Esti Hírlap, 1967. május (12. évfolyam, 101-126. szám)

1967-05-02 / 101. szám

A szolidaritás jegyében ünnepeli a világ (Folytatás az 1. oldalról) talmas vörös csillaggal az élen érkezett a térre a fő­város dolgozóinak menete. Nyolc oszlopban valóságos emberfolyam hömpölygött a szivárvány minden színében pompázó térre. Vörös és nem­zeti színű lobogók ezrei mel­lett a népek zászlói emeliked- tek a magasba, s májusfák eredeje, léggömbök légiója, színes kendők óriás tarka csokra gyönyörködtette n né­zőket. A menetben a munkások között haladtak a legkülön­bözőbb tudományágak műve­lői, új alkotásaink tervezői, az iskolák pedagógusai és a budapesti művészek népes csoportjai. A nagyüzemek dolgozóinak színpompás felvonulása másfél óráig tartott, utánuk a mintegy kétezer budapes­ti közép- és kisüzem, vál­lalat, intézmény küldöttsé­geinek menete töltötte be a hatalmas teret. A munkában legkiválóbb eredményeket elért vállalato­kat az 1500 tagú egyesített munkáskórus dallal köszön­tötte. Csaknem egy óra volt már, amikor a felvonulók utolsó oszlopai is elhaladtak a tribün előtt, s következett a májusi seregszemle hagyo­mányos műsorszáma, a spor­tolók látványos zárójelenete. A záróképben hatalmas vö­rös csillagot, sarlót és kala­pácsot alakítottak ki, s a fél- évszázados jubileumra emlé­keztető. színes élőképpel kö­szöntötték a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulóját A fővárosi dolgozókkal egy- időben az ország valamennyi városában és falvában az emberek százezrei ünnepelték május elsejét. A budapesti középiskolás leányok szín pompás zászlómulátvánnyal érkeztek a fel­vonulási térre. (MTI íoto — Pállal, Fényes, Petrovlts, Vlgovszky felv.) Új erők forrása Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára a budapesti dolgozók május 1-i seregszemléjéről a következő nyilatkozatot adta a sajtó képviselőinek: — A magyar munkásosz­tály évtizedek óta megünnep- li május 1-ét, amely mindig a munkásság harci sereg­szemléjének napja volt. A felszabadulás után hazánk­ban május 1-e a szocializmust építő egész nép ünnepévé szélesedett. így van ez ma is Budapesten és a vidék minden nagy vá­rosában, helységében. Az idei május 1-e itt, Budapes­ten — érzésem és megítélé­sem szerint — politikus, har­cos, jókedvű, színes. Dolgo­zóink bizakodással ünnepel­nek, s bizonyos vagyok, hogy nemcsak a fővárosban van ez így, hanem az egész or­szágban is. Régi hagyomány, hogy nálunk május elseje ünnepén a demonstráló tömegek hangot adnak idő­szerű követeléseiknek. Az idei május 1. feliratokban, díszítésben, jelszavakban jól tükrözi azt az eltökéltséget, hogy népünk kész a kong­resszus határozatainak végre­hajtásáért, az ötéves tervért, a szocializmus teljes felépíté­séért dolgozni. Ez a sereg­szemle hangot ad népünk nemzetközi törekvéseinek is, amelyek egyértelműen a szocializmus és a béke megőrzését célozzák. Kife­jezi Budapest és az ország szolidaritását a haladásért, a szabadságért, a nemzeti füg­getlenségért. a békéért küz­dők iránt. E május 1-i fel­vonulásról harcos üdvözletüket küldik a magyar dolgozók az ag- resszorok ellen harcoló vietnami népnek, s a közel­múltban megtámadott és fenyegetett görög hazafiak­nak, Moszkvától Liechtensteinig berlini május elsejei ünnep­ség fényében megnyugtató az MTI-nek az NDK fővárosából keltezett jelentése, amely el­mondja, hogy a május elsejei ünnepségek keretében a demokratikus Berlinben impozáns katonai szemlére került sor. A tőkés országok egyik leg­nagyobb május elsejei ün­nepségére Tokióban került sor, ahol az olimpiai faluban 600 ezer ember gyűlt össze. Természetesen, Európa-szerte ünnepségek és tüntetések voltak: még Vaduéban, a 20 ever lakosú Liechtenstein fő­városában is ünnepi gyűlésre került sor. Véres volt viszont a május elseje a spanyolor­szági San Sebastianban, ahol a rendőrségi tilalom ellené­re, háromszázan tüntettek. Egy rendőr