Esti Hírlap, 1964. március (9. évfolyam, 52-76. szám)
1964-03-02 / 52. szám
Dv-notesz • Amikor úgy este tíz óra körül megjelenik a képernyőn a felírás: Hírek sokan elzárják készüléküket, vagy legfeljebb még néhány percig hagyják nyitva, a tv-híradó ismétlését nemigen várják meg. Kérjük ezeket a nézőket: holnaptól kezdve változtassanak e szokáson, úgy hisszük, érdemes. Kibővített s a délutánitól lényegesen eltérő tv-híradót láthatnak majd, úgy is mondható: ez az úgynevezett második kiadás jelenti azt a pluszt, amit a magyar televízió a híradás teljessége, gyorsasága és változatos formája terén az eddigiekhez képest nyújtani akar. Mi a baj ezzel a Ki miben tudóssal? Néző-sorstársaimmal együtt tavaly többet szurkoltunk ezen a versenyen, min egy hazai bajnoki futballmérkőzésen. Most pedig határozottan csökkent az érdeklődés. Arról már írtunk, hogy az új szabály elnyújtja a játékot. Ez az egyik ok. De ezen kívül például a kémia kérdései túl elvontak. A történelem, de még a fizika is közelebb áll az átlagemberhez, napi érdek kidéséhez. A szerves vegyületek képletei kevésbé. E hét szombatján az irodalom alighanem kedvező fordulatot hoz, de mi lesz a matematikával a jövő héten? Ez az adás az oktatást is szolgálja, ha csökken az érdeklődés, a pedagógiai szándék sem ér célt. • A Televízió belső életéről készített kisfilmtől többet vártunk. Túl sok mindenbe kapott bele, mégis kimaradtak területek. Talán helyesebb lett volna egyszerre csak egy osztály munkáját közelebbről megismertetni (a nehézségekkel együtt, hogy egy kissé türelmesebbek legyünk). De lehet, hogy elfogult vagyok, mert az egyik bemondó elmesélte azt a viccet a két bolondról meg a krumpliról, amivel a szerkesztőmnél olyan nagy sikert arattam, amikor múlt héten elfogta az ultimat és amit még legalább húsz embernek szerettem volna elmondani. Puff, most lelőtték. Tavaly. Nyolcvan taktussal a Föld körül címmel kitűnő nyugatnémet revü műsort láttunk, olyan fémjelzett előadóművészekkel, mint Gilbert Bécaud, Petula Clark, Bill Ramsey, Peter Alexander. Ettől a szombat esti Táncdal muzsikától is valami hasonlót reméltünk. Sajnos, csak Marcel Amont remek mexikói dalparódiája emelkedik ki. A korrekt, de lelkesíteni nem tudó műsorszámok mellett a giccs is „aratott” (legkirívóbb példája a Gondoli-gondolat. Aratott hét elején is A kék ég egy darabja című filmben. Úgy látszik, nem hajlandó egyelőre visszavonulni a képernyőről, sőt! H. T. Átszervezett könyvkiadás a Szovjetunióban A sajtótermékek mennyiségét tekintve, a Szovjetunió a világ első helyén áll. Az országban most fejezték be a kiadóvállalatok átszervezését Megalapították a kiadóvállalatok munkájának összehangolására a Minisztertanács Állami Sajtóbizottságát. Egyes kiadóvállalatok összeolvadtak, s újakat is hoztak létre. A Szovjetunióban isjelenleg 36 központi kiadóvállalat működik, ezenkívül nyolc nagy kiadóvállalattal a társadalmi szervezetek, a szakszervezetek, egyes főhatóságok rendelkeznek. (MTI) Március 2 — hétfő KOSSUTH: 16.00: Hírek. — 16.10: Gyermekrádió. — 16.50: Ötórai tea. — 18.00: Hírek. — 18.15: Muzsikáló képeslapok. — 18.35: Ifjúsági Rádió. — 18.53: Bajazzók. 