Esti Hírlap, 1966. december (11. évfolyam, 283-308. szám)

1966-12-01 / 283. szám

Az első 4 napirendi pont vitájával folytatta tanácskozását ma reggel a Magyar Szocialista Munkáspárt IX. kongresszusa az Építők Rózsa Ferenc Művelődési Házában. Az elnöklő Erdei Lászlóné bejelentette, hogy szerdán újabb 221 távirat és levél — összesen eddig 962 üdvözlet — érkezett a kongresszus titkárságára. Gyárak, üzemek és tsz-ek dolgozói jelentették újabb táviratokban, hogy a kongresszus tiszteletére indított szocialista munkaversenyben teljesítették vállalásaikat, és újabb felajánlásokat tettek. Az Észak-magyar­országi Vegyiművek dolgozói például arra tettek ígéretet, hogy eddigi 15 millió forintos exportfelajánlásukat 5 millió forint­tal megtetézik. A győri Magyar Vagon- és Gépgyárból arról érkezett hír a kongresszusi ülésterembe, hogy tízezren tettek eleget a kongresszus tiszteletére önként vállalt kötelezettségüknek, és teljesítették vállalásukat. Több üzem jelentette, hogy a kongresszus időtartama alatt dolgozói vietnami műszakot tartanak. Az ország határain túlról a kongresszushoz eddig 57 üdvözlet érkezett. Szerdán táviratban köszöntötte a kongresz- szust a Jordániái Kommunista Párt és a Bolíviai Kommunista Párt. Az elnöki bejelentések után Szirmai István, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, a Köz­ponti Bizottság titkára szólalt fel elsőként. KIKÜLDŐIT MUNKATÁRSUNK TELEFONJELENTÉSE: Felszabadultak népünk alkotó energiái Ma délután kezdődnek a szovjet—francia tárgyalások — A kongresszuson —1 kezdte beszédét Szirmai Ist­ván — munkánkról, felada­tainkról, eredményeinkről, pótolandó fogyatékosságaink­ról van szó. Ez így van rend­jén. De azt is helyénvaló­nak tartom, hogy pártunk IX. kongresszusát, amellett, hogy hangsúlyoztuk munka­értekezlet jellegét, tekintsük olyan alkalomnak is, amikor hétköznapi gondjaink vizs­gálata mellett emlékezünk a már befutott nagyszerű for­radalmi útra, messze mutató céljainkra, a kommunisták elhivatottságára, arra, amit a szocialista magyar nemzet megvalósításáért, a nép sza­badságáért és felemelkedésé­ért eddig tettünk és ezután kell tennünk. Most tíz éve a magyar munkásosztály, újjá­szervezett pártjával az élén, fegyveres erővel verte le az ellenforradalmat, megvédte a munkáshatal­mat és olyan szocialista po­litikát kezdeményezett, amely felszabadította né­pünk alkotó energiáit és forradalmi lendületet adott a szocialista épitőnumká- nak. Ezen az évfordulón miért ne emlékeznénk nleg arról, hogy tíz évvel ez­előtt újjáalakult a magyar kommunisták pártja, meg­alakult a Magyar Szocia­lista Munkáspárt, és a for­radalmi munkás—paraszt kormány, és a néptöme­gekre támaszkodva, meg­vívta a győzelmes forra­dalmi harcot. Ne legyünk túlzottan szemérmesek: tíz év után ez a kongresszus arra js alkalom, hogy meg­mondjuk, a magyar nép hálás a történelmi tettért. Szirmai István ezután né­pünk társadalmi-politikai tu­— A szocialista és nemzeti tudat formálója, a tudatban ivódott része a nemzet múlt­ja, történelme. Ezért néhány történelemtudóssal vitatkoz­nom kell. A Baranya megyei pártértekezleten idézték Anatole France aforizmáját: „A történelem nem tudo­mány. hanem művészet.” Ez a szellemes, csúfolódó meg­határozás arra utal, hogy a történelmi múlt értékelését a pillanatnyi hatalom érde­kei szerint változtatták. Tet­ték ezt annak ellenére, hogy éppen a történelem bizonyí­totta az önkényes „átírások” rövid élettartamát és kétes sikerét. így volt ez itt, a Duna- medencében is a polgári világban. A Duna-meden- ce világát azóta megvál­toztattuk, az itt élő népek szocialista forradalomban kivívták jogaikat, közös ideálokat, célokat köve­tünk, megteremtettük a feltételeit a testvéri együttélésnek. (Folytatás a 6. oldalon) hogy beleszólásuk legyen a termelés fontos kérdései­be. „Az életnek ezek a vonásai — mondotta a szónok — még nem általánosak, de erősödnek, és már társadal­mi méretekben is jellem­zőek.” Radikális fordulat a szellemi életben is A küldöttek az ülésteremben (Bozsán felv.) Párizs, december 1. Ma délelőtt százegy ágyú- lövés