Esti Hírlap, 1963. december (8. évfolyam, 282-305. szám)
1963-12-02 / 282. szám
Transtesz • A glees kedvelőinek! Ha létezne ilyen rovat, ennek keretében vetíthették volna „A nagy Flamarion’'-t, amit csak az Eric von Stroheimmel való találkozás tett némileg elviselhetővé. E sorok írójának alkalma volt látni nemrég egy viszonylag új hollywoodi filmterméket, az „Ifjú kannibálok ”-at. A két film gyártása között csaknem negyedszázad telt el, de a giccs fellegvárának módszerei mit sem változtak. Megdöbbentő. Vagy természetes? • A jugoszláv „Szása” annál kellemesebb meglepetést keltett. A nem jelentékeny, de ízléses, nívós alkotások mintaképe lehetne, örvendetesen eltér a szokványos ellenállási filmektől: három lézengő kamasz öntudatra ébredéséről szól sok izgalommal, derűvel, találó megfigyeléssel. A hét harmadik filmje a „Valahol Európában” sikeres felújítás volt. A következő napokban újabb három filmet láthatunk. E szokatlan bőség nem jelez-e vajon hiányt az önálló produkciók terén? • Lapunk sportkedvelő olvasói felhívták figyelmünket arra, hogy a tv sportadásait nem említjük a Noteszben, holott a sport is kulturális tényező. Többen azt is nehezményezték, hogy ha már nem került sor a szezon legszínvonalasabb mérkőzésének, a Honvéd—Ferencvárosnak a közvetítésére, miért nem láthatták a remekbeszabott kilenc gólt utólag — legalább filmről? A képernyő előtt végigszurkolt mérkőzések — úgymond — még minimális gólszükségletüket sem elégítik ki___ Közvetve erről a gólhiányról és a színvonalról volt szó a stúdióban megrendezett kerekasztal- beszélgetésen is, melyen néhány jeles labdarúgó-szakember vett részt. A rendelkezésre álló idő azonban kevésnek bizonyult labdarúgásunk súlyos és lassan krónikussá váló hibáinak tüzetesebb fejtegetésére. Folytatni kellene ezt a vitát a nyilvánosság előtt és ne riadjunk vissza a „kényes” kérdésektől sem! • Csatlakozunk laptársunk, a Hétfői Hírek, véleményéhez a „Makrancos hölgy”-dömping ügyében, ezúttal „televíziós” szemszögből. Az előfizetők is harmadszor láthatták a művet. Először a Vígszínház előadásában, később egy szovjet tv-filmen s végül most, Békéscsabáról. Valaki megkérdezte tőlünk: Mondják meg, ki protezálja ezt a darabot? H. T. A LONDONI Nemzeti Galériában decemberben kiállítják Goya mintegy 100 alkotását, amelyeket különleges védőőrizet mellett szállítanak Spanyolországból Angliába. December 2 — hétfő KOSSUTH: 16.50: Ötórai tea. — 18.00: Hírek. — 18.15: A kamarazene remekeiből. — 18.40: Ifjúsági Rádió. — 19.00: Operettrészletek. — 19.25: Boldogtalanok. Dráma. — Közben: 19.54: Mese. — 20.00: Esti Krónika. — 20.25: A színházi közvetítés folytatása. — 21.45: Könynyűdalok. — 22.00: Hírek. — 22.15: Wagner: Lohengrin — Szerelmi kettős. — 22.30: Népi zene. — 23.00: Oratóriumrészletek. — 24.00: Hírek. PETŐFI: 17.00: Hírek. — 17.05: Renata Tebaldi lemezeiből. — 17.40: Séta a természetben. — 18.00: Fúvószene. — 18.15: Gazdaszemmel. — 18.30: Népi zene. — 19.00: Mi történt a nagyvilágban? — 19.15: Keringők. — 19.30: Édes anyanyelvünk. — 19.35: A Magyar Állami Hangversenyzenekar hangversenye. — Közben: 20.35: Miért szép? — 20.50: Hírek. — 20.55: A hangverseny közvetítés folytatása. — 21.50: Gazdasági fogalmak felfrissítése. — 22.00: Daljátékokból. — 22.30: Bach-művek. — 23.00: Hírek. URH: 18.30: Hírek. — 18.40: Ismert énekesek. — 19.20: Események és eszményképek. — 19.35: A Magyar Állami Hangversenyzenekar hangversenye. — 