Esti Hírlap, 1966. december (11. évfolyam, 283-308. szám)
1966-12-01 / 283. szám
KIKÜLDÖTT MUNKATÁRSUNK TELEFONJELENTÉSE: Koszigia Párizsban Ma délután kezdődnek a szovjet—francia tárgyalások Párizs, december 1. Ma délelőtt százegy ágyúlövés köszöntötte „Franciaország hivatalos vendégét”, Koszigin szovjet miniszterelnököt, amikor Orlyiban kíséretével francia földre lépett A különgép lépcsőjénél De Gaulle köztársasági elnök üdvözölte a szovjet kormányfőt A repülőtéri ünnepség után a szovjet kormányfő, akit De Gaulle is elkísér, szálláshelyére, a Quai d’Orsay-ra, a francia külügymmnisztérium palotájába hajtat. Később, a Szajna-partról a zászlódíszbe öltözött Champs Elysées-n át a Diadalívhez indul a szovjet vendégek autókaravánja, ahol az Ismeretlen Katona Sírjánál koszorúzási ünnepségre kerül sor. Az Elyséepalotában De Gaulle ebéden látja vendégül Koszigint, és ugyancsak az elnöki palotában már ma délután megkezdődnek a francia—szovjet tárgyalások. Este a francia államfő díszvacsorát majd fogadást ad Koszigin tiszteletére. Az ünnepélyes, általában államfők számára fenntartott külsőségek, amelyek közepette Párizs a szovjet kormányfőt fogadta, félreérthetetlenül jelzik, hogy az Elysée-palotában nagy fontosságot tulajdonítanak a két ország párbeszédének. Ez a párbeszéd De Gaulle emlékezetes júniusi szovjetunióbeli látogatása óta egyébként ha nem is a csúcson, de miniszteri szinten mondhatni folyamatosan tartott, és Koszigin kilencnapos franciaországi látogatása után is folytatódik. Előbb a két ország együttműködésének gyakorlatát irányító kormányközi bizottság, az úgynevezett nagybizottság a jövő év elején esedékes tanácskozásaival, majd Podgornij és Brezsnyev párizsi utazásával, amelynek külsőségei egyébként természetesen ugyancsak államfőt megilletőek lesznek. A francia újságírás első asszonya, a francia—szovjet kapcsolatok kérdéseiben szaktekintélynek számító Geneviéve Tabouis ma reggel éppen arra hívta fel a figyelmet, hogy De Gaulle elnök tudatában van a kollektív vezetés jelentőségének a Szovjetunióban, s miután Koszigint, Podgorirt és Brezsnyevet együttesen tekinti a szovjet állam vezetőinek, igen logikus, hogy e politikai rangnak megfelelően fogadja őket. Miről lesz szó a ma kezdődő francia—szovjet tárgyalásokon? (Folytatás az 5. oldalon) BONN: Kiesinger a kancellár Bonn, december 1. Mint az AFP jelenti: a nyugatnémet Bundestag 10 órakor összeült, és megválasztotta Kurt Georg Kiesingert, Erhard utódaként, kancellárnak. Szirmai István beszéde a kongresszus mai ülésén Az első 4 napirendi pont vitájával folytatta tanácskozását ma reggel a Magyar Szocialista Munkáspárt IX. kongresszusa az Építők Rózsa Ferenc Művelődési Házában. Az elnöklő Erdei Lászlóné bejelentette, hogy szerdán újabb 221 távirat és levél — összesen eddig 962 üdvözlet — érkezett a kongresszus titkárságára. Gyárak, üzemek és tsz-ek dolgozói jelentették újabb táviratokban, hogy a kongresszus tiszteletére indított szocialista munkaversenyben teljesítették vállalásaikat, és újabb felajánlásokat tettek. Az Észak-magyarországi Vegyiművek dolgozói például arra tettek ígéretet, hogy eddigi 15 millió forintos exportfelajánlásukat 5 millió forinttal megtetézik. A győri Magyar Vagon- és Gépgyárból arról érkezett hír a kongresszusi ülésterembe, hogy tízezren tettek eleget a kongresszus tiszteletére önként vállalt kötelezettségüknek, és teljesítették vállalásukat. Több üzem jelentette, hogy a kongresszus időtartama alatt dolgozói vietnami műszakot tartanak. Az ország határain túlról a kongresszushoz eddig 57 üdvözlet érkezett. Szerdán táviratban köszöntötte a kongreszszust a Jordániai Kommunista Párt és a Bolíviai Kommunista Párt. Az elnöki bejelentések után Szirmai István, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára szólalt fel elsőként. Felszabadultak népünk alkotó energiái — A kongresszuson — kezdte beszédét Szirmai István — munkánkról, feladatainkról, eredményeinkről, pótolandó fogyatékosságainkról