Esti Hírlap, 1966. május (11. évfolyam, 102-127. szám)

1966-05-02 / 102. szám

• Nem tudom, hányan nézték a televízió vasárnap délelőtti ünnepi műsorát, nem is mernék találgatni, hányan lehettek, akiket a ra­gyogó májusi napfény sem csábított ki a szabadba, de annyi bizonyos, hogy ők sem jártak rosszul. Azoknak a nézőknek, akik a képernyő előtt köszöntötték május el­sejét, érdekes, mozgalmas és színvonalas műsort nyújtott a televízió: az operatőröknek sikerült a képernyőre vará­zsolni a ragyogó májusi ün­nep hangulatát. • Vasárnap estére a Vi­dám Parkba, illetve a tv­­parkba invitált minket a te­levízió. A műsort, amelyben a helyhez és alkalomhoz il­lően énekszámok, kuplék és villámtréfák keveredtek vi­dám májusi kavalkáddá, Ró­na Tibor és Litványi Károly írták. Az igazi m­ájusi han­gulatot árasztó keret, a Vi­dám Park és Sinkovits Imre kitűnő taxisofőr figurája nagyszerű szórakozást ígért, annak ellenére, hogy a műsor nem tudta ezt a színvonalat végig tartani, kellemes estét szerzett a képernyő előtt ülőknek. Az érdektelen ének­es táncszámokért, a néhol el­laposodó összekötő szövegért kárpótolt néhány kiváló jele­net, mindenek előtt Kazal László remekbe sikerült „hintáslegénye”. • Szombat este, a Költé­szet című műsorban Burns verseit hallhattuk. Szőnyi Sándor, az est rendezője ér­dekes keretbe foglalta a köl­teményeket; az előadó művé­szek egy patinás skót kis­kocsma vendégeiként per­dültek elénk, és mintegy az ivó közönségéhez intézték szavaikat. Ez a keret lehe­tőséget adott bizonyos kor­festésre is, és ideális környe­zetet teremtett a népdalok és népballadák hangján megszólaló költeményeknek. Nem csak a költő pajzán já­tékosságát segített teljes ér­vényre juttatni: elevenebbé és pergőbbé tette a műsort. Ez a formai ötlet a műsor tartalmát is meghatározta: a skóciai fogadó irójában csak vidám hangvételű, könnyed művek képzelhetők el. Érde­mes volt a formai ötlet ked­véért a teljességről lemon­dani, még akkor is, ha ezzel a költő néhány nagyobb mű­ve kiesett az elmondhattak köréből. Cs. I. Német Miserere Ez év augusztusában lesz Bertolt Brecht halálának 10. évfordulója. Lipcsében ebből az alkalomból bemutatják a drámaköltő és Paul Dessau zeneszerző közös kompozíció­ját, az utolsó emigrációs években készült Német Mise­­reret. A világszerte érdek­lődéssel várt ősbemutató ze­neszerzője nemrégiben nyi­latkozott a Berliner Zeitung hasábjain: „Két évig dolgoz­tunk Brechttel ezen a mű­vünkön, mely a német nép megpróbáltatásteli útját írja le nemzedékünk legsötétebb hagyatlásának éveiben.” Május 2. — hétfő KOSSUTH. 14.00: Hírek. — 14.05: Válaszo­lunk hallgatóinknak. — 15.00: Tánczene. — 15.39: Colas Breug­­nin. Stamain Rolland regénye folytatásokban. — 10.00: Hírek. — 16.15: Gyermekrádió. — 1­5.55: Édes anyanyelvünk. — 17.00: Csajkovszkij-hangverseny. — 17.33: Könyvszemle. — 17.43: Ope­rarészlet. — 13.00: Mi történt a nagyvilágban? — 18.15: Hazánk hírei — 18.20: Magyar nóták. — 18.30: A muzsika hangja. Filmis­merte­tés. — 20.00: Esti Krónika. — 20.25: Nemzetközi Rádiójáték Fesztivál 1906. Zongora a folyó­ban. Don Treston rádiójátéka. — 