Esti Hírlap, 1964. szeptember (9. évfolyam, 205-230. szám)

1964-09-01 / 205. szám

Hétmillió köbméter gáztartalék az őrszentmiklósi lencsében Szandaszöllős is szállít Budapestnek • Új vezetékek Gondot okoz a készülékek javítása Már most decemberre gondol a Fővárosi Gáz­művek. Az őrszentmikló­si földgázlencsében a téli csúcsidényre eddig hétmillió köbméter föld­gázt tartalékoltak. Hozzáláttak az óbudai táv­nyomóban az új, 25 köbmé­teres óránkénti teljesítményű különleges kompresszor alap­jainak előkészítéséhez. A gépalap szeptember közepé­re készül el, október elején helyére kerül a kompresszor, decemberben megkezdődik a próba. Befejezték a Döbrentei tér és Lánchíd utca közötti veze­ték lerakását, ezzel a Lánc­hídon át a Belváros ellátását segítik. Ugyancsak kicserél­ték a Koppány utcai gáztar­tó egyes elemeit, hamarosan az egész gáztartály hibátla­nul működik már. A XI. kerületben, a Buda­foki úton új vezetéket fek­tetnek le, ez az albertfalvi földgázbon­tóban termelt gázt juttatja a Szabadság-hídon át Pestre és összeköti a budai Duna-part vezetékeit. A munkával szeptemberben akarnak vé­gezni. A szandaszöllősi földgáz felhasználásához szükséges leágazó vezetékeket a negye­dik negyedév végéig rákötik a Pünkösdfürdőnél a Duna alatt húzódó csövekre, az óbudai gázgyár hálózatára és fokozatosan működni fog az új szakasz, amely biztosít­ja, hogy a különböző kaló­riaértékű zalai és szanda­szöllősi földgáz külön-külön kerüljön az úgynevezett le­vegősbontóba. A csúcsidényben az eddigi­nél zökkenőmentesebben akarják megoldani a lakos­ság gázellátását — közli a Fővárosi Gázművek lapja, a Gázláng.­­ Külön listára vették ezért azokat a háza­kat, ahol tavaly, tavaly mi­őtt a legtöbb volt a hiba. Ezen épületek csőhálózatát szeret­nék minél előbb kicserélni. A tervek szerint 170 lakóház­ban pótolják a régi vezetéke­ket újakkal. Gondot okoz to­vábbra is, hogy meglehetősen sok időt vesz igénybe az el­romlott gázmérők­ kijavítá­sa. A Gázművek már tizen­két éve kérte és kéri a Fő­városi Tanácsot, engedélyez­ze olyan új üzem berendezé­sét, ahol a készülékeket, tűz­helyeket, vízmelegítőket, hű­tőszekrényeket modern, nagyüzemi módon tudnák rendbehozni. Évente 50—60 ezer háztar­tási és ipari gázmérőről és 6—8 ezer gázkészülékről van szó. Jelenleg egy-egy javítás hat hétig tart az ideálisnak mondható tizennégy nap he­lyett. A nyári szezonban — májustól októberig — ha­vonta 25—30 hűtőszekrényt reparálnak, pedig legalább 60—70 darabot kellene. A Gázművek dicséretet ér­demel, mert időben, az Er­­zsébet-híd építésével párhu­zamosan lefektette az új gázcsöveket. Budán 2350 méter, Pesten több mint háromezer mé­ter cső került a földbe. A munka januártól augusz­tus közepéig tartott a hídfők­nél, s 50—60 ezer órát tett ki. A kubikosok tízezer köb­méter földet mozgattak meg. S még egy hír a jövő évi ter­vekből: 1965 januárjától új technológiát vezetnek be, tel­jes mértékben áttérnek a he­gesztett acélcsövek használa­tára. Ez az első lépés a földgáz­program megvalósításához. Az ezer kilométeres öntött­­vascső-hálózatot fokozatosan kicserélik majd acélvezeté­kekre, mert ez a földgáz szál­lítására is alkalmas. Azokon a területeken viszont, ahol továbbra is városi gázszol­gáltatás lesz, megmarad a régi öntöttvashálózat. Újdonságok a KISZ programjában A KISZ most meghirdetett őszi-téli ismeretterjesztő programjában több új elő­adássorozat kapott helyet. Első