Esti Hírlap, 1964. január (9. évfolyam, 1-26. szám)
1964-01-02 / 1. szám
Torthy Géza c össníon ha'óad-ban Egy színész felnőtt — ezt éreztük a Madách Színház Danton halála előadásán a Camille Desmoulins-t alakító Tordy Gézát nézve. Egy színész felnőtt, és a színpad nevelte fel: főiskola nélkül, magában a színházban, szemünk láttára vált tehetséges fiúból jó színésszé. S ez a színházak — a Pécsi Nemzeti Színház, a Vígszínház, valamint a filmgyár és a televízió — érdeme is. S most új gazdája, a Madách Színház mintha még jobban kibontotta volna színészi egyéniségét: a Kamarában játszott Ki után megy a nő?-ben a suta, félszeg Bob szerepében a komikum iránti érzékét villantotta fel — itt pedig, a Dantonban a tragikum veszi körül alakját. Van egy mozdulata a darabban. A börtönben, a kemény padon életvággyal és szerelemmel telítve elalszik a fiatal költő-forradalmár. S azután egy hatalmas gyermekien rémült kiáltással felriad, kétségbeesetten széttárt karokkal felemelkedik fekhelyéről, s Danton hatalmas mellkasához bújik, hogy elmondja halálfélelem sugallta rémálmát. Az előadás egyik nagy pillanata volt. t. t. MONTE-CARLO, FIRENZE Fesztiválok az év első hónapjától A nemzetközi filmversenyek már az új esztendő első hónapjában megkezdődnek. Monte-Carlóban a televíziós társaságok mutatják be legújabb alkotásaikat, Firenzében „Népek fesztiválja” címen kerül sor dokumentumfilmek szemléjére Az elsőn Zsurzs Éva Eperos akció című munkájával és a Magyar Televízió első operafilmjével, a Szinetár Miklós rendezte „Éjszakai repülés”sel veszünk részt. A másodikon két rövidfilm képviseli Magyarországot, a Mohács és A nap másik fele. A hagyományos oberhausenii nemzetközi rövidfilmfesztiválra február 3-a és 8-a között kerül sor. A versenyben nyolc kisfilmmel veszünk részt. A többi között bemutatják Nepp József rendező két rajzfilmjét, a Balázs Béla Stúdió fiatal művészeinek több munkáját, és Kárpáti György dr. Mese című vizsgafilmjét. (MTI) Az énekes, az autó és a szívesség — Elvinne egy új gépkocsit Budapestre? — kérdezték Bécsben a kiváló magyar operaénekestől, aki ezúttal nem a saját autóján, hanem vonaton látogatott el szereplésre az osztrák fővárosba. A művész előbb vonakodott, aztán ráállt a dologra, s elvállalta, hogy keréken viszi el az ismerősök ajándékát a pesti rokon számára. Még örvendett is, hogy háztól házig utazhat. Betette két kofferjét az autóba, s elindult a határ felé. A rövid vámvizsgálat után rákapcsolt, s a megengedett sebességgel hajtott Budapest felé. Ám Tata után mind síkosabb lett az út, s már be is sötétedett. Egyszerre csak — bármilyen óvatosan és lassan vezetett — a kocsi megperdült a jeges országúton és becsúszott az árokba. Hosszabb várakozás után sem mutatkozott segítség, lezárta az ajándékgépkocsit, és szállást keresett. Majd reggel kihúzzák az autót az árokból, s mehettovább ... Vigyáznia kellett a torkára is, nehogy megfázzon, mert akkor le kell mondania az előadásokat. Fényt látott a ködös éjszakában. Odaért a házhoz. Felismerték, ott tartották éjszakára. Reggel sietett az árokhoz. És micsoda viszontlátás! Az ajándékautó ablakát ismeretlen tettesek kifeszítették, a művész koffereit kilopták, elvittek minden elvihetőt. A rádiót és a pótkereket is... (Kristóf) Kellemes szellemes este a rádióban A ,,BUÉK 1964" című, majd ötórás rádióegyveleg többször is arra figyelmeztette a hallgatót: gondoljon viszsza a múlt esztendőre. S ez a jótanács a műsor értékelése szempontjából sem érdektelen. 