Esti Hírlap, 1965. július (10. évfolyam, 153-179. szám)

1965-07-01 / 153. szám

GYORSINTERJÚ Kiss Manyival — A nyári program? — Nagyon szép lesz. Két­hónapos külföldi utazásra készülök. Július 3-án délelőtt még felvétel a rádióban — este már indulok. Fehér Klá­ra szerzői estjére a Nem va­gyunk angyalok egyik jele­netét vesszük fel. — Útiterv? — Jugoszlávia, Olaszor­szág, Svájc, Nyugat-Német­­ország. Jugoszláviából július 17-én visszajövök két napra filmezni. Fehér Tamás Eörsi Ferenc Patyolat-akcióját for­gatjuk. — Szerepe? — Egy vidám tornatanár­­nő. Kedves figura. — A tv-ben mikor látjuk? — Nemsokára. Az Ádám Ottó rendezte Carrar asszony puskái című Brecht-darab­­ban játszom. — Mikor­ lesz vége a va­kációnak? — Szeptember elsején. Ak­kor kezdjük próbálni a Kol­dusoperát. — Előre meghatározott programmal készül az uta­zásra? •— Egyáltalán nem, ötlet­szerűen, „ahogy jön”-alapon szeretném eltölteni ezt a két hónapot. Vettem néhány új könyvet az útra, és ha a holt szezon ellenére akad valami megnézni való színpadi pro­dukció, azt nem szeretném elmulasztani. Más tervem nincs. — Mit szándékozik hozni külföldről? — Sok friss energiát és mi­nél több jól sikerült fénykép­­felvételt. Meg néhány új re­ceptet, amit aztán szokás sze­rint soha ki sem próbálok. i­gneti) Chilétől a Himalájáig A nyár nemcsak az utazá­sok időszaka, útleírásokat is ekkor olvasnak leginkább a vonaton, üdülőben, strandon. Jól időzítették a Táncsics Könyvkiadó népszerű útika­landok sorozatának legújabb köteteit. Nyugat- és Észak- Európába viszi el az olvasó­kat Benamy Sándor ,.Het­­vendolláros utazás”-a. Élmé­nyen túl, sok hasznos taná­csot is ad a nyugati orszá­gokba látogatóknak. Lennart Meri észt szerző „Hegyen­­völgyön” című könyvében két izgalmas expedícióról számol be. Pintér István úti­naplója „Indul az SK 955-ös járat” címmel jelenik meg. A Népszabadság riportere nemrégiben járt Dél-Ameri­­kában, könyvében a lüktető­életű, modern nagyvárosok hétköznapjait, fény- és árnyoldalait eleveníti fel. „Emberek a csúcsokon” cím­mel gyűjtötte csokorba Róna István a világ legmagasabb hegyormai meghódításának történetét, az első expedíciók útját az Alpok, a Kaukázus, a Himalája bérceire. A kö­tethez alpinista kislexikont csatolnak. Július 1. — csütörtök KOSSUTH. 16.00: Hírek. — 16.10: Villanó­­fényben: a helytálló ember. — 16.15: Csak fiataloknak! Táncze­­­­ne. — 16.50: Operettnyitány. —­­ 17.00: Horizont. — 17.15: Wilhelm Furtwängler vezényel. — 18.00: Mi történt a nagyvilágban? —­­ 18.15: Hazánk hírei. — 18.20: Mu­zsikáló képeslapok. Üdvözlet Kis­körösről és Izsákról. — 18.45: Ba­latoni randevú. — 19.05: Táncze­ne. — 20.00: Esti Krónika. — 20.25 —22.49: Orfeusz. Gluck háromfel­vonásos operája. Közben 21.06: Versek. 