Esti Hírlap, 1964. június (9. évfolyam, 127-152. szám)
1964-06-01 / 127. szám
A tv műsorából: NEGATÍV HŐSÖK Galabárdi Zoltán humora harapós, sőt, kíméletlen. Minthogy negatív hősöket állított szombat esti műsorának tengelyébe, kérlelhetetlenségét csak helyeselhetjük, noha kissé nyomasztó olyan figurák felvonulását végignézni, akikben a javulás lehetősége sem merül fel. Ilyen a „Cégtábla” című jelenet házaspárja: nem tudunk mosolyogni rajtuk, de kárörvendeni sem sorsukon — csak kellemetlen viszolygást, mondhatni, undort érzünk; ilyen Pipi, a jópofa zsebtolvaj, aki iskolai tanulmányait a börtönben folytatja, de esze ágában sincs felhagyni „szakmájává!”; ilyen a szenesember, aki rájön, hogy most jobb neki, mint a régi rendszer,ben, s efeletti örömében rögvest felemeli szállítási tarifáját; ilyen a részeges pap, aki elégedett társadalmunkban elfoglalt kényelmes helyzetével, s egyetlen vágya, hogy a cölibátust , az egyház eltörölje, s maga Gyönyörű Frédi, aki csak a rá zúduló következmények miatt — s nem másért — szeretné visszaszerezni elkártyázott országrészét. Végletes haszontalanságukban van valami nem emberi, ami szinte a közönyig elidegenít tőlük, míg érdekhajhászó voltak s ama közös vonásuk, hogy— tudatos rosszhiszeműséggel, cinikusan, vagy primitív önzésből — visszaélnek a jóindulattal, olyasfajta felismerést sugall, hogy ezt a jövőben is bátran megtehetik, amíg ilyen engedékenyek leszünk. E sugallat kiegészül, és világosan konkretizálódik általánosabb síkon az „Örökségben” melynek során kiderül, hogy népi demokráciánkat ma már nemcsak bírálni, de sértegetni is lehet, sőt, hovatovább a kapitalizmus élesebb kritikája államunk érdekeibe vágó bűnnek számíthat. Ez az a jelenet, melyben az önnön érdekeiket nézők helyébe a közösség érdekeit rosszul értelmezők lépnek, az egy apolitikus, kispolgár kivételével, aki végső fokon az est egyeben pozitív (??) „hősévé” válik. Mindhárom rész alapötlete kitűnő: a látottak élvezhetőségét elősegítette Mamcserov Frigyes rendezése, a színészek — különösen Böröndi Kati, Rajz János, Szendrő József, Suka Sándor, Agárdy Gábor és Szabó Ernő — játéka, és nem utolsósorban az író személyes közreműködése. Mérsékelte viszont a dialógusokban túltengő közvetlen politikai érvelés, ami sohasem helyettesítheti a drámai leleményt, s a közvetett művészi ábrázolást. H. T. JÚNIUS 1. — HÉTFŐ KOSSUTH: 18.00: Hírek. — 16.10: Harsan a kürtszó! — 16.50: Ötórai tea. — 18.00: Hírek. — 18.15: Operaáriák. — 18.30: Ifjúsági Rádió. — 18.50: Hangverseny. — 10.00: Emlékezés Nexére. — 19.50: Mese. — 20.00: Esti Krónika. — 20.30: A műsort összeállították a hallgatók. — 22.00: Hírek. — 22.10: Középkori istenítéletek. — 22.30: Esti hangverseny. — 24.00: Hírek. — 0.10: Verbunkosok. PETŐFI: 16.00: Téli rege. Operarészletek. — 16.25: Fúvószene. — 16.50: Iskolarádió. Orosz társalgás. — 17.00: Hírek. — 17.05: Lányok, asszonyok ... — 17.35: Édes anyanyelvünk. — 17.40: Hangverseny. — 18.15: A garabonciás. — 18.31: Operettkettősök. — 19.00: Mi történt a nagyvilágban? — 19.15: Népdalcsokor. — 19.45: Mezőgazdaság. — 19.55: Verdi—Puccini est. — 21.00: Hírek. — 21.05: OIRT rádiójáték-fesztivál, 1964: A sztudánkai vendég. Rádiókomédia. — 22.00: Hangversenynaptár. — 22-15: Táncritmusban. — 23.00: Hirek. URH: 14.00—18.00: Azonos a Petőfi-rádió műsorával. — 18.30: Hírek. — 18.40: Hangverseny. — 19.35: Tánczene. — 20.48: Irodalmi színpad Óbudán. -- 21.03: Zenekari muzsika. — 22.30: Hirek. JÚNIUS 2. — KEDD: KOSSUTH: 4.30: Hirek. — 4.35—7.59: Zene. — Közben: 6.00. 