Esti Hírlap, 1968. január (13. évfolyam, 1-26. szám)
1968-01-02 / 1. szám
Életbe lépett a gazdasági ref árat Háromezer kollektív szerződés Csökkentett munkaidőprognózis (Folytatás az 1. oldalról) Tavaly még 307 féle anyagra központilag írták elő, hogy egy-egy iparág mennyit vehet igénybe. Az idén már csak 27 féle anyagra tartják fel a kontingens rendszert. Az anyagok nagy többségét mostantól szabadon megvásárolhatják a vállalatok. Központi gazdálkodás alatt marad például a takarmány és a hús, szabadon vásárolható például a textil és bőr alapanyag, amelynek forgalmát tavaly még központilag szabályozták. Az eddigi elosztó, készletező vállalatok termelőeszközkereskedelmi vállalatokká alakultak át, s mostantól hatósági jogkör nélkül, csupán kereskedelmi eszközökkel dolgoznak. Pillanatnyilag 34 TEK vállalat van, a legtöbb, szám szerint 7, a könnyűiparban. Ez évtől a vállalati beruházásokhoz — amelyeknek költségei most már a vállalatokat terhelik — az állam a hitelpolitikai elvek alapján ad hitelt. Ezzel a jelek szerint egész sor vállalat kíván élni. Eddig ötven vállalat nyújtotta be igényét közép- és hosszúlejáratú hitelekre, ezek összege körülbelül egymilliárd forint. Január 1-től újabb 34 ipari és kereskedelmi vállalat, mezőgazdasági üzem kapott export-, illetve importjogot. Most már összesen 86 vállalat, az eddiginek több mint kétszerese foglalkozik külkereskedelmi ügyletek bonyolításával. Közéjük tartozik az a tíz ügynöki vállalat is, amely január 1-én kezdte meg működését. Hazai és külföldi beszerzések útján a belkereskedelem az év elejére másfél milliárd forinttal nagyobb induló árukészletet gyűjtött össze, mint egy évvel ezelőtt. Életbe lépett az új gazdasági mechanizmus követelményeihez igazodó árreform is. Sokfajta cikk ára változott, a vevők ezentúl gyakrabban találkoznak majd árváltozásokkal, mert nemcsak rögzített, hanem maximált, limittált, sőt, a termékek egy csoportjánál szabadon mozgó árakat is alkalmaznak. A nagyobb vállalati önállóság, a szabad árak kialakításának joga nagy gazdasági előnyei mellett a visszaélések veszélyét is magában rejti. Ennek megelőzése az Állami Kereskedelmi Felügyelőség egyik legfontosabb feladata. Az AKF szeptember óta a belkereskedelmi miniszter közvetlen irányításával, a minisztérium egyéb szerveitől függetlenül működik. Fokozottan ellenőrzi a fogyasztói árakat, az árképzési rendelkezések megtartását, az árucikkek minőségét, a vendéglátóipari kalkulációkat és az osztályba sorolásokat. Január 1-én életbe lépett az új Munka Törvénykönyve. A kerettörvény alapján szinte valamennyi nagyvállalatnál, s a kisebb üzemek többségénél, újév előtt aláírták a vállalati kollektív szerződéseket, összesen mintegy háromezer vállalatnak lesz önálló szerződése. Ahol még nem írták alá a kollektív szerződéseket, ott ebben a hónapban várhatóan pótolják. A következő években az iparban általánosan bevezetik a 44 órás munkahetet. Kísérletképpen 70 vállalatnál már január 1-én életbe lépett a munkaidő-csökkentés, ott, ahol erre kellőképpen felkészültek. Ez újabb 120 ezer ember számára jelent munkaidőcsökkenést, s mivel az egészségre ártalmas munkahelyeken, továbbá a bányákban és a textiliparban már 1967-ben mintegy 300 ezer embert foglalkoztattak rövidített munkaidőben, a kedvezmény most már csaknem félmillió dolgozót érint. (MTI) A Csepel Autógyár december 23-án fejezte be 1967. évi tervét, exportkötelezettségének pedig az év utolsó napjaiban tett eleget. Elindította a Szovjetunióba a 250 darab D—450-es típusú, nyergesvontatású tartálykocsit. Képünkön kifutnak a gyárból az év utolsó termékei. (MTI fotó : Bereth feív,) Magyar labda — olasz gól A magyar gyártmányú futball-labdák ugyanolyan ismert és keresett sportcikkek a világpiacon, mint amilyen jó hírük van a világban a magyar futballistáknak. Olasz, holland, német, dán, finn, belga, svájci és még egy sereg más országbeli pályán magyar labdákkal játszanak a csapatok. Simontornyán — egy Tolna megyei kisközségben — működik Magyarország egyetlen futball-labda gyára. 