Esti Hírlap, 1963. április (8. évfolyam, 77-99. szám)
1963-04-01 / 77. szám
Átszervezik a gyermekorvosi rendszert Egyesítik az iskolaorvosi és a körzeti gyermekorvosi hálózatot • Gyermekkórházzá alakítják át a Heine Medin utókezelőt A fővárosi tanács egészségügyi osztálya megkezdte az iskolaorvosi rendszer beolvasztását a körzeti gyermekorvosi ellátásba. Első lépésként kísérletképpen a XV. kerületben osztották be az iskolaorvosokat a körzeti gyermekorvosok közé, ezáltal növelni tudták a gyermekorvosi körzetek számát, viszont minden körzeti gyermekorvos ellátja a körzetében levő iskolákban az iskolaorvosi feladatokat is. A kísérletet most értékelték, s megállapították, hogy az új rendszer magasabb színvonalú orvosi ellátást nyújt. Ha az iskolaorvos és a körzeti gyermekorvos azonos, állandóan figyelemmel kísérheti a gyermek sorsát. Tulajdonképpen a körzeti gyermekorvos már csecsemőkora óta ismeri a körzetébe tartozó gyermekeket, ismeri otthoni körülményeiket, s ha egyben az iskolaorvosi feladatokat is ellátja, közvetlen kapcsolatot létesíthet a pedagógusokkal, ez megkönnyíti a gyermek betegségeinek diagnosztikáját és a krónikus betegek kezelését. Az egészségügyi osztály terve szerint az idén 3-4 kerületben kerül sor az új rendszer bevezetésére, később pedig további kerületekben olvasztják be az iskolaorvosi rendszert a gyermekorvosi ellátásba. A gyermekek kezelésének további javítása a gyermekorvosi ügyeleti ellátás megszervezése munkaszüneti és ünnepnapokon is. Két év óta ünnepnapokon és munkaszüneti napokon eddig is volt gyermekorvosi ügyelet, de a beteg gyermek lakására már a körzeti orvos ment ki. A Heim Pálkórházban megszervezett egésznapos gyermekorvosi ügyelet lehetővé teszi, hogy munkaszüneti és ünnepnapokon a fekvő gyermekeket is gyermekorvosok keressék fel. A gyermekkórházi rendszer további kiépítését is megkezdik. A Rózsadombon levő Heine Medin utókezelő kórház ma már nincs kellően kihasználva, mert a Sabin-oltások bevezetése következtében alig fordul elő új gyermekbénulásos megbetegedés. Éppen ezért a 220 ágyas Heine Medin utókezelő kórház nagy részét gyermekkórházzá szervezik át, csupán egy százágyas Heine Medin ortopédosztály marad meg a kórházban. Április 30-tól: Érvénytelenítik a tavalyi lakáscsere bejelentéseket A múlt évben tízezer budapesti lakás cserélt gazdát A Fővárosi Ingatlanközvetítő Vállalat április 30. után érvénytelennek tekinti azokat a lakáscsere-bejelentéseket, amelyeket 1962. december 31-ig juttattak el a FIK kirendeltségekhez. A rendelkezés Budapest több tízezer lakosát érinti. A FIK igazgatója tájékoztatásul elmondta, hogy a fővárosi lakáscserék többsége márciusban és áprilisban bonyolódik le, amikoris majdnem annyi bejelentés érkezik a FIK kirendeltségekhez, mint az év többi hónapjában együttesen. Csupán márciusban 1300 csereigényt vettek fel a Marxion kirendeltségen. Akik lakásukat kisebbre vagy nagyobbra kívánják elcserélni, kartont kapnak, amelyet kitöltve kell visszaadni, hogy a FIK ennek alapján díjtalanul meghirdethesse a lakáscserét, s a már beérkezett többi karton közül kiválaszthassa az igény szerinti lakást. Most azonban kiderült, hogy a múlt évben mintegy 10 000 lakás cserélt gazdát, de a csere lebonyolítása után a bérlők erről nem értesítették az ingatlanközvetítőt, ami sok felesleges adminisztrációt okoz. Ugyanis az új bérlőkre talált lakások a FIK kartonjain ma is cserelakásként szerepelnek. Ezért határozott úgy a