Esti Hírlap, 1963. október (8. évfolyam, 230-256. szám)
1963-10-01 / 230. szám
A negyedik évnegyed első napján két minisztérium eredményeiről, feladatairól beszél két miniszterhelyettes Október elsejét írjuk: kérményeket értek el, milyen dedik az utolsó negyedév. A feladatokat kívánnak mega Anegyedik negyed első napján hani két fontos ipartárcában megkérdeztük: milyen erőd még az idén? Kovács István Napirenden: a z 1963. a kohó- és gépiparban nem indult a legkedvezőbben — mondta Kovács István, a kohó- és gépipari miniszter első helyettese. — A nagy tél, az anyagellátás gondjai, a munkaerőhiány és a rendelők igényeinek változásai miatt, különösen az első negyedben, sőt az első félévben sem érte el a minisztériumhoz tartozó üzemek termelése a kívánt színvonalat Az említett bajok elsősorban a jármű-, az erősáramú- és a mezőgazdasági gépiparban okoztak elmaradásokat. Az első félév tapasztalatai alapján intézkedtünk, hogy jobb szervezettséggel, megfelelő átcsoportosításokkal a vállalatok mielőbb pótolják elmaradásukat. Az előző évekhez viszonyítva számottevően javultak az üzemek termelési kapcsolatai, kedvezőbben alakult a kooperáció. A harmadik negyedévben a vállalatok nagy többsége csökkentette év elejei elmaradását s bár végleges adataink még nincsenek, a második és a harmadik negyedéves terv céljait teljesítettük, sőt túlteljesítettük. A túlteljesítés mértéke azonban még nem volt elegendő ahhoz, hogy az első negyedévi elmaradást pótoljuk. Jó eredménynek tekintem, hogy a háromnegyed év kötelezettségeinek teljesítésében kiemeltebb iparágaink termelési színvonala meghaladja a minisztérium általános fejlődési ütemét, örvendetesnek tartom, hogy néhány cikkből, amelyek iránt igen nagy az érdeklődés, túlteljesítettük a tervet. A többi között hatszáz hűtőszekrényt, több téli felkészülés mint ötezer mosógépet, csaknem háromezer háztartási centrifugát, 7500 televíziós készüléket gyártottak terven felül Az évek óta nélkülözött motorkerékpár-láncokból 15,8, az elektromos háztartási készülékekhez szükséges alkatrészekből pedig 160 százalékkal többet készítettek gyáraink a tervezettnél. A terv más részleteiben azonban még mindig számottevőek az elmaradások, fontos gyártmányokkal adós például az általános gépipar, a szerszámgépipar és a híradástechnikai ipar. Nehéz feladatok állnak iparágaink és vállalataink előtt az év utolsó negyedében. Nagy erőfeszítéseket kell tenni elsősorban a kötelezettségek tervszerű teljesítésére, a még meglevő elmaradások fokozatos pótlására. Ezenkívül vállalatainknak most kell megszervezniük a zökkenőmentes átmenetet a jövő évre. Most a téli felkészülés van napirenden. Egyik legfontosabb feladat: gondoskodni elegendő tüzelőanyag tárolásáról. Összesen mintegy 250 ezer tonna szén tartalékolását irányoztuk elő. Ez a mennyiség már rendelkezésre áll. Szeptember második harmadában mintegy húsz százalékkal magasabb a kohászat fűtőolajkészlete, mint a múlt év hasonló időszakában volt. A téli felkészüléshez tartozik, hogy üzemeinkben időben hozzáláttak a tüzelőberendezések felülvizsgálásához, rendbehozásához. Pótolják a hiányzó ablakokat, előkerülnek, kiosztják a téli meleg ruhákat. Másnál jobban sikerült a takarmányipar termelése. Ez az új iparág biztosította a baromfitenyésztés meggyorsítását. A mezőgazdaság jó munkája mellett elérhetővé tette, hogy ebben az évben száz százalékkal több baromfit dolgozhatott fel az ipar, mint három évvel ezelőtt. A baromfitenyésztés eredményei mellett azonban nem vagyunk elégedettek a tojástermelés alakulásával. Az