450 ügyes kezű, zömében fiatal munkás dolgozik itt. Évente 40 ezer négyzetméter hasított marhabőrt varrnak sportlabdává, s 160 ezer futballt küldenek külföldre. A kőbányai hegyeken jóváhagyta a Fővárosi Tanács végrehajtó bizottsága a kőbányai városközpont 2. ütemének építési programját. 1970-től kezdődően körülbelül 800—1000 lakás épül a Pataki István tér és a Zalka Máté tér közötti területen. Ugyanebben az időszakban mintegy négyezer családi otthont emelnek a kőbányai Újhegyen, az óhegyi víztoronyal szemben pedig társasház-építkezéshez fognak. (MTI) KÜLÖNMUNKA jutrgánya szorgalmasan járt a cipészszövetkezetbe. Oly szorgalmasan járt oda, hogy strandcipője egyszeresak kiadta a lelkét. Ekkor Vargánya az elhunyt lábbelit kidobta a szemétre, majd új cipőt húzott tekintélyes tyúkszemei fölé és ezzel el is intéződött egy mindennapos ügyecske. Mert Vargánya igen dolgos ember volt, hát otthonra is vállalt szakmájabéli munkát. Sokszor hajnalig görnyedett a rozzant cipők fölött, melyekkel Brikett, a huncut ószeres halmozta el már évek óta. Vargánya egészen reménytelen eseteken is tudott segíteni, elsőrendű sebésze volt a kifordult béléseknek, elferdült sarkoknak és Brikett ezért igen tisztelte őt. Egyik üzleti megbeszélésük alkalmával Vargánya gyanakodva forgatott egy rézsárga, csupa toprongy cipőt. — Honnét van ez? — Vettem. — Hazudsz, Brikett! Az árokból szedted ki! Én löktem oda a múlt héten! — Na és? Gazdátlan volt. Olyan, mintha vettem volna. Javítsd csak ki kedves barátom. Megfizetem becsületesen. — Megfizeted? Az más. Száznyolcvanat kérek érte. — Hihihi — mulatozott Brikett —, de jó nagyokat tudsz te mondani, Vargánya! Egy ötvenes! Fillérrel se kapsz többet! — Na és a hozzávaló? — Nincs az neked semmibe sem! — mosolygott Brikett. — Egy ötvenes és kész! — No vár csak — mormolta Vargánya halkan, mint egy patak és az átjavított cipő talpa barnára festett karton lett, bélése pedig itatóspapír. A többiről akár ne is beszéljünk. Másnap este aztán, hogy hazajött a szövetkezetből a derék Vargánya, pénzt kért nejétől, kéregpapírra, mert dolgozni akart ezen az éjszakán is. — Öt forintot? Annyi sincsen most, apus! — Ne lódíts! Ma fizetett Brikett! Erre nyakába borult az asszonyka. — Ma nem fizetett. Ma vásároltam tőle! Remek ünneplő cipőt! Alig ötszáz volt! Ma van a születésnapod, Vargánya! Ezzel Vargánya elé tette a csodacipőt, melyet a talpak sebésze rögtön ismerősnek talált. Darázs Endre Beszélgetés a közvéleménnyel Az ország beszélgetni kívánt Kádár Jánossal. S mivel ma a rádió és a televízió — hol az egyik, hol a másik, hol mind a kettő — ott van minden család otthonában, az új év első napján létrejött ez az intim beszélgetés a közvéleménynyel. A kérdéseket a Rádió és Televízió Újság előfizetői tették fel a párt első titkárának, mikor megkérdezték tőlük, kikkel szeretnének találkozni, miről szeretnének hallani szilveszter éjjelén vagy újév napján. Kádár Jánost nagyon sokan invitálták a mikrofon, a kamerák elé, s ő eleget