ízben rendezik meg a politikai alapismeretek tan­folyamát, amelyet elsősorban a 14—18 éveseknek ajánla­nak. A fiatalok megismer­kedhetnek társadalmunk kö­zelmúltjával, jelenével és jö­vőjével, az egyéni és közös­ségi érdek fogalmával. A másik újdonság, a nemzetkö­zi kérdések tanfolyama, amely a szocialista, a kapita­lista országok és a gyarmati sorból felszabadult ázsiai, af­rikai, illetve latin-amerikai népek életével, gazdasági­politikai fejlődésével foglal­kozik. A fórum, amely ugyancsak első ízben szerepel a prog­ramban, önképzőkör jellegű. Anyaga, a középiskolát, a fő­iskolát, illetve egyetemet végzett fiatalokhoz szól első­sorban. Az összejöveteleken, amelyeken minden alkalom­mal más-más hallgató tartja a vitaindító előadást, egye­bek között szó esik majd a szocialista munkamegosztás jelentőségéről, az ember és a technikai, tudományos for­radalom viszonyáról, vala­mint a kommunista ember erkölcsi normáiról. (MTI) Saját televízióján nézze a tokiói olimpiát! Kedvező, új feltételek a televízióvásárlásnál! Érdeklődjön az üzletekben és áruházakban! *\A^\/\^vwvn^\/v\/vvvA/v'vwvvwv'\/\^\/v'\/\^vvvw\xv/vvv'V'. Galóca. — Megismeri? A férfi bólint. — Most már meg ... Lehajol a fa tövéhez, óva­tosan kiemeli a gombát a földből, mutatja zöldes színű kalapját, fehér lebernyegét, magyarázza a kórházban jól megtanultakat: négy embert is el tud pusztítani ez a gusz­tusos, fehér hús. A férfi nézi a gombát, a gyilkos galócát. Pörköltet fő­zött ilyenből a felesége. Jó vacsora volt. Aztán másnap szédülés, görcs, mentőkocsi, injekciók. Feküdtek a kór­házi ágyon értetlenül, s ak­kor ijedtek meg igazán, ami­kor a szomszéd meghalt. Huszonötüket szállították a kórházba annak idején Oroszlányról. Az egész város erről beszélt a piacon, ven­déglői asztalok mellett, az akna bejáratánál, leszállás előtt. Mindenki az erdő felé mutogatott, a szőlőhegy felé, ott történt. Fenn a hegyen lassan már kiheveri a bajt a huszonkét ember. Hárman — két fér­fi és egy gyerek — meghal­tak. A szőlőhegyhez közel az erdő. Más minden messze van, az akna, a város, az üz­letek, a mozi, csak a fák van­nak közel a girbe-gurba ,ház­sorhoz. — A papa kívánta a gom­bát — mesélik a házban az asszonyok —, ő szedett két kosárral. A papa, idős Tóth Márton hatvannyolc éves, hajlott, fá­radt öregember. Bólogat, így volt. — Valahogy úgy ráéhez­tem ... A lánya közbeszól, mente­­getődzik, enni-innivaló van náluk elég, nehogy azt gon­doljuk, csak hát ilyen az öreg­ség, mindig az kellene, ami nincs. A papa életében kétszer szedett gombát. — Olyan szép friss volt... Nem féltek. Nem is gya­nakodtak. Rossz ízét nem érezték. A sógor tréfálkozott ugyan, jön majd értetek a mentőkocsi, de ez csak vicc volt. ő sem gondolta komo­lyan. A sógor egyébként nem is szereti a gombát, „egy lé­pést nem tennék érte”, de azért evett. És evett az egész környék, egymást kínálták, egymásnak adták nyersen, főzve, sütve. — Minek kellett? — csat­tan fel egy fiatalasszony, akit hiába kínáltak. A szom­széd házra mutat, ahol ajtók, ablakok zárva. Gyászolnak. — Mindenük megvolt. Ez hiányzott? Nem válaszol neki senki. Még mindig sápadtak az emberek a szőlőhegyen, kar­jukon az injekcióstűk nyoma. A gyerekeiket úgy szorítják magukhoz, mintha el akar­nák tőlük venni. És fogad­­koznak: — Én ugyan soha többé az életemben. Még látni sem bírom a gombát. A szagát se ... Ők már nem— A város egészségügyi el­lenőre