Esti Hírlap, 1965. október (10. évfolyam, 231-256. szám)
1965-10-01 / 231. szám
A legfontosabb szektor: a petrolkémia Dr. Szekér Gyula miniszterhelyettes a vegyipar fejlődéséről és terveiről A magyar vegyipar helyzetéről, fejlesztéséről tartott előadást dr. Szekér Gyula, a nehézipari miniszter első helyettese. A hallgatóság százötven hazai és kétszáz külföldi szakember — nemzetközi petrolkémiai konferenciára gyűlt össze. A Technika Házában öt nap alatt 135 előadásban vitatják meg a kőolaj- és földgázkémia aktuális problémáit. Kétszeres ütemben — Vegyiparunk — mondta bevezető előadásában a miniszterhelyettes — a múlt húsz évben az ipar átlagát több mint kétszeresen meghaladó tempóban növekedett: 1949-hez képest 1965-re iparunk több mint ötszörösére, vegyiparunk pedig több mint tizenegyszeresére növelte termelését. Műtrágyából 1949- ben huszonhat, 1965-ben kétszázötvenegyezer tonna a termelés. Műanyagokból az 1949-es 1400 tonnával szemben az idén már 30 ezer tonnányit állítunk elő. A gyógyszeripar különösen szép eredményeket ért el: 1965-re 1947-hez képest ötvenhatszorosára növelte termelését. A magyar gyógyszertermelés a világlista 11—12. helyén, exportunk pedig a hetedik helyen áll. Az egy főre jutó gyógyszertermelésben elértük a legfejlettebb országokat. Húsz komplett gyár A vegyipar exportjáról szólva, dr. Szekér Gyula elmondta, hogy 1950 és 65 között az export több mint hússzorosára nőtt és jelenleg a vegyipari termelés 22 százalékát juttatjuk külföldre. E tekintetben is a gyógyszeripar érte el a legfigyelemre méltóbb eredményt: a népgazdaság teljes exportjának öt százalékát a gyógyszeripar termékei adják. Jelentős a haladás a tudományos kutatásban is. A felszabadulás előtt önálló vegyipari kutatóintézet nem volt Magyarországon, jelenleg nyolc működik, s azokban 2500 ember dolgozik. Vegyipari kutatásokra az idén mintegy négyszázmillió forintot fordítanak. A magyar vegyiparban egyébként jelenleg 82 ezer ember dolgozik 3000 mérnök és 5000 technikus irányításával. A párt és a kormány határozatai értelmében a vegyipart minden más iparágat megelőző ütemben kell fejleszteni. Míg a korábbi években az ipari beruházások egytizedét, az utóbbi öt évben már csaknem egyhatodát használja fel a vegyipar. A fejlesztéshez nagymértékben igénybe vesszük a külföldi eljárásokat és berendezéseket is. Az utóbbi néhány évben húsz komplett üzemet vásároltunk külföldön. Más országok tapasztalatai alapján nálunk is mindinkább tért hódít a vegyipari berendezések szabadtéri elhelyezése. Ezzel a módszerrel az utóbbi években több százezer köbméternyi épületet sikerült megtakarítani. Szintetikus szálak A fejlesztésben a legfontosabb népgazdasági igényeket tartottuk és tartjuk szem előtt: a vegyipar hatékonyan segítse elő az egész ipar termelési és műszaki színvonalának emelését, elsősorban műanyagok, szintetikus szálak és más fontos termékek bőségének megteremtésével. A mezőgazdaságban pedig műtrágyák, növényvédő szerek és egyéb vegyi termékek nagy mennyiségű gyártásával segítse elő a mezőgazdasági termelés színvonalának növelését. A vegyipar fejlesztésének alapelve: csak olyan méretű üzemek épüljenek, amelyek a mi viszonyaink között gazdaságosak. Csökkenteni kell a nem termelő, igazgatósági, szociális épületek arányát a termelő épületekhez képest. Fokozni kell az automatizálást és a gépesítést. Olyan üzemeket tervezünk, amelyekben biztosítani lehet a nyersanyagok, a félkész és melléktermékek komplex