagy placcon”. A harmadik lépcsőfok A VII. kongresszuson F­áb­­ri Tibor beszélt. Azt mondta, hogy az öntők százezer forin­tot takarítottak meg. A szó­noki emelvényről azzal lé­pett le, hogy kijelentette: a brigádban még vannak tar­talékok, a lehetőségek na­gyobbak. A brigádnak híre ment. Azóta Fábri a SZOT- ban dolgozik, Sugatagi Fe­renc vette át tőle a brigádot. Fábrinak igaza volt: az öntök milliós értékben újabb forin­tokat takarítottak meg. A se­­lejtet egy százalék alá szorí­tották. Közben Sugatagit is kiemelték. A gyár személyze­ti osztályának élére került. De a párt mostani tanácsko­zásán, mint tiszteletbeli bri­gádtag, még ő számolt be a kongresszusnak az eredmé­nyekről. A legújabb brigádvezető: Rab Mihály. Az Országos Vasasszakszervezet vezetősé­gi tagja. Most azon fárado­zik, hogy a következő kong­resszusig ismét magasabb lépcsőfokra állítsa a brigá­dot. A cél: a szocialista mun­ka műhelye legyen a nagy placcon. Hogyan járják az öntők, ezeket a lépcsőket? Válságos hónapok 1958 nyarán ők is elhatá­rozzák: szocialista brigádot szerveznek. Azzal kezdték, hogy hadat üzentek a selejtnek. Az ön­költség lefelé ment. Tanul­tak Évente négy újítást ad­tak be. Mindebből szép pénz kerekedett. Fábri Tibor és Sugatagi Ferenc ekkor még brigádtagok voltak. Mindket­ten jó öntők és művelt embe­rek Sokat segítettek Közben Fábrit a SZOT-ba hívták. Elment. Akkor Kelemen Jó­zsef vezette a brigádot, de nem tudott lépést tartani brigádtársaival a fejlődés lépcsőin. Az önzők panaszol­ták: lassú a Kelemen, ám a brigádvezető nem akarta el­ismerni, hogy jobb munka­­szervezéssel nagyobb ered­ményeket is elérhetnek. Már-már azon folyt a vita, hogy lesz-e, vagy nem, száz százalékos a napi munka. A gyár Kelement leváltotta, Sugatagit állították helyére. De a nézeteltérések nem csi­tultak A brigádot visszavonultat­ták a szocialista címért fo­lyó küzdelemből. Amikor Sugatagiék tudo­másul vették a határozatot, nem mondták, hogy „akkor csinálja, aki akarja”. Nem. „Azértis megmutatjuk!” Még ezt se hangoztatták. Csak dolgoztak. Száz mázsás mozgalmat kezdeményeztek anyagtaka­rékosságra, hogy a gépeik súlyát csökkentsék. Keve­sebb munka, könnyebb sze­relés, kisebb költség. Hat hónap után vissza­kapták a szocialista munka­brigád, címet. Egy ifjú férj története Gőg, az ifjú férj valóban gőgös volt. „Zoli, hol voltál az éjjel — kérdezte tőle eb­ben az időben egy reggel Sugatagi — Nézze, magá­nak ehhez semmi köze — felelte Gőg ingerülten. Tud­ta, hogy csak a felesége te­lefonálhatott az éjszakai ki­maradásáról. Ezért volt dü­hös és mérgét Sugatagira ön­tötte. Gőg azt hitte, hogy Sugatagi felcsattan. De a brigádvezető egy szót sem szólt többet a dologról. Gő­göt ez bántotta. Bement a pártirodára és mindent el­mondott. Másnap a feleségét a gyárba kérték. Az idősebb öntők sok mindenről beszél­tek az ifjú házaspárnak. Gőg, amikor kiment az ön­tödébe, Sugatagit a nagy for­maszekrénynél találta. A da­ru éppen felfelé húzta a sú­lyos terhet. Gőg megfogta a kapcsot, igazított rajta, te­kintete összefutott a Suga­­tagiéval és látta, hogy a bri­gádvezető szélesen mosolyog. Gőg a magasba nézett, s csak úgy a semmibe, mintha a da­rusnak szólna, hatalmasat kiáltott: — Máskor jobban kell vi­gyázni! Az öntők között fogy a legtöbb könyv. A legfrissebb statisztika: hat-hétszáz, ezer forint értékű könyvet vásá­rolnak havonta. Tizenkét ön­tő Jókai-sorozatot rendelt. Pince helyett iskola Azelőtt a gyár környékén három-négy bormérő pince­hely volt. Munka után sokan ide siettek, egy-két liter bort leöntöttek az öntők. Most sietnek otthonukba, haza a családhoz — minden­kinek programja van, iskola, mozi, könyv, vendégség, tv. Komjáti János például is­kolába megy. Még a villamo­son is tanul. Ki gondolná most