22.00: Hírek. — 22.49: Írók munka közben. Beszélgetés Hemingway-vel. — 23.10: Köny­­­­nyűzene. — 23.38: Kórusok. — * 24.00: Hírek. — 0.10: Filmzene. PETŐFI: 16.00: Táncdalok. — 16.10: A Budapesti Kamarazenekar ját­szik. — 16.50: Barabás Tibor írá­sa. — 17.00: Hírek. — 17.05: Dél­utáni frissítő. — 18.20: Új művek a világirodalomban. — 18.45: Fú­vószene. — 19.00: Hírek. — 19.05: Szabó Ferenc: Tudás Matyi — szvit. — 19.40: Az antivitaminok­­ról. *— 19.50: Hangverseny a stú­dióban. — 20.25: Népdalcsokor. — 21.00: Hírek. — 21 05: Előszó­val — muzsikával. — 23.00: Hí­rek. URH: 14.05—18.00: Budapesten és kör­nyékén azonos a Petőfi Rádió műsorával. — 18.30: Hírek. — 18.35: Operettrészletek. — 19.00: Kamarazene. — 19.50: Tánczene. — 20.50: Romantikus hangver­seny. — 22.10: Jazz. — 22.30: Hí­rek. Július 2. — péntek KOSSUTH: 4.30: Hírek. — 4.32—8.00: Reg­geli zene. Közben 5.30, 7­00: Reg­geli Krónika, 5.00, 6.00, 6.30, 8.00: Hírek. — 8.20: Ritmikus percek. — 9.10: Zenekari muzsika. — 9.54: Édes anyanyelvűnk. — 10.00: Hírek. — 10.10: Óvodások műso­ra. — 10.30: Mezei csokor.­­— 11.00: Derűs históriák. — 12.00: Hírek. — 12.15: Énekszámok. — 13.00: Ami a jövő hét zenei mű­soraiból kimarad. — 14.00: Hí­rek. — 14.05: Szigeti József hege­dül. — 14.40: Ifjúsági Rádió. — 15.00: Üzenetek. — 15.40: Lapozga­tás új könyvekben. — 16.00: Hí­rek. — 16.15: Gluck operáiból. PETŐFI: 4.30—10.57: Azonos a Kossuth Rádió műsorával. — 14.20: Vála­szolunk hallgatóinknak. — 14.35: Verbunkosok. — 15.00: Hírek. — 15.05: A gyeplő. Dokumentumjá­­ték. — 16.05: Két dal. — 16.15: Ifjúsági Rádió. A TV MŰSORA CSÜTÖRTÖKÖN• 9.30: Úttörőolimpia 1965. Film­beszámoló (ism.). — 9.45: Bábol­na. Magyar kisfilm. — 10.05: Ké­pek a magyar némafilm törté­netéből. *— 11.15: Tv-bébi (ism­.). — 18.08: Hírek. — 18.15: A Ma­gyar Hirdető műsora. — 18.25: Csak egy kicsivel jobban . . . Gyárak újítási versenye. — 18.55: Telesport. — 19.20: Cicavízió. Bábjelenet (ism.). — 19.30: Tv­­híradó. — 19.50: Napi jegyzetünk. — 19.55: A jövő hét műsora. — 20.03: Napló. 40 éve született Lu­mumba. — 20.10: Zenélő órák. Hősi ének. — 21.40: Vacsora után az Újságíró Klubban. — 22.10: Tv-híradó — 2. kiadás. A TV MŰSORA PÉNTEKEN DÉLELŐTT: 9.30: Anyagbörze. Riportműsor. — 9.45: Alkotóműhely. A nagyító segítségével (ism). — 10.00: Dr. Kildare. Ügyeletes szoglálat. Ma­gyarul beszélő amerikai film (ism.). (14 éven felülieknek). — 10.45: Telesport (ism.). — 11.00: A jövő hét műsora. SZÍNHÁZAK CSÜTÖRTÖKI MŰSORA: Vidám Színpad: Kicsi vagy ko­csi? (8). — Kis Színpad: Lehet va­lamivel kevesebb? (7). — Fővá­rosi Nagycirkusz: A Szovjet Ál­lami Nagycirkusz vendégjátéka (fél 4 és fél 8). TUDÓSÍTÓNK moszkvai jelentése Vas taps a Mandarinnak A VENDÉGSZEREPLÉS MÉRLEGE • T­ISZTELNEK A KLASSZIKUSOK Egy hete van Moszkvában az Operaház balettegyüttese; ez a hét magyar táncosok számára hosszú hónapok él­ménybenyomásaival felért. Előadásaikon olyan szakér­tők ülnek, mint Ulanova, Pliszeckaja, Vasziljev, Mesz­­szerev, Nyikicsina, Grigoro­­vics és még ki tudja, hány világhíresség. Vasárnap este megnézte a produkciót Ni­­zsinszkij magyar szárma­zású özvegye, a Japánban élő Pulszky Ro­mold, aki a férjéről készülő film szereplőinek felkérésé­re érkezett Moszkvába. Négy előadás tapasztalatá­ból annyit máris megállapít­hatunk, hogy Moszkvában a közönség minden produkciót annyi tapssal jutalmaz, amennyit az itteni — szá­munkra speciális — mérle­gen nyom. A Csodálatos Mandarin például három es­tén keresztül egyre fokozódó érdeklődést és sikert