Esti Hírlap, 1966. szeptember (11. évfolyam, 206-230. szám)

1966-09-01 / 206. szám

HOVÁ MUTAT AZ EGY MUTATÓ Ahol számítanak a versenyre és ahol nem ? Hétezer órára saccolták, már a tizennegyedik ezret öljük bele. Amikor megren­delték a Pilgier-állványt, sen­ki sem tudta, mennyi idő alatt lehet elkészíteni. De azt jó néven veszik, ha mun­kaversenyt szervezünk. Ne­kem az a véleményem: ne olyan feladatokra ösztönöz­zük az­­em­bereket, amelye­ket úgysem tudnak megol­dani! — Lázár Pál, a Láng Gépgyár szakszervezeti bi­zottságának munkatársa fa­kadt ki így a KGM Általá­nos Gépipari Igazgatóságá­hoz tartozó vállalatok érte­kezletén, ahol szakszervezeti és műszaki vezetők vitatkoz­tak: mit várhatnak egymás­tól ? Mit kell megadniuk egy­másnak? Hogyan szervezzék tovább a kongnesszusi mun­kaversenyt? HATÁRIDŐ ELŐTT Az első, s talán legfonto­sabb gondolat a vitában: ahol sikeres a verseny, ott nem marad el a várt teljesít­mény. Az Aprítógépgyárban tízéves pangás után meg­szűnt a formalizmus, s a munkaverseny, a műszaki fejlesztés elfoglalta az őt meg­­ille­tő helyet. A kong­resszusi mun­kaverseny első féléves mérlege 134 százalé­kos exportszállítással zárult. A budapesti Vegyipari Gép­gyárban a verseny időszaká­ban határidő előtt elkészül­tek az exportra szánt hőcse­rélők és az ipari centrifu­gák. Eddig tizenhét százalék­kal többet adtak át a külke­reskedelmi szerveknek, mint amennyire terveik kötelez­ték őket. A Kiskunfélegyházi Vegyipari Gépgyár a cseh­szlovák söriparnak kongresz­­szusi Versenytempóban ké­szítette el a tartályokat. A műszakiak megteremtették a verseny technikai, technoló­giai feltételeit, az eredmény nem is maradt el Csak egy százal­ékszámmal jelezzük ezt: exportelőirán­yzakát 37,1 százalékkal múlta felül a gyár. PÓT. PÓT. PÓT S abban is mindenki egyetértett, hogy nem­ sza­bad lejáratni a versenyt. Mert a még több helyütt tapasztalható gyári anarchia nem használ az emberek kezdeményezőkészségének, munkakedvének. Az Április 4. Gépgyár megbízottja azt mondta: felforgatja az üze­met a tengernyi pótprogram. A pótprogramot pótkiírás követi, és akkor mit tegyen a szakszervezet? Pótversenyt szervezzen a pótfeladatokra? Ehhez pótfelajánlás, pótérte­kezlet kell, pótlelkesedés, pótmunkakedv , pótmun­kaerő pedig úgysincs. A szakszervezeti vezetők azt mondták, hogy általában jó a verseny, mindenütt megszervezték. A minisztérium megbízott­ja viszont megkérdezte: ak­kor mi az oka a gyakori el­maradásnak? Miért marad­nak adósak milliókkal egyes gyárak? Miért tartozik pél­dául a Láng 14 millióval? Igaz, az exporttervet teljesí­tette az iparág, több gyár előre szállított, de néhány üzem nagyarányú túlteljesí­tése nélkül elmaradt volna az Általános Gépipari Igaz­gatóság. A szakszervezetiek: — A gyárak elismerik a munka­versenyt, főleg a szocialista brigádoknak gratulálnak, de nem törődnek velük. Megen­gedik, hogy kiírjuk a szocia­lista brigádmozgalom jelsza­vait, de ők ezzel le is tudták a magukét. A műszaki vezetők: — A kiemelt beruházások, a költ­ségszint és a túlóra miatt lé­­legzeni sincs időnk. ÚJ SZABÁLYZAT KELL Sokan szóvá tették: itt az ideje, hogy a szakszervezet most kezdeményezzen vala­mit. Át kellene dolgozni a munkaverseny-szabályzatot, mert a mostaninak még semmi köze sincs az új me­chanizmus egymutatós