van szó. Ez így van rendjén. De azt is helyénvalónak tartom, hogy pártunk IX. kongresszusát, amellett, hogy hangsúlyoztuk munkaértekezlet jellegét, tekintsük olyan alkalomnak is, amikor hétköznapi gondjaink vizsgálata mellett emlékezünk a már befutott nagyszerű forradalmi útra, messze mutató céljainkra, a kommunisták elhivatottságára, arra, amit a szocialista magyar nemzet megvalósításáért, a nép szabadságáért és felemelkedéséért eddig tettünk és ezután kell tennünk. Most tíz éve a magyar munkásosztály, újjászervezett pártjával az élén, fegyveres erővel verte le az ellenforradalmat, megvédte a munkáshatalmat és olyan szocialista politikát kezdeményezett, amely felszabadította népünk alkotó energiáit és forradalmi lendületet adott a szocialista építőmunkának. Ezen az évfordulón miért ne emlékeznénk a meg arról, hogy tíz évvel ezelőtt újjáalakult a magyar kommunisták pártja, megalakult a Magyar Szocialista Munkáspárt, és a forradalmi munkás—paraszt kormány, és a néptömegekre támaszkodva, megvívta a győzelmes forradalmi harcot. Ne legyünk túlzottan szemérmesek: tíz év után ez a kongresszus arra is alkalom, hogy megmondjuk, a magyar nép hálás a történelmi tettért. Szirmai István ezután népünk társadalmi-politikai tudatának fejlődését, alakulását vizsgálta. Utalt a jelentős fejlődésre: a közgondolkodásban, a nép tudatában előretörtek a szocialista elemek, szélesedett az ismeretanyag, növekedett a politikai érettség. A nép túlnyomó többsége ragaszkodik a m munkáshatalomhoz, egyetért a szocializmus építésével, hazánk békepolitikájával, olvas, tanul, képezi magát, tudja, mi az imperializmus, és gyűlöli azt, érti a népek testvériségének gondolatát és szívből szolidáris a megtámadottal. Ezután az egyéni és a társadalmi érdek összhangját elemezte, vizsgálva ennek megnyilvánulásait, a közélet élénkülését, a jobb munkafegyelmet, a termelékenység emelkedését, a dolgozók igényét, hogy beleszólásuk legyen a termelés fontos kérdéseibe. „Az életnek ezek a vonásai — mondotta a szónok — még nem általánosak, de erősödnek, és már társadalmi méretekben is jellemzőek.” Szirmai István beszédét mondja. A küldöttek az ülésteremben (Bozsán felv.) Radikális fordulat a szellemi életben is Szirmai István ezután világnézeti kérdésekről beszélt. Ismertette ennek sikereit, eredményeit, s ezt így foglalta össze: — Sommázva: a tíz éve alkalmazott, valóban lenini, eredményes politika radikális fordulatot hozott a magyar szellemi életben is, felszabadította a szellem erőit. Ma a magyar nép büszke hatalmára, arra, hogy íme, urak nélkül, 21 év alatt csodákat tett, nemcsak gyárakat épített, mezőgazdaságot korszerűsített, hanem igazán, végre nemzetté lett. Nem is akármilyen nemzetté, mert megvalósult Bessenyei „jámbor szándéka”, hogy „lennénk tudós nemzetté”, megvalósult Széchenyi nemes szenvedélyű álma, hogy a nemzet legyen „a kiművelt emberfők sokasága”. És ha a nemzeteket népeik szabadságjogain, a társadalmi haladásért folyó harcban elfoglalt helyük, kulturális színvonaluk alapján rangsoroljuk, akkor a magyar nemzetnek a világban az első sorokban van helye. A szocialista történetírás nem tűr torzítást . A szocialista és nemzeti tudat formálója, a tudatban iródott része a nemzet múltja, történelme. Ezért néhány történelemtudóssal vitatkoznom kell. A Baranya megyei pártértekezleten idézték Anatole France aforizmáját: „A történelem nem tudomány, hanem művészet.” Ez a szellemes, csúfolódó meghatározás arra utal, hogy a történelmi múlt értékelését a pillanatnyi hatalom érdekei szerint változtatták. Tették ezt annak ellenére, hogy éppen a történelem bizonyította az önkényes „átírások” rövid élettartamát és kétes sikerét, így volt ez itt, a Dunamedencében is a polgári világban. A Duna-medence világát azóta megváltoztattuk, az itt élő népek szocialista forradalomban kivívták jogaikat, közös ideálokat, célokat követünk, megteremtettük a feltételeit a testvéri együttélésnek. (Folytatás a 6. oldalon)