Esti Hírlap, 1964. október (9. évfolyam, 231-257. szám)

1964-10-01 / 231. szám

Frank Frigyes kiállítása Az őszi évad kiemelkedő művészi eseménye Frank Frigyes gyűjteményes tárla­ta az Ernst Múzeumban, amely felsorakoztatja a fes­tőművész fél évszázados ter­mésének javát. A mester Münchenből indult, s­ bár mint a tárlaton levő két ré­gi portréja tanúsítja, kiváló képviselője volt a bajor rea­lista iskolának, figyelme mi­hamar Párizs felé fordult. A látványt átfogalmazó mo­dern piktúra lett, s művésze­tükben egyedülálló, eredeti stílust alakított ki. A húszas-harmincas évek­ben világos alapú, derűs színvilágú vásznakat festett; e „fehér korszaka” bizonyos vonatkozásban a dekoratív harmóniának nagymesteré­vel, Dufy-vel rokonítja. Ké­sőbb formálása erőteljesebb lett, szenvedélyesebb. Ennek a heves temperamentumé piktorának nyitánya a vá­sárhelyi korszak, a mártélyi munkálkodás, ahol megis­merkedett az Alföld szépsé­geivel, a magyar paraszt vi­lágával, s e sajátos miliőnek eredeti festői tükörképét fo­galmazta meg. Frank Frigyes igazában városi festő, művészetének problémái töményen moder­nek; az expresszív hevület­ű vonalrajz, az egymásra tor­lódó formák sűrített térérzé­­keltetése és különleges szín­ötvözetek jellemzik érett stí­lusát. Előszeretettel ágyazza mély barnákba az élénk szín­foltokat és erős kontú­rokkal súlyosbítja őket. Szülte minden képe újabb formai problémákat vet fel, de alig van olyan kompozí­ciója, mely csupán stílusával vonzana. Mindig mélyebb ér­zelmi mondanivalót közvetít, zaklatott korunk életérzését vetíti magasrendű színnyel­ven a néző elé. Portréiban néhány friss ecsetvonással rögzíti a jellem lényegét, kí­méletlen igazság­törekvéssel: önportréi őszinte vallomá­sok az alkotói vívódásokról, egyben a művészi öntudat megkapó tanúi. Hűséges élet­társáról, Mimiről készített arcmásai bensőséges érzelmi gazdagságukkal válnak ki. Egész teremre való grafikát is bemutatott ezúttal a mű­vész, melyek egyszer a rajz artisztikus könnyedségével, máskor pedig a sűrű vonal­háló erőteljes stílusával von­zanak. (art) D DÉSI HUBER ISTVÁN emlékkiállítása a Nemzeti Galériában a múzeumi hó­nap egyik legnagyobb képző­­művészeti eseménye. A kiállí­tást szombat délben nyitja meg Ortutay Gyula akadémi­kus. Ereklyék a bolthajtás alatt A megtalált rejtekfiók — Arany János és Fráter Erzsi levele Múzeum lesz az alsósztregovai Madách-ház Alsósztregova, október 1. Diadalmasan emeli magas­ba két karját a szobor, a fa a táj fölé magasodik, felhő­ket ölel. Az oszlopon — me­lyen a halhatatlan életművet szimbolizáló bronzszobor áll — Madách Imre plakettje látható. Itt, Szlovákiában, a sztregovai erdőktől körül­ölelt tisztáson nyugszik vi­lághírű drámaköltőnk. A sírt a Madách-centenárium alkalmából bekerítik, a szo­borhoz pedig lépcső és virá­gokkal szegélyezett út vezet majd. Az „oroszlánbarlang“ A Madách-kúria isko­la volt eddig, most újjá teremtik, visszaadják egyko­ri szépségét. Az „oroszlán­barlang” a kastély