Esti Hírlap, 1964. június (9. évfolyam, 127-152. szám)

1964-06-01 / 127. szám

A tv műsorából: NEGATÍV HŐSÖK RÁTONYJ RÓBERT, LEHOCZKY ZSUZSA, MÁDI-SZABÓ GÁBOR Régi spanyol darab a Körszínházban Ébredjen fel Pierrot A pantomim műfajának újjáélesztéséről Galabárdi Zoltán humora harapós, sőt, kíméletlen. Minthogy negatív hősöket ál­lított szombat esti műsorá­nak tengelyébe, kérlelhetet- lenségét csak helyeselhetjük, noha kissé nyomasztó olyan figurák felvonulását végig­nézni. akikben a javulás le­hetősége sem merül fel. Ilyen a „Cégtábla” című jelenet há­zaspárja: nem tudunk moso­lyogni rajtuk, de kárör­vendeni sem sorsukon — csak kellemetlen viszoly­gást. mondhatni, undort ér­zünk; ilyen Pipi, a jó­pofa zsebtolvaj, aki iskolai tanulmányait a börtönben folytatja, de esze ágában sincs felhagyni „szakmájá­vá!”; ilyen a szenesember, aki rájön, hogy most jobb neki, mint a régi rendszer-, ben, s efeletti örömében rög­vest felemeli szállítási tarifá­ját; ilyen a részeges pap, aki elégedett társadalmunkban elfoglalt kényelmes helyzeté­vel, s egyetlen vágya, hogy a cölibátust , az egyház eltöröl­je: s maga Gyönyörű Frédi, aki csak a rá zúduló követ­kezmények miatt — s nem másért — szeretné visszasze­rezni elkártyázott országré­szét. Végletes haszontalan- ságukban van valami nem emberi, ami szinte a közö­nyig elidegenít tőlük, míg ér- dekhajhászó voltuk s ama közös vonásuk, hogy -— tuda­tos rosszhiszeműséggel, cini­kusan, vagy primitív önzés­ből — visszaélnek a jóindu­lattal. olyasfajta felismerést sugall, hogy ezt a jövőben is bátran megtehetik, amíg ilyen engedékenyek leszünk. E sugallat kiegészül, és vilá­gosan konkretizálódik általá­nosabb síkon az „Örökség­ben” melynek során kiderül, hogy népi demokráciánkat ma már nemcsak bírálni, de sértegetni is lehet, sőt, hova­tovább a kapitalizmus éle­sebb kritikája államunk ér­dekeibe vágó bűnnek számít­hat. Ez az a jelenet, melyben az önnön érdekeiket nézők helyébe a közösség érdekeit rosszul értelmezők léonek. az egy apolitikus. kisnolgár ki­vételével. aki végső fokon az est egyeben'pozitív (??) „hő­sévé” válik. Mindhárom rész alapötlete kitűnő: a látottak élvezhető- ségét elősegítette Mamcserov Frigyes rendezése, a színé­szek — különösen Böröndi Kati, Rajz János, Szendrő József, Suka Sándor. Agárdy Gábor és Szabó Ernő — já­téka, és nem utolsósorban az író személyes közreműködé­se. Mérsékelte viszont a dia­lógusokban túltengő közvet­len politikai érvelés, ami so­hasem helyettesítheti a drá­mai leleményt, s a közvetett művészi ábrázolást. H. T. Hatodik évadjába lép a nyári Körszínház. Rendezője és „motorja”, Kazimir Ká­roly e hét elején már megkezdi a próbákat. Mint minden évben, most is fel­újítják az előző év egyik be­mutatóját, ez alkalommal a Cidet, az eredeti szereposz­tásban (Bitskey Tibor, Kohut Magda, Máté Erzsi). Az új • bemutató Calderon Zala- meai bíró című drámája. A komikus elemekkel is meg­tűzdelt régi spanyol mű tá­lán az első színpadi jelent­kezése a nemesség-parasztság ellentétnek, méghozzá a pa­raszt-bíró erkölcsi győzelmé­vel. Mi késztette Kazimir Ká­rolyt. hogy éppen a Zalameai • bírót válassza? — Azt hiszem, már sikerül1 megdönteni a babonát, amely azt tartja, hogy csak bízó nyos darabok alkalmasak a Körszínház előadásaira. Min­den alkalmas, ami jó, arr drámai, ami elsőrendűen a dialógusaiban él. — Mit ad a Zalameai bíró a ma nézője számára? — Azt hiszem, jól kell el­játszani és akkor minden­képpen élményt« ad. — Milyen feladatokat kell megoldania a