Esti Hírlap, 1967. május (12. évfolyam, 101-126. szám)
1967-05-02 / 101. szám
A szolidaritás jegyében ünnepelt a világ (Folytatás az 1. oldalról) talmas vörös csillaggal az élen érkezett a térre a főváros dolgozóinak menete. Nyolc oszlopban valóságos emberfolyam hömpölygött a szivárvány minden színében pompázó térre. Vörös és nemzeti színű lobogók ezrei mellett a népek zászlói emelkedtek a magasba, s májusfok eredete, léggömbök légiója, színes kendők óriás tarka csokra gyönyörködtette a nézőket. A menetben a munkások között haladtak a legkülönbözőbb tudományágak művelői, új alkotásaink tervezői, az iskolák pedagógusai és a budapesti művészek népes csoportjai. A nagyüzemek dolgozóinak színpompás felvonulása másfél óráig tartott, utánuk a mintegy kétezer budapesti közép- és kisüzem, vállalat, intézmény küldöttségeinek menete töltötte be a hatalmas teret. A munkában legkiválóbb eredményeket elért vállalatokat az 1500 tagú egyesített munkáskórus dallal köszöntötte. Csaknem egy óra volt már, amikor a felvonulók utolsó oszlopai is elhaladtak a tribün előtt, s következett a májusi seregszemle hagyományos műsorszáma, a sportolók látványos zárójelenete. A záróképben hatalmas vörös csillagot, sarlót és kalapácsot alakítottak ki, s a félévszázados jubileumra emlékeztető, színes élőképpel köszöntötték a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulóját A fővárosi dolgozókkal egyidőben az ország valamennyi városában és falvában az emberek százezrei ünnepelték május elsejét. A budapesti középiskolás leányok színpompás zászlómutatvánnyal érkeztek a felvonulási térre. (MTI fotos Pállal, Fényes, Petrovics, Vigovszky felv.) Kádár János nyilatkozata Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára a budapesti dolgozók május 1-i seregszemléjéről a következő nyilatkozatot adta a sajtó képviselőinek: — A magyar munkásosztály évtizedek óta megünnepli május 1-ét, amely mindig a munkásság harci seregszemléjének napja volt. A felszabadulás után hazánkban május 1-e a szocializmust építő egész nép ünnepévé szélesedett, így van ez ma is Budapesten és a vidék minden nagy városában, helységében. Az idei május 1-e itt, Budapesten — érzésem és megítélésem szerint — politikus, harcos, jókedvű, színes. Dolgozóink bizakodással ünnepelnek, s bizonyos vagyok, hogy nemcsak a fővárosban van ez így, hanem az egész országban is. Régi hagyomány, hogy nálunk május elseje ünnepén a demonstráló tömegek hangot adnak időszerű követeléseiknek. Az idei május 1. feliratokban, díszítésben, jelszavakban jól tükrözi azt az eltökéltséget, hogy népünk kész a kongresszus határozatainak végrehajtásáért, az ötéves tervért, a szocializmus teljes felépítéséért dolgozni. Ez a seregszemle hangot ad népünk nemzetközi törekvéseinek is, amelyek egyértelműen a szocializmus és a béke megőrzését célozzák. Kifejezi Budapest és az ország szolidaritását a haladásért, a szabadságért, a nemzeti függetlenségért, a békéért küzdők iránt. E május 1-i felvonulásról harcos üdvözletüket küldik a magyar dolgozók az agresszorok ellen harcoló vietnami népnek, s a közelmúltban megtámadott és fenyegetett görög hazafiaknak, azoknak, akik a görög nép szabadságáért küzdenek. Itt is hangot ad népünk annak, hogy küzdeni kell és küzd Glezosz, a nemzeti hős, és a többi veszélyben forgó haladó, becsületes ember életének megmentéséért . Megragadom az alkalmat és szívből köszöntöm a magyar kommunisták nagy táborát, az öntudatos dolgozókat, egész népünket, s jó egészséget, sikereket kívánok közös feladataink megoldásához. Úgy érzem, elmondhatom: az öntudatos magyar nép szívből köszönti ezen a napon is nemzetközi osztálytestvéreit, a szocializmust építő népeket a szabadságért és a békéért küzdőket az egész világon. Külföldi vendégeink a seregszemléről A Dózsa György úton 