Esti Hírlap, 1966. szeptember (11. évfolyam, 206-230. szám)
1966-09-01 / 206. szám
HOVÁ MUTAT AZ EGY MUTATÓ Ahol számítanak a versenyre és ahol nem ? Hétezer órára saccolták, már a tizennegyedik ezret öljük bele. Amikor megrendelték a Pilgier-állványt, senki sem tudta, mennyi idő alatt lehet elkészíteni. De azt jó néven veszik, ha munkaversenyt szervezünk. Nekem az a véleményem: ne olyan feladatokra ösztönözzük azembereket, amelyeket úgysem tudnak megoldani! — Lázár Pál, a Láng Gépgyár szakszervezeti bizottságának munkatársa fakadt ki így a KGM Általános Gépipari Igazgatóságához tartozó vállalatok értekezletén, ahol szakszervezeti és műszaki vezetők vitatkoztak: mit várhatnak egymástól ? Mit kell megadniuk egymásnak? Hogyan szervezzék tovább a kongnesszusi munkaversenyt? HATÁRIDŐ ELŐTT Az első, s talán legfontosabb gondolat a vitában: ahol sikeres a verseny, ott nem marad el a várt teljesítmény. Az Aprítógépgyárban tízéves pangás után megszűnt a formalizmus, s a munkaverseny, a műszaki fejlesztés elfoglalta az őt megillető helyet. A kongresszusi munkaverseny első féléves mérlege 134 százalékos exportszállítással zárult. A budapesti Vegyipari Gépgyárban a verseny időszakában határidő előtt elkészültek az exportra szánt hőcserélők és az ipari centrifugák. Eddig tizenhét százalékkal többet adtak át a külkereskedelmi szerveknek, mint amennyire terveik kötelezték őket. A Kiskunfélegyházi Vegyipari Gépgyár a csehszlovák söriparnak kongreszszusi Versenytempóban készítette el a tartályokat. A műszakiak megteremtették a verseny technikai, technológiai feltételeit, az eredmény nem is maradt el Csak egy százalékszámmal jelezzük ezt: exportelőirányzakát 37,1 százalékkal múlta felül a gyár. PÓT. PÓT. PÓT S abban is mindenki egyetértett, hogy nem szabad lejáratni a versenyt. Mert a még több helyütt tapasztalható gyári anarchia nem használ az emberek kezdeményezőkészségének, munkakedvének. Az Április 4. Gépgyár megbízottja azt mondta: felforgatja az üzemet a tengernyi pótprogram. A pótprogramot pótkiírás követi, és akkor mit tegyen a szakszervezet? Pótversenyt szervezzen a pótfeladatokra? Ehhez pótfelajánlás, pótértekezlet kell, pótlelkesedés, pótmunkakedv , pótmunkaerő pedig úgysincs. A szakszervezeti vezetők azt mondták, hogy általában jó a verseny, mindenütt megszervezték. A minisztérium megbízottja viszont megkérdezte: akkor mi az oka a gyakori elmaradásnak? Miért maradnak adósak milliókkal egyes gyárak? Miért tartozik például a Láng 14 millióval? Igaz, az exporttervet teljesítette az iparág, több gyár előre szállított, de néhány üzem nagyarányú túlteljesítése nélkül elmaradt volna az Általános Gépipari Igazgatóság. A szakszervezetiek: — A gyárak elismerik a munkaversenyt, főleg a szocialista brigádoknak gratulálnak, de nem törődnek velük. Megengedik, hogy kiírjuk a szocialista brigádmozgalom jelszavait, de ők ezzel le is tudták a magukét. A műszaki vezetők: — A kiemelt beruházások, a költségszint és a túlóra miatt lélegzeni sincs időnk. ÚJ SZABÁLYZAT KELL Sokan szóvá tették: itt az ideje, hogy a szakszervezet most kezdeményezzen valamit. Át kellene dolgozni a munkaverseny-szabályzatot, mert a mostaninak még semmi köze sincs az új mechanizmus egymutatós gazdálkodásához. Ehhez, gondolják, egymutatós