Esti Hírlap, 1964. április (9. évfolyam, 77-101. szám)

1964-04-01 / 77. szám

NAPIRENDEN a lakások eloszlása, a panaszügyek intézése Új utcaelnevezések • Ma ülést tartott a Fővárosi Tanács végrehajtó bizottságét Ma délelőtt a Fővárosi Ta­nács végrehajtó bizottsága ülést tartott. Megtárgyal­ták az 1964-ben épülő tanácsi és szövetkezeti lakások el­osztására tett javaslatot. Ezután a szervezési osztály beterjesztette jelentését a panaszügyek intézéséről. A tanácshoz érkezett panaszok száma 1963-ban alig nőtt. In­tézésük viszont jelentősen meggyorsult, amit bizonyít az is, hogy jelentéktelenre csökkent a sürgetések szá­ma. A jelentés megállapította azt is, hogy a kerületek gyakran lassan továbbítják a panaszokra adott választ. Az egyik bejelentést pél­dául a Fővárosi Tanács épí­tési osztálya három nap alatt megvizsgálta, a XI. ke­rületi Tanács építési osztá­lya viszont csak harminc nap múlva küldte meg a döntést. A III. kerületi Ta­nács építési osztályán egy válasz két hónapig késett. A rekordot azonban a X. kerületi Tanács oktatási osztálya érte el. Egy fiatal­korú házasságkötési enge­délyt kért. Az engedélyt megkapta. De mire a határozat megérke­zett, az­ illető elérte a nagy­korúságot, s amúgy is há­zasságot köthetett. A végrehajtó bizottság ha­tározatot fogadott el a pa­naszok intézésének további javítására. A végrehajtó bizottság megváltoztatta több utca ne­vét Utcát neveztek el Ka­sza Jánosról, az 1848-as sza­badságharc fegyverkovácsá­ról, Ditrói Mórról, a Víg­színház alapítójáról, Jancsik Ferencről, az 1919-es vörös­őrség parancsnokáról. Elfogadták a Várban, a Tárnok utcában épülő új általános iskola beruházási tervét is. A legkorszerűbben felszerelt új iskola szervesen illeszkedik majd be a mű­emléki környezetbe. (ácséi) Az a régi utca, az a ház... A szunnyadó falu * Gyere, segíts! ♦ Tizenhatan elindultak * A tiszta szobában égszín­kékek a mestergerendák, az ablakban virágok. Az öregek nyáron kiülnek a kapuba. Amikor hazaér az ember, megérzi a kert illatát, látja az ismerős, régi utcát, a há­zat, a templom tornyát, és­­ megmozdul a szíve. Itt ját­szottam, innen indultam ... Háromezer lakosa van Hé­­vízgyörknek. Kis falu, Buda­pesttől ötvenhat kilométer­re. Sok gyári munkás, vas­utas, postás lakja. A fiata­lok csaknem valamennyien bejárók. A község megállt, úgy látszott, nem tud együtt lépni az idővel, alszik. Ros­kadozik a rég bezárt műve­lődési ház, girbegörbék az utcák, elhanyagoltak a te­rek. A tsz-ben alig osztottak a munkaegységekre, nem ké­szül az öntözőmű, hiába van­nak meg hozzá az adottsá­gok, pedig az 51 holdas ker­tészetnek nagy szüksége len­ne rá.­­A tahit fel akarnák rázni vezetői. El „Gyere, segítsd szülőfalu­dat !” Ez a mondat gyűjtötte össze az egyik szombat estén a falu elszármazott fiait Ti­zenhat, Budapesten, Pécsett Miskolcon, Győrött, Mohá­cson. Pápán lakó építésznek, gépészmérnöknek, jogásznak, közgazdásznak, erdésznek és vasutasnak kézbesített hívó üzenetet a posta. — Arcet meghívtunk, va­lamennyien eljöttek — mondja Dénes Sándor, a községi tanács vb-titkára. — Az értekezlet este hattól haj­nali fél négyig tartott. Nem tudtuk abbahagyni a terve­zést, a beszélgetést... — A Budapesti MÁV Igazga­tóságon Aszódi Sándor főin­téző íróasztala fölött okleve­lek, kiváló munkáért, 25 éves szolgálatáért... — Hogyan jut ideje arra, hogy segítse az otthoniakat? Miért, miféle szenvedélytől hajtva