2 felvonásos opera. — Közben 19.48: Mese. — 20.00: Esti Krónika. — 20.22: Az operaközvetítés folytatása. — 20.51: Füst Milán versekről. — 21.07: Kazal László zenés estje. — 22.00: Hírek. — 22.15: Esti hangverseny. — 23.30: Könnyűzene. — Közben: 24.00: Hírek. — 0.10: A Könnyűzene folytatása. PETŐFI: 16.00: Chopin polonézei. — 16.50: Iskolarádió. Orosz társalgás. — 17.00: Hírek. — 17.05: Hangverseny. — 17.50: Egy lakás — ötven munkalehetőség. — 18.00: Toronyzene. — 18.15: Ifjúsági Rádió. — 18.32: Könnyű dallamok. — 19.00: Mi történt a nagyvilágban? — 19.15: Régi magyar dalok és táncok. — 19.40: Édes anyanyelvünk. — 19.45: Mezőgazdaság. — 20.00: Purcel-művek. — 30.25: Molnárokról. — 20.45: Jazz-zene. — 21.00: Hírek. — 21.05: Bartók: IV. vonósnégyes. — 21.30: Bájital. Rádiójáték. — 22.00: Kálmánoperettekből. — 23.00: Hírek. URH: 18.30: Hírek. — 18.40: Kamarazene. — 19.30: Novella. — 19.40: Tánczene. — 20.45: Zenekari muzsika. — 22.15: Cigánydalok. — 22.30: Hírek. Március 3 — kedd KOSSUTH: 4.30: Hírek. — 4.35—7.59: Zene. — Közben 6.00 és 7.00: Hírek. — 80: Gyermekrádió. — 8.50: Versenyművek. — 10.00: Hírek. — 10.10: Könnyűzene. — 11.00: Új művével jelentkezik Sásdi Sándor. — 11.20: Operarészletek. — MYÁRON EGYSZERŰ.. Magyar film Széles változatban is 14 éven aluliaknak nem ajánljuk. Bemutató: március 5. 11.52: Ifjúsági Rádió. — 12.00: Hírek. — 12.15: Tánczene. — 13.00: Szövetkezeti gazdatanfolyam. — 13.20: Kamarazene. — 14.00: Hírek. — 14.10: Alexandrov-együttes. — 14.25: Törvénykönyv. — 14.40: Könnyűzene. — 15.05: Az orvos halála. Fekete Gyula regénye, IV. rész. — 15.25: Magyar nóták. — 16.00: Hírek. — 16.10: Iskolarádió. Énektanítás. — 16.30: Handa Bandi kalandjai. — 16.45: Zenekari muzsika. — 17.35: Rádióiskola. PETŐFI: 5.00—7.59: Zene. — 8.00: Hírek. — 14.00: Népi zene — 14.25: Zenekari muzsika. — 15.00: Hírek. — 15.05: Könnyű hangszerszólók. — 15.25: Előadás. — 15.40: A becsület diadala. Operarészletek. — 16.10: Lányok, asszonyok. — 16.49: Tánczene. — 16.50: Iskolarádió. — Angol társalgás. — 17.00: Hírek. — 17.05: Délutáni frissítő. SZÍNHÁZAK HÉTFŐI MŰSORA: Nemzeti Színház: Macbeth (7). — Ódry Színpad: Rendetlen bűnbánat (7). — Madách Színház: Most majd elválik (7). — Madách Színház Kamaraszínháza: Menny és pokol; Az asszony — ördög; A művésznő hintája (7). — Vígszínház: Mélyek a gyökerek (7). — Thália Színház: Parancsra tettem (7). — József Attila Színház: II. József császár (7). — Egyetemi Színpad: Költőnk és kora (A sorozat, 1. előadás 7). Gyerekek! A távbeszélő mesemondó műsora (171—888) március 2-án, hétfőn: Cirmos, a házőrző (elmondja: Kállay Ilona). Cikis dallam — cikis szöveg Vidékről jöttem hazafelé, ahol többek közt két fiatalemberrel találkoztam egy zenés eszpresszóban, de alighogy beléptek, máris elvonszoltak onnan, mondván: nem lehet itt maradni, ahol ilyen „cikis” zene szól. Cikis, cikis-cikis, zickig, zikkig ... ezt dübörögte fülembe a vonat. A szomszéd kupéban sportolók nevetgéltek, zajongtak, az egyikük harmonikát nyöszörgetett, ugyanarra a ritmusra: cikis ... cikkig ... cikis-cikis ... cikkig... SIR BAZIL Valahol a nyílt pályán megálltunk. A töltés mellett, cölöphöz kötve, kecske ugrálta körül a közelében árválkodó néhány szál téli kórót. Érdekes, nyugtalan a kecske mozgása, van benne valami kiszámíthatatlan, meg-megbicsakló hökkenés, ami a kecskeszakállas, rogyadozó térdű sirazalt juttatja eszünkbe az operettből, úgy, ahogy azt Feleki Kamill megmintázta. Komikus, öreges, bizonytalan ugrabugrálás ... Kecskegida ... németül: Zicke... Vagy úgy?! Innen a „cikis” gúnyjelző. Az a zene, amely nem találja el — bárhogy szeretné —, a fiatalok ritmusát, csak öreges zötyögéssel keresgéli-kísérletezi, a gavallérkodó sirrazilok jegyeskedése az ifjúság házatáján: ezt nevezik szerte a világon „cikisnek”, zickignek’’. Eszpresszóban, a merev zongoraritmus — cikis. Angol nyelven írt táncdalt énekel, szögletes glédába rendezett, rossz szövegfordítással a dízőz — cikis. Izgalmas, idegen táncritmusnak a K- und-K induló nehézkességére emlékeztető, „magyar változata” — cikis. Színesen rögtönzött hangszervariációk szürke, skálaszerű utánzata — cikis. Milliószor , elhasznált, ósdi dallamfordulatok és harmóniák — cikis. Biedermeier érzelgősség — cikis. ..Szívem a tiéd, Budapest” — cikis... A fiatalság gúnyszavai néha könyörtelenül leleplezők. KINEK ? A század elején Európában olyan rangelső volt a magyar könnyűzene, mint néhány évtized múlva (ha nem is sokáig), a magyar futball. Nemcsak Kálmán és Lehár operettjei, de például Ábrahám Pál, vagy Fényes Szabolcs dzsesszes és egyéb idegen elemeket felhasználó dallamai is. A fejlődésvonal itt is megtört. A slágeripar tömegtermése 20—10 év előtti dallarmi fordulatokat, akkordfűzéseket szajkóz, ugyanilyen kopott sablonok szerint. A lemezgyár, a zenés szórakozóhelyek jórészt ezeket terjesztik. A kottakiadás havonként „csak” egy tucatot nyomtat ki belőlük, de — minek? Kinek? A fiatalok a luxemburgi rádió adásait veszik magnetofonra! Minek? Kinek? A közönség csak „eszi, nem eszi, nem kap mást” alapon vesz róla tudomást. Minek?! Kinek ... ?! Egyes szerzők néha egyetlen, hitványka kis slágerért annyi jogdíjat kapnak, mint 4—5 családfenntartó munkás egy Végigjártam néhány tucat szórakozóhelyet, külön figyelemmel hallgattam az utóbbi időben a rádió és tv könnyűzenei műsorait, végigböngésztem néhány hónap slágerkiadványait, daloskönyveit, slágerszöveg-füzeteit —, számra szép termés. Túlságosan is az. Mintha itt is a „kötelező tervszámokra’ ügyelnének, ha jót, ha rosszat — termelni kell?! Már akkor inkább hozzuk idegenből, de — a javát! Felesleges lenne folytatni a cikkek sorát, melyek kipécézték a kirívó ostoba szövegeket. Vannak értelmes, jó szövegek is, néha már költőien szépen. Mert vannak kulturált, tehetséges írók, az egyszerű érzések és hangulatok hatásos megfogalmazói. És vannak élelmes, tehetségtelen kóklerek. Se jó, se rossz példát nem pécézhetnénk ki annyit, hogy igazságtalanok ne legyünk. A zenében ugyanígy. De nyilván nem véletlen, hogy az opera és oratórium szövegkönyveket készítő Romhányi József verseiben az érzelem nem érzelgősség, a hangulat nem csöpög a