1963-ban, különösen annak második felében, hallott sok újszerű rádiókabaré és egyéb vidám műsor nélkül nem is születhetett volna meg ez a sikerült rádiószilveszter, amely az eddiginél nagyobb író- és színészgárdával együtt ötletekben, rendezési megoldásokban is gazdagodott. Ilyen hosszú, sokszínű műsorban alig elkerülhető, hogy legyen néhány halványabb szín és önismétlés is. De ha szerepelt is a műsorban a túlzsúfolt pesti villamos, Túrós Lukács ételmintája és Honthy Hanna életkora, zömében eddig nem tárgyalt témákról hallhattunk, és olyan kellemes-szellemes tálalásban, hogy megbocsáthatjuk a szerkesztői lelemény egyes kihagyásait. Marton Frigyes rendező és munkatársainak népes gárdája kitett magáért. A MŰSOR FŐ ÉKESSÉGE Róna Tibor és Lovászy Márton politikai kabaréja volt, a ..Világszínvonal .. Rónáék kezdeményező kedve, szatirikus színvonala jól érvényesült: műsoruk nem volt sem szokványos, sem túl bonyolult. Különösen tetszett Rátonyi Róbert és a konferálását „megzavaró” Sinkovits Imre vitája. Élveztük a Mányai Lajos tanár úr szavára leső nebulókat is. AZ „ESTI KORNYIKA” paródiaműsorból legjobban azok a hírek és rövid tudósítások tetszettek, amelyekhez Alfonzó adta hozzá humora sajátos ízeit. Az „Itt a budapestiek énekelnek ..jó ötletéből néhány valóban szellemes szám is termett, például a „Kutykuruttyot” daloló dr. Ozoray főmeteorológusé. Kedves volt Salamon Béla száma is. Kár, hogy az alkalmi rovat nem tudta mentesíteni magát több ízléstelenségtől. A „Nem az én színpadom” összeállításban a „nehéz” és a „könnyű” műfaj lovagjai vállvetve viaskodtak a kulturális élet fogyatékosságaival táplálkozó, abból kövérre hízó sárkányokkal. Szem- — pontosabban — fültanúi lehettünk néhány sárkányölő telitalálatnak. A ZENEI RÉSZ is friss volt, ötletesen összeválogatott, hallhattunk — többek között — új külföldi slágereket, Oslótól Barcelonáig. Néhányat közülük (talán azért, hogy hamarabb tanuljuk meg) mint legújabb magyar táncdalt, ismételték meg. A. Túl sok volt a revü a tv-ben KEZDJÜK a kellemes meglepetéssel. A kiadott műsor így hirdette: Slágermúzeum. Az ember egy kicsit elhúzta a száját, és lelki fülével már hallotta is a jó öreg, agyonkoptatott operettslágereket, hogy aszongya: Éjjel az omnibusz tetején ... Az én babám egy fekete nő... Jaj, de csúszik ez a banánhéj —, és lelki szemeivel hozzáképzelte az ismert tálalást, generálszósszal. És jöttek a meglepetések. Az első, hogy valóban az említett slágerek és társai kerültek sorra, de nem ráncosan, ósdi ruházatukban, hanem megifjodva —, mintha nem is ugyanazok lennének. A felfrissítés egyik módszere volt, hogy e dalokat mások adták elő, és