Esti Hírlap, 1965. február (10. évfolyam, 26-49. szám)

1965-02-01 / 26. szám

Premier a stúdióban A Balázs Béla Filmstúdió azért alakult, hogy fia­tal, a nagyfilm lehetőségei­vel nem rendelkező művé­szek gyakorolhassák magu­kat a szakmában. S ha va­lóban ilyen gyakorlatról van szó, ki tehetne szemrehá­nyást a fiataloknak, ha vala­mi újat, új módon szeretné­nek elmondani. Ha nem erre törekednének, akkor kellene figyelmeztetni őket erre. Las­­san-lassan már nemzetközi híre is van munkájuknak. Mindez viszont nem jelent­heti azt, hogy mindent kriti­kátlanul elfogadjunk, csak azért mert újra töreks­ze­neik. Legújabb filmjeik például (A Férfiarckép­ről már szó esett e hasábokon) több bíráló észrevételre késztetik a né­zőt. Lakatos Iván Mozaik cí­mű filmjében se többről, se kevesebbről nem akart szól­ni, mint arról, hogyan érez­nek, gondolkodnak a mai bá­nyászok. E gondolatok kifej­téséhez igen érdekes, eredeti hanganyagot használ fel. Annyira érdekeset, hogy a kép gyakran csak illusztrál. Kétségtelen érdeme viszont a filmnek, hogy nyers őszin­teséggel beszél a bányászok hangulatáról, mégis sikerül megmutatni, hogy ezek az emberek nemcsak a nagyobb keresetért szállnak naponta a föld alá. A Színe és fonák­ja (Simó Sándor) című film­ben szintén a szándékot le­het dicsérni. A szexuális élet, a párválasztás kérdéseit fel­vetni a nő oldaláról, ez lehe­tett az alkotó nagyon szim­patikus elképzelése. Közben azonban annyira belebonyo­lódott a film keretét biztosító riporter magánéletébe, majd a különböző filmeszközökbe — ellesettség, természetes szereplők, színészek, paródia —, hogy a végén a káoszban elvész a nemes szándék. A Levelek Júliához című film­ben (Kardos Ferenc) már a szándék kihámozása is elég bonyolult. Végül azért kide­rül, hogy nem jó katonának lenni, mert az ember fiát otthagyja a nő­­, hogy tri­viálisan fogalmazzunk. Kétsé­ges azonban, hogy ez a böl­csesség önmagában filmté­­ma-e. Másrészt viszont a fia­tal rendező vibráló tehetsége (gyakran meghökkenti a né­zőt képi ötleteivel) inkább a szokványkeretek szétfeszíté­sére szorítkozik, hiányzik be­lőle a célratörő összefogó erő, és így az ötletek önállósul­nak, miközben lassan-lassan elvesz a gondolat. Ismételjük: nem baj, ha ilyen filmeket is készítenek, azért van a Balázs Béla Stú­dió, hogy ebben a műhelyben gyakoroljanak a fiatal mű­vészek. De azért talán nem árt, ha a műhelymunka problémáiról a nyilvánosság is tudomást szerez. Bernáth László KéPIVU Ú­JDONSÁGOK A Világjárók — Klasszikus út­leírások sorozatban jelent meg Garciaso de la Vega útikönyve, az inkák és konkisztádorok. Mi­ka Walteri neves finn író regé­nye Színűbe címmel jelent meg, melyben az ókori keletre viszi el olvasóit. A Népek Meséi soro­zatban most indiai mesék kerül­tek megjelenésre, Stádhá és Kris­na szerelme címmel. Jársz és kiáltasz címmel jelent meg. Tor­nai József verseskötete. Az Olcsó Könyvtár sorozatban második kiadásban jelent meg Az apáca­­főkötő című kötet, amely a XIV —XVI. századi olasz próza