Esti Hírlap, 1966. június (11. évfolyam, 128-153. szám)
1966-06-01 / 128. szám
Új tudomány: a világűrjog Bizottság 28 állam részvételével Távközlési szervezet, kozmosz-műsorok Az űrhajós mentés Lehet-e „jogon túli jog"? Verne és H. G. Wells álmai, a fantasztikus regények elképzelései napjaink valóságává váltak. Az ember kint jár a világűrben, mesterséges holdak keringenek, szovjet zászló van a Holdon. Dönteni kell a kozmosz vitás kérdéseiről. A közelmúltban Budapesten rendezett a Magyar Jogász Szövetség világűrjogi bizottsága szemináriumot a világűrjog időszerű kérdéseinek megvitatására. A szemináriumon számos külföldi jogtudós is részt vett Most megkértük dr. Herczeg István kandidátust, a világűrjogi bizottság titkárát, tájékoztassa olvasóinkat a bizottság munkájáról. Mindannyian utasok vagyunk Elmondotta: hazánk 1959 óta tagja a világűr békés felhasználásával foglalkozó ENSZ-bizottságnak és a jogi bizottságnak. A bizottságok munkájában 28 ENSZ-tagállam vesz részt — A világűrjog, a nemzetközi jog új ága, születő tudomány, melyet az űrkutatás rohamos fejlődése hívott életre. — Önkéntelen kérdés: mi, magyarok, miért foglalkozunk űrjogászattal, hisz nincsenek űrhajóink? — Alapvető tévedés azt hinni, hogy a világűrtevékenység jogi szabályozása csak azokat az államokat érinti, amelyek űrhajókat bocsátanak fel. Egy példát említek: a vasúttal kapcsolatos jogszabályok nemcsak a vasutak üzembentartóit, hanem az utasokat is érintik. Képletesen szólva: mindanynyian utasok vagyunk. Ez nem azt jelenti, hogy az űrhajókban száguldunk a Föld körül, hanem azt, hogy a világűrtevékenység kihatásaiban mindenki biztonságát veszélyeztetheti, az államokét éppen úgy, mint az egyes emberekét. A világűrjog tudományának feladata tehát az, hogy megtalálja azokat az eszközöket, amelyek egyrészt biztosítják a világűrkutatás szabadságát, másrészt az államok és az egész emberiség biztonságát. Ez nem könnyű feladat és számos részletproblémával jár. A világűrtevékenység során okozott károkért viselendő felelősség kérdése például már több mint két éve vitatéma. Köztudott, hogy Közép- Amerikában lakatlan területekre már leestek felbocsátott úttest-alkatrészek: ha lakott területre estek volna, ki felelne az okozott kárért? Az üzleti vállalkozások ellen — Ma még megoldatlan kérdés ez. — A Telstar, az Early Byrd és a Molnyija távközlési műholdak teljesítményeiről napról napra kapunk híreket: milyen jogi álláspont született a távközlési műholdakra vonatkozóan? — Most éppen a távközlési szervezet kérdése és a világűrműsorok nemzetközi ellenőrzése áll előtérben. Vitakérdés: lehetnek-e üzleti vállalkozások, egy-egy magántársaság tulajdonai a távközlési műholdak, vagy pedig a Föld valamennyi állama által igénybe vehető egységes rendszert és szervezetet kell-e kialakítani. Az üzleti vállalkozás engedélyezése ellen több érv szól, ez ugyanis óriási anyagi és biztonsági kockázattal járna. Monopolizálni lehetne például a földrészek közti telefon-összeköttetést, vagy háborús propagandára felhasználni a rádió- és tv-állomásokat. Kié a Hold? — A Gemini—8 üzemzavara időszerűvé tette-e az űrhajósok mentésére vonatkozó nemzetközi szabályozás megalkotását? — Valóban, a Gemini—8 szerencsés kimenetelű üzemzavara könnyen válhatott volna katasztrófává. A mentésre vonatkozó kifejezett egyezmény még nem jött létre, de elvileg mindenki egyetért abban, hogy az űrhajósokat minden állam köteles segíteni, éppen úgy, mint a tengeri hajótörötteket. A világsajtó hírt adott róla, hogy Amerikában Holdrészvényeket kezdtek árusítani: elképzelhető, hogy egyik