Esti Hírlap, 1968. január (13. évfolyam, 1-26. szám)

1968-01-02 / 1. szám

Megszépült Tornyai, Paál, Munkácsy A sárga lámpa hatása Hogyan kell kiállítást rendezni a leendő Galériában A Várban, ott, ahol csak bukdácsolva, építkezési al­kalmatosságokat kerülget­ve lehet közlekedni, épül a Magyar Nemzeti Galéria leendő otthona. A iyugga- tott, málladozó falak, mel­lette a frissen felhúzott új részek még nem árulkod­nak, s a látogató sem gon­dol rá: itt csakhamar ki­állítótermek várják a kép­zőművészet szerelmeseit. Pedig a Budapesti Törté­neti Múzeum már ideigle­nes otthont rendezett be a Galériának. Az új épület­rész első emeletén a kiállí­tás a jövőről árulkodik. Terv, amely a majdan meg­rendezendő kiállítások első mintája. A Galéria főigazgató­helyettese — Márffy Albin — s a restaurátor — Sár- dy Brútusz — kísér a vár­beli kiállításra. Tulajdon­képpen nem a képek miatt botorkáltunk most át az építőanyagok. gerendák között, hisz a kiállítás már októberban nyitva állt. in­kább az vezetett: megnéz­zük, hogy milyen tervek és elgondolások szerint lehet majd az új Nemzeti Galé­riában kiállításokat ren­dezni, hogyan kell majd al­kalmazkodni a királyi pa­lota épületének sajátossá­gaihoz? A kronológia nem jó — Ha kronologikusan mennénk végig a kiállított műveken, óriási lenne az összevisszaság. Munkácsy kis és nagy festményei egy­más mellett, állványon. Mögötte Hollósy- és Tor- nyai-képek. vagy másutt Derkovits-fametszet, köze­lében egy nagyméretű Der- kovits-festmény. majd utá­na Xlitz kisméretű General Tudd ja következik. Nem, így semmiképpen sem si­kerülhetett volna színvona­las. áttekinthető kiállítást rendezni — mondja Márffy Albin főigazgató-helyettes. — Ezért — számításba vé­ve, hogy sok az ablak, ki­csik a falfelületek és ke­vés a nagy falrész — úgy gondoltuk, elhagyjuk a szi­gorú kronologikus rendet. Speciális állványokat ter­veztettünk, a képeket ezek­re helyeztük. A falon úgy­szólván egy kép sem lóg, a nagy festményeket fali tar­tókra erősítettük. Az U-alakú helyiségben rend uralkodik, minden magán hordja a hozzáértő rendező nagy műgonddal elkészített tervének jegyeit. A termet végigsétálja a nap. De mindig máshonnan tűz be. bár a nagy ablakok sok fényt engednek át, mégis csak mesterséges vi­lágítással lehet megoldani, hogy a látogatók maradék­talanul élvezhessék az al­kotásokat. A Galéria új­donsága a sárga lámpa, mely néhány képet világít csupán, de ezeken a fest­ményeken így olyan felüle­tek is látszanak, amelyet, úgy tűnt, az idő és sok vi­szontagság már elmosott. Tornyai, Paál és Munkácsy festményei szépültek meg váratlanul a Várban. Repedések a festéke« Technikailag bizonyára még sok minden vár meg­oldásra, s elég gondja lesz az igazgatóságnak, de hogy szép lesz az új Galéria, az már most is bizonyos. A hely, a környezet méltó a képekhez. A Budapesti Történeti Múzeumtól kölcsönkapott I. emeleti kiállítóteremben sok a látogató. Sok olyan kép is látható, itt, melyet ezidáig kevesen csodálhat­tak. Színyei Merse több „TÓGÁS" PREMIEREK Romulus után — Catullus és Néró Dürrenmatt A nagy Ro­mulus című vígjátékának bemutatója után a Madáchi­ban két másik „tó- gás” darab próbái kez­dődtek meg. Füst Milán Catullus című drámáját Pártos Géza. rendezi, fősze­repét Mensáros László játssza. A darab többi sze­replője Dómján