munkaverseny is kell. Nyolc vállalat képviselői és a KGM megbízottai vitatkoztak. Sok mindent bíráltak a gyárak emberei. Egyikük azonban jogosan megjegyezte: „Csak az a baj, hogy a minisztérium most sem olyan felelős vezetőt küldött, aki változtatni tudna, aki dönthetne, aki tehetne valamit, hogy megváltozzék a jelenlegi helyzet” (k. 1.) MÁTÓL TÁBORHELYÉT 20 százalékos árengedménnyel , észak-balatoni kempingben EGY HELYEN FOGLALHATJA LE! Keressen bennünket: Turistaházakat Kezelő Vállalat, Budapest, VI., Lenin krt. 55. Tel: 224—230, 224—412. Telex: 0—794. A hammirág magányossága Harminc hold még nincs felfedezve ♦ Pusztulás fenyegeti a történelem előtti Alföld utolsó Bénító a csend, szinte megbilincsel és zsibbaszt, mint a kígyó zöldtüzű szeme, ha áldozatára csap a kegyetlen fej. Nem süket és nem néma ez a csend, hanem alattomos és fenyegető, távolabbról csekély mozgások, közelről fű közötti surranások neszeznek, valahol messze béka sikolt, sikló foghatta meg, s itt mint jóllakott tehén, böffen egyet az iszap. Emberszinten éget a hőség, fenn, az ezüsthársak kontyában gyámoltalan kis szél babrálja a leveleket, s lenn szinte fázik a láb, hüti a mocsár hidege. JÉGKORI VILÁG Fantáziát mozgásba indító, fantáziába illő ez a táj, buja ősvadon, út, ösvény nem vezet át rajta. Ismert és ismeretlen könyveket írtak már róla, tudósok vizsgálták és vették jegyzékbe füvét, virágát, nagyítózták minden négyzetcentiméterét. De csak addig, míg lehet, míg azt nem mondja a mocsár: megállj. S innen egy lépéssel sincs tovább, innen: körülbelül harmincholdas, embertől soha nem látott világ, fehér folt a térképen. Nincs még felfedezve. Hallgató és vizektől hűvös, ősláp a Nyírség szegletében. Bátorliget — új nevén, két község egyesítése után: Aporliget — fogalom a világon. Fogalom, mert unikum. Párja nincs az öreg kontinensen. Aki kísér, otthonosan mozog ebben a nehézszagú, fülledt tájban. Fiatal erdőmérnök, Haraszti Sándor a neve, jeles rangra értékelt disszertációjának témája ez a kis világ volt. Mindent tud róla, amit tudhat, s minden izgatja, amit még nem ismer itt. Szereti a könyörtelen lápot és aggódik érte, féltését foglalta mérnöki tanulmányába. Most együtt barangolunk, s ő precíz és minden bokrot, minden fát külön megmutatna. Ez a most százholdas, szigorúan óvott természetvédelmi terület az utolsó maradvány, az utolsó emlék a jégkorszakot közvetlenül követő időből, a történelem előtti táj képéből. Ilyen volt — borzongat a gondolat — a mai Alföld, éppen ilyennek látta az első emberős, aki itt megjelent. Rejtett zugban burjánzó bozót alján különös növény szívforma leveleit mutatja a mérnök, s hangja szinte tiszteletteli. — Ez a Ligularia sibirica. Szibériai hamuvirág. Egész Európában az egyetlen tő. Magányos hamuvirág. Elmúltak fölötte idők és korok, tőle néhány száz lépésnyire most gazdag kukoricások érlelnek roppant csöveket. a fejsze kiirtotta az egykori nyír- és fűzlápot, a pazar ezüsthárserdőt, de ez az egy tő itt megmaradt, alatta a föld még őrzi a jégkorszak éltető hűvösét; ez az egy tő hamuvirág szirmot bontott talán akkor is, amikor a piramisokat építették, s most is, bár ritkán, díszének utoljára 1959-benörvendeztek az ősláp kutatói. S nyílott akkor is, itt