FIK, hogy minden 1962-ben beadott kartont elintézett aktaként kezel. Természetesen nem szenvedhetnek hátrányt azok, akik bár tavaly jelentkeztek cserelakással, de még nem találtak cserepartnert. Éppen ezért a FIK arra kéri a partnert kereső cserelakástulajdonosokat, hogy április 30-ig keressék fel a területileg illetékes FIK kirendeltséget és közöljék: csereigényüket továbbra is fenn kívánják tartani. A FIK a lakáscsereügyletek lebonyolítását díjtalanul végzi. Tavaly egyébként mintegy 32 ezer budapesti lakos költözött cserelakásba. Megmentett tizenhét embert Felesége arra kért, délután látogassak el hozzájuk, férje éjszakai műszakos, hagyjuk délelőtt aludni. „Úgyis olyan keveset pihen. Nappal nem alszik jól, a legkisebb neszre is felriad.” Délután a kertben találom, a kerítést javítja. „Mindig van mit csinálni a ház körül.” Iker családi házban laknak, Pécs-Szabolcson. A családfő ezermester. Minden erről tanúskodik körülötte: a házhoz ragasztott üveges veranda — „magam építettem, valamikor kőművestanonc voltam, de kellett 3 pénz és édesapám a bányába adott” —, az almazöld Trabantnak épített takaros kis garázs, a fészer, a kutyaól, az unokának készített hinta. A házban fehérre mázolt ajtók, ablakok, jól felszerelt fürdőszoba. Rend és kényelem. — Pihentet a ház körüli pepecselés — mondja — így vezetem le az éjszakai idegfeszültséget. — Mindig éjszakás? — Négy éve. — Mondják, ezt is meg lehet szokni. — Lehet — nekem nem sikerül. Lábujjhegyen jár a család, mégis alig alszom. — Állandóan éjszakásnak kell lennie? Kérhetne nappali munkát. — Dehogy kérek! Félreértett, nem panaszkodni akartam. Fontos munkát bíztak rám és a csoportomra, eszünkbe se jutott, hogy ne vállaljuk. Járt már bányában? Nem? — kedvesen, villanásnyi iróniával elmosolyodik. — Megmagyarázom, mit csinálunk. Négy éve a pécsi bányákban nem fagerendákat használunk a vágatok alátámasztására, hanem fémtámokat. Sokkal olcsóbb, mert ezeket viszszavesszük, mikor a fejtés befejeződött. A bánya, persze, nem adja vissza könnyen, úgy kell elragadni tőle. Éjszaka dolgozunk, reggelre — mire leszállnak a bányászok — készen kell lennünk. Veszélyes munka. A legkisebb mulasztás az életünkbe kerülhet. Én vezetem a „rabló” csapatot, hivatalosan: az omlasztóbrigádot. Ett klép a felelősség. Ezért beszéltem idegfeszültségről. Garai 5. József, a pécsi István-akna frontmestere, 35 éve bányász. Ugyanitt. „Hűségesen megülünk egyhelyben. Apám negyvennégy évet húzott le az István-aknán. Már a nagyapám is vájár volt.” Szereti a bányát. A veszélyes, szeszélyes, pécsi bányát. — Az István-akna vágatai 56 kilométer hosszan tekeregnek a föld alatt. Ismerem, mint a tenyeremet. De járatos vagyok más aknákban is. A frontmester 25 éve bányamentő. A leghíresebb mentő a pécsi bányákban. ..Olyan, mint a megszállott. Ha kell, tíz körmével vájja ki társait a szénomladékból. Ilyenkor hiába mondjuk neki: Józsi, magadra is gondolj! Nem is hallja” — mondják a társai. Ki lehet bányamentő? A legjobbak közül verbuválódik a mentők csapata. Azokból, akik minden eshetőségre felkészültek, edzettek. A mentés nagy fizikai erőfeszítéssel jár, ezért 22 és 45 év közöttiek vállalhatják. — De hiszen Garai József már 51 éves! — Garai?... — más! örültünk, amikor továbbra is vállalta a mentést. — Mi szükséges a bányai életmentéshez? — Garai József elgondolkodik. — Bátorság, kitartás, lélekjelenlét nagyon fontos, de nem elég. Ismerni kell a bányát, természetét, rejtelmeit, veszélyeit. Egy pillantás a szénfalra — és a tapasztalt vájár már tudja: menekülni kell. Mentés közben nem adódhat olyan szakmai probléma, amit ne tudjon megoldani. És a legfontosabb: a bányában egy ember semmi. Csak csapatosan szabad nekiindulni. — Hányszor szállt le a bányába társait kimenteni? — Nem tudom már... Élve tizenhét embert hoztam ki. Hatvan sokkal többet. 