feldolgozását. A kedvezően települt, már működő vegyiüzemeket rekonstruáljuk, s az ésszerűség határáig bővítjük. Az újonnan épülő telepek esetén eleve lépcsőzetes üzemindítást tervezünk, hogy a beruházás mielőbb megtérüljön. A PVC A továbbiakban dr. Szekér Gyula részletesen ismertette a vegyipar fejlesztési terveit. Elmondta: már épül az az üzem, amely évente 16 ezer tonna acetilént gyárt, s 1967- ben megkezdi a próbatermelést. Az itt gyártott acetilénből évente harmincezer tonna pvc-t készítenek. A vegyipar fejlesztésében a távlati tervek szerint a legfontosabb szektor a petrolkémia: ez teszi lehetővé műanyagok, szintetikus szálak és egyéb fontos szerves termékek nagyvolumenű gyártását. Fontos feladatunk a műkaucsuk gyártásának megindítása és kifejlesztése. A műanyagtermelést 1980-ra 1960-hoz viszonyítva harminc-negyvenszeresére növeljük, ebben az időszakban kezdődik meg a szintetikus szálas anyagok és a műkaucsuk termelése. A jelenlegihez képest 1980- ra nitrogén- és foszfátműtrágyából tízszer többet gyártunk. Jelentősen fejlődik a gumiipar és a gyógyszeripar is. Az utóbbi bővítéséhez a hazai adottságok különösen kedvezőek: viszonylag kis anyag- és energiaigénnyel, sok szellemi ráfordítással jó eredményeket lehet elérni. Az ötnapos tudományos tanácskozás bevezető előadásaként elhangzott beszámoló nagy érdeklődést váltott ki a szakemberek körében. Egyik legjelentősebb iparágunk, a vegyipar eredményeit, gondjait, terveit ismerhették meg. Halmai György Vizsgáznak a cigaretták a Dohányipari Központ minőségellenőrző laboratóriumában. Tudományos módszerekkel ellenőrzik a kiválasztott darabok ízét, zamatét, nikotin-, fehérje- és cukortartalmát. Ellenőrzik a szivarkák keménységét és a fináncláb mennyiségét is. Képünkön az égőképesség ellenőrzése. (MTI fotó : Bara felv.) Még négy pozsonyi utat bonyolít le a Budapest Befejezéshez közeledik a SZOT idei „vízi”-üdültetési programja. Ebben az évben, három dunai hajó, a Budapest a Felszabadulás és a Deák Ferenc , mintegy nyolcezer szakszervezeti beutaltat üdültetett osztrák, csehszlovák és jugoszláv vizeken. Népszerűvé vált a SZOT belföldi vándorüdültetése is: a hajók Esztergom és Dunaújváros között portyáztak, és egy-egy hetes turnusokban több ezer, főleg vidéki dolgozót üdültettek. A Budapest az év végéig előreláthatóan még négy pozsonyi utat bonyolít le, majd október végétől „álló hajóvá”, szakszervezeti üdülőszállodává válik, ahová szintén szakszervezeti beutalást lehet kapni. A szakszervezet állandó víziszállodája a motor nélküli Visegrád , amelynek helyét a margitszigeti Sportuszoda mellett jelölték ki. A Visegrád ebben az évben összesen 114 turnus két-kéthetes üdültetését bonyolítja le. A budapestiek gyakran láthatták a Dunán a csehszlovák Bratislavát és a Druzsbát, amelyek csereüdültetésre csehszlovák szakszervezeti dolgozókat hoztak magyar vizekre. A SZOT dunai szállodaparkja 1967-ben egy új, korszerű hajóval bővül. A kedvezményes szakszervezeti beutaló ára ezen a hajón is ugyanannyi lesz, mint a SZOT szárazföldi üdülőiben. 