Esti Hírlap, 1964. május (9. évfolyam, 102-126. szám)

1964-05-03 / 102. szám

Az ország központja Igazgatási és idegenforgalmi intézmények a Belvárosban A Belváros rendezési ter­vének kidolgozására bizott­ság alakult: tagjai az Építő­ipari Műszaki Egyetem rek­tora, műegyetemi tanárok, a városrendezés legkiválóbb szakértői. Most megvitatták a készülő rendezési terv részletes programját. A legszebb üzletek Alapelv, hogy a főváros központjában kell koncent­rálni az állami és a városi igazgatás felsőbb szerveit. Az ipar és a kereskedelem legjelentősebb intézményei szintén a városközpontba va­lók, s a Belvárosnak idegen­­forgalmi feladatkört is be kell töltenie. Ez a városnak az a területe, amelyet az az idegenek elsősorban felke­resnek, tehát itt kell elhelyezni az ide­genforgalom kiszolgálására a legfontosabb létesítmé­nyeket: a idegenforgalmi irodákat, a szállodákat, a szórakozóhelyeket. Ehhez kapcsolódik a város­központ kereskedelmi fel­adatköre. A Belváros üzletei­nek méltóképpen reprezen­­tálniuk kell az ország gazda­ság életét; ezek az üzletek az ország kirakatának tekinthe­tők, itt az átlagosnál maga­sabb színvonalú, reprezenta­tív kiskereskedelmi, üzleti központnak kell kialakulnia. A gyorsvasút­ Továbbra is szükség van a városközpontban lakásokra, de inkább garszonlakásokra, mert a kerületben kevés a park, a játszótér. Az V. ke­rületből ki kell lakoltatni az áruraktárakat, a másod- és harmadrangú vállalatokat. A lakóházakban ideiglenesen elhelyezett minisztériumokat viszont végleges épületekbe kívánatos áthelyezni, a vá­rosközponttól távol működő főhatóságokat pedig olyan helyre, ahol­ szerves kapcso­latba kerülhetnek a város­­központjával. Minisztériumok elhelyezé­sére kell felhasználni pél­dául a Szabadság tér déli oldalán levő elavult épüle­tek helyét. Később a Baj­­csy-Zsilinszky út menti el­avult házakat kell lebonta­ni, de addig is, míg erre sor kerülhet, a Váci út—Hungá­ria körút csomópontjában az államigazgatás fontos alköz­pontja teremthető meg. Ez az alközpont a Belvárossal közvetlen kapcsolatba kerül a megépítendő gyorsvasút révén. A földalatti és az új Madách út A kelet—nyugati, később az észak—déli földalatti vas­út új területeket kapcsol a Belvároshoz. Gazdasági-igaz­gatási intézmények telepítése képzelhető el a Moszkva tér —Széna tér területén. A rendezési program megemlí­ti, hogy a Vár a budapesti város­­központ szerves részévé válik, ahol művelődési jel­legű intézmények helyez­kednek majd el. Másik művelődési gócpont alakul ki a Városliget hatá­rán a múzeumokkal és az itt megépülő színházi és egyéb létesítményekkel. Szükséges azonban e területnek a vá­rosközponttal való szerve­sebb összekapcsolása. Ezt­ szolgálja majd, ha a Madách utat a Damjanich utcáig ki­építik. Feltétlenül a Belvárosban helyezendő el a képzőművé­szeti és a zenei központ: ki­állítóterem, kamara-koncert­terem. Ezek a helyreállítan­dó Vigadóhoz kapcsolódhat­nak. V : Fontos útvonal: az alsó rakpart A közlekedés átalakításá­val is foglalkoznak a terve­zők. Az a vélemény, hogy az alsó rakparton négy nyom­távú útvonal épüljön. Ha ilyet nem építenek, néhány év múlva a Duna-korzót ve­szik majd igénybe a közúti közlekedésre. Az Apáczai Csere János utcát lehetőség szerint mentesíteni kell a forgalomtól. Az Engels térről el kell kerülni a helyi