szentimentalizmustól, s a „blődlizés” nem bornírt cinizmus (Karinthy írt „halandzsa” sorokat, de mindig valamiért.), örülök, hogy felhívták a figyelmemet Ránky György két betét számára a Hattyúdal című filmben, mert a legjobb friss bizonyítékai annak, mit lehet a közhelyek műfajában produkálni egyéni leleménnyel, és rendkívüli tehetséggel. A „közhely” és a„sablonok” kifejezések miatt nincs miért háborogni. A szerelem minden érzése és tünete közhely — a kívülállónak. S ha a szerelmes lány vagy fiú egy sláger szövegét, zenéjének hangulatát a maga pillanatnyi lelkiállapotára vonatkoztatja — már nem érzi közhelynek. Bernstein — a világ első legelső Beethovendirigense — bebizonyította a „West Side Story” zenéjében, hogy mit lehet kezdeni a közhelyekkel. Tehetség dolga. A sláger sablonjai, ott, ahol a közízlés egészséges befolyása érvényesül, úgy alakulnak ki, mint a népzene típusai. Ha rátermett művész tölti meg tartalommal , művészetté válhat. Mi egyes év alatt. Csak ügyesen kell adminisztrálni! Járni a szórakozóhelyeket, tudni, hogy melyik zenésznek elég a baráti szó, melyiknek kell némi baráti „kölcsön”, hol mivel kell kopogtatni? Apró ajándékok mélyítik el a nagy barátságokat — tartja a közmondás. De — legyünk igazságosak — ez a ritkább! Jóindulatú tévedés és tehetetlenség is akad bőven, országokkal, népekkel szemben, lemaradtunk a zenei műveltség és az általános ízlés terén (a parasztság zárt világáról most nem beszélünk.) A szórakoztatás tömegtermeléséből ezért hat még egyes korosztályokra az üres sablon. De a szerencsésebb körülmények közt nevelkedő, megalapozottabb műveltségű ifjúság már tiltakozik! Egyelőre úgy, hogy a luxemburgi rádiót hallgatja, s ha lassan is, az igazi dzsessz felé fordul. Ha becsülete lesz a könnyű műfajoknak, talán elérjük, hogy képzett, invenciózus művészek fogják követni Ránky, Romhányi és a többi tehetséges szerző erőfeszítését. Hogy mit rendel a vendéglőben, eszpresszóban a 40—60 év közötti vendég, azt nehéz lenne, s felesleges is szabályozni. De például a tv és a rádió több milliós hallgatósága előtt már kár keverni a jót és hitványát, a könnyű, de szép tánczenét — a „cikássel”. Fodor Lajos :KÖTELEZŐ TERVSZÁMOK" Nyáron egyszerű ÚJ MAGYAR FILM BEMUTATÓJA Tetszik nekem ez a fiatal pár. Szeretem őket. Mit szeretek rajtuk? A kislány naív őszinteségét, aki tizenhat évesen úgy jelenti be házassági szándékait, mintha külföldi utazásra készülne. A fiú póztalan kedvességét, ahogy a nászéjszaka hajnalán élelemért szaladgál az üres utcákban, mert élete pöttömnyi párja, a munkásszállás egyetlen éjszakára, számukra kiürített szobájában, megéhezett. Szeretem a kislányt, akiben az első egyedül töltött éjszaka után mosolyognivalón, mégis komolyigazán feltámad a férjéért reszkető asszony féltékenység. Tetszik a fiú, aki inkább vállalja nyári életformájául a csónakraktár kis kalyibáját, mintsem a sokgyerekes családban a megsajnált nő szerepét. Tetszik a lány szókimondása, majdhogynem csúnyácska arcán a felfénylő mosoly, tetszenek mindenestül, mert minden ellenkező híreszteléssel szemben ilyenek a mai fiatalok. Szóval, adjuk