Esti Hírlap, 1963. január (8. évfolyam, 1-26. szám)

1963-01-02 / 1. szám

ÚJ RENDELKEZÉS a lakások átépítéséről, megosztásáról, korszerűsítéséről A költségeket legtöbb esetben a HKI fizeti • Lakás-rendbehozatal a lakóház javítási költségek terhére A lakások korszerűsítésére vonatkozó rendelkezés lépett életbe január elsejével. Az új utasítás lényegesen megváltoztatja és kiegészíti a lakóházak javítási munkáiról szóló korábbi rendelkezést. A most életbe léptetett ren­delet lehetővé teszi, hogy a házkezelési igazgatóság a la­kóház felújítással egyidejű­leg elvégezhesse a lakások korszerűsítését. Az új rendelkezés szerint a HKI a lakásokat újjáépítheti, átalakíthatja, illetve korsze­rűsítheti a lakóház-javítási előirányzat terhére. A romos, vagy megrongálódott lakást az épület teljes felújításával egyidejűleg a HKI saját költ­ségére állíthatja helyre Sor kerülhet a nagy lakások mű­szaki megosztására és a társ­bérletek megszüntetésére, ugyancsak az épület teljes felújításakor. Amennyiben az épületfelújítással egyidejű­leg födémcserét hajtanak végre, vagy a hatóság által elrendelt födémcsere alkal­mával — ha a válaszfalak le­bontásra kerülnek — az ere­deti állapot visszaállítása he­lyett a nagy lakások műsza­kilag megoszthatók és a társbérletek megszü­ntethe­­tők. A rendelet részletesen felsorolja ennek feltételeit. A leglényegesebb az, hogy az összes költségeket ezek­ben az esetekben a HKI viseli. Lehetővé teszi az új ren­delkezés, hogy azokban az épületekben, amelyeket telje­sen felújítanak­ —, de ame­lyekben födémcserére nem kerül sor — a bérlő kérésé­re és költségére a HKI vé­gezze a lakás műszaki meg­osztását, a társbérlet meg­szüntetését, a lakás helyre­állítását, a nem lakás céljá­ra szolgáló helyiségek lakás­sá történő átalakítását és a korszerűsítéseket. A HKI mind a tervezési, mind a ki­vitelezési munkák lebonyolí­tását rögzített áron vállalja, tehát kizárják az utólagos elszámolást. Az átalakítási munkák pénzügyi lebonyolí­tásában részt vesz az OTP. A munkák költségvetését az állami szervek részére végzett építési munkák­ra megállapított áron kell előirányozni. Az OTP az építkezésre kölcsönt­­folyósít. Meghatározza a rendelet, hogy milyen természetű munkákra adhat kölcsönt az OTP; kizárólag modernizálá­si munkákra például nem le­het kölcsönt igényelni és általában azokra a munkák­ra, amelyek elvégzése a bér­lő feladata. Egyes esetekben a lakóház javítási előirányzat terhére sor kerül a lakások komfort­jának növelésére. Ha a lakó­épületben a komfortosított lakások száma eléri az összes lakások számának 75 százalé­kát, a teljes felújítással egyidejűleg valamennyi lakást komfor­tossá kell átépíteni. A födémcserével érintett la­kásoknál — ha a válaszfalak elbontásra kerülnek — az eredeti állapot visszaállítása helyett a komfortosítás ak­kor is elvégezhető, ha a ko­rábban komfortosított laká­sok aránya nem éri el a 75 százalékot. Részleges felújí­táskor akkor végezhető el komfortosítás, ha a födém­csere az egész lakásra kiter­jed és a válaszfalak lebontás­ra kerülnek. Intézkedik a rendelet a közművesítésről is. A lakóház javítási elő­irányzat terhére a lakáso­kat be lehet kapcsolni a világítási áram, a háztar­tási áram, illetve a gázhá­lózatba. A gáz bevezetésekor a veze­téket a HKI a konyhai fo­gyasztó helyig, a világítási és a háztartási áramvezetéket a fővezetéktől a mérőóráig épí­­ti meg. Teljes felújítás so­rán elvégezhető a bérlemény bekapcsolása a csatorna- és vízhálózatba. Vannak olyan karbantartá­si munkák, amelyek elvég­zése a lakásbérlők kötelessé­ge. Most készül az az utasí­tás, amely részletesen szabá­lyozza majd, hogy a teljes épületfelújítással egyidejű­leg a bérlőre tartozó karban­tartási munkákat milyen mó­don végezheti el a házkeze­lési igazgatóság. Pakots György Körúti mulatság. Hajnal a Dagályban. (MTI fotó : Fényes felv.) Szilveszteri karnevál a­z J körúton Hát elmúlt. Elmúlt és — úgy, ahogy — ki is aludtuk magunkat. Mert azt azért el kell ismerni, hogy becsület­tel kitartottunk. Azt