Esti Hírlap, 1964. március (9. évfolyam, 52-76. szám)

1964-03-02 / 52. szám

'Dv-nőtejz • Amikor úgy este tíz óra kö­rül megjelenik a képernyőn a felírás: Hírek — sokan elzárják készüléküket, vagy legfeljebb meg néJiány percig hagyják nyitva, a tv-híradó ismétlését nemigen várják meg. Kérjük ezeket a nézőket: holnaptól kezd­ve változtassanak e szokáson, úgy hisszük, érdemes. Kibővített s a délutánitól lényegesen eltérő tv-híradót láthatnak majd, úgy is moitdható: ez az úgynevezett második kiadás jelenti azt a pluszt, amit a magyar televízió a híradás teljessége, gyorsasága és változatos formája terén az ed­digiekhez képest nyújtani akar. 0 Mi a baj ezzel a Ki miben tudóssal? Nézö-sorstársaimfnal együtt tavaly többet szurkoltunk ezen a versenyen, mim egy hazai bajnoki futballmérkőzésen. Most pedig határozottan csök­kent az érdeklődés. Arról már írtunk, hogy az új szabály el­nyújtja a játékot. Ez az egyik ok. De ezen kívül például a ké­mia kérdései túl elvontak. A tör­ténelem. de még a fizika is kö­zelebb áll az átlagemberhez, na­pi érdek kid őséhez. A szerves ve- gyületek képletei kevésbé. E hét szombatján az irodalom aligha­nem kedvező fordulatot hoz. de mi lesz a matematikával a jövő héten? Ez az adás az oktatást is szolgálja, ha csökken az érdek­lődés. a pedagógiai szándék sem ér célt. • A Televízió belső életéről készített kisfilmtől többet vár­tunk. Túl sok mindenbe kapott bele, mégis kimaradtak terüle­tek. Talán helyesebb lett volna egyszerre csak egy osztály mun­káját közelebbről megismertetni (a nehézségekkel együtt, hogy egy kissé türelmesebbek le­gyünk). De lehet, hogy elfogult vagyok, mert az egyik bemondó elmesélte azt a viccet a két bo­londról meg a krumpliról, amivel a szerkesztőmnél olyan nagy si­kert arattam, amikor múlt héten elfogta az ultimat és amit még legalább húsz embernek szeret­tem volna elmondani. Puff, most lelőtték. O Tavaly. Nyolcvan taktussal a Föld körül címmel kitűnő nyu­gatnémet revü műso-rt láttunk, olyan fémjelzett előadóművészek­kel, mint Gilbert Bécaud, Petu- la Clark, Bill Ramsey. Peter Alexander. Ettől a szombat esti Tánc. dal. muzsikától is valami hasonlót reméltünk. Sajnos, csak Marcel Aniont remek mexikói dalparódiája emelkedik ki. A korrekt, de lelkesíteni nem tudó műsorszámok mellett a g'iccs is ^aratott” (legkirívóbb példája a: Gondoli-gondola). Aratott hét elején is A kék ég egy darabja című filmben. Úgy látszik, nem hajlandó egyelőre visszavonulni a képernyőről, sőt! H. T. Átszervezett könyvkiadás a Szovjetunióban A sajtótermékek mennyisé­gét tekintve, a Szovjetunió a világ első helyén áll. Az or­szágban most fejezték be a kiadóvállalatok átszervezését Megalapították a kiadóválla­latok munkájának összehan­golására a Minisztertanács Állami Sajtóbizottságát. Egyes kiadóvállalatok össze­olvadtak, s újakat is hoztak létre. A Szovjetunióban je- jelenleg 36 központi kiadó­vállalat működik, ezenkívül nyolc nagy kiadóvállalattal a társadalmi szervezetek, a szakszervezetek, egyes főha­tóságok rendelkeznek. (MTI) Cikis dallam — cikis szöveg Vidékről jöttem hazafelé, ahol többek közt két fiatal­emberrel találkoztam egy ze­nés eszpresszóban, de