rendezőnek, hogy sikerüljön jól eljátsza­ni? — Az egyik problémánk, amely minden évben vissza­tér: különböző színházakból különböző stílusban játszó színészek formálják meg az egyes szerepeket; ezt kell egységes stílusba ötvözni. Az idei bemutató problémáit ta­lán jelzi, hogy nemcsak több prózai színházból, de az Ope­rettszínházból is felkértünk művészeket a közreműködés­re. Igv az egyik énekes-tán- cos-prózai szerepet Lehoczky Zsuzsa játssza és szerepet kap a darabban Rátonyi Ró­bert is. A címszereplő egyéb­ként Mádi-Szabó Gábor lész, a bíró lánya Polónyi Gyöngyi és a népes szereplőgárdában találjuk Inke Lászlót, Szirtes Ádámot. Madaras Józsefet, Prókay Istvánt, Nagy Istvánt, Kollár Bélát. A jelmezeket Láng Rudolf, a díszleteket Rajkay György tervezi, zene­szerző Blum Tamás lesz. — Olvastuk egy nyilatko­zatát, amelyben a körszínhá­zak nemzetközi fesztiváljá­nak gondolata merült fel. — Valóban még csak a gondolata. Kapcsolatban ál­lunk hasonló külföldi színhá­zakkal és egyik-másik érdek­lődést is mutatott a terv iránt, de még szó sincs sem­miféle konkrétumról. Fő JUNIUS 1. — HÉTFŐ KOSSUTH: 1S.00: Hírek. — 16.10: Harsan a kürtszó! — 16.50: ötórai tea. — 18.00: Hírek. — 18.15: Operaáriák. — 18.30: Ifjúsági Rádió. — 18.50: Hangverseny. — 10.00: Emlékezés Nexőre. — 19.50: Mese. — 20.00: Esti Krónika. — 20.30: A műsort Összeállították a hallgatók. — 22.00: Hírek. — 22.10: Középkori istenítéletek. — 22.30: Esti hang­verseny. — 24.00: Hírek. — 0.10: Verbunkosok. PETŐFI: 16.00: Téli rege. Operarészletek. — 16.25: Fúvószene. — 16.50: Is­kolarádió. Orosz társalgás. — 17.00: Hírek. — 17.05: Lányok, asszonyok ... — 17.35: Édes anya­nyelvűnk. — 17.40: Hangverseny. — 18.15: A garabonciás. — 18.31: Operettkettősök. — 19.00: Mi tör­tént a nagyvilágban? — 19.15: Népdalcsokor. — 19.45: Mezőgaz­daság. — 19.55: Verdi—Puccini est. — 21.00: Hirek. — 21.05: OIRT rádiójáték-fesztivál, 1964. A sztu- dánkai vendég. Rádiókomédia. — 22.00: Hangversenynaptár. — 22-15: Táncrítmusban. — 23.00: Hi­rek. URH: 14.00—18.00: Azonos a Petöfi-rá- dió műsorával. — 18.30: Hírek. — 18.40: Hangverseny. — 19.35: Tánczene. — 20.48: Irodalmi szín­pad Óbudán. -- 21.03: Zenekari muzsika. — 22.30: Hirek. JUNIUS 2. — KEDD: KOSSUTH: 4.30: Hirek. — 4.35—7.59: Zene. — Közben: 6.00. 7,00. 8.00: Hírek. — 8.15: Gyermekrádiő. — 8.55: Operarészletek. — 10.00: Hírek. — 10.10: Könnyű dallamok. — 10.55: Nagy Lajos Írásaiból. — 11.15: Gyermekrádió. — 12.00: Hi. rek. — 12.15: Tánczene. — 13.02: Balettzene. — 13.45: Mezőgazda­ság. — 14.00: Hírek. — 14.10: Szf- nes népi muzsika. — 14,40: Nyi­tott borítékban ... — 14.45: Ka­marazene. — 15.37: Szeretve mind a vérpadig. VIII. rész. — 16.00: Hírek. — 16.10: Az állami orosz énekkar műsorából. — 16.30: Gyermekrádiő. — 16.50: Opera­részletek. — 17.13: Riportok. PETŐFI: 5.00: Hírek. — 5.05—8.00: Regge­li zene. — Közben: 6.00, 7,00, 8.00; Hirek. — 14.00: Népi zene. — 14.25: A bűvös vadász. Opera­részletek. — 14.45: Versek Shakespeare-ről. — 15.00: Hírek. — 15.05: Tánczene. — 16.10: Elő­adás. — 16.25: Operettrészletek. — 16.50: Móra Ferenc meséje. — 17.00: Hirek. — 17.05: A Honvé­delmi Minisztérium füvószeneka- ra. — 17.25: Bartók-művek. SZÍNHAZAK MAI MŰSORA: Nemzeti Színház: Macbeth (7). — Katona József Színház: Az em. bér, az állat és az erény (7), — Madách Színház: Ahogy tetszik (7). — Madách Kamara Színház: Agónia (7). — Vígszínház: A nad­rág (7). — Tháiia Színház: Az apáca (7). — József Attila Szín­ház; ii. József császár (7). — Iro­dalmi