azonban panaszkodik, hogy sajnos, csak a piaco­sok, az árusok hozzák vizs­gáltatni a gombát. A többiek bíznak önmagukban, úgy hi­szik, értenek hozzá. A várost telerakták plaká­tokkal, TIT-előadásokat tar­tanak majd és oktatófilmet vetítenek. A szőlőhegyen azonban nincs villany, nem szól a rá­dió, s a városból még majd­nem ide látszik a három­­emeletes modern házak tete­je... Bende Ibolya a gyilkos csábító HOGYAN TÖRTÉNT A SZŐLŐHEGYI TRAGÉDIA — Mindig ilyen szép, friss és csatázó... Itt a szeptember, jönnek a szép, ködös napok, sok fel­adat vár a Közönség Bosz­­szantó Hivatalra ... Régi panasza Budapest la­kosságának, hogy a gyárké­mények füstje könnyen el­­oszlik és tovatűn. Most új rendszerű FÜSTFESTŐ EL­JÁRÁS kidolgozásán fára­doznak. A gyárkémények felső nyílására feketítőt sze­relnek, amely az eddiginél sokkal áthatolhatatlanabb színűre festi a füstöt, és az kétszeresen szürkebarnára festi a festőt. A füstfestő­készülék festőfüstje éjfekete köddel borítja el fővárosunk egét, lámpaoltásra nem kerül sor tavaszig. Nem kell drága falmocskotókra sem kidobni valutát, a vegyi füst hatásá­ra az újjá meszelt falak már­­is olyanok, mintha tíz éve nem láttak volna renoválást. Sokba került eddig, hogy az épületeket övező állvány­zatot előbb-utóbb le kellett bontani. Bár semmi kilátás arra, hogy valahol mostaná­ban befejezzék a munkát, de ha mégis megtörténik, nem szedik le az állványt. Az új eljárás lényege: az állvány­zat olyan anyagból készül, amely használat után MA­GÁTÓL LEROHAD, ezért látni a város nem egy pont­ján állványzatot falra rákor­­hadva és rogyva. Nem kell türelmetlenkedni, egy szép reggelen por és hamu lesz mind, csak elsöpörjük. Háziasszonyok öröme a TŰZBIZTOS GÁZGYÚJTÓ. Az eddiginek az a hibája, hogy az első napokban bő­ven szórja a szikrát, aztán gyérebben és két-három hét alatt, amíg bedöglik, ideg­romlásba kergeti gazdáját. Az új gyújtó csak a boltban szikrázik, otthon tűzmentes. Nincs hetekig tartó mérgelő­­dés, nincs az anyának nyug­talansága, hogy a gyerek tü­zet okoz vele, mert soha, semmilyen körülmények kö­zött nem köp szikrát. Az em­ber megveszi, hazaviszi, egyet-kettőt csihol, s még az­nap este belevágja a szeme­tes pikszisbe. Jön a STERILIZÁLT TOLLSEPRŰ. Régi panasz, hogy nem lehet tisztán tar­tani, porolás közben magába szed mindenféle piszkot, és valóságos bacilustelep. Az új már az első félórában elhul­­lajtja teljes tollazatát, így egyfelől nem terjeszti a ra­gályt, másfelől sportszerű él­vezetet nyújt, ügyességi ver­sengésre ad alkalmat. A pusz­ta nyéllel minden póknak és százlábúnak egyenként lehet az arcára sújtani. ősszel fokozódik az ínysor­vadás veszélye, ennek meg­előzésére javallott a FOG­­EDZŐ VAD­ÁSZDY KORKA. Küllemre olyan, mint a ren­des savanyú, keménysége azonban elárulja, hogy svéd acélból készült. Ráharapástól a fogzománc szikrát vet és tűzben edződik. Afrikai va­dászathoz nélkülözhetetlen, golyó helyett alkalmazva, könnyedén üti át a legvasta­gabb rinocéroszbőrt. A fogazat erősítéséhez ki­tűnő segédeszköz az ELASZ­TIKUS SZALONNA. Rágás közben a fogat visszarúgja, és tökéletesen pótolja a rá­gógumit. Negyedórás mam­­mogás után tökéletes csúzli­­gumi. Zenészek szívesen al­kalmazzák hegedűre a­ húz­­nak. Ellustulás veszélye ellen honszerte népszerű a RÖP­­FEJŰ GYUFA, mely fürge­ségre késztet. Dörzsölés után lő és aki nem ugrik el idejé­ben, lyukat éget a pofacsont­ja alatt. Sok