a bozótban, amikor . .. — Tuzson János fedezte fel 1914-ben az egykori alföldi mocsárvilágnak ezt az utolsó maradványát, amely gazdagabb minden még megmaradt vagy nemrég elpusztult lápterületnél. Élővilága páratlan, alhavasi növényfajok élnek itt a síkságon jégkori vagy a jégkorszakok utáni flóramaradványok között. Az eddigi kutatások 4672 állatfajt találtak a területen, s ebben jégkorbelieket is, ezek között a legjellemzőbb a lovería vivipara, a csak itt honos elevenszülő gyík. ZERGEBOGLÁRKA, FÁTYOLKÖLES S mutatja a fiatal mérnök sorra a rezervátum kincseit: a festői nyíreseket, a hazánkban páratlan aljnövényzetet, a nálunk csak itt lelhető, havasokban megélő zergeboglánkát, az éger-szil ligetet, a csodálatos ezüsthársakat, a tőzegepret, a lépi nádperjét, a füvek között a kedves szép fátyolkölest, a fűzlápot, odébb az ősnádast ... — Hosszú harc után — hallgatom a magyarázatot —. Soó Rezső professzor kezdeményezésére vette védelmébe Bátorligetet a harmincas években a debreceni egyetem. De akkor az ősláp már csak negyedakkora volt, mint a századfordulón. Valóban védett területté a felszabadulás után nyilvánították. — Az utolsó pillanatban ... — Ha nem az után. Mert ismét veszély fenyegeti. Most nem az ember, a százholdas rezervátum szigorúan zárt körzet, belépni csak külön engedéllyel lehet, tilos letépni egy szál virágot, egy falevelet. — Akkor mi a veszély? — Félő, hogy kiszárad a láp. Feltöltődik, vize párolog, az utánpótlás kevés, a környező megművelt, mocsártól elhódított földek szívása nagy. Szomorkásan mondja még a mérnök: — Amikor 1963-ban felmértem a területet és megrajzoltam első pontos térképét (mert addig nem volt), már találtam olyan rovarfajokat, amelyek tipikusan száraz vidékre jellemzőek ... MEG KELL FOGNI A VIZEKET Két vízfolyás torkollik most a lápba, majd viszi belőle el az éltető vizet: a pilis—piricsei és a nyírbátor— vasvári. A kettőt a vásárok köti össze, maga is már igazi mocsár inkább, mint vízvezető. Mégis: ami vizet most a láp kap, ezen szivárog át. Kevés, kevés, de ma még — s ez a ma csupán évtizedet jelent, szigorú naptári értelemben az időtlen ősvilág léthatárául — élteti ezt a páratlan természeti kincset S ha nem szól közbe gyorsan és cselekvően, már most nemzedékünk, aligha hagyhatja emlékül az utókorra az eredeti hazai tájnak ezt az utolsó hírnökét. — Meg kell fogni a tavaszi vizeket — mondja amérnök —, s akkor Bátorliget megmenekül. S talán — ezt már csak úgy sejteti — e mentéshez felhasználhatnák gátépítést ajánló tervét, amelyért jelest kapott az egyetemen, s talán ■megkísérelhetnék —, mert a vad és buja nád, a dús növényzet falként zárja el —, a harmincholdas, mindent elnyelő, ismeretlen mocsár megközelítését, lefényképezését helikopterről, mert tudni kéne, jó volna feltárni, mi van ott, a lombkoronák alatt, miről hallgat, mit őriz ez az alattomos, félelmetes csend. . . . Sötét éjszakán — mesélik a környéken — kékes lángok imbolyognak, lidércfények járják táncukat a láp fölött. Olykor felrikolt egyegy vadmadár, aztán megint csend lesz, bénító és fenyegető. Amikor becsukódik mögöttünk a rezervátum kapuja, még csak szürkül az ég, még csak óvatosan, zsombékról zsombékra lépked be a nád közé az este. Hirtelen arra gondolok: a magányos