leg­szebb írásait tartalmazza. Tatay Sándor Ifjúságnak szóló regénye Puskák és galambok címmel ke­rült megjelenésre. A TV MŰSORA KEDDEN DÉLELŐTT: 8.05: Iskola-tv. Orosz nyelv az általános iskolák VI. oszt. szá­mára. — 9.00: Környezetismeret a vidéki ált. isk. IV. oszt. számá­ra. A kőolaj. — 9.25: Környezet­­ismeret budapesti ált. isk. III. oszt. számára. Látogatás az Ika­rus Gyárban (ism.). — 10.05: Ta­nulmányi kirándulás az ált. isk. VIII. oszt. számára. Kémiához. — A műtrágyagyártás. — 11.00: Orosz nyelv középiskolásoknak. — 11.00: Orosz nyelv ált. isk. ré­szére (ism.). — 14.55: Környezet­­ismeret (ism.). (vidéki ált. isk.). □ A LEGÉRTÉKESEBB könyvek 1962-ben címmel az amerikai könyvtárosok egye­sülete jegyzéket készített. Az ötvennégy „legértékesebb" mű élén Mark Twain leve­lezése áll, majd rangsorban utána egy modern színdarab­gyűjtemény. Ezt követi Al­bert John Luthuli Nobel-dí­­jas dél-afrikai író megrázó műve, melynek címe: Szaba­dítsátok fel népemet! □ MŰVÉSZKLUB alakult Békéscsabán, a TIT-székház­ban. Írók, újságírók, festő­művészek, színészek talál­koznak rendszeresen a mű­vészklubban, s irodalmi, po­litikai, képzőművészeti prob­lémákat vitatnak meg. A két EREDETI BEMU­TATÓRA készülnek vidéki színházaink. A Szegedi Nem­zeti Színház előadja Pro­­kofjev Három narancs sze­relmese című operáját, Versé­­nyi Ida rendezésében, Vaszy Viktor vezényletével. A má­sik bemutató Kecskeméten lesz: Török Rezső bohózatá­hoz Horváth Jenő írt zenét, a darab címe: A gyereket a gólya hozza. □ CSOHÁNY KÁLMÁN grafikáiból rendeznek kiállí­tást a Bajcsy-Zsilinszky úti Dürer-teremben. A kiállítást szerdán délután nyitja meg B. Supka Magdolna művé­szettörténész. □ A VISEGRÁDI ŐRTO­RONY eszpresszóban „iro­dalmi péntek esteket” tarta­nak. Február 5-én Soós Zol­tán költő és Végh Antal pró­zaíró szerzői estjét rendezik meg Dénes Margit zeneszer­ző közreműködésével, feb­ruár 12-én pedig Ábel füst­je címmel Áprily Lajos szer­zői estjére k­erül sor, melyen Jancsó Adrienne adja elő a József Attila-díjas költő és műfordító műveit. □ „A JELENKOR SZÍN­HÁZA *­ A SZÍNHÁZ JE­LENKORA" — címen kerek­­asztal-konferenciát rendez az osztrák írók társasága (Ge­sellschaft für Literatur) már­ciusban neves írók, rendezők, esztéták részvételével. A meghívottak közt szerepel Franco Zefirelli, Eugene Ionesco, Max Frisch, Leo­pold Lindtberg, Gustav Sell­­ner. □ ELKÉSZÜLT AZ ELSŐ FILM Algériában. Címe: „Algériaiak”. A film a nép felszabadító harcait és a mai gazdasági fejlődést ismerteti. Az idei második filmet az olaszokkal együtt forgatják, „Algériai harc” címen. □ KÉPZŐMŰVÉSZETI KIÁLLÍTÁS nyílik Csepelen február 5-én a felszabadulá­si ünnepek keretében. A ki­állításon a csepeli képzőmű­vészeti körök, festőművé­szek, rajztanárok és amatőr festők legjobb alkotásai pénz- és tárgyjutalomban ré­szesülnek. □ 300 VÁTOZTATÁST hajtott végre Robert Graves, az oxfordi egyetem költő­professzora Shakespeare Sok hűhó semmiért című vígjáté­kán, melyet februárban mu­tat be a londoni