vagy másik ország lefoglaljon egy bolygót? — Foglalás útján egyetlen állam sem szerezhet igényt egyetlen égitest feletti uralomra sem. Ez jogilag is, fizikailag is keresztülvihetetlen. Ma az az időszerű kérdés: milyen legyen a Holdon létesítendő űrállomás jogi helyzete. A tudományos álláspont az, hogy a felbocsátott űrállomás annak az államnak fennhatósága alá tartozzék, amely fellőtte, ez azonban nem jelenthet fennhatóságot az egész égitestre. Viselkedés a Mars-lakókkal — Nemcsak képtelen Holdrészvények születnek, vannak más furcsaságok is — mondotta még dr. Herczeg István kandidátus. — Egyes nemzetközi jogászok minden természettudományos alapot nélkülöző abszurd elképzelésekkel foglalkoznak. A többi között megalkották a „jogon túli jog” fogalmát: milyen érintkezési szabályokat kell alkalmazni majd, ha valamelyik égitesten esetleg értelmes élőlényekkel találkoznának a földi űrhajósok. Ezt minden gondolkodó ember mulatságosnak tartja, mert a naprendszeren belül még semmilyen értelmes lény létezése nincs bizonyítva. Dolecsicó Kornélia Tt az óra után, amikor lassudni kezd a nap és csukaszürkévé válik a délután, a tér bokrai mögött fölbukkantak az ostromló hadak. Lassan, óvatosan nyomultak előre, porosak voltak és harci öltözékük teljesen elütött egymástól, de öszszehangolt mozdulataikból látszott, együvé tartoznak: egy sereg. Fegyverzetük meglehetősen elavultnak számított: két dugóspuska és egy kicskornyázott vásári játékpisztoly. Mindez semmit nem im le a tény komolyságából: megkezdődött a hadak járása. Hárman voltak a hadviselők, ostromra indulók, így aztán rövid tanácskozás után, három különböző ponton foglaltak harci állást. Egyik szárnyuk, úgy látszik, valami nyugtalanítót tapasztalt, mert elhagyta harcálláspontját és megközelítette a jobb oldali szárny vonalat, majd így szólt: — öcsi, a fene vinne el, add ide a madzagot! öcsi morgóit, vonakodott — minden ezred védi harci eszközeit, hírnevét —, végül előhúzta nadrágzsebéből a madzagcsomót és levágott belőle egy méteres darabot. — Nesze — mondta —■, de el ne veszítsd! Állandóan új madzag kell a puskádhoz! A hadifelvételező még mindig nem tágított. — Öcsi, adjál rágógumit is! Öcsi háborgott, csak hoszszas fontolgatás után, összeráncolt homlokkal osztotta ki a porciót, de hát, mit lehet kifogásolni ezen? Melyik hadvezér oszt előre élelmet, bort, amikor tudja, hogy teli hassal elkanászodik a harcos és esze ágába sincs megmászni a várfokot. A várfokon egyelőre csend honolt. A magaslatot két oldalról körülfogó tűzfalon krétával rajzolt kopasz fej vigyorgott az ostromlókra és tudtukra adta, hogy: „Haje krapek a kocka”. Üres, beépítetlen telken állt a magaslat — régi, megkeményedett homokdomb —, tetején kisebb téglarakás, lejjebb malterosláda, a kezdődő építkezés első jelei. Ilyen természeti adottságok védték az ormot, amelynek tetején váratlanul megjelent a rövidnadrágos védő had. Egyetlen védő, egyetlen harcos, aki visszatartja az ellenséget, megóvja a várat, de ez sem feltűnő, hiszen a történelem így íródott: a falak, bástyák mögött, a védő nagy túlerő ellen veszi fel a küzdelmet. A vár védője rövidet füttyentett és kiáltott: — Várjatok még, öcsi! A három ezred, a három hadviselő várakozott. Fönn a magaslaton húszcentis téglafalat épített a védősereg, meg kellett várni, amíg befejezi, el kellett tolni addig az ostrom időpontját. De végül állt a vár és keményen, büszkén szállt a kapitány hangja: „Kezdhetjük, öcsi!” Hét órát mutatott a sarki órás kirakatában az aranyozott karimájú öreg vekker. Szédületes erővel, elsöprő lendülettel, három irányból