arcripacsból nyugodtan lehet arra követ­keztetni, hogy az ürge erős dohányos, de kissé lomha mozgású. ősszel fokozódik a hajhul­lás veszélye, a hajhagymák erősödését szolgálja az IS­TENVANOS HAJVÁGÓ­­GÉP. Minden hajszállal kü­lön foglalkozik és a vendég a harmadik menetben ekként ordít föl: Mi az isten van ez­zel az átkozott géppel?!? Kü­lön élvezet a halántéktáji művelet, minden szálat ga­ranciával szaggat ki és a ki­szaggatottak helyét erőteljes új szálak növik be. Ha be­növik. Ha nem, nem. Legfőbb örömeit ma is a gyümölcspiacon leli a nagy­érdemű közönség. Szembe­tűnő a fejlődés. Mert a FÜR­TÖS FEKETESZŐLŐ például első pillantásra ugyanolyan, mint a tavalyi. Szájban — ha nyelveddel megnyomod — blöttyenő hangot adva nyú­­vad szét. Torkod bemeneti nyílásán bicsaklik egyet, de aztán lenyeled, lesz, ami lesz. Utána szép lila a köröm, a kéz. Gyereknek ha adod, ba­jusza van tőle. Tehát olyan, amilyen tavaly volt és még­sem ugyanaz. Az elmúlt őszön a fürtös feketének négy forint volt az ára, és most még hét, azaz hetes forint. Tehát a fürtös feke­tének a minősége egy év alatt 3 forintot javult. Az értéknövekedés mindig jó dolog, annak — velem együtt — mindig örvendezik a nyá­jas olvasó. Kisjó A vas művésze Fejes Sándor balatonarácsi lakost a vas művészeként emlegetik. A Balaton-part leghangulatosabb csárdáinak ko­vácsoltvas díszeit többségében ő formálta. Munkáit a külföldi vendégek is csodálják. Legutóbb a balatonfüredi Tölgyfa Csárda halas medencéjének díszrácsát készítette el. Ková­­cs Atvas tárgyakat formál a most felépült halászcsárdának Fejes Sándor a megrendeléseken kívül művészi madárfi­­ú­ikat, csillárokat és különféle lakberendezési díszeket ko­vácsol. Most fejezte be A holló meg a róka című mese is­mert figuráinak kikovácsolását. (MTI) MEGJEGYEZZÜK Nincs kilakoltatás, de... „Azonnali kilakoltatás” — írtuk két hete, s ismertettük azt a hivatalos felmondóleve­let, melyet sok római-parti csónaktulajdonos kapott. Fel­szólaltunk, megjegyeztük: mit csináljon a bérlő nyár közepén csónakjával, hová tegye? Megjegyzésünket meghall­gatták: ismét hivatalos, aján­lott leveleket hordott ki a postás a Vöcsök-csónakház bérlőinek: „Közöljük, a csó­nak­garázsban az üzemelte­tést a megkötött bérleti szer­ződésben megjelölt időpontig (szept. 30-ig) nem szüntetjük meg. Tudomásul vesszük azt a körülményt, hogy az össze­­dőléssel fenyegető garázsban levő csónakokat senki más­hol elhelyezni nem tudja, ezért a tulajdonosok veszé­lyére, a csónakok a téli idő­szakban, a régi tárolóhelyen maradhatnak. Mindaddig, amíg a csónakgarázsban a jelenleg fennálló összedőlés veszélye a megerősítési mun­kák után kiküszöbölést nem nyer, a csónakok további tá­rolására jövőre nem tudunk bérleti szerződést kötni.” Tehát a hivatalos szerv is tudja: „senki máshol a csó­nakokat elhelyezni nem tud­ja ...” Akikor hová tegye jö­vőre csónakját a bérlő, aki­vel már nem kötnek szerző­dést? És az évek óta csónak­­garázsért hasztalan kérvé­nyező, Római-parton evezni, pihenni kívánó jövendő sok ezer új római-parti vikende­­ző?! Mikor döntik el végleg, ki a Római-part felelős gaz­dája, mikor kezdenek már hozzá az építkezésekhez, a sokszor hangoztatott szép tervek megvalósításához? K. Gy. Új bélyeg A Magyar Posta az Évfor­dulók, események sorozatban szeptember 6-án a IX. női kosárlabda Európa-bajnokság megnyitása napján kétforin­tos bélyeget hoz forgalomba.

Next