Esti Hírlap, 1963. november (8. évfolyam, 257-281. szám)
1963-11-01 / 257. szám
HOLNAP AZ ÜGETŐN KEZDEK A FORGATÁST Megtudjuk-e, miért rosszak a magyar filmek ? Film készül Csurka István szatirikus novellájából, amely az Új írásban jelent meg, „Miért rosszak a magyar filmek?” címmel. Holnap lesz az első forgatási nap, az ügetőn. Ugyanis az író, a film főhőse , Gábor Miklós személyesíti meg —, mint mindig, most is az ügetőn van. Annál inkább, , hiszen előleget kapott a filmgyártól. Csak éppen késlekedik a forgatókönyv megírásával. Ezért szegődik a nyomába Gergely rendező — Kállai Ferenc alakítja — és a csinos dramaturgnő — Gordon Zsuzsa személyében ■—, hogy sürgessék az írót, s jól tudják, hol lehet őt megtalálni... Pesti magánlakásokban és külső színhelyeken fogják forgatni a film nagy részét, így a Hunnia Filmstúdió leányfalui alkotóházában, Esztergomban, Szentendrén, a visegrádi várban és még sok más helyen. A filmbeli színésznőt, Hidegh Alizt, Bara Margit játssza, a filmbeli házaspárt Kálmán György és Margittai Ági, akinek különben ez az első filmszerepe, a filmbeli rendezőasszisztenst Németh Imre, a filmbeli operatőrt Garas Dezső. Az író felesége Krencsey Mariann, a rendezőé Máthé Erzsi lesz, Fejér Tamás rendező vezényletével. Hegyi Barnabás felvevőgépe előtt együtt a stáb. Vujicsics Tihamér már komponálja a kísérőzenét. Most már csak arra lenne szükség, hogy egy szellemes, pergő, igazán jó magyar film készüljön el. Amelyből a közönség végre megtudja, amit a címe ígér, hogy: Miért roszszak a magyar filmek? (b. t.) AZ OPTIMISTA TRAGÉDIA díszelőadásával kezdődik a szovjet filmnapok programja. A bemutatót a Vörös Csillag Filmszínházban rendezik november 5-én. Részt vesz rajta a Budapestre érkező szovjet filmdelegáció is. □ NÉMETH AMADÉ karmesterrel beszélgettünk: „November elején Belgiumba utazom, s karácsonyig a genti operaházban működöm. Betanítom a Don Carlost és a Simone Boccanegrát. Ez utóbbi ősbemutató lesz Belgiumban.” □ AZ OSZTRÁK köztársasági elnök a „professzor” címet adományozta Farnadi Edit zongoraművésznőnek. Farnadi Edit egyébként most látogatóba Budapestre érkezett. □ ITT A BUDAPESTIEK ZENÉLNEK címmel új esztrádműsort készít elő az Országos Rendsező Iroda. Közreműködik Gobbi Hilda, Rátonyi Róbert, a fiatal táncdalénekesek közül Aracki László, Ambrus Kiry, Balassa Tamás és tánczenekara kíséretével. □ SZÁSZ ENDRE grafikusművészt meghívták Berlinbe, ahol tavasszal kiállítást rendeznek rézkarcaiból és könyvillusztrációiból. A Verlag Nation kiadja egy rézkarcsorozatát és megbízta egy német klasszikus mű illusztrálásával is. □ SZŐNYI OLGÁVAL, az Operaház magánénekesnőjével beszélgettünk: „A párizsi Champs Elysées Színház december 3-án koncertszerű előadásban mutatja be Bartók A kékszakállú herceg vára című operáját. Az előadásra Faragó Andrással együtt hívtak meg. A párizsi rádió és televízió szimfonikus zenekarát Doráti Antal vezényli.” □ CZINKE FERENC festőművész római kiállítása alkalmából Száll József, hazánk római nagykövete koktélpartit adott a Magyar Akadémia helyiségeiben. RÁDIÓMŰSOR November 1 — péntek KOSSUTH: 16.40: A tudomány nagy problémái. Előadás. — 16.57: Ötórai tea. — 18.00: Hírek. — 18.15: Népi zene. — 18.45: Karsai Elek dr. írása. — 19.00: Pódium 63! — Közben 19.54: Mese. — 20.00: Esti Krónika. — 20.25: A Pódium 63! folytatása. — Közben 22.00: Hírek. — 22.20: A Pódium 63! folytatása. — 23.20: Operettfinálék. — 24.00: Hírek. — 0.10: Madrigálok. PETŐIT: 17.00: Hírek. — 17.05: Hangverseny a stúdióban. — 17.30: Műsor Radnóti Miklósról. — 18.00: Könynyűzene. — 18.15: Neofasiszták a porondon. — 18.30: Bartók művészi pályája. Előadás. — 19.00: Hírek. — 19.05: Tánczene. — 19.40: Láttuk, hallottuk ... — 20.00: Zenekari hangverseny. — Közben 20.52: Hírek. — 30.57: A hangversenyközvetítés folytatása. — 21.49: Olaszországi útijegyzet. — 22.45: Sporthiradó. — 23.00: Hírek. URH: 18.30: Hírek. — 18.40: Kamarazene. — 20.00: Tánczene. — 20.40: Láthatatlan sínek a levegőben. Előadás. — 20.55: Régi operamuzsika. — 21.30: Könnyűzene. — 21.55: Zenekari muzsika. — 22.30: Hírek. November 2 — szombat KOSSUTH: 4.30: Hírek. — 4.40—7.59: Zene. — 8.10: Lányok, asszonyok.. . — 8.30: Operarészletek. — 9.30: Csehszlovákiai útijegyzet. — 9.40: Könnyűzene. — 10.00: Hírek. 10.10: Bach művészete. Előadás. — 11.00: Riportsorozat a vasúti közlekedésről. — 11.05: Dallal, tánccal a világ körül. — 11.32: Tranzit. Regényismertetés. — 12.00: Hírek. — 12.15: Tánczene. — 12.57: A vidéki színházak műsora. — 13.00: Ifjúsági Rádió. — 13.25: Operettrészletek. — 13.45: OPTIMISTA TRAGÉDIA Visnyevszkij színművének díjnyertes, szélesvásznú, magyarul beszélő szovjet filmváltozata. 10 éven aluliaknak nem ajánljuk. Bemutató: november 7-én, a szovjet filmnapok alkalmával. Angol rendező, nyugatnémet dokumentumom „HITLER ÉLETE“ Novemberben tűzik műsorra a filmszínházak Alan Sillitoe „A hosszútávfutó magányossága” című elbeszélésének angol filmváltozatát, amelyet Tony Richardson rendezett. A hónap egyik legérdekesebb bemutatójának Paul Rotha angol rendező „Hitler élete” című nyugatnémet dokumentumfilmje ígérkezik. Colbert Mann, a nálunk is bemutatott díjnyertes,Marty alkotója rendezte „Az utolsó szerelem” című amerikai filmet, amelynek főszerepeit két világhírű színművész, Kim Novak és Fredric March játssza. IROKKNÁL... — Igen! A zajtalan írógépedet átalakítottal». Hadd hallják a szomszédok te, hogy dolgozol! Hirdetőoszlop. 14.00: Hírek. — 14.10: Ifjúsági magazin. — 14.35: Beethoven-művek. — 15.20: A Magyar Rádió énekkari híradója. — 15.50: Hét nap a külpolitikában. — 16.00: Hírek. — 16.10: Hétvége... PETŐFI: 5.00—7.59: Zene. — Közben 6.30: Hírek. — 8.00: Hírek. — 14.00: Operaáriák. — 14.25: Turisták ötperce. — 14.30: Fúvószene. — 14.45: Levelezés. — 15.00: Hírek. — 15.05: Könnyűzene. — 15.55: Cigánydalok, csárdások. — 16.05: Orvosi tanácsok. — 16.10: A bábu. Rádiójáték. — 17.00: Hírek. — 17.05: Heti hangversenykalauz. — 17.45: Vallomás, önéletrajzi írás. A Petőfi Színház igazgatósága közli, hogy a Lopni sem szabad című zenés, táncos bohózathoz — szereplők: Galambos Erzsi, Buss Gyula, Pagonyi János — jegyek elővételben is kaphatók. Nagymező utca 22. Elővételi pénztár délelőtt 11-től. Izabella tér 2., délben 1 órától. Amerikai Elektra O'Neill trilógiája a Vígszínházban Aki végignézi az Amerikai Elektra kitűnően sikerült felújítását, előadás után önmagával