másképpen, mint a sokévi átlag, nem az operett „hagyományos” kívánalmai, hanem a revü követelményei szerint.. A Slágermúzeum létrehozói: Horváth Tivadar, Vogel Eric és Fábri Éva alkalmi egyveleg helyett zárt egységbe foglalt, kitűnő tempójú revüfilmet kerekítettek, melyben a műfaji erények a voltaképpeni slágereknél nagyobb súllyal esnek latba, így többek közt a koreográfia (Seregi László), a táncosok teljesítménye (az Operaház balettkara) és a díszletek (ugyancsak Vogel Eric). Ez a második meglepetés. A harmadik: az operatőr Hoffmann Vladimir képei. A TÖMÉNY REVÜ UTÁN tömény kabaréra számítottunk, úgy hisszük, még jóideig a három évvel ezelőtti szilveszteri műsor lebeg majd szemünk előtt, mint viszonyítási alap. Valahogy úgy vagyunk ezzel, mint a labdarúgó-szurkolók, akik mindig a „nagycsapatot” emlegetik. A labdarúgó-hasonlat egyébként nemvéletlen, mert az 1963-as kabaréműsor is labdarúgással kezdi, és ez az indítás (de még a folytatás is, Báró Anna és Fülöp Viktor „balettjével” és Varga József újszerű hírbemondásával) megadta a kellő alaphangulatot. A műsor közbülső tartópillérei is jó minőségű anyagból készültek: Komlós honfoglalási jelenetére és az általunk nemrég reklamált Kállai-egyfelvonásosra gondolunk (utóbbin sokat rontott az igen gyatra telerecording-felvétel). Említhetnénk még Alfonzó kritikáját játékiparunk gyártmányairól, vagy az „Itt a budapestiek dalolnak” ötletét, szereplői kedves öncsipkelődését. Nehezen érthető ezek után, miért hagy kielégületlenül az egész? Mert a Kanoi-testvérek, Vico Torriani és a Trio de Santa Cruz számait innét ki kellett volna emelni és áttenni az éjfél után vetített műsorba? Talán. Kabaré előtt, kabaré után és kabaré közben is revül kicsit sok. Vagy mert a Stan és Pan némafilm vetítése szerkesztési tévedés volt? Lehet. Vagy a „Speedy Gonzales "-re felépített paródiaműsor hosszadalmassága zavart? Nem tudjuk. Valószínű, hogy mindez együtt hatott negatívan és nem hagyta kellően érvényre jutni az említett értékeket. Hiányzott a műsort öszszetartó és összekötő konferansz — Rátonyi ilyen jellegű tevékenysége ezúttal csak magánszámnak tekinthető. A BEÍGÉRT KABARÉBÓL amolyan ,Mindenből egy keveset”-összeállítás lett. H. T. UTAZÁS ELŐTT A Császár—Falus táncos-házaspár egyéves külföldi turnéra szerződött. Fellépnek Svájcban, Berlinben, Ausztriában és a Német Szövetségi Köztársaságban. Utazási előkészületeik: Jutka összeírja, mit kell magukkal vinni. Főtér — gyakorol. (MTI-foto — Pálfai felv.) Az úttörők kulturális seregszemléje A téli szünetben új szakaszához érkezett az úttörők hatodik kulturális szemléje: az ország valamennyi iskolájában megkezdődtek a raj-, illetve csapatvetélkedők. A nagyszabású eseménysorozaton több mint 300 000 ifjú vers- és mesemondó, bábjátékos, énekes és hangszeres szólista, valamint együttes és népi táncos méri össze tudását, tehetségét. A kis művészek bemutatói népes közönség előtt zajlanak. A nézőtéren az osztálytársakon, barátokon kívül gyakran ott vannak a szülők is. A raj-, illetve csapatvetélkedők után járási, megyei bemutatókkal folytatódik a szemle. Az országos döntőt júniusban, a csillebérci nagytáborban tartják. (MTI) Modern táncok iskolája. Majakovszkij u. 53. Kezdő tanfolyam: január 6-án, haladó tanfolyam: január 11-én. Telefon: 423—615, 133^-716. (x) Gyerekek! A távbeszélő mesemondó műsora (171—888) január 2-án, csütörtökön: öt kiskutya (elmondja: Kállay Ilona). Január 2 — csütörtök KOSSUTH. 