hamuvirág most összébb húzza erőszöld leveleit, odagubbaszt védő bokra tövéhez, s jégről, hűvösről, vízről — talán társakról álmodik majd, ha a magasban kigyúl, s tovalibben fölötte az az időtlen láng. Lantos László maradványát VIDÉKI VÁROSOKNAK Szegedre indul a MÁVAUT főműhelyének új, 130 személyes, Ikarus 620-as típusú csuklós autóbusza. A IX. pártkongresszus tiszteletére ajánlotta fel a budapesti MÁVAUT főműhelye, hogy 40 ilyen autóbuszt készít még ebben az esztendőben a vidéki városoknak. Az új Ikarusok nagy segítséget jelentenek majd a helyi forgalom lebonyolításában. (MTI-fotó : Hadas felv.) a rablók eltévedtek, ők Az óceán másik partjáról keveredtek ide, álturistaként, és most elhűlten néztek körül a lompos helyiségben, tétován emelgetve géppisztolyukat. Valami nem volt rendjén. Az állt ugyanis az újsághirdetésben, hogy ekkor meg ekkor a Víziló utcában reprezentatív ékszerüzlet nyílik, meg. A hely stimmelt, a dátum is, csak éppen az áru nem. A hosszabbik, a Joe, ráförmedt a boltvezetőre. — Ide a briliánsokkal! A segéd közbeheherészett. — Jól tetszenek festeni! De azért a tv gengszterei sokkal hatásosabbak! Az üzletvezető pedig bűnbánóan tárta szét karjait.• — Itt valami tévedés lesz, kérem! Palacsintasütőket árulunk mi! Edénybolt ez, kérem! Az alacsonyabbik, a Fred, a pultra csapta a lapot. — De itt az áll, egészen világosan, hogy ékszerüzlet... Együtt nevetgélt a segéd, meg a vezető. — Hát, kérem, aki a hirdetésekre hallgat... Az utol- Tévedés jó percig úgy volt valóban, hogy a másik vállalat győz, de mi meggyúrtuk a hivatalt! A kerület legszebb utcája nem lehet meg palacsintasütő-szakbolt nélkül! Joe erre felkapott egy hosszú nyelű edényt és a főnök orra előtt hadonászott vele. — Mit halandzsázik itt össze-vissza? A vezető pedig udvariasan, de határozottan csavarta ki Joe markából az edényt, és feddően szólt: — Ne tessék az árut fogdosni! Ez nem önkiszolgáló üzlet! Fred lengette a fegyvert. Joe ordított: — Ha nincs ékszer, akkor adi a pénzt! — Már milyen alapon, kérem? Erre Fred a mennyezetbe eresztett egy rövid sorozatot. — Ne tessék itt lármázni Ha valami baja van velünk, ott a panaszkönyv! Ha ugyan el meri kérni, mert... A főnök ingujját tűrögette fel, Joe meg csak nyöszörgött: — Ide a pénzt! Mi rablók vagyunk! Az üzletvezető tüntetően ásított. — Ezt mondhatja bárki: Van róla valami írása? Joe csak összecsuklott, és Fred mogorván cipelte ki a gépkocsiba. Utánuk nagyot dörrent az ajtó. Az üzletvezető szomorú volt: Hogy micsoda neveletlen alakok vannak manapság! Elrohannak és még csak nem is köszönnek! Elmerengett a segéd. — Főnök kartárs! Nem lehet, hogy mégiscsak rablók voltak? Álarc, meg géppisztoly ... Telefonálni kellene a rendőrségre. A kagyló kihullt a kezéből, akkorát kiáltott rá a vezetője. — Hova gondol? A vonalat csak hivatalos célra használhatjuk! Árurendelés, efféle. Igaz is, ha már ott van, a raktárból kérjen át ötszáz petróleumfőzőt, a választék bővítése végett. Darázs Endre VÁLLALATOK! KÖZÜLETEK! SZÖVETKEZETEK! FIGYELEM! Vállaljuk rövid határidőre különböző méretű FENYŐFA LÁDA készítését, szegezett kivitelben. Vidékre is vagon szállítással. Cím: Főv. Vegyesipari Javító Vállalat Bp. 9. pf. 45. Telefon: 468—328. Ügyintéző Horváth vagy Takács