balszár­nyában áll, bolthajtásos szoba, ahová nem lehet meghatódás nélkül benyit­ni. Itt írta a költő Az ember tragédiáját. Nemsoká­ra helyére kerül az íróasztal, a finom ívű tintatartó, a bib­lia, amelyben a dráma írása közben annyiszor lapozgatott. A Madách-ünnepségek elő­készítésére Szlovákiában is bizottság alakult, amely min­dent elkövet, hogy felkutas­sa és megvásárolja a Madách­­család emléktárgyait. Sike­rült már­­megszerezniük a költő barokk almáriumát, és híres, rejtekfiókokkal ellátott levélládikáját is. Ebben őriz­ték Fráter Erzsinek a költő anyjához írt levelét. A levél érdekesen világít rá Madách Imre és felesége sokat vita­tott érzelmi viszonyára, alkalmából új szlovák fordí­tásban jelenik meg Az em­ber tragédiája. Munkánkhoz nagy segítséget kaptunk a balassagyarmati Palóc és a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeumtól. A kiállítás holnapután, a költő halálának századik év­fordulóján nyílik meg. Az ünnepségeken a magyar és a szlovák írószövetség tagjait is vendégül látják. Harangozó Márta A Új Tragédia — szlovákul Több más érdekes vers­ és levéldokumentum mellett ki­állítják a költő iskolai bizo­nyítványát, Arany János Ma­dách­hoz írott leveleit és Tra­gédia-javítását, a Madách­­család eredeti fényképfelvé­teleket tartalmazó, aranyo­zott albumát, Madáchról ké­szült festményeket, s a Tra­gédia legszebb kiadásait. — A kastély hat termében rendezzük meg a kiállítást — mondja Milán Králik, az elő­készítő bizottság elnöke. — Az a törekvésünk, hogy hűen mutassuk be a Madách-csa­­lád történetét, a költő életét, munkásságát és korát. Ezért részletesen foglalkozunk a­ Madách világnézetére döntő befolyást gyakorolt 48-as for­radalommal és vezetőivel, Kossuth, Széchenyi és mások alakjával. A centenárium HOSSZÚ IDŐ ÓTA ELŐSZÖR Megszólalnak az ifjú Bartók elfelejtett művei Mikor Bartók már biztos volt, hogy rátalált a maga egyéni és minden más elődjé­től merőben különböző hang­jára, a diákköri kísérleteket félrerakta, különválasztotta az elkezdett életműtől, és nem játszotta többé. Másoknak sem engedte játszani. Furcsa is lett volna az Allegro bar­­baro, az öt Ady-dal vagy A csodálatos mandarin kompo­nistájától Brahmsra, Men­delssohnra, Schumannra em­lékeztető romantikus dalla­mokat hallgatni... Mikor ugyanis az utolsó kirekesz­tett művet, az 1904-ben kom­ponált zongoraötöst, negyed­szer játszották, a közönség lelkesen tapsolt. S éppen a régi ízlésű közönségnél elért siker dühítette fel úgy Bar­tókot, hogy soha többé nem engedte műsorra tűzni ezt a darabot. Most — egyetlen alkalom­mal! — mégis megszólalnak a tanulóévek kamaradarab­jai az őszi Bartók-ciklus el­ső estjén. Nem az általunk ismert Bartók-zene hangja ez, de már nem okozhat té­vedést. Viszont azt se hig­­gyük, hogy egy bizonytalan, kezdő gyerek naiv utánzatai szólalnak meg majd: a zseni oroszlánkörmeit ki-kieresz­­tette már. Tátraiék és Szabó Csilla naponként fellelkesülve pró­bálják az ifjú Bartók mű­veit, amelyek — a következő két