eredmények még nem kielégítőek, emiatt a lakosság ellátásában időszakos nehézségek mutatkoznak. Kedvezően alakult a tejfelvásárlás az év első— harmadik negyedévében. Harmincmillió liter tejjel vásároltak fel többet a tervezett előirányzatnál. Ezzel sikerült elérni, hogy az idén tovább javult a lakosság tejtermékkel való ellátása. — Az alapvető élelmiszerekből az utóbbi években folyamatosan biztosítjuk a lakosság ellátását. A kedvezőtlen kenyérgabona-termés miatt azonban előreláthatólag nagyobb mennyiségű import gabona segítségével biztosítjuk az ellátást. — Az év hátralevő részében még nagy feladatok állnak előttünk: a cukorrépa feldolgozása, az őszi baromfiszezon lebonyolítása, a szüreti munkálatok elvégzése, az őszi termények felvásárlása. Ezek csak a legfontosabbak. A feladatok jó megoldása miatt ügyelnünk kell az ipar és a mezőgazdaság munkálatainak szoros összehangolására, a szállítások megfelelő szervezésére, hiszen egyik kulcskérdésünk ez az élelmiszeripar nagy őszi kampányában. Az eddigi eredmények alapján végzett számítások arra mutatnak, hogy a negyedik negyedévre meghatározott termelést teljesítjük, sőt, az idei tervelőirányzatot kis mértékben meghaladjuk. Ennek megfelelően a lakosság ellátása tovább javul. Ez azt jelenti, hogy az 1962- es évhez viszonyítva a központi alapokból 1963-ban öt százalékkal nagyobb menynyiségű élelmiszert adtunk át a lakosságnak. A belföldi szükséglet fedezése mellett a tervhez és az előző évhez viszonyítva sikerült növelnünk a külföldre szállított élelmiszerek mennyiségét is. Dergács Ferenc: Mit ad a lakosságnak az élelmiszeripar Dergács Ferenc élelmezésügyi miniszterhelyettes elmondta: az élelmiszeripar az idén, eddig, 12 százalékkal termelt többet, mint az előző év azonos időszakában. A tervelőirányzatot az első- harmadik negyedévben valamelyest túlteljesítették. — Az élelmiszeriparban — mondta — különösen a konzervgyárak termelése növekedett számottevően, bár a szeszélyes időjárás a gyümölcsbeszerzést sokszor hátráltatta. Ezt azonban a zöldségfeldolgozás jelentős növelésével ellensúlyoztuk, amelyre a jó termés kedvező lehetőséget nyújtott. A konzervipar termelése 25 százalékkal növekedett. Az átla Az új Hortobágyon Hetvenezer holdas gazdaság A korszerű csoda: kukoricás a halastó helyén lastó volt ez a lapos is, kétszáznegyven holdnyi, kukoricát vetettek belé a tavaszon, s hogy milyen eredménnyel, arról most győződhetünk meg: 35—40 mázsát, várnak holdjáról. Feltűnik, alig látni gazt, gyomot, nem kapott pedig ez a föld sem vegyszert, sem műtrágyát, mindössze egyszer mentek végig a sorok közt lókapával. — A takarmány előteremtése nagy gond a tógazdaságokban — mondja Ribiánszky Miklós. — Nos, itt ez megoldható akként, hogy a tavakat — egymást váltva — kiszárítják minden negyedik évben s egy esztendőn át szárazföldi művelést folytatnak rajta. A termés elegendő takarmánynak — önellátó lesz a gazdaság. A javaslat szerint Hortobágyon 24 ezer holdra növekedne területük — ma összesen 33 ezer hold halastó van az országban —, vagyis ötszörösére a Velencei-tónak. „Ezer tó országa” — ennek szeretné látni Ribiánszky Miklós a Hortobágyot, ahol az 1950-es évek elején kezdeményezésére építettek új tavakat. A madárvilág! Nem itt, a pusztán, hanem Hajdúböszörményben él a Hortobágy madarásza, dr. Sóvágó Mihály. Ügyvéd különben, 25 éve vezeti madárnaplóját, mikor, hány óra perckor mit látott. Herman Ottó szervezte még meg, lelkes amatőrökre alapozva a madártani kutatásokat. — Legutóbb szeptember 8-án volt országos megfigyelő