Esti Hírlap, 1967. október (12. évfolyam, 232-257. szám)
1967-10-02 / 232. szám
Mi a haza? Ismerek valakit, aki a saját magyarságáról nem tud másképp beszélni, csak könnybe lábadt szemmel. Azt már felesleges is hozzátennem, hogy a Himnuszra, egy klasszikus magyar költő általa ismert verssoraira ugyancsak könnybe lábad a szeme. Ez a valaki ahhoz a nemzedékhez tartozik, amelyik már az első világháborút is végigszenvedte. Egészen a felszabadulásig a legkiszolgáltatottabb paraszt-proletár volt, akit csak el lehet képzelni. Nem iskolázott, de érdeklődő, olvasni szerető ember. Mégis: sem olvasmányai, sem saját élettapasztala, a világon semmi meg nem győzheti róla, hogy a haza fogalma nem csupán a költészet és az érzelem tartományában létezik. Mert ugyanez az ember, ha azt kívánnám tőle, hogy a hazáért minden áldott nap, mondjuk, tisztítson meg egy ablakot, a harmadik napon valószínűleg elodázná feladatát a negyedik napra, illetve jövő hétre. Arról már nem is szólva, hogy minden új, a társadalomért, a közrendért, a jövőért megnyilatkozó szándékot előítélettel fogad, s nemcsak bizalmatlan, hanem még a megértés lehetőségét is elhárítja magától. Ha én lennék az egyetlen, aki személyesen ismer ilyen típust, bizonyára nem hallgattam volna izgalommal a Petőfi-adó Mi a haza? című előadását. Farkas Sándor egyetemi tanár húsz percen keresztül fejtegette, hogy a sallangos, szószátyár hazafiság hogyan háborította fel Kölcseytől Adyig, Wesselényitől József Attiláig mindazokat, akik igazán felelősséget éreztek a hazáért. Azért a hazáért, amely nem csupán érzelmi tényező, hanem a szülőföldön, az anyanyelven és a közös múlton való csüggésen kívül elsősorban felelősségre kötelezi fiait, mert a haza társadalmi-politikai fogalom is. Az előadás korrekt volt, logikus és elemző. Sajnos, éppen azok számára nem volt meggyőző, akik a legjobban rászorulnak a fogalom tisztázására. A pedáns és száraz érvek, a szenvtelen okfejtés bizonyára csak olaj volt a tűzre ott, ahol lobogó szenvedéllyel tiltakoznak a haza fogalmának racionális felfogása ellen. A téma rendkívül fontos — a réteg, amelyiknek gondolataiban ez a téma a legnagyobb zűrzavarban kavarog, nagyon érzékeny. Beszéljünk a hazáról sokszor és sokat — de ne így. (nóti) Újra Dosztojevszkij A Félkegyelmű és a Fehér éjszakák rendezője, Pirjev ismét Dosztojevszkij-regény, a Karamazov-testvérek filmrevitelén dolgozik. „A Karamazov-testvérekre már a Félkegyelmű forgatása közben gondoltam — mondja. — Állandóan foglalkoztatott a megfilmesítés problémája, kerestem a megoldást, de nem találtam. Ezért lemondtam tervemről — de most újra visszatértem hozzá. Még most is, amikor a forgatókönyv már kész és minden jelenetet átgondoltam, újra és újra a legkisebb részletet is felülvizsgálom, mert kollektívánk felelőssége rendkívül nagy.. TEGNAP NYÍLT A SZABÓ LŐRINC KIÁLLÍTÁS „Mint egy megőrült ingyenmozi...” Forzicia hét változatban Műhelytitkok, képek, kéziratok Illatorgona „Költő vagyok, védtelen ember! / Mindig csupasz az idegem’’ — panaszolja zaklatottan Szabó Lőrinc a Műhelytitok című versében: nem tud megpihenni, agya zakatol „mint egy megörült ingyenmozi’’, nem tudja kikerülni, hogy ne érezze önmagát, kínjában kénytelen írni. ..remélve, hogy így hamarabb megtudom, mi fáj...” S már csak abban reménykedik, hogy „egyszer elromlik a műhely / Melyben gép, s nyersanyag vagyok / S úgy megszabadulok a verstől / Mint testétől a halott.” Tíz évvel e vers után csakugyan végleg „megszabadult a verstől”, s vele a kantél, az öngyötrő, öntisztító munkától — az