alig-- hogy beléptek, máris elvon­szoltak onnan, mondván: nem lehet itt maradni, ahol iiyen „cikis” zene szól. Ci­kis, cikis-cikis, zickig, zik- kig ... ezt dübörögte fülem­be a vonat. A szomszéd ku­péban sportolók nevetgéltek, zajongtak. az egyikük harmo­nikát nyöszörgetett. ugyan­arra a ritmusra: cikis ... cik­kig ... cikis-cikis ... cik­kig... SIR BAZIL Valahol a nyílt pályán megálltunk. A töltés mellett, cölöphöz kötve, kecske ug­rálta körül a közelében ár­válkodó néhány szál téli kó­rót. Érdekes, nyugtalan a kecske mozgása, van benne valami kiszámíthatatlan, meg-megbicsakló hökkenés, ami a kecskeszakállas, rogya­dozó térdű sir Bazalt juttatja eszünkbe az operettből, úgy, ahogy azt Feleki Kamill meg­mintázta. Komikus, öreges, bizonytalan ugrabugrólás ... Kecskegida ... németül: Zi­cke... Vagy úgy?! Innen a „cikis” gúnyjelző. Az a zene, amely nem találja el — bár­hogy szeretné —, a fiatalok ritmusát, csak öreges zötyö- géssel keresgéli-kisérletezi. a gavallérkodó sir Bazilok le- gyeskedése az ifjúság házatá- ján: ezt nevezik szerte a vi­lágon „cikisnek”, zickignek’’. Eszpresszóban, a merev zongoraritmus — cikis. An­gol nyelven írt táncdait éne­kel. szögletes glédába rende­zett. rossz szövegfordítással a dízőz — cikis. Izgalmas, idegen táncritmusnak a K- und-K induló nehézkességére emlékeztető, „magyar válto­zata” — cikis. Színesen rög­tönzött hangszervariációk szürke, skálaszerű utánzata — cikis. Milliószor , elhasz­nált, ósdi dallamfordulatok és harmóniák — cikis. Bie­dermeier érzelgősség — ci­kis. ..Szívem a tiéd, Buda­pest” — cikis... A fiatalság gúnyszavai né­ha könyörtelenül leleplezök. KINEK ? A század elején Európában olyan rangelső volt a magyar könnyűzene, mint néhány évtized múlva (ha nem is so­káig), a magyar futball. Nemcsak Kálmán és Lehár operettjei, de például Ábra­hám Pál, vagy Fényes Sza­bolcs dzsesszes és egyéb ide­gen elemeket felhasználó dal­lamai is. A fejlődésvonal itt is megtört. A slágeripar tö­megtermése 20—10 év előtti dallarjifordulatokat, akkord­fűzéseket szajkóz, ugyanilyen kopott sablonok szerint. A lemezgyár, a zenés szórako­zóhelyek jórészt ezeket ter­jesztik. A kottakiadás havon­ként „csak” egy tucatot nyomtat ki belőlük, de — minek? Kinek? A fiatalok a luxemburgi rádió adásait ve­szik magnetofonra! Minek? Kinek? A közön­ség csak „eszi, nem eszi: nem kap mást” alapon vesz róla tudomást. Minek?! Kinek ... ?! Egyes szerzők néha egyetlen, hit­ványka kis slágerért annyi jogdíjat kapnak, mint 4—5 családfenntartó munkás egy év alatt. Csak ügyesen kell adminisztrálni! Járni a szóra­kozóhelyeket, tudni, hogy melyik zenésznek elég a ba­ráti szó, melyiknek kell né­mi baráti „kölcsön”, hol mi­vel kell kopogitatni? Apró ajándékok mélyítik el a nagy barátságokat — tartja a közmondás. De — legyünk igazságosak — ez a ritkább! Jóindulatú tévedés és te­hetetlenség is akad bőven. ,KŐTELEZŐ TERVSZAMOK' Végigjártam néhány tucat szórakozóhelyet, külön figye­lemmel hallgattam az utóbbi időben a rádió és tv könnyű­zenei műsorait, végigbön­gésztem néhány hónap slá­gerkiadványait, dalosköny- veit, slágerszöveg-füzeteit —, számra szép termés. Túlságo­san is az. Mintha itt is a „kö­telező tervszámokra’' ügyel­nének: ha jót, ha rosszat — termelni kell?! Már akkor inkább hozzuk idegenből, de — a javát! Felesleges lenne folytatni a cikkek sorát, melyek kipécéz- ték a kirívó ostoba szövege­ket. Vannak értelmes, jó szö­vegek is, néha már költőien szépen. Mert vannak kultu­rált. tehetséges írók, az egy­szerű érzések és hangulatok hatásos megfogalmazói. És vannak élelmes, tehetségte­len kóklerek. Se jó, se rossz példát nem pécézhetnénk ki annyit, hogy igazságtalanok ne legyünk. A zenében ugyanígy. De nyilván nem véletlen, hogy az opera és oratórium szövegkönyveket készítő Romhányi József ver­seiben az érzelem nem érzel­gősség, a hangulat nem csö­pög a szentimentalizmustól, s a „blődlizés” nem bornirt cinizmus (Karinthy írt „ha­landzsa” sorokat, de mindig valamiért '.), örülök, hogy fel­hívták a figyelmemet Ránky György két betétszámára a Hattyúdal című filmben, mert a legjobb friss bizonyí­tékai annak, mit lehet a köz­helyek műfajában produkálni egyéni leleménnyel, és rend­kívüli tehetséggel. A „közhely” és a .„sablo­nok” kifejezések miatt nincs miért háborogni. A szerelem minden érzése és tünete köz­hely — a kívülállónak. S ha a szerelmes lány vagy fiú egy sláger szövegét, zenéjé­nek hangulatát a maga pil­lanatnyi lelkiállapotára vo­natkoztatja — már nem érzi közhelynek. Bernstein — a világ első legelső Beethoven- dirigense — bebizonyította a „West Side Story” zenéjé­ben, hogy mit lehet kezdeni a közhelyekkel. Tehetség dol­ga. A sláger sablonjai, ott. ahol a közízlés egészséges befo­lyása érvényesül, úgy ala­kulnak ki, mint a népzene tí­pusai. Ha rátermett művész tölti meg tartalommal — művészetté válhat. Mi egyes Március 2 — hétfő KOSSUTH: 16.00: Hírek. — 16.10: Gyermek- rádió. — 16.50: ötórai tea. — 18.00: Hírek. — 18.15: Muzsikáló képeslapok. — 18.35: Ifjúsági Rá­dió. — 18.53: Bajazzók. 2 felvo- násos opera. — Közben 19.48: Me­se. — 20.00: Esti Krónika. — 20.22: Az operaközvetítés folytatása. — 20.51: Füst Milán versekről. — 21.07: Kazal László zenés estje. — 22.00: Hírek. — 22.15: Esti hang­verseny. — 23.30: Könnyűzene. — Közben: 24.00: Hírek. — 0.10: A Könnyűzene folytatása. PETŐFI: 16.00: Chopin polonézei. — 16.50: Iskolarádió. Orosz társalgás. — 17.00: Hírek, r- 17.05: Hangver­seny. — 17.50: Egy lakás — ötven munkalehetőség. — 18.00: Torony­zene. — 18.15: Ifjúsági Rádió. — 18.32: Könnyű dallamok. — 19.00: Mi történt a nagyvilágban? — 19.15: Régi magyar dalok és tán­cok. — 19.40: Édes anyanyelvűnk. — 19.45: Mezőgazdaság. — 20.00: PurceU-müvek. — 30.25: Molná­rokról. — 20.45: Jazz-zene. — 21.00: Hírek. — 21.05: Bartók: IV. vonósnégyes. — 21.30: Bájital. Rádiójáték. — 22.00: Kálmán­operettekböl. — 23.00: Hírek. URH: 18.30: Hírek. — 18.40: Kamara­zene. — 19.30: Novella. — 19.40: Tánczene. — 20.45: Zenekari mu­zsika. — 22.15: Cigánydalolt. — 22.30: Hírek. Március 3 — kedd KOSSUTH: 4.30: Hírek. — 4.35—7.59: Zene. — Közben 6.00 és 7.00: Hírek. — 8 10: Gyermekrádió. — 8.50: Ver­senymüvek. — 10.00: Hirek. — 10.10: Könnyűzene. — 11.00: Uj művével jelentkezik Sásdi Sán­dor. — 11.20: Operarészletek. — NVÄRON EGYSZERŰ.. 