21.36: Fischer Annie zongorázik. — 22.05: Hírek — 22.20: Verbun­kosok. — 22.40: Vitázó marxiz­mus. — 23.00: Operarészletek. — 23 40: Könnyűzene. Közben 24.00: Hírek. PETŐFI: 14.00: Operettrészletek. — 14.25: Elbeszélés. — 14.45: Jazz. — 15.00: Hírek. — 15.05: Kamarazene. —­15.50: Népi zenekar. — 16.20: Dél­utáni hangverseny. — 17.00: Hí­rek. — 17.05: Miért szép? — 17.31: Tánczene. — 18.20: Lányok, as­szonyok ... — 18.50: Bölcsődalok. — 19.00: Hírek. — 19.10: Indulók. — 19.20: Mezőgazdasági előadás. — 19.35: Hangverseny Moszkvá­ból. — 20.50: Operettdalok. — 21.00: Hírek. — 21.05: Magyar nó­ták. — 21.40: Mendemondák és babonák az állatvilágban. — 22.00: A tánczene. — 22.15: A hét zeneszerzője: Csajkovszkij. — 23.00: Hírek. Május 3. — kedd KOSSUTH: 4.30: Hírek. — 4.32—8.00: Reg­geli zene. Közben 5.30, 7.00: Reg­geli Krónika. — 5.00, 6.00, 6.30, 8.00: Hírek. — 8.20: Népdalcso­kor. — 9.00: Gyermekrádió. — 9.40: Händel: A-dúr concerto grosso. — 10.00: Hírek. — 10.10: Tavaszi dal. Versek. — 10.30: Operett- és filmdalok. — 11.00: Iskolarádió. — 11.35: Kamaraze­ne. — 12.00: Hírek. — 12.15: Tánc­zene. — 13.00: Elbeszélés. — 13.19: Porgy és Bess. Részletek Gerd­­­win operájából. — 14.00: Hírek. — 14.05: Magyar nóták. — 14.19: Egy a milliók közül. — 14.34: Csaj­kovszkij-hangverseny. — 15.38: Colas Breugnon. Romain Rolland regénye folytatásokban. — 14.00: Hírek. — 16.15: Ifjúsági Rádió. PETŐFI: 1­4.36—11.00: Azonos a Kossuth Rádió műsorával. — 14.00: Ver­sek. — 14.05: A szüzek városa. Zenés komédia Mark Twain kis­regényéből. Közben 15.00: Hírek. —• 16.09: Rádióegyetem. Zenei ta­gozat. Liszt, III. SZÍNHÁZAK HÉTFŐI MŰSORA Nemzeti Színház: Úri muri (7). — Katona József Színház: Az ifjúság édes madara (7). — Ma­dách Színház: Koldusopera (7). — Madách Színház Kamaraszín­háza: Mezítláb a parkban (7). — Vígszínház: A testőr (7). — Thá­­lia Színház: A helytartó (7). — József Attila Színház: Húszéve­sek (7). — Fővárosi Operettszín­ház: Csárdás­királynő (7). — Iro­dalmi Színpad: Petőfi Mezőbe­­rényben: A fejedelem (NI-bérlet, 6. előadás, 7). — Egyetemi Szín­pad: Horizont (7). — Állami Bábszínház: Szentivánéji álom (felnőtt műsor, 7). Délelőtti sajtótájékoztató ÖTVENÉVES A CSILI Ma kezdődnek az ötven­éves Csili, az országszerte hí­res Pesterzsébeti Vasas Mű­velődési Ház jubileumi ün­nepségei. Az ünnepségsorozat alkalmából Sáry István, a vasasszakszervezet budapes­ti titkára ma délelőtt sajtó­­értekezletet tartott a Csili öt évtizedéről. Bajos volna olyasvalakit találni, aki ne tudná, hogy a Csili, ez a kedves, becéző név nem egy hullámos hajú kislánynak, hanem egy nagy, munkások alapította és ál­taluk felvirágoztatott kultúr­­otthonnak szól, amelynek szakköreit, klubjait, elő­adásait, hangversenyeit, színházi estéit és más ren­dezvényeit havonta ötven­ezren látogatják. Sokak szeretetét mutatja ez a név, s ma már nehéz lenne megállapítani, mikor született. Szinte minden kor­osztály magának tartja fenn a keresztapaságot. Lehet, hogy azoknak van igazuk, akik azt bizonygatják: már 1916 tavaszán megkapta ezt a nevet az új pesterzsébeti kultúrotthon. Amikor az ak­kor