est programjával együtt — a közeljövő legszebb és legérdekesebb élményét ígé­rik a kamarazene barátai­nak. —rs— Az Operettszínház vendégjátékai Hatvan taggal bővült az idei évadban az Operettszín­ház társulata: idekerült — önálló musical részlegként — a volt Petőfi Színház zeneka­ra, tánckara és néhány színé­sze. Az Operettszínház a ko­rábbi három helyett évente négy-öt bemutatót tart, s rendszeresen szerepel „házon kívül” is. Huszonöt alkalom­mal mutatja be a repertoáron szereplő darabokat — az ere­deti szereposztásban — Szé­kesfehérvárott, Dunaújváros­ban és Szombathelyen, s ha­vonta felkeresi a főváros leg­nagyobb peremkerületi mű­velődési házait. Több nyelven­­ századszor Október 8-án­­kerül színre századszor a Vidám Színpa­don Róna Tibor nagysikerű műsora, amely a premier óta táblás házak előtt pereg. A jubileumi előadáson a cse­peli Szerszámgépgyár dolgo­zói köszöntik a színházat és a produkció részvevőit. Rita Hayworthot leporolták A „szépek szépének”, Rita Hayworth filmszínésznőnek viaszmását — amelyet 1948- ban helyeztek el a Sierra Nevada sziklasírjába azzal a céllal, hogy a század legtö­kéletesebb alakú asszonyát örökítsék meg az utókor számára — a múlt héten ki­ásták és leporolták. A művésznő ezzel kapcso­latosan így nyilatkozott: — Könnyű neki! Azóta nem öregedett egy napot sem! SZÍNHÁZAK CSÜTÖRTÖKI MŰSORA: Operaház: Pelléas és Mélisan­de (Vencel bérlet, 2. előadás, 7). — Operaház Erkel Színháza: A végzet hatalma (7). — Katona József Színház: Colombo (7). — Madách Színház: A vágy villa­mosa (7). — Madách Színház Ka­maraszínháza: Az egérfogó (7). — Vígszínház: Az ördög (7). — Thá­­lia Színház: Rozsdatemető (7). — József Attila Színház: H. József császár (7). — Fővárosi Operett­­színház: Csintalan csillagok (7). — Bartók Színház a Fővárosi Operettszínházban: Légy jó mind­halálig (du. 3). — Vidám Színpad: Több nyelven beszélünk (fél 8). — Kis Színpad: Csacsifogat (7). — Egyetemi Színpad: A Lipcsei Akadémiai Zenekar hangverse­nye (fél 8). — Állami Bábszín­ház: A bűvös tűzszerszám (10), A csodálatos kalucsni (3). — Ze­neakadémia: A Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara (vez.: Paul Klecki — Téli bérlet, B-sorozat, fél 8). — Kamara Va­rieté: Ki mit súg (6 és fél 9). — Fővárosi Nagycirkusz: Varsói üdvözlet (a Lengyel Állami Nagycirkusz vendégjátéka, fél 4 és 7). Ma nyílik az újjáépített PILVAX ÉTTEREM (V., Városház u. 10.) Csóka Béla népi zenekara játszik Tyúkleves, Ludaskása Rántott csirke és egyéb szárnyas ételek délben, este kaphatók. Asztalrendelés: 181—333, 380—198. KÉT PREMIER Szombat este mutatja be a József Attila Színház Oszt­­rovszkij Utolsó áldozat című háromfelvonásos komédiáját. Rendező: Kazán István. Képünkön: Láng József, Darvas Iván és Zoltay Miklós. (MTI-fotó : Mező ferv.) Szombaton mutatja be a Vígszínház Csurka István Száj­hős című komédiáját, Both Béla rendezésében. Sulyok Mária és Pálos György a darab egyik jelenetében. (MTI fotó : Keleti Éva Jean.) Október 1. — csütörtök KOSSUTH. 