Edit, Gá­bor Miklós, Linka György. Simor Erzsi, Vass Éva, Ju­hász Jácint és Cs. Németh Lajos. A Madách Kamarában Hubay Miklós A bestia já­tékai című, Néróról szóló darabjának előkészületei folynak Herényi Imre ren­dező irányításával. Nérót Márkus László alakítja. A többiek: Tolnay Klári, Al­más si Éva mint vendég, Koltai János, Horváth Je­nő, Árva János, Deák B. Ferenc, Szénási Ernő és Garas Dezső. festménye, Derkovits né­hány képe, melyek alig szerepeltek még kiállítá­son, s még sok mű, ame­lyek a nagyközönség szá­mára eddig csaknem hoz­záférhetetlenek voltak. Miközben a teremben sé­tálunk, a főigazgató-helyet­tes arról is beszél, hogy vi­gyázni kell a hőmérséklet­re, a páratartalomra, a ké­pek kényesek. A restaurá­tor — aki velünk járja a termeket — palettát szo­rongat kezében, odamegy egy Munkácsy-képhez, egy Székely Bertalan-műhöz, festéket kever, s eltünteti a kis sérüléseiket... Egy félelmetes, elpusztít­hatatlan öregasszony egy hatalmas szobában és egy nyomorult kis házaspár a szomszédos szűk szoba kes­keny díványán, nevük jel­lemzi őket: Piti Lajos és Pitiné, született Bóvli Luj­za. ök Eörsi István komé­diájának főszereplői, akiket Komlós Juci, Harsányt Gá­bor és Hacser Józsa szemé­lyesít majd meg az 19ti8-as év első premierjén, a Thá- lia Stúdió színpadán. Sírkő és kakaó. Ez a cí­me, és a színlap az író első darabjaként jelöli meg: — Nem az első darabom! — mondja Eörsi. — Ez sor­rendben a harmadik szín­padi munkám, és azóta el­készült a negyedik is. Ezt azért hangsúlyozom, mert első bemutatóm alkalmából nem akarok az első drámás írót „hivatalból” megillető mentségekkel takarózni. — Stílusa? A klasszikus vígjáték hagyományait pró­báltam összeegyeztetni a modern abszúrd színpad bi­zonyos eredményeivel. Da­rabom nem abszurd, csak (Schiffer) Képünkön a slngapore-i születésű, angol maileken: Mona Chong látható, Bofco nevű csincsilla macskájával, „aki­vel’' Mona egy macskaszépségversenyre nevezett be. A* olvasó tetszése szerint szabadon választhat a két szépség, a két feltűnően hasonlatos szempár között. Igaz, Bobo szeme nincs festékkel kiigazítva... (MTI — külföldi képszolgálat.) Nagyszájú b. ú. c. L! Kitűnően szórakoztatta hallgatóit a szilveszteri rá­dió! Nem volt szinészpará- dé, kabarékavalkád — a szerkesztő Kaposy Miklós, Mike Klári, Szilágyi György csupán teljesítették a hallgatók kívánságát: megszólaltatták a mikro­fon előtt azokat a vendége­ket, akiket sok ezer levél­író hallani kívánt. A meghívottak házigaz­dája az egyéni humorú Abody Béla volt, Uj név a szilveszteri műsorokban, mint ahogy új volt az egész mulattató összeállítás kon­cepciója és atmoszférája is. Mindez, természetesen, még nem lett volna garancia ar­ra, hogy három órán át de­rüljünk — közrejátszott a meghívottak személyén kí­vül (például Tabi László, Komlós János, Barcs Sán­dor és sokan mások) a ren­dező Marton Frigyes gon­dossága, hogy az elhangzot­tak röviden, frappánsan, a túlírtság unalma nélkül hassanak. Hosszú évek óta először hallottunk olyan szellemes, kedves és nagy­szájú műsort, mint a mos­tani B. ú. é. k. 1968! Min­den szereplőt, helyesebben: vendéget felsorolni és idéz­ni fölösleges lenne — hadd emeljük ki mégis legalább az egyiket, az Andaxin ko­ra című monológ elő­adóját: Horváth Tivadart. Ha egy szilveszteri mű­sor azt a jelzőt