Esti Hírlap, 1965. július (10. évfolyam, 153-179. szám)

1965-07-01 / 153. szám

ÉVI 900 BETEGRŐL VAN SZÓ •32 kórházi ágy és ami 99 mögött*• Sok a beteg — kevés az ágy. Hévízen is. Hosszú ideig kell várni, míg valaki az üdülő- és gyógyfürdő­ kórhá­zába beutalót kaphat. — ötvenkét beteggel tud­nánk naponta többet ápolni — mondja a hévízi kórház adjunktusa, dr. Balogh Ist­ván —, ha__ Mi van e ha . . . mögött? A KIVITELEZŐ NEM ISMERI EL A hévízi kórház mellett a Petőfi utca 24. számú úgy­nevezett Pákozdi-házban so­kan laktak a kórház orvosai és ápolói közül. Az épületet 1963 szeptemberében életve­szélyesnek, lakhatatlannak nyilvánították és — az Egészségügyi Minisztérium jóváhagyásával — az itt la­kókat átköltöztették a kór­ház különböző osztályaira. Ezáltal 52 ágyhellyel keve­sebb lett a gyógyintézetben. A lakhatatlan ház rendbe­hozatalához hamarosan — 1963 negyedik negyedében — hozzálátott a Zala megyei Építőipari Vállalat. Az épületet 1964 decemberében kellett volna átadniuk. A munkálatok elhúzódtak, az újabb határidő először 1965. március 30., majd 1965. má­jus 15. A beköltözésről azon­ban mindmáig szó sincs. Az átadandó ház ugyanis lakásra alkalmatlan. A kór­ház és az Egészségügyi Mi­nisztérium megbízottai nem vették át. A május 26-i jegy­zőkönyv szerint: a második emelet tetőfödémének régi beázásai az épület használa­tát nem teszik lehetővé. Rossz a központi fűtés ka­zánja is. A kivitelező vállalat azon­ban a hibákat nem ismerte el. Az átvétel megtagadását jogtalannak tartja. Szerin­tük­ szellőzéssel kell kiszárí­tani az épületet. 220 BEÁZÁS Az építő vállalat a Buda­pesti Központi Döntő­­bizottsághoz fordult, a kórház pedig az ÉMI Építőipari Minőségvizsgáló Intézetet kérte fel vizsgálat­ra. Az ÉMI-szakértők a ház­ban összesen 220 beázást ta­láltak. A földszinti és az el­ső emeleti lakásokban, a lép­csőházban a műanyag falfes­tésen penészgomba-telepek­ virulnak. Rossz a szigetelési is. ? A döntőbizottság tárgyalá­s­­i jegyzőkönyve szerint: az­ építő vállalat vezetői a szak-­­értői véleményt nem fogad­ ? ták el: ellenszakértő kikül­? dését kérték. Ugyanakor fel- 5 ajánlották: bérbe veszik a la­? kásokat és mindaddig hasz-­­nálják, amíg a beázás meg? nem szűnik, illetve a hibákat? ki nem javítják. (A szakértők­­ véleménye: javítással az át-? ázás nem küszöbölhető ki, a? száradás ideje 5—6 év!) •A­­ kórház igazgatósága a „nagy-­ lelkű" ajánlatot nem fogadtaA mennyezetről csöpögő víz he­lyenként már tócsákban áll a szobákban!) A vitát — véleményünk szerint — nem helyes húzni. Érvünk: az 52 ágy. A 52 ágy­ban ugyanis — háromhetes átlagos kezelést számítva — évente több mint 900 beteget lehetne gyógyítani. Éppen ezért kellene soron­­kívül tárgyalni a hévízi kór­ház ügyét. És nemcsak tár­gyalni — intézkedni. Rövid úton. Körmendi Judit A hévízi kórház orvoslakásainak sorsa és egy nagylelkű ajánlat el.­­ INTÉZKEDÉST - RÖVID ÚTON ! A döntőbizottság a tárgya­? lást elnapolta. A végzés ki­s mondja: az Építésügyi Mi­? nisztérium elnöki és jogi fő-­­osztályát kérik fel újabb­­ szakértő kijelölésére. A dön­? tőbizottság harminc napon­­ belül várja a szakvéleményt.? erre a peres felek tíz napon­­ belül kötelesek észrevételei­­­­ket megtenni. Ha ez mind? beérkezik, csak akkor tűzik? ki az új tárgyalást. 