heti 74 órát dolgozó erzsébeti munkások sikeres sztrájkjukkal kivívták a túl­óraszázalék kifizetését. S ezt a pénzt összeadták, in­gatlant, házat vásároltak rajta: ez lett a pesterzsé­beti Vasmunkás Otthon. A Tanácsköztársaság nap­jaiban nagyot nőtt a Csili, hogy aztán a fehérterror az elsők közt sújtson le rá. De a Csili, a falai közé küldött rendőrkopók ellenére to­vább élt. Itt szervezték a munkanélküliek és a letar­tóztatottak hozzátartozóinak segélyezését, tovább tanítot­ták, művelték a munkásokat tapasztaltabb társaik, akik gyermek- és természetbarát­egylet fedőnéven a Csili fa­lai közt az illegális kommu­nista pártot szervezték. S sokszor a fedőnév sem se­gített: innen hurcolták el az erzsébeti, a budapesti mun­kásmozgalom legjobbjait Horthy rendőrei, később a nyilas terroristák. Sokan felléptek ezekben az évtizedekben a Csili szín­padán, a magyar művészek legjobbjai közül! Vállalva a veszélyt, a kockázatot, a meghurcoltatást. íme, egy töredékes lista: Somlay Ar­túr, Baló Elemér, Szilvássy Margit, Basilides Mária, Ne­­ményi Lili, Ascher Oszkár, Horváth Ferenc, Lendvay Andor, Szentiványi Kálmán, Fischer Annie, Szecsődi Irén. S Horváth Ferenc, a Madách Színház kiváló művésze, ma, az ötvenéves jubileumon például arra emlékszik, ho­gyan írta ő át a 30-as évek végén a Csili színpadán Adyt. Előre benyújtott mű­sorából a rendőrség csak A szerelem eposzából című vers elmondását engedélyez­te. S a művész ezután a színpadon bejelentette: Most pedig elmondom a Szerelem eposza második részét! S elszavalta az Álmodik a nyomort. Szerencséje volt: a kirendelt rendőrtiszt el­­bóbiskolt... A Csili ma kulturális éle­tünk rangos intézménye, ötvenedik születésnapján el­ismerő szeretetettel köszön­ti az orszá­g. (szálkai) KORSÓS LÁNY öt új szobrot avattak Miskolc­on. Képünkön Varga Mik­lós miskolci művész Korsós lány című alkotása, amely a diósgyőri Ady Endre Művelődési Ház elé került. (MTI Foto — Friedmann íelv.) COMÉDIE FRANCAiSE Pedig még utcán sincs­­a plakát... VIDÉKRŐL IS ÍRTAK ♦ AZ OLCSÓ JEGY A FIATALOKÉ — Halló ... Sajnos, nincs. Egy darab jegyem sincs. Már hosszú hetek óta ... Percenként csörög a tele­fon Holló Walter, a Nemzeti Színház közönségszervezője asztalán, a Színházak Köz­ponti Jegyirodájában. Most épp egy francia tanárt kel­lett visszautasítani, aki azon szívóskodott, hogy megígérte osztályának: szerez jegyet a Comédie Francaise ven­dégfellépésére. Ez bizony könnyelmű ígé­ret volt. Amikor — két hó­napja — az első közlemény megjelent az újságban, el­kezdtek áramlani telefonon és írásban a jegykérések. Pe­dig még máig sem ragasztot­ták ki a plakátokat. Nézzük a vastag dossziét, amelyben cédulákon szerepel minden jegykérés: színészek egyénileg és színházanként, vállalatok dolgozói szakszer­vezetük útján, egyetemek, ki­adók, kulturális intézmények munkatársai kérnek jegyet, még Tatabányáról is írtak le­velet, éspedig márciusban. Csupa jogos kérés. S mégis többnyire kevesebbet kapnak a kertnél. Pedig a helyárakat is fölemelték a vendégjáték­ra. — A színház olcsó jegyeit — mondja Holló Walter — teljesen külön választottuk. Azokra a