Esti Hírlap, 1967. november (12. évfolyam, 258-282. szám)

1967-11-01 / 258. szám

A CÉL: az ifjúság gondosabb honvédelmi nevelése Szakklubok ♦ Összetett versenyek Ma megalakult az MHSZ budapesti központja Ma reggel a Magyar Néphadsereg Központi Klubjában megkezdődött a Magyar Honvédelmi Szövetség budapesti ak­tívaértekezlete. A tanácskozáson megjelent Katona Imre, a Budapesti Pártbizottság titkára, Várkonyi László ezredes, az MHSZ főtitkárhelyettese is, és ott voltak a fegyveres testü­letek magas rangú képviselői. Az értekezlet több mint 200 részvevőjének Kelemen Győ­ző, a szövetség budapesti titkára számolt be az V. kongresszus óta a fővárosban végzett munkáról, majd a jövő feladatait is­mertette. A referátumot hozzászólások követték. Az értekezlet előtt beszél­­­­gettünk Kelemen Győzővel,­­ az MHSZ budapesti titkárá­­­­val. Elmondta: ma lezárul az­­ MHS-szervek tízéves, ered­ményes működése. E tíz esz­tendő alatt több mint tízezer­­ fiatal ismerkedett meg a gép-­­ járművezetéssel, szerzett hi­vatásos gépjárművezetői jo­gosítványt. Sokan megtanul­ták bevonulásuk előtt a ka­tonai élet legfontosabb tud­nivalóit. Fiatalok és a felnőttek százezrei vettek részt az MHS keretében szervezett tömegsportrendezvényeken. Az utóbbi három év alatt csaknem félmillió budapesti részesült a lakosság polgári védelmi oktatásában. Buda­pesten több százezren ismer­ték meg az MHS sokszínű, hasznos tevékenységét, láto­gatták rendezvényeit, kiállí­­tásait, előadásait. Ismeretes: megszűnt az MHS, utóda a Magyar Hon­védelmi Szövetség. Egyszerű névváltozás ez csupán? — Szó sincs erről — mond­ja Kelemen Győző. —, a múlt tíz esztendő alatt meg­változtak a nemzetközi és a társadalmi körülmények. Ezért szükséges, hogy az új Honvédelmi Szövetség rend­szere, tevékenysége ponto­sabb, hatékonyabb, körülha­tároltabb legyen. — Melyek a legfőbb válto­zások a szervezet életében? — Az MHSZ szervezetei — az eddigitől eltérően — nem alapszervezetekre, hanem szakklubokra épülnek. Bu­­dapesten is, mint az ország más területein, hét szakjellegű klub mű­ködik majd az üzemekben, az intézményekben és a la­kóterületeken. Ezek: lövész-, rádiós-, repü­lős-ejtőernyős, modellező-, könnyűbúvár-, technikai és a tartalékosok klubja. A A most megkezdődött buda­pesti aktívaértekezletek so­rán került sor a kerületi ak­tívaértekezletekre, illetve az alapszervezetekben a tag­­gyűlésekre, a klubok alaku­ló közgyűléseire.­­ Tudomásunk szerint az MHSZ a jövőben a korábbi­nál céltudatosabban, haté­konyabban foglalkozik majd az ifjúság honvédelmi neve­lésével. Hallhatnánk vala­mit az ezzel kapcsolatos ter­vekről ? — Az iskolai honvédelmi nevelő munka segítésére a Magyar Honvédelmi Szövet­ség és a Művelődésügyi Mi­nisztérium együttműködési tervet dolgozott ki. Közös el­határozás: nagyobb figyelmet fordí­tunk a tanulóifjúság hon­védelmi nevelésére. Ennek megfelelően honvé­delmi jellegű szakköröket, szaktanfolyamokat szerve­zünk, rendelkezésre bocsát­juk a szükséges technikai eszközöket, megteremtjük a működéshez szükséges más feltételeket. Jobban törek­szünk arra, hogy a tanulóif­júság minél nagyobb szám­ban vegyen részt — életko­rának megfelelően — a hon­védelmi tömegversenyeken, az összetett honvédelmi ver­senyeken, a lövészversenye­ken és más rendezvényein­ken. Nem titkoljuk: honvédelmi értelemben is edzett, képzett fiatal embe­reket akarunk nevelni a