21.50: Tánczene. — 22.30: Hírek. December 3 — kedd KOSSUTH: 4.30: Hírek. — 4.35: Zenés műsor. — 6.00: Hírek. — 7.00: Hírek. — 8.10: Napirenden . . —* 8.15: Népi zene. — 8.45: Gyermekrádió. — 9.25: Könnyűzene. — 10.00: Hírek. — 10.10: Zenekari muzsika. — 11.00: Zűrzavaros éjszaka. Komédia. — 12.00: Hírek. — 12.15: Tánczene. — 12.57: A vidéki színházak műsora. — 13.00: Szövetkezeti gazdatanfolyam. — 13.20: Manón. Operarészletek. — 14.00: Hírek. — 14.10: Népek zenéje. — 14.45: Egy józsefvárosi család kétszáz esztendeje. Riport. — 15.00: Zenekari muzsika. — 15.35: József Attila napjai Balatonszárszón. — 16.00: Hírek. — 16.10: Iskolarádió. — 16.30: Gyermekrádió. — 16.50: Esztrádzene. — 17.23: Rádióiskola. A RADIO ÉS A SZÍNHÁZAK MŰSORA BEMUTATJUK VIDÉKI SZÍNHÁZAINKAT V. A „Tragédia“ — Miskolcon A függöny felgördül, és a néző, áld már sokszor látta Az ember tragédiáját, meglepődik: igen, ez az, ilyen egyszerűen még sem nem oldották meg Madách remekének színpadi játékterét. S ahogy halad előre az előadás, az új meg új színek az első benyomást még csak erősítik: igen, így lehet igazán előadni ezt a művet, színésznek, nézőnek, rendezőnek egyaránt a legalkalmasabb. A forgószínpadom egy magasba emelkedő, mintegy kétméteres szintig gyűrűrész, s a középen maradt kerek helyen egy ferde síkban megdöntött korong. Semmi kellék, semmi nehézkes rekvizitum. A keret képeiben vetített háttér, az álomképekben pedig egy-egy, a történelmi kort megidéző rajz, festmény a háttér. Wegenast Róbert díszlete ez alkalommal olyan „főszereplővé”lépett elő, amely meghatározta Orosz György rendezői munkáját. Ilyen világos, tiszta értelmezésű Tragédia-előadással nem találkozhattunk eddig. Orosz kétségtelenül felhasználta a budapesti Nemzeti Színház legutóbbi felújításainak tapasztalatait, de tovább lépett. Ahol a budapesti, illetve szegedi előadás csak félig mert a maga választotta úton haladni, ott ez a miskolci előadás bátran tovább ment. És az eredmény meglepő. Olyan Tragédiát láthatunk, amely megmozgatja érzelmeinket. S furcsa módon,, ettől az érzelmi telítettségtől még tisztábbak, egyértelműbbek lesznek Madách gondolatai. Básti Lajos, Zolnay Zsuzsa és Bodor Tibor (Ádám, Éva, Lucifer) hármasa bizonyára sokat segített abban, hogy a legjobb értelmű versenyre bírja a miskolci Ádámot, Évát és Lucifert, Polgár Gézát, Balogh Emesét és Pákozdy Jánost. Az eredmény a színészi játékban is meglepő: ez az Ádám nem elvont gondolati absztrakció, élő ember, egy közülünk, aki végigjárja velünk az emberiség útjait, és ez az Éva úgy marad egyszerre „a nő” általános jelképe, hogy közben a mi lányaink, asszonyaink ismerős érzései elevenednek meg benne. Lucifer különösen a második és harmadik részben válik higgadtan bölcs rezonőrré, aki inkább Ádám rosszabbik énje, mint istennel vitatkozó angyal. S mit szólnak a miskolciak e nagyszerű Tragédiához, amely nemcsak a város, hanem az egész magyar színházkultúra nagy eseménye? Mit mond erről Ádám, Polgár Géza? — Azt hiszem, sikerült áttörnünk egy frontot. A miskolci közönség egy része ugyanis szívesen járt színházunkba zenés darabokhoz, operettekhez, de a prózai előadások többé-kevésbé csak egy szűkebb réteg érdeklődését váltották ki. Számomra, aki a főiskola után, öt évvel ezelőtt idekerülve, rendszerint csak prózai darabokban játszottam, ez bizony nem volt a legkellemesebb érzés. Úgy gondolom, most a Tragédia minden nézőnket közös táborba hozta, s