erről a szorgalmas fia­talemberről, hogy micsoda vívódás, kétéves nekigyűr­­kőzés után, végülis a brigád erejével iratkozott az isko­lába? Az önzők tudták, mi­re gondol töprengésekor a fiatal Komjáti, amit tanult, az már régen volt. Ma a kö­vetelmények nagyobbak, ö, a komoly öntő, a jó munkás, menjen ki a fekete táblához mások elé leégni?! Ettől félt. Mostanában a nagy plac­con — ez hetvenöt méter hosszú, tizenöt méter széles, a magasban három daru, húsz mennyezeti lámpa, lent két szárítókemence, két kú­­poló, rengeteg formaszek­rény, 230-féle szerszám — az öntőcsarnokban két brigád, a Rab- és a Martin-csoport ösz­­szefogott, hogy átlépjék a fejlődés eddigi keretét: le­gyen az öntöde a szocialista­ munka műhelye. Rabék se­­lejtje most öt-hat tized. A Martinék is egy százalék alatt tartják. Néha nulla. A legközelebbi kongresszuson szeretnék, ha Rab Mihály a szónoki emelvényen állna és beszámolna a műhely életé­ről, munkájáról. Békés Attila SZOVJET KARÓRÁK: Russzia MKr NDK KARÓRA: Díva női óra SVÁJCI KARÓRÁK: Nivrel Onsa 500,-630,­Ft Ft 660,— Ft 1150,— Ft 1300,— Ft Kapható óra- és ékszerboltokban, ajándékboltokban és állami v­ám­lÁzok­ban Kényelmesebb autóbuszok Macskaszem, műanyagpadló — Három tükör, három szellőző A következő évben a Fővá­rosi Autóbuszüzem kocsi­parkja tovább gyarapodik. A jól bevált Ikarus 620-as autó­buszok tökéletesített példá­nyai kerülnek majd forga­lomba. Eddig gyakran balesetet okozott, hogy a forgalmi dol­gozóknak nem volt biztosít­va a kilátás és a kocsi átte­kintése. Ezért az autóbuszok­ba három kerek tükröt sze­relnek a vezetőfülkébe, az első és a hátsó ajtó mellé. A külső visszapillantó tükör pedig nagyalakú sík üvegből készült. Az autóbuszperon baloldalán levő ablakra ket­tős ablakvédő rudat helyez­tek. A tervezés során már az új KRESZ előírásait is figye­lembe vették és a kocsikra hátul is úgynevezett „macs­kaszemeket” szereltek. A vezetőfülke kifogástalan szellőzése érdekében lábma­gasságban­­megnyitották a homlokfalat. A motorzaj csökkentésére javították a kipufogócső szerkezetét. A padlóburkolat járólécei mű­fából készültek. Ez részben csökkenti a kocsi belső zaját, jobban szigetel, így a kocsik télen melegebbek lesznek. Az új autóbuszokat 200 literes üzemanyagtartállyal látták el. A változások is elősegítik a biztonságos közlekedést. MAGYARORSZÁG LEGMÉLYEBB BARLANGJA Magyarország legmélyebb barlangját a Bü­kk-hegység­­ben­ az idén fedezték fel a miskolci és diósgyőri bányász bar­langkutatók. A 170 méter mély barlang feltárása még folya­matban van. A közeli István barlanggal szeretnék összekötni. A barlangot néhai Szepesi Zoltán kutatóról nevezték el. Ké­pünkön: Kutas Tamás, Lukácsik József és Köves László a nagy tektonikus repedés mentén keletkezett barlang romtermében. (MTl-foto, Petrovits felv.) Ellenőrzik a földek használatát Ebben az évben huszonöt Pest megyei községben meg­történik a földek használatá­nak felülvizsgálása. A bizott­ságok több javaslatot tettek. Szentmártonkátán 220 hold legelőt feltörnek, és szántó­földként hasznosítanak majd. Eddig 106 300 katasztrális hold földterületet vizsgáltak felül. A megvizsgált közsé­gekben a rétterület 687, a szőlő 347, a gyümölcsös 590 katasztrális holddal növeke­dett, az erdő pedig 2338 ka­tasztrális holddal lett több. A jövő évben hatvan község és Nagykőrös város területén folytatják a földek használa­tának ellenőrzését, 1964-ben 70 község és egy város, 1965- ben pedig a fennmaradó köz­ségek és két Pest megyei vá­ros területén végzik el a re­víziót. Pesti Krónika Jellempróba Mire lehetnék büszke? Semmire. Az ember él, dolgozik, ez a dolga. A hangya sem büszke, a méh sem, a har­kály — noha egész n­apon át kopácsol, az sem. Mégis — titkon itt bevallom — van