jár vissza a szülőfalu­ba? — Hívtak — mondja egy­szerűen. — összeszorult a tor­kom, amikor panaszolták, hogy a galgahéviziek 70 fo­rintot osztottak a szomszéd faluban, a mi Dózsánk meg hitelt kért évekre ... Csönd támad. Beszédes csönd. El — Kértek, látogass haza! Mondd el a fiataloknak, ho­gyan csináltatok ti kultúrát negyvennyolcban, meg öt­­venben, amikor a kálomista pap még a katolikusok ellen beszélt, s a baptisták megve­tették a „bűnös” mulatozá­sokat ... Egymillió forint — Elmondtam. Most már dolgozunk. Kész a kultúrház bontási terve, egy győri mér­nök — persze, földi — öntö­zőberendezést tervez, én se­gítek a MÁV-nál a szállítási ügyeket, intézni. .. Mindenki csinál valamit. Hiszen a fa­lunk kérte.­ ­ — A község majdnem egy­millió forintot takarít meg a faluból származó diplomások segítségével — mondja a vb-titkár. — Az ígért tervek egy része már elkészült, a többi készül. Dolecskó Kornélia MAZSOLA (STdr-Ssabo­rn)M0 A mérnök már vagy tíz éve nem látta Szűcsöt, régi barátját. Alig ismerte meg, amikor belépett hiva­tali szobájába. Bajuszt nö­vesztett, megnyúlt az arca, s a kopottas, barna zakójában is volt valami idegenszerű, mintha egy más világrészben élt volna ez ala­tt a tíz év alatt. Később megállapítot­ta: onnan eredt ez a benyo­mása, hogy Szűcs évekig hor­dott egy nagykockás pepita ruhát, s ez maradt meg em­lékezetében. Egy pillanatra összehunyorította a szemét. Hogyan is volt? S mi közük most egymáshoz? Őszinte örömmel ugrott fel. — Szervvisz, drága öregem. Hogy kerülsz ide? — Dolgom volt a megyei tanácsnál Gondoltam, fel­nézek hozzád egy percre. Négykor megy a vonatom. — Nálunk ebédelsz! Szom­baton­­otth­on ebédelek. Útközben mind a ketten igyekeztek, hogy ki ne fogy­janak a témából, és egymás szavába vágva beszéltek a városi­ól, az átrendezett ut­cákról, a régi barátokról, pe­dig csak mosolyogni szeret­tek volna, egyszerre lépni, s egy meleg, kifejezhetetten érzésre gondolni, ami vala­mikor összekapcsolta őket. Szigeti Klári állt annak idején a barátságuk közé. A lány a mérnökhöz ment fele­ségül. A két férfi egyre rit­kábban találkozott, s amikor Szűcsöt áthelyezték Sümegre, csak telefonon búcsúzott. A mérnök belekarolt Szűcsbe, úgy vezette be a la­kásba. — Kit hozok? — kiáltotta a feles­égének, s megszorítot­ta Szűcs karját. Az asszony kidugta fejét a konyhából. — Szűcs Pista! — robbant meg az arca. — Jaj, Istenem, és éppen ma késem el az ebéddel! — Megesik az máskor is — jegyezte meg a mérnök, s diópánnkával kínálta Szű­csöt. — Nagyon szép lakás — nézett körül Szűcs, s suta mozdulatokkal nyomkodta a nyakkendőjét. — Béla tervezte a házat — mondta az asszony. — Most kotlok a garázsom — tette hozzá a mérnök. — Nem olyan egyszerű megol­­­dani. Minél kevesebbet aka­rok elvenni a kertből A­sztárhoz ültek. Az asz­­szony a férje elé tolta a velős csontot — Pistát meg se kérdezed? — Ja­j, Istenem, eszembe se jutott, hogy talán ő is sze­reti! De nem fog meghara­gudni, ugye, Pista? Jól tar­tom rántott hússal. És túrós pite is van. A gyerekek, egy fiú és egy lány, mintha ott se lettek volna az asztalnál. Nem zö­rögtek, nem szürcsölték a levest. Szűcs megsimogatta a kis­lány fejét. — Hány éves vagy? — Hét múltam. — Mindig ilyen csendben vagytok? — Béla neveli őket — El­ismerés volt az asszony hangjában. — Ugye, teljesen rá hasonlít mind a kettő? Nézze csak az orrukat, a szá­jukat Jancsi örökölte Béla tehetségét