kapja, hogy „irodalmi”, általában kéte­lyeink vannak... Ez a há­rom óra azonban irodalmi szintű volt, ráadásul úgy, hogy a pesti kajánság és a szilveszterkor kötelező sza­lonspicc kellemes ötvözetét is egyesítette magában. (nóti) Szilveszter a tele vízióban A szilveszteri műsorok vitanapjait éljük, s ha két ember egy véleményen van ez ügyben, már nagy szen­zációnak számít. Pedig most rájöttem arra, hogy a hiba nem a műsorokban, hanem az emberekben van, tudniliilk abban, hogy milyen állapotban ültek a tv-készüiék előtt. Még pontosabban szólva: hány atmoszféra „nyomás” alatt álltak, tehát ültek a képer­nyő előtt. Esetleg netalán- tán színjózanon, ami meg­lehetősen ritkaságszámba megy, más esetben néhány pohárka tömény, esetleg több pohár bor elfogyasztá­sa után; avagy félgőzzel, azaz az illuminált állapot­hoz vezető út felénél tartot­tak már, ne adj isten, a tel­jes nyomás, állapotában. Ha most még azt is hozzá­számítjuk, hogy ezek az állapotok este nyolc és éj­fél között mennyire átját­szanak egymásba, akkor nem csoda, hogy alig akad két egyforma álláspont. A mai próbakritikát arra szántuk, hogy a fenti tételt igazoljuk. íme, egy színjó­zan vélemény, még a fő­műsor megkezdése előtt: ez az Elhagyott kávéház nem is szerepelt a nyomtatott műsorban. Tabi László, úgy látszik, sorsközösséget vál­lalt a csendes kávéházak híveivel, mert azt a komi­kus pillanatot írta meg, amikor egy csendes kávé­ház több bajt okoz — jelen esetben három megpofozta- tást — mint a legzajosabb zenés hely. Bodrogi Gyula nagyon kedves volt, indí­tásnak igazán kellemes ez a műsorszám. Néhány pohár elfogyasz­tása után Yves Montand- nal találkozhattunk a kép­ernyőn. Francia charme, kellemes dallamok — de most jönnek a vendégek, ki figyel oda? No, most jön a főműsor. Még néhány pohár, lássuk a medvét. Szóval, azt mondja, hogy mi lenne, ha megszüntet­nék a televíziót. Első perc­ben örömmámor, a máso­dikban elhelyezési gondok, a harmadikban: illegális tv-összejövetelek. A hiányt pótolni kell. Vitray mint je­ges, Benedek István mint hentes és mészáros, Pálfy József mint krupié, Egres- sy István mint az illegális találkahely pénztárosa — igazán nem rossz ötlet Nem rossz, — de nem nagy. A műsorszám viszont min­den gyors pergetés ellené­re, némileg hosszú. Mond­hatnánk, nagy. De nem baj: ki lehet bontani a konya­kot. Tarka-barka kabaré. Ki­tűnően lehet mással fog­lalkozni. Egyre azért em­lékszem: Mikes György szilveszteri monológjára, talán az egyetlen program­pontra, amire jobban oda kellett figyelni. Aztán jött a Halló bácsik, halló né­nik, jött Kellér Dezső, s bár fölfelé szállt borban a gyöngy ... bár a hangulat már egészen emelkedett volt... azért mindenkit le­ültetett a készülék elé. S az interjú a vécés néni Kiss Manyival: kabaré teli­találat. Feleki Kamillra a szokásos jelzők mellett: bűbájos, aranyos, kedves azt mondták az idősebb tv-né- zők: mennyire igaza van... S milyen kedves volt a zsör­tölődő Greguss. a lúdtalpá­ra kényes Keleti László, a reumás karú Peti Sándor. Az öregek panasznapja persze, kissé bátortalan volt, de az ötödik pohár konyak után már Honthy Hannára se tud mindig fi­gyelni az egész ország. Aztán már pezsgőt kel­lett bontani, a rosszabb gyomrúaknak erősítésül né­Olvasta? „ Gyalog Balázshumora Kedélyes, joviális arc ne­vet ránk a