Esti Hírlap, 1968. január (13. évfolyam, 1-26. szám)
1968-01-02 / 1. szám
Megszépült Tornyai, Paál, Munkácsy A sárga lámpa hatása Hogyan kell kiállítást rendezni a leendő Galériában A Várban, ott, ahol csak bukdácsolva, építkezési alkalmatosságokat kerülgetve lehet közlekedni, épül a Magyar Nemzeti Galéria leendő otthona. A lyuggatott, málladozó falak, mellette a frissen felhúzott új részek még nem árulkodnak, s a látogató sem gondol rá: itt csakhamar kiállítótermek várják a képzőművészet szerelmeseit. Pedig a Budapesti Történeti Múzeum már ideiglenes otthont rendezett be a Galériának. Az új épületrész első emeletén a kiállítás a jövőről árulkodik. Terv, amely a majdan megrendezendő kiállítások első mintája. A Galéria főigazgatóhelyettese — Márffy Albin — s a restaurátor — Sárdy Brútusz — kísér a várbeli kiállításra. Tulajdonképpen nem a képek miatt botorkáltunk most át az építőanyagok, gerendák között, hisz a kiállítás már októberban nyitva állt, inkább az vezetett: megnézzük, hogy milyen tervek és elgondolások szerint lehet majd az új Nemzeti Galériában kiállításokat rendezni, hogyan kell majd alkalmazkodni a királyi palota épületének sajátosságaihoz? A kronológia nem jó . Ha kronologikusan mennénk végig a kiállított műveken, óriási lenne az összevisszaság. Munkácsy kis és nagy festményei egymás mellett, állványon. Mögötte Hollósy- és Tornyai-képek, vagy másutt Derkovits-fametszet, közelében egy nagyméretű Derkovits-festmény, majd utána Xlitz kisméretű General Tudda következik. Nem, így semmiképpen sem sikerülhetett volna színvonalas, áttekinthető kiállítást rendezni — mondja Márffy Albin főigazgató-helyettes. — Ezért — számításba véve, hogy sok az ablak, kicsik a falfelületek és kevés a nagy falrész — úgy gondoltuk, elhagyjuk a szigorú kronologikus rendet. Speciális állványokat terveztettünk, a képeket ezekre helyeztük. A falon úgyszólván egy kép sem lóg, a nagy festményeket fali tartókra erősítettük. Az U-alakú helyiségben rend uralkodik, minden magán hordja a hozzáértő rendező nagy műgonddal elkészített tervének jegyeit. A termet végigsétálja a nap. De mindig máshonnan tűz be, bár a nagy ablakok sok fényt engednek át, mégis csak mesterséges világítással lehet megoldani, hogy a látogatók maradéktalanul élvezhessék az alkotásokat. A Galéria újdonsága a sárga lámpa, mely néhány képet világít csupán, de ezeken a festményeken így olyan felületek is látszanak, amelyet, úgy tűnt, az idő és sok viszontagság már elmosott. Tornyai, Paál és Munkácsy festményei szépültek meg váratlanul a Várban. Repedések a festéken Technikailag bizonyára még sok minden vár megoldásra, s elég gondja lesz az igazgatóságnak, de hogy szép lesz az új Galéria, az már most is bizonyos. A hely, a környezet méltó a képekhez. A Budapesti Történeti Múzeumtól kölcsönkapott I. emeleti kiállítóteremben sok a látogató. Sok olyan kép is látható, itt, melyet ezidáig kevesen csodálhattak. Színyei Merse több festménye, Derkovits néhány képe, melyek alig szerepeltek még kiállításon, s még sok mű, amelyek a nagyközönség számára eddig csaknem hozzáférhetetlenek voltak. Miközben a teremben sétálunk, a főigazgató-helyettes arról is beszél, hogy vigyázni kell a hőmérsékletre, a páratartalomra, a képek