Nemzeti Színház Franco Zeffirelli rendezésében. □ RIO DE JANEIRO idén ünnepli megalapításának 400. évfordulóját. Erre az al­kalomra a város vezetői olyan ünnepséget terveznek, amelyen részt vesz a világ száz legnagyobb városának egy-egy művészeti együttese, színháza, balettkara. LADY L... ... a címe Sophia Loren új filmjének, amelynek egyes jeleneteit Montreux-ban for­gat­ják. A képen, partneré­vel, David Nivennel. (Mellet­te, „civilben” — a rendező.) (MTI Külföldi Képszolgálat) Gyártástörténet és vizeskréta Sajó Péter iskolája ♦ Tárlat Angyalföldön Kevés művész ismeri job­ban a munkát és a munkást, mint ő. Nem kell elutaznia ahhoz, hogy rájuk találjon. Az ajaxkalapács melletti if­júmunkásokat vagy a kazán­­műhelyi kovácsokat épp úgy ismeri, mint a szerelőtéri la­katosokat vagy a szerszám­­műrhelyi köszörűsöket. Tizenkilenc, a Darugyár­ban eltöltött esztendő sok ezer napja zsúfolódik a 17 gyermekes szegény mozdony­­vezető fia, Sajó Péter festő­művész emberi és művészi pályájába. Páratlan energiá­val szövi életművének leg­szebb vásznát, a Harmóniát. Alkot, tanít, nevel, buzdít, szervez, serkent. Járja a gyá­rat, be-beszól a szobákba: — Érdekes tárlat nyílt, gyertek megnézni! És vasárnaponként néhány lelkes érdeklődőnek tárlatve­zetést tart. Saját tüze és meggyőződése hajtja. A fotó­kört művészi tanácsokkal lát­ja el, formát ad kiállításuk­nak; gondja van a könyvtár új szerzeményeinek kiválasz­tására, s több évi kutatómun­ka nyomán kétéves tanul­mányban dolgozza fel a gyár történetét, a Ganz-vállalko­­zások kezdetétől napjainkig. Hivatali beosztása: gyártás­előkészítési csoportvezető. Már korai alkotásaiban je­lentkezik a ma céltudatosan megvalósuló törekvés: a cse­lekvő, mozgó ember figurá­jának megörökítése; a mun­ka lendületével, izzásával, ritmusával azonosuló közpon­ti alany legjellemzőbb voná­sainak hiteles, szuggesztív visszaadása. Kifejezőeszkö­zeiben gazdag, de mindig mértéktartó; kiváló arány­­érzékkel ötvözi a valóság ele­meit saját képzeletével; vá­lasztja szét a lényegest és a lényegtelent, fogja össze a nagy távlatokat és az apró részleteket. Mondanivalójá­hoz sajátos, de nem keresett technikát talált: a rétli és a fekete ceruza kombinációját, az úgynevezett­ vizeskrétát, mely jellegzetes festői textú­rát ad képeinek. önálló kiállítását négy év­vel ezelőtt mutatta be a Der­­kovits-teremben, képeit a Nemzeti Galéria és a Leg­­újabbkori Történeti Múzeum őrzi. Szülőhazája, Angyalföld, most készíti elő tárlatát: a felszabadulás után itt vezette az első képzőművészeti sza­bad iskolát. Túl az ötödik ikszten fárad­hatatlanul alkot, fiatalosan dolgozik és tanít. SZ­IN­HÁZAK HÉTFŐI MŰSORA: Nemzeti Színház: Az előadás elmarad (7). — Katona József Színház: Villám­fénynél (3. szel­vénybérlet, 7). — Madách Szín­ház: Tanner John házassága (7). — Madách Színház Kamaraszín­háza: A bolond lány (7). — Víg­színház: Zoo, avagy Az ember­barát gyilkos (H-bélet, 3. elő­adás, 7). — Thália Színház: Thá­­lia kabaré (7). — József Attila Színház: Az ezerkettedik éjszaka (7). — Fővárosi Operettszínház: Csárdáskirálynő (7). — Irodalmi Színpad: Ős-Faust: Ausasin és Nicolete: Cigányok (B-bérlet, 3. előadás, 7). — Egyetemi Színezd: Horizont (5 és 8). — Állami Báb­­színház: Szentivánéji álom (1S). A fonóhá­k költészete Könyv jelenik meg az egy­kori­ borsodi fonóházak éle­téről, munkájáról és szoká­sairól. Lajos Árpád, a mis­kolci Herman Ottó Múzeum néprajzkutatója tíz évvel ez­előtt elhatározta, hogy ösz­­szegyűjti és megmenti a bor­sodi társasfonók emlékeit. Azóta több mint 80 községet keresett fel a Hegyközben, a Matyóföldön, Csereháton, a Bódva völgyében és a Tisza­­menti falvakban. Kétszáz idős emberrel beszélgetett, akik fiatal korukban bejára­tosak voltak a fonóba, össze­gyűjtötte a különböző ha­gyományokat, szokásokat, a fonók költészetét, játékvi­lágát, táncait és dalait. Leír­ta a fonóházak berendezését, munkaeszközeit, munkamód­szereit. Az öregek elbeszélé­se nyomán 320 régi népdalt kottázott, 200 tréfás népi já­tékot és mintegy száz nép­mesét és sok találós kérdést jegyzett fel. A könyv Borso­di fonó címmel, felszabadu­lásunk 20. évfordulójára, áp­rilisban jelenik meg. □ SOSZTÁKOVICS OPE­RÁJÁT, a Katyerina Izmailo­­vát február elején mutatja be a bécsi Staatsoper. A da­rab prágai előadásának sike­re arra késztette a bécsi ope­rát, hogy a rendezés és a szcenikai munkák irányítá­sára Karel Jemeket, illetve Oldrich Simacek tervezőmű­vészt kérjék fel, a prágai Nemzeti Színházból. A bemu­tatóra meghívták Sosztako­­vicsot, aki már a darab utolsó próbáin is részt vesz. Február 1. — hétfő KOSSUTH: 16.00: Hírek. — 16.10: Gyermek­rádió. — 18.50: Könyvről — könyvre. — 17.00: Tánczene. — 18.00: Hírek. — 18.11: Kamaraze­ne. — 18.10: Ifjúsági Rádió. — 19.00: Könnyűzene. — 20.00: Esti Krónika. — 20.25: A győzelem ál­lomásai. — 22.00: Hírek. — 22.15: Három egyfelvonásos kamaraope­ra. — 23.35: Morgenstern versei­ből. — 23.50—0.25: Magyar nóták. Közben 24.00: Hírek. PETŐFI: 16.00: Vonósnégyes. — 16.30: Édes anyanyelvünk. — 16.35: Operettmuzsika. — 17.00: Hírek. — 17.05: Lányok, asszonyok. — 17.35: Hangverseny. — 18.1­5: Me­zőgazdasági előadás. — 18.25: Nó­tacsokor. — 13.00: Mi történt a nagyvilágban? — 19.15: Szimfoni­kus hangverseny. — 20.15: Daljá­tékrészlet. — 20.35: Zongoramű­vek. — 21.00: Hírek. — 21.05: Ver­bunkosok. — 21.30: A hét zene­szerzői. — 22.15: Tánczene. — 23.00: Hírek. URH: 14.00—18.00: Budapesten és kör­nyékén azonos a Petőfi Rádió műsorával. — 18.30: Hírek. — 18.40: Francia áriák. — 19.15: M­eg­számlálta­tott. Rádiódráma. — 20.02: Tánczene. — 20.39: Láttuk, hallottuk. — 20.59: Zenekari mu­zsika. — 21.50: Könnyűzene. — 32.30: Hírek. Február 2. — kedd KOSSUTH: 4.30: Hírek. — 4.35—8.00: Reggeli zene. Közben 5.00, 6.00, 7.00, 8.00: Hírek. — 8.15: Népek zenéje. — 9.00: Ifjúsági Rádió. — 9.20: Men­delssohn: Skót szimfónia. — 10.00: Hírek. — 10.10: Napirenden. — 10.15: Daljátékokból. — 11.00: Iskolarádió. — 11.30: Zongoramű­vek. — 12.00: Hírek. — 12.15: Tánczene. — 13.00: Mezőgazdasá­gi előadás. — 13.15: Háry János, Daljáték-részletek. — 13.45: Tör­vénykönyv. — 14.00: Hírek. — 14.10: Falusi délután. — 16.00: Hí­rek. — 16.11: Énekszámok. PETŐFI: 5.00: Hírek. — 5.05—8.00: Reg­geli zene. Közben 6.00, 7.00, 8.00: Hírek. — 14.00: Partizándalok. — 14.25: Kamarazene. — 15.00: Hí­rek. — 15.05: Operettrészletek. — 16.10: Csillagászati előadás. — 16.25: Barokk muzsika. Az élelmes dal sikere a San Remó-i dalfesztiválon San Remo, február 1. Szombaton este véget ért a San Remó-i zenei fesztivál, az olasz könnyűzenei élet legnagyobb eseménye. A győ­zelmet a Le piangi, se ridi (Ha sírsz, ha nevetsz) című olasz dal szerezte meg, az olasz Bobby Solo és az ame­rikai The Minstrels­ együttes előadásában. Az idei feszti­válon minden dalt először olaszok, aztán külföldi éne­kesek vagy együttesek adtak elő. A győztes számot 20 zsűri választotta ki, amelyek 20 különböző olasz városban, te­levízión követték a zenei ver­senyt. Négy zsűri tagjait úgy válogatták össze, hogy a könnyűzenekedvelők társa­dalmának legszélesebb réte­geit képviseljék; az egyik­ben kiskatonák, a másikban idős hölgyek, a harmadikban iskolásfiúk, a negyedikben pedig a perugiai egyetem külföldi diákjai foglaltak he­lyet. Az „olasz Elvis Presley”­­nek nevezett Bobby Solo, igazi nevén Roberto Sappi, a tavalyi San Remó-i fesztivá­lon tűnt fel. (MTI) T­­o­notesz • Az igazak álma című nyu­gatnémet filmet mintha csak te­levízióra készítették volna: vér­beli tv-játék pergett, játékfilm helyett. Témáját, a náci zsidóül­dözést, a ,,birod­almi” kispolgár szemével, újszerű környezetben láttatja. Volt egy olyan érzésünk, hogy a felelősséget kizárólag a náci pártgépezet nyakába varrja, de szerencsére túllép ezen a szemléleten, elítéli a polgárság gyávaságát, passzív sodródását és a hősnő tudatra ébredésének folyamatát meggyőzően ábrázol­ja. Hilde Krahl (és a többi sze­replő) játéka nagyon igényes. A film legjobb jelenete az asszony és a lelkész közötti első találko­zás. Bizonyos egyszerűsítéseik, rutin-megoldások ellenére is ha­tásos, érdekes film. • Az első adás után nehéz vé­leményt formálni a dr. Kildare­­sorozat további alakulását ille­tően. Két körülmény minden­esetre szembeszökött: az egyik, hogy a felvetett problémák egy része minket is érint, a másik, hogy — sajnos — ezeket a prob­lémákat hollywoodi érzel­mess­ég­gel vagy szájbarágó moralizálás­­sal tálalják, ami bántóan elütött a film realista szándékától. Nyil­vánvaló, hogy nem játékfilmről van szó, inkább cselekményesí­­tett példázatról: kíváncsian vár­juk, milyen őszinteséggel nyúl majd a továbbiakban az orvosi, s a társadalmi kérdésekhez. Fü­­löp Zsigmond ezúttal eléggé fa­kó szinkronhangjával nem vol­tunk elégedettek, annál inkább Berek Katáéval, akinek Beverley Garland filmszínésznő sokat kö­szönhet . •. . • A tartalmas csütörtöki mű­sort a Leningrad ostromáról szó­ló Erőd a Néván zárta. Megdöb­bentő dokumentumok sorát lát­tuk, szívbemarkáló, felejthetet­len képeket egy szinte elképzel­hetetlen