7.00. 8.00: Hírek. — 8.15: Gyermekrádió. — 8.55: Operarészletek. — 10.00: Hírek. — 10.10: Könnyű dallamok. — 10.55: Nagy Lajos írásaiból. — 11.15: Gyermekrádió. — 12.00: Hírek. — 12.15: Tánczene. — 13.02: Balettzene. — 13.45: Mezőgazdaság. — 14.00: Hírek. — 14.10: Színes népi muzsika. — 14.40: Nyitott borítékban ... — 14.45: Kamarazene. — 15.37: Szeretve mind a vérpadig. VIII. rész. — 16.00: Hírek. — 16.10: Az állami orosz énekkar műsorából. — 16.30: Gyermekrádió. — 16.50: Operarészletek. — 17.13: Riportok. PETŐFI: 5.00: Hírek. — 5.05—8.00: Reggeli zene. — Közben: 6.00, 7.00, 8.00: Hírek. — 14.00: Népi zene. — 14.25: A bűvös vadász. Operarészletek. — 14.45: Versek Shakespeare-ről. — 15.00: Hírek. — 15.05: Tánczene. — 16.10: Előadás. — 16.25: Operettrészletek. — 16.50: Móra Ferenc meséje. — 17.00: Hírek. — 17.05: A Honvédelmi Minisztérium fúvószenekara. — 17.25: Bartók-művek. RÁTONYI RÓBERT, LEHOCZKY ZSUZSA, MÁDI-SZABÓ GÁBOR Régi spanyol darab a Körszínházban Hatodik évadjába lép a nyári Körszínház. Rendezője és „motorja”, Kazimir Károly e hét elején már megkezdi a próbákat. Mint minden évben, most is felújítják az előző év egyik bemutatóját, ez alkalommal a Cidet, az eredeti szereposztásban (Bitskey Tibor, Kohut Magda, Máté Erzsi). Az új bemutató Calderon Zalameai bíró című drámája. A komikus elemekkel is megtűzdelt régi spanyol mű talán az első színpadi jelentkezése a nemesség-parasztság ellentétnek, méghozzá a paraszt-bíró erkölcsi győzelmével. Mi késztette Kazimir Károlyt, hogy éppen a Zalament bírót válassza? — Azt hiszem, már sikerült megdönteni a babonát, amely azt tartja, hogy csak bizonyos darabok alkalmasak a Körszínház előadásaira. Minden alkalmas, ami jó, art drámai, ami elsőrendűen a dialógusaiban él. — Mit ad a Zalameai bíró a ma nézője számára? — Azt hiszem, jól kell eljátszani és akkor mindenképpen élményt ad. — Milyen feladatokat kell megoldania a rendezőnek, hogy sikerüljön jól eljátszani? — Az egyik problémánk, amely minden évben visszatér: különböző színházakból különböző stílusban játszó színészek formálják meg az egyes szerepeket, ezt kell egységes stílusba ötvözni. Az idei bemutató problémáit talán jelzi, hogy nemcsak több prózai színházból, de az Operettszínházból is felkértünk művészeket a közreműködésre. Így az egyik énekes-táncos-prózai szerepet Lehoczky Zsuzsa játssza és szerepet kap a darabban Rátonyi Róbert is. A címszereplő egyébként Mádi-Szabó Gábor lesz, a bíró lánya Polónyi Gyöngyi és a népes szereplőgárdában találjuk Inke Lászlót, Szirtes Ádámot, Madaras Józsefet, Prókay Istvánt, Nagy Istvánt, Kollár Bélát. A jelmezeket Láng Rudolf, a díszleteket Rajkay György tervezi, zeneszerző Blum Tamás lesz. — Olvastuk egy nyilatkozatát, amelyben a körszínházak nemzetközi fesztiváljának gondolata merült fel. — Valóban még csak a gondolata. Kapcsolatban állunk hasonló külföldi színházakkal és egyik-másik érdeklődést is mutatott a terv iránt, de még szó sincs semmiféle konkrétumról. Fő gondunk, hogy — nem is csak a fesztivál miatt — állandó helyet keressünk a Körszínház részére, olyat, amelyik esetleg alkalmas lehet ilyen nemzetközi esemény lebonyolítására is. (—1) SZÍNHÁZAK MAI MŰSORA: Nemzeti Színház: Macbeth (7). — Katona József Színház: Az ember, az állat és az erény (7). — Madách Színház: Ahogy tetszik (7). — Madách Kamara