autó­­buszforgalomnak, mert ott lesz a nemzetközi autóbusz­­járatok állomása. A program megvitatása után megkérdeztük Szilágyi Lajost, a Fővárosi Tanács városrendezési osztályának vezetőjét, hogy látja a Bel­város jövőjét. — A Belváros rendezési tervének kidolgozásakor — mondta — a fő cél az, hogy feltárjuk a város központjá­nak építési, beruházási szük­ségleteit. A terv alapján kell majd meghatározni a beru­házások sorrendjét. Nagyon fontos, hogy helytelen beru­házásokat ne végezzenek. A­ gazdasági helyzet és a tech­nika állandó fejlődése köz­ben a városrendezési tervek is módosulhatnak, időközön­ként felülvizsgálatra szorul­nak. De addig is jó alap a terv, hogy meghatározzuk, milyen irányban kell fejlesz­teni, rendezni a Belvárost. Pakots György CANNES 1964. Levetítették a Pacsirtát Pénteken érkezett Cannes­­ba a magyar delegáció tag­jaként Tolnay Klári és Pa­csirta megelevenítője, Nagy Anna. És szombaton, a fesz­tivál negyedik napján került sor filmünk bemutatására. Az érdemi fogadtatásról még nincs képünk. A kriti­kák majd a következő napok­ban kerülnek nyilvánosságra. Hétfőre-keddre alakul ki, milyen véleményt formált filmünkről a nemzetközi saj­tó. Egyelőre csak beszélgeté­sekben elhangzott megjegy­zések és a bemutató forma­ságai adják ez évi szereplé­sünk első és legfontosabb ál­lomásának körvonalait. A déli óráikban zajlott le a film sajtófogadása, amelyen megjelent Tolnay Klári és Nagy Anna is, s ahol az igen szép számban megjelent újságírók előtt Ranódy Lász­ló, a film rendezője rövid, francia nyelvű bevezetőben beszélt Kosztolányiról és a regényről, amelyből a film született, majd válaszolt a kérdésekre. A találkozó hiva­talos részét jó hangulatú, napfényes koktélparti követ­te a Fesztiválpalota teraszán, ahol színésznőinket kereszt­tűz alá vették a fotográfusok. Fényképezésben este sem volt hiány, amint a tapsok mennyiségével sem lehetünk elégedetlenek. Robert Favre Le Bret, a fesztivál igazga­tója, a versenyt megelőző nyilatkozataiban elismeréssel szólt filmünkről. Reméljük, véleményét sokan osztják majd a kritikusok közül is. A többi eseményről... Sophia Loren A római biro­dalom bukásának kedvezőt­len fogadtatása után úgy döntött, hogy nem vesz részt a film sajtófogadásán és már a bemutató másnapján fel­tűnés nélkül elhagyta a vá­rost. Helyébe Jean-Paul Bel­mondo érkezett. Nagy sikere neki sem volt. Filmje, a Henri Verneuil rendezte Százezer dollár a napon a hozzá fűzött szerény várako­zásnak sem felelt meg. Ka­landfilm, de nem a javából. Három másik film szere­pelt eddig a programon. Ezek közül a Beverly Hills halottja című nyugatnémet történet szót sem érdemel. A brazilok Szárazságát, a témá­jában a Kopár szigetre és a Talpalatnyi földre emlékez­­tető művet a kritika kedve­zően fogadta. Eddig legérde­kesebb a japánok első bemu­tatott filmje. A homok asz­­szonya volt, s valószínűleg a díjazottak listájára kerül. Ma a svédek és az ameri­kaiak, holnap a Szovjetunió és az olaszok lesznek műso­ron, szerdán mutatják be Az öreg hölgy látogatása film­­változatát. Bán Róbert ZENEI VETÉLKEDŐ hanglemezekről az Otthon Áruházban május 4-én, hétfőn dn. fél 5 órakor. Fellépnek: Hollós Ilona, Balassa Tamás Játékvezető: Pálos Miklós Hanglemezjutalmak. Te­sténként, lefekvés után, ső J akármilyen későre jár, a mama besettenkedik a