gaz­dálkodásához. Ehhez, gon­dolják, egymutatós munka­verseny is kell. Nyolc vállalat képviselői és a KGM megbízottai vitat­koztak. Sok mindent bíráltak a gyárak emberei. Egyikük azonban jogosan megjegyez­te: „Csak az a baj, hogy a minisztérium most sem olyan felelős vezetőt küldött, aki változtatni tudna, aki dönthetne, aki tehetne vala­mit, hogy megváltozzék a jelenlegi helyzet” (k. 1.) MÁTÓL TÁBORHELYÉT 20 százalékos árengedménnyel , észak-balatoni kempingben EGY HELYEN FOGLALHATJA LE! Keressen bennünket: Turistaháza­kat Kezelő Vállalat, Budapest, VI., Lenin krt. 55. Tel: 224—230, 224—412. Telex: 0—794. A hammirág magányossága Harminc hold még nincs felfedezve ♦ Pusztulás fenyegeti a történelem előtti Alföld utolsó Bénító a csend, szinte megbilincsel és zsibbaszt, mint a kígyó zöldtüzű szeme, ha áldozatára csap a ke­gyetlen fej. Nem süket és nem néma ez a csend, ha­nem alattomos és fenyegető, távolabbról csekély mozgá­sok, közelről fű közötti sur­­ranások neszeznek, valahol messze béka sikolt, sikló foghatta meg, s itt mint jól­lakott tehén, böffen egyet az iszap. Emberszinten éget a hőség, fenn, az ezü­sthársak kontyában gyámoltalan kis szél babrálja a leveleket, s lenn szinte fázik a láb, hüti a mocsár hidege. JÉGKORI VILÁG Fantáziát mozgásba indí­tó­, fantáziába illő ez a táj, buja ősvadon, út, ösvény ne­m vezet­ át rajta. Ismert és ismeretlen­ könyveket ír­tak már róla, tudósok vizs­gálták és vették jegyzékbe füvét, virágát, nagyítózták minden négyzetcentiméte­rét. De csak addig, míg le­het, míg azt nem mondja a mocsár: megállj. S innen egy lépéssel sincs tovább, innen: körülbelül harmincholdas, embertől soha nem látott világ, fehér folt a térképen. Nincs még felfedezve. Hall­gató és vizektől hűvös, ős­láp a Nyírség szegletében. Bátorliget — új nevén, két község egyesítése után: Aporliget — fogalom a vilá­gon. Fogalom, mert­­ unikum. Párja nincs az öreg konti­nensen. Aki kísér, otthonosan mo­zog ebben a nehézszagú, fül­ledt tájban. Fiatal erdőmér­nök, Haraszti Sándor a ne­ve, jeles rangra értékelt disszertációjának témája ez a kis világ volt. Mindent tud róla, amit tudhat, s minden izgatja, amit még nem ismer itt. Szereti a könyörtelen lá­pot és aggódik érte, féltését foglalta mérnöki tanulmá­nyába. Most együtt barango­lunk, s ő precíz és minden bokrot, minden fát külön megmutatna. Ez a most százholdas, szi­gorúan óvott természetvé­delmi terület az utolsó ma­radvány, az utolsó emlék a jégkorszakot közvetlenül kö­vető időből, a történelem előtti táj képéből. Ilyen volt — borzongat a gondolat — a mai Alföld, éppen ilyen­nek látta az első emberős, aki itt m­egjelent. Rejtett zugban burjánzó bozót al­ján különös növény szív­forma leveleit mutatja a mérnök, s hangja szinte tiszteletteli. — Ez a Ligularia sibirica. Szibériai hamuvirág. Egész Európában az egyetlen tő. Magányos hamuvirág. El­múltak fölötte idők és ko­rok, tőle néhány száz lépés­nyire most gazdag kukoricá­sok érlelnek roppant csöve­ket. a fejsze kiirtotta az egy­kori nyír- és fűzlápot, a pa­zar ezüsthárserdőt, de ez az egy tő itt megmaradt, alatta a föld még őrzi a jégkor­szak éltető hűvösét; ez az egy tő hamuvirág szirmot bontott talán akkor is, ami­kor a piramisokat építet­ték, s most is, bár ritkán, díszének utoljára 1959-ben­­örvendeztek az ősláp­ kuta­tói. S nyílott akkor