5 Közben Hévízen továbbra­­ is beázik a ház. Lehull az ujj vakolat. Elrothad a padló. (A ) ­asopp-VIHSfcW csütörtök du. 4 órakor Az osztrák köztársasági elnök levele a Magyar Eszperantó Szövetséghez A világ számos országával kapcsolatban álló Magyar Eszperantó Szövetséghez le­vél érkezett — a feladó: Franz Jonas, az Osztrák Köztársaság elnöke. A szomszéd ország állam­fője régi munkáseszperantis­­ta. Budapestre postázott esz­perantó nyelvű levelében kö­szönetet mond azokért az üdvözlő sorokért, amelyeket elnökké választása alkalmá­ból a Magyar Eszperantó Szövetségtől kapott. Franz Jonas egyébként járt már Magyarországon: az 1926-ban Budapesten rendezett eszpe­rantó-konferencián az oszt­rák munkáseszperantista kül­döttség tagja volt. Felesége szintén beszéli a nemzetközi nyelvet. Franz Jonas még elnökké választása előtt elvállalta — s utóbb megerősítette — az idei európai eszperantó-kon­ferencia fővédnöki tisztét. A július végén Bécsben össze­ülő konferencián magyar küldöttség is részt vesz. (MTI) Mennyit szemetelnek a budapestiek Legtöbbet a józsefvárosiak Budapesten egy év alatt egymillió 153 ezer köbméter házi szemét keletkezik, eny­­nyit szállt el 98 KUKA és 122 félpormentes szemét­szállító autó. Legtöbbet a VIII. kerületben szemetelnek, ott fűtenek a legtöbbet szén­nel és fával. A Fővárosi Köz­­tisztasági Hivatal 157 ezer 695 lakóépületből, 568 ezer lakásból szállítja el a szeme­tet. S ha ehhez hozzáadjuk a gyárak, üzemek szemetét, akkor ezek valóságos hegyet alkotnak. Joggal fáj hát a fe­je a Köztisztasági Hivatal­nak — hol lehet ennyi sze­metet elhelyezni? A romás hadiút” — olvasom árvízi jegy­zeteim között. Sár, por jégeső és villámlás jut eszembe róla; aggódó vir­rasztás, idegbúrok feszülése, izmok­inak próbatétele, s a töltésnyílásokra boruló ve­rejtékező testek. Húsz meg­szállott védő 16 napos em­berfeletti küzdelme a gyil­kos ár szorításában. Marok­nyi raj talpalatnyi földön, a csatárláncként lezúduló fo­lyammal szemben — a hátor­szág utolsó kapuja előtt. ..El­veszni lehet itt — vagy fel­tartani az ellenséget.” A római hadiút: háromszáz lé­pés Dunaszekcső és Bár köz­ségek között, a Belsőréti pa­tak hídjánál — Mohács ka­pujában. A Bátaszék felől Mohácsra vivő országút leg­mélyebben fekvő szakasza, ártéri erdő fái határolják a Duna felől. Jelkép és szim­bólum a gigászi küzdelem­ben. Ha elönti a víz, meg­szakad az árvízi város vivő­ere, a közlekedés csak óriási kerülővel. Pécsen át talál utat hozzá. Gépkocsik rohan­nak itt át: kővel, zsákokkal, szivattyúkkal, mentőoszta­gokkal tábori konyhákkal, élelemmel, buldózerek cam­mognak, földnyesők, dömpe­rek, kétéltűek, katonák, mun­kásőrök, önkéntesek szágul­danak — nincs megállás, minden percre foglalt az út. Kétszer ad, ki gyorsan ad, de csak egyetlen úton lehet.­­S ha mégis elönti a víz? öt­venhatban elöntötte. És most? Követem naplómat. Június 11., este. A hídnál kiszállunk a terepjáróból. A vízügyi igazgató és a megyei párttitkár gumicsiz­mában cuppog, gondterhel­tek. „Nehéz lesz, igen nehéz lesz tartani.” Másnap reggel tudósításba diktálom: „Dunaszekcső és Bár községek között a Belső­réti patakot visszanyomta a Duna. A víz elöntötte a kö­zeli kertészet földjét, s a vízből 20—30 centiméterre kiemelkedve csak az ország­út csíkja látszik. Kétséges, hogy a kilenc és fél méteres vízállás esetén fenntartha­tó-e rajta a közlekedés. A vízmagasság ma: 915 centi­méter." Éjjel esik az eső. A más­napi terv: szádpallók leveré­sével elzárni a híd nyílását, a mögötte elöntött földről pedig leszivattyúzni a vizet. Mennydörgés, villámcsapás. Nem lehet, a