kényesek. A restaurátor — aki velünk járja a termeket — palettát szorongat kezében, odamegy egy Munkácsy-képhez, egy Székely Bertalan-műhöz, festéket kever, s eltünteti a kis sérüléseiket... (Schiffer) KÉT CICA Képünkön a singapore-i születésű, angol maileken: Mona Chong látható, Bosco nevű csincsilla macskájával, „akivel’ Mona egy macskaszépségversenyre nevezett be. Az olvasó tetszése szerint szabadon választhat a két szépség, a két feltűnően hasonlatos szempár között. Igaz, Bobo szeme nincs festékkel kiigazítva... (MTI — külföldi képszolgálat.) „TÓGÁS" PREMIEREK Romulus után — Catullus és Néró Dürrenmatt A nagy Romulus című vígjátékának bemutatója után a Madáchiban két másik „tógás” darab próbái kezdődtek meg. Füst Milán Catullus című drámáját Pártos Géza rendezi, főszerepét Mensáros László játssza. A darab többi szereplője Demján Edit, Gábor Miklós, Linka György, Simor Erzsi, Vass Éva, Juhász Jácint és Cs. Németh Lajos. A Madách Kamarában Hubay Miklós A bestia játékai című, Néróról szóló darabjának előkészületei folynak Herényi Imre rendező irányításával. Nérót Márkus László alakítja. A többiek: Tolnay Klári, Almássi Éva mint vendég, Koltai János, Horváth Jenő, Árva János, Deák B. Ferenc, Szénási Ernő és Garas Dezső. Nagyszájú b. n. c. L! Kitűnően szórakoztatta hallgatóit a szilveszteri rádió! Nem volt színészparádé, kabarékavalkád — a szerkesztő Kaposy Miklós, Mike Klári, Szilágyi György csupán teljesítették a hallgatók kívánságát: megszólaltatták a mikrofon előtt azokat a vendégeket, akiket sok ezer levélíró hallani kívánt. A meghívottak házigazdája az egyéni humorú Abody Béla volt. Új név a szilveszteri műsorokban, mint ahogy új volt az egész mulattató összeállítás koncepciója és atmoszférája is. Mindez, természetesen, még nem lett volna garancia arra, hogy három órán át derüljünk — közrejátszott a meghívottak személyén kívül (például Tabi László, Komlós János, Barcs Sándor és sokan mások) a rendező Marton Frigyes gondossága, hogy az elhangzottak röviden, frappánsan, a túlírtság unalma nélkül hassanak. Hosszú évek óta először hallottunk olyan szellemes, kedves és nagyszájú műsort, mint a mostani B. ú. é. k. 1968! Minden szereplőt, helyesebben: vendéget felsorolni és idézni fölösleges lenne — hadd emeljük ki mégis legalább az egyiket, az Andaxin kora című monológ előadóját, Horváth Tivadart. Ha egy szilveszteri műsor azt a jelzőt kapja, hogy „irodalmi”, általában kételyeink vannak... Ez a három óra azonban irodalmi szintű volt, ráadásul úgy, hogy a pesti kajánság és a szilveszterkor kötelező szalonspicc kellemes ötvözetét is egyesítette magában. (nóti) Olvasta? „ Gyalog Balázs humora arcról. Az arc tulajdonosa azonban ezzel a vidékiesen joviális nyugalmával — Pesten él, a 7-es buszon töri magát, közértben tusakszik, lakótelepen lakik, s valamennyiünkkel együtt a flasztert tapossa — akárcsak alapfigurája, Gyalog Balázs. Kissó Sándort nem kell bemutatni az Esti Hírlap olvasóinak. Pesti ember délután hazafelé tartván — bal keze a busz kapaszkodóján, jobbjában az újság, — míg lábán lábak taposnak, s gombja pattan, idegességét szívesen oldja egy jó kis Kisjó-humorteszkkel. Kisjó humora nem keserű indulatból, nem az okokat kereső haragból, hanem kedélyes