is, itt a bozótban, amikor . .. — Tuz­son János fedezte fel 1914-ben az egykori al­földi mocsárvilágnak ezt az utolsó maradványát, amely gazdagabb minden még megmaradt vagy nemrég el­pusztult­ lápterületnél. Élő­világa páratlan, alhavasi növényfajok élnek itt a sík­ságon jégkori vagy a jég­korszakok utáni flóramarad­ványok között. Az eddigi kutatások 4672 állatfajt ta­láltak a területen, s ebben jégkorbelieket is, ezek kö­zött a legjellemzőbb a lo­ve­rí­a vivipara, a csak itt ho­nos elevenszülő gyík. ZERGEBOGLÁRKA, FÁTYOLKÖLES S mutatja a fiatal mérnök sorra a rezervátum kin­cseit: a festői nyíreseket, a hazánkban páratlan aljnö­vényzetet, a nálunk csak itt lelhető, havasokban megélő zergeboglánkát, az éger-szil ligetet, a csodálatos ezüst­­hársakat, a tőzegepret, a lé­pi nádperjét, a füvek között a kedves­ szép fátyolkölest, a fűzlápot, odébb az ősná­dast ... — Hosszú harc után — hallgatom a magyarázatot —. Soó Rezső professzor kez­deményezésére vette védel­mébe Bátorligetet a harmin­cas években a debreceni egyetem. De akkor az ősláp már csak negyedakkora volt, mint a századfordulón. Va­lóban védett területté a fel­­szabadulás után nyilvání­tották. — Az utolsó pillanat­ban ... — Ha nem az után. Mert ismét veszély fenyegeti. Most nem az ember, a száz­holdas rezervátum szigorúan zárt körzet, belépni csak kü­lön engedéllyel lehet, tilos letépni egy szál virágot, egy falevelet. — Akkor mi a veszély? — Félő, hogy kiszárad a láp. Feltöltődik, vize páro­log, az utánpótlás kevés, a környező megművelt, mo­csártól elhódított földek szívása nagy. Szomorkásan mondja még a mérnök: — Amikor 1963-ban fel­mértem a területet és meg­rajzoltam első pontos térké­pét (mert addig nem volt), már találtam olyan rovarfa­jokat, amelyek tipikusan száraz vidékre jellem­zőek ... MEG KELL FOGNI A VIZEKET Két vízfolyás torkollik most a lápba, majd viszi be­­­lőle el az éltető vizet: a pi­lis—piricsei­ és a nyírbátor— vasvári. A kettőt a vásárok köti össze, maga is már igazi mocsár inkább, mint vízve­zető. Mégis: ami vizet most a láp kap, ezen szivárog át. Kevés, kevés, de ma még — s ez a ma csupán évtizedet jelent, szigorú naptári érte­lemben az időtlen ősvilág léthatárául — élteti ezt a páratlan természeti kincset S ha nem szól közbe gyor­san és cselekvően, már most nemzedékünk, aligha hagy­hatja emlékül az utókorra az eredeti hazai tájnak ezt az utolsó hírnökét. — Meg kell fogni a tava­szi vizeket — mondja a­­mérnök —, s akkor Bátorli­get megmenekül. S talán — ezt már csak úgy sejteti — e mentéshez felhasználhatnák gátépítést ajánló tervét, amelyért jelest kapott az egyetemen, s talán ■megkísérelhetnék —, mert a vad és buja nád, a dús nö­vényzet falként zárja el —, a harmincholdas, mindent el­nyelő, ismeretlen mocsár megközelítését, lefényképe­zését helikopterről, mert tudni kéne, jó volna feltár­ni, mi van ott, a lombkoro­nák alatt, miről hallgat, mit őriz ez az alattomos, félel­metes csend. . . . Sötét éjszakán — me­sélik a környéken — kékes lángok imbolyognak, lidérc­­fények járják táncukat a láp fölött. Olykor felrikolt egy­­egy vadmadár, aztán megint csend lesz, bénító és fenye­gető. Amikor becsukódik mögöttünk a rezervátum ka­puja, még csak szürkül az ég, még csak óvatosan, zsombékról zsombékra lép­ked be a nád közé az este. Hirtelen arra