jövő közönsége a jogos: a fiatalok. Elsősorban a francia tagozatos osztályok, a francia szakos egyetemis­ták igényeit vettük figyelem­be, de a három előadás 930 olcsó jegyére is négyszeres volt az igénylés. Sajnos, csak három estére tudott szerződ­ni a világhírű társulat, s a három előadás 2100, jegye hetek alatt elfogyott. Május 16—17—18-án tart előadást a francia együttes. Az első és harmadik napon Moliére Nők iskoláját adják elő, utána irodalmi estet tar­tanak Átkozott költők cím­mel. A második napon Mo­liére Férjek iskolája című vígjátékát, valamint Mari­vaux A szerelem és a véletlen játéka című darabját adják elő. S mivel vigasztalhatjuk azokat, akiknek nem jutott jegy? — Reméljük, hamarosan megismétli vendégszereplését a nagyhírű társulat... (f. f.) □ CLAUDE MONET Strandjelenet című olajfest­ményét a londoni Sotheby műkereskedéstől százezer dollárért vásárolta meg egy New York-i galéria. Ma megnyílt az Akadémia közgyűlése (Folytatás az első oldalról.) fát Erdey-Grúz Tibor. Beve­zetőjében az Akadémia tör­vényszabta kötelességeivel és alapszabályaival foglalkozott. Elmondotta, hogy az Akadémia 38 intézetével, 22 tanszéki kutatócsoport­jával, 9 kutatási munkakö­zösségével és ezenkívül a 74 kutatásban támogatott tanszékkel, továbbá 19 egyéb kutatóhely­ivel (múzeum, könyvtár, le­véltár) jelentékeny helyet foglal el az ország tudomá­nyos életében és eredményei­vel tekintélyes tényezője a társadalmi haladásnak, nem egy vonatkozásban az ország határain túl is. A továbbiak­ban arról szólt, hogy az Aka­démia nagy erőfeszítéseket tesz a kutatóintézetek háló­zatának jól átgondolt, terv­szerű továbbfejlesztésére. Beszélt arról az 1964. évi közgyűlésen kiemelt 8 kuta­tási területről, amelyre első­sorban koncentrálni kell az erőket. Az elnökség több ülé­sen foglalkozott ezzel a kér­déssel, mert a munka lassan halad, a kiemelés még nem eléggé hatékony. A kutatás tervezésével kapcsolatban elmondta, hogy a Művelődésügyi Miniszté­riummal egyetértésben si­került olyan új rendszert ki­dolgozni, amely viszonylag mentes a bürokráciától és az üres formalitásoktól. Az új tervezési rendszer lényegesen megnövelte a kutatóhelyek vezetőinek felelősségét és hatáskörét. A tudományos munkatár­sakkal kapcsolatban beszá­molt arról, hogy ez év ja­nuár elsején 384 tudomá­nyok doktora, 2535 kan­didátusa volt az Akadémiá­nak. A múlt évben huszon­ketten szereztek kandidá­tusi és hatan tudományok doktora fokozatot. E számok tekintélyes fejlődésről ta­núskodnak. Megjegyezte, hogy részletes elemzést igé­nyel: vajon az egyes tudo­mányágak fontosságuk, idő­szerűségük arányában van­nak-e képviselve? Az Aka­démia intézményeiből 5 év alatt 189 szabadalom ke­rült ki — ezeknek termelési értéke 350 millió forint. Beszámolójában arról is beszélt, hogy az Akadémiá­nak nincs elegendő befolyá­sa az ország tudományos életére, jóllehet az utóbbi időben növekedett a tekin­télye. Kevés szakmában si­került az Akadémiának el­érnie, hogy konkrét szerve­zeti intézkedésektől füg­getlenül is biztosíthatná be­folyását más tárcák intéz­ményeire, illetve az orszá­gos tudományos életre. El­mondta, hogy