Esti Hírlap, 1964. november (9. évfolyam, 258-281. szám)

1964-11-02 / 258. szám

Megtakarítanak kilenc fordulót a föld körül Meglepően sok, hat-tíz forint az önköltsége minden kilométer autóbuszútnak. A budapesti autóbuszok pedig naponta 12 000 kilométert gurulnak üresen, utasok és fizetség nélkül, amíg a garázsból a végállomásra, majd munka után ismét a garázsba érnék. Nagyon is helyénvaló tehát, hogy a Fővárosi Autóbuszüzem csökkenteni szeretné az üresjáratot. A feladat gazdája, a forgalmi főosztály a matematikát hívta segítségül: kiszámították, hogyan kell csoportosítani az egyes járatok autóbuszait a négy garázsba, hogy minden kocsi a legrövidebb úton érjen el végállomására. Sok mindent kellett a számításnál figyelembe venniük, például: hány kocsi kell egy-egy járathoz, mennyi az egyes garázsok befogadóképessége, melyik garázs van közel a végállomáshoz. A végeredmény: ha a programnak megfelelően osztják el a kocsikat a négy garázs között, megtakaríthatnak évente 360 ezer kilométer üresjáratot, s ezzel 2 millió 300 ezer forintot. S ha csökkennek az üresjárat árái, munkabért is kevesebbet kell fizetni. A számítások szerint a munkabér-megtakarítás 430 ezer forint lesz. Az autóbuszok gondozását, ápolását is javítja, ha a szolgálat végeztével a kocsi hamarabb ér a végállomásról a garázsba, mert többet foglalkozhatnak vele a karbantartók. Bár az utasoknak mindegy, melyik garázsból indul az autóbusz — az a fontos, hogy jöjjön —, mégis érdekes: hogyan maradhat meg, miből kerekedik ilyen tekintélyes összeggé a 2 millió 300 ezer forint? Az 1-es busznak például minden reggel 8 kilométert, kellett megtennie a budai Fürst garázsból a Hősök teréig, a végállomásig. A 19-es kocsik eddig a Népstadion melletti Récsei-garázsból indultak. Ezután Budán is lesz 19-es kocsi a Fürst-garázsban, hogy az ottani végállomásról is indulhasson. Hasonlóan két garázs, a Mező Imre és a Fürst adja majd a 39-es járat kocsijait, ezután az is két helyről indul. A legtöbb üresjárata a 10- es autóbusznak volt: naponta minden kocsija az erzsébeti garázsból döcögött szolgálatba a Móricz Zsigmond körtérre. Most kivonják a forgalomból az eddigi pótkocsisokat, s ezután a 10-es a közeli Fürst-garázsból indulhat. A programozáskor az is kiderült, hogy az óbudai Miklós utcai végállomáshoz 600 méterrel közelebb van a pesti Récsei-garázs, mint a budai Fürst. Ezért ezután a 37-es, a 34-es, a 18-as és a 42-es kocsik a Récseiben találnak új otthonra. A több mint kétmilliót jövedelmező új rendszer érvényesítésének egyik feltétele, hogy valamennyire egységesíthessék a kocsitípusokat. A megoldás gazdaságosságát eddig is ismerték, de nem alkalmazhatták, mert a sokféle autóbuszt nem csereberélhették összevissza; a pótkocsist nem küldhették az 1-es helyére és a farmotorost a Nagykörútra Az idén kiselejtezik a régi kocsikat, s ha megkapják az új autóbuszokat, már könnyebb dolguk lesz, mert férőhely szerint csupán három autóbusztípus marad forgalomban: a csuklós, a 100 és a 60 férőhelyes Ikarus. Akkor végrehajthatják a kocsik átcsoportosítását, hogy minden járat a végállomáshoz legközelebbi garázsból indulhasson. Bögre Katalin Miért futnak naponta 12 ezer kilométert üresen a pesti autóbuszok ? A matematika megfejtette a rejtvényt A kettes számú kromoszóma A paradicsom doktora • Nyersen vagy konzervként? • 28 különféle tulajdonság • Egy érdekes „házasság"* Két évtizede nemesíti kedvenc növényét Mészöly Gyula. — A paradicsomnemesítés és termesztés tudományos és gyakorlati kérdéseivel — mondja — több mint húsz éve foglalkozom. A ritka kevesek közé tartozom, akik jó két évtizede egy helyben, egy feladatnak szentelhetik munkásságukat. Igyekeztem a meglevőknél jobb fajtákat előállítani, a nagyüzemi termesztésnek korszerű, nagy terméseket szolgáló eljárásokat kimunkálni, bevezetni. Mindent tud a paradicsomról. Szinte megdöbbent, amikor doktori