a száz­harmincezer papírtrombitát, ami a szilveszteréji árusok­nál elfogyott, kitartóan fúj­tuk reggelig. Persze, közben sok min­den történt. Életbe lépett az új KRESZ és mindjárt ki is próbáltuk: a zebrákon ácsorogva vártuk, vajon va­lóban megállnak-e a kocsik, „őfelsége, a gyalogos” tiszte­letére? Megálltak. A főváros 1500 szórakozóhelyén meg­ittunk több, mint két és fél­ezer hektó bort, ötezer üveg pezsgőt, négyezer üveg hab­zóbort és azon kevesektől el­tekintve, akik „nem voltak formában” — még csak meg sem ártott nekünk. A szilveszter tánca — fő­leg az ifjabb generáció kö­reiben — kétségtelenül a twist volt. Twisteltek a há­zibulikon, a szórakozóhelye­ken, twisteltek a Körúton. Tehát: különösebb ese­mény nem történt. Az új esz­tendőt — ahogyan illik —, becsülettel fogadtuk, tegnap aludtunk, ma pedig azt mondjuk, gyere új esztendő, kezdjük a munkát Az év jól kezdődik. Csak egy kicsit jobban... A­z új év első munkanapja van előttünk a nap­táron. Elhangzottak a köszöntők; ismerősök, barátok és ismeretlenek kívántak egymásnak boldog új esztendőt. Szép szokássá válik, hogy vidám hangu­latban búcsúzunk az óévtől. Ez a búcsú igazi, nem kí­sért fanyar fintor, mert érezzük, tudjuk, hogy gazda­gabbak lettünk, ismerjük a holnapot, nem dzsungel­kutató módon vágunk neki az ismeretlennek. Két év­tizeddel ezelőtt még így sóhajtottunk: hála az égnek, ismét elmúlt egy esztendő és bíztunk benne, hogy a következő majd csak valamivel többet hoz a semmi­nél. De akkor az évek egymásután több gondot, szá­mos egyéni és nemzeti tragédiát raktak vállunkra. Valljuk be: ma ha rajtunk múlna, szívesen meg­állítanék a percmutatókat, mert jó volt hozzánk az elmúlt év. Gyakran mondjuk, hogy az új, a mostani anyagiakban, szellemiekben legalább annyit hozzon, mint amennyit adott a régi. Megelégedettség ez talán, ott tartunk, hogy nem kívánunk többet, igényeink, le­hetőségeink megálljt parancsolnak? Vagy nem va­gyunk képesek többre? Szó sincs róla, hiszen mind­annyian, én, te, ő, tudjuk, hogy többet akarunk és többet is fogunk elérni. Csak egy nap választ el még bennünket a naptári év fordulójától. A mérleg serpenyőjében gazdag az ajándék. A családban, üzletben, a város, az ország szépségében érzékelhető, látható. De a világban is. Most csak két dologról szólunk. Kozmikus esztendőt hagytunk mögöttünk, szem- és fültanúi voltunk az em­beriség írott történelme reális szenzációjának, a páros űrrepülésnek. És a legnagyobbnak: a szocialista világ a második világháború után kialakult legkritikusabb helyzetben — a kubai válság idején — ismét bebizo­nyította, hogy képes megőrizni az emberiség békéjét és minden jóakaratú ember rendületlenül bízhat a jö­vőben is e társadalmi rendszer békeakaratában. De az évek múlásával akaratunk mellett ehhez több lesz az erőnk is. A miénk, magyaroké is. Mi, ebben az évben nyolc százalékkal növeljük az ipar, 12—14 százalékkal a szo­cialista alapra épült mezőgazdaság termelését. Tizen­négy százalékkal nagyobb összeget költünk beruházá­sokra, mint tavaly. A közlekedés, áruszállítás aránya 6, a külkereskedelmi forgalom tíz százalékkal lesz nagyobb, mint 1962-ben. Nemzeti jövedelmünk 7,8 százalékkal emelkedik, a lakosság fogyasztási alapja 5,4 százalékkal lesz magasabb a tavalyinál. Felépítünk 50 ezer lakást, 15 ezer új személyautó kerül forgalomba. És az év végén jelenthetjük: hazánk minden falvában villany ég. Ezek a tények, nincsenek körülöttük hókuszpóku­szok. A feltétel a tisztes, rangot adó munka. És, hogy ezt elérjük, dolgozzunk úgy, mint eddig, csak egy ki­csit jobban... Nagy arányban fejlődik a főiskolai oktatás i­s ■ Átalakítják a tandíj rendszert • Kibővítik az egyetemeket Megszüntetik az életkori és a munkaköri korlátozásokat Februárban megjelenik a Művelődésügyi Miniszté­rium tájékoztatója az idei egyetemi és főiskolai felvéte­lekről. Ebben részletesen is­mertetik, hogy a különféle felsőoktatási intézmények milyen képesítést adnak, az egyes szakokra hol és mikor kell jelentkezni. Az­ utóbbi időben