azkülön megható, ahogy a miskolciak nekünk, a „hazaiaknak,s drukkoltak, hogy mi is jól megálljuk a helyünket Hogy nekem mit jelent a Tragédia, azt nehezen tudom elmondani. Főiskolás koromban a legrosszabbul beszélő színészek között tartottak számon. Azóta itt mintegy ötven főszerepet játszottam, többségükben azonban modern darabokban, ami nem mindig kedvez a beszédkultúra fejlődésének. Hogy mégis sikerült előrelépnem, azt eddig leginkább Básti Lajoson, egykori tanáromon tudom lemérni, aki meg volt elégedve Ádámommal. — Tulajdonképpen meg vagyok elégedve itt, Miskolcon, úgy érzem, szeretnek is, csakhát a kereseti lehetőségek bizony nem a legkedvezőbbek, ami elég súlyos problémát jelent egy házasulandó ember számára. Főiskolás koromban tizennégy filmben statisztáltam, vagy játszottam kisebb-nagyobb szerepet, most boldog lennék, ha két évben egyszer elvinnének egy kisebb szerepre. Koncz Gáborra úgy látszik, jobban emlékeznek Pesten. Idén került a főiskoláról Miskolcra, s ha visszautazik Pestre, gyakran hívják szinkronba, rádióba. Nagy feladatok várnak rá. Az első a Lunacsarszkij ősbemutatón a Don Quijoteban, a második az Othellóban Jágo szerepe. Koncz Gábor is, mint Ruttkay Ottó az igazgató a lakásproblémára panaszkodik. Miskolcon nincs színészház, ötszáz forint egy albérlet, s ráadásul a színészek, elsősorban a hangos tanulás miatt, nehezebben kapnak még ilyen szobát is. A városi tanáccsal pedig jó a kapcsolat. Most osztották ki azokat a pályadíjakat, amelyeknek eredményeképpen még ebben az évadban két új magyar darabot tűzhetnek a színház műsorára. Február végén mutatják be Szabó György Játék és igazság című darabját, amely egy pirandellói alaphelyzet nyomán egy színházi próbán az író, rendező és színész vitáját mutatja morális, társadalmi kérdésekről. Április elején kerül sor Gosztonyi János első díjat nyert darabjának, a Dániel és a krokodiloknak a bemutatására. — Van-e színházi válság Miskolcon? — kérdezzük Ruttkay Ottó igazgatót — Talán egy kissé el is bizakodtunk az elmúlt években, mert nem volt semmi problémánk. Az elmúlt évad végén azonban némileg visszaesett a közönség érdeklődése, ezt éreztük még az idei évad elején is, de most egyre nagyobb számban keresik meg ismét a színházunkat, s úgy látszik, hogy a Tragédia rekordot javít. Az eddig átlag harminc előadás helyett valószínűleg legalább hatvanszor fogjuk eljátszani. Már jóelőre minden előadásunkra elkelt a jegy, és vidékről is irányvonatakat szerveznek, hogy a környék érdeklődését kielégíthessék. Bernáth László — Művész úr! Horkolja utánam: chchchcich ... KARÁCSONYI HÍR! Vásárlóink gondjainak csökkentésére december hónapban külön ajámdékpsztá,it LÉTESÍTÜNK divatáru cikkekből. Nyitás december 2-án. Díjtalan tanácsadás! CSILLAG ÁRUHÁZ VII. Rákóczi út 20. Fotókiállítás Újat kereső fiatal fotós érdekes képeit mutatják be az Építőipari Műszaki Egyetem diákszállásán. Koncz Csaba fotókiállításának egyik jól sikerült képe: A művész. Decemberi bemutatóözön Az Operaház kezdte ♦ Tíz premier szerzők Decemberben valóságos bemutatóözönt zúdítanak a közönségre a budapesti színházak. Az Operaház kezdte a sort, Saint-Saëns Sámson és Delila című művének felújításával. Ez az opera négy évtizede hiányzik operaházunk repertoárjából, most kettős szereposztásban viszik a közönség elé. A Nemzeti Színházban az ilyen nagy szerelem révén ismert Pavel Kohout darabját hozzák színre december 8-án, a címe: A harmadik