értekezéséből felmutategy táblázatot, s mondja, hogy e növény 12 kromoszómája közül a kettes számú a legterheltebb, mert ebben van — sok más között — a korai érést, a bővebb termést, a repedésmentességet meghatározó gén. Úgy tűnik ebben a pillanatban, mintha a szakember rajztáblán is megtervezhetné, milyen új növényt akar nemesíteni... így igaz? A tudós komolyan felel: — Helyes a feltevés. Ma már módunkban áll a kromoszómatérképen pontosan megszerkeszteni — akár a gyárban — a nemesítés technológiai utasítását. Milyen legyen a jó paradicsom? — Az intézetben — mondja — a növény 28 különféle tulajdonságát vizsgáljuk. Csak néhány a sokból: milyen nagy a bogyó, milyen a vágási felülete — belseje —, mennyire szállítható, milyen színű a paradicsomból kipréselt lé, mennyi a cukor-, sav-, C-vitamín-tartalma ... — Mennyi ez az utóbbi? — Egy jó, tizdekás paradicsomban 25—30, olykor 40 milligramm G-vitamin van.. A pürében, azüritmémiban koncentráltan több száz grammonként 70—50 milligramm, egy evőkanálnyiban a felnőtt ember egész napi C-vitamin-adagja. Két nyers paradicsomban ugyanennyi. Tűrje a szárazságot Hasznáért-zamatáért kedvelik: a világ paradicsomtermesztése az utóbbi tíz esztendőben 8,8 millióról 13,5 millió tonnára növekedett, keresik, veszik. S nálunk? — Nem tartozunk Európában az elsők közé, megelőznek bennünket az olaszok, a bolgárok, a spanyolok, nem is beszélve a Szovjetunióról. Miért? Mert bár természeti feltételeink nagyon kedvezőért, termesztési módszerünk külterjes, szántóföldi; ők öntözik, karózzák a paradicsomot, mi nem; az ő termésük nagyobb, de sokkal nagyobb az önköltség is. Egyes országokban évente 600—700 munkanapot fordítanak egy hektár paradicsomra. Nálunk ez az út nem járható, nekünk a kézi munkára kárhoztatott eljárások helyett a gépesítésre kell gondolnunk. De a gépesítéshez nemcsak gép — megfelelő növényfajta is kell. Paradicsom, amelynek termése kombájnnal szedhető. Mi azt követeljük a paradicsomtól- legyen minőségében jó — fajtáinkat e tulajdonságukért becsülik, paradicsomunkat a bolgárok például ezer hektárokon termesztik —, tűrje a szárazságot, álljon ellent a betegségeknek, vírusnak, gombás fertőzéseknek. Ilyen fajtákat akarunk, mert — például — a korai érésben nem versenyezhetünk a déliekkel. Világátlag — világszint Nyersen együk vagy konzervként? A tudós szerint: az igazi, a nagy jövő az iparé. A feldolgozó hálózat országos méretekben lassan készen áll: felépült a békéscsabai és a nyíregyházi konzervgyár, a többi üzemben számottevő bővítések következnek. A termés 70—75 százalékát már ma az ipar dolgozza fel, s a nemesítőnek főként erre kell gondolnia. Most országosan holdanként 94—95 mázsa az átlagtermés. Annyi, mint a világátlag - kevesebb, mint a világszint. S itt az ellentmondás, a tarthatatlan kettősség, a minőség világszínvonalú, a menynyiség viszont elmaradt. Négy esztendeje nálunk 202 ezer mázsa paradicsom termett, s bár az idén ennél több, ami van, már kevés, már több kell, a terv szerint jövőre másfélszer, 1970-ben pedig háromszor annyi, mint 1960-ban, főként nagyobb átlagokból: 150, később 180 mázsás termésekből. . Egyetlen növény A tudós türelmét olykor erős próba elé állítja a kutatás, a cél. Példa rá a betegség-ellenálló fajta megteremtése. A munka kezdete emlékezetes tudományos siker: Európában először Mészöly Gyulának és munkatársainak sikerült a vad fajtát a kultúrnövénnyel kereszteznie. Az apa a vad volt; termésezöld, ehetetlen, apró, nincs egészen, egy cepfe - bogyó. Az anya bevált, jó kecskeméti fajta. S hogy a tudósnak milyen türelmesnek kell lennie, ebből a különös házasságból — próbák hosszú-hosszú sorozata után — egyetlen növényt sikerült felnevelnie. Egyet, amely termést hozott, a vadnál kicsit hízottabb, különben ugyanolyan zöld bogyót. De megvolt ez az egy, s követhette a többi, féltve-gondozva nevelt utód, sokféle, nagy-nagy