élettől. A tépett idegek megpihentek. S ennek is éppen egy évtizede már a viak valóban közelebb hozzák a költőit, s költészetét régi és új híveihez. Hetvenhét rab íme egy: az illatorgona. Hetvenhét fölcímrkézett, bedugaszolt üvegcse sorakozik, a költő „illatorgonája”. Mellette a vers, a Varázsló illatok, amelynek első sora: „Van hetvenhét rabom, hetvenhét kis üvegem", s melyben oly mámorosan ír az illatok képzeletébresztő varázslatáról. Vagy a képek. Mindenekelőtt a költőt ábrázoló két híres festmény: a Rippl-Rónaié és a Bernáth Aurélé, meg Cink Károlynak a lépcsőházat díszítő fotója. Szabó Lőrinc arca, ez a csapzott hajú, csiupa ideg, csupaerő, vad és intellektuális, villogó szemüvegű arc segít közelebb jutni versedhez. Fencsik Flóra Puritán kegyelettel A Műhelytitok költőjének műhelytitkai, egy tépett idegzet röntgenképe az, ami a tegnap délelőtti megnyitóünnepséggel a közönségbe zárult, egy okos és puritán kegyelettel megszerkesztett szép kiállításon. A művészeti hetek keretében tegnap délelőtt nyitotta meg a Petőfi Irodalmi Múzeumban (a Károlyi palota termeiben) Illyés Gyula és Kardos László akadémikus, a Szabó Lőrincemlékkiállítást. Műhelytitkok. Eredeti verskéziratok: a munkájával örökké elégedetlen, sorait újra meg újra javító költőről vallanak. A forziola éneke hét kéziratváltozatban sorakozik. A látogató, ha elmélyül bennük, a legnagyobb titkot, a mű születését lesheti meg. Segített a család — Az olvasó elé a kész mű a maga teljességében, befejezettségében kerül. A kiállítással azt tárjuk fel, hogyan születik a mű, milyen életdarabokból tevődik öszsze a teljesség. Ebben van az eredeti anyagok, a kéziratok varázsa! — mondja Fehér Erzsébet, aki tudományos felkészültsége mellett töretlenül megőrizte diáklány lelkesedését, s aki Parancs Jánossal, valamint Piros Tibor grafikussal (s a költő családjának nagyvonalú segítségével) megrendezte a kiállítást. Illyés említette a megnyitó beszédben — épp a jelen kiállítás dicséretére — az elrettentő ellenpéldát: egy hajdani szalontai Arany-kiállítást, ahol a költő veseköveit is kitették üveg alá. A tegnap megnyílt kiállítástól mi sem áll távolabb, iránt ez az irodalomtól idegen fetisizmus. Az itt kiállított relik HALLÓ, RENDŐR! Nem a képen látható olasz származású francia színésznő miatt kiáltanak rendőrért, hanem a tudarok címe Halló, rendőr!, amelyben utoljára játszott. Arme Jolivet az avant-garde színházakban tűnt fel, egyebek közt egy Ionesco-darabban kapott szerepet, s játszott a nálunk is nagy sikerrel bemutatott Camolettidarabban, a „Leszállás Párizsban” című komédiában. Október 2. — hétfő KOSSUTH: 15.00: Hírek. — 15.15: Rádióegyetem. Zenei tagozat: Dvorzsák, Smetana. — 16.05: Gyermekrádió. — 16.45: Pol-beat. — 17.55: Hallgatóink figyelmébe! — 17.00: Hírek. — 17.05: Külpolitikai figyelő. — 17.20: Hangverseny a stúdióban. — 17.50: Van új a Nap alatt. Tudományos híradó. — 18.05: Népzenei Magazin. — 19.00: Esti Krónika. — 19.25: Sporthíradó. — 19.34: Hallgatóink figyelmébe! — 19.35: Világslágerek magyar előadásban. — 20.00: Szovjetunió — 1967. I. rész. — 21.00: Hírek. — 21.05: Pataky Kálmán operettdalokat énekel. — 21.19: A Magyar Rádió és TV szimfonikus zenekarának új felvételeiből. — 22.00: Hírek. —* — 22.20: Joszif Kobzon énekel. — 22.40: Korunk gondolkodói a manipulációról. — 23.00: Operarészletek. — 24.00: Hírek. — 0.10: Virágénekek. PETŐFI: 15.15: Vitézek egykor és ma. —* 15.25: Zsolnay Hédi énekel. — 15.40: Falusi percek. — 15.45: Csajkovszkij: Anyegin — zárójelenet. — 16.00: Hírek. — 16.05: Édes anyanyelvünk. — 16.10: A kis karvaly. — Mexikói népdalok. — 16.30: A kert. Rónai György versei. — 16.35: Tito Gobbi énekel. — 16.50: Angyalföldön — októberben. — 17.00: Ötórai tea. — 18.00: Hírek. — 18.10: Kadosa Pál: József Attila dalok. — 18.30: Tücsökzene. Emlékezés Szabó Lőrincre, halálának 10. évfordulóján. — 19.00: Egy szerelem három éjszakája. Részletek Ránk!