súlyosan megse­besített egy 19 éves diákot Szemtanúk szerint a rendőr a diák nyakába lőtt. Több halálos áldozata van azoknak az összetűzéseknek, amelyekre a forrongó Aden- ben került sor a függetlensé­gi harcosok és a katonai rendőrség között. Mind az arab világban, mind a fekete afrikai orszá­gokban, többfelé hivatalos megemlékezések voltak má­jus elsején. Guineában nagy­gyűlést tartottak, amelynek elnökségében Sekou Touré elnök mellett helyet foglalt Nkrumah volt ghanai elnök is. gári jogai Ideal. S e jogok legfontosabbika, hogy e száz­ezrek és milliók valamilyen részt kérnek és vállalnak az ország vezetéséből, a válasz­tók megosztják a gondokat a választottakkal, s közös ügyeink megoldásáért csele­kedni akarnak. Uj, fontos je­lenségekre figyelhetünk ma. Soha annyian nem voltak és nem mondtak véleményt •• jelölő gyűléseken, mint moc — soha olyan gondossággal nem foglalkoztak az elhang­zott bírálatokkal, javaslatok­kal, mint e hónapokban. So­ha annyi választó nem keres­te fel a képviselőket, mint most — soha annyi felaján­lott, önkéntes erő nem adott igazán megnyugtató „hátor­szágot” a törvényhozóknak, mint a választások óta. S nem történt még meg az sem ebben az országban, hogy egy törvényjavaslatot — az új tsz-törvény tervezetét — először társadalmi fórum tárgyalja, s csak azután ter­jesszék állami szervek elé. A szakszervezetek kong­resszusa most újabb hozzájárulás a szocialista demokrácia kereteinek bőví­téséhez. Nemcsak olyan ér­telemben, hogy nagy társa­dalmi erőket mozgat, hogy a küldöttek hárommillió ember véleményét mondják el s foglalják össze, hanem azért is, mert hivatása, hogy új módokat és lehetőségeket tárjon fel a demokratizmus további szélesítéséhez. Nem túlzás, ha azt állítjuk: a kongresszus létfontosságú kérdésekről vitatkozik majd. Rendeltetése szerint gazda­sági életünk sikereit, gond­jait elemzi, a dolgozó embe­rek mindennapi tevékenysé­gét, s kutatja javaink gya­rapításának, az életkörülmé­nyek további javításának legjobb lehetőségeit. Telje­sen új vonása lesz, hogy sok­oldalúan megvizsgálja a szakszervezetek tevékenységi körét a gazdaságirányítás új rendszerében, választ keres a szinte minden dolgozó em­bert oly élénken foglalkozta­tó kérdésre: hogyan szolgál­hatják legfontosabb — ér­dekvédelmi — tevékenységü­ket a szakszervezetek az új feltételek között. Nem vitás: a szakszervezetek munka- és hatásköre jelentősen bővüL, mégpedig legalább olyan arányban, ahogy a reform ér­telme szerint szélesednek a gazdasági élet demokratiz­musának alapjai. Uj felada­tok sokasága, újszerű‘$5 igen széles körű társadalmi tevé­kenység a gazdasági életben, az irányításban, az ellenőr­zésben: ez vár majd megol­dásra — ez vár a szakszer­vezeteikre, velük és általuk fjedig a szervezett dolgozók milliódra. Bizonyos, hogy a tanácsko­zásnak, határozatainak élénk visszhangja lesz, a kongresz- szus munkájára közvélemé­nyünk nagy figyelmet fordít. S ez már magában hordja a jó ígéretet: a szándék és a törekvés találkozása új erők forrása lehet. Lantos László Interkontinentális ballisztikus rakéta a moszkvai díszszemlén (MTI — Telefet-« M egszokjuk lassan, hogy belpolitikai életünk mind mozgalmasabbá válik, hogy esemény eseményt kö­vet, hogy szinte folytonosan történik valami, ami a köz­vélemény egy részét vagy egészét behatóan foglalkoz­tatja. Különösen az utóbbi esztendőben vált ilyen ele­venné, színessé a közélet, s vele mind szélesebb körűvé, mind több embert átfogóvá a politizálás, a felelősségtel­jes törődés hazai dolgaink­kal. Jó egy évvel ezelőtt — a kongresszusi készülődés el­ső fejezeteként — kezdődött ez a nagyarányú élénkülés a gazdaságirányítási rendszer elveinek megvitatásával, majd következett a kongresz- szus téziseinek országos tár­gyalása, s maga a kongnesz- szus. A határozatok gondos tanulmányozása, megismeré­se már egybekapcsolódott a választások