16.00: Hírek. — 16.10: Anektek­i híradó. — 16.30: A Kínai Népköz­­társaság nemzeti ünnepén. — 18.00: Hírek. Sport. — 18.15: Ope­raáriák. — 18.40: Kőbevésett tör­ténelem. — 19.00: Szeptemberben hallottuk először ... Tánczene. — 19.35: Budapesti Zenei Hetek 1964. Közvetítés a Zeneakadémiá­ról, a Magyar Rádió és Televízió szimfonikus zenekarának hang­versenyéről. — közben kb. 20.35: Esti Krónika. — kb. 20.55: A hangverseny folytatása. — 21.25: Csokonai ábrándos lexikona. — 21.40: Új népzenei felvételeink­ből. — 22.00: Hírek. — 22.15: Sporthírek. — 22.20: Könnyűzene. — 23.15: Mai szemmel ... A sza­vazócédulák szociológiájáról. — 23.25: Régi híres énekesek mű­sorából. — 24.00: Hírek. — 0.10: Filmzene. PETŐFI: 15.25: Délutáni frissítő! — 17.00: Hírek. — 17.05: Vivaldi-művek. — 17.35: Tánczene. — 18.00: Bartók: Gyermekeknek. — 18.20: A kubi­kos . .. Riportműsor. — 19.00: Mi történt a nagyvilágban? — 19.15: Schubert-kórusok. — 19.30: A vá­rosformáló közlekedésről. — 20.00: „Színház a világ’”. Hang­já­ték Shakespeare-ről. — 20.26: Operettrészletek. — 21.00: Hírek, a­ 21.05: Éjjeli expressz! A Ma­gyar Rádió műsora az 1964. évi Monte Carlo-i könnyűzenei fesz­tiválra. — 22.15: Zenekari mu­zsika. — 23.00: Hírek. URH: 14.00—18.00: Azonos a Petőfi Rá­dió műsorával. — 18.30: Hírek. — 18.40: Szórakoztató zene. — 19.05: Richard Strauss: A rózsalovag. Háromfelvonásos opera. — 22.30: Hírek. Október 2. — péntek KOSSUTH: 4.30: Hírek. — 4.35—7.59: Zene. — közben 5.00, 6.00, 7.00: Hírek. — 8.15: Operarészletek. — 9.00: Társadalom a számok tükrében. Riport. — 9.15: Táncmelódiák. — 10.00: Hírek. Lapszemle. — 10.10: Az óvodások műsora. — 10.30: Vidróczky. Zenés ballada — részletek. — 11.00: Fiatalok stú­diója. — 11.20: Zongoramuzsika. — 12.00: Hírek. — 12.15: Verbun­kosok. — 13.00: Ami a jövő hét zenei műsoraiból kimarad. — 14.00: Hírek. — 14.05: Guinea nemzeti ünnepén. — 14.10: Nép­művészet a havasok között. — 14.38: Beszélő földgömb. — 15.00: Zenekari muzsika. — 15.40: A kék tengeren. Hemingway elbeszélése. — 16.00: Hírek. PETŐFI: 5.00: Hírek. — 5.05—8.00: Zene. — közben 6.00, 7.00, 8.00: Hírek. — 14.00: Vavrineczi Balti népek táncai. — 14.25: Anny Schlemm és Josef Metternich énekel. — 15.00: Hírek. — 15.05: Tánczene. — 16.10: Válaszolunk hallgatóinknak. A TV MŰSORA CSÜTÖRTÖKÖN 17.10—17.40: Iskola-tv. Kémia, az anyagok csoportosítása (A szep­tember 27-i adás ismétlése, az ált. gimn­. esti és levelező tago­zatának I. oszt. számára.) — 17.43: Hírek. — 17.50: Házunk tá­­ja. Hogyan tegyük el télre a zöldséget? — 17.55: Hol volt, hol nem volt... — 18.30: A jövő hét műsora. — 18.45: A sebes folyók mentén. Kínai kisfilm. — 18.55: Telesport. — 19.20: Esti mese. — 19.30: Tv-híradó. — 19.45: Napi jegyzetünk. — 19.50: Nemzetközi étlap ... — 20.10: Senki nem tud semmit. Csehszlovák filmvígjá­ték. — 21.25: Kis koncert. — 22.00: Tv-híradó — 2. kiadás. A TV MŰSORA PÉNTEKEN DÉLELŐTT: 84­5—8.35: Iskola-tv. Kémia, az anyagok