áldásunkat minden tizenhatéves lányra és huszonkétéves fiúra, akik szinte egy szál ruhában, rohannak a házasságkötőtermekbe? Nem erről akar meggyőzni a film. Valljuk be őszintén, nem is annyira a szülőkhöz, felnőttekhez szól. Hozzájuk is, de csak valami ilyen általánosság formájában: ne gyermekeitek életkorán rágódjatok, ne a statisztikák fontos, de az egyén számára mit sem érő számadatait kutassátok, hanem azt vizsgáljátok, hogy a két, felnőtté cseperedő ember képes-e már az egymás iránti felelősség olyan terheit elviselni, amit egy házasság jelent. Mindez a felnőttek tapasztalása lehet a filmről. Ennél azonban sokkal többet mond az ifjú nézők számára, hiszen ez nemcsak róluk, hanem elsősorban nekik szól. Arra tanít — nem tételesen —, e szép szerelemmel, hogy a fiatalság és a felnőttkor között a váltás valahol az első felelősségvállalások idején kezdődik. A „Mit csináljak magammal?” kérdést egyszer meg kell válaszolni. Talán a legszebb, legeredetibb gondolata a filmnek, ahogyan a többi fiatal, megfogalmazatlanul ugyan, de a „felnőttektől”, ettől a házaspártól akar tanácsot kérni, náluk akar támaszt keresni kérdéseik megválaszolására. Bacsó Pétert, az írót dicsérik e gondolatok, de tegyük hozzá, első rendezése semmivel sem gyengébb színvonalú, mint a film forgatókönyve. A legmeglepőbb — első filmeseknél oly ritka — rendezői erénye, szigorú önfegyelme. Talán csak kétszer hagyta cserben ez a fegyelem. Egyszer a piacon ismerkedő huligán esetében, akinek a funkciója világos, ám érthetetlenül hosszú, s így fölöslegesen jelentőségteljes lesz ez az epizód. A másik túlzás a festőnő. A jelenet funkciója itt is világos, a verekedés nagyon indokolt. Ám Budapest nem az a város, ahol a Váci utcai festőnő-úrilányok óbudai boxoló szeretőket tartanak, s így a jelenet sokat veszít valószerűségéből. E két esettől eltekintve, nemcsak szigorú fegyelemmel megkomponált jelenetek jellemzik Bacsó Pétert, mint rendezőt, hanem olyanfajta halk líraiság is, ami nem valami, a filmet elnyújtó, hoszszadalmas tájábrázolásból, vagy „szívhez szóló” dialógusokból fakad, hanem onnan, hogy a fiatalokban élő lírát egy-egy tekintettel, félszeg mozdulattal, mosollyal és játékossággal engedi érvényesülni. S abban is igaza volt, hogy teljesen ismeretlen arcokat keresett. Laurentzy Mária nagyszerűen éli a filmbeli gyermekasszony szerepét. Éli, mert játszani ezt nem tudhatja. A rendező érdeme, hogy megteremtette a feltételeket, amelynek során ez a második gimnazista kislány fesztelenül önmaga lehet a kamera előtt. Az eredmény elragadó. Hasonlóképpen természetes és kedves Tóth Bence, a férfi főszereplő is. Talán csak külseje, mozgása utal egy kissé az egyetemi diákra, s nem anynyira az óbudai vasmunkás fiúra. Tóth Bence azonban ügyes színész is, s ha csak az arcát látjuk, elfeledteti velünk minden ellenkezésünket. Vámos Tamás operatőr tette fekete-fehér valósággá azt a rendezői elképzelést, amely a tárgyilagosság és a líra finom ötvözetét jelenti a filmben. Bernáth László Laurentzy Mária és Tóth Bence A hindu karmester ZUBIN MEHTA Kevés művésznek sikerült olyan gyorsan