is vitára kényszerül. , Kétféle érzés csatázik a nézőben. Tisztelet a tragédia monumentalitása, a művészi lélekrajz árnyaltsága és ereje iránt, s idegenkedés — helyenként elutasító tiltakozással együtt járó idegenkedés — O’Neill gyógyíthatatlan pesszimizmusától, a darabját átható komor reménytelenségtől. Az Amerikai Elektra szerzője a modern drámairodalom egyik mestere, kétségtelen azonban, hogy világképe, az emberről és lehetőségeiről vallott felfogása aligha számíthat egyetértésünkre. Volt idő, amikor O’Neill színpadán az erkölcs züllésének, az élet elsivárodásának társadalmi motívumai is helyet kaptak. Az Amerikai Elektra viszont olyan időszakban született, amikor a freudista tanokat kritika nélkül elfogadó írót már csak a lélek démonainak ábrázolása izgatta. A bizarr, a beteges, a hátborzongatóan rendkívüli vonzásába került O’Neill mögött bezárult a valóság. Úgy járt ő, mint tragédiájának hősnője, Lavinia Mannon, aki beszögelteti az ablakokat, magára csukja a kaput, hogy elátkozott szülőháza falai közé zártan emlékezhessék a múltra s a halottakra. Antik téma ürügyén viszi színre hőseit. A Mannonok a görög tragédia világából ismert argoszi király, a trójai háború után megölt Agamemnon családjának történetét ismétlik. A motívumok egyezése azonban látszólagos csupán. O’Neill — szemléletéből következően — lefokozza a mítosz történetiségét, emberi nagyságát. Az antik tragikusok az ősvilág szörnyűségeit, szinte történelem előtti erkölcseit idézve ábrázolták hőseik összecsapását. A bűn náluk olyan megtorlásra talál, amely nem újabb tragédia kezdete, hanem az életbe visszavezető, a közösség által végül is jóváhagyott, igazságosnak ítélt tett. O’Neill színpadán viszont bűn és bűnhődés egyaránt végzetszerű,, jóvátehetetlen, örökre elmarasztalt. Végigszenvedjük és végigizguljuk Ezra Mannon megöletésének, felesége vergődésének és halálának, a modern Elektra és Oresztész beteges motívumokkal átszőtt bosszújának történetét. O’Neill emberalatti világa, hőseinek vad, gátlástalan, beteges érzékisége, bűn és bűnhődés feloldást nem ismerő kegyetlensége azonban úgy hat ránk, mint a rákos daganatról készült metszet. Ráadásul ez olyan metszet, amely csak a betegség riasztó voltára figyelmeztet, gyógyuláshoz aligha segít. A kórképvilág a színészek számára jó lehetőségeket ad. O’Neill nagyszerű szerepeket írt, s a Vígszínház felújítása — Várkonyi Zoltán rendezése — a tragédiának erre a kétségtelen erényére épül. Várkonyi olyan szerepformáláshoz segítette együttese tagjait, mindenekelőtt természetesen a főszereplőket, amely hibátlanul megfelel a szerző elgondolásának. Ahol a megvalósítás elmaradt a lehetőségtől, ott sem koncepcióbeli tévedéssel, hanem egyes színészek alkatának kötöttségeivel, tehát szereposztási melléfogással vitázunk. Kevésbé tetszett például Kiss Ferenc játéka. Nem sikerült életre keltenie azt a méltóságteljesen rideg, érzéseit elfojtó, halála előtt magányából kitörni próbáló előkelő arisztokratát, akiről a tragédiában szó van. A Kiss Ferenc által csak rokonszenvesnek ábrázolt Ezrában hiába keressük a gyilkosság indokául szolgáló motívumokat. Ruttkai Éva (Lavinia Marion) a hatalmas szerep minden árnyalatát azonos