Színpad: Az Ismeretlen Shakespeare (A-bérlet, 6. előadás, fél 8). — Egyetemi Színpad: Vi­dám Horizont (fél 5 és fél 8). GYEOEKEK: A távbeszélő me­semondó műsora (171-888) június l-én. hétfőn, Aminbég (elmondja: Vörösmarty Lili). gondunk, hogy — nem is csak a fesztivál miatt — ál­landó helyet keressünk a Körszínház részére, olyat, amelyik esetleg alkalmas le­het ilyen nemzetközi ese­mény lebonyolítására is. (—1) KONSZTANTYIN SZIMONOV „Pierrot fölébred”. Ez volt az első szám címe abban a pantomimműsorban, amelyet oly nagy sikerrel rendezett meg az Egyetemi Színpadon a Debureau pantomimegyüttes. (Tagjai fiatal amatőrök, ve­zetőjük hivatásos pan tömi- ^mes.) Pierrot, a régi vásári commedia deli’ arte lisztes arcú figurája fölébred sok évszázados álmából, hogy új­jáéledve, a mai kor levegőjé­től felfrissülve folytassa éle­tét, a mozdulatok nyelvén. a világhírű szovjet író, tíz napig a Német Demokratikus Köztársaság vendége volt. A Nappalok és éjszakák szerzőjé­nek berlini élményem sok rinortkép készült. íme az egyik: Szimonov heves pingpoagcsatája Berlinben. De felébred-e a valóságban Pierrot? Vannak-e, akik élet­re keltik és vannak-e, akik várnak rá? Magyarán: van-e lehetősége ma nálunk a pan­tomimnek, van-e hozzá mű­vész, van-e színpad, van-e közönség? A kérdést két do­log hozta ismét felszínre. Az egyik: Budapesten egymás után alakulnak meg és lép­nek nyilvánosság plé az amatőr pantomimegyüttesek, egyik-másik kulturáltabban, mint a már említett, Kárpá­tiig Zoltán vezette együttes, mások több-kevésebb lelkes dilettantizmussal. Hivatásos csoportot azonban nem láthat Aki nem akar „menő“ lenni Az „apátián nemzedék“ ♦ Egy érdekes könyv: a Zabhegyező Az Erzsébet királynő zongoraverseny Szovjet művészek nagy si­kerét hozta a szombaton este Brüsszelben véget ért Erzsé­bet királynő nemzetközi zon­goraverseny, amelyben hu­szonkilenc ország hetvenegy fiatal zongoristája vett részt. A nagydíjat és a vele járó 150 ezer frankot a 18 éves szovjet Jevgenyij Mogilev- szkij (kapta. A 'második díj nyertese az ugyancsak szov­jet Nyikolaj Petrov. A har­madik helyre belga verseny­ző került. A közönség az eredményhirdetés után nagy ünneplésben részesítette Mo- gilevszkijt. Az ogyesszai szü­letésű szovjet fiú a moszkvai konzervatóriumban végezte zenei tanulmányait. A Le Soir című brüsszeli lap meg­állapítja: Mogilevszkij telje­sen kiforrott tehetség, nagy­szerű pontossággal, briliáns technikával játszik. □ AZ BGRESSY IDEGEN NYELVŰ KLUB a nyári idényben (június 3-tól) min­den szerdán fél 6-tól 8 óráig a margitszigeti Casinóban tartja társalgásait, kiselőadá­sait. Beiratkozás, érdeklődés a helyszinen. Az Országos Filharmónia közli, hogy június l-én a Zeneakadé­mián a Századunk zenéjéből el- mű hangverseny technllcai okok miatt elmarad, (x) A Modern Táncok Iskolájában kezdő tánctanfolyam: június l-én este 7 órakor. Vezető: Gyenes Rudolf, Majakovszkij utca 58. Tel.: 138—716, 423—615. (x) Mindannyiunk ismerőse a kamasz, a jó eszű, de rossz tanuló, aki „lelki masszázs­nak” hívja az atyai intelmet, aki önfejű, de ítélete határo­zott, igazságérzete nem tűri a csorbítást. J. D. Salinger amerikai író „Zabhegyező”- je, becsületes nevén Holden Caulfield is ilyen kamasz s immár tíz éve, amióta a könyv először megjelent, szinte önálló életre kelve fog­lalkoztatja világszerte a köz­véleményt. Tanulmányok, szenvedélyes hangú cikkek jelennek meg róla az USA- ban és a Szovjetunióban, vi­ta tárgya egész Eutrópában. De miért? Mi a különös ebben a