indult a roham. A védő állta a sarat, eltaszította a támadókat és elsütötte dugóspuskáját. A hatodik roham után kivörösödött a képe, csurgott róla a veríték, de védte a falakat. Hiába indultak a támadások, a három oldalú vad rohamok, a vár, a magaslat tartotta magát, sziklatömb, elfoglalhatatlan erőd volt. Fél nyolckor — ki tudja, hányadszor —, megint csak visszaszorultak az ostromlók. Öcsi elvesztette a türelmét és magához rendelte a jobb-, meg a balszolryait. — Ha nem veritek ki Flecót, nincs több rágógumi! De hiába fenyegetőzött a vezér, a magaslaton töretlenül állt Flecó, és lelökte a jobb- meg a balszárnyat, meg a vezért is a vár faláról. Látta az ostromló hadvezér: visszavonulót kell fuvatni, nincs más hátra, szégyenszemre el kell kotródni a vár alól. Este volt, fél nyolc múlt és a visszavonuló sereg arra lett figyelmes, hogy kivágódik egy ablak a tűzfalon, a magaslat, a vár fölött, és vészjósló hang támad a dicsőséges védőseregre: — Flecó, büdös kölyök, megírtad a matematikát?! Így történt — milyen véletleneken múlik néha a történelem —, hogy a vár további küzdelem nélkül elesett. Kása Csaba OSTROM Mától: szóbeli érettségik Ma sok gimnáziumban és közgazdasági technikumban megkezdődött a nappali tagozaton idén végző fiatalok szóbeli érettségi, illetve képesítő vizsgája. A gimnáziumokban az érettségi vizsgák június 25-ig véget érnek. Szóbelire azokat a jelölteket bocsátották, akik legalább egy kötelező tárgyból sikeres írásbeli dolgozatot készítettek. Az a tanuló, akinek elégtélen dolgozata volt, abból a tárgyból szigorított szóbeli vizsgát tesz. Ez azt jelenti, hogy nemcsak a húzott tételből kell felelnie, hanem más kérdéseket is intéznek hozzá. Az írásbeli dolgozatok eredményét egyébként — az elnök döntésétől függően — vagy a szóbeli kezdete előtt, vagy utána ismertetik a jelöltekkel. A vizsgaszabályzat értelmében egy-egy diák felelete legfeljebb 15 percig tarthat és a felkészülésre legalább 20 perc időt biztosítanak. Nappali tagozaton az idén — előzetes számítások szerint — a középiskolákban országosan mintegy 50 ezer fiatal fejezi be tanulmányait. Ugyancsak ma kezdődött meg a dolgozók gimnáziumaiban az írásbeli érettségi vizsga. Befalaznak egy Annak idején befalaztak egy bizonyos Kőmives Kelemennél, hogy Déva vára felépüljön. Jelenleg egy szobrászt készülnek befalazni, hogy a TECHNOIMPEX-nek nagyobb raktárhelyisége legyen. Téglával elválasztva Egy félkész állapotban maradt hűvösvölgyi templomépületről van szó, amelyben a modern magyar építészet nagy mesterének, Molnár Farkasnak munkáját tiszteljük. Az épületnek sohasem volt állandó gazdája: egy részét 1954 óta szobrászok lakják, 1959 óta Veszprémi Imre szobrászművész dolgozik itt. Igaz, jogcím nélkül. A II. kerületi Tanácstól többször is kérte: utalják ki neki végérvényesen ezt az ideális műtermet — hiába. Viszont ki sem utasították. Amikor az épületet a légoltalmi parancsnokság kapta meg, az sem emelt kifogást Veszprémi ottléte ellen, sőt, külön téglafallal választották el az udvaron azt a keskeny sávot, amelyen át a műterem megközelíthető. Nemrég a TECHNOIMPEX-nek utalták ki a templomot ideiglenes raktárnak, 1970-ig. Egyúttal azonban megtiltották, hogy az épületet bárki is felvegye raktárkataszterébe, hiszen raktár céljára alkalmatlan. A TECHNOIMPEX berendezte raktárát, s felszólította a szobrászt: hagyja el az épületet. „Ez igen fontos exportérdek, ezenkívül a társadalmi tulajdon védelme szempontjából is kívánatos.” (Vagyis, az udvar két részét elválasztó, téglafalon idegen személyek — talán éppen a művész? — átmászhatnak, s