az akadémiai osztályok számos javaslatot terjesztettek a minisztériu­mok elé, de csak kevésnek a figyelembe vételéről értesül­tek. Részletesen elemezte a beszámolóban az Akadémia terveit és megjegyezte, hogy az utóbbi években a tudo­mányos rendezvények any­­nyira elszaporodtak, hogy hovatovább nem előmozdí­tói, hanem megzavarói lesz­nek a tudományos kutatás­nak. Ezért a jövőben csök­kenteni kell a tudományos nagy rendezvények számát. Erdey-Grúz Tibor beszá­molója után Apró Antal fel­szólalása következik, majd az idei akadémiai aranyérem és díjak kiosztására kerül sor. (Lapzártakor az ülés tart.) Nyolc lemezein adja közre a Hanglemezgyártó Vállalat a magyar munkásmozgalom dalainak válogatott gyűjte­ményét. A nyolcból eddig há­rom jelent meg. Az elsőn az 1848-tól a szá­zad elejéig született, és el­terjedt dallamok és forradal­mi verssorok szólalnak meg. A második lemez huszonkét századeleji dallamot szólaltat meg, sztrájkok népdalra írt alkalmi szövegeit, bányász­sorsról, kivándorlásról szóló­kat, meg egy sor szocialista katonadalt az első világhábo­rúból és az októberi forra­dalom utáni hadifogságból. A legutóbb megjelent hosz­­szan játszó lemezen az 1919- es Tanácsköztársaság, első­sorban a magyar vörös had­sereg dalai szerepelnek. A Rádió május elsejei mű­sorában egyetlen lemezoldal is jól érzékeltette a szerkesz­tők, összeállítók és feldolgo­zók törekvését, akik a gon­dosan megválasztott dalok, indulók és aktuális szövegek keresztmetszetében bemutat­ják a magyar munkásmozga­lom történetét. A „Jaj, de magas ez a vendégfogadó” dallamára például Mónus József péksegéd írta a „Pi­ros zászló, vörös zászló” kez­detű három szakaszt, mely negyven év legkülönbözőbb megmozdulásait idézi: éne­kelték Szántó Kovács János és Achim András parasztjai a Viharsarokban és a Tiszán- Fáklyavívők túl sok részén. 1905-ben az ozorai munkások furkósbo­­tokkal és ezzel a dallal vo­nultak uraik elé a gyanti or­szágúton. Starck Henrik és Mórocz Jenő Munkáshim­nusza az első magyar mun­káskórusok számára készült, de énekelték ezrekre menő tömegek, s a csongrádi és a békési proletárok családi körben is. 1944-ben a Ganz­­telepi munkások betiltott kó­rusa titokban összejött veze­tője lakásán, hogy tízszer, hússzor, vagy ki tudja hány­szor — elénekeljék májusi dalukat. „Itt van május el­seje.” A „Fáklyavivők" ők vol­tak. A róluk elkeresztelt le­mezen a kitűnő előadók nem­csak a dalokat szólaltatják meg, hanem keletkezésük történetét, a hozzájuk fűződő történelmi eseményeket is: bírósági tárgyalásokat, kró­nikások beszámolóit, veterá­nok visszaemlékezéseit, And­rás Béla, Grabócz Miklós, Lendvai Kamilló és mások feldolgozásait, Starck Henrik kórusát hivatásos és amatőr énekkarok, szólisták és az Állami Hangversenyzenekar tolmácsolja műgonddal, a prózai részt Ascher Oszkár, Bessenyei Ferenc, Greguss Zoltán, Ladányi Ferenc, Má­­di-Szabó Gábor, Márkus László, Sinkovits Imre és Szirtes Ádám. Énekük és szavaik: a megelevenedett történelem. ÉRETTSÉGI BANKETTEK rendezését és lebonyolítását vállalja az EMÓPA ÉTTEREM (II. Mártírok útja 43—45.) Telefon: 158—665. TÁNC

Next