kötet „füléről”. Komótos kvaterkázások, jó­ízű anekdotázások, óborral teli demizson és pipaszó jut az ember eszébe erről az végletesen groteszk. Remé­lem, fintorai mögül minde­nütt kiérezhető a valóság. — öregasszonyom példá­ul elképzelhetetlen a hét­köznapi valóságban. De na­gyon kézzelfogható szemlé­letet és erkölcsi világrendet testesít meg. Mégsem sze­retném, ha az derülne ki róla, hogy üres allegória, mely egyféleképpen és egy­értelműen lefordítható. Na­gyon örülök, hogy Léner Péter rendező és Lendvay Kamilló, a szongok meg- zenésítője kitűnően ráérzett a darab elvontabb légköré­re, egyikük sem törekszik naturalizmusra, és remek érzékük van az intellektuá­lis humor iránt. — Ha már itt tartunk: a darab humoros. Nevetése korántsem elsöprő jókedv­ből fakad, de talán mégis, Pitiék és az öregasszony nem túl lelkesítő világa fö­lé emel. A végletes gro- teszkség, úgy érzem, egyik járható utam. De nem aka­rok lehorgonyozni itt, nem szeretnék modort csinálni belőle. (fencsik) arcról. Az arc tulajdonosa azonban ezzel a vidékiesen joviális nyugalmával — Pesten él, a 7-es buszon tö­ri magát, közértben tusak- szik, lakótelepen lakik, s valamennyiünkkel együtt 3 flasztert tapossa — akár­csak alapfigurája, Gyalog Balázs. Kisjó Sándort nem kell bemutatni az Esti Hírlap olvasóinak. Pesti ember délután hazafelé tartván — bal keze a busz kapaszko­dóján. jobbjában az újság, — míg lábán lábak tapos­nak, s gombja pattan, ide­gességét szívesen oldja egy jó kis Kisjó-humoi’eszkkel. Kisjó humora nem keserű indulatból, nem az okokat kereső haragból, hanem ke-, délyes iróniából fakad. A Szépirodalmi Könyv­kiadónál most megjelent kötetének címlapján egy Gyulai Líviusz rajzolta fi­gura fát készül vágni, s nagy lendületet véve. visz- szakézből a tv-készüléket veri szét — nyilván arra utalva a maga groteszk módján, hogy ha visszakéz- ből is, de azért néha telibe talál ez a békés humor, ön hogyan ideges? — szögezi az olvasónak a kérdést a kötet címe. ön hogyan ide­ges? — tettem fel magam is a kérdést a szomszéd szobá­ban ülő szerzőnek. „Én pél­dául sehogy”, felelte, és so­molyogva verte tovább író­gépén új humoreszkjét. (t. f.) mi szilárdat kellett maguk­hoz venni, azt azért még mindenki felfogta, hogy Ambrus Kyri bűbájosán magyamótázott és az egész táncdalos gárda — ha akar­ja — nem is esik olyan mesz- sze az almafájáiól. Olyan hejehujázást csaptak, hogy éjfélkor alig vettük észre Gábor Miklós pohárköszön­tőjét. Mindenki, akinek más a véleménye, nyilván más nyomásfok alatt volt a kér­déses műsorszámok alatt. Ilyenformán vitának helye nincs. Legfeljebb különvé­leménynek. Ez sem volt más. — bel — D NE VEN A KOKANOVA és Ivan Andonov bolgár filmművészek Budapestre érkeznek a Kitérő című bolgár film bemutatója al­kalmából. Velük érkezik Grisa Osztrovszki rendező is. O ISTENEK ÖLEBEN címmel két ókori hind rege zenés pódiumváltozalát mutatják be az Építők Mű­szaki Klubjának Eszpresz- szó Színpadán, január 7-én, Lukács Margit, Bujtor Ist­ván, Lelkes Dalma és Tóth Piroska közreműködésével, Szécsi Lajos rendezésében. Gyerekek! A távbeszélő me­semondó műsora (171—88S> ja­nuár 2-án, kedden: Ehető, illa­té tudomány (elmondja: Bikád! György). Thália Stúdió ♦ Eörsi István: SÍRKŐ ÉS KAKAÓ ♦ Bemutató: január 3. KÉT CICA Piti és Pitiné

Next

/
Thumbnails
Contents