szobámba. Amikor oltáshoz, a fejlámpa kallantyújához nyúlok, szemem még föl­pásztáz a mennyezetre, de ebben a pillanatban nyílik az ajtó, és a mama már ott ül az ágyamon. Lesimítja a párnákat, körül verdesi a ta­karót, bepólyál. Aztán csak ül és néz. Én hunyt szemmel fek­szem, teszem, hogy alszom. De nem lehet. Pillámon át­világít anyám madárka tes­te, bőrömre rásüt melege. Ő különben is tudja, hogy éb­ren vagyok, és tudja, hogy akarom, nem akarom, ezt a randevút nem kerülhetem ki. És megüt egy hangvillát, amely az anyák kezében olyan különösen meleg han­got ad: — Nos? — Semmi baj, mama! — Nem mondasz igazat, fiam! Mit mondott az or­vos? Nem lehet hazudni neki És nem is akarok. Hiszen a vége úgyis mindig az, hogy a mama megfogja a kezemet, magasba emeli, nézi sokáig, aztán lassan, mint egy gyer­­meket a bölcsőbe, vissza­ereszti a takaróra. Aztán a homlokomhoz szorítja tényé- A titok rét. Ha lázas vagyok, érzem hűvösét, ha fázom, melegét, aztán még hallom, amint halkan, szinte danolva, mint valamikor poronty­ kicsi ko­romban, suttogja: — Aludj, édes fiam! Fölemelkedik az ágy sar­káról. Különös. Nem rezdül meg az ágy, nem reccsen a padló, meg se mozdul a ki­lincs, nem sirren az ajtó, így megy, így jön. Így jelent meg minden este a fronton is. A li­lára fagyott emberek között, a hósátorban, ahol a fej mel­lé tett kulacsban percek alatt egy darab jégbe dermedt a feketekávé. Elalvás előtt be­surrant anyám, és suttogása meleg leheletétől felolvadt a kulacsban a jég, s a szív­ben a félelem. És később ... álbajusszal, hamis papírokkal, pincékben, padlásokon rejtekezve, ahogy kinyúltam egy zsákon vagy törmeléken, odatérdelt mel­lém: — Csak mondd, fiam, mi baj... És én mondtam. Aztán a legszörnyűbb ka­­torya. Amikor értelmét vesz­tette — az értelem is. Ami­kor senki nem felelt. Mert senki nem kérdezett. Mert senki nem mert kérdezni. Amikor mélyen a föld színe alatt, a fél lépésnyi sötét kamra nedves falára a lélek is csak vakon nézhetett, nem mozizhatott, mint Fucik, aki tudta, merre van, és merről jön az ellenség. És a mama eljött ide is. Méteres falakon, nehéz vasajtókon, betontömegen át. Pedig akkor már nem is élt. Hát akkor hogyan csinál­ta? És hogyan csinálja most is, hogy ha nagyon örülök valaminek, akkor besurran este, elalvás előtt, hogy együtt lelkendezzék velem, és ha fáj valami, betegágy­ban, kórházban, műtőben, ott ül a lábnál, előrehajolva, és néz, néz, és melegít a sze­me sugara. És vigasztal. És gyógyít. Hogyan csinálja? Hát ho­gyan csinálja a többi anya? Nem tudom. Ez az ő titkuk. Talán megfej­thetetle­­nebb, mint az atom, és maga a világegyetem. Boross Elemér . 1700 KILOMÉTER „NYEREGBEN" (III.) A rotterdami kikötő Hajó, vonat, helikopter * Körbisztró a 120 méteres toronyban * Sétahajózás a 40 kilométeres part mentén Az 1700 kilométeres út Budapesttől a tengerig itt ér véget. Ha a látogató a Kra­­lingse Plas felől közelíti meg gépkocsival Rotterdam kikö­tőjét, át kell haladnia a Tu­­nelen, azon a kilométernél hosszabb alagúton, amely a Maas folyó medre alatt köti össze a két városrészt. Amint a „felszínre" ér, mindenek­előtt az Aeromast — Rotter­dami Erasmus — 120 méter magas tornya tűnik a sze­mébe. A torony mint mozdu­latlan őrszem emelkedik a folyó fölé. Másfél gulden le­fizetése ellenében lift röpít fel a torony tetőre, s újabb