diákokból. — Hogyan működik együtt az MHSZ és a KISZ? — Erre vonatkozóan is részletes tervünk van. A töb­bi között a különféle vezető­képző táborokban, az össze­tett honvédelmi versenyek megrendezésével, honvédel­mi film- és technikai bemu­tatók megszervezésével se­gítjük az ifjúság honvédel­mi ismereteinek gyarapítá­sát. Az igényeket figyelembe véve, sokféle technikai szak­kört szervezünk, illetve mű­ködésükhöz szükséges eszkö­zöket, feltételeket biztosí­tunk. — Milyen változások van­nak az MHSZ és a sportélet kapcsolatában ? — A sportszervezet rend­szerében létre kell hozni a Magyar Honvédelmi Szövet­ség sportágainak társadalmi alapon működő alapszövetsé­geit. Az MHS keretében ed­dig­ működött kajak-kenu, motorcsónak, háromtusa és motorkerékpár szakosztályo­kat sportegyesületeknek ad­juk át. A két szerv éves ter­vek alapján fokozottabban együttműködik a nagy töme­geket mozgató rendezvények, például honvédelmi napok, országos sportnapok, össze­tett honvédelmi versenyek szervezésében és lebonyolí­tásában. B. A. Olajkályha A Mechanikai Művekben elkészült a forgalomban le­vő olajkályháknál lényege­sen kisebb típus, a Minicator mintapéldánya. Az új kály­ha az égőtér korszerűsítésé­vel az eddiginél nagyobb ha­tásfokkal működik, és 25—30 légköbméteres helyiség fűté­sére alkalmas. Decemberben látnak hozzá az olcsó olaj­kályhák mintasorozatának elkészítéséhez, és a jövő év­ben harmincezret gyártanak belőle. A Minicator első da­rabjai már az első negyedév­ben az üzletekbe kerülnek. (MTI) CSALÓDÁS VADÁSZNAPOK Százötven magyar és hatvan külföldi vadász vett részt a magyar vadásznapokon. Záróeseményként apróvad-vadászatot rendeztek Martonvásár határában. Az esős idő ellenére gazdag zsákmánnyal búcsúztak a vadászok. (MTI fotó : Szebellédy Géza felv.) Tovább megy a garabonciás kertmérnök a MEDICOR-ban ♦ Keresi a fehér folt titkát Mit keres egy kertészeti mérnök a MEDICOR-ban? És miféle úton-módon lesz egy szakmunkásokat oktató tanárból a gyár munkalélek­tani laboratóriumában üzem­­pszichológus? Aztán harmad­szor: bent van a laborató­riumban, esti egyetemre jár, ahol munkapszichológiát ta­nul, s mégis megy tovább, mintha nyughatatlan lenne a vére, akár egy múlt század­beli garabonciásé. Hová kí­vánkozik, miféle utakra vá­gyik? Két órát töltöttem a ME­DICOR-ban Szíjártó And­rással, a nyughatatlan vérű ifjúval, s ha nekem kellene erre a kérdésre válaszolnom, egyetlen mondatom lenne. Vándorol a hivatása után. AZ ÉVTIZED SZAKMÁJA Az embereknek, akik hiva­tásuknak élnek, különfélék az útjaik. Kiszámíthatók és kiszámíthatatlanok. Mégis törvényszerűek. Azt hiszem, a fiatal mérnöknek van iga­za: a hivatástudat úgy búj­­kál az emberekben, mint a tűz a vulkánban, s egyszer­­csak felszínre tör. A szeren­cséseknek nemcsak álmaik­ban,­­ a szerencsések közé, tartozik. «­. *'■ Huszonhét éves, elvégezte a Kertészeti és Szőlészeti Főiskolát, volt művezető, s oktató az élelmiszeriparban, s amikor a bujkáló tűz fel­színre tört, át tudta állítani az életét. Megismerte az ösz­­szetevőket, amelyek formál­ják az ember, s a munka kapcsolatát, megértette — s ez vonzotta —, hogy itt is az ember az erősebb, mert az összetevőkön ő tud változtat­ni. A gáncsoskodásoknak, me­lyek érték, nem tulajdonít nagy jelentőséget. „Fájdal­masak — mondja —, de ezt nem szabad mutatni.” Tizen­öt éve sportol, tehát tudja: vereségek is érik az embert. És senki sem