intenzitással, az érzelmek mélyizzásával éli át. A merész átváltozást, amely az apáért szinte szerelemmel rajongó, féltékeny lánytól a bűnét feledni vágyó, kacér nőig ível, egyénisége szuggesztivitásával elfogadtatja. Nagyszerű teljesítményt nyújt Sulyok Mária és Latinovits Zoltán. Alighanem mindketten eddigi pályájuk legnagyobb sikeréhez jutottak el Christine, illetve Orin megformálásával. Sulyok talán a szerelmét és fia szeretetét egyszerre elveszítő anya végletes fájdalmának , gyötrelmesen őszi Mai igazi ábrázolásában adta a legtöbbet. Latinovits a beteg lelkű fiatalember összeroppanásának, vad kitöréseinek mozgás- és hangeffektusait egyaránt hátborzongató eredetiséggel tudta megragadni. A nagy együttesből sokan érdemelnek dicséretet. Szakács Miklós, Molnár Tibor, Csákányi László és többen mások, méltó részesei a ritka nagy sikernek. Ugyanezt mondhatjuk Ottlik Géza fordításáról, Fábri Zoltán díszleteiről, és a jelmeztervező Láng Rudolf munkájáról. Dersi Tamás Sulyok Mária és Latinovits Zoltán SZÍNHÁZAK PÉNTEKI MŰSORA: Operaház: Orfeusz (K-bérlet, 3. előadás, 7). — Operaház Erkel Színháza: Bohémélet (4. bérlet, 3. előadás, 7). — Nemzeti Színház: Rendetlen bűnbánat (Csortes — Rátkai bérlet 1. előadás, 7). — Madách Színház: Hamlet (7). — Madách Színház Kamaraszínháza: Az egérfogó (7). — Vígszínház: Amerikai Elektra (E-bérlet, 2. előadás, fél 7). — Thália Színház: Tempefői (fél 6). — Petőfi Színház: Irma, te édes (7). — Fővárosi Operettszínház: Csárdáskirálynő (7). — József Attila Színház: Kollégák (7). — Vidám Színpad: Nem félünk a tv-től (Pénteki bérlet, 4. sorozat, fél 8). — Kis Színpad: A szerelem mellékes (Pénteki bérlet, I. sorozat, 7). — Irodalmi Színpad: Fekete rapszódia (vers-zene-tánc a dob ritmusára. D-bérlet, 1. előadás, 71. — Zeneakadémia: MAV-szimfoniiások (ve. : pécsi István, MAV- bérlet, II. Este fél 8). — Bartók termi Gyermekszínház: A kék esernyő (3). Állami Bábszínház: A bűvös tűzszerszám (10). Világszépe (3). — Kamara Varieté: Humorolimpia (8 és fél 9). — Fővárosi Nagycirkusz: Buffalo Bill és a vadnyugat. A Trolle Rhodin svéd cirkusz vendégjátéka (7). A VALÓSÁG VONZÁSÁBAN Hatvan esztendő szociográfiai írásaiból válogatták öszsze e kétkötetes gyűjteményanyagát. Adynak a nemzethalál veszélyét meghirdető publicisztikai remekeitől a mai csepeliek gondjait és reményeit megrajzoló riportig, Pikter J. Gyulának a századeleji pesti munkások egészségügyi körülményeit megvilágító jegyzeteitől Erdei Ferenc izgalmas vallomásáig szociográfiai munkássága legmélyebb motívumairól. Károlyi Mihálynak a magyarországi arisztokrácia világára való emlékezéseitől Maróti Lajos „Műveltségeszmény és korszerűség” című, mai keletű felméréséig, különböző témájú, műfajú írások szerepelnek a könyv majd nyolcszáz oldalán. Ám a szerzők mindegyikét a társadalmi valóság iránti mély érdeklődés jellemzi, az, hogy írásaikban a tények mérlegén igyekszenek felmutatni egy osztály, egy réteg, vagy akár csak egy csoport életét. A könyv egyetlen írása sem felesleges, mindegyik arról vall — néhány közvetlenül is, a többség azonban közvetve —, milyen utat tettünk meg a testi és lelki nyomorúság mélységeiből. Tudjuk, volna még anyag — több kötetre