megdézsmálhatják a készletet.) Egy „szívélyes“ értesítés Veszprémi nem ment el, nem is volt hová mennie. Arra hivatkozott, hogy alkotó munkáját nem tudja folytatni a műterem nélkül, amely raktárnak úgysem használható. Emeljenek inkább vasrácsot Támogatta Veszprémi kérelmét a Művelődésügyi Minisztérium, a Magyar Képzőművészek Szövetsége, a Képzőművészeti Alap, a Művészeti Dolgozók Szakszervezete, a KISZ KB kulturális osztálya — vagyis jóformán mindenki, aki felismerheti és elismerheti a művész munkáját, de jogi értelemben nem segíthet. Május 20-án újra írt a TECHNOIMPEX Veszpréminek: meghagyják műtermében, csak egy kis helyiséget és az udvari részt veszik el tőle, de a műterem és az egyéb helyiségek ajtajait, ablakait befalazzák, illetve vasrácssal látják el. A levél vége különösen „szívélyes”: „Vállalatunk a legmeszszebbmenőkig figyelembe veszi és méltányolja az ön művészi tevékenységét, valamint az ön művészi munkájához fűződő más társadalmi szervek érdekeit. Fenti döntésünk ennek szellemében történt, így ön ezután is zavartalanul folytathatja majd tevékenységét a műteremben.” Mindössze arról feledkeztek meg, Veszprémi jóakarói, a TECHNOIMPEX-nél, hogy a műterem túlsó oldalán csak egy szűk ajtó nyílik. Ezen semmi esetre sem férnek kibe a kőszobrok és kőtömbök, s így Veszprémit, ha nem is mint magánszemélyt, de mini szobrászt, nagylelkűen befalazzák. Itt meg kell jegyezni, hogy Kőmíves Kelemennét a ballada kőmívesei a hitvesi erény teljes elismerésével és minden nagyrabecsülésük ellenére falazták be. Mit mond a TECHNOIMPEX? Természetesen a probléma nem ilyen egyszerű. Ezért felkerestük a TECHNOIMPEX-nél a levél aláíróit, Csernok Sándor főosztályvezetőt és Szentiványi Tibor osztályvezetőt. — A kérdéses épület zöldövezetben van, tanácsi rendelkezés szerint csak ideiglenes raktárról lehet szó, amely amúgy is messze van a várostól, s így tetemes fuvarköltséget jelent — kezdtük. — Ez az ideiglenes raktár olyan számunkra, mint a vízbe fulladónak a szalmaszál. — Önök „igen fontos exportérdekre” hivatkoztak: nem túlzás ez a 45 négyzetméternyi terület esetében? — Olyan nagy a raktárhiány — hangzott a válasz —, hogy minden talpalatnyi helyre szükségünk van. — A biztonságot illetően, úgy hallottuk, jelentős leltárhiányuk van. Ez is indokolná intézkedésüket? — Kötelességünk gondoskodni a raktár biztonságáról. Konkrétan azonban, ha van is hiány, az a szállítás, költözködés során adódott, és semmi esetre sem hozható kapcsolatba Veszprémi szomszédságával. Befejezésül: a Magyar Építőművészek Szövetségénél Hofer Miklós elmondotta, hogy a templomot építészeti emlékké kívánják nyilváníttatni, és ennek érdekében már megtették a kezdő lépéseket. Elképzelhető, hogy az épületben művészkolóniát telepítenek. Erre a célra valóban alkalmasabb lenne. S ha már megtörtént volna, ma kevesebb lenne egy különös esettel és egy papírból csinált tengeri kígyóval. De talán még most sem késő. Darvas László Kőmíves Kelemenné példájára Raktárkataszterbe nem vehető Erkölcsi támogatás Talán még nem késő JÚNIUSI SZÜRET A Kertészeti és Szőlészetii Főiskola üvegháziban korán kezdik a szüretelést. A kedvezőtlen időjárás ellenére az üvegházban bőven érik a szőlő. Joós Annamária kertésztanuló megkóstolja a szőlőskertek királynőjét. (MTI fotó : Percze Lajos felv.) Június 1-től, este 8 órától a TROMBITÁS KERTBEN (II., Moszkva tér) Js SHIMMY-től a LET-KISS-ig. Vidám, táncos műsor. Írta és konferálja: Lóránd György. Fellépnek: Ács Marietta, Fónay Józsi Máris Szabó Mariann, Szenes László. Kísér: Déry Tibor és szólistái. Hétfőn műsorszünet.