jelentő­sen megnőtt a főiskolák szá­ma. 1961 októberében hat­van, 1962 októberében pedig már nyolcvanhét egyetemen, főiskolán és felsőfokú tech­nikumban és intézetben ok­tatták a fiatalokat. Az idei iskolai évben megnyílt a nyíregyházi Tanárképző Fő­iskola, s több új felsőfokú technikumban is megkezdték a tanítást. Nagy tanulási kedv Nemcsak a lehetőségek bő­vültek, hanem fokozódott a tanulási kedv is. 1961-ben az első évre jelentkezők száma körülbelül 30 ezer volt, 1962- ben megközelítette az 50 ez­ret. A levelező és az esti ta­gozatra az idén csaknem kétszer annyian jelentkez­tek, mint az előző évben. Az ipar, a mezőgazdaság és a tudományos élet növek­vő igényei megkövetelik, hogy a főiskolák évről évre nagyobb számban neveljenek új szakembereket A megle­vő adottságok kihasználása és az új iskolák lehetővé tet­ték, hogy a tavalyi tízezer elsőéves helyett az idén 12 200 hallgatót vegyenek fel. Az esti és a levelező ta­gozaton is körülbelül tízezer elsőéves kezdte meg a tanu­lást. A következő években tovább emelkedik a hallga­tók száma. A tervek szerint — egyebek között — kibőví­tik a budapesti, a miskolci és a veszprémi műszaki egyetemet, továbbá a buda­pesti és a pécsi orvosi egye­temet. A későbbiekben új műszaki egyetem építését kezdik meg Győrött. Az előzetes felvétel­ re az új évben is számol­ni lehet azzal, hogy nem minden jelentkezőt vehetnek fel. 1962-ben országosan a nappali tagozatra körülbelül két és félszer annyian je­lentkeztek, mint ahány hely volt. A pesti bölcsészkarra több mint ötször annyian, a Testnevelési Főiskolára több mint négyszer annyian, az általános orvosi karra pedig több mint háromszor any­­nyian jelentkeztek, mint ahányat felvehettek. Gyorsan terjed az a gya­korlat, hogy a fiatalok érett­ségi után egy-két évet dol­goznak, s csak azután men­nek főiskolára. 1961-ben a nappali tagozaton az elsőéve­sek között 2620 (31,5 száza­lék), 1962-ben pedig már 5000 (41 százalék) volt azok­nak a száma, akiket egy vagy több évi munka után vettek fel. Az iskolákban az érettségi­zők közül többen vetik fel a kérdést: tanuljanak-e a fia­talok az egyetem előtt vala­milyen szakmát, vagy pedig mindegy, hová mennek dol­gozni? Nem vállalnak-e majd kockázatot, esetleg később sem kerülhetnek egyetemre , s akkor se szakma, se egyetem? A kérdést bo­nyolítja, hogy néhol az üzemek idegenkednek az olyan érettségizettektől, akik később főiskolára jelentkez­nek. Az egyik megoldásnak lát­szik az előzetes felvétel. Az így felvett fiatal tudja, hogy egy évi munka után meg­kezdheti tanulmányait, 1962- ben 1700 diákot vettek fel előzetesen. Társadalmi ösztöndíjak A másik lehetőség: a mi­nisztérium 1962-ben rendele­tet hozott, hogy a főiskolák külön engedélye alapján 22 éven aluli fiatal is beiratkoz­hat az esti és a levelező ta­gozatra. Vagyis: a szakmát tanult fiatal az egyetemi évek alatt az üzemben marad. Mind több dolgozó akar munkája közben tanulni. Eh­hez viszont­­szükséges, hogy megszüntessék nemcsak az életkori, hanem a munkaköri korlátozásokat is. Eddig ugyanis általában csak a fog­lalkozásnak megfelelő sza­kokra lehetett jelentkezni. Az MSZMP VIII. kongresz­­szusának határozata alapján a minisztérium most készíti az erre vonatkozó rendelke­zéseket. A kongresszus útmutatá­sainak megfelelően új felvé­teli eljárást dolgoznak ki, hogy érvényesítsék az elvet: a legtehetségesebb fiatalok kerüljenek a főiskolákba. A felvételeknél a jelöltek felké­szültsége, rátermettsége, po­litikai és erkölcsi magatartá­sa legyen a mérce. Ugyan­akkor vizsgálják a tandíj- és az egyetemi ösztöndíjrend­szer megváltoztatásának le­hetőségeit is. Amikor a fel­vételeknél megszüntetik a származási korlátozásaikat, gondoskodni kívánnak arról is, hogy az eddiginél ne ke­vesebb, hanem több munkás­­fiatal legyen a főiskolákon. Ezt szolgálja majd a szüksé­ges nevelési-oktatási feltéte­­­lek megteremtésén kívül a fokozatos áttérés az ingyenes oktatásra és a társadalmi ösz­­töndíjak szélesebb körű fel­­használása. Aczél Kovách Tamás

Next