köszöntötte „Francia- ország hivatalos vendégét”, Koszigin szovjet miniszter­elnököt, amikor Orlyiban kí­séretével francia földre lé­pett A különgép lépcsőjé­nél De Gaulle köztársasági elnök üdvözölte a szovjet kormányfőt A repülőtéri ünnepség után a szovjet kormányfő, akit De Gaulle is elkísér, szálláshelyére, a Quai d’Or- say-ra, a francia külügyrm- nisztériúm palotájába haj­tat. Később, a Szajna-part- ról a zászlódíszbe öltözött Champs Elysées-n át a Dia­dalívhez indul a szovjet vendégek autókaravánja, ahol az Ismeretlen Katona Sírjánál koszorúzási ünnep­ségre kerül sor. Az Elysée- palotában De Gaulle ebéden látja vendégül Koszigint, és ugyancsak az elnöki palotá­ban már ma délután megkez­dődnek a francia—szovjet tárgyalások. Este a francia államfő dísz­vacsorát majd fogadást ad Koszigin tiszteletére. Az ünnepélyes, általában államfők számára fenntar­tott külsőségek, amelyek kö­zepette Párizs a szovjet kor­mányfőt fogadta, félreérthe­tetlenül jelzik, hogy az Elysée-palotában nagy fon­tosságot tulajdonítanak a két ország párbeszédének. Ez a párbeszéd De Gaulle emlé­kezetes júniusi szovjetunió­beli látogatása óta egyéb­ként ha nem is a csúcson, de miniszteri szinten mondhat­ni folyamatosan tartott, és Koszigin kilencnapos fran­ciaországi látogatása után is folytatódik. Előbb a két ország együttműködésének gyakorlatát irányító kor­mányközi bizottság, az úgy­nevezett nagybizoltság a jövő év elején esedékes ta­nácskozásaival; majd Pod- gornij és Brezsnyev párizsi utazásával, amelynek külső­ségei egyébként természete­sen ugyancsak államfőt megjlletőek lesznek. A fran­cia újságírás első asszonya, a francia—szovjet kapcsola­tok kérdéseiben szaktekin­télynek számító Geneviéve Tabouis ma reggel éppen ar­ra hívta fel a figyelmet, hogy De Gaulle elnök tuda­tában van a kollektív veze­tés jelentőségének a Szov­jetunióban, s miután Koszi­gint, Podgomijt és Brezsnye- vet együttesén tekinti a szovjet állam vezetőinek, igen logikus, hogy e politi­kai rangnak megfelelően fo­gadja őket. Miről lesz szó a ma kezdő- * dó francia—szovjet tárgyalá­sokon? (Folytatás az 5. oldalon) BONN: Kiesinger a kancellár Bonn, december 1. Mint az AFP jelenti: a nyugatnémet Bundestag 10 órakor összeült, és megvá­lasztotta Kurt Georg Kie­singert, Erhard utódaként, kancellárnak. datának fejlődését, alakulá­sát vizsgálta. Utalt a jelen­tős fejlődésre: a közgondol­kodásban, a nép tudatában előretörtek a szocialista ele­mek, szélesedett az ismeret- anyag, növekedett a politikai érettség. A nép túlnyomó többsége ragaszkodik arr.un- káshat alomhoz, egyetért a* szocializmus építésével, ha­zánk békepolitikájával, ol­vas, tanul, képezi magát, tudja, mi az imperializmus, és gyűlöli azt, érti a népek testvériségének gondolatát és szívből szolidáris a megtá­madottal. Ezután az egyéni és a társadalmi érdek össz­hangját elemezte, vizsgálva ennek megnyilvánulásait: a közélet élénkülését, a jobb munkafegyelmet, a termelékenység emelkedé­sét, a dolgozók igényét, Szirmai István ezután vi­lágnézeti kérdésekről beszélt. Ismertette ennek sikereit, eredményeit, s ezt így foglal­ta össze: — Sommázva: a tíz éve al­kalmazott, valóban lenini, eredményes politika radiká­lis fordulatot hozott a ma­gyar szellemi életben is, fel­szabadította a szellem erőit. Ma a magyar nép büszke ha­talmára, arra, hogy íme: urak nélkül, 21 év alatt cso­dákat tett, nemcsak gyárakat épített, mezőgazdaságot kor­szerűsített, hanem igazán, végre nemzetté lett. Nem is akármilyen > nemzetté, mert megvalósult Bessenyei „jám­bor szándéka”, hogy „len­nénk tudós nemzetté”, meg­valósult Széchenyi nemes szenvedélyű álma, hogy a nemzet legyen „a kiművelt emberfők sokasága”. És ha a nemzeteket népeik szabad­ságjogain, a társadalmi hala­dásért folyó harcban elfog­lalt helyük, kulturális szín­vonaluk alapján rangsorol­juk, akkor a magyar nemzet­nek a világban az első sorok­ban van helye. A szocialista történetírás nem tűr torzítást Kosziéi aa Párizsban Szirmai István beszéde ¥ kongresszus mai ülésén Szirmai István beszédét mondja.

Next

/
Thumbnails
Contents