35 év a bányában • Mi szükséges az életmentéshez Régen több baleset volt a metángázról hírhedt pécsi bányákban. Az utóbbi években mind kevesebb a szerencsétlenség, a bánya legfőbb gondja ma a biztonság. Sokat áldoznak erre. Egy éve volt az utolsó mentésem. Sokat írtak akkor az újságok Garai Józsefről. Négy fiatal bányászt hozott ki élve az omlás alól. „Már lemondtak róluk. A tárnamester így küldött le: óvatosan, Józsikám, vigyázz, már úgysem élhetnek.” — Tizenhárom óráig tartott. Amikor, hosszas munka után, meghallottam a hangjukat, azt hittem, megbolondulok. Két kézzel túrtam a szenet, raktam, ácsoltam, kúsztam előre, mint a vakondok. Mikor odaértem az elsőhöz, és megcsókoltam, azt kérdezte: ki maga? Mondtam. Így sóhajtott fel: „Akkor jó. Akkor élni fogunk.” Kaphat ennél ember nagyobb köszönetet? Amikor a Kossuth-díj átvétele után — indokolás: termelési eredményeiért, a fiatalok neveléséért és a bányamentő szolgálatban kifejtett, áldozatos munkájáért — hazáért, táviratok várták. Azoktól, akik neki köszönhetik életüket. Kövesdi bányamérnök ezt írja Miskolcról: Szeretettel küldöm jókívánságaimat, emlékszel, én is egyike vagyok azoknak, akiket megmentettél. Vékony, inas ember. Korához képest mély barázdák szántják arcát, a bányászéletről árulkodnak, az erőfeszítésről, idegfeszültségről, magát nem kímélésről. — Félt-e már a bányában? — Ha itt a baj, nem félek. Utána aztán sokáig kiver a veritek, amikor végiggondolom az egészet. Ottmaradhattam volna én is ... Néha álmodom ilyesmit. Mindegy, segíteni kell, amíg erőm van hozzá. Lukács Xexéz Emléktábla a miskolci békegyűlés színhelyén 1943. szeptember 12-én a miskolci antifasiszták békegyűlést rendeztek az akkori Korona vendéglő, a jelenlegi Avas Szálló nagytermében. Ott mondta el Bajcsy- Zsilinszky Endre történelmi jelentőségű beszédét, amelyben törvénytelennek, alkotmányellenesnek bélyegezte a Bárdossy-kormány hadüzenetét a Szovjetunió ellen. Követelte a magyar csapatok azonnali visszarendelését. A nagy jelentőségű esemény színhelyét az idén emléktáblával jelölik meg. (MTI) A Majnár fiúk MEGCSÚSZOTT EGY GERENDA ♦ ÉPÜL A NAGYCSARNOK Kilencvenhat mázsás volt, és 17 méter hosszú a főgerenda. Áthidalta az épülő nagycsarnokot. Egész nap kisebb, 25 mázsás gerendákat emelt helyére a Majnár-brigád, a darussal. Jól haladtak. A nagygerenda következett, a darus nem állított a féken, a terhelés négyszeresére nőtt. Csúszni kezdett a hatalmas tömeg. A fiúk egy pillanatra megdermedtek, 18 méter magasságból imbolygott a gerenda — mi lesz? A darus kiabált. Savella Lajos felrohant a gépre. — Ott a kulcs, húzd meg azt a csavart! Min nevet a kubikos — Eddig ez volt az egyik legizgalmasabb munka — mesélik a 23-as Építőipari Vállalat Majnár-brigádjának tagjai. Most Rákosszentmihály és Pesthidegkút között betonozzák az épülő Villamosipari Kutató Intézetet. — Jól haladtunk ma, igaz, esett egy kicsit az eső, de már meleg van — mondja az idősebbik Majnár János, a brigádvezető. 