nővér. Az Ódry Színpad, a Nemzeti átmeneti kamaraszínháza — fittyet hányva a babonának — december 13- án, pénteken, Luca napján nyit kaput, Szakonyi Károly Életem, Zsóka! című drámájával. A Madách Színházban Georg Büchner Danton halála darabját próbálják. A darab címszerepében mutatkozik be a színház új tagja, Bessenyei Ferenc. December 20-án lesz a bemutató. Egy nappal később, 21-én, a Madách Színház Kamaraszínházában gördül fel a függöny először Bródy Sándor A szerető című drámája előtt. A Vígszínház Molnár Ferenc Az ördög című vígjátékát újítja fel. A Thália Színház a Rozsdatemető nagy sikerére való tekintettel december 19-ről január 5-re halasztotta új bemutatóját. A Legenda a dicsőséges feltámadásról című lengyel drámát szólaltatják meg, Wilkowieczki páter XVI. századbeli misztériumjátékát Dejmek, a varsói Nemzeti Színház igazgatója dolgozta át. A József Attila Színház december 8-án mutatja be J. B. Priestley Mr. Kettle és Mrs. Moon botrányos esete című vígjátékát. A Petőfi Színház túljutott Dürrenmatt Ötödik Frankjának 25. előadásán, s közeledik az Irma, te édes! jubiláris, századik előadásához. December 14-én Mankowitz—Norman Espresso Bongó! című musical comedyjét mutatja be. A Vidám Színpad új, decemberi kabaréműsorának címe: Ne politizáljunk! A Kis Színpad december 19-i bemutatója a Fogad 3—5-ig című zenés vígjáték. Az Irodalmi Színpad rövidesen két új műsort mutat be. Az egyik, Drámai miniatűrök címmel, Juhász Gyula, Kosztolányi Dezső, Szabó Lőrinc és más költők verses darabjaiból ad összeállítást, a másiknak Hová tűntél, Romeo? a címe, ebben a mai élő világirodalom sok érdekes egyéniségének drámarészletei kapnak helyet. A Fővárosi Operettszínház januárban lép újabb bemutatóval a közönség elé. Heltai Jenő Tündérlaki lányok című vígjátékénak zenés változatára készülnek. (b. ) Hazai és külföldi Címzett: a British Museum Feladó: a Szabó Ervin Könyvtár A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár központi tájékoztató szolgálatát gyakran igénybe veszik a nagy külföldi könyvtárak és tudományos intézmények is. A közelmúltban a londoni British Museumnak küldtek magyar régiségekről szóló szakmunkákat. Az amszterdami városi könyvtár a XIX. századi magyar szabadkőműves-mozgalomra vonatkozó dokumentációt kért, egy nyugatnémet zenei lexikon szerkesztősége pedig a budapesti zenei életről részletes tájékoztatást. A tájékoztató munkatársai ugyanakkor a különféle intézmények kérésére esetenként adatgyűjtést is végez. Legutóbb Kennedy elnök halálával kapcsolatban a rádiónak állították össze az Egyesült Államokban előfordult hasonló merényletek tényeit. (MTI) Tizenhárom kép — ennyi és nem több az, amit Hornyánszky Gyula első kiállításán bemutat. Töredéke annak, amit hosszú évek munkájával megalkotott, mégis kitűnően jellemzi a piktúráját. Kompozíciói feszegetik a keretet, mert stílusa monumentális hangvéteű — falat kíván. Képei mindig a természeti látvány ösztönzésére fogannak, de bármi ihleti meg az ecsetjét, egy háromlábú, zöld szék, magános udvar, vagy sarki bérház, a látottakat mindig felfokozza. Fejei csodálatosak. Finom, de erőteljes árnyalatokkal kelti életre a formákat, felfokozva a karakter jegyeit, premier planba hozva a jellem rejtett tulajdonságait. Ugyanígy látja és láttatja a táji motívumokat. Minden munkája mögött tanulmányok sokasága rejlik. Emberben az asszony, városban Szentendre és Budapest vonzza, természeti ihletője