4 család kedvence KÉKES TELEVÍZIÓ 5200 forint, 18 havi OTP részletre! HANGSZERBOLT V., Kossuth Lajos u. 8. VII., Rákóczi út 60. MEGJEGYEZZÜK , A hirdetés: soron kívül Olvasóink panaszkodtak. Néhány napja ugyanis éppen lapunkban olvashattak egy hirdetést: a FAVORIT Építőipari Ktsz a legkülönfélébb háztartási és ház körüli javításokat — a szobafestéstől a redőnyjavításig, a vízszereléstől a fürdőszoba-berendezések karbantartásáig —, soron kívül végzi el a lakosságnak. Mégis, úgy látszik, hogy ezek a soron kívüli javítások nem sok jóval kecsegtetnek. Egy olvasónk például redőnyt akart javíttatni. A FAVORIT Ktsz azonban nem állt rendelkezésére, mivel az illető nem Budán lakik, hanem Pesten, emellett mindössze 1 (azaz: 1) darab redőnyt akart megcsináltatni. Szerintünk a ktsz-nek illett volna legalább tanácsot adnia, például: „Uram, költözködjék sürgősen Budára, és verje szét előbb baltával az összes redőnyét, akkor soron kívül valamennyit megcsináljuk.” Más érdeklődők (ugyancsak redőnyjavítás ügyében), azt a választ kapták, hogy óhajukat közöljék írásban, amelyre majd a ktsz „3 napon belül reagál”. Az is kiderült viszont, hogy három napon belül csak a javítás időpontját köztik, magára a javításra pedig — a nagy számú igénylő figyelembe vételével — legfeljebb két hét múlva kerülhet sor. Megjegyezzük, hogy sem az írásbeli kérvény, sem a kéthetes határidő nem tartozik a soronkívüliség legfontosabb ismérvei közé. (darvas) Ma szobrot és teret kapott Markusovszky Lajos Ünnepi ülést tartott ma délelőtt a Magyar Tudományos Akadémia. Ünnep volt a IX. kerületben. Felavatták (a volt úttörő tér helyén) a Markusovszky teret, s leleplezték Markusovszky Lajos szobrát. Ki volt ez az ember, akinek a neve ugyan már ismerősen cseng, de mégis olyan keveset tudunk róla? Akik az ünnepséget előkészítették, különféle társadalmi szerveknek küldtek meghívókat. A sajtó munkásait azzal hívták: Markusovszky az 1857-ben alakult Orvosi Hetilap irányítója volt 33 éven át Az Orvosegyetemre azzal küldték a meghívót: az egyetemi oktatás fejlesztésének előharcosát ünneplik. A közegészségügyi intézetbe küldött meghívón az állt: Markusovszky a magyar közegészségügy megteremtésének apostola volt. A Honvédelmi Minisztériumnak azt írhatták: az 1848-as szabadságharc törzsorvosa, a hadisebészet kiváló előadója volt. Ki volt tulajdonképpen : 150 évvel ezelőtt születet Markusovszky Lajos? Orvos reformer? Közegészségpolitikus? Lapszerkesztő? Orvos történész vagy pedagógus Mindez egyszemélyben él még több: talpig ember Egyik kortársa, amikor elkészült Semmelweis szobra csak egyet kifogásolt: Markusovszky alakja hiányzik a csoportból — hiszen a legigazabb barátja volt. Hőgyes Endre 1896-ban, akadémiai emlékbeszédében mondta róla: — Minden valamire való eszme a hazai orvosügyek e reformkorszakában vagy Markusovszky tér magától keletkezett, vagy legalább átszűrődött az ő agyán. Ideje volt, hogy emlékezete méltó helyet kapjon a fővárosban. A tér — szemben az Orvosegyetemmel — s a téren a szobor méltó helyen őrzi majd emlékét. (sárdi) „Másfél hónapig nem jöttem ki a szobámból" A huszonhárom éves díjnyertes ♦ Diplomatervvel indult ♦ Egy cipőt vett százötvenért Tíz nappal ezelőtt egy huszonhárom éves fiatalember 25 000 forintos második díjat nyert a főváros békásmegyeri lakótervpályázatán. A zsűri azt mondta: „nagy reményekre jogosít”. EGYSZERŰ AZ EGÉSZ Most itt ül velem szemben és zavarban van. Váratlan és nagyon kellemes meglepetés volt ez a második díj egy egészen friss, majdnem meleg diplomával a zsebében. Még épp hogy kilépett az egyetemről, éppen hogy átlépett az úgynevezett életkapun, és íme, egyenesen egy hivatalos testület elé, amely biztatóan és barátságosan kezet szorít vele. — Amikor a diplomatervemre ötöst kaptam — meséli —, rászántam magam, hogy pályázni fogok vele. Átalakítottam és elküldtem a Fővárosi Tanácshoz. Már nagyon régen