előkészületeivel, s elérkezett március 19-e nagy politikai állásfoglalása és sikere, hogy aztán a szak­szervezetekben, a termelő- szövetkezetek különféle szer­veiben és szervezeteiben in­duljanak meg az első tsz­kong resszus előzetes esemé­nyei, holnap pedig megkez­dd munkáját a szakszerveze­tek XXI. kongresszusa. Széles körű tömegigény és a központi akarat pontos egybehangzását fejezi jú e gazdag eseménysorozat. Az igény és a cél társadalmi rendünk lényegéhez: a szo­cialista demokrácia szélesíté- j séhez, alapjainak bővítésé­ihez, feltételeinek kiteljesedé- / séhez kapcsolódik. Az évtd- j zede folytatott jó politika si- ! kerei tükröződnek szándék­ban, törekvésben egyaránt, s mind egyértelműbben érez­tetik hatásukat azok a tár­sadalmi változások, ame­lyeknek ebben az évtizedben tanúi voltunk. Hatásuk most, az események sodrában szinte kézzelfogható: százez­rek és milliók kívánnak az eddiginél sokoldalúbban, te­vékenyebben élni állampol­Kádár János nyilatkozata (Folytatás az 1. oldalról) lis rakétái, az ellenrakéták, amelyeket korong alakú tar- ■ tá'lyokban helyeztek el, va- i lamint az orbitális rakéták, ’ amelyek a szemlét zárták. A díszszemlét követően több- százezer moszkvai vonult fel a Vörös téren. A többi szocialista ország­ban is mindenütt megemlé­keztek május elsejéről. A VDK-ban tegnap nem volt felvonulás (előző este tartot­tak ünnepi gyűlést a hanoi városi színházban), számítva az amerikai légitámadásokra. Valójában május elsején há­romszor volt légiriadó Hanoi­ban, s a VDK fővárosa köze­lében lezajlott légicsatában egy amerikai gépet lelőttek. A városban hallani lehetett a távoli bombarobbanásokat, az ágyúdörgést A megosztott Vietnam déli részében, Sai­gonban tegnap május elsejei felvonulást rendeztek — kor­mányellenes és Ameri ka-elle- nes jelszavakkal. A rendőrség szétzavarta a tüntetőket, 12 embert letartóztattak. Kínában az ünnep a „kul­turális forradalom” jegyében zajlott. A pekingi rendezvények ér­dekessége, hogy Mao Ce- tung is megjelent az ün­neplők között: gépkocsin hajtatott végig a városon. „A szabadságot nemcsak Berlinben, hanem Vietnam­ban is védelmezzük” — ez a plakát volt látható a nyugat­berlini május elsejei ünnep­ség dísztribünjén. A plakát ugyanabban a provokációs szellemben készült, mint Kiesinger bonni kancellár beszéde. A kancellár nyugat-berlini látogatása maga is provo­káció volt, miután a városrész nem tar­tozik az NSZK-hoz. Kiesinger ezúttal is megismételte a bonni kormány igényét Né-, metország egyedüli képvise­letére. E provokációs nyugat­azoknak, akik a görög nép szabadságáért küzdenek. Itt is hangot ad népünk annak, hogy küzdeni kell és küzd Glezosz, a nemzeti hős, és a többi veszélyben forgó hala­dó, becsületes ember életé­nek megmentéséért — Megragadom az alkal­mat és szívből köszöntőm a magyar kommunisták nagy táborát, az öntudatos dolgo­zókat, egész népünket, s jó egészséget, sikereket kívánok közös feladataink megoldásá­hoz. Ügy érzem, elmondha­tom: az öntudatos magyar nép szívből köszönti ezen a na­pon is nemzetközi osztály- testvéreit, a szocializmust építő népeket a szabadságért és a békéért küzdőket az egész világon. Külföldi vendegeink a seregszemléről A Dózsa György úton 36 országból érkezett vendégek nézték végig a budapesti dol­gozók május elsejei sereg­szemléjét. NELSON PÚÉRT AS HER- NANDES, a kubai vegy­ipari szakszervezet titkára: — Egység, öröm, bizakodás — ezt olvashattam ki a kép­ből, amelyet a magyar fővá­ros májusi ünnepe nyújtott. Megkapó volt a látvány, s egyértelmű a négy világtáj felé küldött üzenet: Békét a világnak, békét Vietnamnak! WARGNIES SKOVI CLANDE, a franciaországi Nord megye szakszervezeti küldötte: — A szocialista Magyaror­szág dolgozóinak májusi se­regszemle láttán arra gon­doltam, érdemes harcol­ni és küzdeni. Velük együtt kiáltottam: éljen május else­je, éljen a béke;

Next

/
Thumbnails
Contents