váltott ki. Bartók muzsikája — a nagyszerű művészekből álló Bolsoj Zenekar előadásában, Perencsik János lényeget fel­táró vezényletével — mély hatást keltett. Vastaps méltányolta Ha­rangozó Gyula koreográ­fiáját, Lakatos Gabriella és Fülöp Viktor szuggesztív előadó­művészetét, Kun Zsuzsa, il­letve Szumrák Vera és Ró­na Viktor kidolgozott, érze­lemteli táncait. A Fából fa­ragott királyfinak mérsékel­tebb sikere volt. A Chopiniana és a Haty­­tyúk tava (II. felvonás) szo­katlanul hosszú, ütemes tap­sai viszont nemcsak az e művek iránti kitartó ragasz­kodásról tanúskodtak, ha­nem a tapsolok hozzáértésé­ről és tárgyilagosságáról is. Különösen Kun Zsuzsa biz­tonságát, lírikus szépségét és belső, feszültségét értékelték. A tehetség iránti rokonszenv jelét érezhettük néhány fia­tal szólistánk, Takács Ildikó, Kékessy Mária, Dévényi Edit, Menyhárt Jacqueline, Dózsa Imre és Sipeki Leven­te nyíltszíni tapsaiban. A második premier két magyar számának fogadta­tását érthető izgalommal várták táncosaink. A Maros Rudolf zenéjére, Eck Imre koreográfiájával készült Bá­nyászballada hidegen hagy­ta a közönséget, mert zenei és koreográfiai nyelvét, köz­lési stílusát idegennek érez­ték. A Furfangos diákok ke­délyvilágát már őszinte ro­konszenv fogadta. Harango­zó Gyula eredeti módon gro­teszk diákalakítása nemcsak külsőségeiben hatott, aho­gyan a beugró Menyhárt Jacqueline és Dózsa Imre táncaiban sem csak a techni­kai biztonságukat értékelték a nézők; a fiatalság friss légkörét is maguk köré varázsolták. Kedden este, a két színház táncosainak baráti találko­zóján, a kellemes társalgás közepén egyszer csak meg­szólalt a muzsika, és a jelen­levők láthatták Messzerer mestert Géczy Évával, a vi­lág legjobb férfitáncosának tartott Vasziljevet Orosz Adéllal, Tyihonovot Dévényi Edittel, Lépésviszkáját Róna Viktorral á­tvisztelni. Fodor La­jos AFRIKAI KIÁLLÍTÁS Most készítik elő a Természettudományi Múzeum új ki­állítását, amelyen a Széchenyi Zsigmond két afrikai expedí­cióján szerzett trófeákat mutatják be. Minden állatot — a zsiráftól a legkisebb antilopig — természetes környezetében állítanak ki. Képünk: Kötél Antal egy kafferbivaly tehén res­taurálásán dolgozik. (MTI fotó : Percze felv.) □ AZ ÁLLAMI BUDA­PEST TÁNCEGYÜTTES megkezdte Balaton körüli nyári turnéját. Az együttes minden héten három előadást tart, s őszig felkeresi a Ba­­laton-part valamennyi jelen­tős üdülőhelyét. Budapesten az IBUSZ külföldi vendégei­nek mutatják be műsorukat. □ FISCHER ANNIÉT meghívták a III. nemzetközi Csajkovszkij zenei­ verseny zsűritagjának Moszkvába. A verseny 1966. május 30-án kezdődik és eddig száznyolc­vanan jelentkeztek. A többi zsűritag Benjamin Britten, George Auric, Henryk Sze­­ryng, Caspar Cassado és Ma­rio del Monaco. □ HÁZY ERZSÉBET teg­nap, több hétig tartó vendég­­szereplés után hazaérkezett Bécsből. Kérdésünkre, lesz-e folytatása bécsi vendégsze­replésének, ezt a választ kap­tuk: „Tárgyalunk róla.”