is. Kitűnően raj­zol. A mérnök észrevette, hogy amikor a felesége odatette Szűcsnek a kávéscsészét és hozzáért a kezéhez. Szűcs el­pirult Még mindig szerelmes Kláriba — kavargatta a fe­ketéjét. Furcsa. Mintha el se telt volna közben tíz év. Vagy dehogyis furcsa. Tíz évig nem látta Klárit olyan neki, mint régen, nem válto­zott a szemében, s nem is unhatta meg. úgy hallgatja, hogy nehéz disznóhúst sze­rezni, hogy elfogyott a ba­rack, hogy Jancsi díjat nyert az iskolában, mintha ezek­től függne a világ sorsa. Per­sze, az se tűnik fel neki, hogy Klári minden második mondatában van egy „jaj, Istenem!”. Képtelen leszokni róla. — Örülök, hogy boldogok vagytok — nézett Szűcs elő­ször a mérnökre, aztán az asszonyra. — Itt tíz év alatt nem történt semmi. Hülyéket tud mondani ez a Pista — söprögette a mor­zsákat a mérnök. Nem tör­tént semmi! Az idő nem áll meg! Persze, Klári arcán ott a régi, kislányos mosoly. Elő­hívta az udvarló. Illetve . .. Klári mindig igyekszik. Mi­ért ne ismerje el? Éppen úgy ragaszkodik hozzá, mint há­zasságuk első hetében. Igen, ez így van. És soha nem ki­fogásol semmit. Mehet meccsre, utazhat egyedül Pestre, és ha berúgnak a he­gyen , akkor se szól, csak aggódik. Ki­kísérte Szűcsöt az állo­másra. — Aztán, ha erre jársz, öregem ... Ez a hülye majdnem lelki­­ismeret-furdalást okozott ne­ki — integetett a vonat után. Klári nagyon jól van. Sose panaszkodik. De miért is ju­tott eszébe most Klári? Ha valaki valamivel elégedetlen ebben a házban, az csak ő lehet. Mert, igenis, történtek dolgok. Például, hogy egy­hangúvá vált az életük. Illet­ve csak neki, mert Klári so­se panaszkodik. Az is igaz, hogy Klári igyekszik. No, de valahogy rosszul igyekszik. A házasságban rengeteg függ a nőtől. Megállt egy virágüzlet előtt. Szép, hosszú szárú ró­zsák. Klári a hosszú szárú rózsákat szereti. Régóta nem vitt virágot Klárinak. A kö­telező ajándékozási napokon pénzt adott, s Klári vett raj­ta valami hasznosat. Szőnye­get, edényeket, ruhafélét. Ha most hazaküldetne öt szál hosszú szárú ró­zsát ... De Klári kérdezget­né, miért küldte, miért éppen ma... Még esetleg arra gondol­na, hogy Szűcs miatt... Emlé­kek, szerelem, miegymás. Nem szereti az érzelmes je­leneteket. De holnap elmennek mozi­ba. Fendrik Ferenc A FÉRJ Ifjúsági művelődési park Szeged legszebb részén, az újszegedi ligetben megkezd­ték az ifjúsági művelődési park építését. A művelődési parkban szabadtéri bábszín­házat, egy mesterséges dísztó közepén pedig táncszigetet építenek. A városba érkező cirkuszegyüttesek számára is megfelelő, állandó területet alakítanak ki. Tervezik ma­dárház építését is, amelyben a fehértói „vadvízország”, illetve Dél-Magyarország ma­dárvilágát tanulmányozhat­ják a fiatalok. A park egy részét már május 1-én bir­tokába veszi a szegedi ifjú­ság. (MTI) TAVASZI NAPSÜTÉS (Kiss Attila rajza) Mit vennék, ha pénzem volna A Sziget­ utca gyűjtőgyerekei elmondják álmaikat, vágyaikat Az általános iskolákban le­zajlott a takarékbélyeg-gyűj­­tőívek beváltása, és megkez­dődött az új takarékossági akció. Ezzel kapcsolatban a Szi­get utcai és az Ady Endre A 85 kérdezett közül 1 65 gyűjt rendszeresen. Néhá­­nyan csak a szülők név- és születésnapjára, ünnepi aján­dékokra, de a legtöbben pon­tosan megfogalmazott célok­ra. Terveik nagyon is éssze­rűek, számot vetnek a való­sággal. A klasszikus gyerekálmok — foci, kölyökkutya, karóra, utcai iskola