Színház: Agónia (7). — Vígszínház: A nadrág (7). — Thália Színház: Az apáca (7). — József Attila Színház: II. József császár (7). — Irodalmi Színpad: Az Ismeretlen Shakespeare (A bérlet, 6. előadás, fél 8). — Egyetemi Színpad: Vidám Horizont (fél 5 és fél 8). GYEREKEK: A távbeszélő mesemondó műsora (171-888) június 1-én, hétfőn, Amindég (elmondja: Vörösmarty Lili). KONSZTANTYIN SZIMONOV a világhírű szovjet író, tíz napig a Német Demokratikus Köztársaság vendége volt. A Nappalok és éjszakák szerzőjének berlini élményein sok riportkép készült, íme az egyik: Szimonov heves pingpongcsatája Berlinben. Az Erzsébet királynő zongoraverseny Szovjet művészek nagy sikerét hozta a szombaton este Brüsszelben véget ért Erzsébet királynő nemzetközi zongoraverseny, amelyben huszonkilenc ország hetvenegy fiatal zongoristája vett részt. A nagydíjat és a vele járó 150 ezer frankot a 18 éves szovjet Jevgenyij Mogilevszkijkapta. Amásodik díj nyertese az ugyancsak szovjet Nyikolaj Petrov. A harmadik helyre belga versenyző került. A közönség az eredményhirdetés után nagy ünneplésben részesítette Mogilevszkijt. Az ogyesszai születésű szovjet fiú a moszkvai konzervatóriumban végezte zenei tanulmányait. A Le Soir című brüsszeli lap megállapítja: Mogilevszkij teljesen kiforrott tehetség, nagyszerű pontossággal, briliáns technikával játszik. □ AZ EGRESSY IDEGEN NYELVŰ KLUB a nyári idényben (június 3-tól) minden szerdán fél 6-tól 8 óráig a margitszigeti Casinóban tartja társalgásait, kiselőadásait. Beiratkozás, érdeklődés a helyszínen. Az Országos Filharmónia közli, hogy június 1-én a Zeneakadémián a Századunk zenéjéből című hangverseny technikai okok miatt elmarad. (x) A Modern Táncok Iskolájában kezdő tánctanfolyam: június 1-én este 7 órakor. Vezető: Gyenes Rudolf, Majakovszkij utca 58. Tel.: 138—716, 423—615. (x) Evezéshez, túrához Hálózsák 350,5 Ft. Turista edények Sportzsákok Shortok Camping nadrágok nagy választékban a fővárosi sportboltokban. Ébredjen fel Pierrot A pantomim műfajának újjáélesztéséről „Pierrot felébred”. Ez volt az első szám címe abban a pantomimműsorban, amelyet oly nagy sikerrel rendezett meg az Egyetemi Színpadon a Debureau pantomimegyüttes. (Tagjai fiatal amatőrök, vezetőjük hivatásos pantomimes.) Pierrot, a régi vásári commedia dell’ arte lisztes arcú figurája fölébred sok évszázados álmából, hogy újjáéledve, a mai kor levegőjétől felfrissülve folytassa életét, a mozdulatok nyelvén. De felébred-e a valóságban Pierrot? Vannak-e, akik életre keltik és vannak-e, akik várnak rá? Magyarán: van-e lehetősége ma nálunk a pantomimnek, van-e hozzá művész, van-e színpad, van-e közönség? A kérdést két dolog hozta ismét felszínre. Az egyik: Budapesten egymás után alakulnak meg és lépnek nyilvánosság elé az amatőr pantomimegyüttesek, egyik-másik kulturáltabban, mint a már említett, Kárpátify Zoltán vezette együttes, mások több-kevesebb lelkes dilettantizmussal. Hivatásos csoportot azonban nem láthat a közönség, s nem tanulhatnak tőlük az amatőrök sem. A másik ok: a pantomimikus elemek növekvő térhódítása a modern színházkultúrában. Jó példa erre a Royal Shakespeare Companynek a színészvilágot felbolydító vendégjátéka, s abban a színészek magas színvonalú mozgáskultúrája. Aki látta, nehezen felejti el előadásukban a Lear király viharjelenetét, ahol a szereplők minden külső színpadtechnikai effektus nélkül, pusztán mozgással eljátszották a szélvihart, az esőt, a