nap. Megállapíthattam ekkor, hogy vadlibák még nincsenek, sok a sirály és a vadkacsa, elmentek már a smnalasgémek. Magyarországon 330 fajta madár fordul elő, 250 a Hortobágyon — megismerni éppen a vízimadarakat a legnehezebb — melyek a fontosabbak? — Legjellemzőbb a rövidujjú pacsirta, amely kizárólag a Hortobágyon költ, aztán a kanalasgém, a székicsir, nyári vendég a pusztai ölyv; az átvonulók közül valamikor millió szám jöttek a vadlibák, ma már csak százezrekről beszélhetünk. Halászat, vadászat — de megterem a gyümölcsöt, zöldségféléket kivéve, tán mindenfajta növény már a Hortobágyon. S nemcsak ridegmarha, ló és juh éldegél a repedezett földű mezőkön, tartanak sertést, baromfit is ezer szám. Órákig mehet a gépkocsi, nem látni mást, mint néhány csupasz ágúra égett, korcs akácfát. Később előtűnik a legelésző ménes, majd a látóhatár peremén felmorajlik a föld, előrobog egy másik lórengeteg. pattog az ostor, messzire száll a csikós hangja — mint valami giccses fémjelenet. Kérés nélkül fekteti-térdelteti. mutatja lova tudmányát a csikós. ő is, miként majd a gulyás. rutinosan felelget. megszokta már, hogy — látványosság. Tóth István a gulya felügyelője, bizalmatlanul nézi a jobbra elterülő kaszálót, amelyre hatalmas fehér foltokban szórták szét a mészkőport. — Pedig dúsabb lesz így a növény, jövőre szelídebb füvek nőnek majd, összesen 12 ezer holdat meszelünk, javítunk még az idén — mondja Szeifert Imre, a Hortobágyi Állami Gazdaság igazgatója. Nyáron őszön négyezer embert is foglalkoztat ez a hetvenezer holdas — legnagyobb az országban — mammutgazdaság, s közülük már csak 35—40 a csikós, húsz a vérbeli gulyás. A vezetők közül 50 az egyetemet végzett. Van majd kétszáz traktor. 1960-ban 13,5 mázsát fizetett a búza, az idén is nyolc mázsa az átlag, ami nem a legrosszabb ezen a szikes talajon. S mégis: a múlt évet 22 millió forintos ráfizetéssel zárták. Keresztényi Nándor — Nyolcezer hold halastó van ma a Hortobágyon, nagy a jelentőségük, hiszen művelésre jórészt alkalmatlan, szikes földeket hasznosítanak így. Ribiánszkfi Miklóssal, az Országos Halászati Felügyelőség Kossuth-díjas vezetőjével ülünk a kis kocsin. Keskeny sínpáron jár ez a kocsi, lomhán baktat a ló, sűrű nádasok hajolnak fölénk, ösvényt alkotva, nyakunkba pereg a dús, szeptember végi harmat. A megszámozott tavak szélén madarak lépegetnek, néha lövés hangzik — már fél ötkor kint voltak a combig érő, csizmás, olasz vadászok. Egy tónak szaladó elágazásnál, pallóhídnál állunk meg; amit most látunk, az voltaképp a Hortobágy igazi, mondhatnánk korszerű csodája: a kukorica. Mert ahogy átevickélünk a nádasokon, embernél magasabb kukoricásba jutunk, s bármely csövet vizsgáljuk, mind nagy és szép és törésre érett. Ha FIGYELMEZTETŐ TÁBLA... Kallus rajza Jóska a bíróságon MINDENT LOPOTT • A KÖNNYELMŰ FELNŐTTEK ÉRTÉKEK AZ ÜRES SZOBÁBAN • MÁSFÉL ÉV BÜNTETÉS Bírói nyelven szólva, mint sértett fél írom ezt a riportot. A tavasszal történt, ebédidő alatt ismeretlen tettes elvitte az íróasztalon hagyott töltőtollamat. Már keresztet vetettem tollamra, amikor egy rendőrtiszt jött fel a szerkesztőségbe. Fiatal fiút fogtak el ugyanis lopás közben, aki — bevallva előző eseteit —, elmondta, lopott az Esti Hírlapnál is. Mindig közhivatalban így ismerkedtem meg a bűnössel a rendőrségen. Jól megtermett, szőke fiú, a kamaszévek és az ifjúkor határán, 1947-ben született. Őszintén sorolja, hol, mit lopott el, csak összekeveri a címeket, tárgyakat, a dátumokat. A lista megdöbbentően hosszú. Sz. Józsefet 33 rendbeli jogtalan