tartja számon, ha a bíró csal. Tudja, hogy a legújabb évtizedek új szak­máját képviseli, amelynek a gyárakban, az üzemekben s mindenütt meg kell járnia a maga tövises útját: új szak­ma ez, sokan valami ködöset, misztikusat, vagy — megesik — tudományosan palástolt szélhámosságot tételeznek fel róla, munkával foglalkoztak. A kézi munka térképe még is­meretlen. Pedig a munka, a közösség sok-sok kérdése itt is éppúgy létezik, mint bár­mely gyárban. A dolgozó itt is elfárad, idegileg is, testileg is. Téves szemlélet tartja ma­­gát: a mezőgazdasági mun­kára mindenki alkalmas. Holott legalább úgy kellene beosztani a különféle mun­kákra az embereket, mint a gyárakban.” „...AHOL KELL A MUNKÁM..." Január 1-én megszűnik a MEDICOR munkalélektani laboratóriuma. Megy tovább, nem bánkódik miatta. Alkal­ma, lehetősége és a munkája is kevés volt. A fizetésért meg akar dolgozni. „Olyan helyre szeretnék kerülni — mondja —, ahol kell a mun­kám. Ahol hasznomat veszik. És ahol kézzelfoghatóan ki is tudják mutatni, hogy hasz­na van a munkámnak.” Jó, hogy mindig voltak vándorok és utat törők. Akik nekivágtak a töretlen pusz­táknak, felszántatlan földek­nek és baltájukkal ösvényt vágtak az indák sűrűjében. Kósa Csaba FELIRATOK A feliratok, a táblák még a falakon — őszi kiárusítás, vásár, leszállított árak —, nemsokára hullni, múlni kez­denek, szezonvég, most szed össze belőlük az ember, em­léknek az elmenő szezonból. ★ Ezt a táblát Füred és Arács közt a szőlők alatt, egy kertben olvastam. Verandás ház, a tábla egy kartondo­boz tető, a kert közepén a lombok közt hirdeti: „EZ A HÁZ NEM ELADÓ”. Üres a kert, mikor a ház mögül a kamrából, kosárral egy néni előjön, bekiáltok: „Néni, szép a ház, de ne fél­jen, nem vagyok vevő!” — Nem is eladó — fordul felém — de mégis ki kell ezt írni, mert a pesti fiam el akarja adni, s állandóan kül­di a vevőket, pedig míg élek, nem lehet, a haszonélvezet az enyém! ★ K. utcácskában — rövid kis utca a Rókus kápolna mögött — két cipész cégérét is zörgeti a szél. Nem új fir­mák, öreg, józsefvárosi mes­terek, egyiknek a műhelyébe nyikorgó falépcső vezet le. Itt függött a bezárt ajtón jú­lius óta: „BETEGSÉG MIATT ZÁRVA”. Júliustól mostanáig. Az ajtó most sem nyílt ki, csak új tábla került a helyébe: „HALÁLESET MIATT VÉG­LEG ZÁRVA”. ★ Ez nem is felirat, inkább: leirat. Le a földre, a flasz­­terba. A 49-es Bajcsy Zsi­linszky úti megállójában ol­vashattuk az aszfaltsziget és a sínek közt, a kockakövek rései közé kiöntve, kirajzol­ták: „ZSUZSA!” Ó, a költő csak az égre akarta írni egy norvég erdő­ből kitépett fenyőszállal, mint óriási tollal, tűzbetük­­kel, hogy szeretlek Ágnes, de ez a pesti követő!? A Kiskörúton az egyik legfor­galmasabb villamosmegálló­nál bazaltkockák közé véste, szurokkal kiöntve írta le a kedves nevét, hogy mindenki tudja: „ZSUZSA”. (De ez is csak szezonvégi leirat, csak a szezon végét hirdette a kőkockák közt, a múlhatatlan szerelmet, s ez is elmúlt. Az utolsó negyedévet kezdjük, az évvégi mérlegek, munkák átvétele közeledik: az útépítő vállalat tükörsima betonnal még ezeket a kes­keny sziget-sín közöket, az utolsó pesti bazalt leiratokat is kiöntötte.) Kőbányai György Éjszaka „könnyelműek“ a halak? A Duna déli szakaszának halászai teljesen áttértek az éjszakai fogásra. Megfigyelték ugyanis, hogy az éjjeli órákban mindig gazda­gabb a zsákmány, mint nappal. Éjszaka csendesebb a