valami, ami, magamat illetően, elé­gedettséget kelt bennem. Magamnak, a magam használatára kitaláltam a léte­zési hivatalt. Mint könyvemben is meg­írtam, képzeletbeli hivatal ez, zöld fe­delű, képzeletbeli nagy könyvekkel. Ezekbe a könyvekbe beírom barátaimat, ismerőseimet. Mi az embereket általá­ban szeretjük, társainkat, a világ öz­vegyasszonyait, minden gyereket a Déli­sarktól az Északi-sarkig. Az általános emberszeretet mellett azonban egyik­másik emberre haragszunk, néha csa­lódunk a barátokban, néha nagyon mérgesek vagyunk idegenekre, mert lá­bunkra léptek a villamoson. Védekezé­sül a további csalódások, kiismert isme­rősök, kellemetlenkedők ellen, kitalál­tam magamnak a létezési hivatalt. Nem recept ez, de én így csinálom: X, vagy Y megharagított, vagy rájöttem­ a múlt időt, a takarékosságból, de méginkább bosszantásomra, egy tével írja — nos, előveszem a létezési hivatal egyik köny­vét. X? Y? Gyerünk csak, kihúzom! Nincs többé, írhatja egy tével a múlt időt, mondhatja, hogy csúnya nyakken­dőt viselek — én kihúztam a létezési hivatal könyveiből, nem létezik többé. Ifjúkoromban szerelmes lettem egy fia­talasszonyba, kinevetett — persze, jogo­san. Nos, én válaszul kihúztam a létezé­si hivatal főkönyvéből. És hát, hogyan legyek szerelmes abba, aki nincs? Jó, mindenki tudja, hogy ez bizony butaság volt. Hanem a létezési hivatalt megtartottam. Már kiterjesztettem tár­gyakra is. Éltem olyan helyzetben, hogy egyszerűen nem volt mit ennem. Minél éhesebb az ember, annál hevesebben gondol az ételekre. A többi éhes körü­löttem sóhajtozott: töltött káposzta! Epekedett, hagymás rostélyos, zsírjában sült krumplival! Sóvárgott: nyúlgerinc gombóccal, karikára vágott citrommal. Én pedig besiettem elképzelt létezési hivatalomba, felütöttem a könyvet: töltött káposzta nem létezik! Hagymás rostélyos sem, hagyma sem, zsír sem, krumpli sem! Kihúztam a létezési hi­vatal ábécé-beosztású könyveiből a nyu­­lat, a gombócot, a citromot — nincs, nem létezik, nem fáj. Azt hiszem, mindezt el kellett mon­danom és mellékesen annyit: az orvos azt mondta: nem szabad dohányoznom. Nem? Évtizedes szívó voltam, felfelé­­menő tendenciával. Nem? Mi sem köny­­nyebb. Rögtön beszaladtam a képzelet­beli létezési hivatalba, fellapoztam a könyvet, tehát, jé, nézzük csak. Csibak van, cibere van, cicfarkkóró van, ci­coma, cigányvajda van, cigaretta nincs. Kihúztam. Nincs, nem létezik. Nincs ez a kedves fehér papírhenger, ingerlő sárgás-barnás dohánnyal, az ember megnyomogatja, jó száraz, szájába ve­szi, lobban a gyufa, egy jó húzás, egy slukk, tele a száj, a tüdő, a kesernyés, kedves, meleg füsttel. Aztán kéken, sze­líden árad orron, szájon át, kráterek vagyunk, talán még a szemünkön is tódul a füst. De: nincs cigaretta, nem létezik, most húztam ki a létezési hiva­tal legfőbb könyvéből, örökre, nem le­het visszaírni. A főkönyv pedig olyan, az emléket is kihúzom belőle, tehát a cigaretta azelőtt sem létezett. Lehet, hogy még meg sem született az a ked­ves zseni, aki majd feltalálja, ügyes ember lesz. Nincs cigaretta, mint ahogyan nincs adalmai, amiről sem én, sem az olvasó, sem senki a világon nem tudja, mi le­het, mert nincs is. Ilyen egyszerűen ol­dottam meg a kérdést. Nagyszerű ez a létezési hivatal, szabadalmaztatni aka­rom. De ha cigaretta nem is létezik, azt tapasztaltam: lépten-nyomon vannak trafikok. Ezek olyan üzletek, amelyekbe bárki, minden előzetes bejelentés, en­gedély, korra, nemre való tekintet nél­kül beléphet. Amikor pedig bent van, megszólal: — Kérek egy, két, száz, ezer cigaret­tát, gyufát — még hamutartót is kapni. Megy tehát az ember, fejében a léte­zési hivatallal, egyszerűen ki kellene húzni a listáról a trafikot. Tehát van a Té-nél: traces, tradíció­s trafik, az nincs. Igaz