meghódítania a budapesti zeneértő közönséget, mint az ugyancsak rövid idő. .alatt világhírűvé lett hindu karmesternek, Zubin Mehtának. Bécsben szerzett európai műveltsége a hozzánk legközelebb álló, közép-európai ízlést oltotta belé, amit varázslatos szuggesztív ereje és egyéni muzikalitása rendkívüli hatásfokon szólaltat meg. A Filharmónia tavaszi ciklusának nyitóhangversenyét vezényli kedden este a Zeneművészeti Főiskolán, amelyben megszólal a mostanában világszerte egyre népszerűbbé váló késői romantikus mester, Anton Bruckner IX. szimfóniája. Mehta ma a leginkább közkedvelt karmesterek közé tartozik, meghívásainak csak egy töredékét tudja vállalni. Zsúfolt programjára jellemző, hogy vasárnap délelőtt még matinét dirigált a bécsi Musikvereinsaalban, majd autóba ült, hogy este nálunk próbálhasson az Állami Hangversenyzenekarral. Közben várja állandó együttese a Los Argeles-i zenekar. Los Paraguayos Spanyol és indián muzsika Szombaton és vasárnap mutatkozott be a Sportcsarnokban a Los Paraguayos dél-amerikai együttes. Csupa piros, paraguayi népviseletbe öltözött férfi lépett a pódiumra Hangjuk: A népé. Énekeltek, oly forrón, oly könyörgőn, rimánkodóan, szenvedéllyel, színnel, ahogyan csak a hazájukbeli férfi tud az első szerelemről, az utolsó csókról érzelmet dalban mondani, húrban pengetni. A paraguayi spanyol és indián nép muzsikáját folklórját hallottuk felcsendülni. — Honnan jöttek? — Brüsszelből. Világ körüli úton vagyunk, 1954 óta nem szerepeltünk odahaza. Eddig hatvanöt országban léptünk fel, együttesünket ötször tüntették ki a Pálmadíjjal, amely Dél-Amerikában a könnyű muzsika egyik jelentős elismerésének számít. Ezenkívül megnyertük az Arany Hanglemez nagydíjat, amelyet egymillió felvétel után adományoznak. Nekünk már hatmillió hanglemezünk van. — Hová mennek? — Szerdán még fellépünk Székesfehérvárott. Onnan Bukarestbe, majd Moszkvába vezet utunk ba. ben tetszett-Mozifarsang Néhány nappal ezelőtt a Fővárosi Moziüzemi Vállalat sajtótájékoztatón jelentette be, hogy a farsangi igények kielégítésére a mozikban a szombat esti utolsó előadás után filmmel egybekötött műsort adnak az Országos Rendező Irodával közösen. Most szombaton már sor is került az első ilyen mozifarsang estre. A film ellen nem lehet különösebb kifogás, a kritikák már különben is felsorolták a Hogyan lettem vezérigazgató című francia film erényeit és gyengéit. E tekintetben tehát nem érhette csalódás a nézőket. A műsort illetően annál inkább. Az esti előadásoktól holtfáradt színészek jobb sorsra méltó buzgalommal adták elő közismert számaikat. E tekintetben talán csak Szuhay Balázs bevezető konferansza volt kivétel, de egyébként Kazal László, Fónay Márta és a Gombos Katalinnal együtt fellépő Sinkovits Imre is a régi repertoárba igyekezett életet lehelni. Sinkovitsék száma egyébként annyira szilveszteri volt, hogy imitt-amott tévedésből a fáradt művész elfelejtette a farsang szót és helyette az eredeti szilvesztert mondta. A meglehetősen hézagos széksorok egyébként is azt mutatták, hogy nem valami jelentős tömegigény hívta életre ezt a produkciót. —bel—