11.52: Ifjúsági Rádió. — 12.00: Hí­rek. — 12.15: Tánczene. — 13.00: Szövetkezeti gazdatanfolyam. — 13.20: Kamarazene. — 14.00: Hí­rek. — 14.10: Alexandrov-együt- tes. — 14.25: Törvénykönyv. — 14.40: Könnyűzene. — 15.05: Az orvos halála. Fekete Gyula re­génye, IV. rész. — 15.25: Magyar nóták. — 16.00: Hírek. — 16.10: Is­kolarádió. Énektanítás. — 16.30: Handa Bandi kalandjai. — 16.45: Zenekari muzsika. — 17.35: Rá­dióiskola. PETŐFI: 5.00—7.59: Zene. — 8.00: Hírek. — 14.00: Népi zene — 14.25: Zene­kari muzsika. — 15.00: Hírek. — 15.05: Könnyű hangszerszólók. — 15.25: Előadás. — 15.40: A becsü­let diadala. Operarészletek. — 16.10: Lányok, asszonyok. — 16.49: Tánczene. — 16.50: Iskolarádió. — Angol társalgás. — 17.00: Hírek. — 17.05: Délutáni frissítő. Magyar film Széles változatban is 14 éven aluliaknak nem ajánljuk. Bemutató: március 5. SZÍNHAZAK HÉTFŐI MC SORA: Nemzeti Színház: Macbeth (7). — Ödry Színpad: Rendetlen bűn- bánat (7). — Madách Szinház: Most majd elválik (7). — Madách Szinház Kamaraszínháza: Menny és pokol; Az asszony — ördög; A művésznő hintája (7). — Víg­színház: Mélyek a gyökerek (7). — Thália Szinház: Parancsra tet­tem (7). — József Attila Színház: II. József császár (7). — Egyete­mi Színpad: Költőnk és kora (A- sorozat, 1. előadás 7). országokkal, népekkel szem­ben, lemaradtunk a zenei műveltség és az általános ízlés terén (a parasztság zárt világáról most nem beszé­lünk.) A szórakoztatás tó- megtermeléséből ezért hat még egyes korosztályokra az üres sablon. De a szerencsé­sebb körülmények közt ne­velkedő, megalapozottabb műveltségű ifjúság már tilta­kozik! Egyelőre úgy, hogy a luxemburgi rádiót hallgatja, s ha lassan is, az igazi dzsessz felé fordul. Ha becsülete lesz a könnyű műfajoknak, talán elérjük, hogy képzett, invenciózus művészek fogják követni Ránky, Romhányi és a töb­bi tehetséges szerző erőfeszí­tését, Hogy mit rendel a ven­déglőben, eszpresszóban a 40—60 év közötti vendég, azt nehéz lenne, s felesleges is szabályozni. De például a tv és a rádió több milliós hall­gatósága előtt már kár ke­verni a jót és hitványát, a könnyű, de szép tánczenét — a „cikássel”. Fodor Lajos Nyáron egyszerű ÚJ MAGYAR FILM BEMUTATÓJA Laurentzy Mária és Tóth Bence Tetszik nekem ez a fiatal pár. Szeretem őket. Mit sze­retek rajtuk? A kislány naív őszinteségét, aki tizenhat évesen úgy jelenti be házas­sági szándékait, mintha kül­földi utazásra készülne. A fiú póztalan kedvességét, ahogy a nászéjszaka hajna­lán élelemért szaladgál az üres utcákban, mert élete pöttömnyi párja, a munkás- szállás egyetlen éjszakára, számukra kiürített szobájá­ban, megéhezett. Szeretem a kislányt, akiben az első egye­dül töltött éjszaka után mo- solyognivalón, mégis komoly­igazán feltámad a férjéért Gyerekek! A távbeszélő mese­mondó műsora (171—888) március 2-án, hétfőn: Cirmos, a házőrző (elmondja: Kállay Ilona). Á hindu karmester ZUBIN MEHTA Kevés művésznek sikerült olyan gyorsan meghódítania a budapesti zeneértő közön­séget, mint az ugyancsak rö­vid idő. .alatt világhírűvé lett hindu karmesternek! Zubin Mehtáhak. Récsben szerzett európai műveltsége ä hoz­zánk legközelebb álló, kö­zép-európai ízlést oltotta be­lé, amit varázslatos szug- gesztív ereje és