36 országból érkezett vendégek nézték végig a budapesti dolgozók május elsejei seregszemléjét. NELSON PUÉRTAS HERNANDES, a kubai vegyipari szakszervezet titkára: — Egység, öröm, bizakodás — ezt olvashattam ki a képből, amelyet a magyar főváros májusi ünnepe nyújtott. Megkapó volt a látvány, s egyértelmű a négy világtáj felé küldött üzenet: Békét a világnak, békét Vietnamnak! WARGNIES SKOVI CLANDE, a franciaországi Nord megye szakszervezeti küldötte: — A szocialista Magyarország dolgozóinak májusi seregszemle láttán arra gondoltam, érdemes harcolni és küzdeni. Velük együtt kiáltottam: éljen május elseje, éljen a béke. Új erők forrása Megszokjuk lassan, hogy belpolitikai életünk mind mozgalmasabbá válik, hogy esemény eseményt követ, hogy szinte folytonosan történik valami, ami a közvélemény egy részét vagy egészét behatóan foglalkoztatja. Különösen az utóbbi esztendőben vált ilyen elevenné, színessé a közélet, s vele mind szélesebb körűvé, mind több embert átfogóvá a politizálás, a felelősségteljes törődés hazai dolgainkkal. Jó egy évvel ezelőtt — a kongresszusi készülődés első fejezeteként — kezdődött ez a nagyarányú élénkülés a gazdaságirányítási rendszer elveinek megvitatásával, majd következett a kongreszszus téziseinek országos tárgyalása, s maga a kongreszszus. A határozatok gondos tanulmányozása, megismerése már egybekapcsolódott a választások előkészületeivel, s elérkezett március 19-e nagy politikai állásfoglalása és sikere, hogy aztán a szakszervezetekben, a termelőszövetkezetek különféle szerveiben és szervezeteiben induljanak meg az első tszkongresszus előzetes eseményei, holnap pedig megkezdi munkáját a szakszervezetek XXI. kongresszusa. Széles körű tömegigény és a központi akarat pontos egybehangzását fejezi ki e gazdag eseménysorozat. Az igény és a cél társadalmi rendünk lényegéhez, a szocialista demokrácia szélesítéséhez, alapjainak bővítéséihez, feltételeinek kiteljesedéséhez kapcsolódik. Az évtizede folytatott jó politika sikerei tükröződnek szándékban, törekvésben egyaránt, s mind egyértelműbben éreztetik hatásukat azok a társadalmi változások, amelyeknek ebben az évtizedben tanúi voltunk. Hatásuk most, az események sodrában szinte kézzelfogható: százezrek és milliók kívánnak az eddiginél sokoldalúbban, tevékenyebben élni állampolgári jogai ideal. S e jogok legfontosabbika, hogy e százezrek és milliók valamilyen részt kérnek és vállalnak az ország vezetéséből, a választók megosztják a gondokat a választottakkal, s közös ügyeink megoldásáért cselekedni akarnak. Új, fontos jelenségekre figyelhetünk ma. Soha annyian nem voltak és nem mondtak véleményt •• jelölő gyűléseken, mint mos — soha olyan gondossággal nem foglalkoztak az elhangzott bírálatokkal, javaslatokkal, mint e hónapokban. Soha annyi választó nem kereste fel a képviselőket, mint most — soha annyi felajánlott, önkéntes erő nem adott igazán megnyugtató „hátországot” a törvényhozóknak, mint a választások óta. S nem történt még meg az sem ebben az országban, hogy egy törvényjavaslatot — az új tsz-törvény tervezetét — először társadalmi fórum tárgyalja, s csak azután terjesszék állami szervek elé. A szakszervezetek kongresszusa most újabb hozzájárulás a szocialista demokrácia kereteinek bővítéséhez. Nemcsak olyan értelemben, hogy nagy társadalmi erőket mozgat, hogy a küldöttek hárommillió ember véleményét mondják el s foglalják össze, hanem azért is, mert hivatása, hogy új módokat és lehetőségeket tárjon fel a demokratizmus további szélesítéséhez. Nem túlzás, ha azt állítjuk: a kongresszus létfontosságú kérdésekről vitatkozik majd. Rendeltetése szerint gazdasági életünk sikereit, gondjait elemzi, a dolgozó emberek mindennapi tevékenységét, s kutatja javaink gyarapításának, az életkörülmények további javításának legjobb