tizenhat éves fiúban, hogy ennyi szó esik róla? Az, hogy megbukik az iskolában és kicsapják, hogy néhány napig csavarog New York­ban, mielőtt visszatérne a szülői házba — önmagában véve nem rendkívüli eset. Csakhogy Holden Caulfield jelkép, ha úgy tetszik, típus, a XX. századi „apátián nem­zedék” képviselője. Jó módú New York-i szü­lők gyermeke, a legjobb is­kolákban taníttatják, ahol a fiúk elé állított példakép az üzleti életben sikereket el­ért „menő”, s Holdentől is azt várja otthona, társadalmi köre s a tanári kar, hogy ha felnő, majd ő is „menő” le­gyen. De a fiú nem érez ked­vet ahhoz, hogy beváltsa a hozzá fűzött reményeket. Az amerikai életforma morális és érzelmi sivársága, az esz­ménynélküliség, a képmuta­tás és közöny sértik érzé­keny kamasz lelkét és a ma­ga módján ellenáll. Nem akar felnőtt lenni, hát nem tanul, csavarog. — Legszívesebben zabhe­gyező lennék. Tudom, ez hü­lyeség, de ez az egyetlen, ami igazán szívesen lennék — vallja meg tízéves kishúgá- nak. Es Salinger a jelent bírál­va a jövő tükrét is a kapi­talista társadalom elé tárja. Holden Caulfield menekülne, ha lehetne, ha volna hová. Egyetlen emberséges, okos szavú tanárának erkölcsi bu­kása’ is arról győzi meg, hogy nincs kivezető út. És hazatér szüleihez. Kiégett, koravén felnőttként, aki meddőnek érez minden küz­delmet, hát hagyja, csinálja­nak belőle, amit akarnak. „A nihilistává güllesztett Holdén Caulfieldok alkotják majd a következő amerikai nemzedéket” — ez csendül ki az író mondanivalójából. Így pedig érthető, miért a fel­háborodás és tiltakozás, ame­lyet a könyv Nyugaton ki­váltott. örvendetes, hogy az Euró­pa Könyvkiadó — ha hosszú évek késedelmével is — ki­adta a Zabhegyezőt. Tanka Katalin □ A KEZEK SZÍNHAZA. A világ egyedüli, sajátosan egyéni stílusú színháza Len­gyelországban működik. Ér­dekessége, hogy a nézők nem látják a művészeket, hanem csak kezeik mozognak és az­zal fejezik ki a darab tartal­mát, minden mondanivalóját. A szakértők a speciális szín­házat kezek színházának ne­vezik. Lencsevégre kapják a pillanatot Evezéshez, túrához Hálózsák 350,— Ft. Turista edények Sportzsákok Shortok Camping nadrágok nagy választékban a fővárosi sportboltokban. A Fiatal Művészek Klub­jának falait néhány napja fényképek borítják. A Ma­gyar Távirati Iroda két mun­katársának, Molnár Editnek és Friedmann Endrének leg­jobb munkáiból állították össze a kiállítást. A kisméretű tárlat annak az egészséges fejlődési irány­nak a jele, amely a fotóri­portot visszahelyezi az őt megillető, elsőrendű fontos­ságú helyére. Mind a két ki­állító — és még néhány kol­légájuk a sajtóban —, fel­használva a fotóművészek­nek- a múlt évtizedben elért formai eredményeit, vissza­tértek a fotózás legfőbb té­májához: az emberhez. Ké­peiket szenvedélyes érdeklő­dés és egyértelmű állásfog­lalás jelzi. Nem egyszerűen „ellesik” a pillanatot, hanem azokat a legjellegzetesebb másodperceket kapják len­csevégre, amelyek a felszín­nél többet mondanak az em­berről. környezetéről és tár­sadalmi kapcsolatairól. Gink Károly fotóművész vezetésével ankétot tartottak a tárlatról, amelyben még a kiállított képeknél is több szó esett ezeknek a kitűnő képeknek a megjelenési le­hetőségeiről. Gyakran ugyan­is, ugyanazoktól a fotósoktól sem a legjobb képeket közlik le a lapokban. Remélhetőleg a megszaporodott képeslapok nagy fotóigénye segít ezen változtatni. Szó esett fotóal­bumok kiadásáról is. de na­gyon helyesen, a nagyon ol­csó kiadású kötetekről esett szó, mert 70—100 forintos