behatolás útján elkövetett lopásban, 35 rendbeli lopással elkövetett tulajdon elleni bűntettben, 13 esetben köz-, 5 esetben pedig magánokirattal való viszszaélésben és végül 2 rendbeli társadalmi tulajdon elleni, folytatólagosan elkövetett csalásban találták bűnösnek. Mindig közhivatalba lopózott be. Járt a MÁV egyes osztályain, a Közlekedés- és Postaügyi, az Építésügyi, a Művelődésügyi, a Nehézipari Egészségügyi Minisztériumokban, az UVATERV-nél, a Vízügyi Főigazgatóságnál, tanácsoknál, televíziónál, kiadóhivatalokban, a MAHART-nál, a Magyar Nemzetnél, Esti Hírlapnál. Májusban a Nyugati pályaudvar területén kifosztott egy dán autót, a turista iratait, útlevelét eltépte. Lopott mindent: tárcákat, tollakat, órákat, kabátokat, fényképezőgépet, villanyborotvát. A tárcákban néha nagyobb összegeket is talált, ezenkívül zálogcédulákat, fontos igazolványokat és iratokat. ..Minden iratot a csatornába dobtam” — mondja vállatvonva. Fizetés napján Hogyan juthatott be a fiú közhivatalokba? Sz. Jóska MÁV-kézbesítő volt, hordravitte az iratokat. — Soha, sehol nem zárják be a szobákat, ha kimennek valamiért — mondja. — Legfeljebb a kulcsot fordítják rá. És mindent az íróasztalon hagynak. — Soha nem lepték meg? — Dehogynem. Ilyenkor mondtam valami mesét. Keresem ezt vagy azt — a neveket leolvastam az ajtókról. Mindig elhitték, sőt, útba is igazítottak. — Nem fedezték fel, hogy eltűnt a holmijuk? Jóska felsőbbségesen rámmosolyog: — Eleinte féltem. Na, mondom, most észreveszi, hogy elvittem a tárcáját. Igyekeztem is kifelé. Nem kerestek. Tessék elhinni, a felnőttek nem vigyáznak még a pénztárcájukra sem. Kimennek a szobából, a tárcát meg a széken lógó zakó zsebében hagyják. Fizetés napján egész komoly összegeket találtam. Később szabad idejében, sőt, betegállománya alatt is „kézbesített”. — Ilyenkor tudtam a legtöbbet szerezni. Ráértem kilesni, mikor hagyják üresen a szobákat. — Hol lepleztek le? — Az Igazságügyiben. Miért lopott Három éve került szüleivel Pestre. Apja a városban segédmunkát vállalt. Az apa részeges ember. A szülők végül is elváltak, Jóska és húga az anyánál maradt. — De aztán mama férjhez ment, és engem intézetbe adott. Három hónapig voltam ott, édesapám kivett „Nem kellettél az anyádnak, gyere hozzánk — mondta. — Új anyát is kapsz.” — Jó dolgod volt otthon? Jóska csak a fejét ingatja. A Práter utcai lakás sötét, elhanyagolt konyhájában aludt, a szobába be sem léphetett. A fiú az általánost sem fejezte be. „Ne járj, ha nem tetszik” — mondta az apa. Csavargott az utcákon, mígnem a MÁV-nál kézbesítő lett. Ötszáz forint fizetését a szülők vették fel. Jóska napi két forint zsebpénzt kapott, és az üzemi ebéd díját. — Azt hitték, elég az a rongyos két forint! Hiába mondtam, még kajára se telik belőle, nemhogy mozira. Nagyon szeretek moziba járni — mondja magyarázólag. — Kaphatsz két pofont ráadásul — válaszolták. — Ezért lopott? — Ezért is — Hát még miért? Gondolkodik, megmondja-e? — Olyan könnyű volt... — Otthon nem tűnt fel, van mindig bőven pénze? — Feltűnt. — És? Jóska hallgat. Sokára böki ki: — Mindig meghívtam apát is. — Tudta, honnan a pénz? — Persze. Megmondtam. ★ A fiatalkorúak bíróságán ismét találkoztam Jóskával. Azzal védekezett, kevés pénzt kapott otthon. A bíróság figyelembe vette családi helyzetét, azt hogy a fiú őszintén beszélt és megbánta tetteit. Súlyosbító körülményként értékelte viszont társadalmi veszélyességét, bűnözési kitartását és az előre kiterveltséget. Másfél évet kapott. Szüleit kötelezték az okozott kár megtérítésére. Lukács Teréz