gondolok: a magányos hamuvirág most összébb húzza erőszöld leve­leit, odagubbaszt védő bokra tövéhez, s jégről, hűvösről, vízről — talán társakról ál­modik majd, ha a magasban kigyúl, s tovalibben fölötte az az időtlen láng. Lantos László m­­aradványát VIDÉKI VÁROSOKNAK Szegedre indul a MÁVAUT főműhelyének új, 130 személyes, Ikarus 620-as típusú csuk­lós autóbusza. A IX. pártkongresszus tiszteletére ajánlotta fel a budapesti MÁV­AUT fő­műhelye, hogy 40 ilyen autóbuszt készít még ebben az esztendőben a vidéki városoknak. Az új Ikarusok nagy segítséget jelentenek majd a helyi forgalom lebonyolításában. (MTI-fotó : Hadas felv.) a rablók eltévedtek, ők­ Az óceán másik part­járól keveredtek ide, álturis­taként, és most elhűlten néz­tek körül a lom­pos helyiség­ben, tétován emelgetve gép­pisztolyukat. Valami nem volt rendjén. Az állt ugyanis az újság­­hirdetésben, hogy ekkor meg ekkor a Víziló utcában rep­rezentatív ékszerüzlet nyílik, meg. A hely stimmelt, a dá­tum is, csak éppen az áru nem. A hosszabbik, a Joe, ráför­medt a boltvezetőre. — Ide a briliánsokkal! A segéd közbeheherészett. — Jól tetszenek festeni! De azért a tv gengszterei sokkal hatásosabbak! Az üzletvezető pedig bűn­bánóan tárta szét karjait.• — Itt valami tévedés lesz, kérem! Palacsintasütőket árulunk mi! Edénybolt ez, kérem! Az alacsonyabbik, a Fred, a pultra csapta a lapot. — De itt az áll, egészen világosan, hogy ékszerüzlet... Együtt nevetgélt a segéd, meg a vezető. — Hát, kérem, aki a hir­detésekre hallgat... Az utol- Tévedés jó percig úgy volt valóban, hogy a másik vállalat győz, de mi meggyúrtuk a hiva­talt! A kerület legszebb ut­cája nem lehet meg pala­csintasütő-szakbolt nélkül! Joe erre felkapott egy hosszú nyelű edényt és a fő­nök orra előtt hadonászott vele. — Mit halandzsázik itt össze-vissza? A vezető pedig udvariasan, de határozottan csavarta ki Joe markából az edényt, és feddően szólt: — Ne tessék az árut fog­­dosni! Ez nem önkiszolgáló üzlet! Fred lengette a fegyvert. Joe ordított: — Ha nincs ékszer, akkor adi a pénzt! — Már milyen alapon, ké­rem? Erre Fred a mennyezetbe eresztett egy rövid sorozatot. — Ne tessék itt lármázni Ha valami baja van velünk, ott a panaszkönyv! Ha ugyan el meri kérni, mert... A főnök ingujját tűröget­­te fel, Joe meg csak nyöször­­gött: — Ide a pénzt! Mi rablók vagyunk! Az üzletvezető tüntetően ásított. — Ezt mondhatja bárki: Van róla valami írása? Joe csak összecsuklott, és Fred mogorván cipelte ki a gépkocsiba. Utánuk nagyot dörrent az ajtó. Az üzletvezető szomorú volt: Hogy micsoda neveletlen alakok vannak manapság! Elrohannak és még csak nem is köszönnek! Elmerengett a segéd. — Főnök kartárs! Nem le­het, hogy mégiscsak rablók voltak? Álarc, meg géppisz­toly ... Telefonálni kellene a rendőrségre. A kagyló kihullt a kezé­ből, akkorát kiáltott rá a ve­zetője. — Hova gondol? A vonalat csak hivatalos célra használ­hatjuk! Árurendelés, efféle. Igaz is, ha már ott van, a raktárból kérjen át ötszáz petróleumfőzőt, a választék bővítése végett. Darázs Endre VÁLLALATOK! KÖZÜLETEK! SZÖVETKEZETEK! FIGYELEM!­­ Vállaljuk rövid határidőre különböző méretű FENYŐFA LÁDA készítését, szegezett kivitelben. Vidékre is vagon szállítással. Cím: Főv. Vegyesipari Javító Vállalat Bp. 9. pf. 45. Telefon: 468—328. Ügyintéző Horváth vagy Takács

Next