villámlást. • Elgondolkoztató dolog, hogy a legjobb önálló pantomimegyüttesek, bármekkora akarásokkal indulnak,, előbbutóbb elakadnak. Minél jobbak, annál inkább. Miért? Mert a pantomim teljes embert kíván, napi 6—8 órás gyakorlással, teljes odafigyeléssel. No de erre sem az amatőröknek nincs módjuk, sem a hivatásosoknak — hiszen a jó pantomimesnek mindenekelőtt kiváló színésznek kell lennie, az ilyet pedig nehezen nélkülözi a színpad. Profeszszionista, a színházról levált, különálló pantomimszínház világszerte csak ott maradt fenn, ahol az együttes munkáját lényegében egyetlen, nagy, iskolát teremtő művészegyéniség csillagfénye sugározza be. Ilyen művész például Marcel Marceau, akinek kisfilmjét a közelmúltban a tv nézői láthatták. A műfajra azonban van igény — elsősorban a modern színháznak van rá szüksége, amely tele van pantomimikus elemekkel. Innen kell tehát elindulni, ezen belül is a színésznevelésnél. Színinövendékeink, igaz, tanulnak „mozogni”, s mire kezükben a diploma, tudják, hogyan kell elesni tőrdöféstől és hogyan géppisztolytól, tudnak színpadi vívást vagy verekedést játszani, de nem tanulják újgy,é hogyan tehetik testüket beszélő, gondolkodó, érző eszközzé, nem tanulják meg felszabadítani testüket olyan fokig, hogy szinte „írni lehessen, rá”. A színésznevelésnél kellene tehát kezdeni, a színpadi mozgás sokkal elmélyültebb, sokoldalúbb tanításával. S ahogyan a főiskola például a jó hangú növendékeket a zenés műfaj irányában specializálja, úgy kellene a mozgásban legtehetségesebb fiatalokat a pantomimra szakosítani. Hol lenne szereplési lehetőségük ezeknek a művészeknek? Elsősorban a vegyes műsorú színházakban, az Irodalmi Színpadon, ahol a pantomim úgy oldhatná fel a vers és próza egyhangúságát, akár egy zeneszám; a Kamara Varietében, amelynek színvonalát emelné, műsorát színesítené a pantomim. A Vidám Színpad műsorába is új színt vinne a műfaj humoros oldala, s utoljára — de nem utolsósorban — itt az ország legnagyobb vegyes műsorú színpada: a televízió. Ha mindebből évek alatt esetleg megszületik egy önálló pantomimszínház, az már, mint a szerves fejlődés szülötte, bizonyára életképesebb lesz, mint amilyen egy most induló együttes lenne. Ez az elképzelés hosszabb távú s a műfaj türelmetlenebb hívei előtt talán népszerűtlenebb, mint a felsőbb szervek szűkkeblűségét hibáztatni, amiért nem nyitnak azonnal pantomimszínházat. De mivel ez az elképzelés több évesre méretezi azt az időt, amely alatt a felébresztett Pierrot elfoglalhatja helyét a mában — annál sürgetőbb, hogy minél előbb hozzáfogjunk az elejénél az intézményes, szakszerű művészi mozgásra nevelésnél. S addig is: jó volna a már elkészült, bevált pantomimműsorszámokat — mint Déleléül a Pesten és vidéken nagy sikert aratott ..Uijé Kinó”-t — megfelelő színpadokon minél előbb újra látni í.t. Aki nem akar „menő“ lenni Az „apátián nemzedék“ ♦ Egy érdekes könyv: a Zabhegyező Mindannyiunk ismerőse a kamasz, a jó eszű, de rossz tanuló, aki „lelki masszázsnak” hívja az atyai intelmet, aki önfejű, de ítélete határozott, igazságérzete nem tűri a csorbítást. J. D. Salinger amerikai író „Zabhegyező”je, becsületes nevén Holden Caulfield is ilyen kamasz s immár tíz éve, amióta a könyv először megjelent, szinte önálló életre kelve foglalkoztatja világszerte a közvéleményt. Tanulmányok, szenvedélyes hangú cikkek jelennek meg róla az USA- ban és a Szovjetunióban, vita tárgya egész Európában. De