lehetőségeit. Teljesen új vonása lesz, hogy sokoldalúan megvizsgálja a szakszervezetek tevékenységi körét a gazdaságirányítás új rendszerében, választ keres a szinte minden dolgozó embert oly élénken foglalkoztató kérdésre: hogyan szolgálhatják legfontosabb — érdekvédelmi — tevékenységüket a szakszervezetek az új feltételek között. Nem vitás: a szakszervezetek munka- és hatásköre jelentősen bővül, mégpedig legalább olyan arányban, ahogy a reform értelme szerint szélesednek a gazdasági élet demokratizmusának alapjai. Új feladatok sokasága, újszerűen, igen széles körű társadalmi tevékenység a gazdasági életben, az irányításban, az ellenőrzésben: ez vár majd megoldásra — ez vár a szakszervezeteikre, velük és általuk p pedig a szervezett dolgozók millióira. Bizonyos, hogy a tanácskozásnak, határozatainak élénk visszhangja lesz, a kongreszszus munkájára közvéleményünk nagy figyelmet fordít. S ez már magában hordja a jó ígéretet: a szándék és a törekvés találkozása új erők forrása lehet. Lantos László Moszkvától Liechtensteinig (Folytatás az 1. oldalról) Kis rakétái, az ellenrakéták, amelyeket korong alakú tar- ■ tályokban helyeztek el, valamint az orbitális rakéták, amelyek a szemlét zárták. A díszszemlét követően többszázezer moszkvai vonult fel a Vörös téren. A többi szocialista országban is mindenütt megemlékeztek május elsejéről. A VDK-ban tegnap nem volt felvonulás (előző este tartottak ünnepi gyűlést a hanoi városi színházban), számítva az amerikai légitámadásokra. Valójában május elsején háromszor volt légiriadó Hanoiban, s a VDK fővárosa közelében lezajlott légicsatában egy amerikai gépet lelőttek. A városban hallani lehetett a távoli bombarobbanásokat, az ágyúdörgést A megosztott Vietnam déli részében, Saigonban tegnap május elsejei felvonulást rendeztek a kormányellenes és Amerika-ellenes jelszavakkal. A rendőrség szétzavarta a tüntetőket, 12 embert letartóztattak. Kínában az ünnep a „kulturális forradalom” jegyében zajlott. A pekingi rendezvények érdekessége, hogy Mao Cetung is megjelent az ünneplők között: gépkocsin hajtatott végig a városon. „A szabadságot nemcsak Berlinben, hanem Vietnamban is védelmezzük” — ez a plakát volt látható a nyugatberlini május elsejei ünnepség dísztribünjén. A plakát ugyanabban a provokációs szellemben készült, mint Kiesinger bonni kancellár beszéde. A kancellár nyugat-berlini látogatása maga is provokáció volt, miután a városrész nem tartozik az NSZK-hoz. Kiesinger ezúttal is megismételte a bonni kormány igényét Németország egyedüli képviseletére. E provokációs nyugatberlini május elsejei ünnepség fényében megnyugtató az MTI-nek az NDK fővárosából keltezett jelentése, amely elmondja, hogy a május elsejei ünnepségek keretében a demokratikus Berlinben impozáns katonai szemlére került sor. A tőkés országok egyik legnagyobb május elsejei ünnepségére Tokióban került sor, ahol az olimpiai faluban 600 ezer ember gyűlt össze. Természetesen, Európa-szerte ünnepségek és tüntetések voltak: még Vadóéban, a 20 ezer lakosú Liechtenstein fővárosában is ünnepi gyűlésre került sor. Véres volt viszont a május elseje a spanyolországi San Sebastianban, ahol a rendőrségi tilalom ellenére, háromszázan tüntettek. Egy rendőr súlyosan megsebesített egy 19 éves diákot Szemtanúk szerint a rendőr a diák nyakába lőtt. Több halálos áldozata van azoknak az összetűzéseknek, amelyekre a forrongó Adenben került sor a függetlenségi harcosok és a katonai rendőrség között. Mind az arab világban, mind a fekete afrikai országokban, többfelé hivatalos megemlékezések voltak május elsején. Guineában nagygyűlést tartottak, amelynek elnökségében Sekou Touré elnök mellett helyet foglalt Nkrumah volt ghánai elnök is. Interkontinentális ballisztikus rakéta a moszkvai díszszemlén (MTI — Telefet-)