körültekintéssel szervezett paradicsom-nász, színes fényképsorozat bizonyítja, e sok nemzedéken át hogyan vált mind pirosabbá a bogyó, hogyan zamatosodott mind ízesebbre, átörökítve folytonosan a vad ősapa betegséget legyőző fontos tulajdonságát. A munka lezárult, az új fajta kész. A kísérletező, a kutató, a tudós eredményét külföldön és itthon nyert aranyérmek fémjelzik. Lantos László A Fővárosi KERAVILL, valamint a Villamossági Televízió és Rádiókészülékek Gyára rendezésében rádió és televízió kiállítás nyílt a Bp., VII., Lenin krt. 22. sz. alatti 8-as KERAVILL-boltban, a legifjabb típusú készülékekkel kapcsolatos közvéleménykutatás, értékes nyereményekkel. Szaktanácsadás A tétlenség a konfliktus szülője A gyógyító tevékenység: a munkaterápia Magyarországon is eredményes. Négy intézetben — Intapusztán, Dénesfán, Simaságon és Pomázon — hasznosítják az eddig zárt osztályokon kezeltek energiáját, adják vissza az ápoltak életkedvét, s nagyon sok esetben helyüket a társadalomban. 1957 óta Az elmebetegek fizikai foglalkoztatása tulajdonképpen évezredes módszer. Az ókorban a görögök, a rómaiak játékkal, tánccal orvosolták, az egyiptomiak virágzó kertekben sétáltatták, a Níluson csónakáztatták a háborodottakat. A középkorban viszont átkozottak lettek: ördögöknek, megszállottaknak, boszorkányoknak tartották őket. A humanitás apostola, Pisám! 1824-ben vehette le a palermói tébolydában betegeiről a láncokat. Példáját Párizsban 1880-ban, Rómában 1890-ben követték. De Haiti szigetén még nemrég is megkövezte a tömeg az eszét vesztettet. Magyarországon 1851-ben is bűnözőkkel együtt, fegyveres őrök vigyáztak a szerencsétlenekre. Nálunk a múlt században Schwartzer Ferenc próbálkozott először munkaterápiával. A férfiakat a szabad levegőn ásatta, gyomláltatta, a nőkkel varratott, mosatott, takaríttatott, tépést fosztatott. Az Állami Elmegyógyintézet 1868-ban épült, fejlődése azonban a legutóbbi időkig lassú. A pomázi munkaterápiás intézetet az Egészségügyi Minisztérium 1957 januárjában rendezte be. Itt négyszázötven beteget gyógyítanak. Fizetésért Szabadban, műhelyekben dolgoznak. Rendszeresen, csoportban, háromezer holdon kertészkednek, gyümölcsfákat gondoznak, állatokat nevelnek. Metszenek, palántáznak, fejnek. A termést osztályozzák, a szállításra kerülő árukat csomagolják. Mások tollat fosztanak, horgolnak, hímeznek, falemezt csiszolnak. Elsősorban a nem monoton, változatos munkát kedvelik. Havonta teljesítménybért, kéthetenként „zsebpénzt” kapnak. A kifizetési jegyzéket mindenkivel alkítják —s ezel is bizonyítva: a beteget teljes értékű embernek tartják. A Szovjetunióban már húsz éve működnek állami gyógyműhelyek, amelyekbe otthonról vagy a kórházból járnak a betegek. Az elv: a tétlenség szülője a rosszkedvnek, az ingerlékenységnek, a bosszúságnak, a konfliktusoknak a környezettel. A hasznos tevékenység megnyugtat, külső és belső nyugalmat teremt. A feladat tehát: a beteg életének célt, tartalmat adni, önérzetét, önbizalmát fokozni. Tudja, érezze, szükség van reá bizonyos munkánál, ő ezt jól, jobban végzi el, mint más. Lényeges, hogy maga a munkahely hasonló legyen a még „normális" éveiben megszokott körülményekhez, kezébe adják az összes szükséges munkaeszközöket, ne vezessenek be feltűnő óvóintézkedéseket, és csak a legszükségesebb korlátozásokat alkalmazzák. És értékeljék a munkát azzal is, hogy megfizetik. Megdolgoztak érte Pomázon nemrég közvéleménykutatást rendeztek. Háromszáz beteg közül csupán tíz százalék nem csinálna semmit, amennyiben szabadon választhatna „tétlenség és tevékenység” között. A válaszokból kitűnt: van, aki szakmaszeretetből, van, aki „pénzért” dolgozik és csak nagyon kevesen voltak cél nélküliek, s mondották, „azért, mert kell”. A kapott pénzt a betegek egy része elkölti, mások gyűjtenek, sokan az elbocsáttatás utáni időkre takarékoskodnak. Akadnak, kik dugdossák a