­­ A LONG—THIBAUD HEGEDŰVERSENYT az idén szovjet és japán ver­senyzők nyerték. A győztes a 18 éves Liana Isszakadze lett, aki első díját főként a Brahms-versenymű Joachim­­féle kádenciájával érdemelte ki. Második helyre a japán Yoko Kubo került. □ A KELET-ÁZSIAI MÚ­ZEUM épületének tatarozása befejezéshez közeledik. Az intézmény — zend­szerint — a múzeumi hónapban, októ­ber elején, nyitja meg ismét kapuit a közönség előtt. Sely­mekből, lakkozott és porce­lántárgyakból rendezik az első kiállítást. □ ÉVADZÁRÓ TÁRSU­LATI ÜLÉST tartott a Fő­városi Operettszínház. Szlo­vák László igazgató beszá­molt a múlt szezon eredmé­nyeiről. Seregi László főren­dező és Bródy Tamás zene­­igazgató ismertette az 1965— 66-os évad terveit. Az Üllői út és a Ferenc körút sarkán megnyílt a KÉT MEDVÉHEZ címzett SÖRÖZŐ Sör korcsolyák, Bostonsült ételkülönlegességek Nyitva: reggel 9-től 24 óráig. A mázak bűvöletében Kémiatanárnőből keramikus * Művészpálya, kerülővel Száz vázán százféleképpen törik a fény, százféleképp re­ped, fut a máz, százféle szín és forma ad más-más arcot mindnek, amint itt sorakoz­nak a Pannónia utcai műte­remlakás halljában a polco­kon. Egyik a népi fazekas­­művészek naiv tárgyilagos­ságát idézi, másik a kínai vázák ősi titokzatosságát, harmadik a görög kerámiák kecsességét , de valameny­­nyi együtt­ önálló, eredeti művészegyéniség saját kife­jezésmódját. Bod Éva kerámiái ott sora­koznak a Képcsarnok lakás­­művészeti boltjainak kiraka­taiban, egy sor régen jól is­mert keramikus munkái kö­zött. Neve csak néhány éve ismert. Pedig már gimnazis­ta lánya van. Tanárnak készült. Évek hosszú során át tanította ké­miára a középiskolásokat. Azután, néhány éve véletle­nül vendégségben volt egy keramikus ismerősénél, aki nyaklánchoz való gyöngyö­ket készített. A vegyész kí­váncsisága dolgozni kezdett a vendégben a mázak láttán, s megkérte a házigazdát: hadd égessen egy-két saját keve­résű mázpróbát a kemencé­ben. Attól kezdve meg volt ba­bonásva. Éjjel-nappal bújta a szakirodalmat, mázakat ke­vert, égetett, kísérletezett. A vegyész kísérletező kíváncsi­sága, s egy művészi ízlésű ember szép iránti vágya dol­gozott benne. Mindez csak játszadozásnak, hobbynak indult. Csöppnyi kemencével kezdte, nagyobbal folytatta, s a kerámia lassan elkezdte kiszorítani a családot a szűk lakásból. A költséges hobby­hoz és a nagyobb lakáshoz pénz kellett. Bod Éva, aki zsűriről, szakmán belüli csa­tákról, addig szinte semmit sem tudott, próbaképp beál­lított néhány munkájával — ismeretlenként, az utcáról a zsűri elé. Tárgyait elfogad­ták. Rendelés rendelést köve­tett, az iskolát ott kellett hagyni és teljes erővel a ke­rámia felé fordulni. S ma három kemencéből kerülnek ki a vázák, a tálak, a fali képek és a gyertyatartók százai. Különös dolog a művészet Főiskolák négy-ötesztendős kötött tanulmányai, sikere­sen letett vizsgák tucatjai kellenek hozzá, hogy valaki kezében tartson egy pecsétes írást: művész. S azután, van, aki megállja a helyét, van, aki nem. Mások máshonnan indulnak, kerülőkkel, dilem­mákkal, éjszakákon át bújt könyvekkel, elszánt önkép­zéssel, menetközben felfede­zett hajlamaik utólagos ala­pozásával, a már kevésbé fo­gékony agy szívós edzéséve. Ezek közül is van azután, aki megállja a helyét, van, aki nem. A döntő végül is: maga a munka. (f. f.) He­n tetszett