egyéni muzi­kalitása rendkívüli hatásfo­kon szólaltat meg. A Filharmónia tavaszi cik­lusának nyitóhangversenyét vezényli kedden este a Zene­művészeti Főiskolán, amely­ben megszólal a mostaná­ban világszerte egyre népsze­rűbbé váló késői romantikus mester, Anton Bruckner IX. szimfóniája. Mehta ma a leginkább köz­kedvelt karmesterek közé tartozik, meghívásainak csak egy töredékét tudja vállalni. Zsúfolt programjára jellem­ző, hogy vasárnap dél­előtt még matinét dirigált a bécsi Musikvereinsaalban, majd autóba ült, hogy este nálunk próbálhasson az Ál­lami Hangversenyzenekarral. Közben várja állandó együt­tese a Los Artgeles-i zenekar. Los Paragnayos Spanyol és indián muzsika Szombaton és vasárnap mutatkozott be a Sportcsar­nokban a Los Paraguayos dél-amerikai együttes. Csupa piros, paraguayi népviseletbe öltözött férfi lépett a pó­diumra Hangjuk: A népé. Énekeltek, oly for­rón, oly könyörgőn, rimán- kodóan, szenvedéllyel, szín­nel, ahogyan csak a hazá- jukbeli férfi tud az első sze­relemről, az utolsó csókról érzelmet dalban mondani, húrban pengetni. A para­guayi spanyol és indián nép muzsikáját folklórját hallot­tuk felcsendülni. — Honnan jöttek? — Brüsszelből. Világ körü­li úton vagyunk, 1954 óta nem szerepeltünk odahaza. Eddig hatvanöt országban léptünk fel, együttesünket ötször tüntették ki a Pálma­díjjal, amely D él-Ameriká- ban a könnyű muzsika egyik jelentős elismerésének szá­mít. Ezenkívül megnyertük az Arany Hanglemez nagy­díjat. amelyet egymillió fel­vétel után adományoznak. Nekünk már hatmillió hang­lemezünk van. — Hová mennek? — Szerdán még fellépünk Székesfehérvárott. Onnan Bukarestbe, majd Moszkvá­ba vezet utunk. b. a. he*n tetszztt­Mozifarsang Néhány nappal ezelőtt a Fővárosi Moziüzemi Vállalat sajtótájékoztatón jelentette be, hogy a farsangi igények kielégítésére a mozikban a szombat esti utolsó előadás után filmmel egybekötött műsort adnak az Országos Rendező Irodával közösen. Most szombaton már sor is került az első ilyen mozi­farsang estre. A film ellen nem lehet különösebb kifo­gás, a kritikák már külön­ben is felsorolták a Hogyan lettem vezérigazgató című francia film erényeit és gyengéit. E tekintetben te­hát nem érhette csalódás a nézőket. A műsort illetően annál inkább. Az esti előadásoktól holt­fáradt színészek jobb sors­ra méltó buzgalommal ad­ták elő közismert számai­kat. E tekintetben talán csak Szuhay Balázs beveze­tő konferansza volt kivétel, de egyébként Kazal László, Fónay Márta és a Gombos Katalinnal együtt fellépő Sinkovits Imre is a régi re­pertoárba igyekezett életet lehelni^ Sinkovitsék száma egyébként annyira szilvesz­teri volt, hogy imitt-amott tévedésből a fáradt művész elfelejtette a farsang szót és helyette az eredeti szilvesz­tert mondta. A meglehetősen hézagos széksorok egyéb­ként is azt mutatták, hogy nem valami jelentős tömeg­igény hívta életre ezt a produkciót. —bel— reszkető asszony féltékeny­ség. Tetszik a fiú, aki inkább vállalja nyári életformájául a csónakraktár kis kalyibá­ját, mintsem a sokgyerekes családban a megsajnált vő szerepét. Tetszik a lány szó­kimondása, majdhogy nem csúnyácska arcán a felfény­lő mosoly, tetszenek minde­nestül. mert