híd alatt be­ton van. Most mit tegyünk? A víz rohamosan emelkedik. Június 16.: A tudósítás: „Dunaszekcső és Bár közsé­gek között a Belsőréti patak hídjánál és környékén az országutat minden bizony­nyal elönti a víz.” Zuhog egész nap, reménytelenül. Az ártéri víz alattomosan, ke­gyetlen kiszámítottsággal nyomul közelebb az úthoz. A holnapot nem éri meg szá­razon ... És másnap hajnalban­ áll még az út! Erősebb, mint bármikor. Ami hihetetlen: egyetlen éjszaka méter magas töltés közé fogták. Kitették a táblát: „Lassan, 5 kilomé­teres sebesség!” S lépésben, de árad Mohácsra a gép, az anyag és az ember. Egy perc­re kisüt a nap. Kik ezek az emberek? „Húszan jöttünk. Tizenöt munkás, egy gépke­zelő, egy dózeres, egy szi­vattyús, két forgalomirányí­tó." A nevek? „Minek az, kérem? Közkatonák vagyunk mi, közútiak is, írja azt, hogy Temesi szakaszmérnök csapata.” Ebédszünetben tarhonyát terít az öreg kubikos, társa egy nagy harcsáról beszél. Fekete Volgák, „küldöttsé­gek” érkeznek az országút­hoz. ..Emberek, lehet ezt tar­tani?” Borostás kis öregem­ber hunyorog vissza: „Már­­hogy miért ne lehetne? Azért vagyunk mi itt!” Június 18. Hol van már a kilenc és fél méteres víz... Sár és lucsok borítja az utat, mintha a szennyes víz elője­le lenne. Drótra aggatott vil­lanykörték csüngenek az agyagos töltés felett. „Nem állt ki a lapát a kezemből k­caka. Hullámzott a töltés, mint a víz. Nem mozdultunk mellőle. Homokzsákokkal tá­masztottuk meg, szorítottuk, döngöltük, tapostuk.” És tengelyig vízben — de köz­lekednek a járművek. „Egy menyecske csókot dobott ne­kem, képzelje” — kuncog az útőr, és lobogtatja a le­velet, amit a felesége írt: „ ... épül a házunk, a fiú fel­vételizett az egyetemen.” Ebédre bográcsgulyást hoz­nak — szidják a szakácsot, hogy kihagyta a cseresznye­paprikát —, éjjel pedig be­ázik a sátor. „Úgyis keveset alszunk, kibírjuk állva is.” Kilencszáznyolcvan centi­­méteres víz öleli, nyomja, fúrja, feszíti az utat. A híd nyílása felett homokzsákok. „Az este meg akart dőlni va­lamelyik, a János a hátával tartotta, míg odaértem.” Egyiküket eljött a nagyfia látogatni, ottragadt, másnap csákányolt, és hazaüzent: „Itt töltöm a szabadságom.” Június 20. „Éjjel felkelt a komám, átszakadt a töltés, az úton a víz. Ezt — mond­tam — még álmomban se hiszem el. Nem is volt igaz, csak szivárgott kicsit. Visz­­szaszorítottuk.” Június 23. A falu futball­­pályáján öt centiméter lát­szik, ki a felső kapufából. Az út még mindig szabad. „Teg­nap lent voltunk a faluban, öt pipát szereztünk, füstö­lünk a szúnyogoknak.” A gátőrnek palacsintát sütnek­ a kertészetben, lekváros ba-­­jússzal történelemórát tart: „Ez itt római hadiút volt,­ Eszék felől jött...” S ha tízméteres víz jön?! „Itt az elefántok se törnek­ át.” Tegnap megint megállo t­tak a fekete Volgák: „Tud-­ ják tartani, emberek?” „Hát­­ persze, hogy tudjuk. Nagy le-i­gény a folyó, csak akkor ijedj meg, ha az emberrel találja, szemben magát.” És robog, árad, siet, por-! felhőben és zivatarban a­­ gépkocsioszlop az országúton ! — Mohácsra.