másfél guldenért rendelhet egy Coca-Colát a fenti kör­bisztróban. Alatta terül el Európa leg­nagyobb, s a világ második legnagyobb kikötője. A kikö­tő, amely tavaly 30 ezernél több tengeri hajót fogadott s bocsátott útra. 265 kilométer hosszú sínpár A látvány felejthetetlen. Vasúti szerelvények, gépko­csik sürgés-forgása, hajókür­tök búgása, óriásdajrák haj­­ladozása, kalauzmotorosok siklása, uszályok méltóság­teljes mozgása. Villamos tar­goncák gördülnek, hatalmas bálák lengenek a levegőben, roppant ládák ereszkednek alá s emelkednek a magasba. Sípjelek rikoltanak, a leve­gőben kávé- és olajszag, me­­gafon bömböl, és szürke füst száll a tenger irányába. A 40 kilométernél hosszabb kikö­tői part minden részén folyik a ki- és berakás. Amerre a szem ellát: ha­jók, hajók és hajók. — Nézze a vasúti síneket — figyelmeztet magyar kí­sérőm. — Kétszázhatvanöt kilométer hosszúságban sze­lik keresztül-kasul a kikötőt, s naponta több ezer vagon áru kerül ki innen a nem­zetközi forgalomba. Strand a fedélzeten Indul a kikötői sétahajó, hogy végigvigye a vendége­ket a partok mentén. Het­venöt percig tart az utazás, dokkok mellett és góliát ten­gerjárók hegy­magasságú teste alatt. Előző napján fu­tott be a New Rotterdam, a hollandok személyszállító büszkesége, ez a 37 ezer ton­nás óriás, fedélzetén strand­dal, gyermekjátszótérrel és sportpályával. Tankhajó indul kifelé, ap­ró motoros vezeti, dudája rekedten szól. Künn a par­ton, az egyre növekvő olaj­­kikötő felé tehervonat robog, építőanyagot visz. Helikopter ereszkedik alá, fülsiketítő dugással. Úgy tűnik, ráül a vízre, aztán újra felemelke­dik és eltűnik az Aeromast mögött • Délután öt óra. A hajó­­stewardess forró teát hord körbe (ez benne van a ha­­jókázás árában), a víz fel­színén csillog a napfény, át­törve a füstrétegen. A há­rom nyelven magyarázó ide­genvezető most németül köz­ — Ja, meine Damen und Herren, das ist Rotterdam, der grösste Ölhafen Europas.' * Hét radarállomás, 650 ezer utas A hazaiak boldogan bólo­gatnak. A rotterdamiak oly büszkék kikötőjükre, mint a gyerek legszebb játékára. Az idegenvezető azután folytatja: — Évente 650 ezer utas ér­kezik hozzánk. A kikötő 7 radarállomása éjjel-nappal biztosítja a veszélymentes kikötést. ~ Egy nemrég érkezett hajó­ról bennszülöttek szállnak ki: malájok. Valamennyien fiatalok. Diákok, ide jöttek tanulni, a gyarmatokról. Afrika felszabadító harcai­nak vezetői is a londoni, pá­rizsi egyetemeken tanultak. Túri András Az Aeromast, a rotterda­mi kikötő fölé emelkedő 120 méter magas kilátótorony. Elektronikus forgalomellenőr műszer, amelyet az Építőipa­ri és Közlekedési Műszaki Egyetem közlekedésvillamos­sági tanszékén most dolgoz­tak ki. A berendezés egy­aránt jól felhasználható a közúti és a vasúti forgalom ellenőrzésére. Az új műszer­rel állandóan ellenőrizni le­het, hogy például egy vasúti szerelvény teljes egészében, a megfelelő összeállításban és az előírt időpontban ha­ladt-e­­ át bizonyos pontokon, vagy, hogy egy-egy autóbusz­­járat kocsijai hogyan tartják meg a menetidőt, hol kelet­kezik torlódás stb. Azonosítja, megszámolja és ellenőrzi a felügyeletére bí­zott járműveket, megállapít­ja haladásuk irányát és se­bességét az az elektronikus Megfelelő főbérleti lakásokat közérdekű célokra készpénzért átvesznek F I K kirendeltségek

Next