minden ellenke­ző híreszteléssel szemben: ilyenek a mai fiatalok. Szóval, adjuk áldásunkat minden tizenhatéves lányra és huszonkétéves fiúra, akik szinte egy szál ruhában, ro­hannak a házasságkötőter­mekbe? Nem erről akar meggyőzni a film. Valljuk be őszintén, nem is annyira a szülőkhöz, felnőttekhez szól. Hozzájuk is, de csak valami ilyen álta­lánosság formájában: ne gyermekeitek életkorán rá­gódjatok, ne a statisztikák fontos, de az egyén számára mit sem érő számadatait ku­tassátok. hanem azt vizsgál­játok, hogy a két, felnőtté cseperedő ember képes-e már az egymás iránti felelősség olyan terheit elviselni, amit egy házasság jelent. Mindez a felnőttek tapasz­talása lehet a filmről. Ennél azonban sokkal többet mond az ifjú nézők számára, hi­szen ez nemcsak róluk, ha­nem elsősorban nekik szól. Arra tanít — nem tételesen —, e szép szerelemmel, hogy a fiatalság és a felnőttkor között a váltás valahol az el­ső felelősségvállalások idején kezdődik. A „Mit csináljak magammal?” kérdést egyszer meg kell válaszolni. Talán a legszebb, legeredetibb gon­dolata a filmnek, ahogyan a többi fiatal, megfogalmazat- lanul ugyan, de a „felnőttek­től”. ettől a házaspártól akar tanácsot kérni, náluk akar támaszt keresni kérdéseik megválaszolására. Bacsó Pétert, az írót dicsé­rik e gondolatok, de tegyük hozzá, első rendezése semmi­vel sem gyengébb színvonalú, mint a film forgatókönyve. A legmeglepőbb — első fil­meseknél oly ritka — rende­zői erénye: szigorú önfegyel­me. Talán csak kétszer hagy­ta cserben ez a fegyelem. Egyszer a piacon ismerkedő huligán esetében, akinek a funkciója világos, ám érthe­tetlenül hosszú, s így fölös­legesen jelentőségteljes lesz ez az epizód. A másik túlzás a festőnő. A jelenet funkció­ja itt is világos, a verekedés nagyon indokolt. Ám Buda­pest nem az a város, ahol a Váci utcai festónő-úrilányok óbudai boxoló szeretőket tar­tanak, s így a jelenet sokat veszít valószerűségéből. E két esettől eltekintve, nemcsak szigorú fegyelem­mel megkomponált jelenetek jellemzik Bacsó Pétert, mint rendezőt, hanem olyanfajta halk lírai ság is, ami nem va­lami, a filmet elnyújtó, hosz- szadalmas tájábrázolásból, vagy „szívhez szóló” dialógu­sokból fakad, hanem onnan, hogy a fiatalokban élő lírát egy-egy tekintettel, félszeg mozdulattal, mosollyal és já­tékossággal engedi érvénye­sülni. S abban is igaza volt, hogy teljesen ismeretlen ar­cokat keresett. Laurentzy Mária nagyszerűen éli a filmbeli gyermek-asszony szerepét. Éli, mert játszani ezt nem tudhatja. A rendező érdeme, hogy megteremtette a feltételeket, amelynek so­rán ez a második gimnazis­ta kislány fesztelenül önma­ga lehet a kamera előtt. Az eredmény elragadó. Hasonló­képpen természetes és kedves Tóth Bence, a férfi főszerep­lő is. Talán csak külseje, mozgása utal egy kissé az egyetemi diákra, s nem any- nyira az óbudai vasmunkás fiúra. Tóth Bence azonban ügyes színész is. s ha csak az arcát látjuk, elfeledteti ve­lünk minden ellenkezésün­ket. Vámos Tamás operatőr tet­te fekete-fehér valósággá azt a rendezői elképzelést, amely a tárgyilagosság és a líra fi­nom ötvözetét jelenti a film­ben. Bernátb László

Next

/
Thumbnails
Contents