tett a meghívásnak, mert — ahogy a beszélgetés legelején hangoztatta — annak jelét látja ebben, hogy az embereket változatlanul érdekli a politika. A közvéleményt, a kérdezőket Szepesi György és Megyeri Károly riporterek képviselték, s az csak természetes, hogy a kérdések elején a béke gondolatköre, a béke féltése állt. A politikus, természetesen, nem jós, de aki tudományos világnézet alapján áll, sikerrel próbálkozhat a prognózissal, ami biztató távlatokat ígér. Kádár János a vietnami helyzettel kapcsolatban hangoztatta: az amerikaiak nem érik el eredetileg kitűzött céljaikat. A kérdések nem voltak udvariatlanok, de nem kizárólag udvariasságból fogantattak. S a válaszokban a hallgatók nemcsak arra kaptak feleletet, amit megkérdeztek, hanem olyasmikre is, amiket esetleg „bele lehet hallani” a kérdésbe. Hazánk nemzetközi tekintélyét firtatta valaki. A válasz nemcsak az elmúlt tíz esztendő sikereire hivatkozott, hanem foglalkozott a Szovjetunióval való szövetségünkkel is. A válasz a kérdés lényegét ragadta meg: csak elvi politikát lehet folytatni a szövetség kérdésében is, a magyar nép tapasztalatai is igazolják, hogy nagy távlatokban csak ilyen elvi politika lehet hasznos és eredményes. S joggal emelte ki a válasz azt a sokféle lehetőséget is, amely a Magyar Népköztársaság rendelkezésére áll, hogy a maga szövetségi rendszerében komoly befolyást gyakoroljon a világpolitikai események alakulására. Az új év az új gazdaságirányítási rendszer jegyében indul, természetes tehát, hogy a kérdezők nagy csoportja a kihatásait, a következmények, az életszínvonal alakulása iránt érdeklődött. Sőt, volt olyan kíváncsi is, aki azt szerette volna tudni, kinek az ötlete volt a gazdasági reform. A válaszból kiderült, hogy a reform nem ötlet, ilyenformán senki nem találta ki. Kádár János vázolta azt a két-három éves utat, amely bizonyos gazdasági jelenségek felismerésétől máig, a reform bevezetéséig vezetett. Ez a reform a gazdálkodás egészét érinti, éppen mert a gazdálkodás hatékonyságát kívánja növelni, aminek az a célja, hogy az életszínvonal gyorsabban emelkedjék. A lakáskérdés sem maradt le a beküldött papírokról, s a téma megtárgyalása során Kádár János beszélt arról a többletről, amely az üzemek önálló lakásépítési akciói nyomán keletkeznek, de beszélt az igénylés és elosztás rendszerének felülvizsgálásáról is, hogy ezek minél jobban találkozhassanak az igazságosság igényével. A nyugdíjasok problémáinak tárgyalásakor bizonyára sokakat meglepett az a szám, amely szerint Magyarországon 1 millió 200 ezer ember részesül nyugellátásban, járulékban, s ez a 10 milliós országban olyan óriási arány, amely pontosan megegyezik az iparban foglalkoztatott dolgozók összlétszámával. Érthető hát, ha minden további javítási szándékból csak az ország gazdasági erejének növekedésével lehet valóság. Nem maradtak ki kérdéseikkel a fiatalok sem, akik azt szerették volna tudni, mi a véleménye Kádár Jánosnak a mai fiatalságról. A fiatalság, az életkor — hangzott a válasz — állapot, s éppen úgy nem bűn és nem erény fiatalnak lenni, mint ahogy öregnek lenni sem az. A fiatalok általában dolgoznak és tanulnak, de ezen belül nagyon különbözőek. Csakúgy, mint a felnőttek. Kétségtelen, hogy a fiatalság sok speciális problémával jár, például azzal, hogy még nagyobb élettapasztalat nélkül kell döntésre jutniuk olyan sorsfordító ügyekben, mint a szakma, az élethivatás megválasztásában vagy a párválasztásban. Ez azonban nem jelentheti azt, hogy a felelősséggel végzett