iróniából fakad. A Szépirodalmi Könyvkiadónál most megjelent kötetének címlapján egy Gyulai Líviusz rajzolta figura fát készül vágni, s nagy lendületet véve, viszszakézből a tv-készüléket veri szét — nyilván arra utalva a maga groteszk módján, hogy ha visszakézből is, de azért néha telibe talál ez a békés humor, ön hogyan ideges? — szögezi az olvasónak a kérdést a kötet címe. ön hogyan ideges? — tettem fel magam is a kérdést a szomszéd szobában ülő szerzőnek. „Én például sehogy”, felelte, és somolyogva verte tovább írógépén új humoreszkjét. (t. f.) Kedélyes, joviális arc nevet ránk a kötet „füléről”. Komótos kvaterkázások, jóízű anekdotázások, óborral teli demizson és pipaszó jut az ember eszébe erről az Piti és Pitiné Egy félelmetes, elpusztíthatatlan öregasszony egy hatalmas szobában és egy nyomorult kis házaspár a szomszédos szűk szoba keskeny díványán, nevük jellemzi őket: Piti Lajos és Pitiné, született Bóvsi Lujza. Ők Eörsi István komédiájának főszereplői, akiket Komlós Juci, Harsányi Gábor és Hacser Józsa személyesít majd meg az 198-as év első premierjén, a Thália Stúdió színpadán. Sírkő és kakaó. Ez a címe, és a színlap az író első darabjaként jelöli meg: — Nem az első darabom! — mondja Eörsi. — Ez sorrendben a harmadik színpadi munkám, és azóta elkészült a negyedik is. Ezt azért hangsúlyozom, mert első bemutatóm alkalmából nem akarok az első drámás írót „hivatalból” megillető mentségekkel takarózni. — Stílusa? A klasszikus vígjáték hagyományait próbáltam összeegyeztetni a modern abszurd színpad bizonyos eredményeivel. Darabom nem abszurd, csak végletesen groteszk. Remélem, fintorai mögül mindenütt kiérezhető a valóság. — öregasszonyom például elképzelhetetlen a hétköznapi valóságban. De nagyon kézzelfogható szemléletet és erkölcsi világrendet testesít meg. Mégsem szeretném, ha az derülne ki róla, hogy üres allegória, mely egyféleképpen és egyértelműen lefordítható. Nagyon örülök, hogy Léner Péter rendező és Lendvay Kamilló, a szongok megzenésítője kitűnően ráérzett a darab elvontabb légkörére, egyikük sem törekszik naturalizmusra, és remek érzékük van az intellektuális humor iránt. — Ha már itt tartunk, a darab humoros. Nevetése korántsem elsöprő jókedvből fakad, de talán mégis, Pitiék és az öregasszony nem túl lelkesítő világa fölé emel. A végletes groteszkség, úgy érzem, egyik járható utam. De nem akarok lehorgonyozni itt, nem szeretnék modort csinálni belőle. (fencsik) Szilveszter a televízióban A szilveszteri műsorok vitanapjait éljük, s ha két ember egy véleményen van ez ügyben, már nagy szenzációnak számít. Pedig most rájöttem arra, hogy a hiba nem a műsorokban, hanem az emberekben van, tudniillik abban, hogy milyen állapotban ültek a tv-készülék előtt. Még pontosabban szólva: hány atmoszféra „nyomás” alatt álltak, tehát ültek a képernyő előtt. Esetleg netalántán színjózanon, ami meglehetősen ritkaságszámba megy, más esetben néhány pohárka tömény, esetleg több pohár bor elfogyasztása után, avagy félgőzzel, azaz az illuminált állapothoz vezető út felénél tartottak már, ne adj isten, a teljes nyomás, állapotában. Ha most még azt is hozzászámítjuk, hogy ezek az állapotok este nyolc és éjfél között mennyire átjátszanak egymásba, akkor nem