6. A mínusz IS fokhoz képest — vág közbe a fia —, egy kis eső semmi. Amikor havazott, háromszor is cseréltünk esőköpenyt egy nap. — Olyan ez a ház, mint a a kártyavár — mondja Kovács Miska. — Előregyártott elemekből raktuk össze. Nevetnek. A három fiatalember: az ifjabb Majnár, Kovács Miska és Savella Lajos Régen ismerik egymást. A brigádvezető és Kovács Miska éppen hét éve jött fel Törökszentmiklósról. Aztán jöttek a többiek utánuk. Most tizenketten vannak, együtt laknak a Pillangó utcai munkásszálláson. Híres brigád. Ha nagyon precíz munkáról van szó, az építésvezető csak akkor nyugodt, ha rájuk bízhatja. — Szocialista brigád vagyunk, kétszeresen. Úgy dolgozik itt mindenki, mintha magának csinálná. — Csináltuk magunknak is! -!- mondja Varga Sándor. — Amikor feljött Grúber Jóska és elkezdett építeni, a brigád kivonult Zuglóba, a Kisvasút-sori házhoz, 190 órát dolgoztunk, felépítettük a családi házat. Aztán házszentelőt tartottunk. Az egész társaság kiöltözött. Elmentünk, csak néztek a szobatársak, hová megy ez az ünneplő tömeg? Nősül valaki? Ha a munka úgy kívánja Nem olyan ritkák ezek a kivonulások. Ott ülnek a Munkásakadémia előadásain, a politikai oktatásokon, a brigád tagjai. Most akarják harmadszor megszerezni a szocialista címet. — Az az érzésem, nem fog menni — mondja Majnár János, a brigádvezető. — Sok nagyon jó barátok. Most éppen azt beszélik: Lajos kiesett; „se villa se kanál, olyan, mint a neve — megnősült. Alig várja a szombatot, szalad a vonathoz a Savella szaktárs...” — Ne, te! — hunyorít hamiskásan Varga Sándor, a brigád őszhajú mókamestere — Te is szaladsz, ha csinos lány vár, volt a kiesés, fagyszabadságon voltak a fiúk. Nem lehetett mégsem úgy dolgozni, mint rendesen, ezen a télen. Hónapokig lapátoltuk a havat. A vállalásnak igyekeztünk ugyan eleget tenni, de hát ilyen időben ... Ha most nem is kapjuk meg a címet, majd november 7-ére. — A brigádértekezleten, induláskor, március 12-én, vállaltuk, hogy naponta egy órával többet dolgozunk, s ha a munka úgy kívánja, szombaton és vasárnap is itt maradunk. — És a törökszentmiklósi asszonyok mit szólnak ehhez? — Megmagyaráztuk, hogy a becsületről van szó. Muszáj — mondják. Az öreg nevet. Apósán. — Jó fiúk ezek. A régi kulikusok is, a fiatalok is szeretnek dolgozni. Amikor kezdtük, két éve, külön-külön kellett nevelgetni mindegyiket. Széthagyták a szerszámot, láttak egy heverő ácskapcsot, odébb rúgták —■» most nézzen körül. Úgy dolgoznak, mint az óra. — Amelyik késik... —— mondja nevetve az egyik brigádtag — és már siet felfelé az állványon. A VIKI 108 méter hosszú, impozáns épülete, mint egy nagy doboz, emlkedik ki a környék egyhangúságából. D. K. FAGYSZABADSÁG UTÁN A MEGBÍZHATÓK Tizenkettőn, Törökszentmiklósról Vérzéscsillapító növény Dalmáciában honos a vinca rosea nevű növény, amely fontos vérzéscsillapító gyógyszer alapanyagát adja. A 40 centiméter magas, lila és fehér virágú növényt a teljes virágzás időszakában aratják, s a levelekből, valamint a szárból vonják ki a hatóanyagot. Hazánkban több helyen próbálkoztak termesztésével, de mindeddig sikertelenül, az ültetvények rendszerint elfagytak. A Keszthelyi Agrártudományi Főiskola kísérleti telepén, Balatonakaliban — a dalmáciaihoz leginkább hasonló talaj és éghajlati adottságok mellett — három évig kísérleteztek az értékes növény meghonosításával. Későbbi vetéssel, több trágyázással végül is sikerült megfelelő körülményeket teremteni a vinca rosea számára, így az idén már 10 holdon termeszthetik. A palánták már kikeltek a kísérleti telep üvegházában.