víz, kisebb a hajó- és csónakforgalom, elül a szél, és ennek következtében a ha­lak nyugodtabbá — úgy látszik —, „könnyelműbbekké” is válnak. Bátran kiúsznak a partmenti sekély vizekbe, és ott a halászok zsák­mányául esnek. A KÉZI MUNKA TÉRKÉPE Nehéz tehát megérteni, hogy a fal színe, amelyet nyolc órán át lát a munkás, — pedig ez a legegyszerűbb példa —, nem a pszichológus mázolószenvedélyéből szüle­tik. Az ember és a munka kapcsolata végtelenül bo­nyolult helyzeteket­ teremt, szálak, fonalak, összekötte­tések futnak itt. Sok minden kialakulatlan még, de új tudományról van szó, idő kell mindenhez. Meg kell ta­nulni, ki kell kísérletezni a gyár, a munka, a közösség kapcsolatának legjobb mód­jait. Persze, az ismeretanyag itt már óriási, néhány he­lyütt — talán ötven gyárban az országban — hasznosítják is őket. A fehér folt a mezőgazda­ságban van. Szíjártó András ezt az ismeretlen foltot akar­ja feltérképezni. „A mező­­gazdaságban — mondja —, a pszichológusok csak a gépi MEGJEGYEZZÜK Lőrincze, segíts! Az új mechanizmus vár­hatóan sok új kifejezéssel gyarapítja nyelvünk szókin­csét. Az első fecske már itt van. A legutóbbi vb-jelen­­tésben tízszer is olvasható a „kigazdálkodik” szó. Ször­nyen hangzik, pedig nagyon fontos új jelenséget fejez ki. A nagyobb hatáskörű kerüle­ti tanács úgy gazdálkodik, hogy már arra is jut pénz, amire eddig nem tellett : „kigazdálkodik” még egy bol­tot, még egy rendelőt. Mivel a jelenséggel remélhetően sokszor találkozunk majd, csak két lehetőség van: vagy megszokjuk a „kigazdálkod­ni” igét, vagy még időben segít — Lőrincze. Nem maszek A Városházán az építési osztály bejelentette, hogy a társasházban készülő laká­soknak mintegy harmadát állami vállalatok építik fel. A vb már előbb állást fog­lalt: nem lehet különbséget tenni az ingyenlakáshoz ju­tók, a szövetkezeti lakást vá­sárlók és a társasház-építte­­tők között. Pontosabban: nem szabad úgy különbséget tenni, hogy azokat büntessék, akik takarékosak. Mert ed­dig az volt a­ „természetes”, hogy az ingyen lakásban ré­szesülő kapott közművesített parkot, boltot, rendelőt, böl­csődét, a nagyobb áldozatot hozókat pedig alig segítette a tanács. A tűrhetetlen helyzet megszüntetésére a vb elha­tározta, hogy a jövőben sok tízmillió forintot fordít a társasházat építtetők támo­gatására. Most pedig az új megállapodással az állami építővállalatok is szentesítik a döntést: a társasházat épít­tető nem „maszek”. Már csak az a fontos, hogy az építke­zéseken se tegyenek különb­séget. Vagyis a társasházat ne úgy építsék, mint eddig az állami bérlakásokat, ha­nem inkább a bérlakásokat építsék olyan gonddal, mint ahogyan a magánerővel ké­szülő társasházat a ktsz-ek­­nek kellett. Pontosabban: ahogy kellett volna. Az Befejeződött az almaszüret A hét elején befejeződött az almaszüret a Bakony-vi­­dék zárt gyümölcsöseiben, a fák kiváló termést hoztak. A különböző betegségek szinte teljesen elkerülték a vidék gyümölcsöseit. Még a más vidékeken tetemes károkat okozó fázikládium sem ron­totta a minőséget. A Ba­­kony-vidék hűvös éghajlata ugyanis nem kedvez a kártev­­vőknek. Villamosgépek a háztartásban 1967 c. kiállítása Nyitva: hétköznap 11—19 óráig, szombaton 11—14 óráig Tekintse meg kiállításunkat A RAVILL BEMUTATÓTEREMBEN Budapest, VI., Lenin körút 77. Minta utáni árusítás! Szaktanácsadás! A kiállítást november 11-ig tartjuk nyitva MEGNYÍLT A

Next