16.50: Könnyűzenei híradó. — 17.40: A hidegháború történetéből. — 18.00: Hírek. — 18.15: Kemény Klió és Bolla Tibor énekel. — 18.35: Ifjú Figyelő. — 18.53: Verdi: Rigoletto. Háromfelvonásos opera. — Közben 19.55: Mese. — 20.00: Esti Krónika. — 20.25: Az operaközvetítés folytatása. — 21.30: Hold. Elbeszélés. — 22.00: Hírek. — Sport. — 22.15: Verbunkosok, magyar nóták. —• 22.50: Versek. — 23.01: Könnyűzene. — 24.00: Hírek. — 0.10: Madrigálok-PETŐFI. 17.00: Hírek. — 17.05: A madárvilág kalózai. — 17.15: Hangverseny a stúdióban. — 17.50:Amerikai népdalok. — 18.15: Emlékezés Jakob Wassermannra. — 18.35: Filmzene. — 19.00: Mi történt a nagyvilágban? — 19.15: Tánczene. — 19.55: Bartók művészi pályája. Előadás. — 20.25: Élőszóval — muzsikával. — Közben: 21.00: Hírek. — 21.05: Az Élőszóval — muzsikával című műsor folytatása. — 23.00: Hírek. URH: 18.30: Hírek. — 18.40: Tánczene. — 19.15: Zenekari muzsika. — 19.55: Bartók művészi pályája. Előadás. — 20 25: Az éjszakai portás. -óváltozat. — 21.30: Chopin A'»i’»művek. — 22 30: Hírek. Január 3 — péntek KOSSUTH: 4.30: Hírek. — 4.40—7.59: Zene. — 8.10: Tánczene. — 8.57: Egri csillagok. Rádiójáték. — 10.00: Hírek. — 10.10: Jegyzet. — 10.15: Zenekari muzsika. — 10.59: Lottóeredmények. — 11.00: Beszélgetés az alkoholizmusról. — 11.15: Operettrészletek. — 12.00: Hírek. — 12.15: Szimfonikus könnyűzene. — 12.57: A vidéki színházak műsora. — 13.00: Népek zenéje. — 13.45: Gazdaszemmel... — 14.00: Hírek. — 14.10: Gyermekrádió. — 14.16: A győztes ismeretlen. Daljáték. — 16.00: Hírek. — 16.10: Kamarazene. — 16.45: A gáztüzelő-berendezés ügye. — 17.00: Ötórai tea. PETŐFI: 5.00—7.59: Zene. — Közben 6.30: Hírek. — 8.09: Hírek. — 14.00: A jazz kedvelőinek. — 14.25: Két szimfonikus költemény. — 15.00: Hírek. — 15.05: Dürr, a tolvajok réme. — 15.15: Fúvószene. — 15.40: Harangfa. Elbeszélés. — 16.00: Magyar szerzők kórusművei. — 16.10: Könnyűzene. — 17.00: Hírek. — 17.05: Kétzongorás hangverseny. — 17.35: Láttuk, hallottuk... — 17.50: Fordított világ. Brazíliai útijegyzet. A TV MŰSORA CSÜTÖRTÖKÖN: 17.30: Hírek — 17.40: Orosz társalgás haladóknak. Az új esztendőről. -— 18.00: A Magyar Hirdető műsora. — 18.10: Zenekedvelő Gyerekek Klubja. — 18.55: Forró pillanatok. Súlyemelő világ- és Európa-bajnokság Stockholm, 1963. — 19.15: A jövő hét műsora. — 19.20: Esti mese. — 19.30: Tvhiradó. — 19.50: A bíró. Magyarul beszélő olasz—spanyol film. — 21.40: Szülők, nevelők egymás közt. 1. Az iskolatelevízióról. 