forintokat, öt százalék a pénz értékét nem ismeri, de a fizetéshez ezek is ragaszkodnak, tudják, jár nekik, „megdolgoztak" érte. A munkaterápia mai helyzetét ismerteti dr. Gálfi Béla — az Akadémiai Kiadónál most megjelent — tanulmánya. A szerző foglalkozik az elmebetegek rehabilitációjával is. Elsőrendű feladat a beteg emberi kapcsolatainak normalizálása — írja a többi között. — A legtöbb esetben azonban ma még gyakori az elutasítás. Sok helyütt a gyógyultan visszatérő, munkába álló háta mögött összesúgnak, és a beosztásnál alig, vagy egyáltalában nem veszik tekintetbe teljesítőképességét. A társadalom, a közvélemény állásfoglalását úgy kellene formálni, hogy a rehabilitálandót fogadja teljes értékű embernek és munkáját ismerje el. Az amerikai Yale-egyetem elmeklinikáját „Institute of Human Relations”-nak nevezik — nevében viseli emberi kapcsolato" létrehozását. A Szovjetunióban a munkaterápia intenzív alkalmazására rendelet kötelez. Magyarországon még ma is több ezer — racionálisan foglalkoztatható — beteg van tétlenségre kárhoztatva. • László Miklós Amikor az elmebeteget megszállottnak tartották A megszokott körülmények ♦ Egy különös közvéleménykutatás Drágám, tanácsot kértél tőlem, hogy otthonodat hogyan rendezd be korszerűen, praktikusan. Hát nézz körül nálam! Sima vonalak, színek nyugodt harmóniája és más ilyesmi. Ülj le, mindent elmagyarázok. Jaj, nyuszikám, miért az asztalra ülsz? Dehogy sámli! Ott az a kényelmes fotel, próbáld ki. Nahát, ez egy kicsit furcsa, hallod, hogy képtelen vagy egy fotelt felismerni, hát az a jajpiros, lyukas, ott állsz mellette. Vadonatúj, persze. Nem a gyerek lyukasztotta ki, így vettük. Nem volt olcsóbb, így divatos, ne idegesíts. Kényelmes, ugye? Mi van?! A térdeid szorítják a füleidet? Megszokod. Gyönyörű minden, ugye? Hogy jut eszedbe most a tavalyi tél? Dehogy tüzeltük el a képkereteket. Egyszerűen kimentek a divatból, így jobban érvényesül a művész mondanivalója. Melyik kép tetszik a legjobban? Az a naplemente, zöldelő dombokkal? Ilyen korszerű otthon ósdi témájú képet meg sem tűrnék a lakásomban! Amit te nézel, az a nagymamát ábrázolja az új zöld ruhájában. Persze, hogy nem hasonlít, ez festmény, nem igazolványkép. Jól van, az sem hasonlít, ne szólj örökké közbe. Hol látsz te spárgán futballbelsőt lógni? Ez az új csillárunk, ugye frappáns? Azért lóg térdmagasságban, mert már nem, divat a magasra aggatott csillár. Nem szoktunk rálépni, fiam, értelmes ember megnézi, hova lép. Deszka a földön? Az ebédlőasztalunk. Van neki lába, csak rövid. Nem eszünk hasonfekve, talán inkább beszéljünk másról. Mit szólsz a fali polchoz? Szétszedhető. Nem szedjük szét, de ha akarnánk... A kerámiákat nézd, milyen mutatósak. Nem törtük le a fejét, az korsó. Hogy miért van egy korsónak melle? Hát istenem. Nyilván az alkotónak munka közben eszébe jutott valami. Te is voltál már így, nem? A benzines üveg nem azért áll a tükör előtt, mert nem fért el a spejzban. Most rém divatos, így a szobában elhelyezve. Nem a régi partvist állítottam bele. Absztrakt faág. Családunkban nem hárfázik senki, honnan szeded? Dehogy hárfa. Szobaelválasztó. Két részre tagolja a helyiséget, érted? Mind a két részben mi lakunk természetesen, rémes, hogy miket tudsz kérdezni. Attól tartok, ne is haragudj, hogy egy kissé régimódi vagy. Gyere, most szépen átmegyünk hozzátok és modernizáljuk a lakásodat. A régi bútorokat kidobáljuk ... állj meg! Hová rohansz? G. Szabó Judit Kétszáz éves a jászberényi Lehel vezér Gimnázium Fennállásának 200 éves jubileumára készül a Jászság egyik ősi középiskolája, a jászberényi Lehel vezér Gimnázium. Az intézetben megkezdődtek a jubileum előkészületei. Pályázatot hirdettek a 200 éves alma mater történetének megírására Az iskola múltjáról és jelenéről az öregdiákok segítségével kiállítást rendeznek. Az iskola épületét az évfordulóra felújítják és korszerűsítik.