két tanára kér­dést intézett a negyedikes és a hetedikes tanulókhoz: írják meg, milyen célra gyűj­tenek az idén, mire vágya­koznak leginkább. körzőkészlet, fotómasina, rol­ler — mellett mindinkább helyet követelnek igényeik közt az újszerű álmok: cam­­pingf­elszerelés, búvárruha, elektromos gitár, magnó. Jevtusenko versei, a prágai Artia művészeti kiadványai, egy lengyel „cserekislány” vendégül látásának költsé­gei, netán egy külföldi uta­zás. A nyári táborozás alap­ját a gyerekek többsége „sa­ját­­ eszközeiből” igyekszik előteremteni. Vásárlási menetrend A kisebbek mackópersely­ben, a nagyobbak dobozok­ban vagy betétlapokon és be­tétkönyvekben gyűjtenek. A népszerű operettbonvi­­ván hasonnevű, negyedikes fia sűrűn kap odahaza nem­csak édességet, hanem tíze­seket is. Egy elkényeztetett kis gyerekmaneken bevallja, hogy bár sok ruha- és próba­pénzt keres, de — sajnos, anyu mindig „elkunyerálja”... Egy hetedikes örvendezve új­ságolja, hogy tekintélyes be­tétje alapját nyári keresmé­nye képezte. Egy kislány kedvesen, okosan megírja, hogy megtak­arított pénzéből miként festette ki és moder­nizálta saját szobáját. (Most két kis barátnője gyűjt ha­sonló célra.) Van, aki való­ságos menetrendet állít fel kerékpár. Moped, Trabant egymást követő beszerzésére. Campingfelszerelés, búvárruha Új autóparkírozók a Belvárosban Kijelölte a helyeket a kerületi tanács A belvárosi szállodák per­­kírozási gon­dok­kal küzde­nek. Az V. kerületi­­■ Tanács végrehajtó bizottsága a meg­oldásra vonatkozó javaslato­kat tárgyalta tegnapi ülésén. Az Astoria Szálló előtt ed­dig is nagy nehézségekbe üt­között az autók parkírozása, de most, hogy megépült az aluljáró, ez egyenesen lehe­tetlenné vált. Helyesnek tar­tanák, ha a Rákóczi út és Múzeum körút sarkán, a ré­gi Nemzeti Színház telkének egy részét átengednék erre a célra. A Károlyi­­utcai Erzsébet Szállodánál hasonlóképpen nehéz a helyzet. A szűk ut­cában nem állhatnak az au­tók. A Ferenczy István utca 2—4. előtti közterületet és a Reáltanoda utcai gimnázium Ferenczy István utcai hátsó udvarát kellene kijelölni au­­tó­parkírozásra. A Duna Szál­lodánál egyelőre elég hely áll rendelkezésre, de tervbe vett bővítése esetén a közel­ben újabb parkírozóhelyről kell gondoskodni. Aki egy pumára spórol Egy állatbarát kislány —a környék összes kutyáinak, macskáinak patrónusa —ön­érzetesen kijelenti, hogy ő egy kis pumára gyűjt, árát is megérdeklődte már Angh­r professzortól, az Állatkert igazgatójától. A kis fenevad, szerencsére, elég drága, 4000 forint, s így nem fenyeget a veszély, hogy a vételi szán­dék egyhamar megvalósul. Egy megható kis levél iró­ja Csehszlovákiába vagy Len­gyelországba szeretne eljut­ni, mert ott — orvosa véle­ménye szerint — hátgerinc­ferdülése sikeresen gyógyít­ható. Egy negyedikes fiú már most gyűjt jövő évi tansze­reire, hogy tehermentesítse egyedülálló édesanyját. Osz­tálytársnője hasonló indok­lással hatvan forintot takarí­tott meg egy kabátra, melyet már hónapok óta „kinézett” a kirakatban. Mennyi kis hőstett, áldo­zatvállalás, önmegtagadás bujkál a sok gondos, formás gyerekírás mögött. Egy-egy meg nem vásárolt fagyi, gesztenyepüré, csoki, mozi vagy jégpályabelépő, lemon­dást jelent kis örömökről — az igényesebb, magasabb cé­lokért L. L CSONTVÁRY KOSZTKA TIVADAR Magyar ismeretterjesztő film Írta és rendezte: CZIGÁNY TAMÁS Operatőr: SOMLÓ TAMÁS Bemutató: április 2.

Next