—Hubay—Vass zenés játékából. — 19.30: Jó éjszakát, gyerekek! — 19.35: Közvetítés a Zeneakadémia kisterméből: a Janacek vonósnégyes hangversenye. — Közben: kb. 20.20: A tanító. Anna Seghers írása. — kb. 21.20: Majláth Júlia táncdalaiból. — 21.30: Nőkről— nőknek! — 22.00: Nótacsokor. — 22.25: A hét előadóművésze: Gönther Ramin. — 23.00: Hírek. URH 18.00: Hírek. — 18.05: Tánczene. — 18.50: Zongoraművek. — 19.20: A Saar-vidéki Rádió Kamarazenekarának hangversenye. — 20.42: Operarészletek. — 21.37: Dzsessz. — 21.55: Hangverseny az új orgona szept. 9-i átadása alkalmából — a Zeneakadémia nagyterméből. — 23.00: Hírek. Október 3. — kedd KOSSUTH; 4.30: Hírek. — 4.32—7.57: Reggeli zenés műsor. — Közben: 5.00: Hírek. — 5.30: Reggeli Krónika. — 5.45: Falurádió. — 6.00: Hírek. — kb. 6.30: Hírek. — kb. 6.45: Hallgatóink figyelmébe. — 7.00: Reggeli Krónika II. — utána: körzeti időjárás-jelentés. — kb. 7.30: Új könyvek. — 8.00: Hírek. — 8.05: Műsorismertetés. — 8.22: Mignon. — 8.50: Hol történt? — 9.00: Gyermekrádió. — 9.40: Lili bárónő. Részletek Huszka—Martos operettjéből. — 10.00: Hírek. — 10.30: Az én könyvtáram. — 10.40: Liszt—Kovács Gyula fold.: n. magyar rapszódia. — 11.00: Iskolarádió. — 11.35: Báthy Anna és Alexander Kipnis Brahms-dalokat énekel. — 12.00: Hírek. — 12.15: Francia muzsika. — 13.00: A budapesti színházak műsora. — 13.03: A német kultúra hete. Ember, mint te . . . — 13.18: Az Állami Népi Együttes műsorából. — 13.54: Történetek durban és mollban. — 14.14: A Magyar Rádió és TV Gyermekkórusa énekel. — 14.24: Változó térkép: Korea. — 14.44: Muzsika gyermekeknek. PETŐFI: 4.26—7.57: Azonos a Kossuth rádió műsorával. — Közben: 6.20: Torna. — 9.54: Idegen nyelvű vízjelzőszolgálat. — 10.00: Suppé: Boccaccio. Operett két részben. Közben: 11.07: Tavasz Bolíviában. — 11.27: Az operett folytatása. — 12.43: Házunk tája. Falurádió. — 13.03: Sibelius: II. Szimfónia. — 13.47: Vízállásjelentés. — Kettőtől hatig ... Zenés délután. — 14.00: Hírek. — 14.05: Időjárásjelentés. — 14.08: Bordalok operettekből. — 14.20: Ifjúsági Krónika. — 14.32: Népszerű művek — híres karmesterek. — 14.55: Falusi percek. SZÍNHÁZAK HÉTFŐI MŰSORA: Nemzeti Színház: Az ember tragédiája (7) — Katona József Színház: A fösvény (7) — Madách Színház: A mi kis városunk (7)- Madách Színház Kamaraszínháza: A bolond lány (7) — Vígszínház: Üzbég kulturális napok (megnyitó ünnepség, 7) — Pesti Színház: Egy őrült naplója (7) — Thália Színház: Vihar (7) — József Attila Színház: Egy nő, akinek lelke van (B bér, 1. el., 7) — Fővárosi Operettszínház: Nagymama (7) — Bartók Gyermekszínház a Fővárosi Operettszínházban: Az utolsó mohikán (nyilvános főpróba, du. 3) — Zeneakadémia Kisterem: A Janácek-vonósnégyes hangversenye (fél 8). Ádám: bariton, Éva: alt, Lucifer: tenor Ránki György Az ember tragédiája megzenésítéséről Utazásra készül Ránki György zeneszerző. Pénteken indul Kanadába és az Egyesült Államokba, tanulmányánál összekötött családi látogatásra. Mintegy három hónapig lesz távol, íróasztalán nagyszabásúnak tervezett munkavázlatai, megkomponált részei: Madách Imre drámai költeményének operaváltozata. — Régóta érlelődik bennem a gondolat, hogy dalművet