hősi helytállásról. Kissé sokalltuk a szöveget és sajnál­tuk, hogy a késői időpont miatt feltehetően kevesen látták a fil­met. Talanitisz és Arisztarhov művét mielőbb meg kell ismétel­ni! • Nem könnyű „rovat” a Napló: öt-tíz percbe kell belesű­ríteni egy emlékezetes eseményt, úgy, hogy ne legyen sablonos, hogy ne csak emlékeztessen, de érdekeljen is. A szombati Napló nagyszerű szerkesztésben mond­ta el a lényeget Hitler hatalom­­rajutásáról és a második világ­háború fordulatát hozó Volga­­menti csatáról. • Lenyeltük ezt a Spagettit nem tudom, milyen módra, de nehezen. Megállapítottuk,­ hogy a magyar tv-nézők jobb játékpart­­nerek, mint a nyugatnémetek (elfogultság nélkül). Igaz, nekik nem adnak fel ilyen ostoba fel­adványokat, amire a Spagetti szerzője sem tudott mit válaszol­ni. Mi legalábbis nem értettük a befejezést. Ráday Imre köny­­nyed, franciás csevegése s egész színészi alkata merőben ellenté­tes Curd Jürgens ,,súlyos”­ (vagy inkább nehézkes?) egyéniségével. Ám ez a szinkronizációs ballé­pés ezúttal másodrendű, semmit sem rontott az „élvezeten”. (hegedűs) hamniszóró mellett ! Rádióballada egy városról Több új sorozat indult út­jára az új esztendőben a rádióban. Közülük az „A győzelem állomásai" című — nyolc adásra tervezett — so­rozat látszik a legjelentő­sebbnek, amelynek első ré­szét, a sztálingrádi csatáról és a mai Volgográdról szóló „rádióballadá”-t ma este su­gározza a Kossuth-adó. A so­rozat arra vállalkozik, hogy a halványuló személyes emlé­keken s az iskolában tanult adatokon túl, közel hozzá a ma élő nemzedékhez, miért is volt és milyen is volt a Hitler és cinkosai által a vi­lágra kényszerített háború, és milyen nagy erőfeszítés, az egyszerű embereknek milyen helytállása kellett hozzá, hogy legyőzzék a né­pek leigázására törekvő, s ebben kezdeti sikereket el is ért fasizmust. A helytállás nagy eposzá­nak, ez a valóban balladai hangvételű első része minden ízében „rádiós” módszerek­kel épített hidat a huszonkét év előtti, drámai időszak és a ma között. Megszólaltatott egykori har­cosokat, civileket — akik szin­tén harcosai lettek az eldön­tő jelentőségű csatának —, és ezek az emberek minden fellengzősségtől mentesen, csak az emlékezéstől átfűtve mondották el, mit láttak, mit éreztek, mit éltek át. S ezekből az időnként korabeli hadijelentésekkel és mai volgográdi „rádiókarco­­latok”-kal fűszerezett vallo­másokból állt össze a fontos témáról érdekesen, újsze­rűen szóló műsor. Van ugyan a műsorszám­mal kapcsolatban néhány probléma, amiről vitatkozni lehetne, de az vitathatatlan, hogy Bánkuti Gábor és Vaj­da Ferenc e rendhagyó ri­portműsora anyagában gaz­dagon, magas hőfokon és mindenképpen emberi han­gon szól „a városról, amely helytállt Európáért”. A. G. A Vígszínház vendégjátéka a MOM Művelődési Házban feb­ruár 4-én, csütörtök este 7 óra­kor. Bemutatásra kerül: Csurka István: Szájhős c. komédiája. (x) Zeneoktatásra rt. félévi beirat­kozás M. Köz. VI. Nagymező u. 19. vez. A. Walter Gitta okf. ze­netanár. (x)

Next