2. A Család és iskola c. lap és a televízió közös pályázati felhívása. — 22.00: Hírek, Tv-híradó (ism.). SZÍNHÁZAK CSÜTÖRTÖKI MŰSORA: Operaház: A walkür (7). — Operaház Erkel Színháza: Carmen (9. bérlet, 5. előadás, 7). — Nemzeti Színház: A harmadik nővér. (7). — Ódry Színpad: Kedves hazug (7). — Nemzeti Színház Kamaraszínháza (Pesterzsébeti Vasas Műv. Házban): A makrancos hölgy (7). — Madách Színház: Danton halála (7). — Madách Színház Kamaraszínháza: A szerető (7). — Vígszínház: Amerikai Elektra (fél 7). — Thália Színház: Rozsdatemető (7). — Petőfi Színház: Espresso Bongo (7). — Fővárosi Operettszínház: Csókolj meg, Katám (a dec. 30-i jegyek érvényesek 7). — József Attila Színház: Mr. Kettle és Mrs. Moon botrányos esete (J-bérlet, 3. előadás, 7). HETI filmkrétáka Marisa Salinas és Germano Gilioli. A „Boccaccio 70" második részében is két „novella” szerepel. Az egyiket az új olasz film egyik legartisztikusabb egyénisége, a finom árnyalatok filmköltője, Luchino Visconti írta és rendezte. A Visconti-novella címe: „A munka”, hőse pedig egy ifjú, német származású grófné, aki — a gróf úr botrányos kilengései miatt — fogad a papájával, hogy saját munkájából is megél. És az ifjú hölgy, nehéz töprengések után, elhatározza, hogy otthon fog „dolgozni”. Azt a „hivatást” tölti be, mint férje busásan megfizetett hölgyecskéi... A cselekmény mögött van némi mondanivaló is, törekvés arra, hogy megfricskázzon egy munkát nem végző, henye réteget. A frivolság azonban — nem utolsósorban a bájos, de női bájait túlságosan is előtérbe helyező Romy Schneider játéka miatt — annyira eluralkodik a filmen, hogy a benne rejlő kritika meglátásához végül is nagyirtóüvegre van szükség. Az első rész „novellái” sem nélkülözték a frivol erotikumot (nem véletlen a film címe), de volt tényleges tartalmuk, jól megfogalmazható, ironikus mondanivalójuk is. A második részben szerepel Mario Monicelli filmje, a „Renzo és Luciává” is. Azt a nagyon eleven problémát veti fel, hogy az olasz nagyváros kisemberének nem jut igazi lehetősége az ifjúi hevületű, önfeledt házaséletre; a lakásgondok, a pénzgondok, a munkahely, a közlekedés problémái felemésztik ennek lehetőségét. A „novella” mondanivalója és a törékeny, kis Lucianát játszó Marisa Salinas egyéni művészete érdekes. A forgatókönyv azonban megreked egyes — nem lényeges — részletekben, és a rendezés is vontatott. ■k E héten látjuk a Vera Panova novelláiból készült, „Az élet kapujában” című szovjet filmet. A második világháború hősiesen elviselt, nehéz éveiről, a leningrádiak áldozatvállalásáról szól ez a hamis pátoszt kerülő, súlyos helyzetekről őszintén beszélő film. Egy kislány — Válja — és egy bajok kohójában edződött kamaszfiú — Vologya — sorsán keresztül, sok mindent mond el ez a film, nem csupán a társadalom különösen küzdelmes esztendeiről, hanem egyéni, családi drámákról is. „Az élet kapujában” modern igényű film, vagyis kerüli a frázist, az olcsó romantikát. Ez a modernség azonban még nem elég önálló: Talankin rendező nem tudta kialakítani a filmje cselekményéből, eszméjéből következő stílust. El-elfullad, akadozik néha. A tehetséges szovjet rendezőnek — aki jót is, rosszat is tanult a legújabb nyugati filmtörekvésekből — bátrabban kellett volna vállalnia Panova korszerű realizmusát. A.