munka és állásfoglalás után ne szórakozhatnának az ifjak a maguk fiatalos módján. A beszélgetés befejező részében — a televíziós, rádiós interjúk természetének megfelelően — magántermészetű kérdések is előkerültek. S ha volt idő, amikor a vezetők életének minden szakasza a nyilvánosság előtt sokszorosan megtárgyalt — és kötelezően megtanult — ismeretanyag volt, akkor manapság talán kevesebbet tud a közvélemény, mint amennyire természetes és érthető, egy bizonyos határig, az a kívánság, hogy az emberek szeretik ismerni vezetőik személyi tulajdonságait, életének fontosabb mozzanatait is, így aztán valószínűleg nagyon sokan örültek, hogy hallhattak Kádár János magánéletének néhány epizódjáról is. Például arról az 1931-es szeptemberi csütörtökről, amikor egy Paulay Ede utcai illegális találkozón közölték vele, kérésére felvették a Kommunista Ifjúmunkás Szövetségbe. Szó esett arról is, hogy rendszeresen jár színházba, néz filmeket, kedvenc időtöltése a könyv, az olvasás, de szereti a sakkot, a labdarúgást és nagyszerű kikapcsolódásnak tartja a vadászatot, ahol erdő van, csend, nem szólnak a telefonok, nincsenek aláírandó akták és elolvasásra váró beszámolók. Arról is beszélgettek a riporterek a párt első titkárával — mert volt, aki ezt kérdezte —, tízmillió ember vezetésének súlya milyen teher? A válaszból kiderült, hogy a felelősség valóban óriási, de ez soha nem így, nem önmagában jelentkezik, hanem abban a kötelességérzetben, hogy a soron következő feladatot minél jobban meg kell oldani. Beszélt arról is Kádár János, hogy személyes optimizmusa talán a sok átélt megpróbáltatásból is táplálkozik, de ez alapvetően nem annyira karakterbeli adottság, mert az emberi természet a világ dolgaiban általában optimista, a pesszimizmus inkább csak az olcsó jósok önigazolásának a találmánya. Egyébként a humort szereti, de véleménye szerint a politika, a közügyek intézése nem tűri a humort, ami nem azt jelenti, hogy politikában, közügyekben nincsenek humoros esetek. Az újévi beszélgetésnek alighanem sok millió hallgatója, nézője volt. Az interjú zárógondolata tehát közvetlenül, mindenkihez szólt: jó lenne, ha a tízmillió magyar gondot fordítana tízmillió honfitársa közös érdekeire, mert ha így lesz, minden bizonnyal nagyon eredményes és gazdag új esztendőt kezdtünk el 1968. január elsejével. B. L. Világrekorder őzagancs és dámlapát tette a néhány éve Jugoszláviában, a Dráva vidékén zsákmányolt világrekorder értékszintjét. Jellemző, hogy míg az utóbbi öt évben a magyar vadászterületek általában 28—32 aranyérmes szarvasbika-trófeát adtak, 1967- ben már 36-ot. Hasonló jó az őzbak- és dámbika-vadászatok mérlege. Ezekben a kategóriákban egyébként nincs veszélyes vetélytársuk a magyar vadászterületeknek: a nemzetközi kiállítások tanúsága szerint az utóbbi években zsákmányolt legjobb magyar őzagancs és dámlapát egyaránt világrekorder. A magyar vadgazdálkodás egyik legnagyobb érdeme, hogy az Európa-szerte kiveszőlésben levő óriás vadmadarat, a nagyvadnak számító és csak golyóval lőhető túzokot sikerült átmenteni a korszerű gazdálkodási viszonyok közé. Az 1967-es vadszámlálás szerint az 50-es évek néhány százas túzokállománya 3100 fölé nőtt És a régi vadászhagyományok szerint a vérbeli vadász csak akkor kapja meg igazi rangját, ha a gyűjteményében legalább egy túzokkakas-trófea található. A múlt ősz méltán került a vadászkrónikák aranylapjaira, elsősorban a szarvasagancs-,, termés” volt kiváló minőségű. A trófeák közül több erősen megközelít