Figyelmetlenség Fontos szempontra hívta fel a figyelmet Miklós Pál, a Kritika című folyóirat júniusi számában. Az El­méleti Munkaközösség vita­indító tanulmányához fűzi megjegyzéseit, azt a meg­győződését fejtegeti, hogy a szocialista realizmus helye­sebb értelmezéséhez szük­ség van a fogalom történeti elemzésére. Ezzel s más észrevételeivel — ha kö­vetkeztetéseivel nem is mindig — egyetérthetünk. Van azonban tanulmányá­nak egy megállapítása, amely figyelmetlenségre vall. Hibásnak tartja „Az irodalom, a művészet és a tömegek kapcsolata” című al­fejezetet. Szerinte a pártdokumen­tumként kiadott tanulmány­nak ez a része egyoldalú, mivel csak az érthetetlen­nek tűnő műalkotások ve­szélyére figyelmeztet, az üres, tartalmatlan közért­hetőség elfogadhatatlansá­gáról azonban nem ejt szót. Megnéztük az említett feje­zetet és megtaláltuk benne a hiányolt megállapításo­­kat. A dokumentum világo­san kimondja, hogy az el­maradott kispolgári ízlésvi­lággal éppúgy szemben áll, mint az arisztokratikus for­malizmussal és az embertől idegen absztrakcióval. Le­szögezi, hogy a közérthető­ség nem azonos a köznapi, fáradság nélkül, első olva­sásra biztosítható érthető­séggel. Ne vita nélkül A Magyar Rádió irodalmi folyóiratának, a Gondolat­nak tegnap esti adása be­számolt drámairodalmunk lengyelországi visszhangjá­ról. A megszólaltatott len­gyel szerző főleg olyan da­rabokat méltatott, amelye­ket a hazai kritika — mű­vészi érdemük és jelentősé­gük elismerése mellett — bírált, fenntartásokkal fo­gadott. Helyes lett volna ezt a lengyelországi beszá­molóban is megemlíteni. Szívem oly tele, tele, tele, tele... Nemrégiben a magyar rá­dió Hangtárlat címmel össze­állítást sugárzott, amelynek során a század eleji Budapest művészeinek hangját is meg­szólaltatták a régi lemezek. „Szívem oly tele, tele, tele, tele, nem fér több bele, bele, bele, bele” volt az égjül kup­lénak a kezdete. Valaha, nagyapáink idejében népsze­rű sláger volt ez. A tizes években készült gramofonle­­mezen Keleti Juliska énekli a dalt, a Vígszínház egykori tagja, akit itthon a mai nem­zedék egyáltalán nem ismer, nem emlékeznek rá. Tegnap igen kedves levél érkezett New Yorkból a most 80 éves Keleti Juliskától. A Rádiónak írta a levelet, meg­köszönve a szíves figyelmet, hogy ennyi idő után, ha le­meze révén is szerepelhetett. „Még ma is akad szerep a számomra — írja a Tatárjá­rás című operett első Rizája, aki 1901-ben lépett színpad­ra. — A darab, amelyben leg­utóbb, a múlt télen léptem fel Mondd, mama címmel került színre, s angolul ját­szottam benne, mint általá­ban az utóbbi évtizedekben. A magyarlakta városokban mindmáig sűrűn fellépek és éneklem régi számaimat, köztük éppen a Szívem oly tele, tele, tele, tele... címűt is.” (Kristóf) A Margitszigeti Szabadtéri Szín­pad igazgatósága közli, hogy a vn. 3. szombaton bemutatásra kerülő Magyarország dalban­­táncban műsor plakátjain ,nyom­dahiba miatt tévesen szerepel a „70 tagú tánczenekar”. Helyes szöveg: „70 tagú tánckar”, (x) PARFÉ A FAGYLALT CSALI-FAGYI f* j a» * JÉGKRÉM TORTÁK S. I U. A IX. Mester u. 12. /-Vl­ZA'n Nyitva reggel 9-tól 20 óráig I ACIYIZOBAN

Next