foglalkoztatott ez a terv, szerettem. Tulajdonképpen egyszerű az egész, lakóegységek zöldbe ágyazva, modern, sokféle üzletből álló városközponttal. Körülbelül így. És előveszi a rajzot, magyarázza, már elfelejti, hol van és miért, már csak építész, tervező. CSALÁDIAS EGYSÉGEKET — A Szentendrei útra és a Dunára próbáltam komponálni az egészet. Rengeteget jártam ki oda sétálni és gondolkodni. Elképzeltem, hogyan nézne ki az én terveim szerint ez a városrész. Nagyon szeretem a fákat, növényeket, úgy gondoltam, csodálatos lehet, olyan helyen élni, ahol az embert azonnal a természet veszi körül. De nemcsak költő volt ebben a komponálásban May Attila, hanem gyakorlatias pesti lakó is, fedett gyalogjárókat tervezett eső esetére, és minden lakótömbhöz a legszükségesebb boltokat. — Családias egységeket akartam — mondja az apró kockákra mutatva. — Inkább kis falukat, ahol az emberek köszönnek egymásnak, ismerik egymást, tudják, kinek mit kell segíteni. Komoly, sötét szemei vannak a fiatalembernek, kardvívó egyébként, sportember, s úgy látszik, mégis romantikus lélek, van benne egy kis nosztalgia a kisváros iránt, talán éppen azért, mert Kaposvárról került a fővárosba és esténként, miközben rajzolt, kaposvári gondolatai voltak. JÓ LENNE OTT LAKNI... Még nincs állásban, pihen, gondolkodik, hol volna jó dolgozni. Pályázni akar ezután is, terveket készíteni és megvalósulva látni ceruza- és tusvonalait. — Másfél hónapig nem jöttem ki a szobámból. Amíg a pályázati tervet készítettem. Most sétálok újból és nézelődöm. Arra is gondolok, ha felépül, jó lenne ott lakni azon a békásmegyeri lakótelepen. És a pénzből, a huszonötezerből vett már valamit? — Igen — mondja mosolyogva —, vásároltam ... Egy cipőt vett — százötvenért. Barnát, gumitalpút, divatosat. (b. i.) A plakátragasztó elmondja... Naponta 46 oszlop • Mi a trükkje ? • A kedvenc hirdetmény • Háromszoros versenygyőztes Korán reggel még nem húzza le a vállát a teli vászontáska, és a tízkilónyi ragasztós vödör is könnyebbnek tűnik. Ilyenkor még villamosra ül, hogy aztán legyalogolja napi tíz-tizenkét kilométerét. A szakma országos versenyén harmadízben győztes plakátragasztó alig huszonhat éves. Körzete négy éve a Népköztársaság útjának valamennyi hírdetőoszlopa, összesen negyvenhat. Naponta 200—250 különböző méretű plakátot ragaszt fel. Látszólag oda, ahová neki tetszik. — Mielőtt elindulunk, megkapjuk a szigorú utasítást — mondja —, mit mire kell ragasztani. Ez az ellenőrzés alapja is. Például, ha ma a legfrissebb operaházi bérlethírdetést a Szerelmi bájital plakátjára kell ragasztani, és holnap még látható valahol a körzetemben egy Bájital , ez azt jelenti: nem dolgoztam hibátlanul. De nemcsak a mennyiségi munkája kifogástalan, hanem a minőségi is. Az ő plakátjai közül sérült meg a legkevesebb. — Mi a titka? — A ragasztós papírt kis gombóccá kell összegyűrni, mielőtt felragasztja az ember, így lesz teljesen sima, és letéphetetlen. Egy-egy oszlopnál öt-hat galacsint is elkészítek előre. Ilyenkor szokták megkérdezni: mi az, nem sikerült? Sokan figyelik munka közben, de őt nem zavarja az állandó „meó”. Legkedvesebb plakátja a Májusi fagy című film hirdetménye volt — „olyan szép rajta a Moór Mari”. Tanul. Idén végzi a nyolcadik osztályt, kitűnő tanuló. Otthon pedig várja az aszszony, két gyerek és a keresztrejtvény. Délután kiürül a vászontáska és a vödör. Ilyenkor megint villamosra száll, és örül, ha embereket lát megállni valamelyik hírdetőoszlopnál.