fo­tóalbumot nehezebben vásá­rol a fotóművészet iránt egyébként annyira érdeklő­dő nagyközönség. a közönség, s nem tanulhat­nak tőlük az amatőrök sem. A másik ok; a pantomimikus elemek növekvő térhódítása a modem szinházkultúrában. Jó példa erre a Royal Sha­kespeare Companynek a szí­nészvilágot felbolydító ven­dégjátéka, s abban a színé­szek magas színvonalú moz­gáskultúrája. Aki látta, ne­hezen felejti el előadásukban a Lear király viharjelenetét, ahol a szereplők minden kül­ső színpadtechnikai effektus nélkül, pusztán mozgással el­játszották a szélvihart, az esőt, a villámlást. • Elgondolkoztató dolog, hogy a legjobb önálló pantomim- együttesek, bármekkora aka­rásokkal indulnak,, előbb- utóbb elakadnak. Minél job­bak, annál inkább. Miért? Mert a pantomim teljes em­bert kíván, napi 6—8 órás gya­korlással, teljes odafigyelés­sel. No de erre sem az ama­tőröknek nincs módjuk, sem a hivatásosoknak — hiszen a jó pantomimesnek mindenek­előtt kiváló színésznek keli lennie, az ilyet pedig nehezen nélkülözi a színpad. Profesz- szionista, a színházról le­vált, különálló pantomim­színház világszerte csak ott maradt fenn, ahol az együt­tes munkáját . lényegében egyetlen, nagy, iskolát terem­tő művészegyéniség csillagfé­nye sugározza be. Ilyen mű­vész például Marcel Marceau, akinek kisfilmjét a közel­múltban a tv nézői láthatták. A műfajra azonban van igény — elsősorban a modern színháznak van rá szüksége, amely tele van pantomimikus elemekkel. Innen kell tehát elindulni, ezen belül is a szí­nésznevelésnél. Színinövendé­keink, igaz, tanulnak „mo­zogni”, s mire kezükben a diploma, tudják, hogyan kell elesni tőrdöféstől és hogyan géppisztolytól, tudnak szín­padi vívást vagy verekedést játszani,— de nem tanulják njgg,'~-hbgysn tehetik testüket beszélő, gondolkodó, érző esz­közzé, nem tanulják meg felszabadítani testüket olyan fokig, hogy szinte „írni lehes­sen, rá”. A színészneveiésnél kellene tehát kezdeni, a szín­padi mozgás sokkal elmélyül­tebb, sokoldalúbb tanításával. S ahogyan a főiskola például a jó hangú növendékeket a zenés műfaj irányában spe­cializálja, úgv kellene a moz­gásban legtehetségesebb fia­talokat a pantomimra szako­sítani. Hol lenne szereplési lehe­tőségük ezeknek a művészek­nek? Elsősorban a vegyes műsorú színházakban: az Irodalmi Színpadon, ahol a pantomim úgy oldhatná fel a vers és próza egyhangúságát, akár egy zeneszám; a Kama­ra Varietében, amelynek színvonalát emelné,. műsorát színesítené a pantomim. A Vidám Színpad műsorába is új színt vinne a műfaj hu­moros oldala, s utoljára — de nem utolsósorban — itt az ország legnagyobb vegyes műsorú színpada: a televízió. Ha mindebből évek alatt esetleg megszületik egy ön­álló pantomimszínház. az már, mint a szerves fejlődés szülötte, bizonyára életképe­sebb lesz, mint amilven egy most induló együttes lenne. Ez az elkénzelés hosszabb távú s a műfaj türelmetle­nebb hívei előtt talán nép­szerűtlenebb. mint a felsőbb szervek szűkkeblűségét hibáz­tatni. amiért nem nvitnak azonnal pantomimszínházat. De mivel ez az elképzelés több évesre méretezi azt az időt. amely alatt a felébresz­tett Pierrot elfoglalhatja he­lvét a mában — annál sür­getőbb. hogy minél előbb hozzáfogjunk az elejénél- az mtézményes. szakszerű mű­vészi mozgásra nevelésnél. S addig is: jó volna a már nlkészült. bevált pantomim- műsorszámokat — mint Dél­eiéül a Pesten és vidéken nagv sikert aratott ..Uijé Ki- nó”-t — megfelelő színpado­kon minél előbb újra látni í. t.

Next

/
Thumbnails
Contents