ez? Nem igaz, mert hiszen me­gyek az utcán, járok az utcán, itt a sok trafik. Dohánytőzsde. Vagy ahogyan a magyar nyelvet bántóan kiírják: do­hányosbolt, holott a bolt nem dohány­zik. Most következik a jellempróba, to­vábbá az igazság és hazugság kérdése. Trafik ez itt? Hazudjak, hogy nem léte­zik? Élő trafik. Tele olyan, izé árukkal, amelyek tudvalévően nem léteznek. Azonban, ha valaki akarja, belép a trafikba, köszön és azt mondja: — Kérek... Ez jellem kérdése. Nem a logikáé: ha nincs cigaretta, nem lehet venni sem. Ezt el lehet intézni lejövet az orvostól, a lépcsőházban, az ember előveszi a lé­tezési főkönyvet. De az utcán, ott a tra­fik. Amikor éheztünk, mondhattam, paprikáskrumpli nem létezik. Nem is volt. De az utcán ott a dohánytőzsde. A kirakatüveg rám kacsint, az ajtó int, a cégtábla helyeslően bólint. Az ember bemegy, köszön ... Jellem kérdése. Az ember bemegy és­­ bélyeget kér vidékre. Vagy: az ember bemegy és kér... Jellem kérdése. Egyelőre itt tartunk Bodó Béla A pincérek százaléka A vendéglátóipari dolgozók a most megjelent rendelet értelmében a kínai nyelv tu­dásáért alapbérük 29 száza­lékát kapják pótlékképpen felső- és 15 százalékát közép­fokon. A francia, orosz, an­gol, német, spanyol nyelv tudásáért 15, illetve 8, egyéb nyelvekért pedig 10, illetve 5 százalék fizetéskiegészítésben részesülnek. A Duna dicsérete A Nemzetközi Limnológiai Szövetség Duna-kutató mun­kaközössége tanulmányi ha­­jóutakat szervezett Budapest ,Feketeerdő, illetőleg Bécs és a Dusta torkolata között. A csoport tagjai feldolgozták a fizikai, kémiai, hidrobioló­giai és a biológiai vizs­gálatok eredményeit. Meg­állapították, hogy a Du­na — egyes szakaszok el­szennyeződésétől eltekintve — Közép-Európa legtisztább és legtermészetesebb folyója, az Al-Duna partja pedig oly szép, amelynek nincs párja Európában. 32 425-en a munkásakadémiákon A budapesti munkásaka­démiákra az idén 32 425 hallgató iratkozott be, 70 nők akadémiája is indult 4920 jelentkezővel, valamint 24 ifjúsági 1266 részvevővel, összesen 5286 előadást tarta­nak, ezek 45 százaléka társa­dalomtudományi, 31 százalé­ka műszaki és 24 százaléka természettudományi. 128 ta­gozat hallgatói láthatnak dia- és filmvetítéseket, 117 tagozat részvevői múzeu­mokba, üzemekbe és kutató­­intézetekbe látogatnak, 7 ta­gozat hallgatói tanulmányi kirándulásokon vesznek részt, 31 tagozat előadásait pedig előadóművészek il­lusztrálják szavalatokkal. Évente hetvenezer új nyugdíjas Meggyorsult az ügyintézés — Társadalmi előkészítő bizottságok — Elhalasztott nyugdíjazás Évente — így 1962-ben is — hetvenezer dolgozó vonul nyugdíjba. A nyugdíj megál­lapításához szükséges adatok összegyűjtése, az igazolások és iratok beszerzése sok gondot okozott. A nyugdíj­­igény bejelentése korábban az SZTK-nál a munkavi­szony megszűnése után tör­tént, az adatok feldolgozása sok időt vett igénybe. A munkát egyszerűsítették az üzemi nyugdíjigény­ felvéte­lével foglalkozó társadalmi bizottságok. Jelenleg orszá­gosan már 800 üzemnél, vál­lalatnál szervezték meg eze­ket a bizottságokat. A bizott­ságok munkája bevált. A bizottságok lelkiismere­tesen, alaposan mérlegelték a szociális életkörülményeket és sok esetben javasolták a gazdasági vezetőknek, hogy halasszák el a nyugdíjazást. Az esetek többségében a vál­lalatvezetés elfogadta a tár­sadalmi bizottságoknak ezt a javaslatát. A társadalmi bi­zottságok beszerezték a nyugdíjazáshoz szükséges ok­iratokat, segítettek a mun­kaidő igazolásában, ma már az idős dolgozóknak a nyug­díjösszeg kifizetéséért szinte egy lépést sem kell tenni. A nyugdíjigények tökéletes iga­zolásban kerülnek az SZTK- központhoz. Itt már azokat csak revideálni kell és ennek alapján gyorsan megtörtén­het a határozathozatal.

Next