pedig a Papsziget poétikus rezervátuma. E súlyos mondanivalójú alkotásokat szerencsésen egészíti ki az illusztrációiról jól ismert Molnár Ágnes rajzsorozata a pesti emberekről. Néhány vonással felvázolt és egy-két erős színnel élénkített fejrajzaiban az ízes humor és a leleplező szatíra váltja egymást. A két művész a Moszkva téri Nőtanács székházában mutatta be alkotásait. Dicséret illeti a vendéglátókat azért, mert Buda képzőművészeti rendezvények tekintetében eléggé elhanyagolt körzetét ilyen kvalitásos tárlattal örvendeztette meg. A. T. PETŐFI: 5.00—7.59: Zene. — Közben 6.30: Hírek. — 8.00: Hírek. — 14.00: Suppé: Költő és paraszt — nyitány. — 14.25: Zenekari muzsika. — 15.00: Hírek. — 15.05: Raguly Antalról. — 15.15: Könnyűzene. — 16.00: Fúvószene. — 16.10: A históriák forrásánál. — 16.25: Mozart: Esz-dúr szonáta. — 16.50: Iskola rádió. — 17.00: Hírek. — 17.05: Fiatalok filmklubja. — 17.25: Tánczene. SZÍNHÁZAK HÉTFŐI MŰSORA: Nemzeti Színház: Holnap folytatjuk (7). — Madách Színház: Tanner John házassága (7). — Madách Színház Kamaraszínháza: Ki után megy a nő? Ki megy a nő után? (7). — Vígszínház: Amerikai Elektra (H-bérleti, 2. előadás, fél 7). — Thália Színház: Andorra (7). — Petőfi Színház: Lopni sem szabad (7). — József Attila Színház: A potyautas (7). — Egyetemi Színpad: Expresszionizmus és futurizmus a képzőművészetben (7). — Zeneakadémia: Állami Hangversenyzenekar (vezényel: Ferencsik János, Téli bérlet E-sorozat és Egyetemi bérlet VIII. sorozat, fél *). — Bartók termi Gyermekszinház: A kék esernyő (3). POLITIKAI KABARÉ A KOSSUTH RÁDIÓBAN Megint egy kitűnő, tartalmas kabaréműsort hallottunk a rádióban. A szombat esti „Amiről nem beszélünk .. — Kaposy Miklós szerkesztésében és Horváth Tivadar rendezésében — bátran vetett fel olyan kérdéseket, amelyekhez — mint azt a műsor egyik dialógusában szellemesen megállapítják — tulajdonképpen már nem is kell bátorság, csak éppen a lehetőségek felismerése. A műsor jelenetei, kupléi, sanzonjai, versei találóan szóltak gazdasági lazaságokról, a szentté avatott Célprémiumról, a még kísértő bürokráciáról, a szektás korlátoltság és az elvtelen cinizmus — nem is oly kevés helyütt fellelhető — „nemes” versenyéről. Ez a szatirikus műsor kétfrontosan harcolt, de nem úgy, hogy — túl óvatos szerkesztők és színigazgatók módjára — végül is a semmitmondó „arany középutat” válassza. Sőt, egy kitűnő jelenetben — amely egy „hún”újság szerkesztőségében játszódik — még külön ki is gúnyolja a dorongolásnál és elfogult indulatosságnál semmivel sem jobb, semmivel sem emberségesebb „szuper”óvatosságot. A „Van egy okos kalapom ..című kuplé is a tegnapról és tegnapelőttről örökölt nyavalyát, a „falmellettiséget”, a ravasz hajbókolást támadja, megsemmisítő humorral. Az igazság kedvéért el kell mondanunk, hogy a sok jó művészt mozgató rádiókabaré helyenként az elemző publicisztika hangján mondotta el okos megállapításait. Holott egy ilyen jellegű műsor politikai hitele, érzelmi ereje is nagyobb, ha — a konferanszszámot kivéve — elkerüljük a közvetlen kommentálást. A szombat esti műsor mondandója magvas, célja igazán közérdekű volt, még jobb lett volna hát, ha minden száma művészi kivitelezésében is oly frappáns lett volna, mint — például — az amerikai gyárosból lett szocialista igazgatóról szóló jelenetsor. Így is örülünk azonban, hogy az „Amiről nem beszélünk ...” ennyi mindenről — és ilyen elgondolkoztatóan — beszélt. A. G.