csoportosítása (ism­.) Az ált. gimnáziumok esti és leve­lező tagozat I. oszt. számára. — 9.30: Tv-híradó (ism.) — 9.40: Senki nem tud semmit. Csehszlo­vák film­víg­játék (ism.) — 10.55: Telesport (ism.) — 11.10: Kétezer év India művészetéből. Filmösz­­szeállítás III. rész (ism.) — 11.35: A jövő hét műsora. ★ MÁTÓL A MOZIKBAN Moszkvai séta gondol, rájön arra, hogy ami igaz a melódiára, az igaz er­re a filmre is. Egyszerű, könnyed, kedves, ezért tud olyan gyorsan a néző szívé­hez közel férkőzni. Nehéz lenne elmondani a tartalmát Egy szibériai fiúnak novellá­ja jelenik meg a Junoszty­­ban. Moszkvában tölt egy napot. Egy fiatalember nő­sülni akar, s amiatt hol ha­lasztást kér a katonai szol­gálat alól, hol visszamondja a kérelmet. Egy metróépítő fiú japán turistával kocsiká­­zik a városon át. S persze, nem hiányzik a lány sem, aki elárusító a GUM áruház hanglemezosztályán. Nem hiányzik a rivalizálás sem, és végül a szibériai fiú nem „kiütéssel”, hanem bájossá­gával győz. Mindez azonban nem tar­talom, nem történet, csak éppen annak a valaminek a váza, amit Georgij Danyelija rendező habkönnyű egésszé formál. Ez a könnyedség mindenekelőtt abban a szel­lemes iróniában jelentkezik, amellyel hősei (magaterem­tette) érzelmesebb pillanatai­nak fügét mutat. Látjuk Moszkvát „hősi pózban’’, Ma­jakovszkij szoborfejének hát­tereként, ám a következő pillanatokban Gogol szobrát az utcaseprők spriccelő riz­su­g­árral öntik nyakon. Lát­juk a 19 éves vőlegényt, amint kétségbeesetten ücsö­rög az elhagyott esküvői asz­tal mellett — ismét összeve­szett jövendő párjával —, látjuk, amint barátja, a fris­siben kopaszra nyírt vőle­gényfejet simogatja, s ettől oda minden tragikus hangu­lat. Danyelijának különleges érzéke van az ifjúság tiszta­ságának, bájának megraga­dásához, de mert a mi szá­zadunk, s még pontosabban a mi évtizedünk művésze, van elég ízlése, hogy a ta­pasztalt ember kontrolljával meg is fricskázza az ifjonti érzéseket. Nagyszerű segítő­társakat talál a négy fiatal művészben, köztük a lányt játszó Galina Polszkihban és a három fiút megformáló A. Loktyevben, Ny. Mihalkov­­ban és J. Sztyeblovban. Va­­gyim Juszov operatőr képei pedig úgy mutatják Moszk­vát, hogy minden szépsége kibomlik előttünk, s mégsem érezzük idegenforgalmi rek­lámképeknek. — bel — Tegnap este a Szikra mozi­ban ünnepélyes keretek kö­zött mutatták be a Moszkvai séta című filmet. A vetítés előtt Máriássy Félix rendező bemutatta a közönségnek a film női főszerepét játszó Galina Polszkijt és az ope­ratőr Vagyim Juszovot. Lala ... lala ... lalalalala... Olyan pofonegyszerű kis me­lódia ez, hogy mindenkinek első hallásra a fülébe ragad. Talán éppen ezért olyan ra­gaszkodó, mert egyszerű, mert könnyű, kedves. Ezt a melódiát viszi el a néző el­sősorban a filmtől távoztá­­ban, s ha egy cseppet utána­ A HVDSZ Modern Táncegyüt­tes, Bp., VI., Majakovszkij u., 52. T.: 220—21, október 2-án 18.20 óráig felvételi vizsgát tart. Művészeti vezető: Trásy György. (x*

Next