komponálok Az ember tragédiájából — mondja Ránki György. — Nem nyúlok Madách szövegéhez, s lehetőleg nem hagyok ki belőle semmit. Nem igaz, hogy ilyen szempontból bármelyik rész fárasztó, vagy talán unalmas lenne, hiszen mindenütt szenvedélyes. Nem hiszek abban, hogy ez a szöveg távol áll a zenétől. Úgy gondolom, hogy legkésőbb 1969-re elkészülök a szinte monodrámának nevezhető operámmal. — Hogyan lehet ilyen hatalmas művet egy estén zenés színházban, operai változatban előadni? — Egy estén sehogy. Előbb azt hittem, hogy három estére, trilógiának komponálom meg, utóbb úgy határoztam, hogy két estére tömörítem. — A hangok? — Ádám, bariton, Éva: alt, Lucifer, tenor. Ránki ezután utazásának állomásairól beszélt: — Montreal az első város. Ezt követi Toronto, majd Pittsburg, New York, Detroit, Cleveland, onnan szeretnék eljutni Kaliforniába, és Rejkjavikon, Londonon és Párizson át haza. Remélem, sok színházi és zenei esemény szemtanúja lehetek. Az antifasiszta témájú, „Cabaret” című musicalhoz (Kurt Weill özvegye, Lotte Lénia játszik benne, aki most 66 éves) és a Chagall-festmény inspirálta, nagy sikerű zenés darabhoz már meg is szerezték számomra a jegyeket... Kristóf Károly VIDÁM SZÍNPAD: Álom az államban Az új műsor alcíme: Csodaváró kabaré, és, persze, végig arról szól, hogy éppenséggel nem csodát kell várni az új mechanizmustól. A józan ész diadalát, az egészséges erők összpontosítását, a tehetség maximális érvényesülését kell biztosítani. A néző is jobban teszi tehát, ha nem vár csodát a színházban. A csoda ugyanis az lenne, s ellentétben állna a természetes színházi folyamattal, ha két olyan csúcsteljesítmény után, mint amilyen a Több nyelven beszélünk", és a Nyugalom, a helyzet változatlan volt, a színház harmadszorra is szuperműsort tudna nyújtani. Ez a csoda nem következett be. A bevált és összeszokott szerzői triász: Róna Tibor, Litványi Károly, Romhányi József hármasfogata most Szántó Jenővel kvartetté bővült. A műsorlapon, ravaszul, nem árulták el, hogy melyik számot ki írta. (Csak a verses jelenetekről tudjuk, hogy mögöttük mindig Romhányit kell keresni.) S ezzel talán azt is érzékeltetni akarják, hogy jóért-gyengáért egy emberként, kollektívan vállalják a felelősséget. A kabaré egészen magas csúcsairól olykor a hosszadalmasság, a laposság és a közönségfárasztás síkságaira száll alá az egyenetlen műsor. Ehhez az is hozzájárul, hogy úgy tűnik, az előadás sem érlelődött ki még teljesen. Horváth Tivadar rendezése a technikai biztonságot megteremtette már, de művészileg-tartalmilag még tovább kell csiszolnia. A színészek még nem tudják tökéletes biztonsággal szövegüket, de ezen túlmenően a megvalósítás is lehetne sokszor jobb. Például a most is kitűnő Kabos Lászlónak a műsor legötletesebb darabjában, az Ébredésben (1952- ben aludt el egy szemináriumon és ma ébred fel) sokkal jobban kellene csodálkoznia, jóval nehezebben kellene megérteni a helyzetet, mint ahogy teszi. Vagy: a Majáliskép kitűnő és látványos ötlet, Romhányi versei is a megszokott bravúros eleganciával gördülnek. Mégis hosszadalmas, unalmas a jelenet, s úgy érzem, nemcsak azért, mert nem elég jól „adják el” a színészek. Térjünk azonban vissza a jóra. Kiemelkedő a Beavatkozás című jelenet. Új mechanizmus a fogorvosi székben, ez Kazal és Kibédy kezében mesteri gazdára is talált. Jó A gong előtt című duóra írt konferansz, remek Lórán Lenke és Horváth Tivadar magánszáma, mint szövegben, mind megvalósításban. Paródiáiban „mexikói” formát mutat Alfonzo Aranyérmes a produkciója. Barabás Tamás