csoda, hogy alig akad két egyforma álláspont. A mai próbakritikát arra szántuk, hogy a fenti tételt igazoljuk. íme, egy színjózan vélemény, még a főműsor megkezdése előtt: ez az Elhagyott kávéház nem is szerepelt a nyomtatott műsorban. Tabi László, úgy látszik, sorsközösséget vállalt a csendes kávéházak híveivel, mert azt a komikus pillanatot írta meg, amikor egy csendes kávéház több bajt okoz — jelen esetben három megpofoztatást — mint a legzajosabb zenés hely. Bodrogi Gyula nagyon kedves volt, indításnak igazán kellemes ez a műsorszám. Néhány pohár elfogyasztása után Yves Montandnal találkozhattunk a képernyőn. Francia charme, kellemes dallamok — de most jönnek a vendégek, ki figyel oda? No, most jön a főműsor. Még néhány pohár, lássuk a medvét. Szóval, azt mondja, hogy mi lenne, ha megszüntetnék a televíziót. Első percben örömmámor, a másodikban elhelyezési gondok, a harmadikban: illegális tv-összejövetelek. A hiányt pótolni kell. Vitray mint jeges, Benedek István mint hentes és mészáros, Pálfy József mint krupié, Egressy István mint az illegális találkahely pénztárosa — igazán nem rossz ötlet Nem rossz, — de nem nagy. A műsorszám viszont minden gyors pergetés ellenére, némileg hosszú. Mondhatnánk, nagy. De nem baj, ki lehet bontani a konyakot. Tarka-barka kabaré. Kitűnően lehet mással foglalkozni. Egyre azért emlékszem: Mikes György szilveszteri monológjára, talán az egyetlen programpontra, amire jobban oda kellett figyelni. Aztán jött a Halló bácsik, halló nénik, jött Kellér Dezső, s bár fölfelé szállt borban a gyöngy ... bár a hangulat már egészen emelkedett volt... azért mindenkit leültetett a készülék elé. S az interjú a vécés néni Kiss Manyival: kabaré telitalálat. Feleki Kamilla a szokásos jelzők mellett: bűbájos, aranyos, kedves azt mondták az idősebb tv-nézők, mennyire igaza van... S milyen kedves volt a zsörtölődő Greguss, a lúdtalpára kényes Keleti László, a reumás karú Peti Sándor. Az öregek panasznapja persze, kissé bátortalan volt, de az ötödik pohár konyak után már Honthy Hannára se tud mindig figyelni az egész ország. Aztán már pezsgőt kellett bontani, a rosszabb gyomrúaknak erősítésül némi szilárdat kellett magukhoz venni, azt azért még mindenki felfogta, hogy Ambrus Kyri bűbájosan magyarótázott és az egész táncdalos gárda — ha akarja — nem is esik olyan meszsze az almafájától. Olyan hejehujázást csaptak, hogy éjfélkor alig vettük észre Gábor Miklós pohárköszöntőjét. Mindenki, akinek más a véleménye, nyilván más nyomásfok alatt volt a kérdéses műsorszámok alatt. Ilyenformán vitának helye nincs. Legfeljebb különvéleménynek. Ez sem volt más. — bel — D NEVEN A KOKANOVA és Ivan Andonov bolgár filmművészek Budapestre érkeznek a Kitérő című bolgár film bemutatója alkalmából. Velük érkezik Grisa Osztrovszki rendező is. O ISTENEK ÖLÉBEN címmel két ókori hind rege zenés pódiumváltozatát mutatják be az Építők Műszaki Klubjának Eszpreszszó Színpadán, január 7-én, Lukács Margit, Bujtor István, Lelkes Dalma és Tóth Piroska közreműködésével, Szécsi Lajos rendezésében. Gyerekek! A távbeszélő mesemondó műsora (171—88)) január 2-án, kedden: Ehető, illató tudomány (elmondja: Bikád György). Thália Stúdió ♦ Eörsi István: SÍRKŐ ÉS KAKAÓ ♦ Bemutató: január 3.