­­ Ilkei Csaba • ÁLL AZ ÚT TÁBORBAN Építőtáboroknak adták át zsibongásukat az elcsendese­dett iskolák. Az évvégi vizs­gák izgalmait táborokban alakult brigádok közti ver­senyek váltották fel. Fénye­sednek a lapát- és csákány­nyelek, falak emelkednek, megtelnek a gyümölcsöslá­dák. Soroksáron a Szőlészeti Főiskola Tangazdaságában alakult meg a Ságvári End­re önkéntes ifjúsági tábor. A mezőgazdasági munkálato­kat 137 nagykátai, váci, ócsai és egri középiskolás fiú se­gíti. (Wormser Antal felv.) HAZIAS FELESEG... SZERZŐ: TÖRÖK ERZSI A fecskét fogd meg... A főzés ne­msok mesterség * A gyógyító bárányleves Köhögés ellen kukoricaszakáll ♦ Betegeknek ír receptkönyvet a Kossuth-díjas énekesnő A látogatás kétszeresen in­dokolt: 25 évvel ezelőtt lé­pett először pódiumra Török Erzsi, Kossuth-díjas énekes­nő, és a jubileumi hangver­senyre készülődés mellett, diétás szakácskönyvét ír­ja, mert híres háziasszony is egyben. Első szakácsköny­vét 1959-ben adta ki, az er­délyi konyha fűszeres ízei­vel­ elkapkodták, még neki sem maradt példány belőle. Laborfalvy, Vízváry, Berky A főzés nemcsak mester­ség, hanem művészet is. Szí­nésznőink között sok kitűnő háziasszony volt: Laborfalvy Róza, Vizváry Mariska, Ber­ky Lili... — Szenvedélyes szakács­könyv-olvasó vagyok — mondja Török Erzsi —, ér­zem az ételek ízét, és mint a partitúrát, úgy olvasom a receptet. A legtöbb könyv­nek azonban az a baja, hogy nem gyakorló háziasszonyok írják, szerzőik nem járnak piacra, nem ismerik a lehe­tőségeket, és főleg nem tud­ják, hogy mit lehet főzni a betegeknek, mit ehetnek, mi táplálja, erősíti őket Egy amerikai tudósításból tudta meg, hogy szegény Bartók Béla betegágyában az otthoni tejfeles krumplile­­vest kívánta. Legutóbb, ami­kor Tamási Áron gyengél­kedett, tárkonyos bárányle­vesre áhítozott. Varga Má­­t­yásnéval, a Nemzeti Színház díszlettervező művészének feleségével Alsónémedibe utazott és egy juhásztól gyenge báránykát vett. Meg­főzte az írónak, és lehet, hogy Tamási ettől gyógyult meg... Petrezselyem és édes paprika Jó néhány beteget meg­gyógyított már Török Erzsi. A rádió „pagodájában " időn­ként Buga László doktorral tanácskozik, vajon mit főz­zön valamelyik betegének, így született meg az elhatá­rozás: betegségfajtánként, kü­lön-külön füzetben, sza­­kácsrecept-sorozatot ir. — Diktáljon le egy külön­leges Török Erzsi receptet? — Majd a könyvben — há­rítja el a kérést. De addig is elmondom, hogy mit találtam egy 1711-ben megjelent sza­kácskönyvben a féktelen bor­isszák ivásról való leszokta­­tására. „A fecskét fogd meg, meg­mellyesztvén égesd meg a tollát, és szép aprón törd meg mozsárban, és add meg vnnya borban; annakutánna még az illattyát is gyűlöli...” Nos, az én receptjeim nem ilyen radikálisak, de remé­lem, hatásosak. A hagymatea se rossz A betegnek is lehet fűszert és jó ízeket adni, mert pél­dául a tárkony ártalmatlan, könnyen emészthető, a petre­zselyem, az édes magyar pap­rika pedig javítja a beteg ét­vágyát, ami ellenállóképessé­­géhez, felerősödéséhez okvet­lenül szükséges. — Orvosszakértővel átnéz­zük a régi háziszerek recept­­jeit is. Az orvosi rendelés nélkül, nyakra-főre szedett gyógyszereknél hasznosabbak a jól bevált háziszerek. — Például? — Hát... köhögés ellen kukoricaszakállból teát főz­ni... vagy hörghurut ellen nagyon jó a hagyma­tea. Láz ellen nem árt a csuklókra és a bokákra ecetes borogatást tenni. Régen, Kolozsvárott, a hűléses tüdőgyulladást úgy gyógyították, hogy vettek egy kiló friss tehéntúrót, jó ned­veset, beletették két vászon­kendő közé és a beteg hátára kötötték. A negyvenfokos láz órák alatt 37—38-ra lement. Közben elkészül az igazi kolozsvári rakottkáposzta is. — Csak akkor kóstolja meg, ha egészséges — óv a háziasszony Török Erzsi. — Betegnek a káposzta semmi­lyen formában sem jó! Ráthonyi János

Next