való is — a tegnap társadalmi valóságát rögzítő, értékes és fontos szociográfiai jellegű riportokból, tudósításokból, tanulmányokból. S a mai világról is többet és többfélét lehetne íratni — fényekről és árnyakról is. Kezdetnek azonban elegendő az, amit ettől a könyvtől kapunk. Az olyan tanulmányok, mint — például — a mártírhalált halt Földes Ferencé a kultúra úri monopóliumáról a Horthy-világban, az olyan mélyre világító tudósítások, mint a Móricz Zsigmondé a tiszazugi méregkeverő asszonyok ügyének főtárgyalásáról. Illyés Gyulának és Mesterházi Lajosnak az 1945-ös felszabadulás eseményeit és légkörét felidéző írásai, vagy a nemrég elhunyt Borvendég Imre kitűnő irodalmi riportja a mai Ormánságról, arra ösztönzik az olvasót, hogy többet lásson meg a társadalmi valóságból, amely igazán csak fejlődésében, „előtörténetének” ismeretében érthető meg. Gondos Ernő, a könyv szerkesztője bevezetésében a magyar szociográfia történetét igyekezett felvázolni. (Szépirodalmi) — Szerény, de hasznos Hajlamosak vagyunk arra, hogy a nagy dolgok mellett elfeledkezzünk a kisebb, de hasznos dolgokról. Ezért hadd szóljunk most olyanokról, amelyek nem látványosak ugyan, de nélkülük színtelen lenne a nagy is. Gondolunk a Bartók termi Gyermekszínházra, amely — ha nem csal az emlékezet — harmadik évadjába lépett és egyre nívósabb műsorral és előadásokkal minden délután színházi élményt ad a nagyszínházak holnapi közönségének. Vagy a képzőművészeti könyveink, amelyek sokszor külföldön nagyobb visszhangot kapnak, mint idehaza. S nemcsak a nagy lélegzetű művekre gondolunk, bár azok is megérdemelnék (mint a legfrisebbet: Radocsay Dénes: Gótikus festmények Magyarországon és Genthon István: Ferenczy Károly monográfiája), hanem az olcsó, nívós sorozatokra, mint a Művészettörténet és A művészet kiskönyvtára. És hadd szóljunk e helyen is arról az áldozatos munkáról, amit muzsikusok, énekesek, karmesterek és szervezők végeznek az ifjúság zenei nevelése terén. Megszámlálhatatlan hangverseny, előadás, opera-keresztmetszet, zenés fejtörő és más formák segítik az ifjúság és a klasszikus zene találkozását. Vagy mint legfrissebbet: a közeli napokban nyílt grafikai szaküzletet, ahol gyűjteményes, külföldi csere- és műfajonkénti kiállítások nyújtanak eligazítást sok embernek a képzőművészetben. S végül még egy napjainkban zajló esemény: a másodszori múzeumi hónap. Gondos és alapos előkészítő munka után ebben a hónapban az ország összes múzeumai érdekesnél érdekesebb anyaggal, előadásokkal, szakvezetőkkel kalauzolják az érdeklődőket az emberi kultúra roppant területén. Ha végiggondoljuk, valóban szerényebb események az előbb említettek, de a szerénység nem lehet ok, hogy a rájuk ne tereljük. —old— ÚJ KÖNYVEK Körmendi Zoltán szociográfiai műve Nagyvárosi képeskönyv címmel jelent meg. A speciális és általános relativitás elméletéről jelent meg Albert Einsteis munkája. Fény derül a titokra címmel került kiadásra Minajev könyve. Megjelentek könyvalakban Claude-Henri de Saint Simon Válogatott írásai. ötödik kiadásban látott napvilágot Bókay János Pucciniról szóló életregénye, Bohémek és pillangók címmel. Anna Seghers legújabb regénye Tranzit címmel került kiadásra.