miért? Mi a különös ebben a tizenhat éves fiúban, hogy ennyi szó esik róla? Az, hogy megbukik az iskolában és kicsapják, hogy néhány napig csavarog New Yorkban, mielőtt visszatérne a szülői házba — önmagában véve nem rendkívüli eset. Csakhogy Holden Caulfield jelkép, ha úgy tetszik, típus, a XX. századi „apátián nemzedék” képviselője. Jómódú New York-i szülők gyermeke, a legjobb iskolákban taníttatják, ahol a fiúk elé állított példakép az üzleti életben sikereket elért „menő”, s Holdentől is azt várja otthona, társadalmi köre s a tanári kar, hogy ha felnő, majd ő is „menő” legyen. De a fiú nem érez kedvet ahhoz, hogy beváltsa a hozzá fűzött reményeket. Az amerikai életforma morális és érzelmi sivársága, az eszménynélküliség, a képmutatás és közöny sértik érzékeny kamasz lelkét és a maga módján ellenáll. Nem akar felnőtt lenni, hát nem tanul, csavarog. — Legszívesebben zabhegyező lennék. Tudom, ez hülyeség, de ez az egyetlen, ami igazán szívesen lennék — vallja meg tízéves kishúgának. És Salinger a jelent bírálva a jövő tükrét is a kapitalista társadalom elé tárja. Holden Caulfield menekülne, ha lehetne, ha volna hová. Egyetlen emberséges, okos szavú tanárának erkölcsi bukása is arról győzi meg, hogy nincs kivezető út. És hazatér szüleihez. Kiégett, koravén felnőttként, aki meddőnek érez minden küzdelmet, hát hagyja, csináljanak belőle, amit akarnak. „A nihilistává güllesztett Holden Caulfieldok alkotják majd a következő amerikai nemzedéket” — ez csendül ki az író mondanivalójából. Így pedig érthető, miért a felháborodás és tiltakozás, amelyet a könyv Nyugaton kiváltott, örvendetes, hogy az Európa Könyvkiadó — ha hosszú évek késedelmével is — kiadta a Zabhegyezőt. Tanka Katalin □ A KEZEK SZÍNHÁZA. A világ egyedüli, sajátosan egyéni stílusú színháza Lengyelországban működik. Érdekessége, hogy a nézők nem látják a művészeket, hanem csak kezeik mozognak és azzal fejezik ki a darab tartalmát, minden mondanivalóját. A szakértők a speciális színházat kezek színházának nevezik. Lencsevégre kapják a pillanatot A Fiatal Művészek Klubjának falait néhány napja fényképek borítják. A Magyar Távirati Iroda két munkatársának, Molnár Editnek és Friedmann Endrének legjobb munkáiból állították össze a kiállítást. A kisméretű tárlat annak az egészséges fejlődési iránynak a jele, amely a fotóriportot visszahelyezi az őt megillető, elsőrendű fontosságú helyére. Mind a két kiállító — és még néhány kollégájuk a sajtóban —, felhasználva a fotóművészeknek a múlt évtizedben elért formai eredményeit, visszatértek a fotózás legfőbb témájához: az emberhez. Képeiket szenvedélyes érdeklődés és egyértelmű állásfoglalás jelzi. Nem egyszerűen „ellesik” a pillanatot, hanem azokat a legjellegzetesebb másodperceket kapják lencsevégre, amelyek a felszínnél többet mondanak az emberről, környezetéről és társadalmi kapcsolatairól. Gink Károly fotóművész vezetésével ankétot tartottak a tárlatról, amelyben még a kiállított képeknél is több szó esett ezeknek a kitűnő képeknek a megjelenési lehetőségeiről. Gyakran ugyanis, ugyanazoktól a fotósoktól sem a legjobb képeket közlik le a lapokban. Remélhetőleg a megszaporodott képeslapok nagy fotóigénye segít ezen változtatni. Szó esett fotóalbumok kiadásáról is, de nagyon helyesen, a nagyon olcsó kiadású kötetekről esett szó, mert 70—100 forintos fotóalbumot nehezebben vásárol a fotóművészet iránt egyébként annyira érdeklődő nagyközönség.